Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-01 / 121. szám, péntek

Jegyzetek ifjú kommunistákról VIERA KRÉDÓJA 1 izenegy évvel ezelőtt Vierká­nak híviák az építőmunkás lányát. Tizenöt éves volt. Szerény, szófogadó és élénkeszű tanonclányka. Ismerke­dett a trenííni ruhagyár légkörével, a férílruhák és raglánok varrásával. A falusi életet felcserélte a városi­val. Ha jókedvű volt, dalolgatott, ha bántotta valami, hallgatott, gondol­kodott. Internátusban lakott... Ma is ez az otthona. Négyen laknak egy szobában. A kislányból nagylány lett, Vierkából Viera... Mit is mondtak róla? Kezdeményező munkáslány. Már több éve a legjobbak között emle­getik, s vele együtt a kollektíváját. A mellére tűzték a Minisztérium Leg­jobb Dolgozója jelvényt. Ifjúsági és szakszervezeti funkcionárius... A sza­vak mögött az embert keresem. Az Idős üzemi őr a gyár kapujában a szemem közé néz és kérdez: — Viera Strakovát, a brigádvezetőt keresi? Hangiából tiszteletet olvasok ki. Tizenegy évi munkásélet megbecsü­lését. Bárhogyan ls ecseteljük a kör­nyezet, a munkatársak, a barátok ha­tását, mégis azt kell mondanunk, az ember elsősorban saját maga szabja meg az értékét munkájával, hibáival és erényeivel, akaratával. Az üzem udvarán keresztül haladva magamban találgatom, mi érlelte Vierát megbe­csült emberré? Nem a földtől elru­gaszkodott elképzelések, ábrándok táplálják az emberérést. A hétközna­pok gondjai és örömei éltetik az aka­ratot, a tettet. Nélkülük sivár lenne az életünk. A jól végzett munka örö­möt érlel és mosolyt fakaszt... Er­re kellett gondolnom, amikor egy pult mögött megpillantottam Vierát. Sudár, karcsú lány. Haja világosbar­na, a szeme világoskék. Munkaruhája szeme színéhez hasonló. A szabá­szoktól kapott raglánkabát-részeket osztályozza, számozott kis paplrcédu­lákat ragaszt a szélükre, krétával vo. nalkákat húz ... Előkészíti a varró­nők számára a munkát. Balkéz felől indul a gépsor, s mire a megmunkált darab a jobbkéz felőli utolsó géphez ér, akar magamra ls ölthetném a di­vatos raglánt. Hat ilyen műhely van a teremben... Viena műhelye kiválik a többi kö­zül. Nemcsak a munkában. Egy-két férfi kivételével a lányok, asszonyok világoskék munkaruhában ülnek gép­jeik mellett. Virágos rétre emlékez­tetnek. A szomszédos műhelyek dol­gozóinak tarka-barka öltözete felveti bennem: miért e különbség? A vilá­goskék munkaruha nem uniformis, üdeséget áraszt. Mintha dicsekedné­nek, ők mások. Megkülönböztetik ma­gukat, mert reklamáció nélkül dol­goznak? Jó munkájukért Jutalmat kaptak. A pénzt nem osztották szét, megvarratták az „uniformisukat". Megtehetik a többiek is. Ha több Vie­ra Streková lenne... Így is lehet mondani Mindig jó, ha egy nagyobb kollektívában akad valaki, aki szor­galomban, tudásban kiválik és köte­lességének érzi, hogy másokat tet­tekre ösztönözzön. A vállalat vezetői így vélekednek Viera műhelyéről: „... nemcsak az üzem, hanem az egész vállalat legjobbjai közé tar­toznak ... az első' sorokban áll­nak..A példaadás nem ismer ha­tárt, megkötöttséget, akár a szép dal. Egy napon arra ébredünk, hogy a szép dalt énekeljük ... F igyelem Viera gyorsan, ügye­sen mozgó kezét. Elpirul. A szemé­be nézek, mondani akarok valamit. Hirtelen a pult alá nyúl, s elém rakja a brigád albumát. Megértem, feszé­lyezi a kíváncsi tekintet. Belelapo­zok az albumba. Újságcikkek, fény­képek, élmények leírása. Ellátogattak több hazai hasonló üzembe, kíván­csiak voltak, hogyan dolgoznak má­sutt. Voltak Magyarországon is. Szép napokat töltöttek a Balaton partján. De a legszebb: a soproni ruhagyár­ban tett látogatásuk volt. Tapaszta­latcsere és barátkozás. ... Most már nyugodtan beszélget­hetünk. Figyelhetem világoskék sze­mének derűjét, hangjának rezdülését. Mert nemcsak a tekintet árulkodik, a hang ls sokat mond ... Viera, a bri­gádvezető. Huszonhat éves. Évek óta a legjobbak közé tartozik. Sok lányt hasonló korban a divatkórság, a férjhezmenés, a szórakozás foglalkoz­tat. Vlera ls modernül öltözködik, frizurája ls divatos. És mégis... az egykori vöröskendős proletárasszo­nyokat juttatja az eszembe, akik a munkásgyűlést szétverő gumibotos rendőrük szemébe piros paprikát szórtak, mint Losoncon a harmincas években, amikor Steiner Gábor mun­kát követelt a munkanélkülieknek... Hagyd, ne gondol] a múltra, a tren­Cíni ruhagyárban vagyl A jelenünk összeforrt a múlttall Az élet hídja a múltból a mába, s a mából a jövőbe ível. Ezt a hidat mi építjük: Viera is építi... Szerényen mondja el, ho­gyan került az első sorokba. Bocsá­nat, én mondom, ő csak azt árulja el, hogy évekkel ezelőtt az egyik részleg ifjúsági szervezetének volt az elnöke. Az üzemi CSISZ-titkár hatvan­egyben átnyújtott neki egy jelentke­zési ívet. Viera, tudod, hol a helyed? A fiatalok helye? Viera emlékezik. — ötvennyolcban a trenčínl dol­gozók küldöttségével a Szovjetunió­ban jártam. Ott láttam, mire képes igazán a kommunista párt. Az Auró­rán álltunk. Szinte hallottam az ágyú­lövést, a jeladást... Akkor született meg bennem a gondolat, ha egysé­gesek vagyunk, többre vagyunk ké­pesek ... Vierát hatvanegyben felvették a kommunista pártba. Kíváncsi vagyok az alapelvére, egy fiatal kommunis­ta alapelvére. Ezt mondja: — Arra törekszem, hogy a munka­helyemen helytálljak, példát mutas­V1ERA STRAKOVA sak, az első legyek, hogy egyszer se mondhassák a szemembe, kommunis­ta létedre így és Így kellene dolgoz­nod ... Ez az ő krédója. Egyszerű, világos. A z új ember hit, vallása. A szavak mit sem érnek tettek" nélkül. Viera nem a szavak embere, de ha a munkatársaival kell beszélnie, nem vár bíztatásra. így volt akkor ls, amikor az egyik üzemi szakszervezett konferencián szóvá tették a minősé­get. Nem volt a legjobb. Vierát ez bán­totta. Valaki szót kért, és beszélt a rozsmitáll mozgalomról. Milyen Jó lenne, ha mindenki kezességet vállal­na a maga munkájáért, — gondolta Viera. De hogyan keltsük fel az em­berekben az érdeklődést? Beszélt a mesterével, Simko Jánnal, a szakszer­vezeti részlegbizalmival, Fabinová Annával s néhány brigádtaggal. Előbb meg akart győződni róla, elfogadják-e a tervet. Helyeselték. Megbeszélte a dolgot a műhely dolgozóival s meg­hívták a versenyfelelőst, segítsen ki­dolgozni a kritériumokat. Az üzemben elsőkként vállaltak kezességet a mun­kájukért. Rövid Idő alatt hárommal csökkentették a javítások százalékát. Az ember nem jár mindig sima úton. A brigád se... Az egyik lány, aki az utóbbi időben igen ingerlékeny volt, és feleselt a mesterrel, egy napon nem Jött munkába. Azt mondta, orvosnál volt. Füllentett. Haragudtak rá, mert akadályozta a folyamatos munkát. A varrónők egymásra vannak utalva, a kabátrész az egyik kezéből a mási­kéba kerül. Ha egyikük ok nélkül hiányzik, vagy félkézzel végzi mun­káját, a többiek isszák meg a levét. Beszéltek a lánnyal. Viera a gyerme­kes anyákra mutatott, látod, nekik in­kább kellene a több szabad idő, még­is a legszorgalmasabbak ... A lányka egyszerre panaszkodni kezdett, a szeme, a feje fáj. Viera elment vele az orvoshoz. A lány szemüveget ka­pott. Mintha kicserélték volna, elmúlt az ingerlékenysége, már nem felesel a mesterrel. Csak ki kell tapogatni a hiba gyökerét.,. Tudni kell azt ls, hogyan kell összekötni a kellemest a hasznossal. Vlera brigádja vállalkozó szellemű. Ogy is mondhatnánk, amilyen a ve­zető... A ruhagyár a közeli Kubra­hegyen pionírüdülőt épített. Viera brigádja tavaly „kirándulásra" ment. Súroltak, ablakot mostak az üdülőben. A gyermekes anyák maguk­kal vitték lánykáikat, fiacskáikat. A gyerekek játszadoztak, fürödtek a medencében, virágot gyűjtöttek, Az asszonyok munka után bekapcsolták a rádiót, zenét hallgattak, kávét ittak, tréfálkoztak. Hazamenet énekeltek... S az idén? Épp a napokban vállaltak kötelezettséget a felszabadulás 20. évfordulójára. Náluk már nem ér­dekes a termelési többletvállalás. Amikor a brigádmunkára kerül a sor, Viera közbe szólt, ne tegyenek for­mális felajánlást. A brigádtagok meg­értették. Ha formális a kötelezettség, kibújhatnak alóla. Ez nem lenne szép tőlük. Sorra felálltak, és bejelentet­ték: hat, nyolc, tíz órát vállalok. Ezt mindenki ellenőrizheti. Épül az üze­mi bölcsőde és napközi otthon. Az ab­lakokat kell majd tisztítani... A téli hónapokban a könyveket bújták és vitákat rendeztek. Most már szebb az idő, a szabadba kívánkoznak. Jöhet a brigádmunka, a kirándulás, tréfálko­zás és dalolás ... Emberek vagyunk, szeretjük a mun­kát és a tréfát, gondjaink mellett vi­dámak is lehetünk. Az ember vágyja a napfényt. A derűs napfényben szebb az életünk, mely a holnapba ível. Ezt a hídívet mí építjük. Nagyon szégyel­lenénk magunkat a jövő nemzedéke előtt, ha rossz munkát végeznénk. Hogy is mondta Viera? „Arra törek­szem, hogy a munkahelyemen helyt­álljak, példát mutassak, az első le­gyek, hogy egyszer se mondhassák a szemembe, kommunista létedre így és így kellene dolgoznod..." Milyen örömös lenne az életünk, ha mind­nyájan így gondolkodnánk és csele­kednénk. Viera világoskék szemébe mélyed a tekintetem. Azt akarom kér­dezni, jól érezné-e magát, ha a kol­lektívájában csupán őneki lenne ilyen krédója? Tétovázom, műhelye a leg­jobb az üzembenl Mégis felteszem a kérdést. Csodálkozik, majd elmosolyo­dik. Hogy lennék egyedül?! Megta­nultam az elvtársaktól, hogy figyel­nünk kell az emberek jellemét ls. Már említettem Fabinová elvtársnőt, akivel minden kérdést megbeszélek. Jól ki­ismertem. Munkájával példát mutat másoknak. Nagy iskolás lánya van. Milyen büszke rá! Jól tanul, a nem­zetközi Ifjúsági táborba küldik. Egy Ilyen anyának, munkásasszonynak a pártban a helye. Beszéltem vele... Anna Fabinová pártunk tagja lett... V • lera Straková ... Ifjú kommunis­ta. Nézem, nézem őt, és csak egyre tudok gondolni. Bár ezer és ezer ilyen Vleránk lenne.,, PETRÖCI BÄLINT A szocialista állam építésének gyakorlata megmutatta, hogy a dolgozó nép hatalmának gya­korlását elsősorban a választott ál­lamszervek rendszere teszi lehetővé. Ez nemcsak a proletárdiktatúra kö­rülményei között, hanem a fejlett szocialista ós kommunista társadalom építésében is érvényes, amikor is a szocialista államban, mint államha­talmi szervek s egyidejűleg mint tö­megszervezetek működnek. Már ez a megállapítás is rámutat arra, hogy a választott államszervek rendszerében, az egyes választott államszervek­ben, azok jelentőségének értelmezésénél és felada­tainak kijelölésénél, — a burzsoá államelmélettel ellentétben — a nép ha­talmának megnyilvánulá­sát látjuk. Miért állítjuk, hogy a A MAGAS-TÁTRA kMü je A Magas Tátra övezetében Fero Mrázik mindenhol népszerű. Ismerik és kedvelik a Lengyel Tátrában, a Kárpátokban, az Alacsony Tátrában. Amikor pedig nemrégen Innsbruckban a Patscherkofel lejtőjén tűnt fel ma­magastermetű alakja, a téli olimpián egybegyűlt sportolók ls rögtön körül­vették és barátságosan üdvözölték a csehszlovák „hegyivezért". A mindig jókedvű, derűt sugárzó sportolót a hegymászók és turisták, meg hegyivezetők, a Tanap dolgozói, a Hegyiszolgálat fizetett és önkéntes tagjai egyaránt becsülik, nem ls szól­va a hegyek kfizött felcseperedő gyermekekről, akikhez „Fero bácsi­nak" mindig akad néhány barátságos szava és hasznos tanácsa. Fero Mrázik volt a Hegyiszolgálat első parancsnoka. Most ls ő a vezető­je, amellett egyike legtevékenyebb, legtapasztaltabb tagjainak. Társaival, testi-lelki jóbarátaival együtt számta­lanszor lépett fel a legmagasabb és legveszélyesebb csúcsokra is, sok ve­szélybe jutott embernek mentette meg az életét. Már olyan régen szerelme­se a hegyeknek és oly sok Időt töl­tött el birodalmukban, hogy maga sem emlékszik, melyik hegyoldalba vágta először csákányát, melyik grá­nitsziklába erősítette első faliszegét, melyik völgyben vagy gleccseren mentette meg az első emberéletet. De talán csak szerénysége feszélyeztetl, hogy erről beszéljen ... Az azonban biztos, hogy a bajba­jutott ember iránti felelősségérzetet aligha vési bárki mélyebben szívébe mint ő, és senki sem ügyel követke­zetesebben arra, hogy a hegymászás mindig csak kedvtelés és sport ma­radjon és ha valakiben Idővel szen­vedéllyé válik, sohase fejlődjön köny­nyejmű hazárdjátékká. Hiszen ő maga látja legjobban, mennyi veszélyt rej­tegetnek a hegycsúcsok, mennyire gyorsan és váratlanul váltakozik a tátrai égbolt, mennyire könyörtelenek a hegyekből alázuhanó lavinák... ö a megalapítója és első perctől Franfišet Mrázik fogva igazgatója is Szlovákia Nagy­díjának, hazánk egyik legjelentősebb nemzetközi síversenyének. Segít a pá­lyakitűzésnél, ügyel a versenytáv sza­bályosságára. Szerel, javít, irányít, szervez, és meghívásokat intéz a kül­földi szövetségekhez, versenyzőkhöz, levelezést folytat, a szervező bizottság élén útbaigazításokat ad. Nem csoda hát, hogy a részt­Ivevők között oly közkedvelt. Még [Prawda, Vuarnet, IfBozon, Oberaigner, |§ Mark vagy Digru­ber, a „sívilág | nagyjai" is mindig 'szeretettel üdvöz­lik