Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-16 / 135. szám, szombat

A CSKP KB decemberi teljes ülésének határozata a párt ideológiai munkájának kérdéseiről a marxizmusleninizmus alkotó alkalmazásának szemléltető példája. A teljes ülés rámutatott milyen új úton haladjanak és munkamódszereket alkalmazzanak a pártszervek és szervezetek, hogy a CSKP XII. kongresszusának szellemében biztosítsák ideológiai téren a felFeladataink vannak csak a toll kapar néha Április elején közölte a sajtó a CSKP KB elnökségének és az ideológiai bizottságnak az álláspontját a kulturális folyóiratok hivatásáról és helyzetéadatok teljesítését. Pártunk lenini ról. A Pravda május 15-i számában — az álláspontirányvonala megújhodási folyamatot tal kapcsolatban — szerkesztőségi cikk Jelent meg, váltott ki a kultúra és a művészetek m

ej

y bírálfa a Kultúrny život szerkesztőségének frontján ls, a sajtóban, a rádióban és az említett dokumentumra adott formális, ügyeskedő és nem egyszer kétértelmű válaszát, mely öszszeegyeztethetetlen a bírálat kommunista értelmezésével. A Pravda említett cikkét az alábbiakban — teljes terjedelmében — közöljük. a televízióban, ami a kongresszusi határozatok helyességét Igazolja. Az Ideológiai életünkben megindult egészséges vitaszellem sok értékes ösztönzést adott szocialista társadalmunk gazdasági erejének és népünk eszmei-politikai egységének további fejlődéséhez. E folyamatnak természetes kísérő jelenségei a részleges fogyatékosságok, amelyek Ideológiai téren arra kötelezik pártszervezeteinket, hogy tovább javítsák politikai és szervezőmunkájuk színvonalát. A napi sajtó néhány héttel ezelőtt közölte a CSKP KB kulturális lapokra vonatkozó álláspontját. A kommunisták és a közvélemény indokolt kíváncsisággal várta, hogyan válaszolnak a kulturális lapok egyes szerkesztőségei e pártdokumentumra. Azt vártuk, hogy a Kultúrny život szerkesztősége is elmélyült érdeklődéssel tanulmányozza majd ezt a jelentős pártdokumentumot és annak elméleti következtetéseiből erőt merítve gazdagítja a következő időszakra vonatkozó pozitív munkaprogramját. A Kultúrny život szerkesztősége a Kultúrny život 18. számában „Feladataink és tollúnk megmarad" című szerkesztőségi cikkben közölte válaszát. A szerkesztőség válaszát azonban nem tekinthetjük olyan megfelelő elemzésnek, amilyet a CSKP KB ideológiai bizottsága dolgozott ki. Ezt két dolog is bizonyítja: 1. A Kultúrny život szerkesztőségében vagy nincs elég érdeklődés eddigi tevékenységük komoly átértékelésére és csak kendőzni akarják a létező hibákat, vagy 2. a szerkesztőség elvszerűtlen válasza elárulja a szerkesztői munka alacsony elméleti, de ugyanakkor szakmai-politikai színvonalát is. A szerkesztőség ezeket Írja: „Mi sem lenne kényelmesebb, de felelőtlenebb és erkölcstelenebb, sem, mint a bírálatot megbánóan, főleg azonban formálisan fogadni..." Ezt a kijelentést csak akkor fogadhatnánk szimpátiával, ha a szerkesztőség további magyarázatában bebizonyította volna, hogy tudatosította hibáit, és levonta a tanulságot az utóbbi időszakban munkájában elkövetett fogyatékosságokból. A Kultúrny život szerkesztősége azt állítja, hogy a CSKP KB dokumentuma ösztönzést Jelent további munkájához, ám hogyan és milyen munkára érti ezt az ösztönzést, arról a szerkesztőség nem beszél, s arról sem szól, mit akar és mit nem akar csinálni. Mindez továbbra is rejtve marad és nem tisztázott. Ezért a legjobb akarattal sem lehet a szerkesztőség álláspontját másképp értékelni, mint durván formálisnak, mint olyan törekvésnek, hogy kitérjenek a kommunista újságíróhoz méltó őszinte válasz elől. A CSKP KB álláspontja a kulturális lapokkal kapcsolatban teljesen világosan kimondja, hogy a kulturális lapok „szocialista értelmiségünk szószólói", amely szoros szövetségben a munkásosztállyal és a parasztsággal kulcshelyzetével harcol a szocializmus eszméinek teljes megvalósításáért. Ezt a munkatartalmat és a hősi áldozatkészséggel egyesült mély szubjektív törekvést nem lehet azonosítani egyetlen folyóirat programjába; különösen nem, ha ez a program egyre inkább eltorzítja a szocialista folyóirat jellegét. Az alkotó tevékenységet nem lehet tartósan felelőtlen szubjektivizmusra és nihilizmusra változtatni. A CSKP XII. kongresszusának határozatai egész pártunkat arra kötelezték „vessen véget a művészek munkájával kapcsolatos érzéketlen megnyilvánulásoknak". Ez az újságírók és publicisták alkotó tevékenységére Is vonatkozik. Az egészséges vttaszellemmel áthatott élénk Ideológiai élet azt bizonyltja, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB nemcsak következetesen teljesíti a kongresszusi határozatokat, hanem az ügy érdekében nagymérvű türelmet is tanúsított az egyes kulturális lapok túlkapásaival szemben. A Kultúrny žlvot-ban szintén megjelent több olyan cikk, amellyel nem lehetett egyértelműen egyetérteni. A CSKP KB értékelte e cikkeket, és meggyőzően rámutatott azok alacsony színvonalára, téves következtetéseire és helytelen viszonyára a CSKP KB múlt év decemberi Ideológiai ülésének következtetéseihez. A CSKP KB állásfoglalása arra ls figyelmeztet, hogy a Kultúrny život szerkesztőségében sürgetően kevés a kritikai érzék. A szerkesztőség válasza valóban az önbírálat hiányát mutatja, azt mutatja, hogy hiányzik a szándék, vagy a képesség a ma objektív Igazságainak felismerésére. A szerkesztőség a bonyolult gazdasági, politikai és kulturális problémákkal foglalkozva sem tanúsított kellő megfontoltságot és türelmet, ellenkezőleg, lehetővé tette, hogy egyes esetekben a közelmúlt negatív tényeit helytelenül, a párt lenini elvei elleni komolytalan támadásokra használják fel, olyan szenvedélyek kiváltására, amelyekkel közvéleméA Lüszisztraté bemutatója előtt bgsimrMÉiÍÍÍM A rendező a szereplőkkel beszélget Civil ruhában, jelzéses díszletben folyik Arisztofanész—Devecseri GáA próbán még nemigen következtethetünk a részletekben színes jelebor: Lüszisztraté című vígjátékának netek kapcsán az összbenyomásra, próbája. A darabot május 22-én a Jó- Bár az egyes képek lendületében a kai-napok megnyitásán mutatja be a rendezői elképzelés könnyed stílusát Magyar Területi Színház. Fr. Krištof Veselý, a bratlslaval 0] érezzük. Rengeteg Itt a mozgás, az érzésekSzínpad rendezője, érdemes művész kel telített párbeszéd, a sikamlós forrendezi ezt az ókori remekművet, dulat. Itt értjük meg alapjában, hogy amely 1. e. 412-ben, közvetlenül az a színjátszás állandó cselekvésből áll, athénlek szicíliai hódító hadjáratának hiszen a mozgás képezi lényegét, kudarca után keletkezett. S amely Továbbá szavakból, ritmusos mondatele van tűzdelve szatirikus vitatko- tokból, azután sok-sok színből és érzásokkal, amelyben a szerző a pénz zelemből, térből és játékból, ritmusés a háború összefüggését göngyö- ból és fényből, érzéki hangulatokból líti fel a művészet látványos klfeje- és komoly, tárgyilagos megállapltázésí eszközeivel. A halhatatlan Lü- sokból tevődik össze, amit a rendező szisztratét már akkor a nők drámá- művészete ötvöz előadássá, jának tekintették, amelynek során az A Lüszisztraté egyébként a MATESZ athéni és a spártai asszonyok nagy- évadzáró előadása lesz és reméljük szabású házassági sztrájkban tagad- sikerben nem lesz hiány, ják meg ágyukat férjeiktől. —szem— nyünk egy részének, főleg az értelmiségnek a figyelmét elvonta a döntő problémák megoldásától és biztosításától. A Kultúrny život szerkesztősége természetesen nem értette meg, hogy nem ő az egyetlen a dogmatizmus és szektánsság elleni harcban, nem akarja, vagy nem tudja felbecsülni a párt egészséges erejének céltudatos harcát, amely nélkül nem került volna sor a XII. pártkongresszusra, és azt sem tudatosította, hogy a párt 1950— 1982-ben végzett munkája nélkül a Kultúrny život sem folytathatna szabad véleménycserét. A Kultúrny život szerkesztőségének igazán nem kellene Idegen tollakkal ékeskednie, ugyanis népszerűségét csakis a XII. kongresszus objektív hatása nyomán „harcolhatta ki". A XII. kongresszus eredményeinek szubjektív nézetek érvényesítésére történő szándékos kihasználása politikai naivitásról és felelőtlen avanturlzmusröl tanúskodik. A szocialista forradalom történetéből nem egy esetet Ismerünk, amikor a győzedelmes párthoz olyan társutasok is csatlakoztak, akik az idők során felgyülemlett nehézségekkel átmenetileg visszaéltek. A történelem ma ls megismétlődött. A mi társutasaink „pártunk XII. kongresszusának bűvös varázspálcájától megérintve" a dogmatizmus következményei — melyet a párt a mindennapi gyakorlatban küzd le — „megbékélhetetlen harcosaivál váltak". A Kultúrny život szerkesztőségének tevékenysége megerősítette azt az tsmert tapasztalatot, hogy elengedhetetlen a szerkesztőségi dolgozók magas eszmei színvonala, mert csak ez teszi lehetővé az eszmeileg és esztétikailag helyes megoldások megkülönböztetését a hamisaktól. A Kultúrny život szerkesztőségének munkájában tapasztalt összes fogyatékosság mindenekelőtt a szerkesztőségi kollektíva alacsony eszmei színvonalára vezethető vissza. A szerkesztőség helyesen értelmezi ugyan a CSKP KB álláspontját, mely „elgondolkoztat afölött, hogyan készítettük a Kultúrny život-ot társadalmunk Intenzív megújhodásának időszakában, s arra késztet, hogy alaposan átgondoljuk további munkánkat". A teljes válasz valódi értelme azonban azt bizonyítja, hogy a szerkesztőség a dokumentum fölött nem sokat gondolkozott, különben nem ismételhetné mereven álprogramját: „Megszoktuk, hogy bíráljunk, hogy élesen bíráljunk, hiszen a bírálatban látjuk az Irányítás egyik módszerét." Valóban, az Irányításnak ugyancsak sajátos módszere ez. Az asztalnál ülve a problémák bővebb Ismerete hiányában bíráló szónoklatokkal tömni az emberek fejét... A kultusz Időszakát nem törölhetjük ki történelmünkből. Amit azonban meg lehet és meg kell tennünk, az az, hogy okuljunk belőle és szabaduljunk meg minden helytelen munkamódszertől. A Kultúrny život az egyik oldalon harcol ugyan e módszerek ellen, de ugyanakkor a másik oldalon, a gyakorlatban elsajátítja őket. Az így értelmezett „bíráló" álláspont a társadalom iránti egyoldalú és egyáltalán nem objektív viszonyról tanúskodik. Társadalmunk alapvető irányítási elve a következetesen alkalmazott demokratikus centralizmus. Minden újság feladata, hogy bekapcsolódjék a kollektív törekvésekbe, s hozzájáruljon a szocializmus és humanizmus eszméinek teljesebb megvalósításához. Ez nem érhető el a meglevő problémák — például az irányítás problémájának — még bonyolultabbá tételével úgy, hogy „új" Irányítási elveket gondolnak kl. Nem utasítjuk el a bírálatot, szükségünk van rá, sőt még nagyobb mértékben, mint azt a Kultúrny život szűkebb aktívája felmérni képes. A kritikára azonban azért van szükségünk, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, a bürokratát és a karrieristát a szocializmus lelkes és önzetlen építőjétől, a nagyobb képességű embert a kontártól. Röviden: a bírálatot eszközként kell alkalmaznunk az ellentmondások leküzdésére. Ebben látjuk a művészi alkotás, a publicisztika, a bírálat és a szatíra végtelen működési területét. Ezen a területen találkoznak és egészítik ki egymást a párt és a bíráló értelmiség, az alkotó művészet érdekel. A bírálat szubjektív értelmezése a Kultúrny život szerkesztőségét messzire viszi a szocializmusért vívott harc kulcsproblémáitól és periférikus kérdésekre irányítja tevékenységét. A Kultúrny život szerkesztősége érdekes módon viszonyul a CSKP KB álláspontjához. Azt veszi kl belőle, ami megfelel számára, sőt munkája értékelésének legpozitívabb részét szó szerint Idézi cikkében. A bíráló szavakat ugyanakkor megkerüli, vagy hallgatólagosan elveti őket. A Szlovákiai Írószövetség bizottságának pártcsoportja, amely gyűlésén egyetértett a CSKP KB álláspontjával, hangsúlyozta: elengedhetetlen követelmény, hogy a Kultúrny život szerkesztősége komolyan vegye a pártdokumentumban elhangzott bírálatot. A vitában a Kultúrny život szerkesztőségi munkájában felmerülő fogyatékosságok és pozitívumok elemzésekor minden kommunista író — a bizottság tagjai — egyetértett az álláspontban kifejtett bírálattal. Az írószövetség pártcsoportjának nézete és a Kultúrny život szerkesztőségének nézete között fennálló éles ellentmondás arról tanúskodik, hogy a KZ szerkesztőségében egészségtelen, bírálatellenes szellem uralkodik, amely a Kultúrny život-ot elszigeteltségbe kergeti, akadályozza a fejlett szocialista társadalom közös művében való részvételének kibontakoztatását. Figyelemre méltó tény, hogy a szerkesztőség álláspontját azzal Indokolja: a leninizmus talaján áll. Ezt a szubjektív tévedését a szerkesztőség maga cáfolja meg a „Feladataink és tollúnk megmarad" című cikkben. Ez a cikk ugyanis bizonyos értelemben program, de egyidejűleg a legalapvetőbb lenini elvek megszegésének bizonyítéka ls. V. I. Lenin a marxistáktól mindig megkövetelte, hogy nyíltan vallják be hibájukat, tárják fel a hiba okait, elemezzék a helyzetet, amelyből ez a hiba fakadt, gondosan mérlegeljék a hiba orvoslásához vezető utat. A Kultúrny život viszonya a CSKP KB álláspontjához szükségszerűen formális, mert mégcsak általános választ sem ad a megbírált hibákra és tévedésekre. Ez azt jelenti, hogy formálisnak minősíthetjük a szerkesztőség viszonyát a marxizmus—leninizmushoz ls. A lenini következetességet és elvhüséget mindig a gyakorlat mutatja meg, a gyakorlat pedig a Kultúrny život ellen szól. Meggyőződésünk, hogy a hibák orvoslására sohasem késő, ha ezt komolyan gondolják. A Kultúrny život szerkesztőségének munkájában megnyilvánuló fogyatékosságokért bizonyos mértékben felelős a Szlovákiai írószövetség ls, ami persze nem menti a Kultúrny život szerkesztőségét, s nem teszi Jobbá a szerkesztőség gyakorlatát, hogy a szubjektív nézetek páncélja mögé rejtőzik és az önámító nagyzolásban éli kl magát. A szerkesztőség kommunistáinak figyelmébe ajánljuk a párt alapszabályzatát, amely őket ls a munkához való alkotó viszonyra, fegyelmezettségre és szilárd eszmei álláspontra kötelezi. A „kritikaiság" egyoldalú és a gyakorlatban nem építő jellegű alkalmazása legfőbb akadálya az ideológiai harcban a Kultúrny život szerkesztősége és egyes munkatársai számára. A CSKP Központi Bizottságának álláspotja nem véletlenül hangsúlyozza, hogy „a dogmatizmus mentes álláspont kritériuma mindenekelőtt a problémák pozitív megoldása iránti rátermettségben rejlik". Ennek a gondolatnak a meg nem értése szocialista társadalmunk alapvető kérdései iránti következetlen viszonyhoz vezet. A dogmatizmus-ellenesség ugyanis nem jelenthet programot, s a valósághoz való viszonyában nem más, mint visszájára fordított dogmatizmus, mivel a gyakorlatban ugyanúgy a végleteket, a hibás és téves következtetéseket eredményezi. A problémák megoldásának tudományos megalapozottsága, mely társadalmi fejlődésünk magasabb fokát jelenti, adekvát formát követel az irányító munkában is, s ezt pártunk és kormányunk lépésről lépésre a gyakorlatban érvényesíti. A Kultúrny život látszólag magas színvonalú politikai folyóirat akar lenni. Ez ellen nem is merülhetne fel kifogás, ha a szerkesztőség eszmei színvonala biztosíték volna arra, hogy ezt a célt eléri. Erre azonban ez ideig nem látunk kezességet. A szerkesztőség válaszára a kifejezés sokértelműsége jellemző, mely azonban minden esetben kétélű fegyver. Lehet ez a határozattal szembeni ügyeskedés és felelőtlenség ls, de a szerkesztőség eszmei zavarosságának, elvi bizonytalankodásainak feltételezésére Is feljogosít. A szerkesztőség ezt írja: „Nem akarunk és nem fogunk két tűzzel Játszani... Inkább megégetjük a kezünket a komolyabb Ideológiai kérdésekben, de nem fogunk két széken ülni". Ez a gondolat nem fejezi ki milyen komolyabb jellegű ideológiai kérdésekről van szó, milyenekkel kapcsolatban szándékszik a szerkesztőség a kezét megégetni. A dogmatizmus maradványai elleni harcban-e vagy £ szektánsság és neotrockízmus elleni harcban? A szerkesztőség egyik esetben sem maradna magára. Minden kétséget kizáróan pártunk a vezető és fő erő ezen elhajlások és azok következményei, illetve életünkre gyakorolt befolyásuk elleni harcban. Vagy talán valamilyen más ideológiai befolyás elleni harcban szándékszik a szerkesztőség megégetni a kezét? Milyen ideológiai befolyás ellen? És miért egyedül? Miért vonja ki magét a párt vezette többi társadalmi szervezet egységes frontjából? Igazán nehéz megérteni mire jó a fo-i galmak Ilyen túlhajtása! Hiszen a párt és a pártszervek minden alkalommal hangsúlyozzák és a gyakorlatban érvényesítik azt a gondolatot, hogy a sajtó, az Ideológiai harc fő fegyvere a burzsoá ideológia és az opportunizmus, a dogmatizmus és a szektánsság minden megnyilvánulási formája ellen. Egy azonban kétségtelen. A Kultúrny život szerkesztőségi kollektívája akarva nem akarva a liberalista anarchizmus hangulatainak befolyása alá került és a nagyzás érzéseiben tetszeleg. Szívesen üdvözöljük a szerkesztőségi cikkben írott szavakat: „Visszahozhatatlanul letűnt a kis és nagy kultuszok ideje és az élet könyörtelenül kineveti azokat, akik ezt az időt szeretnék visszahozni". Igazán örülünk, hogy a szerkesztőség magáévá tette N. Sz. Hruscsov e Kifejező szavait. Am a szerkesztőségen, egyedül rajta múlik, hogy e szavakhoz tartsa is magát, hogy a régi elleni harcát valóban egybekapcsolja „az új dolgok pozitív megoldásával". Különben bekövetkezhetne a nem óhajtott don-quichotlzmus. Az élet ugyanis egyszer valóban könyörtelenül kineveti majd a személyi kultusz elleni harc mindazon harcosalt, akik nem értik meg, hogy még a kultusz elleni harcból sem szabad új kultuszt csinálni. A Kultúrny život szerkesztőségének címére elhangzott egyértelmű és talán keménynek tűnő szavak nem szándékoznak azon eredményeket csökkenteni, amelyeket az utóbbi időben a társadalmi megújhodás érdekében a szocialista humanizmus és demokrácia, az erkölcs stb. egyes vonatkozásainak pozitív megvilágítása érdekében végzett. Ebben az irányban teljes mértékben támogatjuk a CSKP KB álláspontját, amely világosan és elvszerűen rámutatott nemcsak a Kultúrny život fogyatékosságaira, hanem annak pozitív oldalaira Is. A pártnak azonban vitathatatlan joga, hogy ellenőrizze hadseregének harcképességét és Időben tisztázza a hibás állásfoglalásokat és problémákat. Az a munka, amelyet a szerkesztőség a CSKP XII. kongresszusa óta végzett, megérdemli, hogy harcoljunk a Kultúrny život fejlődésének további helyes Irányvonaláért, hogy a párt még ütőképesebb csapatává váljék. Ám csak akkor válhat azzá, ha a szerkesztőség megszabadul a nagyzolás, a szubjektivizmus és az életjelenségek egyoldalú megítélésének felesleges ballasztjától. Feltétlenül szükséges, hogy ai szerkesztőség ellenőrizze irányvonalát, mégpedig a CSKP KB álláspontja alapján ellenőrizze, éspedig nem is egyszer és nem formálisan, hanem naponta, hogy valóban a párt szellemében foglalkozzék a legidőszerűbb társadalmi problémákkal. Egy jól sikerült kiállítás Jozef Kôstka, neves szobrászunk és rajzolőművészünk 1962-ben nyerte el az „Érdemes művész" címet. Ebből az alkalombői csaknem száz darabot számláló rajzgyűjteményt ajándékozott a Szlovák Nemzeti Galériának. A becses adomány jelenleg a košícel Galéria termeiben tekinthető meg. . A kiállításra került alkotások legnagyobbrészt figurális kompozíciók, tanulmányok. A művész utóbbi négyöt évi munkásságának termékei. Kôstka tusrajzaiban és ecsetvonásaiban a fiatalság, mozgás, duzzadó élniakarás elevenedik meg. Pillanatfelvételek ezek az élet legegyszerűbb ellesett mozzanatairól. (A szobrásznál, Lány orgonavirággal, Az anya öröme, Május elseje, Leány tükörrel). Kostka vonalai nemes egyszerűségükben a kifejezés egyértelmű erejével hatnak. Láttunk tanulmányokat, melyek fátyolos színezésű felületekkel, lágyan elomló vonalakkal keltenek hangulatot. Kedvelt alakja a műtermi modell különböző megjelenítése. A jelenlegi kiállítás a sokoldalú művész szélesen Ívelő képzőművészeti tevékenységének szűkreszabott ízelítője. Mégis bepillantást nyújt a művésznek egy bizonyos időből származó alkotásainak csoportjába. Loósz Dezsú, \ 1984. május 18. * (JJ SZÖ 9