Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)
1964-04-04 / 94. szám, szombat
Rudolf Uher: A Szlovák Nemzeti Felkelés emlékmüvének terve, (gipsz, 1963). GÁL SÁNDOR: ÉSZREVÉTLENÜL Haza .. Otthon ... Lassan bomló fogalmakká válnak. Lényegét a hovatartozásnak felszakították az évek, az utak. A harmóniák mivé foszlanakl. Otthoni sors: zárt világ sorsa. Innen ellök a vágy, s az értelem. Valamitakarsz, elindulsz motozva Kísér a gátlás, a dac, s a félelem. Te erre, húgod, bátyád arra. Nevel az élet közöny-hatalma, S ha olykor a véletlen egyszerre vet haza, Már van mindeteknek új, külön-igaza. S egymás előtt nem tudtok megállni. £ Mint régen, ha valami bántott. Tágul a rés, mit a Külön élet ütött, S gyanakvó szemekkel egymásra vigyáztok. S észrevétlenül, mint az évek, Felbomlik, ami összetartott. Nem maradnak, csak az emlékek'. Én tudom: törvény, hogy felnövünk, Akár a fák, s a füvek, S minden régitől különbözünk; Ami volt, volt. Átlépünk rajta. Próbálunk újat, ismeretlent. Régi énünket kettészakasztva. De otthon mégis játsszuk a régit, Ó, mert kell, kell a látszat Fedni a valót kezdettől végig. S ha már az idegeket szaggató esték ámyteste elfedi az arcokat, mikor mór nem látja senki, hogy az indulatok kétségbeesett táncba kezdenek homlokodon, s tüzes kérdőjelek égetik a szemed, megérted, már nincs itt helyed, már nincs nyugalom, s szeretet, ami kötne, belefulladt a távolságba, időbe, közönybe. ö. Te, Ti, ök - hirtelen csak emberek lesznek, hasonlók azokhoz, akikkel utazol. Ez talán megnyugtat, de kutatod, magadban, bennük, mindenkiben azt ami volt, ami múlt, ami elveszett; keresed a testvért, s csak egy embert találsz, más gondokkal, más célokkal, más tervekkel, s nehéz súlyok rakodnak rétegekre benned, szeretsz valakit, s nem tudod, hogyan szeressed, nem tudod, mit mondj, mit adj, ha kell, szobádban két árnyék felesel: a régi, s a mostani valód. Emberi törvény: kibírni mindent, s menni, menni mindig tovább, még akkor is, ha benned nem élnek már remények és csodák. Értem én, itt nincs semmi kiút. Végtelen lánc sodor: az Elet. Felnőttünk, régi kisfiúk, S nyelünk vagy százféle mérget. De feloldódik sok rokon-ásvány, Születnek forró, kristály-hatalmak, Roncs egek mögött nő a szivárvány, S a volt érzések új értelmet kapnak. Eszmei offenzívát! KÉT NAGYJELENTŐSÉGŰ esemény áll mögöttünk. Az egyik a párt XII. kongresszusa, a másik az Ideológiai munka Időszerű kérdéseivel foglalkozó ülés. Az elöbbln határozat mondta ki, hogy biztosítsuk a nép műveltségének és Ideológiai színvonalának növekedését, küzdjünk a polgári és a kispolgári ideológia csökevényei: a reformizmus, a kispolgári lelkület, a maradiság, a nyerészkedés és az Individualizmus ellen, fordítsunk nagyobb és rendszeresebb gondot az eszmei hatás, a kulturális és művészeti Javak terjesztése valamennyi eszközére: a sajtóra, a televízióra, a rádióra és a könyvkiadásra... Az utóbbin a beszámoló szögezte le: Pártunk Központi Bizottsága nagy bizalmat tanúsít a művészi front alkotó ereje és társadalmi felelőssége iránt. Felhívja a művészi értelmiség valamennyi tagját, az öszszes kulturális dolgozót, szilárdan zárkózzanak fel a párthoz és annak központi bizottságához, hogy művészi alkotásaikkal, közéleti munkájukkal, publicisztikai tevékenységükkel azonosítsák magukat a párt elveivel és és politikájával, hogy a párt vezetésével lássanak hozzá azoknak a nagy feladatoknak következetes teljesítéséhez, amelyeket a CSKP XII. kongresszusa eléjük ts kitűzött. Világos beszéd, teljesíthető feladatok. Am, ha fellapozzuk az elmúlt hetek és hónapok sajtótermékeit, szomorúan látjuk, hogy alig küzdöttünk a polgári és kispolgári Ideológia csökevényei: a kispolgári lelkület, a maradiság, a nyerészkedés és az Individualizmus ellen. Figyelmünket és erőnket távolról sem állítottuk úgy az eszmei hatás, a kulturális és művészeti javak terjesztése eszközeinek a szolgálatába, mint kellett volna, mint ezt társadalmunk érdekel megkövetelték. Furcsa módon, számos esetben, nem a tudatos és alkotó marxisták, hanem gyakran a felszínen lebegő, ösztönösségtől vezetett kispolgárok Indítottak és Indítanak „eszmei offenzívát". Figyeljük csak meg, milyen sok a vásári hang, a csipkelődés, a felelőtlen vagdalkozás, a fricskázás, a hibakeresés, a nagyképűség és a kispolgári hlszttzés. Ugyanakkor milyen kevés a bátor kiállás, a józan felmérés, a higgadt és tárgyilagos érvelés, a marxista meggyőzés, a harcos magatartás. Nem azt kifogásoljuk, hogy olyan jelenségek tenyésznek szabadon, amelyek nemrégen meglapultak. A szívünk teljes melegével kívánt demokrácia kiszélesítésének természetes velejárója, hogy teret kapnak disszonáns hangok, szóhoz Jutnak olyanok, akik eddig csak befelé éltek, akik nem marxisták, nem szocialisták, akik nem gondolkodnak dialektikusan, akik percemberek, akik nem ismerik sem a távlatokat, sem a természet és társadalom fejlődésének törvényeit. Beszéljenek, mondjanak véleményt mindazok, akik eddig hallgattak. Rendjén van. De engedjünk szóhoz jutni másokat is. A normális beszédet minden tisztességtudó ember meghallgatja. Ha egyetért vele helyesel, ha nem, vitatkozik. Ez lenne a teendő most is. Érveljünk, vitatkozzunk, cseréljük kl nézeteinket, győzzük meg egymást és cselekedjünk úgy, ahogy a szocializmusnak, a közösség érdekének a legjobb. E vitákban csupán annyit kérünk: ha mi, marxisták tisztességtudóan viselkedünk, és respektáljuk mások nézetét, elvárjuk, hogy minket ls respektáljanak, velünk ls tiszteségtudóan viselkedjék mindenki. A demokráciának, a szabad véleménynyilvánításnak ez nemcsak jellemzője, hanem alaptörvénye. Ám gyakran ml történik? Többnyire azok, akik egykor a legjobban panaszkodtak, hogy nem beszélhetnek, nem hallgatják meg, elnyomják őket stb. stb. ma, a párt Irányvonalának védelmezőit, a marxistánál és mindazokat, akik más véleményen vannak, mint ők, letorkolják, leintik, nem ritkán minősíthetetlen szavakkal Illetik. Mi ez? Felelőtlen hangoskodás, új sematizmus, új dogmatizmus. Szerintem minden együtt. De legyen akármi: ez az üt Járhatatlan, nem elősegltője, hanem csak fékezője és víszavetője a minden téren megindult kibontakozásnak és az egészségesebb légkör megteremtésének. ÉRTHETŐ, HA AZOKBÖL, akikben hosszú ideig élt a vélemény, és akik áldozatul estek a személyi kultusznak most, hogy helyreállt a lenini munkastílus, hogy kiszélesedett a demokrácia és megnyíltak a zsilipek, gátlástalanul árad a szó: nem bírnak érzelmeikkel, sokszor olyat is mondanak, amit később megbánnának. Érthetetlen azonban és bosszantó, amikor azok hangoskodnak és azok panaszkodnak, akik annak Idején a rosz módszereket buzgón támogatták és túlhajtották ... Vannak Ilyen emberek? Bizony vannakl Méghozzá sokan. Ök a percemberek, a hoppmesterek, az „ügyeskedők", a vámszedők. Egyik végletből a másikba esnek. Most ellenkező előjellel csinálják ugyanazt a rosszat, mint a múltban. Ök szeretnének leginkább „Intézkedni" ls. Egyet azonban elfelednek: a lenini munkanorma helyreállítása nemcsak a légkör, hanem a módszer megváltoztatását Is jelenti. Ma, — egyesek bármennyire ls szeretnék — senkit sem csomagolnak össze azért, mert véleményt nyilvánít, mert vitatkozik, mert olyasmit mond, ami nem egyezik azzal, amit ők, a „mlndenttudők" mondanak. S ha már itt tartunk, meg kell, hogy mondjuk azt ls: nagyon jó, hogy önállóan gondolkozhatunk, vitatkozhatunk, hogy megmondhatjuk véleményünket. Nem jó viszont, hogy a szélsőségekkel szemben nem alkotunk marxista egységfrontot, nem Indítunk lendületes ellentámadást. Sok a fájó seb, sok az elégedetlenség, sok a szocialista építőmunka során elkövetett hiba. Mindannyian tudjuk, mindannyiunknak fáj, hogy nem tartunk ott, ahol jobb munkával, nagyobb körültekintéssel és óvatosabb tervezéssel már tarthatnánk. Egyet azonban nem felejthetünk el. Ebben az országban a munkások, parasztok és értelmiségiek szövetségén alapuló munkáshatalom van, amely — eltérően az évtizedes, sőt évszázados vezetési gyakorlattal rendelkező kapitalizmustól — egy lerombolt társadalom romjain, vezetői gyakorlat nélkül építi az új, az előbbinél fejlettebb társadalmat. Kit hibáztassunk azért, hogy a gazdasági életben és az államvezetésben nem volt nagy szakértelme? A volt munkásokat és parasztokat?... A tudásnak ára van. Hibáinkkal, az életünkben beállott ficamokkal most a vezetés tudománya megszerzésének tandíját fizetjük. Éppen ezért nagy hiba, mikor egyesek mindent egy kalap alá vesznek, csak a hibákat látják és azokon próbálják elverni a port, akik jót akartak és áldozatot hoztak. A hibaforrásnak (a beosztás nagysága szerint) kisebb-nagyobb mértékben mindenki részese. A bajok orvoslása ls közös feladat. Nagy és üres szavakkal azonban éppúgy nem megyünk semmire, mint ahogy egymás korholása sem segít. Az egyedüli gyógyír: a munka. Dolgozzunk — a költö szavaival: — „pontosan, szépen", csináljuk jobban, mint eddig, s munkánk eredményes lesz. EGYARÁNT VONATKOZIK ez a gazdasági és a szellemi életre. Az Ideológiai munkában mindenekelőtt szellemi offenzíva szükséges. De nem olyan, mint említettük, nem olyan, ahol csak az egyik fél beszél. Egyenrangú félként olyan eszmei offenzívát Indítsunk, ahol nyíltan, tisztességes eszközökkel verjük vissza a kispolgári lelkületet, a maradiságot, az individualizmust és mindazt, ami Idegen a marxizmustól, a szocializmustól, az újtól, a jótól, a többség édekétől. Különösen a választások alkalmából fontos, hogy minden vonalon a munkáshatalom megszilárdításáért, az egyre jobb, egyre tökéletesebb vezetésért folyjék a harc. BALÁZS BÉLA Dicséretes kezdeményezés Néhány lelkes rima- kl tagja lehet, akt ér- tak elő G. Puccini Pilszombatt lakos elhatá- deklődik a zene iránt, langókisasszony című rozta, hogy megalakítja A vezetők célja az, operájából, mintegy kea városban a zenebará- hogy a körben törzsgár- resztmetszetét nyújtva tok körét. Az elgondo- da alakuljon kl, mely a híres műnek, lást tett követte s má- tovább sugározhatja a Az e; ső estet hamaris örömmel számolha- zene iránti szeretetet a rosan a második követi, tunk be, hogy a kör kívülállóknak. i s mg t két kitűnő venmegalakult, s a járási A járást és helyi szer- dégmüvész látogatja művelődési ház kereté- vek nagy megértést ta- meg a kört, M. Orszáben működik is. A kör núsítottak a kör ala- ghová hegedűművésznő vezetői: Gabonás Tibor kulásánál. Felszereié- és Kálin zongoraműzeneiskolát Igazgató, dr. sük a napokban egy v$ Sz. Weíszlovíts fenő orvos szép zongorával gyara- . „ „..„,«,„ o U és Markotán elvtárs a podott. , /ľ vezetotneK művelődési ház dolgo- A kör első nyilvános < á> á* J? ,n 0L zója. A szervezőket az hangversenye kitűnően Tlr^i/ÁZ £ l a szándék vezette, hogy sikerült. A bratislavat J i' barátokat szerezzenek opera néhány neves tag- ™ é n± p?! dáu l T a klasszikus zenének, ját hívták meg a város- o P x Elkezdődött a rendsze- ba, akiknek zeneszámai Z.íl T/l ff res klubélet, melynek nagy ^ényt^erUet- Javult Ä keretében a művelődést tek a közönségnek. f , em PuPtt a házban összejöveteleket GMIM Mlovtčaoá, h%ZgnehezTnfüthe rendeznek, vitaesteket JZT é\!SmaH és t ö' ^rnaszombat egyre vezetnek s meghallgat- f fejlődő kulturális élete Iák a legújabb hangié- véTzongoraj7ékát él- bizony nagyon hiányolmezeket, ismertetik a vezhették a hangver- f *° r h sz e t rä müvei s' zenei élet számos ese- seny résztvevői. A mű- 1 onnon Iményét. A körnek bár- vészek részleteket ad- VERES JAN03 1884. április 4. * ffj SZÖ 8 >
