Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-17 / 136. szám, vasárnap

Mégsem csillagtalan az éjszaka VALLÁS, SZÉP NÖVÉSŰ férfi. Szabályos arca pirospozsgás, fekete haja hullámos, akár a szél-borzolta tó tükre. Járása azonban mintha tétova lenne, merev, kissé bizonytalan. Mindössze harminchat éves. A dunaszerdahelyi járás telefonközpontjában teljesít szolgálatot. Molnár Ferenc a neve, Ismerősei, barátai, munkatársai azonban egyszerűen csak Ferikének, a fiatalabb korosztály pedig Feri bácsinak szólítja. Tiszteli, becsüli mindenki. Hogy miért? Mert Jobb barátot, munkatársat, gyorsabb és pontosabb embert aligha találhattak volna a telefonközpontba. A közel másfélszáz alkalmazott közül jóformán mindenkit a hangjáról Ismer. És most mindjárt tegyük hozzá: ő az embereket csakis a hangjukról, szavajárásukról Ismeri. Sötét szempillái alatt a két gyöngyszem: üvegszem Tizennégy esztendővel ezelőtt történt a katasztrófa. Még nagyon fiatal volt, alig huszonkét esztendős. Talán ez a kor, a túlheves vér is oka annak, ami jóvátehetetlenül megtörtént. Hagyjuk azonban a múlt hánytorgatását. Félő, hogy az emlékezés részben már behegedt sebeket tépne fel. Ezt pedig aligha akarhatná valaki is. Ne keressük hát az okokat, amelyek a szomorú valóságon már mitsem változtathatnak. Mindennél fontosabb az, hogy Molnár Ferenc még Így ls megtalálta önmagát. Most, hogy Itt ülünk kettecskén a telefonközpontban, egy nagyszerű, művelt, minden Iránt érdeklődő fiatal embert ismertem tneg benne. Szeret beszélgetni, persze amennyire a munkája megengedi, mert huncut egy portéka ám ez a telefon. Csenget akkor is, ha az ember szeretne néhány szót váltani a másikkal. Nála pedig három is szól egyszerre. Alig teszi le az egyiket, máris berzenkedik a másik. Többnyire két kagylót ls hallgat egyszerre. Naponta átlag ötven, hatvan beszélgetést bonyolít le, akad azonban olyan nap is, hogy százat. Molnár Ferenc azonban egy pillanatra sem veszti el nyugalmát. Akár egy automata tárcsáz, kapcsol. — Annuska édes, jegyezze Galántátl Közben mosolyog. Ujjal fürgén tapogatják végig a kapcsolótáblát. Most a belügyi osztályra csenget. — Mancika kérem, vegye Brattslavát. És ez így megy reggeltől estig. A telefonkészülékek mellett egy különleges Írógépen akad meg tekintetem. A félig teleírt papírlapon csak apró pontokat látok. Ezek Molnár Ferenc feljegyzései. Ezekből készíti el a hó végi kimutatást, természetesen közönséges írógépen. Tíz ujjal ír, s azt mondják, hiba nélkül. Egyformán jól beszél magyarul, szlovákul. A beszélgetések, hívások közötti szünetekben egyszerű, keresetlen szavakkal beszél magáról, családjáról, munkájáról, terveiről. — Igen szeretem a munkámat — mondja. — Tudom, érzem, hogy megbecsülnek. Ne felejtse el — a legjobb ajánlólevél a munka. AZ ÉLET NEVELTE ilyenné: munkaszeretetre. Mint legényke került el falujából, Alistálról. A brnői téglagyárban dolgozott huzamosabb ideig. Mozdonyvezető volt. jó munkájáért nem egyszer részesítették anyagi és erkölcsi elismerésben. És amikor az országnak 1 több szénre volt szüksége, amikor a párt az Ifjúsághoz szólt, nem sokáig gondolkozott. Rövidesen Ostraván ls az élvonalbeliek közé küzdötte fel magát. Ezt az elismerő oklevelek ls bizonyítják. Aztán... Szenvedéssel, önmarcangoló kínnal teli esztendők következtek. Az 1951-52-es Iskolaévben került a világtalanok lőcsei intézetébe. Kosarat fonni, kefét kötni tanulhatott volna. Nem, ezt nem — támadt fel benne az önérzet. Tudta, érezte, hogy ennél többre képes. Elhatároz'a, hogy megtanul írni, olvasni. Egy esztendő nem telt bele, máris jó barátságot kötött a Brallle-féle betűkkel. Már írt, olvasott, csak éppen az nem volt előtte világos: tudásával mihez ls kezdjen. Valamilyen szakmát mégiscsak tanulnia kellene. Később Prágába ment mesterséget tanulni. Megtanulta a gépírást, a telefonkezelést. Volt már mestersége, csupán azt nem tudta, hol kap majd munkát. Éveken keresztül legnagyobb akadálynak bizonyult számára az emberek előítélete. Már maga Is hinni kezdte, hogy számára csakugyan nincs fény az életben. — Borzasztó volt a tétlenség — emlékezik vissza. Tudtam, hogy sajnálnak és titokban féltek ls tőlem. Mit kezdjenek egy világtalannal? Hátha mégsem állja meg a helyét... ÖTVENNYOLCBAN mégis akadt ember, aki vállalta a „kockázatot". Rábízták a Nagymegyerl járási Nemzeti Bizottság telefonközpontját. Kiderült, hogy nála jobbat erre a munkára keresve sem találtak volna. A területi átszervezés után sem maradt munka nélkül. Szerdahelyen ls szükség volt munkájára. — Nagy fába vágtam a fejszémet az Idén — dicsekszik. — Igen nehezemre esett már a bejárás. Befizettem egy szövetkezeti lakásra. Ogy gondoltam: a családnak is jobb lesz a városban. Miattam sem kel] titkon aggódniuk, hogy netán útközben valami baj ér. És ha már a családot említettük, nem árt, ha mint férjet s apát is megismerjük, ötvenkettőben nősült. Két szép gyermek apja. Falubelijei azt állítják: tőle jobb férjet, szülőt kívánni sem lehet. Munka után fát vág, vizet visz a konyhára. Megjavítja az elromlott rádiót, lemezjátszót. Egész kis műhelyre való szerszáma van. Erre ő csak annyit mond: — Nagyon szeretek a vasfélékkel bibelődni. Gyermekei sem mondhatják, hogy apa nélkül nevelkednek. Mindig szakít magának annyi időt, hogy ölébe kapja a kis karonülőt. A nagyobbikkal esténként felmondatja a leckét, és ha netán a játékautó, a filmvetítő vagy a háromkerekű bicikli felmondja a szolgálatot, apuka ezen is tud segíteni. — A feleségemmel mások hoztak össze. Soha az életben nem láttam őt... Nagyon jó asszony, szeret. Ilyesmit látás nélkül Is megérez az ember. MAR MEGINT berreg a telefon. A drót másik végén Galánta jelentkezik. Molnár Ferenc biztos kézzel kapcsol. Amikor újból szóhoz jut, már az apa beszél belőle. — Talán egy kicsit sokat Is megengedünk a gyerekeknek. Meglehet... De valahogy mindig azt gondolom: ha nekünk nem volt, legalább nekik legyen. Valamikor egy faluban könnyű volt számon tartani, melyik gyerek jár szép ruhában, melyiknek akad valamirevaló játéka. Ma már ennek a fordítottja az igaz. A „nincs" megy ritkaságszámba. A falu szája meg mindjárt azt firtatja: miért nincs? Rosszul esne hallani: Nincs nekik, mert az apjuk... rokkant. Jóízűt nevet föltételezésein, majd hirtelen komolyra fordítja a szót: — jó korszakban születtek a mai gyerekek. Ügy, ahogy mondom A minap hallottam éppen a rádióban: A tanfelügyelő egy találó kérdést adott fel az osztálynak: „Találjátok ki gyerekek, mi az, amit mindennap eszünk és mégsem ununk meg?" Erre ők kórusban: „A vajas kenyér." Hát így áll a bál. A kenyér vaj nélkül már nem ls jöhet számításba, hacsak valami egyéb nincs hozzá... ALAPOSAN belemelegedtünk a beszélgetésbe. Jólesett hallani, hogy emberem a világpolitikában, a sport- és kulturális eseményekben is Jártas. Hogy tudásának ml a kútforrása? Részben a rádió, részben az újságok: a Zora, a Nový život és mások, amelyeket a rokkantak szövetsége ad ki a világtalanok számára. Persze azt mondani sem kell, hogy megfelelő nyomtatásban. — Világéletemben szerettem a könyvet, jó barátságban éltem az írott szóval. Nagyon hiányzott... Könyvek nélkül olyan volt az életem, mint az étel só nélkül. Ha alkalomadtán hozzá is jutottam a „mi betűinkkel" nyomtatott könyvekhez, kezdetben nehezen ment az olvasás. Hiába, a gyakorlat teszi a mestert. Molnár Ferenc vasakarata ezt a nehézséget is legyőzte. A technika ls segítségére sietett. Ma már többnyire nem olvassa, hanem hallgatja a regényeket. A rokkantak szövetsége számos regényt játszott föl magnetofonszalagra. Egy gombnyomás és kezdődik a felolvasás. Az idő lejárt. Szedelőzködöm. Ebéd után egy órakor találkoznom kell valakivel. Molnár Ferenc mutatóujja egy pillanatra karórájára tapad. — Három perc múlva fél egy — mondja. Ennyit mutat ez én „Volgám" ls. ÉS MOST, mielőtt pihenőre tenném a tollam, még azt szeretném megmondani: Molnár Ferenc, akinek még két évtizeddel ezelőtt koldusbot és tarisznya lett volna az osztályrésze, ma megbecsült, hasznos tagja a társadalomnak, ember, akit a munka visszaadott önmagának, akinek egy nagy család fogta meg a kezét, hogy átsegítse a buktatókon. Ne értsen félre senki, ha búcsúzóul azt mondom: Mégsem annyira csillagtalan Molnár Ferenc számára sem az élszaka! SZARKA ISTVÁN Fényárban úszó állatvilág Állatpszichológusok, biológusok és világítástechnikusok egyre behatóbban tanulmányozzák a különböző világító állatok „fényforrásainak" mtbenlétét: a fánosbogarak százféle változatát, az ösrovarokat és baktériumokat, a mélyvízi halakat, csillagállatokat, kővirágokat, valamint az ún. tengervillózást előidéző parányi rákféléket. A világítástechnika mesterei csodálattal vegyes irigységgel kénytelenek beismerni, hogy amíg az ember gyártotta izzólámpa a belevezetett energiának csupán 10 százalékát képes fénnyé változtatni, addig például a tűzlegyek sokkal gazdaságosabban, 93 százalékosan használják fel energiakészletüket. Ml a nyitja ennek? Es miért világítanak tulajdonképpen? A forró nyári éjszakákon Imbolygó lidércfényként mifelénk is megfigyelhető jánosbogarak például elsősorban „háztűznézőre" használják fénylövellő berendezésüket. Amíg a fűben settenkedő nőstények tündöklésük fényözönével kelletik magukat és versengenek egymással, addig a levegőben keringő hímek kiszemelik a felfogásuk szerint legcsábbosabban ragyogó „világítótornyot", amely előtt azután leereszkednek. — Igen ám, de hogyan ismerik fel a trópusokon a hímek fajtabeli párjukat, ahol vagy kétezerre tehetők a világító rovarféleségek? Lángoló mangófák a Gangesz partján A Dél-Amerikában honos fekete vllágítóbogár, 5,7 másodpercnyi időközökben fényjeleket lövell ki magából párzási szándékának fitogtatására. Ha egy rokon-fajtájú nőstény fel akarja fedni rejtekhelyét, hasonló, de pontosan 2,1 másodpercnyi időközökben ismétlődő fénylövellésekkel kell válaszolnia a „leánykérő" hímnek. Ha csak egy árnyalattal előbb vagy később villózik, elveszti minden párzási esélyét. Az ember számára megmagyarázhatatlan időérzékkel rendelkező hím ilyenkor idegen fajtabélinek véli a leselkedő nőstényt, és elkerüli. Az indiai világítóbogarak néha olyan tömegesen telepednek egy-egy part menti fára, hogy annak minden egyes levelét ellepik. A sötétség beálltával a fa koronáján gubbasztó nőstények ütemesen villózni kezdenek, valamennyien egyszerre, hajszálpontos időközökben. Egy másik fa koronáján közben más fajta világítórovarok nőstényhada gyülekezik, amely az előbbieknél rövidebb vagy hosszabb megszakításokkal löveli szerelmi sővárgásának megnyilvánulását a trópusi éjszakába. A levegőben rajzó hímek több kilométernyi távolságból is észreveszik a pompás tűzijátékot, és a felvillanó fényjelek közti szünetek Időtartamából azt ls megtudjuk, melyik fán találják meg párjukat. Mélyvízi állatok „szemaformja" Vannak világító rovarok, amelyek több színű és mintájú fénycsóvákat lövellnek. A mélyvízi világító állatok többsége „lencsékkel" felszereit, nagyszerűen fejlett világító szervekkel rendelkezik, amelyek fényszóróhoz hasonlóan szinte félelmetesen hatnak az emberre. — A tintahal potrohából két, egyenként 3 centiméter hosszú, hátrafelé világító tapogató áll ki. Ha az állat el akarja „oltani" fényeit, tarsolyhoz hasonló rekeszbe húzza be tapogatóit, és szemhéjszerű lebennyel zárja el azokat. — A forró égövi tengerek mélyvízi állatai közül a „csodalámpa" nevű őslény fejleszti a legkápráztatóbt? fénypompát. — Lissmann professzor megállapítása szerint a világító tengerlakók nemcsak a másik nem csalogatására használják fényjelző berendezésüket, hanem a raj együvé tartására, valamint veszély esetén riasztásra ls. A mélyvízi halak, rákok stb, nem maguk állítják elő fénykészleteiket, hanem olyan sugárzó baktériumokat termelnek kl szerveikben, amelyeknek működését vegyszerek segítségével „be- vagy kikapcsolják". Módjukban áll egyúttal a fénysugarak színét váltogatni, de fénytermelés dolgában nem „önellátók". Évmilliárdok előtti élőlények leszármazottjai A mélyvízi világító állatokkal ellentétben a Jánosbogarak különböző fajtál maguk állítják elő fényszükségletüket. Szorosan egymás mellett fekvő két mirigyükben kétféle vegyi anyagot termelnek: luclferlnt és luciferázist. Magától azonban a ketiő keveréke sem világít még, csupán az említett szerveknek oxigénnel történő alapos átszellőztetése, valamint energiamolekulák és magnézium-Ionok adagolása után. A gyújtás egy Idegvezetéken át az agyból történik. — Ezt a folyamatot akarják most tudósok az állatoktól „ellesni", hogy az eddiginél olcsóbb eljárással termelhessenek fényt. A két közvetett' fényforrás egyikét, a Jánosbogár luciferjét most két amerikai biokémikus — Seliger és McElroy — vegyileg elemezte és mesterséges úton előállította. Lényegesen nehezebb a második fényforrás előállítása. — De vajon mióta létezik az állatvilágban ez a világítástechnika? A kérdés taglalása során meglepő eredményre jutott a braunschwelgl Schaller professzor. Abból a felismerésből indult kl, hogy az első élőlények egy mocsárgázból, ammóniából, hidrogénből és vízgőzből álló ősatmoszférában keletkeztek évmilliárdokkal ezelőtt. Ezek szerint a világon feltűnő első, légnemű oxigénnek méregként kellett hatnia a kezdetleges őslényekre és egysejtűekre. Az állatok akkor csak úgy vészelhették át a számukra végzetessé válható időszakot, ha ártalmatlanná teszik, vagyis vegyi összetételeiben semlegesítik az oxigént. Ennek a folyamatnak során viszont tetemes mennyiségű energia szabadul fel, a túlzott meleg ls ártott volna tehát az állatoknak. Egyetlen kiút maradt számukra: a fölös hőenergiát önmaguknak kellett fénnyé változtatniuk. Igy a csodaszép tűzijáték, amelynek nyári éjszakákon mi is tanúi lehetünk, nem egyéb, mint egy letűnt korszak állatvilágának létfenntartási harcából visszamaradt jelenség korcs csökevénye. A közeljövőben majd elválik, vajon az ember képes lesz-e a csöppnyi jánosbogarak évezredes titkát ^maradéktalanul feltárni, és a tudomány gyakorlati szolgálatába állítani. K. E., umiiimimimmmmmimimiiiimiiiiii A császár hü szolgája A magyar újságolvasók felfigyeltek egy még, a múlt év végén megjelent, rövid cikkre, amely arról szólt, hogy Angliában, a Public Record Office levéltár kutatói kellemetlen iratcsomót küldtek Bécsbe, az Osztrák Állami Levéltárba. Az okmányok azt bizonyítják, hogy báró jullus jacob Haynau osztrák táborszernagy — angol kém volt. Vajon érdekesek-e még ezek a sárga papírok? Mondanak e még valamit, érdemesek-e a figyelmünkre? . Ogy gondoljuk, Igen — hiszen Haynau a magyar történelem egyik legsötétebb, leggyiilöltebb figurája volt, akit egymást követő nemzedékek megvetése és haragja sújt több mint egy évszázad óta, s akinek magyarországi vérengzéseiről a történelem legfeketébb lapjain emlékezünk meg. Szükséges röviden áttekinteni ennek' a hírhedt katonának életpályáját. Fiatalkorában császári tiszti kiképzést kapott, rövidesen — arisztokrata kapcsolatainak segítségével — törzstiszt, majd tábornok lett. Már korán híressé vált szigorúságáról. A toborzott paraszti legénységgel céltalanul kegyetlenkedett. És rendkívüli volt a pénzéhsége. A napóleoni háborúkban, mint fiatal tiszt vett részt. Ott volt a szövetségesek párizsi bevonulásánál, az elsők között volt, aki a francia forradalmárokon halálos ítélet végrehajtását követelte, a Szent Szövetség egyik „sarkalatos ígéretének" ellenére. Később is részt vett minden császári hadjáratban, mint a Habsburg ház őszinte szolgája, Bécsben rendkívül nagyra becsülték Haynau szolgálatait, kitűnő katonának tartották, aki sohasem habozik a legcélravezetőbb rendszabályokhoz folyamodni, ha az osztrák uralkodóház érdeket ezt megkövetelik. Amikor a múlt századi nagy szabadságmozgalmak előszele végigsöpört Európán, Haynau már nyugdíjban volt, de azonnal szolgálattételre jelentkezett. Tevékenységét ettől kezdve jő) ismeri nemcsak Magyarországon, de Európa más részein is — például Olaszországban, ahol Brescla városának lerombolásával, a szabadságért harcoló nép s a hős forradalmárok kíméletlen lemészárlásával méltán érdemelte kl a bresciai hiéna nevet. Bécsben, a Schwarzenberg-téren ott áll büszke lovasszobra; táborszernagy! uniformisban, hetyke tartással ül a lovon az osztrák császári ház hűséges védője, amint Széchenyi elnevezte: a hosszú bajuszú had-, fő- és kényúr. S most írásos bizonyítékok érkeztek Londonból arról, hogy a hős generális, a Habsburg ház oszlopa fizetett kém volt, megvásárolt ügynök, több mint egy évtizeden át. Mit bizonyítanak ezek az iratok? A bécsi Állami Levéltárnak, a Staatsarchivnak szűk szavú tájékoztatója, amelyet angol forrásból ismerünk, néhány részletet tartalmaz az okmányokból. Az első számlák Haynau olaszországi működésének idejéből származnak. Keltezésük Prato és Brescia; egy Stephen nevű (ez feltehetőleg fedőnév), ügynök juttatta el őket Londonba. A számlák mindegyike 600 fontról szól, amelyet Haynau Stephentől, rendben és hiánytalanul átvett. Egy, ugyancsak Bresclából küldött jelentés az osztrák császári hadak tüzérségének felszerelését írja le részletesen. A másikban azokat az ausztriai gyárakat nevezi meg, amelyekben a lövedékeket gyártják. Az Iratok között van egy sürgető levél: Haynau 1848, február 12-én Klagenfurtból küldte Londonba, — Kérem az esedékes juttatás haladéktalan kiutalását a szokott párizsi címre, ennyi áll a levélben. A következő okmányok — amenynyíre a tájékoztatóból megítélhető — nem tartalmaznak érdekes anyagot, főleg magánjellegűek. De van közöttük egy, amelyik figyelemreméltó: lady Malmbury nevű hölgyhöz írt levelének egy mondata. Így hangzik: A közeljövőben, ha a császár váratlan elhatározása nem keresztezi a vezérkar terveit, Walden helyett Magyarországra indulok. Valóban, 1849-ben a császár az Idegileg összeomlott Walden tábornok helyett Haynaut nevezte ki a magyar szabadságharc ellen küzdő osztrák seregek főparancsnokának, Magyarország teljhatalmú császári megbízottjának. Nem szükséges részletesen szólni arról, mit művelt Haynau Magyarországon. A győzelmi mámorban tomboló reakció és a szabadságharc bukása felett örvendező ellenforradalom legvéresebb kezű hóhéra volt. Ű végeztette ki a tizenhárom honvédtábornokot Aradnál; ő küldötte vérpadra a hazafiak százait, papokat, katonákat, liberális értelmiségieket, munkásokat; Haynau rendelte el a parasztság fékentartását szolgáló csendőrség megszervezését; írta alá a várfogságra, bitóra küldött forradalmárok ítéleteit; személyes parancsára végeztik kl Bathányi Lajos miniszterelnököt. Az okmányok között van néhány Magyarországról küldött jelentés is — ezek a forradalom elfojtására bevonult cári orosz hadseregre vonatkoznak. A levéltári jegyzék csak sommázva említi: Jelentés Paszklevics herceg, lovassági tábornok hadseregéről ... Beszámoló Kuprijanov lovassági tábornok hadtestének elhelyezkedéséről ... Jelentés és helyszínrajz a Cseodajev tábornok és Rlgylger báró lovassági tábornok parancsnoksága alatt álló 111. és IV. hadtest felszereléséről ... A címzett: lord Budley Stuart, Palmerston angbl miniszterelnök egyik bizalmi embere. A Haynau-képen, amelyet a magyar történelemtudomány, a szabadságharc elfojtásában játszott szerepe alapján megrajzolt, ezek a bizonyítékok nem sokat változtatnak már; mindössze — ha egyáltalán lehet még — néhány sötétebb színt kevernek hozzá. De hűségesen tájékoztatnak arról, milyen emberekre támaszkodott a Habsburgszoldateszka a népek szabadságvágyának, küzdelmeinek vérbefojtásakor. TAMÁS ISTVÁN A hlohovecl gyógyszergyárban is nagy segítséget nyújtanak az automatagépek. Felvételünkön: az üzem egyik munkásnője automatagéppel csomagolja a tablettákat. (Németh J. felvétele.]; B A CSEMADOK nagyölvedi színjátszói ez idén már második egész estét betötlő színművet mutatnak be. Előbb a Huszárvágással, most pedig Móricz Zsigmond: Kismadár című művével arattak sikert. A darabot Orbán Ferenc rendezte. Az együttes most egy egész estét betöltő esztrádműsor betanulásához fogott. (V. V.J 0 * 17.