Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-04 / 94. szám, szombat

Őfelsége, a nép« Hogyan szólítsák egymást a szovjet emberek? Régebbi számunkban Ismertettük Vlagyimir Szolouhtn szovjet író javaslatát, hogy a szovjet társadalom Ismeretlen emberek között váljék Ismét udvarias megszólítási formává az „uram," „úrnőm" használata. Szolouhin javaslata nagy visszhangot keltett, és vitát indított el, melyet a Nyegyelja című lap összegez. A hozzászólók — különböző foglalkozású emberek — két táborra oszlanak. Kisebbségben vannak azok, akik eleve elvetik a régi „uram", „úrnőm", újbóli használatát, viszont ók is szükségét érzik új, udvarias megszólítási formáknak. Az egyik hozzászóló a probléma mélyére hatolva kijelentette, hogy az emberek érintkezésében az udvariasság önmagában is komoly problémát Jelent, s ez nem oldható meg két-három új udvarias kifejezés meghonosításával. Többen azzal magyarázzák a régi „uram", „úrnőm" kifejezés felújításának jogosságát, hogy idővel megváltozik a szavak értelme. A forradalom után e szavak gyűlöletet keltettek, mert még nagyon frissek voltak a legyőzött kizsákmányoló osztályok emlékei, s e megszólítási forma a burzsujokra emlékeztette a győzelmes munkásosztályt. Ma azonban, majdnem egy félszázad múltán, az uralkodó munkásosztály tagjai nyugodtan használhatják. Egyesek a marxizmus klasszikusaira hivatkoznak, akik a királyokat megillető címmel emlegették a dolgozókat: „Őfelsége, a nép". Csodálatos emlékezőtehetség Látogatás GABRIELA AMBROVÁ fejszámolő művésznél Nehezen sikerült a találkozás. Gabriela ritkán tartózkodik Prá-: gában, és ha véletlenül két-három napig otthon van zsúfolt a prog-; ramja: tanulás, gyakorlás, próba, fellépés. A türelem azonban ró-i zsát terem. Egy szép napon becsöngettem dr. Otakar Marsík smíchovi lakásán és végignéztem Gabariela Ambrová fotografikus emléke-; zőtehetségű fejszámoló művész mutatványait. Egy torreádornak is sok Emilio Oliva spanyol bikaviadort a tizenharmadik mérkőzésén baleset érte. A 25 éves torreádort haldokolva szállították az egyik madridi kórházba. Az orvosok lemondtak az életéről. Agonizált, amikor filmesek és fotoriporterek lepték el a betegszobát és gondosan megörökítették az odahívott pap minden mozdulatát. Az egészben csak az volt meglepő, \ hogy a pap nem a betegek kenetét ment feladni Oliváuak, hanem megeskette őt egy bájos leányzóval. • Csodák csodája: a torreádor nem' sokára felgyógyult. Mily nagy volt a meglepetése, amikor bemutatták neki újdonsült feleségét. Hisz neki még menyasszonya sem volt. S hogy ő igent mondott volna?... Ekkor derült ki a turpisság. Oliva impresszáriója lemondva pártfogoltja életéről, menteni akarta a menthetőt, persze az anyagiakat. Szenzációs esketésl szertartást rendezett, hogy odacsődítse a filmeseket és jó reklámot csináljon. Hiába, a tőke világában semmi sem szent. (A Nyegyelja nyomán) Gabriela Ambrová Akibernetikus gépek korszakában kicsit furcsa csodáról beszélni, de a március 23-án huszadik életévét betöltő Gabriela képességei valóban csodával határosak. Mielőtt még bemutatnám mit tud ez a bájos, kedves és nagyon szerény lány, hadd mondjam el életének, felfedezésének történetét. TrenCínben született, szülei Szlovákiában laknak, édesanyja a sninai Vihorlat takarítónője. Gabriela diplomás ápolónő, 1962-ben érettségizett, és tavaly októberig Prága motoli kórházában dolgozott. Mint az általában lenni szokott, a tehetséges emberek igen sokoldalúak. Gabriela kiváló diák volt, és egészen természetesnek vette, hogy mindig mindenre emlékezett, még olyan anyagra is, amit évekkel ezelőtt hallott. Emellett versenyszerűen úszott, sportlövészettel, súlylökéssel foglalkozott, szenvedélyesen sakkozott és énekelt. Kellemes hangjával, Jó mimikájával nagyszerűen elszórakoztatta diákotthonbeli barátnőit. űk beszélték rá: vegyen részt a televízió „Üj énekeseket keresünk" versenyén. Dr. Maršík zeneszerző, a zsűri elnöke felfigyelt gazdag árnyalatú hangszínére. Javasolta, tanuljon énekelni, és ha akar, egyelőre mint műkedvelő, esztrád műsorokon is felléphet. — Így Ismerkedtünk meg — mondja dr. Maršík. Gabriela megkezdte az énektanulást. Tanárnője meglepetéssel állapította meg, hogy egészen ritka, három és negyed oktáv hangbősége van, kitűnő a hallása, jó előadó, egyszóval született sanzonénekesnő. — Egyik esztrád fellépés után, hogy gyorsabban teljen az idő, az autóban játszani kezdtünk. Hárman voltunk, mindenki jelsorolt tíz tárgyat, s versenyeztünk, kt emlékszik a legtöbb szóra. A többlek még saját szavaikat sem tudták elismételni. Gabriela viszont a legnagyobb természetességgel majdnem hiba nélkül pontosan felsorolta mindegyiket. — Maršík szinte megdöbbent — meséli mosolyogva Gabriela, — nem akarta elhinni, hogy soha életemben nem hallottam mnemotechntkáról, fogalmam sincs róla mi az, ő viszont már régebben foglalkozott vele, ezért is ajánlotta ezt a társasjátékot. — Abban a pillanatban tudatára ébredtem, hogy egyedülálló tehetséget fedeztem fel. Nagyon keményen gyakorolni kezdtünk, naponta háromnégy órát. Gabriela bámulatra méltó adottsága és dicséretet érdemlő szorgalma nem várt eredménnyel járt — egészíti ki Marsík Gabrielát. Kérdésemre, mi is az a mnemotechnika és hogyan fejleszthető, gyakorolható, dr. Mašík megmagyarázta, hogy a mnemotechnika (görög eredetű szó) azoknak a módszereknek az összessége, melyeknek célja az adatokra, számokra, stb. vonatkozó emlékezés megkönnyítése, főként asszociáción, képzettársításon alapul. A megfelelő hazai és külföldi szakirodalom tanulmányozása után saját módszert dolgozott ki. Gabriela fokozatosan elsajátította az emlékezés különböző rendszereit. Tudomása szerint jelenleg Európában senki nem szárnyalja túl teljesítményét. A hallottak után s amit már mások Is meséltek, akik Ambrovát látták, felcsigázott kíváncsisággal vártam a részemre rögtönzött előadást. Gabriela most nem szerepel Prágában, vidéki turnéja van, utána kéthónapos svédországi körútra készül, és ezért beleegyezett a „rendkívüli" előadásba. — Írjon le egy harmincegy számjegyből álló számsort — mondja Magík. 322.697 ... 815.452 í, 128.351, 477.943 4782247 — még kigondolni is nehéz, nemhogy emlékezni rá. Gabriela rámnéz, elfordul, és már sorolja is a számokat. — Kérdezzen öszsze-vtssza elölről az ötödik, tizenkettedik, hátulról a negyedik, kilencedik szám stb. Gabriela előbb válaszol fejből, mint ahogy én a papíron megtalálom a megfelelő számot. Hihetetlen... Gyorsítom az iramot, röpülnek a kérdések, a helyes válasz nem tart tovább egy másodpercnél. Egyetlenegyszer sem téved: A számokat ezután különböző színekkel takarjuk le. Piros, kék, sárga, lila, barna stb. színű táblákkal. Gabriela egy pillantást vet a színekre, elfordul és kezdődik az egész élőiről. — Milyen szín van jobbról a nyolcadik számon? — Sárga és alatta l-es szám. — A tizenkilencediken? — Piros és alatta 4-es. Negyven másodperc alatt negyven tárgyat sorolok fel, tehát egy szót egy másodperc alatt vés az emlékezetébe. Leírom, megszámozom a szavakat. — Tizenötödik szó? — Szőnyeg. Huszonkilencedik? — Színház. És megfordítva: a zsebkendő hányadik szó? — Harmincötödik. — Fénykép? — Huszonharmadik. Már nem is csodálkozom, amikor felsorolja az egészet egymás után. A naptár-„mutatvány" sem könynyebb. Gabriela észben tartja a teljes Julián- és Gregorián-naptárt. Ha valaki például megkérdezi, milyen napra esett 1954. február 16. vagy 1789. július 14., azonnal megmondja: hétfő, kedd vagy szerda stb. — Nem fáradt el? — kérdem, hiszen még hallgatni is fantasztikus, amit csinál. — Dehogy. Szórakoztat, könnyedén, örömmel számolok. Napi egy fellépést meg sem érzek, kettő-három kicsit kimerít. De ha közben húsz-harminc percet, alszom, felfrissülök. Es rajongok a zenéért. Közbeiktatott énekszámaimmal nemcsak a közönséget, Kérdezzen össze-vissza: előlrűl-há túlról. magamat is szórakoztatom — árulja el- ' Dr. Maršík zongorához ül. Gabriela cseh, szlovák, francia sanzonokat énekel. Körülbelül 700 dal szerepel repertoárján. Elég ha valamit egyszer hall, rögtön tudja. Januárban kezdett svédül tanulni, s már egész jól megy neki. A jövő évi tervek: Nyugat-Németország, Teherán, Ausztria, közben állandó tanulás, gyakorlás. A húszesztendős szlovák kislány karrierje kezdetén áll. A nemrég Brnőban megrendezett artistafesztiválon kivívta a külföldi szakemberek elragadtatását. Nagy tehetség, azt hiszem még hallunk majd róla. KIS ÉVA A képen látható háztömb a gdanski tervezők legújabb elképzelése. Előzetes számítások szerint kivitelezése a szokásos háztömbökénél olcsóbb lesz. A tervezetet szakértők vizsgálják, mintapéldányát Gdanskban építik fel. Felvételünkön Kazimíra M i r e c ka és Ryszard Zeslawski tervezők a háztömb modelljével. CLEOPATRA kiábrándulása Elisabeth T aylor számára kellemetlenül kezdődött az esztendő. Elvesztette perét, melyben további 5 millió dollár kártérítést követelt a 2 0 1 h C e n t u r y F o x amerikai filmvállalattól. Elisabeth Taylor Cleopatrát alakította a társaság azonos című filmjében, amelyet a világ legdrágább filmjének tartanak. A tartalmilag silány, kimondottan látványosságra készült film forgatásánál százezer dollár értékű elefánthadat vonultattak fel, kibérelték Borghese herceg olaszországi kastélyát, hogy a parkjában felépíthessék Alexandria mását stb. Nem meglepő tehát, hogy a film kerek 40 millió dollárba került. Forgatás közben Elisabeth Taylor többször borsot tört a társaság orra alá. Egyszer megbetegedett, amiről végeredményben nem tehet, máskor pedig „sztárbetegségbe" esett, puszta szeszélyből nem volt hajlandó filmezni, ami 3 millióba került a filmgyárnak. A társaság éppen ezért nem fizet, s a bíróság Igazat adott neki. Persze, más okok is közrejátszanak. A 20-th Gentury Fox a csőd szélén áll. Nem meglepő, hisz a közönség már megelégelte a látványos, de tartalmilag üres filmeket. A Cleopatra megbukott, forgatási költségeinek felét sem térítették meg az előadások. A társaság most más „szenzáció"-t hajhász. Legújabb kísérlete Marilyn Monroe utódjának, a 23 éves Gil SaintJohn fiatal sztárnak futtatása. Ez is kétes vállalkozás, mint ahogy a fiatal színésznő üstökösként ívelő pályá-. ja is „üstökös életű" lehet. Nehéz manapság főnöknek lenni Elnézést, ha valakit is bátorkodtam felelősségre vonni.. i A vezérigazgató személyesen nyújtotta át a kinevezést. Kezet adott és megveregette a vállam. — A helyzet tragikusnak éppen nem mondható. A tejfeldolgozó üzem ugyan nem teljesíti a tervet, a munkaerkölcs enyhén szólva laza, azért kesergésre nincs ok. Fontos az erélyes kéz... Kezdtem a helyzettel ismerkedni Az első hónap végén bekértem az alkalmazottak bérelszámolását. Tyű, a teremtettéti A fizetés három napot késik ... A könyvelő megvonja a vállát. Elmagyarázza, hogy osztályukon egy emberrel kevesebb dolgozik. Eddig más osztályokról segítettek kt fizetés előtt. Most megtagadták. — Fel kell venni még egy erőt! Nem lehet. A létszám telies. De Korpásné csak hébe-hóba jár be. — Gyereket vannak ... A férje néha egész hetekre eltűnik, nem törődik a családdal. Pedig olyan aranyos csöppségek. Három ... Halálos vétek. Valamiből csak élniök kell. Az előző igazgató elvtárs nagyon megértő ember volt... Értem. Az asszonynak ls, a gyerekeknek is élniök kell. Csak Korpásné nem dolgozhat a gyerekek miatt, a férje meg nem törődik velük. Dehát szocialista társadalomban élünk. Végső soron van társadalmi felelősség ls! Fel kell karolni Korpásnétl Ezt diktálja a szocialista humanizmus. Csalja a férje? Emberek vagyunk... Mással is megeshet. Nekem is vannak gyermekeim. El tudom képzelni, egyszer történetesen elhagynám őket, milyen jól esne, ha valaki megszánná szegényeket ... Felvettünk egy munkaerőt. Terven, létszámon felül. Túlléptük ugyan a béralapot, dehát sebaj. Felebaráti kötelességünket ennek árán is teljesítettük. és Korpásné, ha csak Ideje engedte, mindig be-benélett és kisegített. A megértés egy főnök legfontosabb tulajdonsága. Gyakorlatom folyamán erről még számtalanszor meggyőződtem. Itt van például Pisze Gizella esete. A portás súgta egyszer a fülembe, hogy nem jó vért szül az engedékenységünk. Titokzatosan emelte orra elé mutatóulját. Sokat sejttetően mosolyogtam. Egy portás ne higyje, hogy az igazgató nem tud az üzemben történő dolgokról. Igen ám, de ml lehet azzal a Pisze Gizellával? Másnap hirtelen ötletem támadt: behívattam a személyzeti osztály vezetőjét. — Mondja csak, kartársnő, meddig tűrjük még Pisze Gizella kilengéseit? Meghökkent, majd kárörvendő mosoly csillant a szemében. — Nem titok, mindenki tudja... Dehogyis mindenki, itt vagyok például én. — Önt vonom felelősségre! Hangjából dac csendült. Tekintete, arckifejezése tiltakozott. Felhorkant. Végre mégis kinyögte: Szombaton előbb megy el, és hétfőn később jön be. A műhelybizottság elnöke is Igazolja. Pisze az ötven felé közeleg. Kapuzárás előtt... Ilyen korban az ember érzékenyebb. Társat is nehezebb szereznie. Ha ötven évig nem stkerült... Most van egy ismerőse, valami kőműves. Szombaton érkezik, hétjön utazik viszsza. Ahogy az építkezéseken szokás. Kitartó, jóságos teremtés ez a Gizi. Várja őt minden szombaton az állomáson, hétfőn meg kikísért. Emberek vagyunk. Az előző igazgató elvtárs nagyon megértő ember volt... Ezen ne múljék. Én ls megértő leszek. Szép lassan alakultak a dolgok. Ogy éreztem, mind közelebb kerülök az emberekhez. Ez a ló munka alapja — gondoltam és szövögettem terveim. Talán egyszer még a tervet ls teljesíthetjük. Ekkor történt, amit a legkevésbé váriam. Egy napon a raktáros — hadirokkant — bicegett hozzám. — Igazgató elvtárs, lesz szíves aláírni... Leírás. Romlott áru... Elöntött az epe. Elromlott, leírjuk! Mintha misem, történt volna. Börtönnel fenyegettem. — Már meg tessék engedni... Megjártam a frontot, a fél lábam ott hagytam. Itt tizenkét éve dolgozom, de börtönnel még nem fenyegetett senki... Pedig leírás is történt már néhányszor. Egy tejüzemnél előfordulhat... — Nem! — Kérem ... Megfordult és Indult. Visszahívtam. Türtőztettem magam. — Miért romlott el az áru? — Elfelejtettük átdiszponálnl... — Ki felejtette el? — Nem jól fejeztem kl magam ... Nem felejtette el: nem volt rá ideje ... — Kinek? — Szentes elvtársnőnek. Tanul, kérem szépen. Tetszik tudni, mi küldtük öt főiskolára. Az igazgatóság egy embert kért. Mert hát ezt is tervezik. Egyedül ő vállalta. Megígértük, mindenben segítségére leszünk ... Mit lehet tudni, elvégzi a főiskolát, még az igazgatónk is lehet... Es tetszik tudni, éppen vizsgázott, nem járt munkába, A túró megsavanyodott, a sajt megpenészedett. Így csak nem adhatjuk piacra... Néhány mázsa az egész.., Volt ennél több ls... Vállalatunk teljesítette a tanulmányi irányszámot. Örülhetünk, hogy Szentes egyáltalán vállalta. Elvégre az oklevél nem az ő érdeke, hanem a vállalaté. — Mennyit tesz kl a kár? — Kár? Kérem, mi a veszteséget is tervezzük ... Szót sem érdemel... Tizenötezer sincs ... — Egy vagon sajt, meg ugyanannyi túró? — Egyszerű ez, kérem. Az áru megromlott, leértékeljük. És a leértékelt ár összegét írjuk le... Hát jó, előttem már csinálták mások is és talán még utánam is fogják csinálni. De lesz egy főiskolát végzett erőnk és ezt minden kimutatásban feltüntethetjük. Azt hittem, az emberekről való gondoskodás minden formáját kimerítettük már. Tévedtem. Néhány nappal később ismét a személyzeti osztály vezetője keresett fel. — Göncziné egy hét szabadságot kér. — Joga van rá... — Tetszik tudnt, a férje egyhetes szakszervezeti üdülést kapott és együtt szeretnének menni... — Ahogy tetszik ... — Igen, de Göncziék a nyáron a Balatonra mennek ... — Az ő dolguk ... — Igen, de Gönczinének csak három hét a szabadsága! — Ez is az ö dolga... — De Göncziéknek három hét kt van fizetve a Balatonon ... — Három hét szabadságból nem vehet kl négyet! — Ezért jöttem, Igazgató elvtárs ... Gönczinének megadhatnánk azt az egy hetet. Férje a főigazgatóságon dolgozik.,, — Ijesztget? — Dehogy! Nem árt az Ilyen kapcsolat... — Protekció? — Hová gondol! Gönczi elvtárs annyi jót tett nekünk, hogy csak háláról lehet szó ... Es még tehet is... Menjen hát Göncziné a férjével egy hét. szakszervezett üdülésre és három hétre a Balatonra. A jó kapcsolatok sohasem ártanak. A családi szálak is erősödnek. Elvégre emberek vagyunk! Dehát erre magamtól nem jöttem rá. Azt hittem, minden a fegyelem meg a tervteljesítés. Itt tanultam meg a személyzeti osztály vezetőjétől, a raktárnoktól és a szakszervezet elnökétől, hogy első az ember. Terv, előírás, rendelet, törvény? Hát mi ez az ember ezernyi problémájához képest?! Nem születtem igazgatónak. Csak a vállalatot, a társadalom szűk érdekeit néztem. Pedig ml ez az emberek sokrétű, ezer árnyalatú gondjai mellett?! Van egyéni, családi életük és ezen belül tengernyi nehézség. Ml lehet ennél fontosabb? Tévedtem. Nem váltottam be a hozzám fűzött reményeket. Most utólag kérek bocsánatot mindazoktól, akiket munkaerkölccsel, tervteljesítéssel merészkedtem zaklatni, míg ők nagy-nagy embert problémáikkal küzdöttek. És ezennel lemondok tisztségemről .,, • L ZSILKÁ LÁSZLÖ ŰJ SZÖ 6 $ 1964. április *,