Új Szó, 1964. június (17. évfolyam, 151-179.szám)

1964-06-03 / 153. szám, szerda

k KGST-országok vegyipari együttműködése Minden ország gazdaságában nagy Jelentősége van a vegyiparnak. Részben a vegyipar látja el új, jó minőségű anyagokkal az ipar olyan ágait, mint a gépgyártás, elektrotechnika, építőipar. A mezőgazdasági termelés függ a mezőgazdaságnak juttatott műtrágya és növényvédőszer mennyiségétől. Jelenleg a vegyipar gyors fejlődése a szocialista gazdaság magas fokú iparosításának, a munkatermelékenység emelkedésének legfőbb feltétele. Ezért a KGST-országok kommunista és munkáspártjai első titkárainak értekezlete 1963. júliusában különös részletességgel foglalkozott a vegyipar fejlesztésének kérdéseivel. A KGST vegyipari állandó bizottsága készíti elő a . KGST-országok vegyipari fejlesztési terveinek koordinálására, a vegyipari termelés szakosítására .és együttműködésére vonatkozó javaslatokat, Szervezi a közös tudományos kutatómunkát. Kőolajbázisú vegyipar Az 1970-ig terjedő időszakban minden KGST-országban lényegesen nő a vegyipar termelése, különleges szerephez jut a kőolajbázisú vegyipar. Nagy olajfeldolgozó-üzemek épülnek, és új, igen termelékeny eljárásokat, folyamatokat vezetnek be. Az olajfeldolgozás során létrejövő termékekből is állítanak majd elő műanyagokat, szintetikus szálat, szintetikus kaucsukot, oldószereket és plasztifikátorokat. Azokban a KGST-országokban, amelyekben már korábban fejlett volt a vegyipar — például a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és az NĎK-ban —, különleges jelentősége van a meglevő berendezések felújításának. A KGSTországok közötti tudományos-technikai tapasztalatcsere segítséget nyújt majd ebben. A vegyipari állandó bizottság a KGST-országok szakembereiből brigádokat állított össze, amelyek minden érdekelt országban tanulmányozhatják a vegyipari termelés helyzetét, és javaslatokat dolgozhatnak ki a termelés ésszerűsítésére, felújításéira. 1958 óta a KGST-országok vegyiparának fejlődése gyorsabb ütemben haladt előre, mint egész iparunké. 1962-ben a KGST-országok termelése 3,4 millió tonna ammónia, 3,9 millió tonna kalcinált szóda, 2,4 millió tonna nitrogénműtrágya, 3,6 millió tonna cellulóz, 850 ezer tonna műanyag és szintetikus kátrány, valamint 610 ezer tonna műszál volt. Az egy főre jutó vegyipari termelésben a KGST-országok között fennálló nagy különbség 1980-ig jelentősen csökkenni fog. Minden országban emelkedik majd a vegyipari termelés színvonala és mindegyik a nyersanyagbázisának és természeti körülményeinek megfelelő profilt kap. A KGST-országok vegyiparának rövid idő alatt el kell érnie, hogy elegendő mennyiségben, magas technikai színvonalon ős kedvező gazdasági feltételekkel termeljen minden vegyipari terméket. Kölcsönös előnyök alapján A fejlettebb országok segítséget nyújtanak a kevésbé fejletteknek. Itt feltétlenül ki kell emelni a Szovjetunió szerepét, amely komplett vegyipari üzemeket szállít Bulgáriának, Magyarországnak, Lengyelországnak, Romániának és Csehszlovákiának, támogatja a vegyipar fejlesztésében a Német Demokratikus Köztársaságot. A cél az, hogy a KGST-országok közötti szocialista nemzetközi együttműködés útján magas munkatermelékenységet érjünk el. A vegyipari állandó bizottság