Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-05 / 95. szám, vasárnap

Kulturális folyóirataink hivatása és helyzete (Folytatás a 6. oldalról) kiindulva keli eleget tenniük, g emel­lett fegyelmezetten ügyelniük kell a társadalmi fejlődés pártos irányításá­nak elveire. Az egyes folyóiratok különböző be­állítottsága ellenére mindnyájukat egybefűzi az a törekvés, hogy támo­gassák az ú] kulturális értékeket, a művészi alkotást, amely aktívan har­col a párt célkitűzéseiért, az életnek és az emberek tudatának a kommu­nizmus szellemében történő forradal­mi átalakításáért, a párt politikájá­nak megfelelően világosan állást fog­lal a haladás és a kommunista huma­nizmus oldalán, az egyes művészek­nek nem diktál közös formát, de ha­tározottan szembefordul az olyan mű­vészettel, amely nem törekszik köz­érthetőségre, egyoldalúan korlátozza és torzítja a művész erőit, gyöngíti a haladásért folyó társadalmi harcban való részvételét. A kulturális folyóiratoknak ez a törekvése megteremti annak feltéte­leit, hogy egyesítsünk minden pozitív alkotó erőt a szocialista kultúra és művészet fejlesztését célzó pozitív el­képzelés és eszmei program kialakí­tása és megvalósítása érdekében, amint azt a CSKP XII. kongresszusa világosan leszögezte. A Központi Bizottság elvárja, hogy a kultúra egész frontja magáénak vállalja azokat a feladatokat, amelye­ket a decemberi plenáris ülésen, va­lamint Novotný elvtársnak a Nemzeti Front Központi Bizottságának ülésén elmondott beszédében tűzött ki a párt, elvárja, hogy a kultúra frontja új kezdeményezést és aktivitást ta­núsít a nép alkotóképességeinek fej­lesztése és kulturális gyarapodása ér­dekében, s hogy munkájának, alkotó és pártos érdeklődésének középpont­jába jelenünk eleven problémáit ál­lítja. A kulturális front kommunista dolgozóinak gyűlései megvitatták a CSKP KB decemberi plenáris ülésének az ideológiai kérdésekről hozott ha­tározatait. és kötelezőn egyetértettek velük. Ezért minden kommunistának, bárhol is dolgozzék, az a feladata, hogy minden erejéből igyekezzék le­küzdeni mindennemű ingadozást, az elvtelenség bármely megnyilvánulá­sát, harcoljon a Központi Bizottság irányelveinek következetes megvalósí­tásáért és ezzel tevékenyen hozzájá­ruljon az egész párt politikai és esz­mei egységének megszilárdításához. (Rövidített szöveg. A teljes anyag a Nová Mysl áprilisi számában jelenik meg.) Az egyesült Aranykalász szövetkezet tagjai ts az első tavaszi napsugár­ral kivonultak a határba, hogy megalapozzák az idei termést. Az első napon 36 hektár árpát vetettek el. Tóth A. felv. KÖZÉP-EURÓPAI 1DÖ SZERINT pén­teken, röviddel éjjél előtt ismét rend­kívül erős földrengés volt Alaszkán. Nagyobb anyagi károkról nem érke­zett jelentés. JUGOSZLÁVIÁBAN tavaly 117 000 televíziókészüléket gyártottak. Ez idén 264 000 készülék gyártását ter­vezik. JÉGTORLASZOK MIATT árvízveszély fenyeget Kelet-Lengyelországban a Visztula mellékfolyóin. Az árvízvédel­mi alakulatok s a katonaság robban­tó különítményei állandó munkában és riadókészültségben vannak. A DEClNI Diana üzem dolgozói két tonna finom csokoládébonbont küld­tek e napokban a Szovjetunióba. Az első szállítmányt ez év első negye­dében még négy tonna édesség kö­veti. EREDETI MÖDON tiltakozott Cham­bon-Fengerrolles helység lakossága a levegő szennyeződése ellen. A város üzemeinek kéményeiből lecsapódott koromból 70 csomaggal küldött a párizsi hatóságoknak. TÍZ GÖLYA szállt le e napokban Plechoticén, Trebišov közelében. Az egyik gólyapár ismét annak a háznak tetején rakott fészket ahol már hal éve „lakik". A MAI NAPTÓL további vonat köz­lekedik Komárno és magyar Komá­rom között. A motoros személyvonat naponta 13,30 órakor indul Komámó­ból és 15,18-kor magyar Komárom­ból. A TOKIÓI Zeneművészeti Akadémia meghívására Ivana Stanovská-Krkoš­ková zongoraművésznő és Jan Stano­viská hegedűművész Brnóból Japán­ba utazott. Művészeink két évre szó­ló zenepedagógiát szerződést kötöt­tek. ROMBAUER JÁNOS festőművész al­kotásainak kiállítása nyílt meg teg­nap a bratislavai prímáspalota nagy­termében. Rombauer 1872-ben szüle­tett Lőcsén. A XIX. század első felé­ben mint portréfestő nagy sikereket aratott. PIPÁZŰ-BAJNOKSÁGOT rendez éven­te egyszer egy finnországi klub. A nyertes az, aki a legkevesebb do­hányt a leghosszabb ideig szívja. Az idei bajnok rekordja 3,3 gramm do­hány elszívása 2 óra 13 perc alatt. TORNÁDÓ söpört végig pénteken Wichita Falls texasi városon, ahol több mint 150 házat romba döntött. Hat lakos életét vesztette. ZDENEK ŠKOP, Spišská Nová Ves i hatéves kisfiú szülei különböző gyógy­szereket hagytak az asztalon. A kis­fiú „megette" a pirulákat és meg­mérgezte magát. Az orvosok nem tudták az életét megmenteni. 3000 ÉVES egyiptomi múmiát akar­tak Brüsszelben elárverezni. A rend­őrség a belga törvények értelmében megtiltotta a hullavásárt. Az állam­ügyész azonban kijelentette, hogy a rendőrség beavatkozása nem jogos, mert az egyiptomi múmia nem hulla, hanem műkincs. SÁRI GYULÁT, Ve Gaulle magyar származású merénylőjét, a párizsi ál­lambiztonsági bíróság további öt év­re ítélte, mert tavaly februárban rab­lótámadást követett el egy mulatóban. Sári Gyula összbüntetése immár 25 év. SZÉKELY L., a rozsnyói bányász­tanintézet növendéke kosárlabdamér­kőzést figyelt egy erkélyről. Annyira kihajolt, hogy lezuhant. A mentők sú­lyos agyrázkódással szállították kór­házba. SVÁJCBAN az utóbbi 18 hónapban elkövetett bombamerényletek három szervezőjét és végrehajtóját e napok­ban letartóztatták. Mindhárman tag­jai a jura hegység francia lakossága autonómiáját követelő szervezetnek. SZÁRÍTOTT fehérje — az opoőnói tejfeldolgozó üzem legújabb újdonsá­ga. Az üzemben naponta 7000 liter fehérjét szárítanak. AZ ALASZKAI FÖLDRENGÉS UTÁN érdekes jelenségeket figyeltek meg a Kodiak szigeti halászok. A tenger szintje a dagály és az apály idején egyaránt 2,5 méterrel magasabb, mint azelőtt volt. Ennek alapján feltételez­hető, hogy a sziget a földrengés után 2,5 méterrel süllyedt. Valdes város­ban viszont megállapították, hogy a dagály és az apály szintje 4 méterrel . alacsonyabb. Eszerint e helyen 4 mé- I terrel magasabb lett a föld szintje, I Más szemében a szálkát... A rakoncátlan gyermek sokszor azt hiszi, hogy Jó szülei azért feddik meg gyakrabban, mint testvéreit, mert őt kevésbé szeretik. Kialakul benna az a meggyőződés, hogy tulajdonkép­pen nem ő a hibás, hanem az édes­apa, édesanya, s ezzel cslnytetteit mintegy igazolja Is maga előtt. Fur­fangos, de mégis naiv gyermeki gon­dolkodás ez, s az fgy vélekedő em­berpalántára szoktuk mondani — ml felnőttek — hogy majd csak megjön az esze. S amikor ezt mondjuk, eszünkbe sem Jut arra gondolni, hogy bizonyos esetekben mi sem átallunk ilyen gyermekien „morfondírozni". Pedig bizony, előfordul. Azzal a kü­lönbséggel, hogy a felnőttek esetében már nem a szőlőről és nem Is holmi csínytevésekről van szó, hanem rend­szerint a „felsőbb szervről" és nagy károkat okozó felelőtlenségről, kö­zömbösségről. Ilyenkor másban keressük a hibát, ahelyett, hogy beismernénk saját té­vedéseinket, más szemében kutatjuk a szálkát, ahelyett, hogy a sajátunk­ban észrevennénk a gerendát. Nem zörög a haraszt... • Lapunk egyik két évvel ezelőtti számában terjedelmes írás jelent meg a lévai járási építővállalat helyi rész­legéről. A cikk szerzője egy panasz­levél nyomán mérte fel az akkori helyzetet, s a részlegben észlelhető komoly rendellenességeket főként a pártszervezet és a vállalati Igazgató­ság rossz együttműködése, gyakran felelőtlen munkája következményei­nek minősítette. Azt hihetnénk, hogy két esztendő leforgása alatt — ha már csak a ke­mény bírálat hatására Is — megol­dódtak a problémák, begyógyultak a sebek. Sajnos, nem ez a valóság. Kezdjük csak a legelején, a rész­leg udvarával. Érdemes szólni róla. Egy mondatban Is érzékeltethetnénk a valóságot, például így: hallatlan felfordulás, rendetlenség! Ez azonban nem elég meggyőző. Mert ugyan mit is lát az ide betévedt látogató? Először is: csapadékos időszakban sár-, egyébként portengert. A mű­szaki berendezés és mindennemű építkezési anyag óriási mennyiségben a szabad ég alatt pusztul: ablakrámák garmadával, több kilométernyi csa­tornacső, gépek, újak és régiek, mal­terkeverők, futószalagok stb., stb. Szén, koksz kisebb-nagyobb kupacok­ban az udvar egész területén találha­tó, elporladva, sárba tiporva ... Pusz­tuló értékek ...! Danis Sándor elvtárs, a vállalat egykori megbecsült munkása — most nyugdíjas — mindenütt velünk tart, és remegő ujjai mutat azokra a re­ves gömbfákra, melyek több mint két éven át hevertek a kerítés olda­lában, míg végre megszánták őket, s most elszállítják. Igaz, nemcsak a holt anyagnak, az embernek sincs itt egyetlen érdemle­ges fedél a feje felett: az autójavító­műhely például a tócsák közepén, egy kaviccsal megszórt területen van: a munkások öltözőit vándorketrecek­hez hasonló tákolmányok helyettesí­tik... És még folytathatnánk is. Vajon miért ez a rendetlenség? Ez az elhagyatottság? Ki felel itt a ren­dért, a szociális berendezésért? És ha az udvaron ilyen „vadnyugati" álla­potok vannak, ugyanez van bent is, a munkaszervezésben, Irányításban, az emberek kölcsönös viszonyában, a pártszervezetben és a tömegszerve­zetekben? Nem akartunk rosszmájú­ak lenni, amikor ezt feltételeztük, de be kell vallani: nem járunk messze az igazságtól. Indokban, kifogásban nincs hiány Az állapotokra az a legjellemzőbb, hogy nagyon elmérgesedett a viszony a dolgozók és a vállalatvezetőség kö­zött. A részleg vezetői és dolgozói minden sikertelenségért, rendellenes­ségért a vállalati igazgatóságot hi­báztatják, ez utóbbi viszont a rész­leget. Hol van tehát az igazság? Erre a kérdésre kerestük a választ. Belelapoztunk a részleg pártalapszer­vezete évzáró taggyűlésének anyagá­ba, és azonnal szembe ötlött az az egységes bíráló hang, amely az egész tanácskozást Jellemezte. A beszámoló és a felszólalások nem más, mint „vádbeszéd" a vállalati Igazgatóság ellen. Megtudtuk, hogy a vállalat nem tel­jesítette tervfeladatalt. Bár a téli hó­napokban keletkezett elmaradást le­írták a tervből, mégis négy és félmil­liós adóssággal zárták az évet. Nem kis része volt ebben a lévai részleg­nek. A beszámoló főként a követke­zőkben látja a sikertelenség okát: Túlságosan magas volt az egy főre tervezett munkatermelékenység. 1963­ban három átszervezést hajtottak vég­re az üzemben. Rossz volt a vállalati pártbizottság és az alapszervezet együttműködése. A vállalati igazgató­ság az alapszervezet egyetlen ülésén sem képviseltette magát. A vállalati Igazgató önkényeskedlk, nem törő­dik a termelési értekezletekkel, a szakszervezeti bizottság pedig elha­nyagolja a munkaversenyt, a felaján­lások teljesítésének ellenőrzését. Jellemző az alapszervezet és főként a bizottság magatartására, hogy bírálja a vállalati igazgatóságot, mert egész éven át figyelmen kívül hagyta az alapszervezet határozatait, javaslata­it, s ezzel Indokolja a tagság aktivi­tásának, kezdeményezésének meg­csappanását, amely esetenként egé­szen a tagsági díj fizetésének megta­gadásáig fajult. \ A vita „méltó volt" a beszámoló hangvételéhez. A felszólalók többek közt kifogásolták, hogy a vállalat Igazgatója nem látogatja az építke­zéseket, szabályellenes utasításokat ad kl, az ő parancsára végrehajtott átszervezések elűzték az üzemből a legjobb szakembereket stb., stb. Sok beszédnek sok az alja Mielőtt véleményt mondanánk a taggyűlésről, feltétlenül tisztáznunk kell a vállalat szervezeti felépítését. Három részlegből áll (lévai, zsellzi, Ipolysági), s mindhárom részlegnek külön vezetősége és pártalapszerve­zete van. A részlegeket a vállalati Igazgatóság irányítja, amelynek szin­tén van pártszervezete, s az összes pártszervezeteknek egy vállalati párt­bizottsága. A lévai részleg kommunistái tehát akkor tévesztettek alapvetően irányt, amikor azt hitték, hogy alapszerve­zetük határozatai kötelezőek a válla­lati igazgatóságra. Nem kötelezőek! Komoly hiba mind a vállalati párt­bizottság, mind a járási pártbizottság részéről, hogy a pártunkban érvényes demokratikus centralizmusnak ezt az elferdítését nem vették észre. A jó pártmunka elképzelhetetlen az alap­szabályzatnak ismerete és a pártfe­gyelem betartása nélkül. Ugyanakkor visszatetsző az is, hogy Markó András, az alapszervezet elnö­ke és Dominik Kováč, részleg vezető tagja a vállalati pártbizottságnak, s az igazgatósággal kapcsolatos problémákat nem ott vagy esetleg felsőbb fórumon, hanem az alapszer­vezetben tárgyalták meg. Űket azért választották a vállalati pártbizottság­ba, hogy éppen a dolgozók javasla­tai alapján, tehát az alapszervezet észrevételeit figyelembe véve orvo­solják az alapszervezet hatáskörébe már nem tartozó bajokat, problémá­kat. Emellett természetesen az is fel­adatuk volt, hogy céltudatosan és következetesen szervezzék az alap­szervezet munkáját. De nem úgy, hogy csak a felsőbb szerv hibáira irányítsák a figyelmét, a részleg ter­melési és egyéb feladatainak megol­dását pedig elhanyagolják. Helytelen volt tehát az évzáró tag­gyűlés vitája, de a pártbizott­ság múlt évi munkájának felfogása, irányvonala is. Tévedés ne essék! A tagoknak jogukban áll bírálni a vál­lalatvezetőséget, csak az nem áll Jo­gukban, hogy az alapszervezet hatá­rozatainak betartását követeljék meg tőle. Tapasztalataink szerint pedig az alapszervezetben sokan ezt akar­ták, és annyira akarták, hogy minden másról megfeledkeztek. Az évzáró taggyűlés anyagából megtudtuk, hogy a kommunisták mennyi mindent nem végeztek e) a múlt évben... Ezután és ezen felül természetesen arra ls kíváncsiak voltunk, hogy mégis csi­náltak-e valamit?... A választ Markó András így adta meg: „Semmit!" Hát ez volt a baj! Kommunistához méltón viselkedik az, aki bizonyos — nem is közvetlen — akadályokra kommunista kötelességeinek megta­gadásával válaszol? S most ezt mások hibájával akarja igazolni? Kitől várják a lévai részleg kom­munistái és dolgozói például azt, hogy rendet csináljon az udvarukon? Igaz, nincs elegendő raktárhelyisé­gük, de a meglevőket is jobban ki lehetne használni, és azért még a szénkupacokat sem kell sárba gyúr­ni... Ki felelős azért, hogy részlegük­ben alig találtuk nyomát a munkaver­senynek, hogy a pártszervezet rend­szertelenül tanácskozik, hogy a párt­bizottságnak nincs áttekintése a CSISZ-alapszervezet munkájáról, hogy a keverőgépek malterral, betonnal tö­mötten érkeznek javításra... és így tovább. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a részlegben nincsenek becsüle­tes, jó eredményeket elérő dolgozók. A gyakorlat azonban azt jelzi, hogy kevesen vannak, s a kommunisták sem mindannyian olyanok, amilyenek­nek lenniük kellene. A tanulság tehát egyszerű. A párt­szervezet elsősorban hatás- és feladat­körén belül dolgozzék, és saját köte­lességeinek elmulasztását ne Indo­kolja mások hibájával, Csakhogy a szálka „, } sem hiányzik Nem szeretnénk, ha állásfoglalá­sunk most azt a benyomást keltené, hogy célunk a vállalati Igazgatóság mentegetése. Az a sokat emlegetett átszervezés nem az Igazgató kitalá­lása, mint ahogy azt Markó elvtárs bizonygatta, hanem felsőbb szervek utasítása. Igaz, sok bonyodalmatoko­zott, de nem lehet minden bajt kizá­rólag az átszervezés következményei­nek tulajdonítani. Štefan Šulka igazgatónak nem vá­lik a Javára, hogy gyakran a meste­rek, részlegvezetők megkerülésével „rendelkezik" a dolgozókkal, s hogy valóban kiadott olyan utasítást, am«­lyik ellenkezik a szabályokkal. Az sem szilárdítja tekintélyét, hogy tavaly egyszer sem vett részt a lévai rész­leg pártalapszervezetének tanácsko­zásán. Milyen vezetői magatartásról tanúskodik Michal Torda Igazgató­helyettes kijelentése az alapszervezet évzáró taggyűlésén, amely szerint azért nem vettek rés?t a gyűléseken, mert a pártbizottság nem hívta meg őket. A pártbizottság azonban elküld­te a vállalati igazgatóságra a tanács­kozások időtervét, tehát tudhattak a gyűlések Időpontjáról. De ha nem tudtak volna, nem az igazgatónak és helyetteseinek kell-e keresni az al­kalmat, hogy beszélhessenek a dol­gozókkal? A kommunistákkal? Akik­re támaszkodniuk kellene, akiktől se­gítséget kellene kérniük a tervfelada­tok sikeres teljesítésére. S ha már látták, hogy a párszervezet nem úgy dolgozik, mint kellene, nem tartották kötelességüknek, hogy a vállalat, a társadalom érdekében segítsenek? Hi­szen ők Is kommunisták. Komoly hiányosság az is, hogy sem az igazgatónak, sem az építkezést Irá­nyító helyettesének nincs építőipari szakképzettsége. A gyakorlat sokszor kevés az irányításhoz, a munkaszer­vezéshez. Nem helyettesítheti az ala­pos, legalább középiskolai szakmai -felkészültséget. Még egy kérdésre kell válaszol­nunk: ki felelős a vállalati igazgató­ság és a lévai részleg közötti —• eny­hén szólva w nem megfelelő viszo­nyért? ""Minäfkét fél, de főként a'víllaUtl Igazgatóság. A viszálykodás egyálta­lán nem vall következetes, ésszerű vezetésre, irányításra. Az igazgatóság tekintélyét nem lehet a zöld asztal mellől szilárdítani. Ehhez nélkülöz­hetetlen a dolgozókhoz való közvet­len, elvtársias viszony, a kölcsönös igyekezet a problémák megoldására. Ennek megteremtéséhez azonban na­gyon elkel a járási pártbizottság tá­mogatása. A múlt évi állapotokhoz viszonyítva sok tekintetben komoly javulás ész­lelhető az építővállalatban. Januárban és februárban 102 százalékra teljesí­tette a tervet. Igéretteljesen fejlődik a szocialista munkaverseny, a kötele­zettségvállalási mozgalom ls. A prob­lémák gyökeres megoldásához azon­ban ez még mindig kevés... KOBAK KORNÉL — SZABÖ GÉZA Tóth Erzsébet — a Safárikovói Ál­lami Gazdaság sajószárnyi részlegé­nek sertésgondozója — aktívan kive­szi részét a Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezetének munkájából. Nem­rég letette az önkéntes ápolónői vizs­gát s így most már a betegek ápo r lásában is segítséget nyújt majd. (Németh J- felvétele)' 1984. április 3. * ŰJ SZÖ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom