Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-17 / 136. szám, vasárnap

A könyvelő szemüvegéve Ján Mala, az očovái szövetkezet könyvelője a minap korábban lépte át az iroda küszöbét. Fizetésnapkor rengeteg a teendő. Ezenkívül — a legutóbbi taggyűlés határozata értelmében — az egyes üzemágak termelésének önköltségeit is ki kell számítania. Ceruzája simán fut az árkuson. Oszt, szoroz, minden művelet elvégzése után külön-külön is feltünteti az eredményeket. A beavatatlan szemlélő azpnban vajmi keveset következtethet a rögzített számoszlopokból. Mielőtt tájékoztatni kezdene, a szövetkezet tavalyi zárszámadásának kimutatását tolja elém. Gyorsan átfutom az egyenlegeket, hogy némileg képet alkothassak e hegyaljai, több mint ezer hektáros gazdaság helyzetéről. Az adtokból kitűnik, hogy az očoválak az árutermelésben a zvoleni járás élenjáró szövetkezetei között foglalnak helyet és — a természetbeni járandóságokat is beleszámítva — 19 koronára srófolták fel a munkaegység értékét. ... ? A könyvelő rágyújt s csak azután válaszol. — Persze, egyoldalú értékelése lenne szövetkezetünknek, ha csupán a munkaegység alakulását vennénk alapul. Szerintem a termelés egyik legA Szir-Darja középső folyásánál épül a cserdari víztároló és villanyerőmfi, amely az éhség-sztyeppén levő gyapottermelő szovhozokat látja el árammal és vízzel. Képünkön a csardari erőmű építése látható (CTK — TASZSZ felvétele) megbízhatóbb értékmérője az önköltség. Mi pedig — határozottan állíthatom — a lehetőségekhez képest még mindig drágán termelünk. — Drágán? — Igen. A tejet például — éppen most állapítottam meg — 2,10-ért, a marhahúst pedig 14 koronáért állítjuk elő. Igaz, hogy a sertéshús kilogrammja csak 7,72 koronába kerül, de ez is gyenge vigasz ilyen kedvező természeti adottságokkal gazdálkodó szövetkezetben. Hegyaljai szövetkezetről lévén szó — ahol gazdag múltra tekinthet viszsza a szarvasmarha- és juhtenyésztés —, elsősorban a tehenészet fejlesztésének kérdése érdekelt. De vendéglátóm — nem azért, mert titkolnivalója lett volna — nem nyilatkozott szívesen. — Be kell vallanom, nagy hibát követtünk el a gazdálkodás megalapozásának első éveiben. A fő súlyt — hogy több legyen a munkaegység — a sertéshizlalásra helyeztük. Higgye el, kezdetben a tehenek évi fejési átlaga túlhaladta a kétezer litert. Tavaly pedig még az 1800 litert sem közelítette meg. Régi feljegyzésekből, a takarmányadagok összeállításának tervéből csakugyan kitűnt, hogy lebecsülték a szarvasmarhatenyésztést. A sertések takarmányellátási terve szerint abrakból sohasem volt hiány. A tehenek „fejadagja" ugyanakkor csak a szálastakarmányokon alapul. A munkaegység felduzzasztására kifejtett törekvésük tehát megbosszulta magát és a sertéshizlalás az alacsony önköltségek ellenére sem jövedelmezett a várakozásnak megfelelően. Természetesen később a vezetőség is belátta, hogy ez így nem mehet tovább és radikális intézkedéseket foganatosított a hagyományos szarvasmarhatenyésztés jövedelmezőségének fokozására. —• Határunk fele — kapcsol rá Ismét a könyvelő — rét és legelő, s ez nagy lehetőségeket biztosít a lábasjószág gyarapítására. Száz hektárra számítva 74 szarvasmarhát, ebből 32 tehenet tartunk. A takarmányelosztás szintén híven tükrözi, hogy saját hibánkon