Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-03 / 153. szám, szerda

AZ ÜZEMI PARTSZERVEZETEK ELNÖKEI ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁNAK VITÁJA DRAHOMÍR KOLDER ELVTÁRS felszólalásában hangsúlyozta, hogy a jövőben az eddigi gazdálkodási módszerről át kell térnünk az alapeszközök intenzivebb kihasználására. Csak ily módon tudjuk lényegesen növelni a társadalmi munka termelékenységét. Az alapeszközök kihasználásának iňtenzívebbé tételét semmi körülmények között sem halogathatjuk. A pártmunkában a napi szervező és tömegpolitikai munkának erre a feladatra kell elsősorban irányulnia. Az Állami Tervbizottság is számol ezzel a feladattal: az 1965-re szóló népgazdaságfejlesztési tervet már ebben a szellemben állítja össze. A munkatermelékenység növelésének egyik legfontosabb módja a termékek műszaki színvonalának emelése. A CSKP KB januári határozatának szellemében már több üzemben és vállalatnál folyik a gyártmányok műszaki színvonalának felülvizsgálata. Néhány üzemben — sajnos — ezt a feladatot és fontosságát még nem értették meg. Előfordult, hogy a gyárak vezetői a távlati tervek hiányára panaszkodnak, s közben a terv kidolgozásáért, a termékek műszaki színvonalának felülvizsgálásáért semmit sem tesznek. A társadalmi munka termelékenysége növelésének egy másik rendkívül lényeges forrása az ipari termelés szakosítása és koncentrálása. A tervek szerint ebben az évben sor kerül körülbelül 180 kisebb, műszaki szempontból elavult üzem megszüntetésére. A termelést áthelyezzük innen a korszerű, nagyobb munkatermelékenységű új üzemekbe. Ezzel kapcsolatban több mint 16 ezer dolgozó szabadul fel a magasabb műszaki színvonalú üzemek számára. Egyes esetekben azonban a helyi vezetők nem elég körültekintőek. A határvidéken például néhol ott is meg akarják szüntetni a kisebb üzemeket, ahol nincs elég munkaalkalom. E tervek valóra váltása jelentős politikai károkat okozna. A jövő évben is hasonló módon fogunk intézkedni a termelés összpontosítása érdekében. Az elavult termelő egységek megszüntetése mind technikailag, mind politikailag igényes feladat. Előfordul, hogy egyes kisebb gyárak dolgozói akaratuk ellenére is megváltoztatják eddigi munkakörüket. A társadalom és az egyén érdekében azonban végre kell hajtani ezt a feladatot. Más kiút nincs. Az elavult termelő berendezések megszüntetése a munkatermelékenység növelésének csak egyik feltétele. A másik, nem kevésbé lényeges feltétel a termelési kapacitások komplex korszerűsítésével függ össze. Ezért üzemeinkben a legjobb szakembereket a termelés korszerűbbé tételének szolgálatába kell állítani. Már az idén meg kell teremtenünk a későbbi évek műszaki fejlesztésének előfeltételeit. A pártszervezetek ezért elsősorban a távlati tervek kidolgozására összpontosítsák erejüket. Ezzel kapcsolatban beszéljünk a termelés korszerűsítésével igen szorosan összefüggő műszaki-szervezési intézkedésekről is. Azért említem ezeket — mondotta Kolder elvtárs —, mert ezek az intézkedések igen rövid idő alatt gyümölcsöznek. A Központi Bizottság számítása szerint a jövő évben ezek az intézkedések mintegy 20 ezer munkaerő megtakarítását eredményezhetik. A munkatermelékenység növelésével kapcsolatos problémák nem újkeletűek. Éppen az a baj, hogy sok üzemben már évek óta húzódik az intézkedések megvalósítása. Pártmunkánkban a műszaki értelmiség kérdéseivel is többet kell a jövőben foglalkoznunk. Iparunk aránylag jó szaktudású műszaki gárdával rendelkezik. Egyes technikusok és mérnökök azonban édeskeveset tettek a termékek műszaki színvonalának emeléséért. A műszakiak tevékenységének elsősorban a munka eredményein, nem pedig szófecsérlésen kell meglátszania. A műszaki káderek kihasználásának kérdésével szorosan összefügg az adminisztrációs apparátus számbeli csökkentése. Sok olyan esetről tudunk, hogy a magasképzettségű mérnök irodai munkát végez. Ez pedig a népgazdaság és mindnyájunk szempontjából drága „mulatság". A jövőben —• az automatizáció elterjedésével — minden szakemberrel számolunk. Különösen a döntő fontosságú iparágakra vonatkozik ez. Felszólalása befejező részében Kolder elvtárs hangsúlyozta, hogy a termelés korszerűsítésével összefüggő tevékenységünk csak akkor lesz gyümölcsöző, ha valamennyi dolgozót érdekeltté tesszük a feladat megoldásában. JAROSLAV ŠAFÁRIK ELVTÁRS, a Plzeňi Lenin Müvek pártelnöke beszédében kijelentette, hogy a Központi Bizottság határozatai a plzeňi gyárban — az ország legnagyobb üzemében — mindig élénk visszhangra találtak. Különösen azok a párthatározatok hatnak mozgósítóan, amelyek a termelésben előforduló hiányosságok leküzdésére irányulnak. A plzeňi dolgozók — mondotta 5afarik elvtárs — mindig szívósan harcoltak a papírmunka ellen. Sokszor saját bőrükön tapasztalták, hogy a néhány fillér értékű anyag kiutalásáért néha egész papírhalmazt kellett kitölteniük. Ezzel szemben — mondotta Safarik elvtárs — nem egyszer olyan törekvésekkel találkozunk, melyekből első pillantásra kitűnik, hogy bizonyos dolgozók mindent elkövetnek, csak hogy a felsőbb szerveknek bebizonyítsák: szükséges a papírmunka. A Központi Bizottságnak az adminisztratív apparátus csökkentésével foglalkozó határozatát tehát csak a pártszervezetek és a tagság következetes munkája segítségével tudjuk megvalósítani. A kommunistákra ezen a munkaszakaszokon vár a legnagyobb feladat. A jövőben a termelés koncentrálásával kapcsolatban az Állami Tervbizottság és a tudomány és a technika fejlesztésének egybehangolására alakult bizottság munkáját is ki kell használnunk. A múltban például már megtörtént, hogy üzemünk hiába akart bizonyos szükségtelen gépeket átadni egy másik vállalatnak, a csere nem történhetett meg, mert a szóban forgó gyár a tőlünk átvett gépek kezelőinek nem biztosíthatta a béralapot. Ilyen esetekben az Állami Tervbizottságnak kellene közbelépnie. A pártszervezeteknek végre tudomásul kell venniük, hogy ma már nem megfelelő az olyan munkastílus, amelyet a múltban használtunk. A munkatermelékenység növelésének lehetőségei hovatovább kifogynak, ha ezeket csak a munkaszervezés javításában és a munkaidő kihasználásában látjuk. A munkatermelékenységet elsősorban a műszaki színvonal emelésével növelhetjük. Itt azonban azt is nagyítóüveg alá kell tennünk, egyes üzemek hogyan teljesítik a népgazdaság fejlesztésből reájuk háruló feladatokat. Az elektrotechnika fejlesztésében például még ma sincs világos koncepciónk. A távlati tervek szerint a jövőben az egész transzformátorgyártást az újonnan épülő bratislavai gyárba összpontosítjuk. De egy másik irányelv szerint transzformátor behozatalra is számítunk. Ily módon az üzemek csak úgy találomra dolgozhatják ki a termelésfeljesztés távlati tervét. több mint negyedmillió tonnával túlteljesítettük. A szovjet teherkocsik gyors kiürítésével például a népgazdaságnak másfél millió devizakoronát takarítottunk meg. A kocsik körforgásának meggyorsításában azonban még rengeteg a ja vltanivaló. A kocsik körforgási idejének csökkentése azonban nem mindig tőlünk függ A keleti vasúti szakasz irányítóinak is jobban kellene dolgozniuk, hogy ezt a nehézséget a jövőben kiküszöbölhessük. A kocsik tisztaságával is sok baj van, mondotta a Čierna nad Tisou-i pártszervezet elnöke. A teherkocsik kitisztításával sokszor minden kocsi berakásánál veszítünk néhány órát Ebben az esztendőben például összesen 26 ezer óra késést szenvedeti így az átrakodó állomás. Mindezért az állam — és ha kell: mindnyájan — nehéz milliókat fizetünk. Sokszor előfordult már, hogy az állomásra műszakilag kifogásolható kocsik jöttek Ez is jelentős időveszteséget okozott. A munka folyamatosságának biztosításához feltétlenül szükséges az elegendő mennyiségű üres teherkocsi. Legutóbb pártunk Központi Bizottsága is foglalkozott az átrakodő állomás kocsiellátásának kérdéseivel A Köz ponti Bizottság határozatot fogadott el, amely szerint a teherkocsi ellátás szempontjából a Čierna nad Tisou-i átrakodó állomást a szénbányákkal hasonló elbánásban és megítélésben kell részesíteni. Ennek ellenére a szükséges kocsiknak csak mintegy "70—80 százalékát kapjuk meg. A vasiltigazgatóság dolgozói — ha már túlsók az el nem szállított áru, rendszerint kiszállnak hozzánk, hogy megállapítsák a hibák okait. Ezzel azonban nem segítenek rajtunk. Az átrakodó állomáson egyre jobb a munkafegyelem. Ezt annak is köszönhetjük, hogy mind a kommunisták, mind a pártszervezet vezetősége állandóan gondoskodik a dolgozók neveléséről. Beszéde befejező részében Madliák elvtárs a vasútvonal vezetőségének hibáit bírálta. Véleménye szerint az ellenőrzésben és a felügyeletben sok hibát fedezhet fel az ember. Az állo másfőnökök és a vezető állású dol gozók az előírások érvényesítésében nem elég következetesek, nem tesz nek megfelelő intézkedéseket a munkájukat hanyagul végző vasutasok ellen. Ez végső rokon a fegyelem . meglazulásához vezet. Az ellenőrző tevékenység csak a nap, vagy a hónap egyes Időszakaira korlátozódik. A nappali órákban szinte túlméretezett az ellenőrzés, este és éjszaka viszont senki sem ellenőriz Sok ellenőrző szerv csak az irodahelyiségekben végzi feladatát. Ami a csehek és a szlovákok viszonyát illeti, mondotta Madliák elvtárs, a mi munkahelyeinken e tekintetben nincs kifogásolni való. Már megtisztítottuk sorainkat az exponált gárdistáktól, ludákoktól és nyilasok tói. Ami a nemzetiségi kérdést illeti, pártszervezetünk állandóan azon igyekszik, hogy munkahelyeinken mind a csehek, mind a szlovákok, mind a magyarok jól érezzék magu.kat. A nemzetiségi torzsalkodásokat egyszer és mindenkorra megszüntettük. JOZEF MADLIAK ELVTÁRS a Čierna nad Tisou-i vasútállomás dolgozóit képviselte a konferencián. Felszólalásában hazánk „szárazföldi kikötőjének" problémáival foglalkozott. Elmondotta, hogy a Čierna nad Tisou-i átrakodó állomás népgazdaságunk egyik igen fontos láncszeme. Az itteni állomás tervteljesitésétől függ például, hogyan tudja teljesíteni a szállítási tervet a keleti vasúti szakasz. Különösen az idei tervfeladatok rendkívül nagy próbára teszik az állomás dolgozóinak szaktudását. A munka mind politikai-szervezői szempontból, mind nevelési szempontból igen bonyolult. Csodálkozom, mondotta Madliák elvtárs, hogy konferenciánkon kevés szó esik a kerületi és járási pártbi zottságok munkájáról Az ed igi ta pasztalatok az' mutat v. k ha a maga tftbb pártszv.i'v<4 seiitik az alapszer vezeteket, jelentősen megjavul a termelőmunka. Pedig még nem is olyan régen, ha egy-egy üzemben baj volt a tervteljesítéssel, a dolgozók mindig azt mondták: „Mi erről nem tehetünk, mert minden a magasabb pártszervektől függ." A munkahelyeken dolgozó kommunisták ma már nem így vélekednek. Mindenki legelsősorbau is a saját munkahelyén próbál rendet teremteni. Ez így helyes. Legutóbb áprilisban értékeltük a vállalat tevékenységét. Kiderült, hogy ha ezután is úgy dolgozunk, mint az év első négy hónapjában, minden nehézség nélkül teljesíthetjük az évi tervet. Sőt, arra is megvan minden lehetőség, hogy a tervet már december 20-ra teljesítsük, mintahogyan üzemi kötelezettségvállalásunkban is leszögeztük. Azért mondom ezt, mert az első négy hónap átrakodási feladatait Alkalmi jelvények a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójára (Tudósítónktól! A kremnicai Állami Pénzverde dolgozói májusban 70 különféle alkalmi jelvény és 40 féle emlékérem készítésén dolgoztak. Többek között Ján Kulich államdíjas szobrászművész javaslata szerint már készülnek a jelvények a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának ünnepségeire ls. Ez ideig a politikai és társadalmi szervek hazánk több kerületéből már 290 000 jelvényt rendeltek erre az alkalomra. Az aranyszínű jelvény a partizánok szimbolikus fegyverét — szovjet géppisztolyt ábrázol, vörös csillaggal díszítve. A békés építőmunka korszakát búzakalász és fogaskerék jelképezi. / A külföldi turisták, de a jalvénygyűjtők is bizonyára megörülnek az új tátrai jelvényeknek, amelyek szintén nagy mennyiségben készülnek Kremnicán. A Škoda MB 1000 jelzésű, új csehszlovák gépkocsi karosszériájának díszítésére havonta 12 000 darab 50 mm-es hagyományos' ŠKODA-jeivényt, — szárnyas nyilat gyártanak zománcozott kivitelben. Ugyancsak itt készülnek az új kocsik megnevezését jelző MB 1000 feliratú táblácskák is. A pénzverdének több mint 630 és az éremkészitésnek több mint 400 éves hagyománya van Kremnicán. Az idén innen indultak útjukra a Varsó—Berlin—Prága Békeverseny győzteseinek érmei ls. Itt készülnek színaranyból a nemzetközi Lenin-békedíj, Lambraklsz Gregorius portréját és Picasso békegaiambját ábrázoló érmek. Persze minden évben csak egy. De százával készülnek az emlékérmek ezüstből, bronzból és alumíniumból ls a legkülönbözőbb évfordulókra és alkalmakra. (fej Qisszhang...| Vita és vitaerkölcs Visszhang... Visszhang. M Az irodalom területén manapság egyre élénkebb a vitaszellem megnyilvánulása. Nemcsak az irodalom jelenkori igényelt felölelő elképzelésekről, véleményekről olvashatunk a lapok — főleg az irodalmi lapok — hasábjain, hanem az irodalmi közelmúlt kérdései is egyre gyakrabban kerülnek napirendre. A felmérő, osztályozó jellegű kritikai észrevételek, megjegyzések szükségességét aligha vonhatnánk kétségbe, hisz ezeket egyrészt az objektivitás, illetve a nézetek találkozásának szükségessége indokolja, másrészt az előrehaladás hogyan továbbjának izgató kérdése veti fel. A véleménynyilvánítások szóljanak bár a dogmatizmusról, vagy az antidogmatizmusról, — indokoltak és szükségesek, persze az elhangzó nézetek erősen kétes értékűekké válnak, ha maguk a tolmácsolt nézetek is bírálatra szorulnak. A RUDÉ PRÁVO május 31-i számában „A FONÁKJÁRA FORDÍTOTT DOGMATIZMUSRŰL" címmel JIRÍ TAUFER elemző Írását olvashatjuk az irodalmi és nem irodalmi témákról napjainkban folyó vitákkal kapcsolatban. A tanulmánynak is beillő írás elsősorban az irodalmi folyóiratban (Plameň, és Literárni noviny) közölt vitacikkekkel foglalkozik, melyek az antidogmatizmus jegyében elrugaszkodnak az objektivitás talajától és olyan alkotásokat is tűz alá vesznek, melyeknek irodalmi és művészi értéke — ma is és mindenki számára — nyilvánvaló kell hogy legyen. A dogmatizmus elleni harc a szocialista forradalom törvényszerű folyamata, azonban gondos figyelmet s bírálatot igényelnek azok a nézetek, melyek az antidogmatizmus zászlaja alatt különféle liberális megnyilatkozásokról tanúskodnak. Akadnak ugyanis néhányan, akik a modern cseh lírát nem fejlődésében, művészi mondanivalójában vizsgálják, hanem aszerint ítélik meg, hogy Sztálin neve a versekben korábban előfordult-e, vagy sem, Ezt a leegyszerűsítő „olcsó" értékmérést bírálva a cikkíró azonosítja magát L. Mňačkónak a Literárni novinyban közölt egyik megállapításával, melyben a neves szlovák író hangsúlyozza: téves az az állítás, hogy „a sematizmus időszakának egész irodalma sematikus szemétdomb"; bár nem egy alkotás több-kevesebb árat fizetett ezért az időszakért, az irodalmi fejlődést segítették ezek a művek, s olyan „fontos győzelmek ezek, melyek nélkül napjaink irodalma elképzelhetetlen". J. Taufer a helytelen nézetekkel szembeszállva elsősorban azon támadások tarthatatlanságát bizonyítja, melyek a szocialista cseh líra legmarkánsabb képviselőit, S. K. Neumannt, Vítézslav Nezvalt és Konstantin Biebl-t marasztalják el. A cikkben a legtöbb érv Nezval Béke dala védelmében hangzik el, mivel az alaptalan támadások is itt ütköztek ki a legszembetűnőbben. Nezval verse bejárta a világot, — hangsúlyozza a cikkíró — a földkerekség millióinak kedvelt énekévé vált, melyet a Békevilágtanács nemzetközi zsűrije is —• melyben a világ jelentős írói foglaltak helyet — nagyra értékelt: „Igen, ismételten hangsúlyoznunk kell. amit sokan nem szívesen hallanak: a szocializmus győzelme hazánkban Ne- zval legszemélyesebb ügye volt, és a párt szerepe számára a tudományosan értelmezett törvényszerűséget jelentette" — olvassuk a cikkben. J. Gruša Literárni novinyban megjelent cikkének nézet-zavarait kimutatva J. Taufer nem rója fel ugyan a közlést, — vallja, hogy a zavaros gondolkodás ilyen „mintapéldányait" ismerni kell — hiányolja azonban, hogy a lap nem határolta tőle el magát. A továbbiakban bírálja M. Hübl történész vitahozzáállását, aki ugyancsak helytelen következtetések alapján ítéli meg Neumann munkásságát. A cikkíró ugyanakkor a kortársak magatartását sem tartja elfogadhatónak. „Fájdalmas és elszomorító már magába a "lelki batyuba« pillantás is azoknál, akik a dogmatizmus a konvenció elleni harc jelszavával', a konvenció-mentesség és a »látszatigazság« ellen, a "kritériumok revíziója« érdekében nyers, favágó munkát végeznek a szocialista költészetben. De egyenest meghökkentő, hogy akadnak Nezvalnak, Neumannak és Bieblnek olyan volt „avantgarda-társai", akik ahelyett, hogy a hasonló megnyilvánulások ellen felemelnék szavukat, — tudatosan, vagy tudat alatt — támogatják ezt a magatartást". A cikkíró itt L. Novomeský, és Jaroslav Seifert Kultúrny životban (május 1. szám) megjeleni „Párbeszéd az avantgardáról .és a jelenkori líráról" kitételeit elemzi, s azok helytelenségét, károsságát bizonyítja. Az érdemek elhallgatása, a bírálat objektivitásának, hiánya, vagy a hallgatólagos lecsatlakozás kétségtelenül csak árthat szocialista irodalmunknak s igénnyé teszi a vitához valÄ felelősségteljesebb hozzáállást, elvszerűséget. A hivatásos népművelési dolgozók szakmai-, politikai fejlettségének kérdését taglalja a KULTÚRNA TVORBA 22. számában LUDVIK PACOVSKY MÜVELTSÉGTERJESZTO? című Cikke. A népművelés szakaszán sok múlik a munkavégzés minőségén, mely viszont a politikai fejlettségtől, a munkához és az emberekhez való viszonytól függ. A népművelési dolgozók szakmai felkészültségének a kérdése nálunk sokáig háttérbe szorult. A több tudás kérdése napjainkban azonban egyre sürgetőbb. Persze káros volna ezt az adott esetben a politikai fejlettség hátrányára hangsúlyozni, mivel a népművelésben a szaktudás elsősorban politikai rátermettséget, tájékozottságot jelent, a jövőben azonban egyre nagyobb figyelmet kell szentelni a- hivatásos népművelési dolgozók szakmai fejlődésének a kérdésére is. A cikk megállapítása szerint a pillanatnyi helyzet e téren nem a legrózsásabb. A kerületek és járások 169 népművelési felügyelője közül (1963as adat) mindössze 18 rendelkezik főiskolai végzettséggel, s elenyésző azok száma, akik a levelező-oktatás lehetőségeivel élnek. Nem kedvezőbb a helyzet a népművelési otthonok igazgatói esetében sem. A cikkíró a tanulás iránti érdektelenség okait kutatva arra a megállapításra jut, hogy ebben szerepet játszik a népművelési dolgozók eddigi szokvány értékelése is. Az egyes vezető szervek éppúgy, mint maguk a népművelési dolgozók nem értékelik kellőképpen a végzettséget. A DAV élő és ösztönző A KULTÚRNY ŽIVOT 22. számában a DAV-ról rendezett tudományos konferencia anyagával találkozhatunk. A szocialista irodalom kezdete, illetve a két világháború közti irodalom megítélése szempontjából a DAV-nak jelentős a szerepe. A lap kivonatosan közli ŠTEFAN DRUG beszámolóját. A beszámoló megállapítja, helytelen volna holmi elszigetelt csoportosulást • látni a DAV-ban, mivel zsarátnoka . volt ez a fejlődési folyamatnak, mely a kulturális és művészi frontot annak idején áthatottad 1 A hozzászólások közül hadd emeljünk ki néhány gondolatot L. SZÁNTÚ akadémikus írásából. „Az ötvenes években azt állították, hogy a DAV olyan szervezet volt, melynek tevékenysége a CSKP érdekei ellen irányult, vagypedig holmi frakciózást jelentett a párton belül". A davisták azonban sem szervezetet, sem frakciót nem jelentettek... — szögezi le Szántó elvtárs — olyan szlovák egyetemi hallgatók voltak, akik az Októberi Forradalom szellemétől áthatva gondolataikat, érzéseiket folyóiratukban hozták nyilvánosságra". 1929-től ... az a meggyőződés fűzte egybe a davistákat — akik közben a CSKP. tagjaivá váltak, — hogy az Októberi Forradalom új korszakot nyitott az emberis'ég történetében, melyben az elnyomott nemzetek a nemzeti felszabadulást, csakis a szociális felszabaduláson keresztül érhetik el. Szántó akadémikus a továbbiakban a DAV irodalmi jelentősége mellett méltatja a mozgalomnak a marxistu—leninista gondolkodás kialakításában betöltött szerepét, jelentőségét, A kritika - nemzetközi nézőpontból A magyarországi KRITIKA című folyóirat májusi számában SZABOLCSI MIKLÓS írását olvashatjuk, aki a korábban Párizsban megrendezett nemzetközi tanácskozás tapasztalatait ismerteti. A nyugati kritikusok véleménye alapján kiemeli, hogy ezekben az országokban a publiclty-kérdését nem a kritika, vagy a mű, hanem a kiadó üzleti szempontjai befolyásolják. S „a független, igényes ítéletnek nehéz versenyre kelnie a könyv-pro-. paganda üzleti harsogásával" . A kritikus szerepéről szólva megállapítja: „A szuverén, az irodalmi folyamatait áttekinteni tudó, tételeit hosszú érvelés után nyilvánosságra hozó kritikus típusa a múlté". A konferencia tanulságairól szólva megjegyzi: a „marxista módszer, ezen a nehéz, érzékeny területen is alkalmas a jelenségek megragadására. A legújabb nyugati kritikai irányoknak is ihletője, ösztönzője, része a marxizmus". Az irodalmi folyamatért s az olvasók tudata alakulásáért érzett kritikusi felelősség jelenti a szocialista országokban a munka igazi értelmét. S ez az út a jövőre nézve is követendő. «l & 1964 június 3. • ÜJ SZÖ 5