munkájában elsőrendű fontosságúak azok a feladatok, amelyek az 1970-ig terjedő tervek egyeztetésével kapcsolatosak. A KGST XVI. ülésszaka a távlati tervek koordinálását ismerte el a szocialista nemzetközi együttműködés alapvető módszerének. Ez tükröződik a vegyipari állandó bizottság munkatervében is. A bizottság fontos előkészítő munkálatokat végzett. Kidolgozta például a vegyipari, a cellulóz- és papíripari termelés szakosításának ős egyeztetésének alapelveit; összeállította azoknak a legfontosabb termékeknek nomenklatúráját, amelyek termelésének 1970-ig való nemzetközi koordinálása halaszthatatlan feladat; megvitatta a vegyipar technikai fejlesztésének fő irányvonalait az 1980-ig terjedő időszakra. A vegyipari tervek egyeztetésének fő tartalma a vegyipari termelés szakosítása és összehangolása. Az állandó bizottság már javaslatokat dolgozott ki több mint 2000 vegyipari termék szakosítására. Kedvezőek az előfeltételek a vegyipari termékek és az anyagok termelésének az 1970-ig terjedő időszakban való szakosítására. Sok új vegyipari terméket vettek be a termelési programba, így a poliformaldehideket, néhány különleges szintetikus kaucsukfajtát, szilikontartalmú és fluorkészítményeket. Van nyersanyag bőven A vegyipar fejlődésének döntő tényezője a nyersanyagellátás. A KGSTországok a természetes kaucsuk kivételével minden szükséges nyersanyaggal rendelkeznek, így kőolajjal, földgázzal, szénnel, fával, káliummal, foszforral, kénnel, konyhasóval, borral és titánnal. A szovjet kőolajszállítmányok lehetővé teszik a kpolajfeldolgozó-ipar megteremtését minden KGST-országban. A Barátság kőolajvezeték, amely a Szovjetuniót a Lengyel Népköztársasággal, a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal, a Magyar Népköztársasággal és a Német Demokratikus Köztársasággal köti össze, segíti ezeknek a céloknak a megvalósítását. Annak ellenére, hogy az NDK-ban a szénbázisú vegyiparnak komoly hagyományai vannak, a kőolaj itt is mind nagyobb mértékben válik vegyipari nyersanyaggá. Hasonló lehetőségek vannak a KGST-országok kálisóval és foszforműtrágyával való ellátására. A természetes nyersanyagok kitermelése, szállítása és dúsítása rendszerint nagy tőkebefektetéseket igényel, amelyek lassan térülnek meg. Más a helyzet a munkaigényes termékek, így a gyógyszeripari készítmények előállítására szolgáló vegyipari létesítményekkel, berendezésekkel. Ezek a beruházások sokkal gyorsabban térülnek meg. Ha ezt a körülményt figyelmen kívül hagyjuk, az egyenlőtlen nyersanyagelosztás az egyes KGSTországok népgazdaságaink egyenlőtlen megterheléséhez vezethet. Ezért a KGST vegyipari állandó bizottsága azt javasolja, hogy az egyes nyersanyagfajtákban érdekelt KGST-orszá gok kölcsönösen járuljanak hozzá e nyersanyagok feltárásának és kitermelésének költségeihez, nyújtsanak hitelt berendezések formájában, amelyet majd nyersanyagszállításokkal törlesztenek. E módszer célszerűségét példázza a foszfortartalmú ércek közös kitermeléséről létrejött egyezmény. A Szovjetunióban nagy foszfprlelőhelyek vannak, amelyek feltárásához és kitermeléséhez Lengyelország, Magyarország, az NDK, Csehszlovákia és Bulgária anyagokkal és beruházásokkal járul hozzá. A Szov jetunió az erre a célra kapott hiteleket foszforszállításokkal fogja törleszteni. A KGST-országok vegyipari fejlődésének feltétele a vegyipar gép-, felszerelés-, komplett berendezés-szükségletének kielégítése is. A KGST-országok többsége még nem rendelkezik fejlett vegyipari gépgyártással. A KGST gépipari állandó bizottsága a vegyipari állandó bizottsággal együtt javaslatokat dolgoz ki a vegyipari gépgyártás fejlesztésére és specializációjára. 