okulva — megértettük a szarvasmarhatenyésztés fellendítésének jelentőségét. A szövetkezet telepén ma csakugyan megkülönböztetett gondot fordítanak nagy hasznosságú tehénállomány biztosítására. Az elválasztott üszőborjakat finom rétiszénával, abrakkal etetik, kifutók építésével szabad mozgásukról is gondoskodtak. A szálastakarmányokon kívül ma már az abrakot sem sajnálják a tehenektől. Nézzük csak, mi volt ennek az eredménye. Tavaly a szövetkezet árutermelési tervét tejből még 70 százalékra 9em teljesítette. Ez idén — az első négy hónapot véve alapul — állam iránti eladási tervüket 35 ezer liter tejjel szárnyalták túl. A tejtermelés továbbra is emelkedő irányzatot mutat, ami az állatgondozók díjazásában is megmutatkozik. A tehégondozók négy hőnap alatt a nekik járó munkaegység jóváírásán kívül egyenként 850 korona prémiumot vágtak zsebre a tejhozam fokozásáért. A szövetkezet pénztára pedig — ugyancsak négy hónap alatt — 350 ezer koronával gyarapodott. A gazdálkodás elemzése során a juhtenyésztés eredményeinek kimutatását sem mulasztotta el a könyvelő. — Az igaz, hogy a múltban ezt a termelési ágat is elhanyagoltuk. Ennek több oka van. Elsősorban rugalmatlan árpolitikánkat említhetem Korlátoznunk kellett a juhtenyésztést, mert például az elválasztott kisbárányért 110 koronát, az eladásra kerülő húsjuhokért pedig csupán 130 koronát fizettek. Egyébként az utóbbi Időben módosították az árakat, s ez nagy lehetőséget nyújt a juhtenyésztés fellendítésére. Tavaly a juhtenyésztésből 250 ezer korona jövedelemre tettünk szert, egy-egy juhra számítva 311 korona tiszta hasznot biztosítottunk. Mala elvtársat a szomszéd szobából berobogó Balázs Ilonka és Ponicanová Anna baromfigondozó zökkentette ki gondolataiból. Mindkettő kezében pénzesboríték lapult és a szóáradat tengerét zúdították a könyvelő fejére. — Azt mondták, hogy májusban kifizetik a prémiumot... Hová tűnhetett a pénz? Vagy mégis meggondolták? — nyelveltek harsányan az asszonyok. — Ňa várjanak csak, lelkeim — szólt gyöngéden a könyvelő. — Azt hiszem, emlékeznek rá, hogyan egyeztünk meg? Arról volt szó, hogy a tojástermelésért és az elhullási százalékarány csökkentéséért együtt fizeti ki a szövetkezet a szavatolt prémiumot. De ml történt? A tojástermelési tervet tojónként 28 darabbal túlteljesítették, itt ez vitathatatlan —, ám az elhullási százalék a naposcsibéknél kétszer volt nagyobb a tervezettnél. Ezért hiányzik ez az összeg a borítékból. Ki tudja, megértették-e az asszonyok, mert szó nélkül, nyomott hangulatban somfordáltak ki az irodából. A könyvelő is felhevült egy kissé, de csakhamar megnyugodott. — Na tessék! Egy nap alatt meny nyi problémával találja magát szembe az ember. Nem mondom, kiváló gondozó mind a kettő. Tavaly darabonként 56 tojással szárnyalták túl az egész évi tojástermelési tervet. Persze, ez nem lehet jogcím arra, hogy ezúttal is megkapják a prémiumot, ha a követelményeket nem a megállapított szinten teljesítették. Nem szóltam bele a heves eszmecserébe, de agyamban végigkígyózott a gondolat: tizenkilenc korona a munkaegység értéke, ebből tizet folyósít tagjainak a szövetkezet. Nem sok. Ám ha minden ágazatban elérik a célkitűzéseket és egymillió korona értékű felajánlásaikat is teljesítik, félévtől előlegként 15 koronát fizethet a szövetkezet. Legalábbis fgy látszik Ján Mala könyvelő szemüvegével. SZOMBATH AMBRUS Százezer korona egy hektárró Százezer korona egy hektárról? Nem, nem valami csodáról van szó. Igenis, megtörtént. A somorjai szövetkezet Domšic elvtárs vezette zöldségtermesztő csoportja pontosan enynyi pénzbevételt ért egy hektárról. Illetve nem is pontosan ennyit, valamivel többet. Tavaly 5 hektáron termesztettek zöldséget. Eredetileg úgy tervezték, hogy 410 000 koronát bevételeznek, ám a valóságban 516 000 koronát jövedelmezett a zöldségkertészet. Az idén valamivel nagyobb területen, 6 hektáron termesztenek" zöldséget. A pénzügyi tervben most 520 00Q korona bevételt irányoztak elő. Az eddigi eredmények azonban arra engednek következtetni, hogy a tervet túlszárnyalják. A korai zöldségből eddig 35 000 • fejessalátát adtak piacra, s több mint két hete megkezdték a saláta uborka szállítását ls. Nemrégiben a járásban elsőként zöldpaprikával örvendeztették meg a fogyasztókat, s hamarosan újabb zöldségfajtákkal gazdagítják a zöldségkedvelök asztalát, — ba —i Ügyes lányok kezenyomán gyorsan nő a zöldség. (A szerző felvételei]' senyf hirdet: A járás CStiSZ tagjai ez időben bekapcsolódnak a komposztkészítósbe. A legjobb falusi szervezet 1000 korona pénzjutalomban részesül, a második és harmadik helyezett 700, illetve 500 koronát kap

4 A zöldségeskert vezetője az üvegházban Fiatalok versenye A CSISZ kassal járási bizottsága május 15-től június 15-ig a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság körében verIgazságtétel Lapunk 1961. november 24-i számában Addig járt a korsó a kútra... címen a bratislavai Perliőka vendéglő alkalmazottai ellen folytatott bírósági tárgyalásról számoltunk be. A cikkben szerepelt J. Adamovíč is, a városi egészségügyi ellenőrzés dolgozója, aki ellen a kötelességmulasztás és megvesztegetés vádját emelték. A bratislavai városi népegészségügyi intézet a napokban levéllel fordult szerkesztőségünkhöz, amelyben közölte, hogy J, Adamovičot, az Intézet már nyugdíjas dolgozóját a bratislavai Járásbíróság 1963. március 30iki ítéletével a vád alól felmentette, miután nevezett bebizonyította feddhetetlen magatartását. Eleget teszünk a fenti hivatal kérésének és tudatjuk e hírt olvasóinkkal. K

ulturális folyóirataink hivatása és helyzete címmel az elmúlt napokban jelent meg a CSKP Központi Bizottságának a kulturális újságok munkájára vonatkozó állásfoglalása. Az anyagot azóta többször elolvastuk. Először azt hittük: globális bírálat. Ahogy azonban alaposabban elemeztük, egyre inkább meggyőződésünkké vált: nem globális bírálatról, hanem megfontolt, higgadt, érdekes és okos érvelésről van szó. Az egykor divatos sematikus kategorizálás helyett őszinte véleménymondás, a jó és rossz különválasztása, konkrét helyzetelemzés történt. Furcsa, hogy erről most hallgatunk, s az anyagnak alig van sajtóvisszhangja. Elhangzanak vélemények, de mintha ismét lépést tévesztenénk. Hallottunk olyan megjegyzést: „Igen, hoztunk rossz cikkeket, helyet adtunk hamis hangoknak, mindez azonban „külső nyomásra" tőrtént... A reális hang felismerése és a személyi felelősség megvizsgálása helyett magyarázkodás, „külső nyomásra" történő hivatkozás: mások okolása. Messzire vezetne elemezni, hogy ml a „külső nyomás". Mert van ilyesmi a fizikában és van a szellemi és társadalmi életben. A fizikában Newton törvénye szerint minden hatás („külső nyomás") ellenhatást vált ki. A szellemi életben az idealizmust a materializmus, a társadalmi életben a kapitalizmust a szocializmus tagadja. Egyszerű dialektika ez, és az erőnléten, a felkészültségen, az Ilyen, vagy olyan meggyőződésen, nem utolsó sorban a személyes felelősségen múlik, hogy ki mikor, minek enged. De a részletes magyarázkodás he lyett itt inkább csak annyit: az egyszerű nép azt mondja: „Ogy hajlik, ahogy a szél fúj", a szónok pedig OZT: „ingadozás", „uszálypolitika". ÉRTSÜNK SZÓT A „külső nyomásra" történt mostani magatartásra talán az felel meg a legjobban: határozatlanság. N

em mondok újat. Mivel azonban néha megfeledkezünk róla, szükséges újra és újra hangsúlyozni: szívünk teljes melegével kívánjuk a szocialista demokrácia kiszélesítését, akarjuk és küzdünk érte, hogy — amikor annak helye és ideje van — mondjon véleményt mindenki, vitatkozzunk, cseréljük kl nézeteinket. De ha teret adunk olyan írásoknak, amelyek az Iskolai dolgozatírás követelményeinek sem felelnének meg, akkor sokkal nagyobb mértékben adjunk teret azoknak (sőt támogassuk és ösztönözzük őket), akik pártos véleményt tolmácsolnak, akik a munkáshatalom vívmányairól írnak... A proletárhatalom oldalán állva jogosan kívánhatnánk, mégsem kívánunk mást, csak annyit: tisztességért tisztességet! Ez egyébként nemcsak a demokráciának, hanem az emberiességnek is az alapnormája. Ismerjük a célt, megvan a programunk, tudjuk miért küzdünk. De vajon a türelmetlenkedőknek (az egyéni érdeken kívül) van-e határozott céljuk, van-e tudományosan megalapozott ideológiájuk, tudják-e hová és merre vezet a legjobb út? Vagy csak tagadnak mindent, és megelégszenek a nihilista negációval? Gyakran az a helyzet, hogy igen. Ez pedig hiba, sőt nagy hiba! Tagadni valamit anélkül, hogy helyébe jobbat. Igazabbat adnánk, vagy megmutatnánk a nehézségekből kivezető utat — nagyon kevés!... Bírálni lehet, sőt kell is. De úgy, hogy a bírálat segítsen, elő remutasson, a régebbi szóhasználat szerint: „építő" legyen. Építő a szurkálás-szerű „bírálat"? Nemi Akkor meg mit ér, kinek használ? A marxizmus tisztaságáért nemzetközi méretekben folyó küzdelem Igen bonyolulttá tette a napi politikában is az eligazodást. Nem könnyű tájékozódni, különösen, ha „a fától nem látjuk az erdőt". S ma gyakran anélkül, hogy összefüggéseiben vizsgálnánk az eseményeket, kiragadott jelenségeken lovagolunk. De akárhogy is közelítjük meg a dolgokat, ahhoz nem kell sem különösebb előképzettség, sem különösebb érzék — csupán nyitott szem és tárgyilagos szemlélet — hogy lássuk: kettős veszély fenyeget. Egyik oldalon a viszszahúzó erőt képviselő dogmatizmus (a szektánsság, a tunyaság, a merevség, a vaskalaposság, az egy helyben topogás). A másik oldalon a remzionizmus és liberalizmus (a polgári — kispolgári befolyás, a fegyelmezetlenség, a mindenáron „őrségváltásra" törekvés). A két „irány" — egymást erősítve — igen gyakran közös platformra kerül. S ha így van (és nyitott szemmel bárki meggyőződhet róla, hogy így van!), akkor azoknak, akik az alkotó marxizmust tekintik iránytűnek és őszintén kívánják a jót, az igazat, az egészséges kibontakozást, két fronton kell küzdeniük: egyfelől a revizlonizmust, a liberalizmust, a Jobboldali opportunizmust, másfelől a dogmatizmust, a szektánsságot, a demagógiát kell leküzdenünk és visszavernünk. A feladat nehéz. A nemes ügyért azonban , érdemes küzdeni. Küzdjünk mi is, de ez a küzdelem ne felületes „kijelentésekből", ne erőltetett hibakeresésből, ne zavartkeltésből álljon. A szavak helyett tettek beszéljenek. A fejlődést munkával, tudással, példamutatással segítsük! A

z említett dokumentumot is egészében nézzük és értékeljük. Annál is inkább, mert a fontos anyag világosan beszél: a párt felismerte és leküzdi a múlt hibáit, megoldja a társadalmi fejlődés problémáit, nyíltan és következetesen leszámolunk a népgazdaságban, a vezetésben és minden más vonalon előforduló hibákkal. „Elmúlt az az idő, amikor a sajtó aggályosan kitér az égető problémák elől, amikor jólfésült kritikája ahelyett, hogy a problémák gyökerére tapintott volna, igyekezett elterelni a figyelmet az égető kérdésekről"l Harcoltunk, harcolunk és harcolni fogunk a lenini elvek következetes érvényesítéséért, a marxizmus-leninizmus alkotó értelmezéséért. Am nem tekinthető normális jelenségnek és nem is engedhető meg, hogy csak egyesek (ezek is a maguk módján, néha a helyes irányvonallal ellentétben) „magyarázzák" az eseményeket és a párt politikáját. Tekintet nélkül a munkakörre és a küldetésre, a párt minden tagjának, az újságok mindegyikének a szocialista építés érdekét kell szolgálnia. „Arról van szó — szögezi le a dokumentum —, hogy az égető és időszerű politikai problémákkal kapcsolatos állásfoglalás egyértelműen megfeleljen a pártpolitika szellemének, a legfelsőbb pártszervek határozatainak, a párt törekvésének, hogy a problémákat megoldja" ... M

indebből világosan érthető: az újságoknak többek között az a feladatuk, hogy kezdeményezésre, önálló gondolkodásra és nagyméretű személyes felelősségre neveljenek. Am így van-e ez mindig? Tegyük a kezünket a szívünkre és anélkül, hogy eltúloznánk saját és mások hibáját, nyugodtan elmondhatjuk: minden esetben nincs így! Néha mintha elvesztenénk az Irányzékot, mintha nem tudnánk, hogy ml a cél, mi a szerepkör, mit lehet és mit kell a szó fegyverével és hatalmával végezni. Az utóbbi időben például a mi lapjainkban is megjelentek cikkek, amelyek azonkívül, hogy eszmei mondanivalójuknál fogva sem feleltek meg a követelményeknek, formailag is primitívek, igénytelenek voltak. Az ilyen íráskák bármilyen jő szándékkal és nagy segíteniakarással íródnak, a tényleges segítés helyett csak ártanak: gátolják a tisztánlátást, a minden téren megindult kibontakozást, a szocialista demokráciának megfelelő egészséges légkör megteremtését, a gondolatok kristályosodását, az alkotó marxizmus térhódítását, az őszinte és segíteni akaró vitát, a szabad eszmecserét. R

égi igazság, hogy „aki nem mestere, hóhéra". A hibákat, a bajokat sem orvosolhatja az, aki már a kórtünetet is rosszul állapítja meg. A mi feladatunk most az, hogy leküzdve, vagy legalább ls viszszatartva a rosszirányú „külső nyomást": helyesen állapítsuk meg és — a párt segítségével, a párt szellemének megfelelően, erőt, egészséget, tisztaságot hozón — orvosoljuk a bajokat! BALÁZS BÉLA 1984. május 17. * (jj SZÖ 5