Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-06 / 96. szám, hétfő

Äntonín Novotný elvtárs beszéde ' (Folytatás a 2. oldalról) nek kidolgozásánál realizálják; a Ja­vaslatot hamarosan végleges jóváha­gyásra terjesztik elő. Ezt a dokumen­tumot még a választások előtt nyil­vánosságra hozzák ama javaslatok­kal együtt, amelyek célja biztosítani a Nemzetgyűlés és a nemzeti bizott­ságok munkájának elmélyítését. A Ja­vaslat gyakorlati megvalósításához az újonnan megválasztott Szlovák Nem­zeti Tanács haladéktalanul hozzáfog­hat. Lényegében arról van sző, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács és kollektív szervei — plénum, elnökség, bizottsá­gok — az alkotmány rendelkezései­nek szellemében teljesebben és hatá­rozottabban tegyenek eleget hivatá­suknak, mint a központi vezetés rend­szerének szerves része, s ennek alap­ján sokkal tevékenyebben vegyenek részt a társadalmunk és államunk fejlődésével összefüggő valamennyi elvi kérdés megoldásában. Ezzel kap­csolatban intézkedéseket hagytak jó­vá, mind a Szlovák Nemzeti Tanács tulajdonképpeni munkájának megjaví­tására, mind pedig annak érdekében, hogy minél szorosabb és hatékonyabb kapcsolatokat tartson fenn az orszá­gos szervekkel, a Nemzetgyűléssel, a kormánnyal, a minisztériumokkal és a nemzeti bizottságokkal ls a fontos országos határozatok előkészí­tésének folyamán, valamint a meg­valósításukat szolgáló intézkedések végrehajtása során, főleg a Szlovákia fejlesztésével kapcsolatos alapvető feladatok megoldásánál. Másfelől hangsúlyozottan felhívták a központi szervek figyelmét arra, hogy az al­kotmány szellemében széleskörűn használják fel a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és szerveinek munkáját, bízzák meg őket az országos felada­tok biztosításával Szlovákia területén, a Szlovák Nemzeti Tanács pedig az alkotmány szellemében fejtsen ki kezdeményező tevékenységet orszá­gos törvények kiadatására. A párt Központi Bizottsága határo­zottan megoldja a vezetés munkájá­nak megjavításával kapcsolatos kér­déseket, hogy minden téren; a veze­tés minden folcán fokozzuk az egész szervek és egyes személyek felelős­ségét, azért, hogy valóra váltják és teljesítik a Központi Bizottságnak és szerveinek irányelveit és határozatait. E tekintetben megjavítják azokat a módszereket, amelyekkel a párt ve­zető befolyását, valamint a széles körű vita és eszmecsere elvét érvé­nyesítik az elvi jelentőségű intéz­kedések előkészítése során. Bevezetjük és elmélyítjük a haté­kony népi ellenőrzés és pénzügyi ellenőrzés rendszerét. Rendkívül ko­molyan vizsgáljuk a vezetés új rend­szere kialakításának, a népgazdaság tervezése megjavításának útjait min­den fokon, a XII. kongresszus hatá­rozatainak szellemében. Nem titok, hogy a Központi Bizottság vezetése alatt e kérdéseket már hosszabb ide­je tanulmányozzák. Arról van szó, hogy a vezetés és tervezés egész rendszerében következetesen érvénye­sítsük a demokratikus centralizmus és a felelősség elvét, széles teret biz­tosítsunk a biztos tekintélyű állami terv tudományos előkészítési módsze­reinek, valamint annak, hogy a veze­tés és az anyagi érdekeltség gaz­dasági eszközeit rugalmasan és cél­szerűen, az emberek kezdeményezé­sének felébresztésére használjuk fel. A vezetés megjavításának fő célja az legyen, hogy biztosítsuk minden ter­melő munka kiváló minőségét és tár­sadalmi hasznosságát. Lényegesen meg kell erősíteni pártunk irányító befolyását a gazdasági és termelő­munka területén minden fokon és minden téren. A Központi Bizottság valamennyi eddigi határozata a XII. kongresz­szus Irányvonalából indul kl. Ezek a határozatok és mindaz, amit még szo­cialista társadalmunk fejlesztése ér­dekében meg kell oldanunk, szemlél­tetőn tanúsítja, hogy kommunista pártunknak mindig konkrét program ja volt és van, és ezt a programot céltudatosan valóra váltja. Minden elfogulatlan ember számára meggyő­ző érvül szolgálnak pártunk politiká­jának már elért eredményei és to­vábbi szocialista fejlődésünk kilátá­sai. Ezzel kapcsolatban, elvtársak, hang­súlyozni szeretném, hogy pártunk po­litikájában a szocialista társadalom további fejlődésével kapcsolatos Igé nyes feladatok megértése és biztosí­tásuk szüksége volt a fő oka annak, hogy a párt élesen bírálta és mélyre­hatóan elemezte a gazdaságunkban tapasztalható hibákat és aránytalan­ságokat. Mint Ismeretes, minden marxista­leninista párt politikája helyességé­nek és érettségének fő mércéje, hogv nyíltan meglátja saját hibáit. A párt ereje abban van, hogy e hibák fel ismerése után képes leküzdeni a ne gatív Jelenségeket, természetesen nem kinyilatkoztatásszerűen, hanem gyakorlati intézkedésekkel. Csakis ily nyíltsággal teljesíthette és teljesíthe­ti feladatát, mint Csehszlovákia egész népének vezető forradalmi ereje, szi­lárdíthatja meg az egész dolgozó nép­hez fűződő kapcsolatalt. Ezért vilá­gos tekintettel előre nézve, a forra­dalmi munkáspárt célkitűzéseit szem elől nem tévesztve, pártunk a kong­resszust megelőző vitában, a XII. kongresszus határozataiban, valamint a Központi Bizottság 1963. és 1964. évi ülésein hozott határozatokban nyíltan megmondta az igazat, a Jelen­leg felbukkanó bizonyos nehézségeink objektív és szubjektív okairól, s meg­mondta azt is, mire kell összpontosí­tanunk erőinket, hogy javulást ér­hessünk el és előre haladhassunk. Ezért nem térhetünk hallgatással napirendre ama tény fölött, hogy egyesek úgy beszélnek, mintha mind­ezt nem tudnák, s úgy nyilatkoznak, hogy ez megzavar egyes elvtársakat, és azoknak a kártékony Irányzatok­nak a malmára hajtja a vizet, ame­lyekkel a párt határozottan szembe­szegül. A legkomolyabban kijelentjük, senkinek sincs joga saját személyes szempontjait a párt érdekei fölé he­lyezni, és még a személyi kultusz időszaka — amelynek okait a párt feltárta és következményeit lényegé­ben már leküzdötte — sem Jogosíthat fel senkit arra, hogy torzított és becsmérlő módon nyilatkozzék a párt 1948 februárja óta végzett munkájá­ról és Jelenlegi törekvéseiről. Teljes Joggal mutathatunk rá, hogy a kul­tusz praktikái nem foszthatták és nem is fosztották meg vonzóerejüktől a párt és a szocializmus eszméit, ame­lyeket országunkban a kommunisták százezrei és a dolgozók milliói vallot­tak és váltottak valóra, s hogy a párt a kultusz minden torzításé ellenére egészében egészséges szervezet ma­radt, és lényegében mindig helves úton haladt. Politikáját és munkájá­nak kilátásait nem hamisíthatják meg azzal, ha különféle féligazságo­kat hirdetnek iparunk és mezőgaz­daságunk fejlődéséről, az emberről való gondoskodásról. Ezen az sem változtat, ha fennhéjázón lekicslnyllk és gúnyosan emlegetik a pártpoliti­ka osztályelveit, amelyeket kommu­nista pártunk követett és a jövőben is mindig követni fog. Ml határozottan jővátessziík mind­azt, ami a múltban igazságtalanság volt, vagy ami a múltból megmaradt az emberek gondolkodásában és cse­lekedeteiben. Am a párt hagyomá­nya és tapasztalatainak összessége arra tanít, hogy a dogmatikus és szektás csökevények leküzdésének leghatékonyabb útja mindig az volt, hogy konkrétan törekedtünk mindan­nak megváltoztatására, ami fejlődé­sünket fékezi, olyan alkotó, akciós intézkedések megvalósítására, ame­lyek megacélozzák a párt forradalmi jellegét. Ez tölti el ma a párt politi­kai és ideológiai munkáját, amely sikeresen törekszik a XII. kongresszu­son hozott valamennyi határozat megvalósítására. Programunk nem volt és nem is lehet a tagadás, a múltbeli hibák célzatos felhány­torgatása és summás emlegetése, ami csak ellenünk fordulhat, élteti az op­portunista elképzeléseket, vagy libe­rális hangulatokat szít. A XII. pártkongresszuson kitűzött pártvonalat teljes egészében, minden szubjektivlsta szűkítés nélkül akar­juk megvalósítani, erre törekszünk és ezért harcolunk. Ebben a törek­vésben, ebben a harcban válik el, megállja-e helyét a kommunista, mi­lyen állást foglal el azzal a megújho­dási folyamattal kapcsolatban, ame­lyen a párt keresztül megy és amelyet irányít. E harcban helye van minden­kinek, aki alkotó módon dolgozik, tetteivel vallja szocialista felelőssé­gét, önállón gondolkozik, az egész társadalom érdekében cselekszik, és képes a dolgozók erőfeszítéseit meg­szervezni, arra irányítani, hogy szo­cialista életünk minden szakaszán küzdjünk mindenért, ami új és ha­ladó Jellegű. Ezzel a folyamattal ke­rül azonban szembe mindenki, aki megszokta a Járt utakat, nem akar megszabadulni a munka és a vezetés régi módszereitől, egy helyben to­pog és a gyümölcsöző szervező mun­kát üres szöszaporítással vagy az emberekkel és a társadalom szükség­leteivel szemben tanúsított bürokra­tikus magatartással helyettesíti. A pártvonallal ellentétbe kerül azon­ban az ls, aki a párt vonalát és Igaz­ságát összezagyválja, intellektuális fennhéjázásának szubjektív érzéseivel helyettesíti, vagy a kispolgári fe­gyelmezetlenség hullámán akar a ma­gasba emelkedni. Elvtársak, ilyen a párt életének törvénye, amelyet szem előtt tartunk, s amely szerint eljárunk. Kezet nyúj­tunk mindenkinek, aki dolgozni akar a pártért, egybe akar forrni a párt törekvésével, és helyet akar találni benne. Nem harcolunk vak bizalo­mért, amely a kultuszt jellemezte, s mindenféle helytelenségekre élhet­tek vissza vele. Azt mondjuk azon­ban, hogy a párt belső ereje a mar­xizmus—leninizmus objektív felisme­résén, a párt eszméinek helyességéről vallott meggyőződésen, azon ala­pul, hogy a párt minden tagja kom­munista felelősségtudatot és fegyel­met tanúsít a párt határozataival szemben, kölelezőnek ismeri el a de­mokratikus centralizmus elveit. Az a szilárd véleményünk, hogy megbocsáthatatlan és súlyos politikai hiba lenne, ha egyetértenénk azok­kal a hangúkkal, amelyek szerint egyre csak vissza kellene térnünk és a tényekkel ellentétben meg kellene engednünk, hogy meghamisítsák a párt helyes vonalát a múltban és a jelenben, sőt szubjektív és egyoldalú szempontok szerint „átértékeljék" a párt egész történetét. A Központi Bizottságnak és a párt­tagok túlnyomó többségének az ál­láspontja — a párttagok többsége he­lyesen elfordul az efféle törekvések­től — talán nem felel meg egyesek­nek, ám biztos irányt Jelent, amelyet követve hamarosan leküzdhetjük hi­báinkat és előbbre viszi a szocializ­mus jelenlegi és jövendő érdekeit. Álláspontunk abból indul ki, hogy ma nem az a legfontosabb, hogy speku­latívan új fajta elképzeléseket talál­junk ki, általáuos elmélkedésekbe vesszünk, és új papiroshegyeket hal­mozzunk fel, hanem arról van szó, hogy új munkastílussal — amelyet 1956 óta a XI. kongresszus határoza­taiban, a szocialista alkotmány ren­delkezéseiben és a XII. kongresszus irányvonalában érvényesítettünk, — bátran valóra váltsuk a párt világos koncepcióját, mint népünk gondolko­dásának, munkájának és cselekedetei­nek szilárd részét. Csakis ebben és semmi másban sem keresendő a dol­gozóknak a párt és politikája helyes­sége iránt tanúsított növekvő bizal­mának forrása és záloga. A.párt nagyra értékeli a dolgozók bizalmát, és erőfeszítéseiket, amelyek­kel leküzdeni igyekeztek a tavalyi nehézségeket, és teljesítik, túltelje­sítik az idei terv feladatait. A Köz­ponti Bizottság nemegyszer hangsú­lyozta és hangsúlyozza, elsőrendű kötelességének tekinti, hogy megte­gyen mindent annak érdekében, hogy a dolgozók lássák és érezzék: határozottan megoldunk minden fo­nákságot és