1962-ben a KGST-országokban a vegyipari berendezések gyártása majdnem 10 százalékkal emelkedett 1961-hez viszonyítva. A vegyipar azonban ennél valamivel gyorsabban fejlődött. A vegyipari gépgyártás fejlődési ütemét a jövő években növelni kell. Tudományos alapokon A vegyipar fejlődése megfelelő tudományos kutató bázist tételez fel. Jelenleg a vegyiparban a technológiai megoldások alkalmazásának időtartama jellegüktől függően 7—20 év. Szükséges, hogy rendszeresen dolgozzunk a meglevő technológiai eljárások javításán. A vegyipar a legszorosabban összefügg a leboratóriumokban és kísérleti telepeken folyó kutatásokkal, új technológiai folyamatok kidolgozásával. Ehhez természetesen tudományos szakemberekre van szükség. Feltételezhető, hogy az új technológiai eljárások nagy részét a KGSTországok saját tudósai és tervezői fogják kidolgozni. Mivel minden ország nem végezhet el maga minden tudományos kutatómunkát, ezért a KGST vegyipari állandó bizottságának feladata, hogy javaslatokat dolgozzon ki e munka egyeztetésére és szakosítására. Már elkészült azon tudományos kutatómunkák közös lebonyolításának terve, amelyek mindenekelőtt az olajbázisú műszál, műanyag és kaucsuk termelési folyamatainak fejlesztésére irányulnak. A vegyipari állandó bizottságnak sok más problémát is ki kell dolgoznia. Például javaslatokat kell tennie az egységes technológiai szabványokra, a tervezés feltételeinek egységesítésére. Ezeket a feladatokat csak a KGST-országok vegyészeinek, mérnökeinek és közgazdászainak együttes erőfeszítésével lehet megoldani. A vegyipari állandó bizottság szerveiben tudósok, közgazdászok és gyakorlati szakemberek százai dolgoznak. A munka eredményeinek elő kell mozdítani a szocialista társadalmi rendből, az együttműködésből és a gazdálkodás tervszerűségéből adódó előnyök kihasználását. (W. S.j TÓTH TIBOR 1921—1964 A csehszlovákiai magyar irodalmat súlyos csapás érte: irodalmi életünk ismert személyisége, író-közösségünk fáradhatatlanul agilis tagja, Tóth Tibor május 31-én, két nappal negyvenharmadik életévének betöltése után tragikus hirtelenséggel elhunyt. Tóth Tibor azok közé tartozott, akik a februári események nyomán újraéledő kulturális és irodalmi életünk szervezésébe elsőként kapcsolódtak be. Minden kezdeményezésnél ott volt, minden próbálkozásban-vállalkozásban részt vett: az önálló Magyar Könyvkiadónak egyik vezető munkatársa volt; a Szlovákiai írók Szövetsége kebelén belül megalakult magyar csoportnak több éven keresztül az élén állt; magyar írótársalt az írószövetségi választmányban hosszú ideje ő képviselte; az útnak induló Irodalmi Szemlét sokoldalú tehetsége és imponáló munkabírása teljes latbavetésével segítette. Gazdag Irodalmi tevékenységéből elsősorban a műfordítást kell kiemelnünk. Műfordítóként nemcsak nálunk, hanem az egész magyar nyelvterületen ismert és becsült volt a neve. Európai színtű műveltsége, széles nyelvismerete képessé tette őt arra, hogy több nyelvből közvetlenül fordítson, fordító energiája nagyrészét mégis a szlovák és cseh irodalomnak szentelte. A szlovák és cseh nép klasszikusait és legújabb íróit egyaránt kitűnő beleérzéssel, egyenrangú művészettel ültette át a nyelvünkre. A szlovák és a cseh irodalomra koncentrálódó műfordítói tevékenysége mellett még egy másik, közel álló vonatkozásban, is vállalta és teljesítette a helyzetünkből adódó híd-szerepet. Frappáns beszámolóival, irodalmi leveleivel folyamatosan tájékoztatta a magyar irodalmi közvéleményt (az ittenit és a magyarországit is) azokról az elvi és esztétikai jelentőségű eseményekről, vitákról, és megbeszélésekről, amelyek a szlovák és cseh irodalmi életben mentek végbe. Ezzel a közvetítő és közelítő szereppel azt a célt szolgálta, amelyről nem régen Fábry Zoltán és Jifí Hájek beszéltek az 'irodalmi Szemle hasábjain: „az egymáshoz vivő utak szabadokká válását... a közlekedési edények törvényeinek érvényesülését", „a nemzeti és nemzetiségi Irodalmak kölcsönös kiegyenlítődését". Tóth Tibornak az irodalomkritikánk és publicisztikánk kibontakozásában is számottevő érdenlei vannak. Kriticáit és publicisztikai írásait az elméleti megalapozottság, az irodalmi és társadalmi tájékozottság súlyossá, a kiváló stílusérzék, gondolat- ós ötletgazdagság pedig élvezetessé teszi. Tóth Tiborban a sokak által helytelenül „másodlagosnak" tekintett műfordítói, kultúraközvetítői és kritikusi tevékenység mellett gazdagnak ígérkező elsődleges alkotó energiák is szunynyadtak. Néhány közzé tett verse, karcolata és novellája alapján kultivált költőt és erőteljes prózaírót is sejtettünk benne. Fábry Zoltán egyik írásában türelmetlenül követelte is a költőTóth Tibor színrelépését. Most, amikor az elhunyt társnak és barátnak derékba tört pályáján kesergünk, talán ennek az adottságokban rejlő reményteljes költőnek és elbeszélőnek az elvesztése fáj a legsajgóbban nekünk. Az értékes eredményeket maga után hagyó fordítót, kritikust és irodalomszervezőt nem vesztettük el teljesen, de a költő és elbeszélő Immár csak beteljesületlen ígéretként, torzó torzójaként marad meg számunkra. De talán még sincs így! A tehetségének és alkotó energiáinak jelentős részét a műfordításba invesztáló Tóth Tibor költői és elbeszélői értékeiből dús ízelítőt nyújt a magyar Janko Kráf, Nazim Hikmet és Jifí Wolker, a magyar Mináč, Capek és Karvaš, — és mindazok az Idegen költök és elbeszélők, akiknek átültetésébe a költő és elbeszélő Tóth Tibor a tudását és szívét adta. A korán eltávozott Tóth Tibort, ezt a szó igazi értelmében vett literátort nemcsak az írótársak és a barátok gyászolják, hanem a magyarul olvasó közönség földrajzilag széles és számban tekintélyes rétegei is. Az ő nevükben is megrendülten búcsúzunk tőle, és köszönetet mondunk azért, amit olyan bőkezűen nyújtott számunkra: a művészi szó szépségéért, igazáért és öröméért. TÜRCZEL LAJOS • « • Tóth Tibortól f. hő 4-én 14,30 órakor a bratislavai Csalogányvölgyi temetőben veszünk búcsút, majd holttestét a brnői Krematóriumban hamvasztják el. Megbecsülik a változásokat Ha valaki 25 év után először pillantja meg üzemünket az arra haladó vonat ablakából, aligha