Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-07 / 97. szám, kedd

AZ SZKP HARCA A NEMZETKÖZI KOMMUNISTA MOZGALOM EGYSÉGÉÉRT (Folytatág a 6. oldalról) _ Ä kínai vezetők a felszabadult országok történelmi fejlődési távlatainak kérdésében szembehelyezkednek a kommunista mozgalom fontos tételeivel, például azzal a lenini tézissel, amely szerint lehetséges a felszabadult országok nem kapitalista fejlődése. Teng Hsziao-ping, a KKP Központi Bizottságának főtitkára az 1963. júliusi moszkvai szovjet—kínai pártértekezleten nyíltan kijelentette, hogy a nem kapitalista útról szóló tézis nem egyéb „üres beszédnél". Pedig minden kommunista tudja, hogy ez Lenin tétele, amelyet számos felszabadult gyarmati nép tapasztalatai igazoltak. A nem kapitalista út eszméje egyre tágabb teret hódit Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek körében, számos ország népeinek számára pedig a gyakorlati cselekvés jelszava lett. S ez a szocializmus óriási győzelme. A kapitalizmus lejáratta magát a népek előtt, s a szocialista eszméknek olyan nagy vonzóerejük van a felszabadult országokban, hogy számos ország élenjáró erői és nemzeti vezetői a szocializmus útjára való áttérés mellett foglalnak állást és gyakorlati intézkedéseket hajtanak végre ennek érdekében, miközben joggal számítanak a szocialista országok, a marxistaleninista pártok támogatására. A kínai vezetők a fegyveres harcról puffogtatott „baloldali" frázisokon kívül mit sem tudnak mondani a felszabadult országok népeinek arra vonatkozóan, hogy milyen úton haladva harcoljanak a jobb jövőért. Lényegében nincsenek épitő eszméik, amelyek segítenének a volt gyarmatok haladó erőinek harcolni a szocializmusért A kínai vezetők úgy tesznek, mintha különösképpen a szívükön viselnék és megértenék az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek érdekeit, s mindenki másnál jobban törődnének a nemzeti felszabadító mozgalom továbbfejlődésével. Nyilatkozataikra azonban alaposan rácáfolnak a tények. Egyre világosabban kitűnik, hogy valójában egészen más indítékokról van szó. A KKP vezetősége nyilvánvalóan ellenőrzése alá akarja vonni a nemzeti felszabadító mozgalom erőit, hogy ezek azután hegemonista terveik megvalósításának eszközei legyenek. Jellemző a Renmin Ribao egyik cikke. A lap 1963. október 22-i számában mindenképpen azt bizonygatta, hogy kizárólag Pekingben vannak „igazi" marxista—leninisták és egyértelműen értésre adta, hogy a nemzeti felszabadító mozgalomnak hozzájuk kell igazodnia. A kínai vezetők felszólítják Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeit, hogy mindenben Pekinget kövessék. A Renmin Ribao cikkében világosan kifejezésre juttatták, hogy hegemóniára tartanak igényt a nemzeti felszabadító mozgalomban, s ezt a mozgalamat saját külön céljaiknak akarják alárendelni. Ez mindennél jobban fényt vet a kínai vezetők igazi céljaira. A KKP vezetői olyan irányvonalat követnek, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmat elszakítsák a szocialista világrendszertől, a nemzetközi munkásosztálytól. Ezért álltak elő azzal az alantas koholmánynyal, hogy az SZKP lebecsüli a nemzeti felszabadító mozgalom történelmi szerepét, s hogy a Szovjetunió a békés egymás mellett élésért folytatott harc ürügyével „megvonja támogatását" a nemzeti felszabadító mozgalomtól. Felesleges cáfolnunk ezt a rosszindulatú rágalmat. A kínai vezetők olyan „erős" kifejezésekkel illethetik az SZKP-t, amilyenekkel akarják, de koholmányaikat egyetlen ténnyel sem tudják alátámasztani. A KKP vezetősége azonban nemcsak rágalmakat szór. Állami vonalon és a Különböző nemzetközi demokratikus szervezetek vonalán tett lépései elárulják, hogy az antiimperialista erők egységének megszilárdítása helyett minden erejéből a Szovjetunió és más szocialista országok ellen harcol, Ennek megfelelően viselkedtek a Kínai Népköztársaság küldöttei például Moshiban, az afroázsial szolidaritási értekezleten. Liu Ning-ji, a kínai küldöttség vezetője ezen az értekezleten a mi képviselőinkkel folytatott eszmecsere során kijelentette: „Kelet-Európa országai ne avatkozzanak Ázsia és Afrika ügyeibe... Kár, hogy Önök egyáltalán eljöttek ide. Minek vannak itt Önök? Jelenlétükkel megsértik az afroázsial országok szolidaritási mozgalmát... Tegyenek, amit akarnak, ml szembe fogunk szállni Önökkel." A kínai küldöttek ezen az értekezleten be akarták beszélni az ázsiai és afrikai országok képviselőinek, hogy mivel az oroszok, a csehek és a lengyelek fehérek, „nem szabad bízni bennük", hiszen „mindig össze fognak esküdni az ugyancsak fehér amerikaiakkal". Ázsia, és Afrika népeinek külön érdekeik vannak és létre kell hoznlok a maguk elkülönült egyesüléseit. A KKP vezetői az utóbbi időben gyakorlatilag is hozzáláttak, hogy külön szervezeteket {szakszervezeti, újságíró, író, diák, sport stb. szervezeteket) hozzanak létre az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok számára. Ezeket a szervezeteket szembe akarják állítani a Szakszervezeti Világszövetséggel és más nemzetközi egyesülésekkel. A kínai vezetők utolsó néhány évi gyakortl akcióinak fényében sokkal jobban megértjük ;,A keleti szél legyőzi a nyugati szelet" jelszó tényleges politikai értelmét. Már az 1960. évi értekezleten keményen bírálták ezt a jelszót a testvérpártok. Nacionalista jelszónak minősítették, amely az osztály kiindulópontot földrajzi, sőt faji kiindulóponttal helyettesíti. Ez a jelszó nyilvánvalóan elárulja, hogy a kínai vezetők lebecsülik a szocialista világrendszer, s a nyugat-európai és amerikai munkásosztály és néptömegek szerepét. A kínai teoretikusik megmásítják a minden 'ország és földrész antiimperialista erőinek egyesítését felvető lenini eszmét, amelyet a „Világ proletárjai és elnyomott népei egyesüljetek!" jelszó fejez ki, s arra szólítják fel Kelet népeit, hogy különüljenek el — nemzeti, sőt faji alapon. A keleti szél valamiféle mágikus erejét hirdető jelszavuk célja nyilvánvalóan a nacionalista, sőt a faji szenvedélyek felszítása a kolonializmus ellen harcoló népek körében. A hosszú imperialista elnyomás és kizsákmányolás, nemzeti gyalázat és megaláztatás után a volt gyarmatok és félgyarmatok egykor elnyomott lakosságának egy része nem bízik a fehér fajhoz tartozó emberekben. Ezeket az érzelmeket próbálják szítani a kínai vezetők. Arra számítanak, hogy így sikerül majd a szocialista országok ellen, s a fejlett tőkés országok dolgozói ellen hangolniok a volt gyarmatok és félgyarmatok népeit és úgy tüntethetik fel magukat, mintha ők volnának e népek érdekeinek egyedüli védelmezői. Ha a kínai jelszó titkos értelmét, a KKP vezetőinek távolabbi célját feltárjuk, megállapíthatjuk, hogy a kínai pártvezetőség körülbelül így gondolkodik: Kína Kelet legnagyobb országa, Kína testesíti meg a Kelet érdekeit, s onnan fújnak „a történelem szelei" amelyeknek „le kell győzniük" a „nyugati" szeleket. Ilyenformán ez a Jelszó nem egyéb, mint a kínai vezetők hegemonikus törekvéseinek ideológiai és politikai kifejezése. Érthető, hogy a kínai vezetők eféle terveket szőve a nemzeti felszabadító