őszhajú, mo­solygó barátjukat. Aligha akad va­laki, aki őnála job­ban ismeri a Tát­rát. Ismeri a vadregényes hegyek leg­eldugottabb szépségét is, tudja, mi érdekli a látogatókat, mi vonzza leg­inkább a külföldi vendégeket. Érzi, hogy most, amikor állandóan több és több külföldi turista látogat el hoz­zánk az egész világból, sokat kell még helyrehoznunk a Magas Tátrá­ban. Érzi, hogy őrláshegyeink többet adhatnak, jóval többet nyújthatnak, mint most. Legutóbbi külföldi tartóz­kodása alkalmával tapasztalta, hogy turista központunk sportlétesítményei nincsenek megfelelő állapotban és bi­zony a szolgáltatások tekintetében ls kullogunk az európai színvonal mö­gött. Mindezen sokat töpreng Fero Mrá­zik. Sok tisztsége mellett szerfölött pon­tosan látja el hivatalbeli kötelességét. Felettesei, munkatársai, valamint a sportolók még eddig nem csalódtak benne. Jk Nemzeti Front is ezért Je­löli a „Tátra szerelmesét" HNB kép­viselőnek. A jövő választási időszak­ban nagy szükség lesz évtizedes ta­pasztalatára, józan eszére és becsüle­tére. Tänzer Iván VALASZTASI GYULESEK Banská Bystrtcán a választási előkészületek során megtartott választási gyűléseken a város 2000 polgára vett részt. A gyűléseken értékelték a vá­ros fejlődését. Banská Bystrica lakossága a felszabadulás óta 13 000-el növekedett. 1960-tól 1700 lakást építettek fel. Ez évben további 514 la­kást adnak át, ezenkívül megkezdték egy új ipari és egészségügyi is­kola építését. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára befejezik a megkezdett építkezéseket, rendbe hozzák a parkokat, az utakat és meg­kezdik az új múzeum és a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművének építését, j CTK) részt, a társadalmi tömegszervezetre bízott feladatok egy része az állami feladatok jellegét nyerik el. A fejlő­désnek ez az iránya indokolja alkot­mányunk azon alapelvét, hogy a fej­lett szocialista társadalomban az ál­lam az egész társadalom szervezeti formáját képezi, és összes szervezeti formáinak ténykedése az egész nép szuverén akaratát fejezi kl. A szocialista államban a helyi vá­lasztott szervek elvi jelentősége sem­miben sem különbözik a központi lelősséggel tartozik. A Nemzetgyűlés választja a köztársasági elnököt, a legfelsőbb bíróság tagjait, s funkció­jukból visszahívhatja őket, miniszté­riumokat ós egyéb központi hivatalo­kat alakít, megtárgyalja a legfonto­sabb bel- és külpolitikai kérdéseket, jóváhagyja a gazdasági terveket, leg­felsőbb törvényhozója államunknak, ellenőrzi a kormány ténykedését, az alsóbb szervek működését az állami és gazdasági élet minden szakaszán. E rövid áttekintésből is kitűnik, miér{ A választott államszervek a nép hatalmának gyakorlói választott államszervek képezik a népi hatalom gyakorlásá­nak legfontosabb eszközét? Azért, mert e szervek valóban a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei, me­lyek már a jelenben is egyesítik az állam és a társadalmi szervezet ismér­veit, és a további fejlődés folyamán, a dolgozók további tömeges bekapcso­lásával, mint a párttagok és pártonkí­vüliek közös társadalmi szervezetei működnek majd a kommunista társa­dalom felépítése érdekében. Ezzel kapcsolatban meg kell emlí­teni a társadalmi szervezetek egyre jobban növekvő tekintélyét is. Az ál­lamszervek Jogkörének egy része fo­kozatosan átmegy a társadalmi szer­vezetek hatáskörébe, és ez a dolgozó tömegeknek az állam és gazdaság közvetlen Irányításában való részvé­telének másik fő formája. E fejlődés során alakul kl majd az a helyzet, hogy egyrészt a képviseleti hatalmi szervek egyidejűleg tömegszerveze­tekké válnak, másrészt a társadalmi tömegszervezetek közvetlenül részt vesznek az egyetemes népi állam gaz­dasági szervezési funkciója Irányítá­sában. Tehát az államszervek és a társadalmi szervezetek, a politikai és gazdasági fejlődésnek megfelelően egyre szorosabban együttműködnek. Ennek folytán az állami feladatok társadalmi feladatokká válnak, más­szervek elvi jelentőségétől. A közpon­ti és helyi államszervek között a kü­lönbség nem minőségi, hanem csak az illetékességre, a területi hatáskö­rükre vonatkoztatott, azaz, a népha­talmat különböző módszerekkel gya­korolják. A központi államszervek egymás közötti viszonyában a formális ha­talommegosztás helyett a munkameg­osztás szocialista elve érvényesül, te­hát a központi államszervek együtte­sen képviselik a munkásosztály és az általa vezetett többi dolgozók állam­hatalmát. A szocialista államban, a burzsoá parlamentarizmussal ellentét­ben, az alkotmányos tényezők és in­tézmények között nem lehetnek ko­molyabb ellentétek, miután a munkás­paraszt szövetség politikai kifejező­jében, a Nemzeti Frontban tömörülő dolgozó nép egyre erősbödő erkölcsi­politikai egységében megszűntek az antagonlsta osztályellentétek. Ilyen szempontból mérlegelve a központi államszervek egymás közötti viszo­nyát, megállapíthatjuk, hogy alkotmá­nyunk szerint a legfontosabb helyet a Nemzetgyűlés foglalja el, miután köztársaságunkban minden hatalom a népé, mely azt a választott képviseleti szervek által gyakorolja. A többi ál­lamszerv jogkörét a választott szer­vektől nyeri, a Nemzetgyűlésnek fe­tulajdonltunk elsőrangú fontosságot annak a követelménynek, hogy a Nem­zetgyűlés tagjait dolgozóink legjobbjai közül válasszuk. Ugyanez érvényes a szlovák nemzeti szervek választását illetően is, mivel a Szlovák Nemzeti Tanács az alkotmány értelmében az államhatalom és igazgatás nemzeti szerve Szlovákiában. A z elmúlt négy évben láthattuk", hogy a nemzeti bizottságok je­lentősége növekszik, ahogyan azt alkotmányunk megköveteli. El­sősorban a helyi és járási nemzeti bizottságok működésében tapasztal­juk, hogy ezeknek, mint az államhata­lom helyi szerveinek, minden alkot­mányos feltételük megvan ahhoz, hogy a demokratikus centralizmus el­vének betartásával az állam- és tár­sadalmi Igazgatás széles hatáskörű helyi szerveiként működjenek. Ne fe­lejtsük el, hpgy a nemzeti bizottságok; forradalmi megalakulásuk óta, az ál­lamapparátus szétzúzásának és aszo­cialista állam felépítésének alapvető eszközei, melyekben helyi viszonylat­ban a bürokratikus állami hlvatalno* kok helyett a dolgozók közvetlenül ér­vényesítik és gyakorolják az államha­talmat. E fejlődés eredményeként már az 1954/12. számú törvény leszögezte, hogy a nemzeti bizottságok dolgozó­ink legnagyobb tömegszervezete. Ez ÜJ SZÖ 6 * 1964. május 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom