Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-06 / 96. szám, hétfő

Äntonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) siszta ľudák állam megdöntéséért, és az ú| Csehszlovák Köztársaság meg­teremtéséért, amely két egyenjogú nemzet otthona lesz. A párt e mun­kája okozta a szlovák hadsereg egy részének felbomlását, egyes osztagok átállását a Vörös Hadsereg oldalára. A felkelés közvetlenül a partizán­mozgalom fokozatos kiszélesedésének, hosszú hónapokon át folytatott poli­tikai és szervezési előkészületeknek az eredménye volt. A CSKP moszkvai vezetőségének irányelvei szerint, amely valamennyi csehszlovák kom­munista nemzeti felszabadító harcá­nak elismert irányító központja volt, a felkelést, a kommunista funkcioná­riusoknak és a Tiso-féle rendszer el­lenfeleinek ezrei készítették elő a nép támogatásával és szorosan együtt­működve a szovjet partizán parancs­nokokkal. Pártunk büszkén és joggal vallja saját művének a Szlovák Nem­zeti Felkelést, amelynek ügyét jelen­tősen előbbre vitte az 1943 decem­berében aláírt csehszlovák—szovjet szövetségi szerződés. Karol Šmidke, Jan Sverma és más elvtársak részvé­telét a felkelés előkészítésében és vezetésében, a partizán- és fegyveres harc Irányításában úgy értékeljük, hogy általuk pártunk jelentősen hoz­zájárult a cseh és a szlovák nép szabadságáért és egységéért folyta­tott közös harcához. A Szlovák Nemzeti Felkelés rend­kívüli jelentőségét már a felkelés ideién, 1944. szeptember 15-én, hang­súlyozta Klement Gottvvald a Moszk­vában megjelenő „Československé listy" (Csehszlovák lapok) folyóirat­ban, mikor azt írta: „Az a tény, hogy épp a szlovák nemzet volt az, amely a kedvező körülmények találkozása folytán Ily széles körben foghatott fegyvert — e tény nemcsak a szlo­vákok becsületére válik, hanem két­ségtelenül hozzájárul ahhoz is, hogy az új szabad Csehszlovákiában meg­szilárduljon a szláv nemzetek test­véri összefogása az egyenlőség elve alapján." A Szlovák Nemzeti Felkelés értel­mét, programját és örökét találón hangsúlyozzák Klement Gottwald szavai, amelyeket Csehszlovákia fel­szabadulása után mondott: „A Szlo­vák Nemzeti Felkelés nemcsak a né­met megszállók ellen irányult, hanem ugyanolyan élesen és félreérthetetle­nül szembefordult Tiso'és Tuka áru­ló rendszerével is, amely Szlovákiát háborúba és fasiszta rabigába dön­tötte Állampolitikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelést a Csehszlo­vák Köztársaság helyreállítása jelle­mezte új alapokon, a csehek és a szlovákok testvériségének és egyen­jogúságának alapján. Belpolitikailag a Szlovák Nemzeti Felkelés a köz­élet demokratizálására, a régebbi fa­siszta rendszer képviselőitől való kö­vetkezetes megtisztítására irányult. Külpolitikailag a Szlovák Nemzeti Felkelés keleti szomszédunkkal, a Szovjetunióval és dicső Vörös Had­seregével való legszorosabb szövet­ségre támaszkodott. Ezek szerint értékeltük mindig a Szlovák Nemzeti Felkelést és ügyel­tünk arra, hogy hagyományai 1945. május 9 ének hagyományaival együtt, amellyel minden időkre egybeforrt hazánk felszabadítása a hős szovjet hadsereg részéről, a Csehszlovákia önállóságáért és függetlenségéért folytatott győztes harc jelképét al­kosssák. Pártunk egész további poli­tikájában hangsúlyozta e két hagyo­mány megbonthatatlan egységét. Dur­va valótlanság ezért minden olyan ál­lítás, amely azt akarná az emberek­kel elhitetni, hogy a további fejlődés során kicsinyítettük és nem értékel­tük kellőképpen a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét. Engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, amit itt Banská Bystricán mondtam 1959-ben, a SzlnváK Nemzeti Felkelés 15. év­fordulója alkalmával tartott beszédem bevezetőjében: „A Szlovák Nemzeti Felkelés annak a hősi nemzeti fel­szabadító harcnak egyik fontos sza­kasza, amelyet népünk folytatott a fas'szla uralom ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörölhetetlenül ott szerepel nemzeteink dicső szabadság­harcainak történetében és azoknak egyik legfényesebb fejezetét alkotja A Szlovák Nemzeti Felkelésről meg­emlékezve kezdjük meg hazánknak n dicső szovjet hadsereg által történt felszabadítása 15. évfordulójának idő szakát. E felszabadítással egybeforrt nemzeti és demokratikus forradal munk győzelme és az új népi demok­ratikus Csehszlovák Köztársaság lét­rejötte." A párt értékelésében teljes súllyal méltatta a Szlovák Nemzeti Felke lés jelentőségét abban, hogy az egyenjogúság alapján megteremtet­tük két nemzetünk testvéri egysé­gét. Ennek bizonyságául idézem 1959-1 beszédem tovfthbi részét: „A Szlovák Nemzeti Felkelés a csehszio vákiai nép nemzeti felszabadító har­cának részeként nagy történelmi ese­mény. A kommunista párt vezetésé­vel a csehek és szlovákok harcoltak a közős ellenség — a német fasiz­mus és az áruló cseh és szlovák bur­zsoázia soraiból kikerült szekérto­lói — ellen, és ez az együttes harc fontos okulást hozott népünknek. Népünk újfent meggyőződött arról, hogy életének és a köztársaság jö­vendő elrendezésének alapvető kér­déseiben a két nemzet útja közös. Felismerte, hogy a nemzetiségi kér­dés igazságos megoldásának gondo­lata, tehát a cseh és a szlovák nem­zet egyenjogúságán alapuló állami kötelék gondolata a burzsoázia ural­ma alatt lehetetlen, de megoldható a munkásosztály uralma alatt, a szo­cializmus és a kommunizmus építé­se során." A párt internacionalista politikájá­ban mindig szem előtt tartotta azt az elvet, hogy a szlovák nemzet nemzeti sajátosságának kiharcolása, a cseh nemzethez való viszonyának az egyenjogúság alapján történő ren­dezése biztosítja elsősorban ez egy­séges csehszlovák állam szilárdsá­gát ós erejét. Ennek az internacio­nalista meggyőződésnek megfelelően fokozatosan leküzdötte a Beneš féle csehszlovakizmust és a szlovák bur­zsoá szeparatizmus maradványait, abból indulva ki, hogy talán sehol a világon nincs két nemzet, amelyek történelmi fejlődésüket, közös érde­keiket, kulturális egymásra hatásu­kat és nyelvük rokonságát tekintve oly közel állnának egymáshoz, mint a csehek és a szlovákok. Az 1945. évi košlcei kormányprog­ramtól kezdve az 1960. évi szocia­lista alkotmányig, ez alkotmány el­fogadása óta mindmáig és a jövőben is mindenki meggyőződhetik arról, hogy a csehek és a szlovákok viszo­nyának tekinletében a párt céltudato­san és konkrétan váltja valóra a két nemzet közeledésének irányvonalát. Marxista—leninisták lévén a gyakor­latot tekintjük minden elképzelésünk és intézkedésünk legfőbb és egyetlen kritériumának, s ezért jogosult büsz­keséggel mutathatunk rá, hogy elért eredményeink mind a csehek és a szlovákok, mind a többi nemzetiség viszonyát tekintve teljes mértékben igazat adunk pártunk nemzetiségi politikájának. Igazolják, hogy Cseh­szlovákiában a szocialista termelő­erők elért fejlődése, s általános ke­retükön belül Szlovákia iparának és mezőgazdaságának fellendülése, a szlovákiai nép társadalmi gazdagsá­gának gyarapodása, kultúrájának, műveltségének fellendülése, a dol­gozók anyagi és kulturális helyzeté­nek szüntelen javulása csakis azáltal volt biztosítható, hogy Csehszlovákia szocialista gazdaságát komplex mó­don, egységes egészként, országunk valamennyi dolgozójának együttes munkájával fejlesztettük. Másfelől Szlovákia gazdasági színvonalának emelése és iparosítása a cseh ország­részek munkásosztálya, Csehszlová­kia Kommunista Pártja számára egyenesen életkérdést és politikai szükségszerűséget jelent. Ha ezt az irányvonalat nem váltottuk volna va­lóra, pártunk nem élhetne és ném dolgozhatna internacionalista párt­ként. Emlékezzenek rá, a párt köz­vetlenül 1945 után Klement Gottwald szavaival a cseh munkásosztály lel­kére kötötte, hogy legfőbb létérde­keinek felel meg, ha támogatja Szlo­vákia iporosításának megvalósításá­ban a szlovákiai munkásosztályt, s hogy pártunk mily határozottan váltotta valóra ezt a vonalat. Mindezt valóban szemléltetően bi­zonyítja egész országunk és Szlová­kia 1945 utáni gazdasági és kultu­rális fejlődése. Hadd említsük a kom­munisták határozott állásfoglalását, amikor a nemzeti szocialistáknak és a cseh burzsoázia más soviniszta erőinek ellenállása ellenére keresz­tül vitték, hogy bizonyos üzemeket a cseh határvidékről Szlovákiába te­lepítsenek át. Ez az áttelepítés az adott helyzetben valóban döntő lé­pést jelentett Szlovákia gazdaságá­nak megerősítésére. Ugyanakkor megmutatta, hogy közvetlenül az új, szocialista Csehszlovákia építésének legelejétől fogva a párt számíthat a cseh munkásosztály támogatására Szlovákia gazdasági felvirágoztatá­sára irányuló törekvésében, ami egy­ben hozzájárul egész köztársaságunk fejlesztésének meggyorsításához. Senki sem tagadhatja, hogy már ma, noha a kiegyenlítés folyamata még nem ért véget, Szlovákia egész­ben véve szocialista köztársaságunk fejlett ipari része, amely a világ legiparosodottabb államaihoz számít. Emellett Szlovákia egyes vidékei már jelentősen túltettek nem egy cseh-, illetve morvaországi körzeten, nem­csak ipari fejlettségüket, hanem el­sősorban az ipari üzemek műszaki színvonalát és a termelés koncentrá­cióját tekintve is. Ä több mint 500 alkalmazottat foglalkoztató gépgyárak és üzemek aránya például Szlovákiában 48,4 százalék, a cseh országrészekben csak 38,7 százalék. A vegyiparban — amely valóban a legkorszerűbb ipar­ág — Szlovákiában az 500-nál több alkalmazottat foglalkoztató üzemek aránya 50 százalék, a cseh ország­részekben csak 26 százalék. Ha job­ban elgondolkozunk e tényeken, elv­társak, úgy azt látjuk, hogy komoly előnyt jelent számunkra Szlovákia iparának Jelentős koncentráltsága á viszonylag korszerű technikai színvonala. A cseh országrészekben viszont az a komoly feladat áll előt­tünk, hogyan szervezzük nagyobb ter­melő egységekbe a sok kis és el­avult üzemet, hogy biztosítsuk a technika gyorsabb fejlődését, a mű­szaki haladás sebesebb ütemét és ez­zel a munka termelékenységének nö­velését. Szlovákia iparosítását elsődlege­sen, és már a technika mai színvo­nalán biztosították, s ez nemcsak az összes ipari termelés gyorsabb nö­vekedésében, hanem az egyes ipar­ágak termelésében is kifejezésre ju­tott. A számadatok azt mutatják, hogy Szlovákiában 1948-tól 1963-ig a villanyáram és a hő termelése 7-szeresére, a fémfeldolgozó és gép­ipar termelése közel 13-szorosára, a vegyiparé 12-szeresére, a gumiiparé 11-szeresére, az építőanyagiparé 6,5­szörösére, a textil- és élelmiszeriparé kereken 4,3-szorosára emelkedett. Rendkívül gyorsan nőtt a szónfejtés eredménye, amely teljes egészében a közép-szlovákiai kerületben össz­pontosul, mégpedig az 1945. évi 352 000 tonnáról 4143 000 tonnára 1963-ban. Gyakorlatilag Szlovákia ipari ter­melése a papír- és cellulőze Ipar ki­vételével az országos átlagnál gyor­sabban fejlődött. Ám ebben az ipar­ágban is csak ideiglenes a megké­settség, mert 1963 őszén megkezdték a párkányi nagy papírkomblnát épí­tését, s ezzel Szlovákia papírgyártá­sa is termelésének gyarapodását te­kintve túltesz az országos átlagon. Egészben véve Szlovákia része az egész ország ipari termelésében az 1948. évi 13 százalékról 1963-ban kö­zel 20 százalékra emelkedett. Úgy hiszem, konkrét viszonyain­kat tekintve Szlovákia iparának e hatalmas arányú fejlődését semmi esetre sem biztosíthattuk máskép­pen, mint megfelelő ipari, technikai bázis, hozzáértő szakemberek segít­ségével, s ez a bázis elsősorban a cseh országrészekben létezett, s ter­mészetesen nagy mértékben előse­gítette Szlovákia termelő és szellemi erőinek felvirágzását. Elvtársak, az elmúlt időszakban sikeresen tel­jesítettük a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet alapvető feladatát, — a kis- és középparasztok túlnyomó többségét megnyertük a szövetkezeti nagytermelésnek. A párt nem egyszer értékelte e bonyolult folyamatot és rámutatott, hogy arány­lag rövid idő alatt elért megoldása azt bizonyítja, hogy konkrét viszo­nyainkban helyesen érvényesítettük Lenin szövetkezeti politikáját, bizo­nyítja a munkás-paraszt szövetség nagy erejét, amelynek alapján való­sult meg a szövetkezetek szervezése. A munkásosztály nemcsak politi­kai befolyásával biztosította a me­zőgazdasági kistermelésről a nagy­termelésre való áttérést, hanem óriá­si pénzügyi és anyagi eszközökkel is elősegítette, akár azáltal, hogy fedezte a végrehajtott beruházási építkezések jelentős részét, vagy el­látta a mezőgazdaságot a szükséges technikai felszereléssel. Ennek következtében mezőgazda­ságunkban a munkatermelékenység 1949 és 1963 között annyira nőtt, hogy a nagyjából az 1936. évinek megfelelő összes termelést kereken 60 százalékkal kevesebb munkaerővel biztosítottuk. Őszintén meg kell mondani azt is, hogy a mezőgazdaság szocializálásá­nak folyamata nem ment végbe egy­forma gyorsan a cseh országrészek­ben és Szlovákiában. A cseh ország­részekben ma a szocialista szektor gazdálkodik a mezőgazdasági ter­mőterület kereken 94 siázalékán, Szlovákiában csupán 82 százalékon, ebből a szövetkezetek a mezőgazda­sági terület nem egész 63 százalékát művelik meg. A gazdálkodás szocia­lista módjára való áttérés különbö­ző üteme okozza részben azt is, hogy miért nem érte el a szlovákiai mezőgazdaság anyagi és technikai felszerelését tekintve a cseh ország­részek színvonalát. Az alapvető ok azonban abban keresendő, hogy bár Szlovákia mező- és erdőgazdasá gába jelentős összegeket fektettünk be, a beruházások 1948 és 1963 kö­zött 20,6 milliárd koronára rúgtak (az országos beruházás mintegy 63 mil­liárd koronára), az elmúlt időszakban nem sikerült leküzdeni azt a lényeges különbséget, amelyet a mezőgazda­ság fejlettségi színvonalát tekintve a múlttól kaptunk örökbe. Látnunk kell, hogy közvetlenül a második vi­lágháború előtt Szlovákiában a me­zőgazdasági termelés belterjessége közel a felével volt alacsonyabb, mint a cseh országrészekben. 1950-ig a mezőgazdasági nyerstermelés Szlo­vákiában a háború előtti színvonal­hoz viszonyítva mindössze 2,7 száza­lókkal nőtt. A mezőgazdaság szocia­lista átalakításának folyamán azon­ban Szlovákia nyers mezőgazdasági termelése több mint egyharmadával emelkedett annak ellenére, hogy a lehetőségek keretében felhasznált anyagi eszközök még mindig nem elegendők ahhoz, hogy leküzdjük az anyagi és műszaki bázisnak a múlt­ban megvolt színtkülönbségét. A szocialista termelési viszonyok megszilárdításának folyamata évről­évre bővül, mind több szövetkezet és állami gazdaság kerül egészséges gazdasági alapokra. E fejlődés állandó folyamat az ál­lam támogatásával is azt mutatja, hogy ott, ahol a szövetkezetek és állami gazdaságok élén jól gazdálko­dó, politikailag öntudatos emberek állnak, s ahol a járási és kerületi szervek rendszeres politikai, s egy­ben színvonalas szakmai segítségben részesítik őket, ott jól dolgozik a mezőgazdasági vállalat és a szövet­kezeti tagok elégedettek. Hadd emlékeztessek arra, hogy a párt sohasem tűrte a parasztokhoz való szektás viszonyt, bármennyire is állítják manapság egyes mondvacsi­nált teoretikusok. Nem tűri a jövő­ben sem, mint azok az intézkedések is bizonyítják, amelyeket a párt XII. kongresszusán, a Központi Bizottság januári és márciusi ülésén hagytunk jóvá a mezőgazdasági termelés sok­oldalú támogatására. Politikánk továbbra is arra irányul, hogy lehetőleg minden tekintetben biztosítsuk a mezőgazdaság intenzív fejlődését Szlovákiában is. E cél ér­dekében 1964-től 1970-ig előzetesen legalább 18 milliárd korona beruhá­zással számolunk (a beruházások or­szágos összege mintegy 55 milliárd korona lesz), ebből nagyjából 3,9 milliárd koronát fordítunk talajjaví­tásra. Már ma javában folynak a munkák legnagyobb arányú vízgazda­sági építkezésünkön, amely a kelet­szlovákiai síkság óriási területének termővé tételét szolgálja. A köztár­saság más részeiben is folynak a ta­lajjavítási munkák. Idén Szlovákiá­ban mintegy 440 millió koronát for­dítunk a föld termővé tételére, ami 40 százalékkal több a tavalyi év ha­sonló beruházásainál. Az összes me­zőgazdasági beruházások idén az elő­irányzat szerint 24 százalékkal halad­ják meg az 1963. évi szintet, és Szlo­vákiában az összes beruházások 22 százalékkal múlják felül a tavalyi év összegét. Emellett nyíltan meg kell mondanunk, hogy a szlovákiai kerületekben jelentős kihasználatlan tartalékok vannak, amelyeket e ke­rületeknek saját erőikből kellene moz­gósítaniuk. Jelentős lépést tettünk előre a nép­művelés és a kultúra területén. Csu­pán egy példát említek. Szlovákiában a háború előtt a közép- és szakisko­lai tanulók száma 23 000, a főiskolai hallgatóké 2258 volt. A tavalyi tan­évben a közép- és szakiskolák tanu­lóinak száma már elérte a 113 000-et, a főiskolai hallgatóké pedig a 44 000 et. A főiskolai hallgatók arányszáma a lakosság számához viszonyítva na­gyobb, mint Nagy-Britanniában, Fran­ciaországban vagy a Német Szövet­ségi Köztársaságban. Emellett nem akarok beszélni az egész köztársaság lakosságának ma­gasabb életszínvonalát tanúsító köz­ismert tényekről; az életszínvonal te­rületén a szlovákiai lakosság lénye­gében eléri a cseh országrészek színvonalát. Mindezt csak azért említem meg, hogy lássuk: a XII. kongresszuson kitűzött irányelvek megvalósítása so­rán Szlovákiára nagy feladatok vár­nak mind az ipari termelés terü­letén, mind abban, hogy mezőgazda­ságát az ipar színvonalára emelje. A termelés intenzitásának szüntelen növelésével Szlovákia különösen sokban járulhat hozzá ahhoz, hogy lényegesen növeljük egész országunk mezőgazdasági termelését és ezzel — egéssz népünk érdekében — meg­szüntessük gazdaságunk alapvető aránytalanságát. Elvtársak, egész sor tényt említet­tem, melyek a párt gazdasági poli­tikájának eredményeit bizonyítják az elmúlt esztendőkben, beleértve Szlo­vákia gazdasági felvirágoztatását. Ez eredményekben munkásosztályunk, né. pünk mérhetetlen munkája rejlik. Lépten-nyomon — főleg itt Szlová­kiában — meggyőződhetünk arról, hogy az elmúlt időszakban Javult-e valami vagy sem. Fölösleges volna ezt bizonyítanum önöknek, hisz leg­jobban tudják, mily rohamosan fej­lődött kerületük gazdasága. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem voltak hibák, nem vol­tak veszteglések és veszteségek, amelyekre nem lett volna szükség, s hogy országunkban minden a leg­jobb rendben van. A párt e hibákat sesmmiképpen sem leplezi, ellenke­zőleg, nyíltan feltárja őket, s meg­felelő konkrét intézkedéseket tesz leküzdésükre. Szocialista társadalmunk további fejlesztésének útját a XII. kongresz­szus határozatai mutatják, amelye­ket a Központi Bizottság bontott fel kötelező és konkrét feladatokra. A XII. kongresszus vonala magában foglalja az egységes szocialista tár­sadalom építésének és fejlesztésének egységes koncepcióját, melyet — mint már a Nemzeti Front kibővített központi bizottsági ülésén hangsú­lyoztam, — pártunk az egész nép erőfeszítéseinek élén haladva foko< zatosan és tervszerűn valóra vált. A legfontosabb terület, ahol döntés történik a meglévő társadalmi kü­lönbségek leküzdéssévei, a kommu­nizmus építésének megkezdéséhez szükséges anyagi feltételek kialakí­tásával összefüggő további kérdések­ről, a szocialista termelőerők fejlesz­tése és színvonaluk emelése az ipar­ban, a mezőgazdaságban és a terme­lés többi szakaszán. Elképzelhetetlen, hogy fokozatosan érvényesítsük a társadalmi és személyes fogyasztás területén az elosztás kommunista ele­meit és elveit, ha nem biztosítjuk a nép egyre igényesebb és szélesebb körű szükségleteinek kielégítését szolgáló anyagi javak kiváló minősé­gét és széles választékát. Abból indulunk ki, hogy a terme­lés fejlesztésének valamennyi szaka­szán a minőségi szempontok betar­tása biztosítja a nemzeti jövedelem szükséges gyarapodását és oly el­osztását, hogy az állam szükségletel­nek, megszilárdításának és fejleszté­sének biztosításánál megállás nélkül tovább haladhassunk a már megkez­dett úton, melyen eljutunk a társa­dalmunkban még meglévő különbsé­gek kiegyenlítéséhez. Az életszínvo­nal területén, az ipari és mezőgazda­sági dolgozók munkafeltételeiben, a nők foglalkoztatását és szakképzett­ségének biztosítását, valamint anyai hivatásukat megkönnyítő feltételek­ben fennálló különbségekre, a sok­gyermekes családok társadalmi hely­zetének megjavítására gondolok. Ugyanakkor nagyobb gondot fordít­hassunk az ifjúságnak, mint egysé­gesen szocialista és jövendő kommu­nista nemzedéknek az oktatáséra és nevelésére, társadalmi biztosításunk rendszerének állandósítására és fej­lesztésére és konkrét tettekkel bi­zonyíthassuk, hogy legfőbb érdekünk az ember javáról és szükségleteiről való gondoskodás. E célkitűzések biztosítása csakis akkor lehetséges, ha intenzíven fej­lesztjük egész társadalmi termelésün­ket, és oly változtatásokat hajtunk végre gazdaságunk szerkezetében, vi­szonyainak általános rendszerében, amelyek tág teret biztosítanak a tudományos és műszaki haladásnak. Ez a párt gazdaságpolitikájának alapvető koncepciója, amelynek ter­mészetes részét alkotja, hogy igyek­szünk a mezőgazdaságot az ipar szín­vonalára emelni és leküzdeni a testi és szellemi munka között meglévő lényeges különbségeket, közelebb hoz­ni a munkásosztályt a tudományos és műszaki értelmiséghez. Elvtársak, a kommunista jövőt szem előtt tartva céltudatosan fejlesztjük szocialista demokráciánkat, szocialis­ta államiságunkat, és a vezetés mun­kájának minden ágát. Az ezzel kap­csolatos időszerű és koncepciós fel­adatokat a Nemzeti Front kibővített központi bizottsági ülésén nagyon részletesen taglaltuk. Ezért csak néhány szót szeretnék mondani egyes kérdésekkel kapcso­latban. Önök tudják, hogy a szociá­list államunk további fejlődésével kapcsolatos kérdések feldolgozásának jelentőségét többek között a Központi Bizottság jogi bizottságának megala­kításával is hangsúlyoztuk. E bizott­ság azzal kezdte munkáját, hogy fe­lülvizsgálta azoknak az intézkedé­seknek az összességét, amelyek a Szlovák Nemzeti tanács jogkörének teljesebb érvényesítését szolgálják, szocialista alkotmányunknak és Cseh. Szlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusán hozott határozatoknak a szellemében. Ezeknek az intézke­déseknek a javaslata az SZLKP KB kezdeményezésére jött létre, és a központi, valamint szlovákiai állami és pártszervek legszorosabb együtt­működésében dolgozták ki őket. 14 nappal ezelőtt a javaslatot megvitat­ta a Központi Bizottság elnöksége, és észrevételeit most a szlovák elv­társak a javaslat végleges szövegé­(Folytatás a 3. oldalon] rri o - ­-L! - -f —>

Next

/
Oldalképek
Tartalom