Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-24 / 143. szám, vasárnap

Františka tudja miért aggódik IXülönös érzéssel ültem a podolfnecl motoros vonatba, mintha Idegen földrész megismerésére indulnék. Körülfutjuk a Magas-Tátrát. Udvarolunk a hegyóriásnak, akár a körülötte settenkedő szürke felhők, melyek bárhogyan ls Iparkodnak elrejteni kíváncsi tekintetünk elől, csak a dereka körül hömpölyögnek, míg a napfényben ragyogó havas csúcsok néma büszkeséggel nézik az alattuk, s körülöttük nyüzsgő életet... Késmárkot már elhagytuk, Csakhamar a végállomásra érünk. Néhány asszony nagy bőröndöt cipel a podolíneci állomáska felé. A ružbachl fürdőbe mennek. Itt elágazik az utunk. A Stará Ľubovňa-i autóbuszban rajtam kívül nem ülnek leselkedő szemű idegenek. Figyelem az „őslakosokat". Arcukról akarom leolvasni, milyen emberek, — megtudni azt, hogyan építik a szocializmust ezen a vidéken, melyről oly ritkán Írnak az újságok, csak néha beszélnek róluk a rádióban, a televízió pedig... Ki tudja, rászánom-e magam erre az útra, ha Poprádon meg nem hallom, hogy a járás egyik nemzetgyűlési képviselőjelöltje Stará Ľubovňán lakik, harminckét éves, ukrán nemzetiségű, a csavargyárban dolgozik.,. Csavargyár az isten háta mögötti városkában, ahová még a vonat se jár... De nemsokára fog járnli Erre akkor döbbentem rá, amikor a busz utasai, az „őslakosok" kíváncsi idegenként meresztették tekintetüket az új vasúti töltésre, a frissen lefektetett sínpárra, az épülő híd pilléreire, az alagút befedett nyílására, majd a magas dombot kopasztó földnyesőkre, a mozgó karú kotrógépekre, az agyagos földet szállító teherautókra. Elégedetten pillantanak a szóttúrt domboldalon deszkafallal óvott keresztre feszített Krisztusra. A gépek így nem tesznek kárt benne. Néhányan megemelik a kezüket, és keresztet vetnek... Fut a busz, suhan a táj. Széles a völgy, a távolban kéklenek a hegyek. Talán egy év múlva errefelé is fehér füstfelhőket fog eregetni a zakatolva futó mozdony kéménye. Mégse olyan isten háta mögötti ez a vidéki A nagy táblákon zöldell a vetés, a kertekben krumplit ültetnek. Ha nem tudnám, hogy a lengyel határ közelében vagyunk, azt hihetném, Trenčín vidékén járunk. Az egyik kisebb hegyen mintha várat látnók. Várat?. Várkastély! — mondja a szomszédom. Az állami gazdaság mesteriskolát rendezett be benne! Jobbra megpillantom a dombon épült városkát, s a domb alatt az új üzemet. Ez lenne a csavargyár? Az útelágazásnál megáll a busz. Kérdezősködés nélkül kiszállok. Ha a városba mennék, vissza kellene kutyagolnom. Elég messze épült az új gyár. Az út szélén — mintha nem tudnák az emberek — tábla figyelmeztet szlovák és ukrán nyelven: Vigyázatl 18 kilométerre a batári Az új üzem közelébe érek. Nem nagy, de szép, tetszetős a külseje. Milyen bent, milyenek az emberek? A bejáratot nem ékesíti semmi felirat. Mégse a csavargyár lenne? Jő helyen járl — mondja az Idősebb üzemi őr. Amikor megtudja, hogy Bratislavából jöttem, nagyot néz, mintha mondaná, onnan ritkán kapunk vendéget. Csodálkozásában be sem Ir a nagy könyvbe. Készségesen mutatja, merre menjek az igazgatóhoz. Hallom, telefonál a „pani" titkárnőnek, bratislavai vendégünk vani, Éreztem is a varázslatos szó hatását. A fiatalasszony kedvesen betessékel az igazgató szobájába, s elmegy megkeresni a főnökét... Ő

szes hajú férfi lép a szobába. Az igazgató, Martin Mazík. Fáradtan ül a fotelba. Gyűlésen volt. Arcáról lerí az elégedetlenség. — Képzelje el — mondja —, két erős, nőtlen fiatalemberrel tárgyaltunk... Hallani sem akarnak a bányáról! Pedig kétszer többet keresnének, mint nálunk. Kis földecskéjük van, az istenért sem fordítanának neki hátat... Az itteniek jő, dolgos emberek, egy koronáért a kezüket is... Eh! Kár erről beszélni! Az üzemből futnak kl a határba, és vakulásig dolgoznak... Az egyik nehézségből nagy nehezen kikecmergünk, s aztán belepottyanunk a másikba.., Négyéves a gyár. A prágai járásban, Libőlcén van az anyaüzemük. Onnan kapnak minden anyagot. Jó sok pénzt emészt fel a szállítás, hogy éltessék a fubovöal üzemet. Tudták ezt előre, mégis felépült az üzem, hogy munkát adjanak az embereknek. Az utóbbi időben azonban csak tengődik a gyár, megcsappant a termelés. A minisztérium hajlandó volt, de a žateclek megmakacsolták magukat — náluk nagy hagyománya van a csavargyártásnak —, nem akarták átengedni a fába való csavarok készítését. Nem könnyű valamiről lemondani. Mégis a Iubovöaiak „győztek", éltetni kellett a gyárat, a žateclek majd mást termelnek.,, — Canda elvtárs is a segítségünkre volt — mondja az igazgató, — Miatta Jöttem ide... — Gondolhattam — mosolyodik el az igazgató. Canda Mikuláš í tagja a szerszám ||| műhely szocialista munkabrigádjá- nak. Az év elején ' küldöttként uta zott fel Prágába az országos bri ^ gádkonferenciára. Felszólalását elő- Mikulás Canda re elkészítette. Volt miről beszélnie. Reá azonban nem került sor, nem futotta az Időbői. Mintha szíven ütötték volna. Nem az bántotta, hogy nem léphetett a szónoki emelvényre, hanem .., Odaadta az elvtársaknak a felszólalását. Olvassátok el! Nem mehetek üres kézzel haza! Az elvtársak meglepetten néztek Candára. Ejha!, Stará Ľubovňa élesen bírálja a minisztériumot?! Segíteni kell rajtuk! Megszervezték a „kulissza mögötti" találkozót. Canda Mikuláš csiszoló Pofanský miniszterhelyettessel tárgyalt. „Nem hagyhatnak bennünket pácban! — mondotta Canda. — Adjanak munkát, hogy kihasználhassuk az új automatagépek kapacitását! Környékünkön kevés a munkalehetőség, az embereket nem küldhetjük haza..." A miniszterhelyettes csak azt ígérte, Iparkodni fog. És Iparkodott... Az igazgatótól megkérdezem, mi a véleménye Candáról? — Jól tartja magát... Munkáját nem a kereset utáni hajsza jellemzi, ami sokaknál általános vonás, hanem a munka, a gép iránti helyes viszony, És politikai életet él, szívvel és lélekkel, önkéntesen. Már harmadik éve tagja a pártbizottságnak. Tud az emberek nyelvén beszélni. Hatni tud rájuk... Ha mindnyájan ilyenek lennének, öröm lenne az üzemben dolgozni.., K

ét hétköznapi, szürkének tűnő történet, de a szürkeségben éles fény vetődik az emberre. Canda a csiszológépnél dolgozik. Vele szemközt esztergál a huszonnégy éves Rudo. Ha nem is akarná figyelni, reá kell hogy essen a tekintete, hiszen a közelében van, nem nézhet a semmibe. Ha felnéz a munkájából, látnia kell őt. Ilyenkor mindig eszébe Jut, hasztalan volt első beszélgetésük. Rudo csak rándított egyet a vállán, s foghegyről mondta, azért iszom, mert másképp megölne az unalom! A legényszálláson lakik. A munka befejezése után nem tud mit csinálni. Már az esti ipariskola sem érdekli, el sem jár az előadásokra. Unalom, unalom... Mi is köthetné le figyelmét ebben a túlságosan csendes városkában? Moziba nem járhat mindennap. Csak a kocsma maradt számára ... Lefogyott. Megkopott az öltözéke. Nem csoda, ha a kocsma pultjára dobálja a pénzét. Canda újra próbálkozott. Nem nézhette tétlenül az „unalomtól" száradó fiatalembert. — Rudo... — nézett mélyen nagy barna szemével az esztergályosra —, az ilyen élet elveszi az erős ember életkedvét ls. Egyszer nagyon megbánod ... — Hagyj békén! — Meglátod, egyszer... — Egyszer! Egyszer! Mit érdekel engem az egyszer?! — Veled nem lehet okosan b""zélnl? — Engem semmi sem érdekel! — Mi történne, ha otthagynád a legényszállást, és hazamennél a szüléidhez? Próbáld meg, hogy összeszednéd magad, talán meg is nősülnél, megszépülne az életed .., — Funkcionárius létedre arra akarsz kényszeríteni, hogy ... — Semmire sem akarlak kényszeríteni, csak a javadat akarom... — Azt, hogy minden nap húsz kilométert utazzak ide-oda?! — Legalább nem fogsz unatkozni... Rudo gondolkodni kezdett. Megfogadta a tanácsot... Mostanában meleg fény gyúl kl Canda szemében, amikor elnéz a csiszológép fölött s maga előtt látja Rudot. Amióta a szüleinél lakik, egy kicsit meghízott, a munka, az Iskola is jobban érdekli... Olajfoltos ruhájú munkás lép Canda elé, félrehívja, nehogy valaki szavát hallja. Vésztjósló hangon ecseteli, micsoda határtalan igazságtalanság történt vele. Te pártblzottsági tag vagy, én! egyszerű párttag vagyok. Kommunisták vagyunk.,. — mondja a munkás.; — MI köze ennek az Igazságtalan-; Sághoz? — kérdezi Canda. — Meglopnak, érted?l — és el-! mondja a csúnya históriát. Canda a pártbizottság elé terjeszti! a csavarokat tisztító munkás ügyét.; Candát bízták meg a kivizsgálással.; A mester hibás volt abban, hogy nem ; volt következetes az ellenőrzésben,« nem osztotta szét Igazságosan a < munkát. A csavarokat három mű-1 szakban tisztítják. Aki előbb kezd,! az előnyösebb munkát választja, hogy kevesebb fáradsággal többet', keressen. A panasztevőknek csak a; munka „alja" maradt. De kitudódott az is, hibás a panasztevő is,; aki párttag létére csak akkor „nyl1 totta" ki a száját, amikor a fizetés • napján soványabb borítékot kapott.! Addig szemet hunyt afölött, hogy a „gyorsabb" csavartisztítás érdekében összekeverték a csavarokat, és! később, másoknak szentségesen sok; Időbe került a válogatás, s ha nem volt erre idejük, a selejt közé dobták a csavarokat. Canda szemrehányást tett a panasztevőnek. Ezért i hivatkoztál a párttagságodra?! Nem az a kötelességed, hogy azonnal jelentsd a hibát?! A kemény szóból is ért az ember. Nincs harag köz- \ tük. Sőt... Fiatal, négyéves az J üzem. Tanulniok kell. Egymást arra szoktatják, hogy ne csak a pénzt; nézzék, hanem nyitott szemmel jár- • Janak, s ne csak akkor beszéljenek, • amikor néhány koronával keveseb-! bet kapnak, mint a társaik.., S

okat beszélnek mostanában Stará Ľubovňa környékén, a 289. választó-kerület negyvenkét községében Canda Mikulásról, akit nemzetgyűlési képviselőnek jelöltek. Amikor Starinán, Canda szülőfalujában megtudták a nagy hírt, csodálkoztak és meghatódtak az ukránok. Ilyen „nagy embere" még nem volt a községnek. Szűkszavú emberek lakják a falut. A kövek között kemény az élet, ós kemények az emberek. Az ilyenek nem szpretik a bőbeszédűséget. Canda Mikuláš őszes hajú, idős parasztapja is csak ennyit mondott: — Örülök, fiam, hogy ilyen jól tartod magad... Az Igazgató is hasonló szavakkal nyilatkozott. Jól tartja magát... A legutóbbi fubovňai választási gyűlésen azt is megmondták, hogyan tarthatja jól magát. Megkapta az útravalót. Nincs elegendő vizünk! A régi városnegyedben rosszak az utak! Kevés a legelő! Régi gondok ezek. Ha nem tudták akkor elintézni, amikor járási székhely voltunk, majd elintézi az új képviselőnkl Candát elgondolkoztatták a problémák. Erre a következtetésre jutott: Nem helyes ígérgetni, sokat ígérni. Inkább arra fog törekedni a Járási, helyi állami és pártszervekkel, ha kell a „fentlekkel" ls, a lehetőségek szerint mindent megtegyen a lakosok érdekében .., De még inkább elgondolkoztatta felesége kijelentése. Már tíz éve házasok. Szép egyetértésben élnek. A felesége, Františka, liptói szlovák lány. Szintén a csavargyárban dolgozik. Két gyermekük van. A fiú másodikba jár, a lányka négyéves. Františka férje most sorra járja a falvakat, hogy bemutatkozzon választóinak. S a választások után? Akkor se lesz másképp. Már napok, hetek óta szívét marcangolja az aggodalom. Máris „meglopva" érzi magát. Tudja, miért aggódik. Ogy ismeri a férjét, mint a tenyerét. Ha megválasztják, kevesebbet lesz együtt a családdal. És mégis valami ismeretlen jó érzés tölti be lelkét, amikor a férjére néz és aranyomnak szólítja, az ismeretlen jó érzés gondolatot fakaszt: érdemes becsületesen élni és dolgozni! És mégis tovább él benne az aggodalom. A férje olyan ember, aki úgy végzi munkáját, hogy azért sohase szégyenkezzen. Igy volt eddig, így lesz ezután ls. Ez a felismerés mégis babusgatja, altatja aggodalmát, gazdagltja a családi élet örömeit.,. S

tará Ľubovňára jövet azon té- j pelődtem, milyen emberek lak- < hatnak ezen az isten háta mögötti! vidéken, s hogy építik itt a szocia-; Itzmust? Titokban szenzációra gondoltam. Hazafelé menet örültem, hogy ! „szenzációs felfedező utam" kudarcot J vallott. Ugyanolyan gondokkal, problémákkal, emberekkel találkoztam itt,! mint az ostravai bányákban, vagy a ; füleki zománcgyárban. És ez a szépl ; Ez az, ami örömet ébreszt az emberben... PETROCI BÁLINT Jiuítúta PRÁGAI TAVASZ 1964 Május 12-én a Károly Egyetemen volt az idei „Prágai Tavasz" hagyományos megnyitója, amelyen a Prágai kvartett Smetana 2. vonósnégyesét adta elő. Ugyanaznap este a Smetana teremben az első fesztiválkoncerten Zdenek Kosler — az amerikai nemzetközi karmesterverseny nyertese — Smetana „Hazám" című szimfónlkus köiteményciklusát vezényelte. A fesztivál második koncertje Igen érdekesnek ígérkezett mind a műsor, mind pedig az előadóművészek szempontjából. A Cseh Filharmónikusokat Kurt Sanderling — a Berlini szimfónikusok főzenefgazgatója vezényelte. Ez az 52 éves karmester a háború elől Németországból a Szovjetunióba menekült, ahol rövidesen a leningrádi fllharmónlkusok karnagya lett. itt működött MravinszklJ mellett 1960-lg, majd visszatért Berlinbe. Prágai koncertjén Schubert IV. „tragikus" szimfóniáját vezényelte biztos kézzel, majd Emil Gilelszt kisérte Mozart C-dur (Köchel 467) és Poulenc zongorahangversenyében. Gllelszet nem szükséges külön bemutatni, hiszen 1950 óta szinte rendszeresen látogatja hazánkat és már sokszor volt alkalmunk gyönyörködni nagy művészetében. Gilelsz nemesen csiszolt Mozart játéka a nem megfelelő zongora és kissé erős zenekari kíséret ellenére ls lenyűgöző volt és még ilyen körülmények között is megtalálta a Mozart stílus klasszikus hangulatát. Poulenc szellemességtől sziporkázó versenyművében vendégművészünket új oldalról ismertük meg. Játékából csak ügy áradt a derű, humor és könnyedség. Gilelsz olyan képességekkel rendelkezik, melyek csak a legnagyobb művészeknek adatnak meg, érzékeltetni tudja a stíluskülönbségeket, ragyogó technikája csupán eszköz nála ós csodálatos színes billentésével tolmácsolja gondolatait és érzelmeit. A koncert utolsó száma Sztrawinszkl Kis szvitje rövid ízelítőt adott korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjének egyéni, szellemes színekben pompázó zenéjéből, A „Zágrábi Szólisták" Janigró vezénylésével és közreműködésével felejthetetlen élményt jelentettek mindazoknak, akik hallhatták ezt a „megnyllatkoztatást". Programjukat Vivaldi Ili. Szimfóniájából Boccherinl gordonkaversenyéből, Mozart F-dur Divertimentójából, Telemann a-moll hegedűversenyéből, Webern, Kelemen és Sosztakovics műveiből állították össze. Ez a 15 tagú együttes — 15 szólista — Ismeri a muzsikálás legintimebb titkait és a kiváló JanlgróVal az élen szinte tökéletesek. Boccherinl gordonkaversenyét Janigró játszotta gyönyörű tónussal, kristálytisztán, még a legnehezebb fekvésekben és futamokban is. Magasfokú muzikalitása és szuggesztivitása lenyűgözte a hallgatóságot. Nehéz eldönteni vajon a gordonkaművészt vagy a karmestert llletl-e a nagyobb csodálat. Janigró a modern müvek kivételével műsorát fejből vezényelfar. 4 llslil far. 4 llslil wpl WíffiÉmŠ M m gpäiBfo:;., V Zdenek Kosler, az amerikai karmesetrverseny tavalyi győztese te (111. játszotta), könnyedsége, temperamentuma, szín és formaérzéke bámulatos. Külön elismerés illeti Webern 5 tételes művének tolmácsolásáért, melyet még a modern zenétől legjobban idegenkedő hallgató számára is érthetővé és élvezhetővé tett. Minden bizonnyal állíthatjuk, hogy a „Zágrábi Szólisták" Antónió Janigró vezetésével a Prágai Tavasz egyik csúcskoncertjót jelentették. A következő zenei esemény Emil Gilelsz szólóestje volt. Műsorén Schubert a-moll szonátája (op. 143), 6 Moments musicaux (op. 94) Sosztakovics II. szonátája és Bartók zongoraszonátája szerepelt. Gilelsz már a Schubert szonáta első hangjaival olyan hangulatot teremtett, hogy a zsúfolt Művészek Házában a légy zümmögését ls meg lehetett volna hallani. Gilelsz elénk tárta művészetének egész gazdagságát, billentésének kultúráját és színpompáját, valamint gazdag érzelmi világát. Ez a nagy művész sok világsikerrel a birtokában mindig alázattal közeledik a zene nagy poétáihoz ós hűségesen igyekszik megvalósítani elképzeléseiket. A nehéz Bartók szonáta nagyszerű, Imponáló előadása e nagy estnek méltó befejezése volt, IB, A gyermekek képzőművészeti világa Szemet szívet vldítő látványban van részünk a Pedagógiai Könyvtár kiállításán, amelyet a Humboldt Egyetem képzőművészeti nevelési tanszakának tanársegédje, dr. Roitsch rendezett. A kelet-berlini gyerekek iskolákban és szakkörökben való művészi próbálkozásain keresztül bepillanthatunk esztétikai élményeikbe, képzőművészeti munkásságukba. Nemcsak az látható'itt, amit teltszínű fedőfestékkel, vagy metszeteik váltakozó fekete-fehér felületeivel rögzítenek papírra, de tanúi lehetünk annak a változásnak és fejlődésnek is, amelyen a 7—17 éves' gyermek érzése, gondolkodása ós akarása a képzőművészeti folyamattal való egységben végbemegy. A képzőművészeti alkotás tulajdonképp a lelki folyamat materiális kifejezése, s benne a tanító munkája is tükröződik. A kiállított munkák az élet sokrétűségének megfelelően roppant változatosak. Részben közvetlen élményből születtek, — a természetben, játék és sport közben szerzett benyomások, szünidei vidám kalandok nyomán. De motívumot nyújtanak a berlini utcákon folyó építkezés, a gyárlátogatások, a kulturális és politikai események. Különös kedvteléssel fordulnak a gyermekek a színpompás virágok, gyümölcsök és madarak felé. A mesék bűvös világa, a történelmi események egy-egy könyvből, vagy képekről megismert jelenetek ls ábrázolásra ösztönzik őket, A ma valóságán kívül a városok Jövőbeli képe, az űrrepülés, a technika bámulatos fejlődése is erősen foglalkoztatja képzeletüket. Éppen ez a színes és élénk fantázia a mozgatója örömei sugárzó munkájuknak. Tanítóik ebben és kifejezésük közvetlenségében támogatják őket. Az érettebb korosztály megfontoltabban válogatja kifejezőeszközeit s őket már szakszerűen irányítják nevelőik. A rajzokon kívül ötletes, agyagból formált tárgyak, tarka nemezből készült állatfigurák ós szellemesen megvalósított bábszínházi alakok tarkítják a kiállítást. A gyermekek esztétikai érzékét gyakorlati irányban is fejlesztik (öltözködés, lakásberendezés). A 14 éven felülleknek betekintést nyújtanak az építkezés és a városrendezés problémáiba is. A növendékek karton-modellokon próbálkoznak kísérleti megoldásokkal. Ezekkel — a különféle problémákkal foglalkozva — művészi érzékenységük s ítélőképességük kifejlődik s így lesz belőlük Grotewohl megfogalmazása szerint „szocialista, aki nem kulturálatlan ós hideg, hanem éppen ellenkezőleg, szépet és jót szerető ember", Bárkány Jenőné KULTURÁLIS HÍREK • Az NDK televíziója bemutatta Bodo Uhse: Feladat című elbeszéléséből készített Lássad az embereket című filmet. A történet arról szól, hogyan készítette el Käthe Kollwitz, a nagy grafikus Élők a holtaknak elnevezésű, Kari Liebknecht emlékét megörökítő metszetét. Käthe Kollwitz alakját Helga Gőring formálja a filmben. • Irina Demick játssza a főszerepet Guy, Hamilton, áj filmjében, amelynek cselekménye 1944-ben, a normandiai partraszállás körzetében és napjaiban játszódik le. Ugyanez a színésznő formálna Marguerite Gauthier alakját Alexandre Dumas regényének új filmváltozatában. • Picasso a hőse Heléne Parmelin Egy műterem titkai című regényének. A regény Picasso életének legújabb szakaszáról szól — o Notre Dame de Vie-ben töltött évekről. • George Axelord új filmvígjátékában Virna Lisi olasz színésznő játssza azt a szerepet, amelyet eredetileg Marilyn Monroe-nak szántak, 1964. május 24. * (jj SZÖ 5 \