mozgalomnak a szocialista világrendszerrel, a nemzetközi munkásmozgalommal való szoros kapcsolatait igen komoly akadálynak tartják szándékaik megvalósításának útjában. Ezért Irányt vettek arra, hogy elszakítsák az ázsiai, afrikai és latinamerikai országokat a Szovjetuniótól és a többi szocialista államtól, a kapitalista országok munkásosztályától. Talán mondanunk sem kell, hogy ez a törekvés alapvetően ellenkezik az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek létfontosságú érdekeivel és mint a tények mutatják, egyre növekvő ellenállásba ütközik a népek részéről. Ez érthető Is, mert a Kínai Kommunista Párt vezetőinek Irányvonala, amelynek célja aláásni a felszabadult államok szövetségét a szocialista országokkal, elsősorban az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népeknek okozhat óriási károkat. Lényegében véve ez az Irányvonal a szóban forgó országok népeit arra kárhoztatja, hogy elzárkózzanak, elkülönüljenek, továbbra Is megmaradjon a szűk körű nemzeti elhatároltságuk, elzárja ezeket az országokat a forradalmi mozgalomban és az új társadalom építésében kialakult nemzetközi tapasztalatoktól és ezzel megkönnyíti az Imperialisták harcát a nemzeti felszabadító mozgalom ellen. A nemzeti felszabadító mozgalomnak napjainkban elért hatalmas sikerei azoknak a szoros kapcsolatoknak köszönhetők, amelyek e mozgalmat a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeihez, a nemzetközi munkásosztály forradalmi mozgalmához fűzik. A Szovjetunió Kommunista Pártja, minden marxista— leninista párt véleménye szerint a nemzeti felszabadító mozgalom korunk legfontosabb forradalmi erői közé tartozik és történelmi jelentőségű segítséget nyújt az imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért folytatott harcban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a történelemben először mutatta meg minden leigázott népnek a nemzeti elnyomás alól való felszabadulás reális útját, módját. Ez a forradalom Indította meg azt a nagy forradalmi folyamatot, amelyet most egy világtörténelmi jelentőségű esemény: a gyarmati rendszer bukása tetőz be. A nemzeti felszabadító forradalmak új történelmi viszonyok közölt diadalmaskodtak. 1. Megjelent, fejlődik és erősödik a szocialista világrendszer, és az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. 2. Az Imperializmus ütőerőinek, a hitleri Németországnak, a fasiszta Olaszországnak és a militarista Japánnak a második világháborúban történt szétzúzása a világreakció jelentős mérvű meggyengülését vonta maga után. 3. A gyarmatosító anyaországok munkásosztálya és összes dolgozói fokozott harcot Indítottak az imperialisták gyarmati politikája ellen. Mindez rendkívül kedvező helyzetet teremtett a nemzeti felszabadító mozgalom győzelmeihez, lehetővé tette, hogy ez a mozgalom átterjedjen az Imperializmusnak három világrészben — Ázsiában, Afrikában és LatinAmerikában levő gyarmati és félgyarmati területeire. MI nagyra értékeljük a segítséget, amelyet a nemzeti felszabadító mozgalom nyújt harcával a szocialista országoknak és az összes forradalmi erőknek. Az összes forradalmi erők egységében rejlik a biztosíték arra, hogy ezek az erők győzelmet arassanak az Imperializmus elleni harcban. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek alapvető nemzeti érdekel teljes mértékben megegyeznek a szocialista közösség országainak, valamennyi ország munkásosztályának és dolgozóinak érdekeivel. Ez alkotja az Imperializmus ellen harcoló forradalmi erők növekvő összefogásának objektív alapját. Még azokban a napokban, amikor országunk volt az egyetlen szocialista állam, Lenin azt írta, hogy „Kelet népeinek forradalmi mozgalma most csak úgy fejlődhet sikeresen, csak úgy nyerhet megoldást, ha közvetlenül egybekapcsolódik Szovjet Köztársaságunknak a nemzetközi Imperializmus ellen vívott forradalmi harcával". (Lenin Művei: 30. kötet, 138. old. Szikra 1953.) Most, amikor létezik a szocialista világrendszer, Lenin fenti szaval k'Uönösen nagy erővel zengnek. Mit Jelent ma konkrétan az, hogy a szocialista országok támogatják a nemzeti felszabadító mozgalmat? A szocialista államok Internacionalista kötelessége keresztezni az Imperialisták azon próbálkozásait, amelyekkel a felszabadult országokban vissza akarják állítani a gyarmati rendszert és meg akarják akadályozni, hogy a gyarmati Iga lerázása után a népek megvalósíthassák nemzeti vágyaikat. Minden ilyen esetben a szocialista államok közvetlen kötelessége, hogy politikai és diplomáciai támogatást nyújtsanak ezeknek az országoknak, amikor pedig szükséges, a szocialista világrendszer teljes erejére támaszkodva megfékezzék az Imperialista agresszorokat. A felszabadulásukért küzdő népek megsegítésére Irányuló politikánk a proletár nemzetköziség magasztos elvein, a nagy Lenin örökségén alapszik. Pártunk, kormányunk többször ls részletesen és világosan kifejtette nézeteit a nemzeti felszabadító harc kérdéseiről. Hruscsov elvtárs több afrikai és ázsiai lapszerkesztő kérdéseire adott, nemrégiben közölt nyilatkozatában teljes világossággal ezt mondta: „Minden nép, amely a gyarmatosítók ellet harcolt, érezte a Szovjetunió és a többi szocialista állam szilárd támogatását. Ma mindenkinek füle hallatára újból kijelentjük, hogy a felszabadulásukért harcoló népek továbbra ls szilárdan számíthatnak erre a támogatásra." Az ázslái, afrikai és latin-amerikai népek jól tudják, hogy a Szovjetunió tevékenyen támogatja a népek nemzeti felszabadító, Igazságos háborúval elnyomóik ellen. A Szovjetunió és a többi szocialista ország minden vonalon, gazdasági, politikai, sőt szükség esetén katonai segítséget nyújt a nemzeti felszabadító mozgalomnak, megtesz minden lehetőt annak megakadályozására, hogy az Imperialisták helyi háborúkat robbantsanak ki, fegyveresen exportálják az ellenforradalmat. Elég Itt hivatkozni olyar tényekre, mint az Egyiptomnak nyújtott támogatás az angolfrancia—Izraeli agresszorok szuezi kaladja Idején, az Indonéziának adott segítség a függetlenségének megszilárdításáért, Nyugat-Irián visszacsatolásáért vívott harcában, és így tovább. Nincs egyetlen olyan nép, amely támogatásért fordult hozzánk, ne kapta volna meg azt. Az algériai hős népi felszabadító hadsereg harcosai, Indonézia, Jemen és más országok fegyveres erői jól tudják, kinek a fegyverei segítették őket a gyarmatosítók ellen, a szabadságért és fügetlenségért vívott harcukban. Csupán az utóbbi időben a szovjet kormány több ízben is erélyesen síkraszállt a nemzeti függetlenségükért küzdő népek védelmében. Támogatást nyújtott Panama és Ciprus népének Imperialistaellenes harcához, szolidaritást vállalt az amerikai agresszió ellen hőslesen harcoló- vietnami néppel, figyelmeztette Anglia és az Egyesült Államok Imperialistáit, hogy ne avatkozzanak a Zanzibári Népköztársaság belügyeibe, lelepelzte a gyarmatosítók kelet-afrikai mesterkedéseit. Most, amikor a gazdasági önállóság kivívása, társadalmi haladás útján az előretörés lett a felszabadult országok imperlallstaellenes harcának fő Irányvonala, különös jelentőségre tesz szert az a tény, hogy a szocialista államok bővítik a gazdasági együttműködést ezekkel az országokkal, testvéri gazdasági segítséget nyújtanak nekik. A Szovjetunió rendíthetetlenül teljesíti ezt a kötelességét. Meghaladja a hárommilliárd ru. beit azoknak az előnyös szovjet hiteleknek az összege, amelyeket a felszabadult országok kaptak. A Szovjetunió segítséget nyújt mintegy 500 Ipari és egyéb objektum építéséhez több tucat felszabadult országban. A Szovjetunió önzetlenül segíti az állami ipar kiépítését a felszabadult országokban, miután ez gazdasági fügetlenségük támasza. A bhllal I vasipari kombinát, az asszuáni duzzasztógát j Elvtársak! Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány mindig nagy Jelentőséget tulajdonított a Kínai Népköztársasággal való barátság és együttműködés fejlesztésének. Pártunknak a KKP-vel és a kínai néppel fennálló kapcsolata a szó legteljesebb értelmében önzetlen és Internacionalista. Hosszú éveken át segítettük a kínai dolgozókat, kommunista élcsapatukat a függetlenségért, a szocialista forradalom győzelméért vívott harcban. Kötelességünknek tartottuk, hogy testvéri módon segítsük a klnal népet a szocializmus építésében, a Kínai Népköztársaság nemzetközi helyezetének megszilárdításában, szocialista vívmányainak megvédésében. Pártunk, a szovjet nép tudja, hogy a Sozvjetunió milyen méretű és milyen Jellegű gazdasági segítséget nyújtott Kínának. A Szovjetunió segített a Kínai Népköztársaságnak rövid Idő alatt felépíteni több mint kétszáz nagy Ipari vállalatok, gyáregységet és objektumot, amelyek a legmodernebb berendezéssel vannak ellátva. A Szovjetunió segítségével a Kínai Népköztársaságban kialakultak egész Iparágak, amelyek azelőtt Ismeretlenek, voltak Kínában, a repülőgépipar, gépkocsi- és traktorgyártás, energiaipar, nehéz- és precíziós gépgyártás, műszergyártás, rádiótechnikai ipar és különböző vagyiparl ágazatok. A Szovjetunió segítségével felépített és újjáépített vállalatok teszik lehetővé Kínának azt, hogy évente 8,7 millió tonna öntöttvasat, örökre megmarad a népek emlékezetében, mint a szocialista államok és a gyarmati Igától felszabadult országok testvéri együttműködésének a jelképe. Hazánkban ezrével tanulnak a fiatal szuverén államokból érkezett diákok. A Szovjetunió és a többi szocialista állam gazdasági kapcsolatainak növekedése Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaival, azt eredményezte, hegy megszűnt az Imperialista hatalmak egyeduralmi helyzete a berendezések szállítása és a hitelek nyújtása területén. Ezek a hatalmak gyakran kénytelenek engedményeket tenni a gazdaságilag elmaradott országoknak a kölcsönökkel kapcsolatos feltételek, a kereskedelem stb. területén. Az Imperializmus kezéből sikerült kiütni a gazdasági blokád korábban oly Jól bevált fegyverét. A felszabadult országok népei tudják, hogy a szocializmus gazdasági hatalmára támaszkodva győzelmeket arathp'nak a nemzetközi monopóliumok erőszakossága ellen vívott harcban. Létérdekeik fűződnek ahhoz, hogy növekedjék a szocialista országok gazdasági ereje. A szocialista országok sikerei a kapitalizmussal vívott gazdasági versengésben, a fiatal szuverén államokkal fennálló gazdasági kapcsolataik fejlődése a mai viszonyok között az egyik legfontosabb formája annak a hatékony támogatásnak, amelyet a szocializmus nyújt a felszabadult országok népeinek. A kínai vezetők azonban megpróbálják elhitetni Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak népeivel, hogy a szocialista országok törekvése a békés gazdasági versengésre, ellentmond az 6 érdekeiknek; mlnde.i módon igyekeznek befeketíteni azt a gazdasági segítséget, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista állam nyújt a gazdaságilag elmaradott országoknak, Igyekeznek bizalmatlanságot kelteni e segítség céljait Illetően. A felszabadult országok népei azonban már sok politikai tapasztalatra tettek szert és el tudnak már igazodni abban, hogy a valóságban mit akarnak, hová céloznak a klnal vezetők, s ezért elvetik azt a politikát amellyel a kínai vezetők önző terveiknek akarják alárendelni őket. A szovjet emberek meg vannak győződve arról, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népei, amelyek jól ismerik a szovjet segítség reális tényeit, maguk vonják le a következtetést, hogy mennyit érnek a kínai vezetők rágalmazó koholmányai. Ezt annál könnyebben megtehetik, mert szembe állíthatják a Szovjetunió reális cselekedetelt a kínai vezetőknek az utóbbi években tett lépéseivel. Mélységes meggyőződésünk, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom, amely napjainkban korunk egyik legnagyobb haladó erejévé vált, szoros szövetségben a szocialista világrendszerrel, az összes Imperlallstaellenes erőkkel, minden nehézség ellenére halad a maga útján, hogy végérvényesen győzelmet arasson az Imperializmus erői felett, meghozza Azslaj Afrika és Latin-Amerika népeinek a felszabadulást évszázados elmaradottságukból, elvezeti őket nemzeti és társadalmi felvirágzásukhoz. A Szovjetunió rendíthetetlenül küzd a gyarmati elnyomás minden formájának megszüntetéséért és a maga nemzetközi politikájának egyik alapköveként tekinti e testvéri szövetséget a gyarmati és félgyarmati igától felszabadult népekkel. A Szovjetunió Kommunista Pártja mindig segítette és továbbra ls minden módon segíteni fogja azokat a népeket, amelyek az Imperializmus ellen szabadságukért és nemzeti függetlenségükért küzdenek. Nincs olyan rágalom, nincs olyan koholmány, amellyel meg lehetne zavarni a Szovjetunió és más szocialista országok népeinek növekvó barátságát a gyarmati függőség alól felszabadult országok népeivel. 8,4 millió fonna acélt, 32,2 millió tonna szenet és palát termeljen. A szovjet közreműködéssel létesített vállalatok adják az egész óntermelés 70 százalékát, a szintétikus gumi 100 százalékát, a villamosenergia 25—30 százalékát, a teherautók és traktorok 80 százalékát. A Szovjetunió műszaki segítségével épített és védelmi célokra termelő vállalatok Jelentik Kína honvédelmi iparának alapját. Az 1950-től 1960-ig terjedő Időszakban több mint tízezer szovjet szakember Járt különböző Időre szóló kiküldetésben a Kínai Népköztársaságban. 1951 és 1962 között a Szovjetunióban tanult, végzett tudományos felkészülést és gyakorlatot mintegy tízezer kínai mérnök, technikus és szakmunkás továbbá mintegy ezer tudós. Ez alatt az Idő alatt több mint tizenegyezer diák ós aspiráns fejezte be tanulmányait szovjet felsőoktatási tanintézetekben. A szovjet—klnal együttműködés a legmagasabb fokot 1953 után érte el, amikor az SZKP Központi Bizottságának és személyesen N. Sz. Hruscsov elvtársnak a kezdeményezésére megszüntettük a országaink közötti kapcsolatokban a sztálini személyi kultusz megnyilatkozásai nyomán fellépő és a egyenjőgúságot akadályozó tényezőket. „A kínai kérdésben — mondotta Mao Ce-tung 1957-ben — az összes kellemetlen tényező és lerakódás felszámolásáért az érdem N. Sz. Hruscsovot Illeti meg". A szovjet—kínai gazdasági együttműködés (Folytatás a 8. oldalon) IV. A szovjet—kínai kapcsolatokról 1384 *prill« 7 * ffj 97Ö 7