Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-07 / 97. szám, kedd

AZ SZKP HARCA A NEMZETKÖZI KOMMUNISTA MOZGALOM EGYSÉGÉÉRT (Folytatás a 7. oldalról) 1959-ben az 1953. évihez viszonyítva csaknem megkétszereződött, az építkezések céljaira teljesített szállításol volumenje pedig ugyanezen idő alatt nyolcszorosára nőtt. 1954-től 1963-ig a Szovjetunió több mint 24 000 teljes tudományos-műszaki dokumentációt adott át Kínának, köztük 1400 nagyvállalat tervét. Ebben a dokumentációban testet öltött a szovjet nép, a szovjet tudományos és műszaki értelmiség óriási tapasztalata. Ezt az egész tudományos-műszaki dokumentációt Kína lényegében ellenszolgáltatás nélkül kapta meg. A Szovjetunió kedvező feltételekkel összesen 1 milliárd 816 millió rubel összegű hosszú lejáratú hitelt adott a Kínai NépköztársasáSágnak. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy Kína a nemzetközi küzdőtéren tartósan betöltse a szocialista nagyhatalom pozícióját, rendíthetetlenül küzdött a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításáért. A Szovjetunió minden fontos külpolitikai lépéséről állandóan tájékoztattuk a Kínai Népköztársaság vezetőségét, törekedtünk országaink külpolitikának pz összehangolására. Meg kell mondanunk, hogy az SZKP Központi Bizottsága akkor, amikor a kínai népnek segítséget nyújtott, a maga részéről nagyra értékelte a Kínai Népköztársaságtól kapott támogatást. Gondolunk nemcsak arra, hogy a kínai exportból a Szovjetunió egy sor értékes árut kapott és részesült a kínai tudomány tapasztalataiból, hanem a béke megszilárdításáért, az imperializmus és a kolonializmus ellen vívott közös harcra is. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság 1950Iien barátsági, szövetség! és kölcsönös segélynyújtási szerződést írt alá, s ez a szerződés fontos tényező lett nemcsak az országaink közötti sokoldalú kapcsolatok fejlesztésében, hanem a Távol-Kelet békejének megszilárdításában is. A Szovjetunió becsületesen megtartota az ezzel a szerződéssel kapcsolatos valamennyi kötelezettségét. Valahányszor veszély fenyegette a Kínai Népköztársaság biztonságát, a Szovjetunió kijelentette, kész a végsőkig teljesíteni szövetségesi kötelességét. így például 1958 őszén N. Sz. Hruscsov elvtárs, szovjet kormányfő Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez Intézett üzenetében kijelentette, hogy „minden támadást, amely nagy barátja, szövetségese és szomszédja, a Kínai Népköztársaság ellen Irányul, a Szovjetunió maga ellen Irányuló támadásnak tekint". Ezt a kijelentést a legnagyobb nyomatékkal megerősítette 1962 júliusában ls. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szovjet kormány milyen komolyan fogalkozott a szovjet—kínai barátság megszilárdításával. Sajnos azonban, a Kínai Népköztásaság kormánya 1958-tól kezdve egyre gyakrabban tett különböző lépéseket, amelye'K aláássák a szovjet—kinai barátságot, a nemzetközi küzdőtéren pedig össze nem egyeztetett cselekedeteivel nehézséget okozott nemcsak a Szovjetuniónak, hanem más szocialista országoknak ls. Különösen romlottak a szovjet—kínai kapcsolatok azután, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői az egyes barátságtalan cselekedetekről áttértek a Szovjetunióval és más szocialista országokkal fennálló gazdasági és kulturális kapcsolataik határozott megbontására. Már a testvérpártok 1960. évi moszkvai tanácskozása előtt a kínai kormány követelte a Szovjetuniótól az összes korábban megkötött gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési egyezmény és jegyzőkönyvi megállapodás felülvizsgálatát, lemondott a betervezett szovjet felszerelés-szállítások jelentős részéről, minimálisra csökkentette a szovjet—kínai kereskedelem volumenjét. A szovjet kormány látta ugyan, hogy a kínai vezetőknek ez az irányvonala árt a Szovjetunió ós a Kinai Népköztársaság barátságának és együttműködésének, de nem tehetett mást és hozzájárult ehhez. A Szovjetunió ós a Kínai Népköztársaság gazdasági együttműködésének egész volumenje 1962-ben (beleértve a kereskedelmi és a műszaki segítséget) az 1959. évi színvonalhoz képest 36,5 százalékra csökkent, a komplex gépiberendezések és anyagok szállítása negyvenszeresen lett kisebb. 1963-ban a gazdasági együttműködés és kereskedelem volumenje tovább csökkent. A szovjet—kínai együttműködés csökkenését természetesen nem nézhettük közömbösein. Az SZKP Központi Bizottsága több ízben is felhívással fordult a KKP "özponti Bizottságához, hogy változtassa meg ezt a folyamatot. Ennek érdekében egész sor konkrét Intézkedést javasoltunk. Javaslataink azonban nem találtak meghallgatásra a "kínai vezetőknél. Saját céljaik érdekében lépésről lépésre rontották Kínának a Szovjetunióval fennálló kapcsolatait, s az Ideológiai nézeteltéréseket kezdték átvinni az államközi kapcsolatok területére. Azt, hogy Irányt vettek a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gazdasági kapcsolatok elsorvasztására, a Klnal Kommunista Párt vezetői eleinte a következőképpen magyarázták: 1. A Szovjetunió segítségének eredményeként Kínában létrejöttek a korszerű ipar és technika kezdeti alapjai, ennélfogva az objektumok többségének további építését és tervezését saját erőinkkel fogjuk folytatni, könynylteni akarunk a Szovjetuniónak Kína megsegítésére Irányuló erőfeszítésein. Mindamellett továbbra is segítségért kell majd fordulnunk a Szovjetunióhoz azok'Kal az objektumokkal kapcsolatban, amelyeket nem tudunk saját erőinkkel megtervezni, felépíteni és felszerelni. 2. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a kínai kormány szükségesnek tartja, hogy az erőket a legfontosabb objektumok építésére összpontosítsa, csökkentse a beruházási objektumok számát és a nem sürgős objektumok építését annak érdekében, hogy jobban megvalósíthassa a szocializmus Kínában való építésének ezt az elvét: „Jobban, többet, gyorsabban és gazdaságosabban". Az országban folyó építkezés mérve és üteme továbbra is nagy lesz. 3. Az utóbbi két év alatt elemi csapások sújtották a mezőgazdaságot és ennek következtében bizonyos nehézségek támadtak fizetési mérlegünkben. „Ennélfogva a Szovjetunió segítségével épülő objektumok számát csökkentve reméljük, hogy megteretjük országaink kedvezőbb együttműködésének feltételeit" (Ku Cso-szin, a kínai kormányküldöttség vezetőjének az 1961. február 10-i szovjet—kínai tárgyalásokon tett nyilatkozatából.) Most, mint látjuk, a Kínai Népköztársaság kormánya „megfeledkezve" e magyarázatáról, azt állítja, hogy a Szovjetunió kezdeményezésére csökkentek a szovjet—kínai kapcsolatok és ez okozta azt a súlyos helyzetet, amelybe a kínai népgazdaság az utóbbi években került. A kínai propagandisták most majd megszakadnak abban az igyekezetükben, hogy kimutassák: Kína egyáltalán nem kapott szovjet segítséget/ hanem mindössze szokásos kereskedelmi műveletek történtek a két ország között. Abban az Igyekezetükben, hogy a kínai népnek az emlékezetéből is kitöröljék a szovjet segítséget, attól sem riadnak vissza, hogy leverjék a szovjet gépekről és szerszámgépekről a gyári védjegyet, olyan rágalmakat hangoztassanak, hogy a Szovjetunió elavult felszereléseket szállított Kínának. Ezt annak ellenére mondják, hogy nemcsak maguk a kínaiak, hanem a külföldi lapok is megerősítették, hogy a Szovjetunió segítségével épültek Kínában olyan vállalatok, mint a csangcsungl gépkocsigyár, a harbinl elektrotechnikai gyár, a lojani traktorgyár és sok más vállalat, amelyeknek mindegyike a korszerű Ipar ragyogó példánya. Ez az eljárás bajosan fér össze a korrektség elemi fogalmával. Bár ezt a klnal vezetők lelkiismeretére bízzuk, fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy a Szovjetunióval szemben emelt vádjaik szembetűnő ellentmondásokat tartalmaznak. Egyfelől azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy csökkentette segítségét és ezzel komoly nehézségeket okozott Kína gazdaságában, másfelől azt híresztelik, hogy a Szovjetunió segítsége nem volt haté'Kony, nem volt Jelentős. Ha azonban elfogadjuk, hogy segítségünk „nem volt hatékony, nem volt jelentős", akkor hogyan okozhatott károkat Kína gazdaságában e segítség beszüntetése? Mi itt — a kínai vezetők kedvenc kifejezésével élve — az Igazság és mi a hazugság? A tények azt mutatják, hogy az egyik állítás kétségkívül hazugság. A Kínai Kommunista Párt vezetőinek nyíltan ellenséges cselekményeire való tekintet nélkül országunk lelkiismeretesen teljesíti korábban vállalt kötelezettségeit és most is közreműködik 80 klnal ipari vállalat építésében, a Szovjetunióban pedig továbbra Is folyik kínai mérnökök, technikusok, tudósok és diákok termelési gyakorlata, Illetve oktatása. A Szovjetunió testvéri módon reagált Kína 1960—61-ben támadt gazdasági nehézségeire. Amikor a Kínai Népköztársaságban különösen nagy volt az élelmiszerhiány, az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány felajánlotta a Kínai Kommunista Párt vezetőségének, hogy viszonossági alapon egymillió tonna gabonát és ötszázezer tonna cukrot szállít. Ugyanakkor a Szovjetunió ötéves halasztást adott a Kínai Népköztársaságnak a kereskedelmi elszámolásból származó 288 millió rubel tartozásának törlesztésére. Ha a Szovjetunió, mint a klnal vezetők állítják, Kínához fűződő gazdasági kapcsolatainak leépítésére törekedett, akkor, miért tette ezeket a lépéseket, miért folytatta a segélynyújtást az Ipari vállalatok építéséhez, miért tett újra meg újra Javaslatokat a kölcsönösen előnyös kereskedelem és gazdasági együttműködés bővítésére? A Kínai Kommunista Párt vezetői nem adnak választ erre a kérdésre. Nem ls adhatnak, mert a kínai vezetők törekedtek az országaink közötti együttműködés csökkentésére. A Kínai Kommunista Párt vezetői valamiképpen Igazolni próbálják a „nagy ugrás" politikája következtében a kínai gazdaság fejlődésében támadt kudarcokat. Ezért különösen gyakran vetik fel a szovjet szakemberek kérdését. Bár pártunk hivatalos dokumentumai már többször megvilágították ezt a kérdést ls, mégis újra foglalkoznunk kell vele. A szovjet kormány, amikor szakembereket küldött Kínába, abból Indult kl, hogy azokra azért van szükség, hogy előmozdítsák a klnal népgazdaság fejlődősét. Kína ugyanis nem rendelkezet kellő számú szakemberrel. Ez egyáltalán nem kereskedelmi ügylet volt, hanem a kínai népnek nyújtott testvéri segítség igazi megnyilvánulása. Figyelembe véve, hogy a külföldi szakemberekre csak átmenetileg van szükség és a szocialista testvérországokban gyorsan kifejlődnek a saját szakképzett káderek, a szovjet kormány 1956-ban, majd 1958-ban felvetette szakembereink visszahívásának kérdését. Hasonló Javaslatot tettünk akkoriban más népi demokratikus országoknak is, ahol azokban az években még szovjet szakemberek dolgoztak. Mivel már nem volt szükség a szakem berekre, minden ország elfogadta a javaslatot, kivéve a Kínai Népköztársaságot, amelynek kormánya kérte, hogy a szovjet szakemberek maradjanak még egy meghatározott Ideig. Annak ellenére, hogy ragaszkodtak a szovjet szakemberek ottmaradásához, a kínai hatóságok rossz viszonyt alakítottak ki velük, tűrhetetlen feltételeket teremtettek a szovjet szakemberek munkája szempontjából. Szakembereink kínai tartózkodásának utolsó ével egybeestek a „nagy ugrás" politikájával. Ez a politika megbontotta az arányokat a kínai gazdaság fejlődésében, elszakadt mindennemű technikai normától. A szovlet emberek látták e politika veszélyes következményeit. Figyelmeztették a kínai szervedet a technikai követelmények megszegésének következményeire. Tanácsaikat azonban senki sem vette figyelembe. Annak következtében, hogy semmibe vették a szovjet szakemberek javaslatait és a kínai funkcionáriusok durván megszegték a technikai normákat, súlyos hibák keletkeztek, amelyek gyakran emberáldozatot is követeltek. így történt például a Hszinancsiang folyó melletti vlzierőmű-építkezésnél, ahol a technikai feltételek semmibe vevése miatt sok ezer tonna sziklás talaj beomlott és emiatt a munka hosszú Időre fennakadást szenvedett. A Hszinfincslang folyó melletti vízierőműnél ugyanezekből az okokból átszakadt a gát és víz lepte el a keszont. A hiba mindkét esetben emberéleteket követelt áldozatul. Érthető, hogy a szovjet mérnökök és technikusok nem nézhették közömbösen ezeket a dolgokat. Tiltakoztak, de mert nem hallgattak rájuk, szakembereink azt a kérelmet terjesztették elő, hogy küldjék vissza őket hazájukba. Ráadásul 1960. tavaszától kezdve a kínai hatóságok kezdték „megdolgozni" a szovjet szakembereket, hangulatot próbáltak 'Kelteni bennük az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya ellen. Ez embereinkben jogos felháborodást keltett. A szovjet kormány többször is felhívta a kínai hatóságok figyelmét a felháborító tényekre és állhatatosan követelte, hogy teremtsenek normális viszonyokat a szovjet szakemberek működéséhez. Válaszul azonban a kínai hatóságok még barátságta'anabbá váltak, még sértőbb magatartást tanúsították szakembereinkkel szemben, „maradiaknak" nevezték őket, ócsárolták a szovjet tapasztalatokat és a szovjet technikusokat. Fokozták a szovjet emberek megfigyelését, gyakran házkutatást tartottak náluk. Ilyen körülmények között szakembereink visszahívása volt az egyetlen kivezető út a kialakult helyzetből. Most, amikor sok további tény vált Ismeretessé, minden alap megvan arra a feltevésre, hogy a kínai vezetőknek 1959 után, amikor kezdték kiélezni a Szovjetunióval való kapcsolatokat, nem annyira magukra a szakemberekre volt szükség, mint Inkább a velük kapcsolatban teremtett problémákra, amelyeket azután felhasználhattak az SZKP elleni harcukban. A szakemberek visszahívása után a szovjet kormány a szovjet—kínai barátság erősítése érdekében rendezni igyekezet ezt a kérdést. Az SZKP Központi Bizottságának megbízásából A. I. Mlkojan elvtárs 1960. novemberében hivatalos beszélgetést folytatott a testvérpártok moszkvai értekezletén részt vett kínai vevezetőkkel és kijelentette, hogy ha Kínának valóban szüksége van szovjet szakemberekre és megteremtik számukra a normális munkafeltételeket, akkor mi hajlandók vagyunk elküldeni őket a Kínai Népköztársaságba. N. Sz. Hruscsov elvtárs ugyanerről beszélt Csou Enlajjal és az SZKP XXII. kongresszusán részt vett kínai pártküldöttség más tagjaival. Az SZKP és KKP küldöttségének kétoldalú találkozóján (1963. Júliusában) és az SZKP Központi Bizottságának, 1963, november 29-1 levelében Ismét hivatalosan közöltük a kínai vezetőkkel, hogy ha szükségük van szakembereink technikai segítségére, akkor a szovjet kormány hajiadó megvizsgálni Kínába küldésük kérdését. A kínai vezetők egyáltalán nem válaszoltak ezekre a javaslatokra, ugyanakkor a szovjet szakemberek kérdését továbbra is felhasználták alantas céljaikra. Szakembereink visszahívásával próbálták magyarázni gazdasági terveik felülvizsgálását és beruházási építkezéseik csökkentését, valamint a kínai népgazdaság különböző ágaiban támadt nehézségeket ls. Ámde először is mindenki tudja, hogy a Kínai Népköztársaság gazdasági nehézségei már a szovjet szakemberek visszahívása előtt felmerültek, a „nagy ugrás" veszedelmes kísérletei következtében. Másodszor pedig, a legnagyobb nehézségek éppen azokban a gazdasági ágakban keletkeztek, amelyekben szovjet szakemberek vagy egyáltalán nem működtek, vagy pedig számuk i^e- csekély volt. Hogyan befolyásolhatta például a szovjet szakemberek visszahívása a kínai szén-, faés könnyűipart, valamint az ipar és a mezőgazdaság más ágait, amikor 1960-ban a széniparban 2, az áilami gazdaságok és szűzföldek minisztériumában 3, a mező-és erdőgazdálkodási minisztérium ágazataiban egy-egy szovjet szakember dolgozott? Ugyanakkor éppen ezekben az Iparágakban és különösen a mezőgazdaságban jelentkeztek a legnagyobb kudarcok. Nem volna-e Itt az Ideje, hogy a klnal vezetők hagyják abba pártjuk, népük, a világközvélemény félrevezetését, és mondják meg az Igazságot azokról a tényleges okokról, amelyek következtében a kínai n^p nehéz helyzetbe került. A tényleges okok pedig abban rejlettek, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői gazdaságpolitikájukban semmibe vették az objektív törvényszerűségeket. Mivel magyarázható az a tény, hogy a Kl nai Kommunista Párt vezetőinek erőfeszítései következtében évről évre csökken a Szovjet-: unió és Kína gazdasági együttműködése, kulturális cseréje, sorvadnak a társadalmi szervezetek kapcsolatai, s ugyanakkor fokozott erővel hangzanak a vádak és rágalmak a szovjet néppel szemben? Ez csak az-< zal magyarázható, hogy a kínai vezetők el akarják téríteni népüket a Szovjetuniótól, fél-i nek, hogy népük megtudja az igazságot arra! vonatkozólag, milyen önzetlen testvéri javaslatokat tett a Szovjetunió a Klnal Népköztársasággal való kapcsolatnak fejlesztésére, és ekkor összeomlik minden aljas rágalmuk, amelyekkel pártunkat, a szovjet népet próbálják befeketíteni. A KKP vezetősége attól tart, hogy ez országunkkal való együttműködés Kínába ls elviheti a XX. pártkongresz* szus eszméinek tisztító szelét, amely megszüntette e sztálini személyi kultusz által teremtett tűrhetetlen helyzetet. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy beszéljünk" a plénum előtt a szovjet—kínai határnak a kínai fél részéről történt többszöri megsértéséről. Az SZKP és a szovjet kormány dokumentumai már szóltak erről. A szovjet határ megsértése 1962—1963-ban állandó jelenséggé vált, s időnként durva provokáció jellegét öltötte. A szovjet kormány azt ajánlotta, hogy folytassanak tanácskozást a Szovjetunió és a Klnal Népköztársaság közötti határ egyes szakaszalnak pontos megvonása céljából. Abból indultunk kl, hogy a Szovjetunió és a Klnal Népköztársaság között nincsenek területi kérdések, a szovjet—klnal határ a történelem folyamán alakult ki és csupán a határ egyes szakaszainak pontos megvonásáról lehet sző, ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik. A KKP vezetői a szovjet—kínai barátság alapjait aláásva országukban és külföldön féktelen szovietellenes propagandát indítottak. A klnal lapok hemzsegnek rágalmazó cikkektől, ainelylek ócsárolják a szovjet valóságot, szennyes rágalmakat szórnak a szovjet népre. A kínai kormány egyik nyilatkozata úgy jellemzi a Szovjetunió külpolitikáját, hogy az „a háborús erőkkel való szövetkezés politikája a békeerő'K elleni harcra, az imperializmussal való szövetkezés a szocializmus elleni harcra". Mindez eleiétől végig rágalmazó fantazmagória, amit teljesen világosan látnak nemcsak barátaink, hanem még ellenségeink Is. A szovjet kommunisták, a szovjet emberek felháborodással fogadták ezt az aljas hazugságot. A rágalmazók csak foglalkozzanak piszkos ügyeikkel. A Szovjetunió továbbra is a lenini Irányvonalat fogja követni. V. A KKP vezetőinek támadásai az SZKP programja ellen Elvtársaki A KKP vezetői az utóbbi Időben a Szovjetunió és a többi szocialista ország belső fejlődésének kérdéseire ls kiterjesztették figyelmüket. Támadásaik középpontjává az SZKP programját választották. Mindenki elismeri, hogy pártunk programja korunk egyik legkiemelkedőbb dokumentuma, rendkívüli mélységgel és erővel tükrözi az új társadalom gyakorlati építését, a Szovjetunióban és a testvérorszőgokban, a tudományos kommunizmus elméletének megvalósítása alapján. A kínai propaganda az SZKP programja ellent támadásaiban, a józan ész ellenére, nem riad vissza olyan ostoba és szörnyű rágalmaktól sem, hogy pártunk programja „azoknak a népeknek a forradalma ellen Irányul, amelyek még az imperializmus és a kapitalizmus alatt vannak", pártunk programja „annak megakadályozására irányul, hogy azok a népek, amelyek már a szocializmus útjára léptek, teljesen végigvigyék forradalmukat" sőt pártunk programjának célja „a kapitalizmus fenntartása és visszaéli! tása". (A Renmin Ribao és a Hong Qi című folyóirat 19G3. szeptember 6-1 cikkéből.} A kínai vezetők az SZKP programja elleni fellépésükkel arra törekednek, hogy megfoszszák hitelétől a proletárszocializmus elméletét és gyakorlatát, amely a kispolgári szocializmus, anarchizmus és más tudományellenes nézetekkel való hosszú küzdelem eredményeként győzelmet aratott a munkásmozgalomban A KKP vezetői — akár elismerik, akár nem — felélesztik a kispolgári szocializmus elképzeléseit és erről az álláspontról próbálják bírálni az új társadalom építésének nemzetközi tapasztalatait. A kínai vezetők azért támadják az SZKP-t, mert e párt Irányvonala a népjólét emelését célozza. A szovjet emberek életkörülményeinek javítását a klnal vezetők „burxEoaziálásnak" nevezik, az anyagi ösztönzés elve szerintük „személyes előnyök hajszolására, nyei részkedésre, haszonlesésre, a burzsoá individualizmus fokozódására vezet, kárt okoz a szocialista gazdaságnak, sőt szétzilálja azt". (Renmin R'bao 1963 december 26.) Vaion e rikoltozó szólamok mögött nem az emberek életszükségleteinek, a szocialista tár(Folytatás az 9. oldalon) Ol SZft 8 * 1984 április 7.