Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-01 / 121. szám, péntek

NINCS MEGÁLLÁS EGYSZERŰ dolgozószoba. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Elektrotechnikai Intézetének munkahelye. Műszaki és szakirodalomtól roskadozó könyvszekrény. Itt találom dr. B e d f 1 c h H e 11 e r professzort, akadémikust. Azt a tudóst, aki az érdemrendeknek és államdíjaknak a munka ünnepét megelőző hagyományos kiosztásakor az ősi prágai Várban ismét a kitüntetettek sorában volt. Immár másodszor vette át a Klement Gottwald államdljat. Megjelenése, külseje annyira Jellemző, hogyha nem tudnád, kivel állsz szemben, akkor is könnyen kitalálnád, önmagáról alig szól. Szerény ember. Azt hinnéd, a szakmáján kívül más nem Is érdekli. Pedig nem egészen fgy van. — Nem egyedül dolgozom. Hetvenen vagyunk az Intézetben. Értékes segítségük nélkül elképzelhetetlen volna... S máris hivatja legközelebbi munkatársait: dr. Miloš Staflt és J 1 f I K u 1 d a mérnököt. Tizenöt éve élnek Itt együtt. Tizenöt esztendeje azonos gondolatok, problémák foglalkoztatják őket. A büszkeségtől felcsillanó szemmel mutat munkatársaira: Ök is a kitüntetettek között vannak. Érdemeik semmiben sem törpülnek el az enyéim mellett. Ellenkezőleg. Fiatalos lelkesedésükre ma már nekem is szükségem van... Elgondolkodik. Már pályája kezdetén tudásszomjtól hajtva fiatalos erővel vetette magát a munkába. Volt miből merítenie. A második világháború éveit egy moszkvai kutatóintézetben töltötte. Ott szerzett tapasztalatai, no meg a szakirodalom Ismeretei busás anyagot nyújtottak mások oktatásához, tanításához ls. — A felszabadulás után előadásait a prágai Műszaki Főiskolán mindig telt ház várta — tájékoztatnak tanítványai. — A magasfeszültségű áram terén végzett kísérleti és kutatómunkájának eredményei elévülhetetlenek — fűznék tovább a szót, ha a piester le nem Intené őket. Kulda mérnök azért folytatja. — Hálával tartozunk neki, akárcsak az édesapánknak. Számos teendője ellenére is fáradhatatlanul foglalkozik velünk. Tanít ós tanul. Főleg fizikát és matematikát. Mert e téren nincs megállás. Az élet nem topog egy helyben, a tudomány fejlődik, a gépek tökéletesítése, továbbfejlesztése népgazdaságunk elsőrendű érdeke. Heller akadémikust az első államdíjjal 1954-ben tüntették kl a transzformátorok lökósrezgéselvel kapcsolatos megállapításaiért. Milyen óriási horderejű munkát végzett világviszonylatban ls, milyen nagyra becsülik tudását külföldön, arról munkatársai csak a tíz évvel ezelőtt Olaszországban lezajlott nemzetközi konferencián elhangzott nyilatkozatokból és az újságokból értesültek. ű maga feleslegesnek tartotta, hogy Idehaza beszámoljon sikereiről. Némán, csendben, magától értetődően folytatta a motorok és transzformátorok mégneses erőterével kapcsolatos kutatásait. És az eredmény? Erről leginkább a plzeül Lenin Művek, vagy a CKD, esetleg a MEZ üzemek dolgozói hivatottak nyilatkozni, hiszen már két éve gyártják až újfajta gépeket, melyeknek legnagyobb előnyük a jóval biztonságosabb munka mellett gazdaságosabb üzemeltetésük, az áramveszteség tetemes kiküszöbölése. Sok esetben a külföldről vásárolt réznek alumíniummal történő pótlása folytán az értékes devizamegtakarítás és a gépek lényeges súlycsökkenése. A gépek dokumentációjának a KGST keretén belül, a tudományos-műszaki együttműködés alapján a külföld is nagy hasznát veszi. A MAGAS KITÜNTETÉS sok mindenre kötelez. Még nagyobb lendülettel, kedvvel folytatják a megkezdett művet, egyre újabb és újabb feladatok megoldására vállalkoznak. Máris további problémán, a nagy gépeknél észlelhető dlelektrikus kisülések megnyilvánulásain törik a fejüket. És tanulnak. Mogorva, zárkózott emberek? Sző sincs rólal Idejükből mindenre futja: a munkán, tanuláson kívül a családra, szépirodalomra, zenére, sőt még a sportra is. Ez utóbbit tekintve fordított köztük az arány: ebben a profeszszor