hibát, amelyekre Jogo­sult bírálattal mutatnak rá. A biza­lom tanújelének tekintünk minden konstruktív bíráló megnyilatkozást, amely segítségünkre van, és kifeje­zésre juttatja azt a kezdeményezést, amely a párt akaratával egyetértőn utat tör előre, a gazdasági és köz­életben harcol a párt célkitűzéselért, szocialista ideológiánk elvi tisztasá­gáért és alkotó felvirágzásáért. Ám nem érthetünk egyet semmi­féle olyan törekvéssel, amikor egye­sek a párton kívül valamiféle üdvö­zítő és megváltó pózban tetszelegnek, hisz e magatartásuk mögött a legtöbb esetben kielégítetlen egyéni törekvé­sek bújnak meg. Ugyanígy elutasít­juk az olyan, kritikátlan érzelmi iz­galom kiváltására irányuló kísérlete­ket, amelyekben a felelős pártos ma­gatartást liberalista felfuvalkodottság és fennhéjázás harsogja túl. Ez vo­natkozik többek között az áldozatos pártfunkcionáriusok és munkáskáde­rek címére szánt körmönfont célzás­ra, akik a párt megbízásából vezető helyeket töltöttek be állami és gaz­dasági szervekben, nem ismertek mást, csupán a szocializmusért vég­zett munkát, s tevékenységüket most egyesek értelmiségi fennhéjázással kontárkodásnak vagy „félanalfabetlz­musnak" ócsárolnák. Az efféle meg­nyilvánulásokat határozottan elutasít­juk, mivel megsért minden áldozatos dolgozót és osztályöntudatos munkást, akik a párt legbiztosabb támaszai voltak a február előtt és február után vívott éles osztályharcokban és a szocializmusért vívott győztes harc élvonalában haladtak, ök voltak min­dig a párt politikájának legkövetke­zetesebb hordozói és képviselői, né­pi, munkás- és osztályjellegének őrei, a munkás-paraszt szövetség megszi­lárdításának legaktívabb erői, a mun­kásság és az értelmiség szövetségé­nek szorgalmazói. Ez a pártnak az alapja, amellyel a párt győztesen vívta meg a harcot a hatalomért, és új sikerekért küzd. Politikai, népgazdasági és egyéb Is­mereteik színvonala nem mérhető csupán iskolai bizonyítvánnyal. A szo­cialista társadalmi fejlődés folyama­tának egészében, amelyben az embe­rek széles tömegei vesznek részt, a műveltség és a gyakorlati tapasztala­tok általános emelkedése alapján a szocialista termelőerők fejlődésének biztosítása során a legtöbben azok közül, akik politikai és gazdasági életünk különböző szakaszain és fo­kain felelős állást töltenek be, po­i litikai látókörüket és szaktudásukat gyakran többel gyarapították, mint amit a tőkés rendszer támogatta Is­kolai műveltség adhatott nekik. Ezen felül a dolgozók tízezer számra gya­rapítják műveltségüket, növelik szak­tudásukat esti iskolákban vagy azál tal, hogy távhallgatókként végzik el a szak- és főiskolákat. Önök. elvtársak, tudják, hogy Hrus­csov elvtárs a legkülönbözőbb alkal makkor a tőkés országok vezető ál­lamférfiéival folytatott tanácskozásai során ls büszkén hangsúlyozza, hogy munkás volt, és hogy számára az egyetemet a munkásosztály ügyéért, a szocializmusért végzett munka je­lentette, s hogy mindig a munkás­osztály akaratát fogja teljesíteni. Nem akarom hozzá hasonlítani ma­gam, de én is nyíltan megmondom, büszke vagyok rá, hogy munkás vol­tam, és hogy a munkásosztály és pártja megbízásából láthatom el mai funkciómat. A gyár, a munkások kö­zössége, a sokéves pártmunka és köz­életi tevékenység számomra mint sok ezer más, egy életre a párttal egybeforrt munkás számára Igazi fő­Iskola volt, amelyben a munkás funk­cionáriusok büszke elmét szereztük meg. Fenntartás nélkül vállalom a közös­séget azokkal az elvtársakkal, akik a dolgozók soraiból kerültek ki, és 1945-től mindmáig a társadalomért végzett munkában edződtek meg, min­den úton-módon, erejüket nem kímél­ve Igyekeztek leküzdeni a nehézsé­geket és akadályokat, hogy megte­remtsék a szocialista rendet és to­vábbfejlesszék vívmányait. Ezek az elvtársak mindig a párt politikájának szellemében jártak el, vele együtt ha­toltak a társadalmi és gazdasági fej­lődés bonyolult problémáinak mélyé­re, megoldásuk közben sajátítoták el őket, tanultak és az élet tanította őket. Közben, tévedhettek is, de a párt és tudományos világnézete je­lentette azt az erőt, amely részleges tévedéseiket idejekorán helyreigazí­totta, helyes útra vezette őket. Végeredményben objektív tény, hogy a szocializmus építésének Irány­vonalát szorgalmazva mindig a párt hangsúlyozta politikájában első he­lyen azt a követelést, hogy szünte­lenül gyarapltsuk minden dolgozó műveltségét, szaktudását és politikai érettségét. Ezt az elvet követte belső életében is, ezért ma a pártban az a helyzet, hogy a járási titkárok nagy része, a kerületi és központi káde­rekről nem is szólva, főiskolai kép­zettséggel rendelkezik. A jövőben ls ezt az irányvonalat követjük, mert nagyon komolyan vesszük a testi és szellemi munka közti lényeges kü­lönbség áthidalását és e szerint já­runk ls el. Nagyra becsüljük azokat a művelt embereket, akik tudásukat és képességeiket a szocializmus szol­gálatába állítják. Ideológiai téren, bár a párt eszmei­nevelő munkájában Jelentős sikereket ért el, itt-ott mégis helytelen irány­zatok bukkannak fel, amelyek mély­ségesen nyugtalanítják a kommunistá­kat és a többi dolgozót, s amelyekbe nem törődhetünk bele. Vegyünk pél­dául bizonyos kulturális folyóirato­kat a cseh országrészekben és Szlo­vákiában egyaránt, de gondoljunk e televízióra és rádióra is, és mit lá­tunk? Akadnak egyes cikkek, ame­lyek felelősen és szakszerűn elmél­kednek azokról a kérdésekről, ame­lyeket a párt megold, s amelyekben nyilvánvaló az előre felé irányuló tö­rekvés. Az Ilyesmit természetesen örömmel fogadjuk, támogatunk és tá­mogatni fogunk minden építő jelle­gű bírálatot és eszmecserét. Ám van­nak rossz cikkek Is, amelyekben lep­lezetten vagy nyíltabban nyilvánul­nak meg a megengedhetetlen ellenzé­kiség hangjai, körmönfont célzásokat tesznek a politikára és más dolgokra, amelyek felháborítják funkcionáriu­sainkat, a párttagokat és más becsü­letes állampolgárokat, akik ezeket a cikkeket joggal elutasítják. Teljes mértékben Igazuk is van, mert egyes cikkek általános szelleme gyakran destruktív, jellemző vonásuk, hogy kétségbe vonnak mindent, amit tet­tünk, és a párt eleven munkáját cél­zatosan úgy ábrázolják, mint tévedé­sek, hibák és túlkapások összefüggő láncolatát. A rosszindulatú megjegy­zések szerzői közül sokan alig nőttek kl a gyerekcipőből, s fogalmuk sincs a gyakorlati testi és szellemi mun­káról. Ez valóban rossz légkört hoz létre, s nyíltan megmondom, nem tér­hetünk szótlanul napirendre e dol­gok fölött, legfőbb ideje, hogy elvileg cselekedjünk. Továbbra is rámutatunk a helytelen nézetekre, meggyőzzük azokat, akik tapogatózva keresik a helyes utat, elválasztjuk a magot az ocsútól, de senki sem legyen két­ségben afelől, hogyha nem segít a türelmes meggyőzés, határozottan vé­get vetünk az efféle jelenségeknek. Pénteken nyilvánosságra hozták a CSKP. KB ideológiai bizottságának ál­lásfoglalását kulturális folyóirataink helyzetéről és hivatásáról, amelyet a párt Központi Bizottságának elnök­sége Jóváhagyott. Ez az állásfoglalás elvtársi elvhűséggel ismerteti a párt nézeteit. A kulturális folyóiratokban működő elvtársakat aszerint értékel­jük és Ítéljük meg, milyen álláspon­tot foglalnak el e pártos értékeléssel kapcsolatban. Aki gondolkodóba esik a dolgok felett, a párthoz Igazítja lépteit és erőfeszítéseinek megfele­lően segít megoldani azokat a kérdé­seket, amelyekre társadalmunknak szüksége van, támogat minden új és haladó jelenséget és a párt vezeté­sével eltávolítja életünkből mindazt, ami torz és egészségtelen, azzal min­den rendben lesz. Ám senki se kép­zelje az ellenkezőjét. Csak egy féle páľtfegyelem van, amely mindenkit kötelez, s aki azt képzeli, hogy a párttag Jogait és kötelességeit ké­nye-kedve szerint értelmezheti, annak eleve megmondjuk, Inkább magad menj a pártból, mielőtt a párt elbú­csúzna tőled. Arról sem hallgathatunk, ha bárki olyan célzatosan torzított nézetekkel és elképzelésekkel lép nyilvánossá­gunk elé, amelyek szögesen eltérnek szocialista társadalmunk elveitől és gyakorlatától. Ez vonatkozik egyes jelenségekre, amelyekkel bármi mó­don zavarni akarnák a csehek és szlovákok testvéri viszonyát, vagy meghamisítani az Igazat szocialista gazdaságunk mindkét nemzetünket szolgáló vívmányairól. Köztársasá­gunkban senki sem fizet rá senkire: sem a csehek a szlovákokra, sem a szlovákok a csehekre, mert egy csa­lád vagyunk, közösen gazdálkodunk, közösen oldjuk meg Csehszlovákia egységes gazdaságának fejlesztési fel­adatalt. Sok szlovák munkás dolgo­zik az ostravai szónmedencében, ahonnan a szlovákiai kerületek és üzemek szükségleteit is biztosítják az ott fejtett szénnel, kohászati ter­mékekkel, gépi berendezésekkel. So­kan közülük cseh országrészekben tanulják meg szakmájukat, hogy az újonnan épült szlovákiai üzemekben dolgozhassanak, amelyek néhány év múltva egész társadalmunkat látják el termelt javaikkai. Szlovákiában is dolgoznak cseh szakemberek, sze­relők ós munkások. Így helyes, mert olyan államban, amely Internaciona­lista alapokon épül fel és fejlődni akar, másképp nem is lehet. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságával egyetértőn támogatja és elő­mozdítja mindazokat az intézkedése­ket, amelyek pártunk egységének megszilárdítását ós szocialista nem­zeteink közeledését szolgálják. Kom­munista pártunk nem tűr semmiféle nacionalizmust sem az egyik, sem a másik részről. Programja, amelyet megvalósít, világos: pártunk az egy­séges csehszlovákiai gazdaság kere­tében szilárdítja két nemzetünk és a többi nemzetiség szocialista kapcso­latait, s megteremti egész népünk egységét, amelynek alapja a munkás­osztály. Elvtársak, pártunk fenntartás nél­kül magáévá tette az SZKP XX. kong­resszusának irányvonalát, ami azt jelenti, hogy harcolunk a személyi kultusz minden maradványának le­küzdéséért, a XX. kongresszus vala­mennyi lenini határozatának alkotó szellemű érvényesítéséért országunk viszonyaiban. Pártunk Központi Bi­zottsága szembeszegül e vonal bár­minemű jobboldali vagy baloldali eltorzításával, és aktívan a szocialis­ta demokrácia elmélyítésére, a párt és az állam életében a lenini normák érvényesítésére, államunkban a munkásosztály vezető szerepének le­nini megszilárdítására törekedett. A gyakorlat megmutatta, hogy ez helyes volt, mivel elvileg befolyásolta a szocializmus alapjainak felépítését célzó és az 1956. évi országos kon­ferencián kihirdetett irányvonal ki­dolgozását, amelyhez logikusan kap­csolódott a szocializmus építésének véghezviteléről szóló koncepció. Ezt az 1957. évi országos vitában tűztük kl, és Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa hagyta Jóvá 1958-ban. Ez az irányvonal va­lósult meg a szocialista társadalom felépítésével, aminek tényét 1960­ban ismét országos vita után Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságunk új alkotmányában Juttattuk kifeje­zésre. A párt elvszerü következetességgel fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának ered­ményeit. Nem csupán hangzatos sza­vak voltak, amikor a kongresszus szónoki emelvényén kijelentettük, hogy az SZKP új programját telje­sen magunkévá tesszük és elveit hazánk viszonyainak megfelelően úgy fogjuk megvalósítani, hogy Csehszlo­vákiában már a inal nemzedék a kommunizmusban éljen. A XXII, (Folytatás a 4. oldalon) 1984. április 6. * (JI SZÖ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom