Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-30 / 120. szám, csütörtök

Látogatóban Szántó Lászlónál Ügy vélem, Szántó László akadémikust nem szükséges bemutatni az olvasónak. Hiszen nemcsak nevét és írásait, hanem öt magát ls sokan ismerik a csehszlovákiai magyarok közül. Éí nemcsak értelmiségiek, hanem munkások és falusi parasztemberek is. Ismerik és megszerették azok, akiknek különféle tanfolyamokon és iskolázásokon előadott, s akik tőle tanulták a marxizmus—leninizmus alapjait, a dialektikus és történelmi materializmust. De ismeri és sokat tanult tőle az olvasók széles tábora is. Annak idején, éveken keresztül alig volt a Fáklyának olyan száma, amely ne közölt volna Szántó László elvtárstól valami Írást. Majd ezt követően az Oj Szóban jelentek meg cikkei, amelyekben mindig és mindenkor a marxizmus nagy igazságát, lebírhatatlan életerejét hirdette. Mindezeken kívül még hányan ismerték, szerették és tisztelték Szántó Lászlóban tanítójukat és tanárukat, aki csak Galántán hét évig volt a polgári iskola igazgatója. Életútja nehéz és küzdelmes volt. Ám mit mond erről ő maga? Ahogy ülünk egymással szemben, s erről kérdezem, arca a hófehérré őszült haj alatt csodálatosan megfiatalodik. S ahogy és amit beszél? A soha el nem múló élmény, a nagy életiskola: az első világháború. Budapesten a tanárképző főiskolát be sem fejezhette, mert 1914 szeptemberében behívták katonának, s fél év múlva az orosz frontra, Kárpátokba került. A gorlicel áttörés után az ezredet egy másik frontszakaszra dobták át és itt, Lublin táján esett orosz fogságba. — Szibériában, Krasznojarszkban kötöttem kl. A táborban élénk kulturális élet volt. Egy barátom, Dukesz Artúr befolyására megtanultam németül. Természettudományi ismereteimet elmélyítettem, és ezeken keresztül, meg Dukesz hatása alatt eljutottam a marxifcmusig. Aztán kitört a forradalom. Kitört az ellenforradalom. Szibériában Kol. csak fehér terrorja. S ennek a fehér terrornak a hadifoglyok közül is sokan áldozatul estek. — Tizenöt augusztus elsején — mondja Szántó —, bejött a táborba egy zászlóalj légionárius, házkutatásokat tartott és letartóztatott 17 magyar és 1 osztrák tisztet. Azzal vádolták őket, hogy bolsevikok. A magyarokat még az éjszaka agyonlőtték, az osztrákokat deresre húzták, és haza engedték. Ám az eseményeket a legvadabb terror sem tudta megállítani. Szántó elvtárs szavaiban felelevenedik a forradalom hős korszaka, a hadifoglyok internacionalizmusának hallatlanul szép fejezete tárul fel. A vörös hadsereg csapásai elől menekülő Kolcsak-bandák Krasznojarszknál vetették meg lábukat döntő ütközetre. A hadifogolytábor léte közvetlen veszélybe került. Szántó László 23 társával együtt kiszökött a táborból, bementek a városba, ahol már szervezett és felfegyverzett hadifoglyokat találtak. Csapatot alakítottak, s 'a helybeli munkásokkal együtt hátbatámadták az ellenséget. Itt és így született meg az az internacionalista brigád, amelynek később Zalka Máté lett a parancsnoka. Zalka Máté? A név több mint felfigyeltető. Ismerted? Együtt voltatok? Milyen ember volt? Szántó elvtárs arcát derűs, fiatalító mosoly önti el. — Zalka Máté jó humorú, tréfát kedvelő, az élet komikus tartalmát kifejezni tudó ember volt — szól a visszaemlékezés. — Ezért is volt jó forradalmár és jó katona, nagyszerű parancsnok és bajtárs, az életet halálosan szerető, az életért halálmegvetéssel küzdő, új tfpusú ember. Humorában a forradalmi katonaélet komikuma tükröződött, tréfáiban a katonaélet fonákságait használta ki, de sohasem volt sértő, mindig nevelő, a nagy célt, a forradalmat győzelemre vivő ember kialakítását szolgálta. Emlékszem, a kezdet kezdetén történt, hogy Zalka Máté lovasainak kellett előadnom. Ehhez viszont tudni kell, hogy az internacionalista brigádban rendszeres nevelőpropaganda folyt. A bizottság, amely a tervet kidolgozta, szemmel láthatóan a marxizmus sokoldalúságát igyekezett megőrizni a tervben, s kevésbé annak realizmusát alkalmazni, így esett meg aztán, hogy a darwinizmusnak, és általában a természettudománynak nagy tér jutott a tervben. Az már aztán a véletlen játéka volt, hogy a legelső óra a darwinizmusról szólt, és pont Zalka lovasai előtt hangzott el Én voltam a szerencsétlenül szerencsés előadó. Amikor a kitűzött időben jelentkeztem Máténál, vidáman fogadott s kijelentette, hogy amint a lovak és fegyverek el lesznek látva, s az emberi gyomrok ls megkapták a magukét, azonnal sor kerülhet a szomjas huszárlelkek kielégítésére. Délután hangzottak el Máté ígéretteljes szaval, és éjjel tizenegy órakor váltak valóra, és az előadás tartott késő éjfél utánig. — Mit mondjak? — tárja szét most karjait Szántó László. — Amikor az előadás után körzetem felé ballagtam, meg voltam magammal elégedve, sőt, boldog voltam. Hanem aztán iszonyú s'arkantyúpengésre ébredtem. Kiderült, hogy Máté a huszárok követeit vezeti fel a parancsnok elé kihallgatásra. Mi az? Mi történt? — futott végig a kérdés a körzeten. No, nem kellett sokáig várnunk és megtudtuk, hogy a küldöttség szószólója ilyen jelentést tett a parancsnoknak: „Hát Iszen nem mondom, az elvtárs, aki előadott, jól beszélt és érdekesen. Csak az volt a baj, hogy folyton macskákról, meg egerekről, meg miegyéb fajzatról példázódott, nekünk huszároknak, akik azt szeretnék tudni inKább, hogy mi is az a szovjethatalom, melyet védünk, és mit kíván tőlünk? "Éppen ezért a jövőben vagy lovakról, vagy a forradalomról szóljanak nekünk az előadások." — Nos, — komolyodik el Szántó László arca — Itt kaptam több elvtársammal együtt egy életre szóló leckét arról, hogy a szocialista forradalom politikailag öntudatos embereket kíván, s ezért elsősorban a politikai öntudat kialakítását és elmélyítését követeli a neveléstől. Mindnyájan éreztük, milyen nevetséges helyzetbe kerültünk, mert ahelyett, hogy a forradalom ezen követeléseit teljesítettük volna, mi a „teljes világnézet" nevében a darwinizmussal és más hasonlókkal akartuk tömni az emberek fejét. Zalkáék megtanítottak ró, hogy nem tréfa a marxizmus azon tétele, amely szerint a vezetők ereje a vezetettekkel való szerves kapcsolatban van, s a vezetetteket nemcsak tanítani kell, hanem tanulni is tőlük. Szántó László elvtárs még a krasznojarszkl hadifogolytáborban, 1920ban belépett a bolsevik pártba. Ajánlói: Arnost Kollman, a kiváló cseh marxista filozófus és Jaroslav Hašek, a Švejk majdani világhírű írója lett. 1921-ben került haza fogságból. Itthon, rögtön a fogságból való hazatérése után, a CSKP megalakulásakor belépett a pártba. Az első köztársaság idején oktató-nevelő munkája mellett széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Álnéven rendszeresen jelentek meg írásai a Pravdában, a Rudé právoban, a DAV-ban, a Tvorbában és a többi haladó szellemű lapokban. Ma Szántó László elvtárs rendes tagja a Csehszlovák Tudományos Akadémiának,

1 a Szlovák Tudományos Akadémiának, igazgatója a Filozófiai Intézetnek, a filozófia, pszichológia és pedagógia kollégiumának elnöke tagja az SZLKP ideológiai bizottságának, és még számos társadalmi és kulturális szervezet vezetőségében, tudományos folyóiratok szerkesztő bizottságában fejt ki tevékenységet. Munkássága elismeréséül 1959-ben a Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki. Dióhéjban így és ennyi Szántó László elvtárs életútja. Ám ha mégis a legjellemzőbbet akarnám kiemelni Szántó elvtárs egész tevékenységéből és magatartásából, akkor úgy vélem, ahhoz a krasznojarszkl előadásához kell viszszakanyarodni és onnan kell kiindulni. Mert az ott szerzett tanulság vörös fonálként húzódik , végig egész életén. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy előadásait, cikkeit, tanulmányait mélyen áthatja a marxizmus-leninizmus, hanem abban is, hogy mindig és mindenütt megtalálja azt a hangot, amellyel hallgatóit és ólvasóit az első szóval megfogja, leköti. Vagy mi mással magyarázható az, hogy egyetemi tanár

1 korában, amikor marxizmust adott elő, előadásain azok a diákok is megjelentek, akik számára órái nem voltak kötelezők? Hogy Szántó László óráira az előadó terem mindig kicsinek bizonyult? Előadásainak megragadó és lebilincselő voltát érzem én is, ahogy most beszélgetésünk során arról kérdezem: a napokban volt Lenin születésének 94-ik évfordulója. Talán sohasem volt oly Időszerű Leninről, Lenin hagyatékáról, a leninizmus alkotó alkalmazásáról beszélni mint ma, s ahogy erre a kérdésre Szántó válaszol. Válaszol? Töpreng, gondolkodik, feláll az asztaltól, a könyvespolchoz lép, Lenin Műveinek egyik kötetét emeli le, lapozgat benne, majd megtalálja a keresett részt. S kezében a könyvvel Szántó arról beszél, hogy Lenin már 1899-ben, szibériai száműzetéséből visszatérve, arra tanította az orosz munkásságot, ahhoz, hogy megszabaduljon elnyomóitól, feltétlenül erős politikai pártjának kell lennie, olyan pártnak, amely valóban tudományos forradalmi elmélettel van felfegyverezve, Lenin az összes létező elméletek közül egyedül a marxizmust tartotta Ilyennek. Ám ugyanakkor hangsúlyozta — s Szántó elvtárs most Lenint idézi —: „Marx elméletét — írta Lenin Programunk című művében — egyáltalán nem te kintjük befejezett és érinthetetlen valaminek; ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak alapköveit rakta le arlnak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak minden Irányban tovább kell fejleszteniük, ha nem akarnak elmaradni az élettől. Ügy véljük, hogy az orosz szocialistáknak különösen nagy szükségük van arra, hogy önállóan dolgozzák fel Marx elméletét, mert ez az elmélet csak általános útmutató tételeket nyújt, amelyeket részleteikben másképpen alkalmaznak Angliára, mint Franciaországra, másképpen Franciaországra, mint Németországra, másképpen Németországra, mint Oroszországra." — Szerintem, — folytatja Szántó elvtárs — ebben Lenin mindjárt működésének elején megfogalmazta a lényegét annak, hogyan kell a marxizmusra nézni, hogyan kell alkalmazni ahhoz, hogy valóban alkotó módon kezeljük. Másik feltétele ennek abban áll, hogy a társadalmat, — hasonlóképen, mint a természetet, — tudományosan megismerni csak dialektikus materialista módszerrel, logikával és ismeretelmélettel lehet. Aki nem dialektikus materialista módon gondolkodik és cselekszik, előbbutóbbb a szociáldemokraták, a különféle revizionisták és a személyi kultusz idejéből Ismert torzításokba esik. A harmadik feltétele az, hogy ha az ember valóban, és nemcsak név szerint marxista, akkor a társadalom és a természet megismeréséhez a' dialektikus materialista módszeren kívül feltétlenül a munkásosztály álláspontján és tevékenységében kell a világot vizsgálnia. Ebben van a marxizmus pártossága. Lenin szerint a marxizmus megszűnik marxizmus lenni, ha nem pártos jellegű, s ha nem valósul meg benne az osztálygyakorlat, és a tudományos elmélet dialektikus egysége. A marxizmus a konkrét társadalmi és osztálygyakorlat vizsgálatából kiindulva, a dolgok lényeges összefüggéseit felfedve, a törvényszerűségek megismeréséhez jut el, s azután Ismét visszahat a gyakorlatra. A marxtzmus—leninizmus ezen követelményét sajnos, még elég sokan nem Ismerik és nem alkalmazzák a gyakorlatban sem gazdasági, sem kulturális téren. A marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásáról beszélve, szükségszerűen eljutunk ahhoz a nagyon ls gyakorlati, és bennünket leginkább érdeklő kérdéshez, hogyan sajátították el nálunk az emberek a marxista elméletet, és hogyan alkalmazzák a gyakorlatban, a mindennapi tennivalókban. — Egészen biztos — mondja Szántő elvtárs, — hogy az elmúlt tizenkilenc év alatt a marxizmus-leninizmus hallatlanul elterjedt. Ha az ember elmegy a járási gyűlésekre, akkor csak elámul, mennyire kinyílt az emberek esze, és milyen öntudatosak, politikailag és gazdaságilag is milyen hozzáértők lettek. Ugyanakkor azt ls meg kell állapítani, hogy széleskörű elterjedésével együtt járt a marxizmus—leninizmus elsekélyedése és vulgarizálódása. Ez legfőképpen abban jelentkezik, hogy az emberek a dolgokat a felszínük szerint ítélik meg, aszerint, amit érzékszerveikkel tapasztalnak. Ez azonban nem elég az üdvösséghez, mert az igazság nem a jelenségek felszínén mutatkozik, hanem a felszín alatt meglapuló lényegben, amelyet csak úgy ismerhetünk meg, hogy az érzéki tapasztalatokból kiindulva, a gondolkodás segítségével felfedjük és mélyére halolunk. Ugyanis — emeli fel hangját Szántó elvtárs — a marxizmus-leninizmus tanítása a dolgok lényegének megismerésén alapszik. S miután a gyakorlat — sokszor — a látszat szerint Igazodik, ebből származnak a gyakorlat hibái. Hosszan tartó, és sok mindenre kiterjed beszélgetésünk. S ha már arról tettem említést, hogy Szántó László elvtárs mind az első köztársaság idején, mind a felszabadulás után milyen széleskörű publicisztikai tevékenységet fejtett ki, megkérdezem tőle, milyen művei láttak könyvalakban is napvilágot. A könyvespolcról egymásután szedi le köteteit: Az egyéniség szerepe a történelemben (1946), Két világ gazdasága (1948), Válogatott cikkek (1958), Mi kell nekünk? (1963). Ez utóbbinak, bár a múlt év végén jelent meg, már nyomdában a második kiadása, oly nagy az érdeklődés Iránta. Amit hibáztatnunk kell, s ezt meg ls mondom Szántó elvtársnak, hogy kötetbe gyűjtve még semmi sem jelent meg tőle magyarul. Pedig ha a Politikai Könyvkiadó csak a magyarul megjelent cijskeit gyüjA CSILLAGSZEMŰ ASSZONY Lovicsek Béla darabjának' komáromi ősbemutatójáról MIÖTA SZlNHÄZ A SZÍNHÁZ, szinte állandóan jelentkező s formálódó igény, hogy a haladó kultúra terjesztése mellett istápolja a saját Irodalom kibontakozásának ügyét, felkarolja és támogassa azokat az alkotásokat, melyek mondanivalójuknál s művészi megformálásuknál fogva számíthatnak a közönség érdeklődésére. Érthetően ez a szándék vezetie a MATESZ-t, amikor műsorra tűzte Lovicsek Béla darabját. A szerzőt nem kell külön bemutatni, hisz néhány darabját — Húsz év után, Baj van a szerelemmel — a műkedvelő színjátszók országszerte játsszák. Azonkívül megjelent könyvei, s folyóiratokban közölt novellái, folytatásos regényei ugyancsak ismertté tették a nevét. A csillagszemű asszony című regényét —, melyet annak idején a Hét folytatásokban közölt, s később könyvalakban ls megjelent — a közönség tetszéssel, a kritika pedig főként elmarasztalóan fogadott. Az osztályozás eme kettőssége ellenére a regény mondanivalójának lényege ösztönözte a színház vezetőségét, hogy a téma dramatizált változatának megírására serkentse az írót. Nehéz volna most párhuzamot vonni a könyv és a bemutatott darab között. Minden valószínűség szerint egyrészt a mondanivaló színpadiasítása, másrészt a színház dramaturgiája igényelte, hogy az író a regény irreális megoldásain, zsúfolt deus ex machináin, s érzelgős hangszerelésén túllépve csupán az alapanyaghoz, a lényeg-mondanivalóhoz ragaszkodjék. Bár a vállalkozás — átírás — részben igazolta az elképzeléseket, fő