Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-05 / 95. szám, vasárnap

Kulturális folyóirataink hivatása és helyzete (Folytatás a 6. oldalról) kiindulva keli eleget tenniük, g emellett fegyelmezetten ügyelniük kell a társadalmi fejlődés pártos irányításának elveire. Az egyes folyóiratok különböző beállítottsága ellenére mindnyájukat egybefűzi az a törekvés, hogy támogassák az ú] kulturális értékeket, a művészi alkotást, amely aktívan harcol a párt célkitűzéseiért, az életnek és az emberek tudatának a kommunizmus szellemében történő forradalmi átalakításáért, a párt politikájának megfelelően világosan állást foglal a haladás és a kommunista humanizmus oldalán, az egyes művészeknek nem diktál közös formát, de határozottan szembefordul az olyan művészettel, amely nem törekszik közérthetőségre, egyoldalúan korlátozza és torzítja a művész erőit, gyöngíti a haladásért folyó társadalmi harcban való részvételét. A kulturális folyóiratoknak ez a törekvése megteremti annak feltételeit, hogy egyesítsünk minden pozitív alkotó erőt a szocialista kultúra és művészet fejlesztését célzó pozitív elképzelés és eszmei program kialakítása és megvalósítása érdekében, amint azt a CSKP XII. kongresszusa világosan leszögezte. A Központi Bizottság elvárja, hogy a kultúra egész frontja magáénak vállalja azokat a feladatokat, amelyeket a decemberi plenáris ülésen, valamint Novotný elvtársnak a Nemzeti Front Központi Bizottságának ülésén elmondott beszédében tűzött ki a párt, elvárja, hogy a kultúra frontja új kezdeményezést és aktivitást tanúsít a nép alkotóképességeinek fejlesztése és kulturális gyarapodása érdekében, s hogy munkájának, alkotó és pártos érdeklődésének középpontjába jelenünk eleven problémáit állítja. A kulturális front kommunista dolgozóinak gyűlései megvitatták a CSKP KB decemberi plenáris ülésének az ideológiai kérdésekről hozott határozatait. és kötelezőn egyetértettek velük. Ezért minden kommunistának, bárhol is dolgozzék, az a feladata, hogy minden erejéből igyekezzék leküzdeni mindennemű ingadozást, az elvtelenség bármely megnyilvánulását, harcoljon a Központi Bizottság irányelveinek következetes megvalósításáért és ezzel tevékenyen hozzájáruljon az egész párt politikai és eszmei egységének megszilárdításához. (Rövidített szöveg. A teljes anyag a Nová Mysl áprilisi számában jelenik meg.) Az egyesült Aranykalász szövetkezet tagjai ts az első tavaszi napsugárral kivonultak a határba, hogy megalapozzák az idei termést. Az első napon 36 hektár árpát vetettek el. Tóth A. felv. KÖZÉP-EURÓPAI 1DÖ SZERINT pénteken, röviddel éjjél előtt ismét rendkívül erős földrengés volt Alaszkán. Nagyobb anyagi károkról nem érkezett jelentés. JUGOSZLÁVIÁBAN tavaly 117 000 televíziókészüléket gyártottak. Ez idén 264 000 készülék gyártását tervezik. JÉGTORLASZOK MIATT árvízveszély fenyeget Kelet-Lengyelországban a Visztula mellékfolyóin. Az árvízvédelmi alakulatok s a katonaság robbantó különítményei állandó munkában és riadókészültségben vannak. A DEClNI Diana üzem dolgozói két tonna finom csokoládébonbont küldtek e napokban a Szovjetunióba. Az első szállítmányt ez év első negyedében még négy tonna édesség követi. EREDETI MÖDON tiltakozott Chambon-Fengerrolles helység lakossága a levegő szennyeződése ellen. A város üzemeinek kéményeiből lecsapódott koromból 70 csomaggal küldött a párizsi hatóságoknak. TÍZ GÖLYA szállt le e napokban Plechoticén, Trebišov közelében. Az egyik gólyapár ismét annak a háznak tetején rakott fészket ahol már hal éve „lakik". A MAI NAPTÓL további vonat közlekedik Komárno és magyar Komárom között. A motoros személyvonat naponta 13,30 órakor indul Komámóból és 15,18-kor magyar Komáromból. A TOKIÓI Zeneművészeti Akadémia meghívására Ivana Stanovská-Krkošková zongoraművésznő és Jan Stanoviská hegedűművész Brnóból Japánba utazott. Művészeink két évre szóló zenepedagógiát szerződést kötöttek. ROMBAUER JÁNOS festőművész alkotásainak kiállítása nyílt meg tegnap a bratislavai prímáspalota nagytermében. Rombauer 1872-ben született Lőcsén. A XIX. század első felében mint portréfestő nagy sikereket aratott. PIPÁZŰ-BAJNOKSÁGOT rendez évente egyszer egy finnországi klub. A nyertes az, aki a legkevesebb dohányt a leghosszabb ideig szívja. Az idei bajnok rekordja 3,3 gramm dohány elszívása 2 óra 13 perc alatt. TORNÁDÓ söpört végig pénteken Wichita Falls texasi városon, ahol több mint 150 házat romba döntött. Hat lakos életét vesztette. ZDENEK ŠKOP, Spišská Nová Ves i hatéves kisfiú szülei különböző gyógyszereket hagytak az asztalon. A kisfiú „megette" a pirulákat és megmérgezte magát. Az orvosok nem tudták az életét megmenteni. 3000 ÉVES egyiptomi múmiát akartak Brüsszelben elárverezni. A rendőrség a belga törvények értelmében megtiltotta a hullavásárt. Az államügyész azonban kijelentette, hogy a rendőrség beavatkozása nem jogos, mert az egyiptomi múmia nem hulla, hanem műkincs. SÁRI GYULÁT, Ve Gaulle magyar származású merénylőjét, a párizsi állambiztonsági bíróság további öt évre ítélte, mert tavaly februárban rablótámadást követett el egy mulatóban. Sári Gyula összbüntetése immár 25 év. SZÉKELY L., a rozsnyói bányásztanintézet növendéke kosárlabdamérkőzést figyelt egy erkélyről. Annyira kihajolt, hogy lezuhant. A mentők súlyos agyrázkódással szállították kórházba. SVÁJCBAN az utóbbi 18 hónapban elkövetett bombamerényletek három szervezőjét és végrehajtóját e napokban letartóztatták. Mindhárman tagjai a jura hegység francia lakossága autonómiáját követelő szervezetnek. SZÁRÍTOTT fehérje — az opoőnói tejfeldolgozó üzem legújabb újdonsága. Az üzemben naponta 7000 liter fehérjét szárítanak. AZ ALASZKAI FÖLDRENGÉS UTÁN érdekes jelenségeket figyeltek meg a Kodiak szigeti halászok. A tenger szintje a dagály és az apály idején egyaránt 2,5 méterrel magasabb, mint azelőtt volt. Ennek alapján feltételezhető, hogy a sziget a földrengés után 2,5 méterrel süllyedt. Valdes városban viszont megállapították, hogy a dagály és az apály szintje 4 méterrel . alacsonyabb. Eszerint e helyen 4 mé- I terrel magasabb lett a föld szintje, I Más szemében a szálkát... A rakoncátlan gyermek sokszor azt hiszi, hogy Jó szülei azért feddik meg gyakrabban, mint testvéreit, mert őt kevésbé szeretik. Kialakul benna az a meggyőződés, hogy tulajdonképpen nem ő a hibás, hanem az édesapa, édesanya, s ezzel cslnytetteit mintegy igazolja Is maga előtt. Furfangos, de mégis naiv gyermeki gondolkodás ez, s az fgy vélekedő emberpalántára szoktuk mondani — ml felnőttek — hogy majd csak megjön az esze. S amikor ezt mondjuk, eszünkbe sem Jut arra gondolni, hogy bizonyos esetekben mi sem átallunk ilyen gyermekien „morfondírozni". Pedig bizony, előfordul. Azzal a különbséggel, hogy a felnőttek esetében már nem a szőlőről és nem Is holmi csínytevésekről van szó, hanem rendszerint a „felsőbb szervről" és nagy károkat okozó felelőtlenségről, közömbösségről. Ilyenkor másban keressük a hibát, ahelyett, hogy beismernénk saját tévedéseinket, más szemében kutatjuk a szálkát, ahelyett, hogy a sajátunkban észrevennénk a gerendát. Nem zörög a haraszt... • Lapunk egyik két évvel ezelőtti számában terjedelmes írás jelent meg a lévai járási építővállalat helyi részlegéről. A cikk szerzője egy panaszlevél nyomán mérte fel az akkori helyzetet, s a részlegben észlelhető komoly rendellenességeket főként a pártszervezet és a vállalati Igazgatóság rossz együttműködése, gyakran felelőtlen munkája következményeinek minősítette. Azt hihetnénk, hogy két esztendő leforgása alatt — ha már csak a kemény bírálat hatására Is — megoldódtak a problémák, begyógyultak a sebek. Sajnos, nem ez a valóság. Kezdjük csak a legelején, a részleg udvarával. Érdemes szólni róla. Egy mondatban Is érzékeltethetnénk a valóságot, például így: hallatlan felfordulás, rendetlenség! Ez azonban nem elég meggyőző. Mert ugyan mit is lát az ide betévedt látogató? Először is: csapadékos időszakban sár-, egyébként portengert. A műszaki berendezés és mindennemű építkezési anyag óriási mennyiségben a szabad ég alatt pusztul: ablakrámák garmadával, több kilométernyi csatornacső, gépek, újak és régiek, malterkeverők, futószalagok stb., stb. Szén, koksz kisebb-nagyobb kupacokban az udvar egész területén található, elporladva, sárba tiporva ... Pusztuló értékek ...! Danis Sándor elvtárs, a vállalat egykori megbecsült munkása — most nyugdíjas — mindenütt velünk tart, és remegő ujjai mutat azokra a reves gömbfákra, melyek több mint két éven át hevertek a kerítés oldalában, míg végre megszánták őket, s most elszállítják. Igaz, nemcsak a holt anyagnak, az embernek sincs itt egyetlen érdemleges fedél a feje felett: az autójavítóműhely például a tócsák közepén, egy kaviccsal megszórt területen van: a munkások öltözőit vándorketrecekhez hasonló tákolmányok helyettesítik... És még folytathatnánk is. Vajon miért ez a rendetlenség? Ez az elhagyatottság? Ki felel itt a rendért, a szociális berendezésért? És ha az udvaron ilyen „vadnyugati" állapotok vannak, ugyanez van bent is, a munkaszervezésben, Irányításban, az emberek kölcsönös viszonyában, a pártszervezetben és a tömegszervezetekben? Nem akartunk rosszmájúak lenni, amikor ezt feltételeztük, de be kell vallani: nem járunk messze az igazságtól. Indokban, kifogásban nincs hiány Az állapotokra az a legjellemzőbb, hogy nagyon elmérgesedett a viszony a dolgozók és a vállalatvezetőség között. A részleg vezetői és dolgozói minden sikertelenségért, rendellenességért a vállalati igazgatóságot hibáztatják, ez utóbbi viszont a részleget. Hol van tehát az igazság? Erre a kérdésre kerestük a választ. Belelapoztunk a részleg pártalapszervezete évzáró taggyűlésének anyagába, és azonnal szembe ötlött az az egységes bíráló hang, amely az egész tanácskozást Jellemezte. A beszámoló és a felszólalások nem más, mint „vádbeszéd" a vállalati Igazgatóság ellen. Megtudtuk, hogy a vállalat nem teljesítette tervfeladatalt. Bár a téli hónapokban keletkezett elmaradást leírták a tervből, mégis négy és félmilliós adóssággal zárták az évet. Nem kis része volt ebben a lévai részlegnek. A beszámoló főként a következőkben látja a sikertelenség okát: Túlságosan magas volt az egy főre tervezett munkatermelékenység. 1963ban három átszervezést hajtottak végre az üzemben. Rossz volt a vállalati pártbizottság és az alapszervezet együttműködése. A vállalati igazgatóság az alapszervezet egyetlen ülésén sem képviseltette magát. A vállalati Igazgató önkényeskedlk, nem törődik a termelési értekezletekkel, a szakszervezeti bizottság pedig elhanyagolja a munkaversenyt, a felajánlások teljesítésének ellenőrzését. Jellemző az alapszervezet és főként a bizottság magatartására, hogy bírálja a vállalati igazgatóságot, mert egész éven át figyelmen kívül hagyta az alapszervezet határozatait, javaslatait, s ezzel Indokolja a tagság aktivitásának, kezdeményezésének megcsappanását, amely esetenként egészen a tagsági díj fizetésének megtagadásáig fajult. \ A vita „méltó volt" a beszámoló hangvételéhez. A felszólalók többek közt kifogásolták, hogy a vállalat Igazgatója nem látogatja az építkezéseket, szabályellenes utasításokat ad kl, az ő parancsára végrehajtott átszervezések elűzték az üzemből a legjobb szakembereket stb., stb. Sok beszédnek sok az alja Mielőtt véleményt mondanánk a taggyűlésről, feltétlenül tisztáznunk kell a vállalat szervezeti felépítését. Három részlegből áll (lévai, zsellzi, Ipolysági), s mindhárom részlegnek külön vezetősége és pártalapszervezete van. A részlegeket a vállalati Igazgatóság irányítja, amelynek szintén van pártszervezete, s az összes pártszervezeteknek egy vállalati pártbizottsága. A lévai részleg kommunistái tehát akkor tévesztettek alapvetően irányt, amikor azt hitték, hogy alapszervezetük határozatai kötelezőek a vállalati igazgatóságra. Nem kötelezőek! Komoly hiba mind a vállalati pártbizottság, mind a járási pártbizottság részéről, hogy a pártunkban érvényes demokratikus centralizmusnak ezt az elferdítését nem vették észre. A jó pártmunka elképzelhetetlen az alapszabályzatnak ismerete és a pártfegyelem betartása nélkül. Ugyanakkor visszatetsző az is, hogy Markó András, az alapszervezet elnöke és Dominik Kováč, részleg vezető tagja a vállalati pártbizottságnak, s az igazgatósággal kapcsolatos problémákat nem ott vagy esetleg felsőbb fórumon, hanem az alapszervezetben tárgyalták meg. Űket azért választották a vállalati pártbizottságba, hogy éppen a dolgozók javaslatai alapján, tehát az alapszervezet észrevételeit figyelembe véve orvosolják az alapszervezet hatáskörébe már nem tartozó bajokat, problémákat. Emellett természetesen az is feladatuk volt, hogy céltudatosan és következetesen szervezzék az alapszervezet munkáját. De nem úgy, hogy csak a felsőbb szerv hibáira irányítsák a figyelmét, a részleg termelési és egyéb feladatainak megoldását pedig elhanyagolják. Helytelen volt tehát az évzáró taggyűlés vitája, de a pártbizottság múlt évi munkájának felfogása, irányvonala is. Tévedés ne essék! A tagoknak jogukban áll bírálni a vállalatvezetőséget, csak az nem áll Jogukban, hogy az alapszervezet határozatainak betartását követeljék meg tőle. Tapasztalataink szerint pedig az alapszervezetben sokan ezt akarták, és annyira akarták, hogy minden másról megfeledkeztek. Az évzáró taggyűlés anyagából megtudtuk, hogy a kommunisták mennyi mindent nem végeztek e) a múlt évben... Ezután és ezen felül természetesen arra ls kíváncsiak voltunk, hogy mégis csináltak-e valamit?... A választ Markó András így adta meg: „Semmit!" Hát ez volt a baj! Kommunistához méltón viselkedik az, aki bizonyos — nem is közvetlen — akadályokra kommunista kötelességeinek megtagadásával válaszol? S most ezt mások hibájával akarja igazolni? Kitől várják a lévai részleg kommunistái és dolgozói például azt, hogy rendet csináljon az udvarukon? Igaz, nincs elegendő raktárhelyiségük, de a meglevőket is jobban ki lehetne használni, és azért még a szénkupacokat sem kell sárba gyúrni... Ki felelős azért, hogy részlegükben alig találtuk nyomát a munkaversenynek, hogy a pártszervezet rendszertelenül tanácskozik, hogy a pártbizottságnak nincs áttekintése a CSISZ-alapszervezet munkájáról, hogy a keverőgépek malterral, betonnal tömötten érkeznek javításra... és így tovább. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a részlegben nincsenek becsületes, jó eredményeket elérő dolgozók. A gyakorlat azonban azt jelzi, hogy kevesen vannak, s a kommunisták sem mindannyian olyanok, amilyeneknek lenniük kellene. A tanulság tehát egyszerű. A pártszervezet elsősorban hatás- és feladatkörén belül dolgozzék, és saját kötelességeinek elmulasztását ne Indokolja mások hibájával, Csakhogy a szálka „, } sem hiányzik Nem szeretnénk, ha állásfoglalásunk most azt a benyomást keltené, hogy célunk a vállalati Igazgatóság mentegetése. Az a sokat emlegetett átszervezés nem az Igazgató kitalálása, mint ahogy azt Markó elvtárs bizonygatta, hanem felsőbb szervek utasítása. Igaz, sok bonyodalmatokozott, de nem lehet minden bajt kizárólag az átszervezés következményeinek tulajdonítani. Štefan Šulka igazgatónak nem válik a Javára, hogy gyakran a mesterek, részlegvezetők megkerülésével „rendelkezik" a dolgozókkal, s hogy valóban kiadott olyan utasítást, am«lyik ellenkezik a szabályokkal. Az sem szilárdítja tekintélyét, hogy tavaly egyszer sem vett részt a lévai részleg pártalapszervezetének tanácskozásán. Milyen vezetői magatartásról tanúskodik Michal Torda Igazgatóhelyettes kijelentése az alapszervezet évzáró taggyűlésén, amely szerint azért nem vettek rés?t a gyűléseken, mert a pártbizottság nem hívta meg őket. A pártbizottság azonban elküldte a vállalati igazgatóságra a tanácskozások időtervét, tehát tudhattak a gyűlések Időpontjáról. De ha nem tudtak volna, nem az igazgatónak és helyetteseinek kell-e keresni az alkalmat, hogy beszélhessenek a dolgozókkal? A kommunistákkal? Akikre támaszkodniuk kellene, akiktől segítséget kellene kérniük a tervfeladatok sikeres teljesítésére. S ha már látták, hogy a párszervezet nem úgy dolgozik, mint kellene, nem tartották kötelességüknek, hogy a vállalat, a társadalom érdekében segítsenek? Hiszen ők Is kommunisták. Komoly hiányosság az is, hogy sem az igazgatónak, sem az építkezést Irányító helyettesének nincs építőipari szakképzettsége. A gyakorlat sokszor kevés az irányításhoz, a munkaszervezéshez. Nem helyettesítheti az alapos, legalább középiskolai szakmai -felkészültséget. Még egy kérdésre kell válaszolnunk: ki felelős a vállalati igazgatóság és a lévai részleg közötti —• enyhén szólva w nem megfelelő viszonyért? ""Minäfkét fél, de főként a'víllaUtl Igazgatóság. A viszálykodás egyáltalán nem vall következetes, ésszerű vezetésre, irányításra. Az igazgatóság tekintélyét nem lehet a zöld asztal mellől szilárdítani. Ehhez nélkülözhetetlen a dolgozókhoz való közvetlen, elvtársias viszony, a kölcsönös igyekezet a problémák megoldására. Ennek megteremtéséhez azonban nagyon elkel a járási pártbizottság támogatása. A múlt évi állapotokhoz viszonyítva sok tekintetben komoly javulás észlelhető az építővállalatban. Januárban és februárban 102 százalékra teljesítette a tervet. Igéretteljesen fejlődik a szocialista munkaverseny, a kötelezettségvállalási mozgalom ls. A problémák gyökeres megoldásához azonban ez még mindig kevés... KOBAK KORNÉL — SZABÖ GÉZA Tóth Erzsébet — a Safárikovói Állami Gazdaság sajószárnyi részlegének sertésgondozója — aktívan kiveszi részét a Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezetének munkájából. Nemrég letette az önkéntes ápolónői vizsgát s így most már a betegek ápo

r lásában is segítséget nyújt majd. (Németh J- felvétele)' 1984. április 3. * ŰJ SZÖ 7