Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-04 / 94. szám, szombat

Őfelsége, a nép« Hogyan szólítsák egymást a szovjet emberek? Régebbi számunkban Ismer­tettük Vlagyimir Szolouhtn szovjet író javaslatát, hogy a szovjet társadalom Ismeretlen emberek között váljék Ismét udvarias megszólítási formává az „uram," „úrnőm" használa­ta. Szolouhin javaslata nagy vissz­hangot keltett, és vitát indított el, melyet a Nyegyelja című lap összegez. A hozzászólók — külön­böző foglalkozású emberek — két táborra oszlanak. Kisebbség­ben vannak azok, akik eleve elve­tik a régi „uram", „úrnőm", új­bóli használatát, viszont ók is szükségét érzik új, udvarias meg­szólítási formáknak. Az egyik hozzászóló a probléma mélyére hatolva kijelentette, hogy az emberek érintkezésében az ud­variasság önmagában is komoly problémát Jelent, s ez nem old­ható meg két-három új udvarias kifejezés meghonosításával. Töb­ben azzal magyarázzák a régi „uram", „úrnőm" kifejezés felújí­tásának jogosságát, hogy idővel megváltozik a szavak értelme. A forradalom után e szavak gyű­löletet keltettek, mert még na­gyon frissek voltak a legyőzött kizsákmányoló osztályok emlékei, s e megszólítási forma a burzsu­jokra emlékeztette a győzelmes munkásosztályt. Ma azonban, majdnem egy félszázad múltán, az uralkodó munkásosztály tagjai nyugodtan használhatják. Egyesek a marxizmus klasszikusaira hivat­koznak, akik a királyokat megil­lető címmel emlegették a dolgo­zókat: „Őfelsége, a nép". Csodálatos emlékezőtehetség Látogatás GABRIELA AMBROVÁ fejszámolő művésznél Nehezen sikerült a találkozás. Gabriela ritkán tartózkodik Prá-: gában, és ha véletlenül két-három napig otthon van zsúfolt a prog-; ramja: tanulás, gyakorlás, próba, fellépés. A türelem azonban ró-i zsát terem. Egy szép napon becsöngettem dr. Otakar Marsík smícho­vi lakásán és végignéztem Gabariela Ambrová fotografikus emléke-; zőtehetségű fejszámoló művész mutatványait. Egy torreádornak is sok Emilio Oliva spanyol bikaviadort a tizenharmadik mérkőzésén baleset ér­te. A 25 éves torreádort haldokolva szállították az egyik madridi kórház­ba. Az orvosok lemondtak az életé­ről. Agonizált, amikor filmesek és fo­toriporterek lepték el a betegszobát és gondosan megörökítették az oda­hívott pap minden mozdulatát. Az egészben csak az volt meglepő, \ hogy a pap nem a betegek kenetét ment feladni Oliváuak, hanem meg­eskette őt egy bájos leányzóval. • Csodák csodája: a torreádor nem­' sokára felgyógyult. Mily nagy volt a meglepetése, amikor bemutatták neki újdonsült feleségét. Hisz neki még menyasszonya sem volt. S hogy ő igent mondott volna?... Ekkor de­rült ki a turpisság. Oliva impresszá­riója lemondva pártfogoltja életéről, menteni akarta a menthetőt, persze az anyagiakat. Szenzációs esketésl szertartást rendezett, hogy odacsődít­se a filmeseket és jó reklámot csi­náljon. Hiába, a tőke világában sem­mi sem szent. (A Nyegyelja nyomán) Gabriela Ambrová Akibernetikus gépek korszaká­ban kicsit furcsa csodáról be­szélni, de a március 23-án hu­szadik életévét betöltő Gabriela ké­pességei valóban csodával határosak. Mielőtt még bemutatnám mit tud ez a bájos, kedves és nagyon szerény lány, hadd mondjam el életének, fel­fedezésének történetét. TrenCínben született, szülei Szlo­vákiában laknak, édesanyja a sninai Vihorlat takarítónője. Gabriela diplo­más ápolónő, 1962-ben érettségizett, és tavaly októberig Prága motoli kór­házában dolgozott. Mint az általában lenni szokott, a tehetséges emberek igen sokoldalúak. Gabriela kiváló diák volt, és egészen természetesnek vette, hogy mindig mindenre emléke­zett, még olyan anyagra is, amit évek­kel ezelőtt hallott. Emellett verseny­szerűen úszott, sportlövészettel, súly­lökéssel foglalkozott, szenvedélyesen sakkozott és énekelt. Kellemes hang­jával, Jó mimikájával nagyszerűen el­szórakoztatta diákotthonbeli barátnő­it. űk beszélték rá: vegyen részt a televízió „Üj énekeseket keresünk" versenyén. Dr. Maršík zeneszerző, a zsűri elnöke felfigyelt gazdag árnya­latú hangszínére. Javasolta, tanuljon énekelni, és ha akar, egyelőre mint műkedvelő, esztrád műsorokon is fel­léphet. — Így Ismerkedtünk meg — mond­ja dr. Maršík. Gabriela megkezdte az énektanulást. Tanárnője meglepetés­sel állapította meg, hogy egészen rit­ka, három és negyed oktáv hangbősé­ge van, kitűnő a hallása, jó előadó, egyszóval született sanzonénekesnő. — Egyik esztrád fellépés után, hogy gyorsabban teljen az idő, az autóban játszani kezdtünk. Hárman voltunk, mindenki jelsorolt tíz tárgyat, s ver­senyeztünk, kt emlékszik a legtöbb szóra. A többlek még saját szavaikat sem tudták elismételni. Gabriela vi­szont a legnagyobb természetességgel majdnem hiba nélkül pontosan felso­rolta mindegyiket. — Maršík szinte megdöbbent — me­séli mosolyogva Gabriela, — nem akarta elhinni, hogy soha életemben nem hallottam mnemotechntkáról, fo­galmam sincs róla mi az, ő viszont már régebben foglalkozott vele, ezért is ajánlotta ezt a társasjátékot. — Abban a pillanatban tudatára éb­redtem, hogy egyedülálló tehetséget fedeztem fel. Nagyon keményen gya­korolni kezdtünk, naponta három­négy órát. Gabriela bámulatra méltó adottsága és dicséretet érdemlő szor­galma nem várt eredménnyel járt — egészíti ki Marsík Gabrielát. Kérdésemre, mi is az a mnemotech­nika és hogyan fejleszthető, gyako­rolható, dr. Mašík megmagyarázta, hogy a mnemotechnika (görög eredetű szó) azoknak a módszereknek az összessége, melyeknek célja az ada­tokra, számokra, stb. vonatkozó em­lékezés megkönnyítése, főként asszo­ciáción, képzettársításon alapul. A megfelelő hazai és külföldi szak­irodalom tanulmányozása után saját módszert dolgozott ki. Gabriela foko­zatosan elsajátította az emlékezés különböző rendszereit. Tudomása sze­rint jelenleg Európában senki nem szárnyalja túl teljesítményét. A hallottak után s amit már mások Is meséltek, akik Ambrovát látták, fel­csigázott kíváncsisággal vártam a ré­szemre rögtönzött előadást. Gabriela most nem szerepel Prágában, vidé­ki turnéja van, utána kéthónapos svédországi körútra készül, és ezért beleegyezett a „rendkívüli" elő­adásba. — Írjon le egy harmincegy szám­jegyből álló szám­sort — mondja Ma­gík. 322.697 ... 815.452 í, 128.351, 477.943 4782247 — még ki­gondolni is nehéz, nemhogy emlékez­ni rá. Gabriela rám­néz, elfordul, és már sorolja is a számokat. — Kérdezzen ösz­sze-vtssza elölről az ötödik, tizenkettedik, hátulról a negyedik, kilencedik szám stb. Gabriela előbb válaszol fejből, mint ahogy én a papíron megtalálom a megfelelő számot. Hihetetlen... Gyor­sítom az iramot, röpülnek a kérdések, a helyes válasz nem tart tovább egy másodpercnél. Egyetlenegyszer sem téved: A számokat ezután különböző szí­nekkel takarjuk le. Piros, kék, sárga, lila, barna stb. színű táblákkal. Gab­riela egy pillantást vet a színekre, elfordul és kezdődik az egész élőiről. — Milyen szín van jobbról a nyol­cadik számon? — Sárga és alatta l-es szám. — A tizenkilencediken? — Piros és alatta 4-es. Negyven másodperc alatt negyven tárgyat sorolok fel, tehát egy szót egy másodperc alatt vés az emlékeze­tébe. Leírom, megszámozom a szava­kat. — Tizenötödik szó? — Szőnyeg. Hu­szonkilencedik? — Színház. És meg­fordítva: a zsebkendő hányadik szó? — Harmincötödik. — Fénykép? — Hu­szonharmadik. Már nem is csodálko­zom, amikor felsorolja az egészet egy­más után. A naptár-„mutatvány" sem köny­nyebb. Gabriela észben tartja a teljes Julián- és Gregorián-naptárt. Ha vala­ki például megkérdezi, milyen napra esett 1954. február 16. vagy 1789. jú­lius 14., azonnal megmondja: hétfő, kedd vagy szerda stb. — Nem fáradt el? — kérdem, hi­szen még hallgatni is fantasztikus, amit csinál. — Dehogy. Szórakoztat, könnyedén, örömmel számolok. Napi egy fellépést meg sem érzek, kettő-három kicsit kimerít. De ha közben húsz-harminc percet, alszom, felfrissülök. Es ra­jongok a zenéért. Közbeiktatott ének­számaimmal nemcsak a közönséget, Kérdezzen össze-vissza: előlrűl-há túlról. magamat is szórakoztatom — árulja el- ' Dr. Maršík zongorához ül. Gabriela cseh, szlovák, francia sanzonokat éne­kel. Körülbelül 700 dal szerepel reper­toárján. Elég ha valamit egyszer hall, rögtön tudja. Januárban kezdett své­dül tanulni, s már egész jól megy ne­ki. A jövő évi tervek: Nyugat-Német­ország, Teherán, Ausztria, közben ál­landó tanulás, gyakorlás. A húszesztendős szlovák kislány karrierje kezdetén áll. A nemrég Br­nőban megrendezett artistafesztiválon kivívta a külföldi szakemberek elra­gadtatását. Nagy tehetség, azt hiszem még hallunk majd róla. KIS ÉVA A képen látható háztömb a gdanski tervezők legújabb elképzelése. Előze­tes számítások szerint kivitelezése a szokásos háztömbökénél olcsóbb lesz. A tervezetet szakértők vizsgálják, mintapéldányát Gdanskban építik fel. Felvételünkön Kazimíra M i r e c ­ka és Ryszard Zeslawski ter­vezők a háztömb modelljével. CLEOPATRA kiábrándulása Elisabeth T aylor számára kellemetlenül kezdődött az eszten­dő. Elvesztette perét, melyben to­vábbi 5 millió dollár kártérítést követelt a 2 0 ­1 h C e n t u r y F o x amerikai filmvállalattól. Elisabeth Taylor Cleopatrát alakí­totta a társaság azonos című filmjé­ben, amelyet a világ legdrágább film­jének tartanak. A tartalmilag silány, kimondottan látványosságra készült film forgatásánál százezer dollár érté­kű elefánthadat vonultattak fel, kibé­relték Borghese herceg olaszországi kastélyát, hogy a parkjában felépít­hessék Alexandria mását stb. Nem meglepő tehát, hogy a film kerek 40 millió dollárba került. Forgatás közben Elisabeth Taylor többször borsot tört a társaság orra alá. Egyszer megbetegedett, amiről végeredményben nem tehet, máskor pedig „sztárbetegségbe" esett, puszta szeszélyből nem volt hajlandó filmez­ni, ami 3 millióba került a filmgyár­nak. A társaság éppen ezért nem fi­zet, s a bíróság Igazat adott neki. Persze, más okok is közrejátszanak. A 20-th Gentury Fox a csőd szélén áll. Nem meglepő, hisz a közönség már megelégelte a látványos, de tartalmi­lag üres filmeket. A Cleopatra meg­bukott, forgatási költségeinek felét sem térítették meg az előadások. A társaság most más „szenzáció"-t hajhász. Legújabb kísérlete Marilyn Monroe utódjának, a 23 éves Gil Saint­John fiatal sztárnak futtatása. Ez is kétes vállalkozás, mint ahogy a fia­tal színésznő üstökösként ívelő pályá-. ja is „üstökös életű" lehet. Nehéz manapság főnöknek lenni Elnézést, ha valakit is bátorkodtam felelősségre vonni.. i A vezérigazgató személyesen nyújtotta át a kinevezést. Ke­zet adott és megveregette a vállam. — A helyzet tragikusnak ép­pen nem mondható. A tejfeldol­gozó üzem ugyan nem teljesíti a tervet, a munkaerkölcs eny­hén szólva laza, azért kesergés­re nincs ok. Fontos az erélyes kéz... Kezdtem a helyzettel ismer­kedni Az első hónap végén bekér­tem az alkalmazottak bérel­számolását. Tyű, a teremtettéti A fizetés három napot késik ... A könyvelő megvonja a vállát. Elmagyarázza, hogy osztályu­kon egy emberrel kevesebb dolgozik. Eddig más osztályok­ról segítettek kt fizetés előtt. Most megtagadták. — Fel kell venni még egy erőt! Nem lehet. A létszám telies. De Korpásné csak hébe-hóba jár be. — Gyereket vannak ... A fér­je néha egész hetekre eltűnik, nem törődik a családdal. Pe­dig olyan aranyos csöppségek. Három ... Halálos vétek. Vala­miből csak élniök kell. Az elő­ző igazgató elvtárs nagyon megértő ember volt... Értem. Az asszonynak ls, a gyerekeknek is élniök kell. Csak Korpásné nem dolgozhat a gyerekek miatt, a férje meg nem törődik velük. Dehát szo­cialista társadalomban élünk. Végső soron van társadalmi fe­lelősség ls! Fel kell karolni Korpásnétl Ezt diktálja a szo­cialista humanizmus. Csalja a férje? Emberek vagyunk... Mással is megeshet. Nekem is vannak gyermekeim. El tudom képzelni, egyszer történetesen elhagynám őket, milyen jól es­ne, ha valaki megszánná sze­gényeket ... Felvettünk egy munkaerőt. Terven, létszámon felül. Túl­léptük ugyan a béralapot, de­hát sebaj. Felebaráti kötelessé­günket ennek árán is teljesí­tettük. és Korpásné, ha csak Ideje engedte, mindig be-bené­lett és kisegített. A megértés egy főnök leg­fontosabb tulajdonsága. Gyakor­latom folyamán erről még számtalanszor meggyőződtem. Itt van például Pisze Gizella esete. A portás súgta egyszer a fülembe, hogy nem jó vért szül az engedékenységünk. Ti­tokzatosan emelte orra elé mu­tatóulját. Sokat sejttetően mo­solyogtam. Egy portás ne higy­je, hogy az igazgató nem tud az üzemben történő dolgokról. Igen ám, de ml lehet azzal a Pisze Gizellával? Másnap hirtelen ötletem tá­madt: behívattam a személyzeti osztály vezetőjét. — Mondja csak, kartársnő, meddig tűrjük még Pisze Gizel­la kilengéseit? Meghökkent, majd kárörven­dő mosoly csillant a szemében. — Nem titok, mindenki tud­ja... Dehogyis mindenki, itt va­gyok például én. — Önt vonom felelősségre! Hangjából dac csendült. Te­kintete, arckifejezése tiltako­zott. Felhorkant. Végre mégis kinyögte: Szombaton előbb megy el, és hétfőn később jön be. A műhelybizottság elnöke is Igazolja. Pisze az ötven felé közeleg. Kapuzárás előtt... Ilyen korban az ember érzéke­nyebb. Társat is nehezebb sze­reznie. Ha ötven évig nem st­került... Most van egy isme­rőse, valami kőműves. Szomba­ton érkezik, hétjön utazik visz­sza. Ahogy az építkezéseken szokás. Kitartó, jóságos terem­tés ez a Gizi. Várja őt minden szombaton az állomáson, hét­főn meg kikísért. Emberek va­gyunk. Az előző igazgató elv­társ nagyon megértő ember volt... Ezen ne múljék. Én ls meg­értő leszek. Szép lassan alakultak a dol­gok. Ogy éreztem, mind köze­lebb kerülök az emberekhez. Ez a ló munka alapja — gondol­tam és szövögettem terveim. Talán egyszer még a tervet ls teljesíthetjük. Ekkor történt, amit a legke­vésbé váriam. Egy napon a raktáros — ha­dirokkant — bicegett hozzám. — Igazgató elvtárs, lesz szí­ves aláírni... Leírás. Romlott áru... Elöntött az epe. Elromlott, leírjuk! Mintha misem, történt volna. Börtönnel fenyegettem. — Már meg tessék enged­ni... Megjártam a frontot, a fél lábam ott hagytam. Itt ti­zenkét éve dolgozom, de bör­tönnel még nem fenyegetett senki... Pedig leírás is történt már néhányszor. Egy tejüzem­nél előfordulhat... — Nem! — Kérem ... Megfordult és Indult. Vissza­hívtam. Türtőztettem magam. — Miért romlott el az áru? — Elfelejtettük átdiszponál­nl... — Ki felejtette el? — Nem jól fejeztem kl ma­gam ... Nem felejtette el: nem volt rá ideje ... — Kinek? — Szentes elvtársnőnek. Ta­nul, kérem szépen. Tetszik tud­ni, mi küldtük öt főiskolára. Az igazgatóság egy embert kért. Mert hát ezt is tervezik. Egyedül ő vállalta. Megígértük, mindenben segítségére le­szünk ... Mit lehet tudni, elvég­zi a főiskolát, még az igazga­tónk is lehet... Es tetszik tud­ni, éppen vizsgázott, nem járt munkába, A túró megsavanyo­dott, a sajt megpenészedett. Így csak nem adhatjuk piac­ra... Néhány mázsa az egész.., Volt ennél több ls... Vállalatunk teljesítette a ta­nulmányi irányszámot. Örülhe­tünk, hogy Szentes egyáltalán vállalta. Elvégre az oklevél nem az ő érdeke, hanem a vállala­té. — Mennyit tesz kl a kár? — Kár? Kérem, mi a veszte­séget is tervezzük ... Szót sem érdemel... Tizenötezer sincs ... — Egy vagon sajt, meg ugyanannyi túró? — Egyszerű ez, kérem. Az áru megromlott, leértékeljük. És a leértékelt ár összegét ír­juk le... Hát jó, előttem már csinál­ták mások is és talán még utá­nam is fogják csinálni. De lesz egy főiskolát végzett erőnk és ezt minden kimutatásban fel­tüntethetjük. Azt hittem, az emberekről va­ló gondoskodás minden formá­ját kimerítettük már. Tévedtem. Néhány nappal később ismét a személyzeti osztály vezetője keresett fel. — Göncziné egy hét szabad­ságot kér. — Joga van rá... — Tetszik tudnt, a férje egy­hetes szakszervezeti üdülést ka­pott és együtt szeretnének menni... — Ahogy tetszik ... — Igen, de Göncziék a nyá­ron a Balatonra mennek ... — Az ő dolguk ... — Igen, de Gönczinének csak három hét a szabadsága! — Ez is az ö dolga... — De Göncziéknek három hét kt van fizetve a Balato­non ... — Három hét szabadságból nem vehet kl négyet! — Ezért jöttem, Igazgató elvtárs ... Gönczinének megad­hatnánk azt az egy hetet. Fér­je a főigazgatóságon dolgo­zik.,, — Ijesztget? — Dehogy! Nem árt az Ilyen kapcsolat... — Protekció? — Hová gondol! Gönczi elv­társ annyi jót tett nekünk, hogy csak háláról lehet szó ... Es még tehet is... Menjen hát Göncziné a fér­jével egy hét. szakszervezett üdülésre és három hétre a Ba­latonra. A jó kapcsolatok so­hasem ártanak. A családi szá­lak is erősödnek. Elvégre emberek vagyunk! Dehát erre magamtól nem jöt­tem rá. Azt hittem, minden a fegyelem meg a tervteljesítés. Itt tanultam meg a személyzeti osztály vezetőjétől, a raktárnok­tól és a szakszervezet elnöké­től, hogy első az ember. Terv, előírás, rendelet, törvény? Hát mi ez az ember ezernyi problémájához képest?! Nem születtem igazgatónak. Csak a vállalatot, a társadalom szűk érdekeit néztem. Pedig ml ez az emberek sokrétű, ezer árnyalatú gondjai mellett?! Van egyéni, családi életük és ezen belül tengernyi nehézség. Ml lehet ennél fontosabb? Tévedtem. Nem váltottam be a hozzám fűzött reményeket. Most utólag kérek bocsánatot mindazoktól, akiket munkaer­kölccsel, tervteljesítéssel me­részkedtem zaklatni, míg ők nagy-nagy embert problémáik­kal küzdöttek. És ezennel lemondok tisztsé­gemről .,, • L ZSILKÁ LÁSZLÖ ŰJ SZÖ 6 $ 1964. április *,

Next

/
Oldalképek
Tartalom