Igyekszik lépést tartani velük, hogy le ne maradjon. Erre céloz, amikor kijelenti: — Ha majd nyugdíjba megyek, még több időm lesz a tanulásra, no meg kedvenc sportomra, az úszásra. Egyelőre azonban itt a helyem. KARDOS MARTA Ne feledkezzünk meg ró SZŐKE ISTVÁN HALÁLÁRA u k azt jelentette, hogy hatáskörükbe és ténykedésükbe a dolgozók egyre szélesebb tömegeit vonhatták be. A dolgozók aktív részvételét a helyi szervek munkájában alkotmányunk külön kiemeli azzal, hogy ezen az úton kell tovább haladnunk, mert a nemzeti bizottságok nemcsak a választott képviselők révén, hanem az önkéntes egyre nagyobb számú aktivista révén is lényegesen emelhetik az államigazgatásban tevékenyen résztvevő dolgozók számát. A nemzeti bizottságok hatásköre tulajdonképpen az államigazgatás minden ágazatára kiterjed, s alkotmányunk értelmében három részre osztható: 1. a hatáskörükbe eső területen a gazdasági, kulturális, egészségügyi és szociális feladatokat tervszerűen Irányítják, szervezik ós biztosítják, tehát lényegében irányt szabnak egész társadalmi életünknek, ós ezen belül gondoskodnak a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek egyre tökéletesebb kielégítéséről, 2. biztosítják a szocialista tulajdon és a dolgozó nép más vívmányainak védelmét, valamint gondoskodnak a társadalom szocialista rendjéről, a szocialista együttélés.szabályainak betartásáról, és a köztársaság védelmének szilárdításáról. 3. életbe léptetik és végrehajtják államunk törvényeit, s biztosítják a dolgozók és szocialista szervezeteik jogos érdekeinek ós alkotmányos Jogainak védelmét. A helyi választott szerveknek ezt a széles körű tevékenységét nem kis mértékben segítik a különböző szakbizottságok. Alkotmányunk szerint e bizottságok a nemzeti bizottságok kezdeményező, ellenőrző és végrehajtó szervei hatáskörének egyes ágazataiban, és ennek megfelelő jogkörrel bírnak. E bizottságok elmelyítik tehát a dolgozók állandó és aktív részvételót a nemzeti bizottság munkájában. A gyakorlatban azonban még távolról sem merítettük ki az alkotmányos lehetőségeket. A szakbizottságok munkája sok helyütt még formális, nem eléggé önálló és kezdeményező, elsősorban is azért, mert a dolgozók nem támogatják eléggé a képviselők és az önkéntes aktivisták munkáját. Ezzel kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk egy Igen fontos körülményről: A

helyi választott államszerv a maga területi egységének meghatalmazottja; a területi egység lakosságának közvetlen választása alapján alakul és működéséért választóinak teljes felelősséggel tartozik. Tehát a népi hatalom gyakorlásának e formája nemcsak a megválasztott képviselő részéről, hanem a választók részéről is kezdeményezést, a közügyek Iránt- állandó érdeklődést igényel. Csak e két tényező biztosítja együttesen, hogy a választott szerv valóban a nép akaratának kifejezője lesz. A szervezeti forma önmagában nem elegendő. Oda kell hatnunk, hogy mind a választott képviselők, mind a választók érdeklődjenek a közügyek iránt. A választók ténykedése e tekintetben igen széles körű lehet: Joguk van képviselőjüket viszszahívni, ha elveszti bizalmukat, a gazdasági és kulturális problémákat nyilvánosan megvitathatják, és megkívánhatják, hogy a nemzeti bizottság választ adjon azokra a kérdésekre, melyeket választott képviselőik útján felterjesztenek, bírálhatják a nemzeti bizottságok ós egyéb szervek és szervezetek működését. A nép akaratának megvalósítása szocialista államunkban nem korlátozható tehát a választási jog végrehajtására. Ezt az elvet mindenki tudja, érzi, de a gyakorlatban nem mindenki érvényesíti. Pedig megváltoztathatatlan tény, hogy munkásosztályunk az állam segítségével vette át a társadalom vezetését, és fejlődésünk Irányítását, és a társadalomnak a munkásosztály általi állami vezetése elkerülhetetlen a kommunizmus teljes győzelméig, miután pártunk elsősorban szocialista államunk segítségével biztosítja a, kitűzött feladatok elvégzését a jövőben is. Ha tehát a munkásosztály a fokozatosan felépülő egyetemes népi államban ls vezető társadalmi erő marad, akkor a munkásosztály minden öntudatos tagjának oda kell hatnia, hogy e társadalmi erő a CSKP vezetésével egyre jobban érvényesüljön. Pártunk XII. kongreszszusa ls erre utalt, amikor kijelölte a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének, a dolgozók államigazgatásában való aktív részvételének fő Irányait, és leszögezte, hogy a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek, elsősorban a szakszervezetek, a CSISZ, a népi ellenőrző szervek és a népbírák tevékenységében való részvétele útján sajátíthatják el dolgozóink társadalmunk közös érdekelnek hatékony védelmét. Elsősorban azt kell tudaA

Z OJSAGOKBAN egyre gyakrabban olvasni a már szinte sztereotip-clmet: „Meghalt X. Y. a párt és a munkásmozgalom régi harcosa". A régi gárda egyre gyérül, bomlik, kidől, meghal. Már az ls csoda, hogy így bírták, eddig húzták. Életük nem puhán ágyazódott, nélkülözésekkel telítetten sokszor keserű kenyeret ettek. Volt, akinek sose volt otthona: keresték, kergették, üldözték, futtatták. Volt, aki a börtönök, rácsok, szöges drótkerítések minden fajtáját kiismerte. Sokan félholtan kerültek az újra pulzáló életbe. Az Illegalitás sem volt éppen egészségügyi séta. Ideg, ér, hús és csont, lélek és gerinc őrlődött. Minden próbatét volt. Haj őszült, láb sántult, tüdő, vese, szív kopott: ember bénult, betegség vert gyökeret. Nehéz élet volt, mindent egyszerre és egyben mozgósító: lelket, szellemet, embert, erkölcsöt, szervezetet vizsgáztató Igénybe vevő teljesség. Harc, kiállás és kitartás. Hűség. A hűség, kiállás, kitartás lelket, szellemet, embert szépít és nagyít, de testet, egészséget rombol. Ez az adója, ez az ára. És ez a rokkant, morbid test — biológiai törvényeket, orvosi számításokat cáfolva — mégis elbírta a baj nehezét, és elérte sokszor az emberi átlagkort a mai halálpontot. A „Népszabadságban" olvasom: „Április 9-én 62 éves korában elhunyt Szőke István elvtárs, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, a Kanadai Magyar Munkás című haladó hetilap volt főszerkesztője, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja. Az elhunytat az MSZMP XIII. kerületi bizottsága és a Magyarok Világszövetsége saját halottjának tekinti. Temetése április 15-én, szerda délben 1 órakor lesz a Farkasréti temetőben". Szőke István tőlünk, Innen Indult. Pelsőcl volt. Két-három hónap előtt még Itt járt nálam. Kopognak. Nyílik az ajtó. Idősebb, mosolygó arcú férfi mutatkozik be: Szőke István... majd magyarázón: Rozsnyó... Mécs-kamara Felderül az arcom: Szőke Pista áll előttem, aki valamikor diák-lakótársam volt Rozsnyón a Mács-kamarában. Régi diáknyelven kamaráknak hívták a diákszállásokat, tehát azokat a tosítanunk, hogy a szocialista államot nem a hivatalok képezik, hanem dolgozó népünk társadalmának államalkotó akarata, mely a képviseleti szervek közvetlen viálasztás útján történő megalakításában, azoknak tevékeny támogatásában és ellenőrzésében nyilvánul meg. Tehát a szocialista államot minden egyes dolgozónak a maga államának kell éreznie, és ahelyett, hogy az államhatalmat és államszerveket még mindig rajta kívül álló „hatóságnak" tekinti, melynek megalakításában csak annyiban vesz részt, hogy a választólapot négy évben egyszer az urnába dobja; meg kell értenie, hogy a szocialista állam polgárának jogai és kötelességei ebben az aktusban nem merülnek kl. A dolgozók egyre szélesebb rétegeinek önként kell részt venniök nemcsak a képviselők kiválasztásában és megválasztásában, hanem munkásságuk támogatásában és ellenőrzésében ls, éspedig azzal, hogy a választott szervek széles hatáskörének keretében részt kérnek és részt vesznek az államigazgatásban. E tevékenységből hasznot húz az egyén és a társadalom egyaránt. Köztudomású, hogy népgazdaságunk további fejlődésének feltétele az Irányítás színvonalának emelése, a kollektív vezetés és a személyes felelősség fokozottabb érvényesítése, az állami- és munkafegyelem megszilárdítása, a szocialista munkaerkölcs megjavítása stb. E feltételek teljesítését, és társadalmunk további fejlődését — még Inkább, mint eddig — a CSKP. irányítja, mert csak a munkásosztály ólén álló párt képes arra, hogy társadalmunk további építését megszervezze és biztosítsa. Társadalmunk Irányítását viszont pártunk elsősorban a szocialista állam segítségével hajtja végre, ós népünk hatalmának öntudatos elmólyltósót az állam ós társadalmi szervezeteink működése ós nevelőmunkája segítségével valósítja meg. E

tények tudatában készülünk a választásokra, hogy népünk hatalmát újonnan választott államszerveink pártunk vezetésével megerősítsék, és az új feladatoknak megfelelően gyakorolják. VIETOR MÁRTON A rozsnyói Mács-ház szobákat, melyeket diákok részére adtak ki. A diák-kamara kosztot és kvártélyt Jelentett tíz hónapra a gimnazistának. Rozsnyó bányaváros volt és — Iskolaváros. A kis, hatezer lakosú Rozsnyón két főgimnázium volt: a premontrei rend katolikus gimnáziuma és az evangélikus: két leánypolgárija, bányászati iskolája ós katolikus papneveldéje, szemináriuma. Akkoriban még nem voltak Internátusok, kl-kl ott kereste meg fészkét, ahol találta. A gimnáziumok pedellusainál ott voltak a címek, az ablakokban a hívogató cédulák. Én már készre mentem: a stószi diákok mind a Mács-kamarában laktak. Sok tanár 13 tartott diákot. Ezek a tanár-kamarák voltak a legelőkelőbbek és legdrágábbak. Földbirtokosok, dzsentri-szülők, gazdag polgárok ide adták fialkat — naturáliákkal együtt. A tanári kamara persze protekciót Is jelentett, mert ezek a Jómódú csemeték sokszor hadilábon álltak a gimnáziumi tudományokkal: a humanórákkal. Egyik osztályból a másikba bizony csak a kvártólyadó segítségével bukdácsoltak. Viszont az is igaz, hogy ezek a tanár-házigazdák kordába is tartották diákjalkat; tanulniuk kellett, felügyelet alatt álltak. A Mács-kamara sokkal szerényebb szálláshely volt. A Drázus partján, a csucsöml utcában az egyik híd mellett, két ablakos ház bámult az utcára. A diákkamara két ablaka — három diák kvártélya — az udvarra, a kertre nyílt. Kis ház volt, de a kert hosszú, szép és bőségesen termő: alma, körte, berzencei szilva, szőlő, jóljött diákcsemege. Rózsák és virágok nyíltak — annyi, hogy Mács néni ebből ls félretehetett valamit. Volt még egy filagória: nyáron és ősszel Ideális tanuló-hely és volt egy hosszú rlblzllbokor-sor: itt fel-lejárva lehetett blf. Iázni. És Mács néni, a valahai főispán-szakácsnő, a világ legjobb főző asszonya volt: a paprikás csirke, a töltött káposzta íze még most ls Itt a nyelvemen. És vasárnap délelőtt a libasült szaftjába mártott kenyér-tízórai! Mács bácsi — Mács Miklós — (Egyébként távoli rokona a ml Mács Jóskánknak, az írónak) kipedert bajszú Járásbíróság! altiszt volt. Ismerte az egész város. A Mács-kamarának híre volt, tekintélye, tradíciója. Ide hozta fel Pelsőcről az apjuk', a keménykötésű ácsmester, a két Szőke fiút: Károlyt és Pistát. Én akkor már nagy fiú voltam: hatodikos, tehát kamarafőnök. El lehet képzelni, ml mindsnt kevert fel bennem Szőke Pista váratlan betoppanása. A Mácskamara az ifjúság volt. Az első, a legszebb ifjúság: a diákkor. Meghatva nézegettük az íróasztal-fiókból elővett fényképeket: a Mács-ház képelt. A két utcaablakot, a székelyes kaput, az udvart a kamaraablakokkal, a kertből most Is felónk hajlottak a rózsák és a fák. Ezeket a felvételeket a rozsnyói Nemzeti Bizottság elnöke. Molnár Béla csináltatta a „rozsnyói öreg diák" számára. „Mellékelten küldünk egynéhány fényképet, melyek ugyan semmiképp sem nevezhetők művészi alkotásnak, de úgy gondoljuk, egykét percre kellemes érzést váltanak kl önből." Drága, megfizethetetlen érzés volt: az Ifjúság-Idézés. És együtt néztük. Idéztük Szőke Pis. tával. Most ls nézem a fényképeket: a házat, az udvart, a kertet, de a boldog érzés elkeseredett: a Mács-kamara halottjáról, Szőke Istvánról kell írnom. Az évek során hányan laktunk a Mács-kamarában, és az évek folyamán mindössze kettővel találkoztam. Szétszéledtünk, a kamara lakóit szétvitte, széthordta az élet, korunk emberrengése. Egyszer kanadai újságot hozott a posta: „Kanadai Magyar Munkás". Főszerkesztő: Szőke István. A név nem mondott semmit. Hány Kiss, Nagy, Fehér, Vörös vagy Szőke volt szerte a világban a nagy magyar hontalanságok ideién! De nemsokára levél ls jött, megtudtam, hogy Szőke István kanadai magyar főszer, kesztő, nem más, mint — Szőke Pista. Csodálatosak és mégis milyen törvényszerüek az élet útjai. A Mácskamara volt két diákja évtizedek múltán, mint egy vonalba tartozó, egy úton járó főszerkesztő köszöntött egymásra. A „Kanadai Magyar Munkás és a szlovákiai " Az Üt" ezer kilométeres távolságokon át Is egyet akartak és munkáltak: az emberiség szocializmus-biztosítottá jobb jövőjót, emberségének biztosítását és biztosítottságát. A Kanadai Magyar Munkás cikkeket vett át az Ot-ból, majd később a „Magyar Nap"-ból. Aztán megszakadtak a kapcsolatok: fasizmus, második világháború, majd a béke nélküli béke... ós egyszerre csak kopognak és beállít egy Idősebb, mosolygó arcú férfi és bemutatkozik: Szőke István, majd hozzáteszi; Rozsnyó, Mács-kamara... Egymással szemben ülünk, nézzük egymást, és az édes diákemlékek felidézése után ránk száll a szomorúság. Szőke István 1961-ben hazajött Magyarországra, de nem tudott megnyugodni. öt, a világcsavargót, a kanadai magyar kommunista főszerkesztőt élete végén a nagy magyar szétszóródás Izgatta, ez az óriási lélek-, nyelv- és vérveszteség, mely a legjobbak kínzó fájdalma volt. József Attilát idézte: „Mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk". Tengerre magyar adta kl az elterelő Jelszót Ür-Magyarország, és Így adott aztán az ország „földművest a tengernek"; „Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kltántorgott Amerikába másfél mllió emberünk". A kivándorlások, az elveszett milliók fájtak ennek a világjáró magyar kommunistának. Visszahozni őket: ez volt az álma. Járta az országot: öszszetartanl, összefogni a kintről vlsszaJötteket, és a szocializmus egységébe fogni: ez volt utolsó kirótt ós vállalt feladata és hivatása. Beszélgettünk, darvadoztunk. Megitta a feketéjét, elbúcsúzott. Utána néztem az ablakból: aztán eltűnt a kanyarban. Sose fogom többó látni. Meghalt. M

EGHALT Szőke István, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa. Egyre gyakrabban és egyre sort-szakítőbban halnak meg. Jaj, ne feledkezzünk meg róluk: ők voltak a kezdet, a nehézség, a bajtvállalók, a világba-űzöttek, az Illegalitásba ózont lélegzők, ök voltak az Indítók és az állhatatosak. A legnehezebb időkben egyformán kiálló^ és kitartók. Kommunisták. Szfike István 1926-ban jött Kanadába. Az elsfi években a kanadai Nyugaton dolgozott farnton, 1930-ban Wellandtra költözött, onnan Torontéba, 8 ott a Mnnkásnál kezdett dolgozni. A szerkesztői munkát 1937-ben vette át és ebben a munkakörben tehetsége leg|avát adta. hogy minél jobb lapot kaphasson a Munkás olvasó tábnra. Becsülettel töltötte ba szerkesztői telelűs munkakörét egészen az óhazába való visszatérésig, 1981. novemberéig. Nincs szlikség Szűke munkásságának ismertetésérc. 26 évi tevékenység* a legnagyobb nyilvánosság elfitt történt. Százak és százak személyesen Ismerték Montrealtól Vanconuerig, de a munkája után ismerték tengerparttfiltengerpartig Kanadában és Kanadán kívül Is mlndentitt, ahová a Kanadai Munkás eljutott. A Kanadában tfiltött ével alatt nemcsak a Munkásnak volt a szerkesztője, hanem a Kanadai Magyar Munkásmozgalomnk ls egyik vezetője. (Kanadai Magyar Munkálj 1984. mäjus 1 * ÚJ SZÓ 7