ismer rá a régi cellulózgyárra. Sokat változott külsőleg, belsőleg egyaránt. A régi cellulózgyárakra oly jellegzetes, faG YERMEKDAL Meleg tavaszi nap van. A külvárosi lakótelep csenevész fácskái szinte tszszák a napfényt, zöld. leveleik kéjesen borzonganak a híg szellő érintésére. A bérházak között gyepszőnyeg, a gyepen gyerekek hancúroznak, lab dáznak. Bármerre is fordul a tekintet, mindenütt ugyanaz a kép: az életöröm. féktelen tobzódása, gyermekrafok játékos zűrzavara. Az egyik bérház nyitott, földszinti ablakán zongoraszó szűrődik ki. Ott lakik a zeneszerző. Idős, ösztövér emberke, akinek a hallása is megromlott már. De azért mindennap leül a zongorához, gyermekdalokat komponál. Szereti a munkáját, ezt csinálta egész életében, zenébe, gyermekdalokba öntötte lelke rezzenésen, képzetetének színes világát. A zeneszerző nyugdíjba vonult már, még sem tétlenkedik, nem is akar, mert még életerőt érez magában. Meg aztán megrendelésekkel is elhalmozzák, csak győzze a munkát, f ól is jön ez a kis mellékkereset a nyugdíjhoz. Most is ott görnyed a félszobát betöltő zongora fölött. A szobában félhomály, lehúzta a redőnyt, hogy ne süssön be a napfény. Így csak a szellő lopózik be a roletta mögül. A zeneszerző finom, vértelen ujjai gyengéden simogatják a fehér billentyűket. Plim-plam. Plim-plam. Nem a fülével, a lelkével figyeli a hangokat, azzal keresi a harmóniát. Leüt egy hangot, kettőt, hármat, rápillant a szövegre, és megrázza a fejét. Nem jó. Újabb hangokat keres. Plip-plim. Ez az. Fogja a ceruzáját, s a hangok jegyeit a kottalapra írja. Így dolgozik, lassan, türelmesen, odafigyelő áhítattál. De most hirtelen összerezzen. Labda csapódhatott a kitárt ablak keretéhez, mert a fal is beleremeg. A zeneszerző arca keserűen megrándul. Kizökkentették nyugalmából. Eddig nem is figyelt a külső hangokra, a gyerekzsivajra. De most önkéntelenül is oda kell figyelnie. A gyerekek féktelenül ordítoznak az ablaka alatt. — Ej, mit... — mormogja és legyint. Még mélyebben hajol a zongora fölé, és tovább pötyögteti a billentyűket. De hiába erőlködik, nem megy a munka. Lelkében nem érzi már az előbbi melodikus zengést, csak a zsivaj tolakszik felé az ablakon át. Odamegy az ablakhoz és felrántja a redőnyt. Szeme egy pillanatra elkáprázik az erős fénytől és attól a mozgalmasságtól, amely körül veszi. Az udvaron nekih?vülve labdáznak, futkároznak a gyerekek. Rájuk szól: — Mért ordítoztok annyira? Nem tudok dolgozni. Nem játszhatnátok csendesebben? A gyerekek abbahagyják a játékot. Csak állnak siótlqvul és őt bjímulm — Menjetek az ablak alól! — teszi még hozzá és visszatér szobájába. Leül a zongora mellé és kifelé figyel. Csend van odakint. Lehet, hogy mégis elmentek. Á zeneszerző ujjai odatapadnak a fehér billentyűkre. Plim-plam, plimplam ... A ceruza újabb hangjegyeket rajzol a kottalapra. Kintről azonban éles gyerekhang süvít a szobába. — Verd be az orrát! A zeneszerző bőszülten ugrik fel s a redőnyt felrántva kitekint. Két fiú dögönyözi egymást az ablak alatt, a többiek körülöttük állnak és biztatják őket. — Nem takarodtok innen azonnal! — kiált rájuk dühösen és megfenyegeti a fiúkat. Azok abbahagyják a dulakodást és felnéznek rá. — Mars az ablak alól! — dörren rájuk megint, és villámokat szór a szeme. De a fiúk nem mozdulnak, • az egyik szemtelenül feleli: — Ott játszunk, ahol akarunk. Nem a magáé a ház. A zeneszerző csak hápog. -- Míü? Még szemtelenkedsz is, te gyalázatos kölyök! No, várj csak, megyek az apádhoz. A szőke, nyurga kamasz a szemébe nevet. — Ahhoz ugyan mehet. Még a gyárban van. A zeneszerző nézi a fiút, nézi átható, kemény tekintettel, de a másik (MM g tekintetét, A férji %em siúi többet, elfordul az ablaktól, s dühösen lerántja a redőnyt. Kis idő múlva megjelenik a ház sarkánál. A gyerekek megpillantják és kiabálva futnak előle. — Várj csak, te gyalázatos! — kiált a kamasz felé, aki ugyancsak szedi a lábát. A férfi utána szalad, lihegve, fuldokolva a méregtől, de a fiú már a szomszéd bérház előtt nyargal. Mit tehet? Felkap egy tégladarabot és utána hajítja. Aztán feldúlt ábrázattal, megszégyenülten ballag vissza. A lépcsőház ajtaja előtt felpillant a házra, csodálkozó asszonyszemek tekintenek rá a nyitott ablakokból. Ez még jobban bosszantja. — Tanítanák rendre a kölykeiket! — sziszegi a foga között, és becsapja maga után az ajtót. A szobába érve fáradtan, remegő lábakkal ereszkedik a székbe. Az arca rángatózik. Cigarettát kotor elő a zsebéből. S amíg a keze a gyufa után matat, dobogást hall az ablak alól. Valaki vékony hangon sipítja. — Vén bolond! Vén bolond! A zeneszerző elsápad, udabotorkál a zongoráhóz és dühösen lecsapja a fedelét. Szeme rátéved a dalszövegre, a betűk csúfondárosan ugrálnak előtte: „Száll a boldog gyermekének, tiszta, zengő szárnyakon..." Kezébe veszi a papírt és lassan, megfontoltan apró Qfífifiokr^ tépi. -áSSaí torony helyén, amely már rászolgált a lebontásra, ma új betonvázas toronyban készül a cellulóz nyeréséhez szükséges kalciumbiszulfit. A torony közelében korszerű fehérítő áll. Átalakult, nagyobb lett az erőműtelep, faaprító és sok más épület változtatta meg a gyár régi arculatát. Hasonlóan változott az üzem műszaki berendezése is. A műszaki fejlesztés keretében, a múlt év őszén üzembehelyeztek egy svéd víztelenítő-gépet, első ilyen típusút hazánkban. Dolgozóink eleinte idegenkedtek az új géptől. Ma már más a véleményük, ürömmel és egy kis büszkeséggel is beszélnek róla. Az új gép üzembehelyezése megszüntette a nehéz fizika! munkát. A régi gép mellett különösen a téli időszakban sokat szenvedtek dolgozóink a nehéz párás levegőtől, amely időnként olyan sűrűn képződött, hogy egymást is alig látták. Ma tágas, csempével kirakott, egyenletes levegőjű helyiségben dolgoznak. Persze nemcsak ez az egyedüli előnye az új gépeknek. Napi teljesítménye közel másfélszerese a réginek. Az üzem más szakaszain is egyre másra jelentek meg a gépek, amelyek magukra vették a fizikai munka nehezét. Dolgozóink értékelik és megbecsülik ezeket a kedvező változásokat és becsülettel kiveszik részüket a feladatok teljesítéséből. Versenyben állunk testvérüzemeinkkel a „Felszabadulás 20. évfordulója üzeme" címért és ennek keretében terven felül 100 tonna cellulóz termelését vállaltuk. Problémánk is van még bőven, különösen a minőség megjavítása terén, de bízunk benne, hogy a műszaki berendezés további korszerűsítésével ós lelkiismeretes munkával ezen a téren is teljesítjük faladatainkat. Barna Kálmán, Gömörhork* Ű] SZÖ 4 * 1964. június 3.