Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-01 / 121. szám, péntek

Csak egy gombnyomás Szovjet Kárpát-vidék ... Üttalan utakon, hegyeken, szorosokon ke­resztül acélpóznák láncolata köze­ledik Mukacsevo Jelé. A munkácsi erőmű-mellékállomás a Szovjetunió határán fontos láncszemet alkot az európai szocialista országok egyesí­tett energiarendszerében, amelybe Magyarország, az NDK, Lengyelor­szág, Csehszlovákia és a Szovjetunió hálózatát már bekapcsolták. Munkács zöld utcáin bolyongva Petőfi Sándorra, a nagy magyar köl­tőre gondolok, akt megénekelte a hírhedt munkácsi várat, amelyet Má­ria Terézia 1773-ban politikai bör­tönné alakíttatott át. Sötét kaza­matáiban raboskodtak a magyaror­szági, Jugoszláviai, olaszországi, £piil a Béke egyesített energia­rendszer, amely hét szocialista ország energiarendszerét egyesíti. A képen: Ivan Kovtun szerelő u felerősíti a vezetéket. (M. Szavin felvétele] görögországi, csehszlováklat, len­gyelországi nemzeti jelszabadító mozgalom harcosai. A vártól egy kőhajításnyira áll az áramelosztó mellékállomás. Felmá­szunk az első emeletre. Tágas, nap­sütéses terem közepén diszpécser­asztal. Az ügyeletes grafikonok fö­lött hajladozik. A "műszerek mutatói enyhén kilengenek. A szovjet Dob­rotvoriban fejlesztett áram e beren­dezésen keresztül Jut Magyarország­ra. Megszólal a telefon. — Tessék, hallom. Jó reggelt! Dobroje utrol A munkácsi nemzetkőzi áramel­osztó mellékállomás ügyeletese ma­gyarul üdvözli kollégáját. A határ tusó oldalán, Sajószegeden pedig a diszpécser — egy kedves kislány — oroszul válaszol kollégájának — a moszkvai Energetikai Intézetben vé­gezte tanulmányait. Magyarország tavaly 400 millió kilowattóra villamos energiát kapott a Szovjetuniótól, jövőre már 1 mil­liárd kilowattórára nő a szovjet áramszolgáltatás. Tovább megyünk a nagy teremben, melynek egy részét bonyolult be­rendezések, műszerek foglalják el, a másik része üres. — Megkezdődött a Lundus—Le­mešany vezeték építése — magya­rázza kísérőm, Jaroszlav Fjodorovics Gridzin, a nemzetközi elektromos vezeték szovjet szakaszának építé­szeti Igazgatója. Az új vezeték a romániai lundust erőműtől Munkácson keresztül a Csehszlovákiát lemeSanyt mellékál­lomásig terjed. Románia energia­rendszerének kiépítése után más szocialista államok már egyesített energiarendszereivel együtt fog mű­ködni. A 400 kilovolt feszültségű Lun­dus— Lemešany vezetéken főként Csehszlovákia kap energiát Romá­niától. Szükség esetén viszont Ro­mánia ugyanezen a vonalon kaphat segítséget barátaitól. A Tiszát sokan dicsőítették — köl­fők, írók, újságírók, filmesek, hírne­vét azonban nem kevésbé öregbítet­ték a föld- és vízkutatók. A Tisza szeszélyeivel mindig sok gondot okoz az építőknek. Az ember még­is legyőzi a makrancos folyót. Vino­gradovo közelében Drotyinci falu­nál kezdték meg a folyó ostromát. A Tisza árterületén 14 méter mély betonaknát fúrnak. Néplesen „kút­nak" nevezik. Ez lesz egy 60 méter magas acélpózna alapja. A reá épülő vezeték átugorja a Tiszát, s a Lun­dus— Lemešany vezeték eléri a ro­mán határt. Az acélpózna nélkül nem tudnák megoldani az építkezést, mert a szeszélyes Tisza gyakran változtatja medrét. A „kút" tetejéről elnézem a fo­lyót. Persze nem a szelíden kanyar­gó vizet, hanem azt, amelyik a „kútban" bugyog. A kotrógép nyo­mában óránként másfél ezer tonna víz tör fel. jaroszlav Fjodorovics még útköz­ben elmesélte, hogy az egész alkot­mány önsúlya alatt süpped a földbe. Betonfalal beágyazódnak, utána a „kút" belsejét is kibetonozzák. Lelkes, kitartó munkások csoport­ja éjjel-nappal szivattyúzta a vizet és a kavicsot. Alekszandr Mogye­nyak kotrógépkezelő két műszaknál alább nem adta. — Hát nem ts olyan közönséges építkezés — jegyzi meg szerényen Jakov Javorszkij tapasztalt fiatal építő, aki Dobrotvoritól a Tiszáig az egész utat megtette. A javorszkij brigád nyomán hatalmas acélpőz­nák emelkednek a Kárpátokban. Időközben a román építők Jelen­tették: elkészültek a maguk szaka­szával. Az idén Románia energiarendsze­re után Bulgária energiarendszerét is bekapcsolják az európai szocia­lista országok egyesített energia­rendszerébe. Így tehát két KGST-ál­lam energiarendszere egyesül. Az energetikai együttműködés nagy gazdasági előnyökkel jár. Erről be­szélgettem a lvovi energetikai szak­emberekkel. A Lvovenergo ablakai egy kör ala­kú térre néznek. A tér közepén bronz emlékmű. Még a legkisebb gyerek is tudja, kit ábrázol. Nyikolaj Ivano­vics Kuznyecov bátor felderltőnek állították, aki számtalan hőstette között 1944 februárjában a megszállt városban fényes nappal másvilágra külde Galícia fasiszta alkormányzó­ját. Mire nyár lett, a szovjet had­sereg felszabadította Lvovot. Erre a rendkívül forró nyárra Aleksze] Je­jlmovics Kucseruk Igazgató ís Jól emlékszik. Az élvonal csapatai után érkezett a városba, hogy feltámasz­szák a romba döntött erőművet. Nyolc nap múlva már meg is Indí­tották az első aggregátot. Fényt kaptak a kórházak, utánuk pedig a lakóházak ís ... AlekszeJ Jefimovlcs tagja annak a tanácsnak, amely a prágai központi diszpécser-szolgálatot irányltja. A KGST-országok azért hozták létre ezt a nemzetközi koordináló szervet, hogy biztosítsák az egyesített ener­giarendszer összes előnyeinek lehe­tő legjobb felhasználását. A laikus is tisztában van vele, hogy energiaszolgáltatás olyan hely­re, ahol kevés van belőle, nagy do­log. Ugyanakkor az energiarendsze­rek egyesítése lehetővé teszi az energiaátvitelnél szükségszerűen keletkező veszteség maximális csök­kentését. Lássuk, hogyan használja fel eze­ket az előnyöket az NDK, Lengyel­ország és Csehszlovákia. Csehszlo­vákia mostl bányavidékéről az NDK­nak szolgáltat villamos energiát, a német energetikusok viszont a len­gyel Alsó-Sziléziát látják el energiá­val, Lengyelország pedig felső-szi­lézía vidékéről a csehszlovákiai ost­ravai acélgyárak vidékére Juttatja vissza a kapott energiát. Beszélgetésünkbe Cimahovszklj fő­dlszpécser ls bekapcsolódik. Éppen most beszélt Prágával: vízhiányra panaszkodnak. — Ilyen kiesésre mtndtg számí­tanunk kell. Könnyen segítünk egy­máson, mert a hálózat csúcsmegter­helése és a legkisebb áramfogyasz­tás nem egyldőben következik orszá­gainkban, így kisegíthetjük egymást. Nagyon fontos a testvérországok kölcsönös segítsége. Csehszlovákiá­ban kiszámították, hogy egy kilo­wattóra villamos energia késése 20 korona kárt okoz az Iparban. A ma­gasfeszültségű vezetéken nem egy, hanem több százezer kilowattóra energia áramlik oda, ahol szükség van rá. Prágában elég megnyomni egy gombot, s a fény, a meleg, az energia átlépi a határokat.. A. ZIMIN Kincset ér a tarnobrzegi kén Tiszapalkonyán, a legnagyobb magyar hőerőműbenhárora 50 megawattos csehszlovák óriásturbína termeli a villanyenergiát. (CTK—MTI felvétele) • Feltárják a kincset Tavaly a „Piaseczno" bányában hárommillió köbméter földet távo­lítottak el, éi ^ezerhétszáz tonna ként -"hányásnak. A Wiszla'ti'Isó partján kombinát építését kezj^ék meg, amelyek el­ső, évi 2Qíí.--ezer tonna kapacitású feldolgozó üzemében már 1960 de­cemberében 1630 tonna ként állí­tottak elő. 1961 Júniusában meg­kezdődött a termelés a kombinát kénsavgyártó üzemének első rész­legében, amely évente 100 ezer ton­na kénsavat állít elő. 1962 január­jában egy szuperfoszfátot gyártó üzem kezdte meg működését, és tavaly üzembe helyezték a kénsav­gyártó üzem második részlegét. 1964 harmadik negyedében meg­kezdődik a termelés a feldol­gozó üzem másik részlegében, és így további 200 ezer tonnával nö­vekszik az évi kéntermelés. Ily módon Lengyelország függet­lenítette magát a kénbehozataltól, sőt a kén és a kénsav már kiviteli cikkei közó tartozik. • Csehszlovák gépek a kénbányákban A tarnobrzegi kénlelőhely feltá­rása a lengyel-csehszlovák nemzet­közi gazdasági együttműködés to­vábbi elményülésére adott alapot. Amikor Lengyelországban ráakad­tak a nagy kénlelőhelyre, napirend­re került e gazdaság gyors kiak­názásának kérdése. Lengyelország ekkor egyezményt kötött Csehszlo­vákiával: ként szállít hazánknak a tarnobrzegi kén kiaknázására szol­gáló gépi berendezések ellenében. Tarnobrzegben ma nagy teljesítmé­nyű, korszerű K-300, K-800, DO­800 típusú baggerek és egyéb cseh­szlovák gépek dolgoznak. Hangsú­lyozni kell, hogy a lengyel kén­szállítmányok főleg Csehszlovákiá­ban Irányulnak. Ilymódon fizeti ki Lengyelország a csehszlovák köl­csönt. A tornobrzegl kén közös ki­aknázása ma a KGST-országok együtműködéséből eredő gazdasá­gi előnyök meggyőző példája. Néhány évvel ezelőtt a kén még deficites nyersanyag volt. Lengyel­ország, és Csehszlovákia is külföld­ről, főleg a dollárövezetbe tartozó országokból hozta be a modern­vegyipar e fontos nyersanyagát. Ma a tornobrzegl kombinát teljes mér­tékben fedezi a lengyel vegyipar kénszükségletót. A háború előtt Tarnobrzeg vidé­két „Lengyelország B"-nek, „má­sodrendű Lengyelországnak" nevez­ték. Rendkívül olcsó volt Itt a munkaerő. A legközelebbi szom­Hatalmas csehszlovák gépkolosszus a tarnobrzegi kénbányában (Danuta Rago AR-Press felvétele) szédságban nem volt ipar. A vidék nem nyújtott a földműves ifjúság számára csaknem semmilyen érvé­nyesülési lehetőséget. A földesurak nyolcvan garast fizettek a napi munkáért, ami három kilogramm kBnyér árának felelt meg. A vidék grófjai ugyan már 25 évvel ezelőtt tudtak a kénről, de azzal Is tisztá­ban voltak, hogy az Ipar megjele­nése e tájon nem előnyös számuk­ra. Tarnobrzeg Járási városban nem volt vízvezeték, sem gáz. Népe nyomorgott. A kén felfedezése ha­talmas fejlődést biztosított a város számára. Az utóbbi években lakos­sága 3 ezerről 10 ezerre nőtt. A Wiszla partján tucatjával épültek a színes épületek. 1980-ban 50 ezer lakosa lesz a városnak. ® Akik az új bányát építik A kombinát alkalmazottjait Java­részt a környékbeli falvak kispa­rasztjaiból toborozták, akik a kom. blnátba.i először találkoztak a nagyiparral. Jan Ciach 54 éves, de csak az utóbbi években léptették elő a munkahelyén. Jól emlékezik a háború előtti robotra, napi 80 garasért. Egy hektár föld tulajdo­nosa volt, ebből azonban nem tart­hatta el négytagú családját. A földreformkor is csak egy hektár földet kapott, mert több volt itt a földnélküli és a kisparaszt, mint az elosztható föld. 1956-tól a „Pia­seczno" bányában dolgozik. Előbb, ahogy mondja, villanyszerelőknek segédkezett. Később megismerke­dett az építészmunkával, és brigá­dos maradt. Ma 11 tagú munkás­kollektíva vezetője. Élete a bánya nélkül elképzelhetetlen. Jerzy Bartyzel brigádmester a „Piaseczno" bányában. A bányától 15 kilométerre levő faluban szüle­tett. Arra sohasem gondolt, hogy egyszer ilyen közel fog dolgozni szülőhelyéhez. Zabrzeben (Sziléziá­ban) bányaipari technikumot vég­zett, később Warsóban dolgozott, és amikor felfedezték a tarnobrze­gi kénlelőhelyet, ide Jöt dolgozni. Jan Kamiňski, a kombinát üzemi iskolájának technikusa nemrégiben hegesztő mesterlevelet szerzett. Nem volna ezen semmi különös, de ezt megelőzőleg 1953-ban tör­ténelemből kapott diplomát a krak­kói egyetemen, 1960-ban pedig el­végezte a gépipari technikumot. A történelemszak az ipari szak mel­lett anakronizmussá vált — mond­ja mosolyogva. Egész éven át, szü­net nélkül folyik a kombinát alkal­mazottjainak iskolázása és szakmai utánképzése. Tavaly az üzemi Is­kolát ezer ember, 'az alkalmazottak negyede látogatta. A tudósok állandóan a termelési módszerek Javításán dolgoznak. Napról-napra változik a tarnobrze­gi vidék arculata. A környékbeli falvakban egyre több modern la­kás épül, egyre több motorkerék­pár és személygépkocsi Jelenik meg. E vidékre ls betört a szebb élet és kiszorította az elmaradott­ságot és a szegénységet. JANUSZ VASYLKOWSKI T engyelország délkeleti ré­-*­J szen, a Wiszla és a Sanu fo­lyő között terül el Sandomierz, a történelmi muitú város. Valamivel délebbre húzódik meg egy félreeső városka: Tarnobrzeg, amelyet ed­dig nem ls tüntettek fel minden térképen. Ma azonban Trnobrzeg városát egész Lengyelországban is­merik. 1956-ban óriási kén-lelőhely­re bukkantak itt, ami nagyban meg­növelte Lengyelország ásványkincs­gazdagságát. 1957 decemberében Borbála nap­ján ünnepelték Itt először a bá­nyásznapot, ekkor került felszínre az első kén. E vidék lakossága ed­dig csak könyvekből, filmekből és hallottakból ismerte a bányász-fog­lalkozást. 1964. máim 1. • ÜJ SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom