Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-04 / 94. szám, szombat

Rudolf Uher: A Szlovák Nemzeti Felkelés emlékmüvének terve, (gipsz, 1963). GÁL SÁNDOR: ÉSZREVÉTLENÜL Haza .. Otthon ... Lassan bomló fogalmakká válnak. Lényegét a hovatartozásnak felszakították az évek, az utak. A harmóniák mivé foszlanakl. Otthoni sors: zárt világ sorsa. Innen ellök a vágy, s az értelem. Valamitakarsz, elindulsz motozva Kísér a gátlás, a dac, s a félelem. Te erre, húgod, bátyád arra. Nevel az élet közöny-hatalma, S ha olykor a véletlen egyszerre vet haza, Már van mindeteknek új, külön-igaza. S egymás előtt nem tudtok megállni. £ Mint régen, ha valami bántott. Tágul a rés, mit a Külön élet ütött, S gyanakvó szemekkel egymásra vigyáztok. S észrevétlenül, mint az évek, Felbomlik, ami összetartott. Nem maradnak, csak az emlékek'. Én tudom: törvény, hogy felnövünk, Akár a fák, s a füvek, S minden régitől különbözünk; Ami volt, volt. Átlépünk rajta. Próbálunk újat, ismeretlent. Régi énünket kettészakasztva. De otthon mégis játsszuk a régit, Ó, mert kell, kell a látszat Fedni a valót kezdettől végig. S ha már az idegeket szaggató esték ámyteste elfedi az arcokat, mikor mór nem látja senki, hogy az indulatok kétségbeesett táncba kezdenek homlokodon, s tüzes kérdőjelek égetik a szemed, megérted, már nincs itt helyed, már nincs nyugalom, s szeretet, ami kötne, belefulladt a távolságba, időbe, közönybe. ö. Te, Ti, ök - hirtelen csak emberek lesznek, hasonlók azokhoz, akikkel utazol. Ez talán megnyugtat, de kutatod, magadban, bennük, mindenkiben azt ami volt, ami múlt, ami elveszett; keresed a testvért, s csak egy embert találsz, más gondokkal, más célokkal, más tervekkel, s nehéz súlyok rakodnak rétegekre benned, szeretsz valakit, s nem tudod, hogyan szeressed, nem tudod, mit mondj, mit adj, ha kell, szobádban két árnyék felesel: a régi, s a mostani valód. Emberi törvény: kibírni mindent, s menni, menni mindig tovább, még akkor is, ha benned nem élnek már remények és csodák. Értem én, itt nincs semmi kiút. Végtelen lánc sodor: az Elet. Felnőttünk, régi kisfiúk, S nyelünk vagy százféle mérget. De feloldódik sok rokon-ásvány, Születnek forró, kristály-hatalmak, Roncs egek mögött nő a szivárvány, S a volt érzések új értelmet kapnak. Eszmei offenzívát! KÉT NAGYJELENTŐSÉGŰ esemény áll mögöttünk. Az egyik a párt XII. kongresszusa, a másik az Ideológiai munka Időszerű kérdéseivel foglal­kozó ülés. Az elöbbln határozat mondta ki, hogy biztosítsuk a nép műveltségének és Ideológiai színvo­nalának növekedését, küzdjünk a polgári és a kispolgári ideológia csö­kevényei: a reformizmus, a kispolgá­ri lelkület, a maradiság, a nyerész­kedés és az Individualizmus ellen, fordítsunk nagyobb és rendszeresebb gondot az eszmei hatás, a kulturális és művészeti Javak terjesztése vala­mennyi eszközére: a sajtóra, a tele­vízióra, a rádióra és a könyvkiadás­ra... Az utóbbin a beszámoló szö­gezte le: Pártunk Központi Bizottsá­ga nagy bizalmat tanúsít a művészi front alkotó ereje és társadalmi fe­lelőssége iránt. Felhívja a művészi értelmiség valamennyi tagját, az ösz­szes kulturális dolgozót, szilárdan zárkózzanak fel a párthoz és annak központi bizottságához, hogy művészi alkotásaikkal, közéleti munkájukkal, publicisztikai tevékenységükkel azo­nosítsák magukat a párt elveivel és és politikájával, hogy a párt vezeté­sével lássanak hozzá azoknak a nagy feladatoknak következetes teljesíté­séhez, amelyeket a CSKP XII. kong­resszusa eléjük ts kitűzött. Világos beszéd, teljesíthető felada­tok. Am, ha fellapozzuk az elmúlt hetek és hónapok sajtótermékeit, szomorúan látjuk, hogy alig küzdöt­tünk a polgári és kispolgári Ideoló­gia csökevényei: a kispolgári lelkü­let, a maradiság, a nyerészkedés és az Individualizmus ellen. Figyelmün­ket és erőnket távolról sem állítot­tuk úgy az eszmei hatás, a kulturális és művészeti javak terjesztése esz­közeinek a szolgálatába, mint kellett volna, mint ezt társadalmunk érde­kel megkövetelték. Furcsa módon, számos esetben, nem a tudatos és al­kotó marxisták, hanem gyakran a felszínen lebegő, ösztönösségtől ve­zetett kispolgárok Indítottak és In­dítanak „eszmei offenzívát". Figyel­jük csak meg, milyen sok a vásári hang, a csipkelődés, a felelőtlen vag­dalkozás, a fricskázás, a hibakere­sés, a nagyképűség és a kispolgári hlszttzés. Ugyanakkor milyen kevés a bátor kiállás, a józan felmérés, a higgadt és tárgyilagos érvelés, a mar­xista meggyőzés, a harcos magatar­tás. Nem azt kifogásoljuk, hogy olyan jelenségek tenyésznek szabadon, amelyek nemrégen meglapultak. A szívünk teljes melegével kívánt demokrácia kiszélesítésének termé­szetes velejárója, hogy teret kapnak disszonáns hangok, szóhoz Jutnak olyanok, akik eddig csak befelé él­tek, akik nem marxisták, nem szocia­listák, akik nem gondolkodnak dia­lektikusan, akik percemberek, akik nem ismerik sem a távlatokat, sem a természet és társadalom fejlődésé­nek törvényeit. Beszéljenek, mondja­nak véleményt mindazok, akik eddig hallgattak. Rendjén van. De enged­jünk szóhoz jutni másokat is. A nor­mális beszédet minden tisztességtudó ember meghallgatja. Ha egyetért ve­le helyesel, ha nem, vitatkozik. Ez lenne a teendő most is. Érveljünk, vitatkozzunk, cseréljük kl nézetein­ket, győzzük meg egymást és csele­kedjünk úgy, ahogy a szocializmus­nak, a közösség érdekének a legjobb. E vitákban csupán annyit kérünk: ha mi, marxisták tisztességtudóan visel­kedünk, és respektáljuk mások néze­tét, elvárjuk, hogy minket ls respek­táljanak, velünk ls tiszteségtudóan viselkedjék mindenki. A demokráciá­nak, a szabad véleménynyilvánítás­nak ez nemcsak jellemzője, hanem alaptörvénye. Ám gyakran ml törté­nik? Többnyire azok, akik egykor a legjobban panaszkodtak, hogy nem beszélhetnek, nem hallgatják meg, elnyomják őket stb. stb. ma, a párt Irányvonalának védelmezőit, a mar­xistánál és mindazokat, akik más véleményen vannak, mint ők, letor­kolják, leintik, nem ritkán minősít­hetetlen szavakkal Illetik. Mi ez? Felelőtlen hangoskodás, új sematiz­mus, új dogmatizmus. Szerintem min­den együtt. De legyen akármi: ez az üt Járhatatlan, nem elősegltője, hanem csak fékezője és víszavetője a min­den téren megindult kibontakozás­nak és az egészségesebb légkör meg­teremtésének. ÉRTHETŐ, HA AZOKBÖL, akikben hosszú ideig élt a vélemény, és akik áldozatul estek a személyi kultusz­nak most, hogy helyreállt a lenini munkastílus, hogy kiszélesedett a demokrácia és megnyíltak a zsilipek, gátlástalanul árad a szó: nem bír­nak érzelmeikkel, sokszor olyat is mondanak, amit később megbánná­nak. Érthetetlen azonban és bosszan­tó, amikor azok hangoskodnak és azok panaszkodnak, akik annak Ide­jén a rosz módszereket buzgón tá­mogatták és túlhajtották ... Vannak Ilyen emberek? Bizony vannakl Még­hozzá sokan. Ök a percemberek, a hoppmesterek, az „ügyeskedők", a vámszedők. Egyik végletből a másik­ba esnek. Most ellenkező előjellel csinálják ugyanazt a rosszat, mint a múltban. Ök szeretnének leginkább „Intézkedni" ls. Egyet azonban elfe­lednek: a lenini munkanorma hely­reállítása nemcsak a légkör, hanem a módszer megváltoztatását Is jelenti. Ma, — egyesek bármennyire ls sze­retnék — senkit sem csomagolnak össze azért, mert véleményt nyilvá­nít, mert vitatkozik, mert olyasmit mond, ami nem egyezik azzal, amit ők, a „mlndenttudők" mondanak. S ha már itt tartunk, meg kell, hogy mondjuk azt ls: nagyon jó, hogy ön­állóan gondolkozhatunk, vitatkozha­tunk, hogy megmondhatjuk vélemé­nyünket. Nem jó viszont, hogy a szélsőségekkel szemben nem alko­tunk marxista egységfrontot, nem Indítunk lendületes ellentámadást. Sok a fájó seb, sok az elégedet­lenség, sok a szocialista építőmunka során elkövetett hiba. Mindannyian tudjuk, mindannyiunknak fáj, hogy nem tartunk ott, ahol jobb munká­val, nagyobb körültekintéssel és óva­tosabb tervezéssel már tarthatnánk. Egyet azonban nem felejthetünk el. Ebben az országban a munkások, pa­rasztok és értelmiségiek szövetségén alapuló munkáshatalom van, amely — eltérően az évtizedes, sőt évszáza­dos vezetési gyakorlattal rendelkező kapitalizmustól — egy lerombolt tár­sadalom romjain, vezetői gyakorlat nélkül építi az új, az előbbinél fej­lettebb társadalmat. Kit hibáztassunk azért, hogy a gazdasági életben és az államvezetésben nem volt nagy szakértelme? A volt munkásokat és parasztokat?... A tudásnak ára van. Hibáinkkal, az életünkben beállott ficamokkal most a vezetés tudomá­nya megszerzésének tandíját fizet­jük. Éppen ezért nagy hiba, mikor egyesek mindent egy kalap alá vesz­nek, csak a hibákat látják és azo­kon próbálják elverni a port, akik jót akartak és áldozatot hoztak. A hi­baforrásnak (a beosztás nagysága szerint) kisebb-nagyobb mértékben mindenki részese. A bajok orvoslása ls közös feladat. Nagy és üres sza­vakkal azonban éppúgy nem me­gyünk semmire, mint ahogy egymás korholása sem segít. Az egyedüli gyógyír: a munka. Dolgozzunk — a költö szavaival: — „pontosan, szé­pen", csináljuk jobban, mint eddig, s munkánk eredményes lesz. EGYARÁNT VONATKOZIK ez a gaz­dasági és a szellemi életre. Az Ideo­lógiai munkában mindenekelőtt szel­lemi offenzíva szükséges. De nem olyan, mint említettük, nem olyan, ahol csak az egyik fél beszél. Egyen­rangú félként olyan eszmei offenzí­vát Indítsunk, ahol nyíltan, tisztessé­ges eszközökkel verjük vissza a kis­polgári lelkületet, a maradiságot, az individualizmust és mindazt, ami Ide­gen a marxizmustól, a szocializmus­tól, az újtól, a jótól, a többség é­dekétől. Különösen a választások al­kalmából fontos, hogy minden vona­lon a munkáshatalom megszilárdítá­sáért, az egyre jobb, egyre tökélete­sebb vezetésért folyjék a harc. BALÁZS BÉLA Dicséretes kezdeményezés Néhány lelkes rima- kl tagja lehet, akt ér- tak elő G. Puccini Pil­szombatt lakos elhatá- deklődik a zene iránt, langókisasszony című rozta, hogy megalakítja A vezetők célja az, operájából, mintegy ke­a városban a zenebará- hogy a körben törzsgár- resztmetszetét nyújtva tok körét. Az elgondo- da alakuljon kl, mely a híres műnek, lást tett követte s má- tovább sugározhatja a Az e; ső estet hama­ris örömmel számolha- zene iránti szeretetet a rosan a második követi, tunk be, hogy a kör kívülállóknak. i s mg t két kitűnő ven­megalakult, s a járási A járást és helyi szer- dégmüvész látogatja művelődési ház kereté- vek nagy megértést ta- meg a kört, M. Orszá­ben működik is. A kör núsítottak a kör ala- ghová hegedűművésznő vezetői: Gabonás Tibor kulásánál. Felszereié- és Kálin zongoramű­zeneiskolát Igazgató, dr. sük a napokban egy v$ Sz. Weíszlovíts fenő orvos szép zongorával gyara- . „ „..„,«,„ o U és Markotán elvtárs a podott. , /ľ vezetotneK művelődési ház dolgo- A kör első nyilvános < á> á* J? ,n 0L zója. A szervezőket az hangversenye kitűnően Tlr^i/ÁZ £ l a szándék vezette, hogy sikerült. A bratislavat J i' barátokat szerezzenek opera néhány neves tag- ™ é n± p?! dáu l T a klasszikus zenének, ját hívták meg a város- o P x Elkezdődött a rendsze- ba, akiknek zeneszámai Z.íl T/l ff res klubélet, melynek nagy ^ényt^erUet- Javult Ä keretében a művelődést tek a közönségnek. f , em PuPtt a házban összejöveteleket GMIM Mlovtčaoá, h%ZgnehezTnfüthe rendeznek, vitaesteket JZT é\!SmaH és t ö' ^rnaszombat egyre vezetnek s meghallgat- f fejlődő kulturális élete Iák a legújabb hangié- véTzongoraj7ékát él- bizony nagyon hiányol­mezeket, ismertetik a vezhették a hangver- f *° r h sz e t rä müvei s' zenei élet számos ese- seny résztvevői. A mű- 1 onnon I­ményét. A körnek bár- vészek részleteket ad- VERES JAN03 1884. április 4. * ffj SZÖ 8 >

Next

/
Oldalképek
Tartalom