alakjainak motiválásában a szerző lényegében ragaszkodott az alapötlethez. Így aztán végső soron ez is az okozója a realizmus egysíkú érvényesítésének, vagy az elmélyültség s a drámai tömörség hiányának. Lovicsek drámájában nem a messzi múlt szólal meg, hanem formálódó, Izmosodó, hétköznapjaink problémája. A téma ugyan „örök", s ennek lényegkonfliktusa: az ún. családi háromszög, magyarán: férj, feleség plusz szerető. Azonban az adott esetben is a környezet a fontos, melyen keresztül a téma időszerűsége átízzik. Lovicsek erről így vall: „Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a családi élet tisztasága lényegében a társadalom tisztaságét is jelenti. Minél több lesz társadalmunkban a kiegyensúlyozott családi élet, annál inkább beszélhetünk majd egy magasabb színtű, új erkölcs kialakulásáról ..." S ha az elmondottakhoz még azt is hozzátesszük: a falu formálódó erkölcséről, s embereiről van szó — az írói vállalkozás nemessége, és a téma időszerűsége még nyilvánvalóbbá válik. S ha ennek kapcsán mégsem beszélhetünk egyértelmű sikerről, annak legfőbb okát a művészi feldolgozás fogyatékosságai adják. AZ IRÖ LÁTSZÓLAG két malomkő között őrlődik. Az egyik a Gál-család ellentmondásokkal tűzdelt élete, a másik — mindenáron — a megbékéléshez vezető út keresése. Bár a szándék egészében véve helyeselhető, az alakok felemás felépítettsége azonban magában hordja az ellentmondást. Gál János szövetkezeti elnök — egyébként a legegyöntetűbben megrajzolt alak közügyért való fáradozásának ára a család felbomlása. A közvetlen ok: a magárahagyott, unatkozó (szinte kispolgári! asszonynak a férj testvéröccsével bonyolódó szerelme. S bár erkölcsileg az író nem mutatja Jolánkát kimondottan sivárnak, mégis könnyen le tud mondani családjáról, sőt gyermekéről. Egyedüli kiút számára a Csehországba való szökés. Gál Pistáról is itt derül ki, hogy távolról sem leányálom. S a következmény ezek után önmagát kínálja: öngyilkossági-kísérlet — bűnbánás, s végül a megigazulás. VALAMILYEN SZINTEN lényegében mindenki elbukik ebben a darabban. Csakhogy az elbukás lélektani motivációi — éppúgy, mint a figurák belső jellemzése — eltérőek, sőt ellentmondóak. Gál Pista cinizmusával, a falusi erkölcstől elütő életfelfogásával például mégcsak tudunk mit kezdeni. Jolánka szerepe azonban annál ködösebb. A flört elutasítása, — a könnyűvérűség minden sejttetése ellenére — azt érzékelteti, hogy ragaszkodik a családi élethez, s lényegében becsüleles szándék vezeti. Később azonban hirtelen lobban a szerelem s — a kútba esett angyalcsinálás kényszere alatt — könnyen lemond a férjről, gyermekről, hogy aztán az otthon melegét, gyermeke utáni vágyakozását csehországi léte során visszasírja, s álomvilágba menekülésével ottani helyzetéi rontsa. Az öreg Gál késői megházasítása pedig éppúgy kilóg a darabból, mint e jellegzetes parasztembertípus hirtelen kedélyessé váló locsogása. Nem Is szólva arról, hogy Károlyék — a csehországi szállásadó — illusztratív szerepeltetése túlságosan vázlatszerű. Ogy tűnik ezekben a helyzetekben, mintha a fekete-fehér ábrázolási módnak a könyvben meghívott szelleme kísértetként a drámában is viszsza-vlsszajárna. Hiányérzetünket nemcsak az alakok ellentmondásossága, hanem a művészi eszközök előfordulásának hiánya ls fokozza. A rendezésnek ily módon aligha volt könnyű dolga. Konrád József törekedett ugyan a hatásos jelenetek beállítására, a darab gyengéit azonban nem sikerült semlegesítenie. Az expozíciónak szánt első három kép nemcsak hosszúnak, hanem meglehetősen cselekménytelennek is tűnt. Az ezt követő képekben kétségtelenül erősödik a darab, s a színészi alakítások is egyenletesebbekké váltak. Ferenczy Anna finoman ötvözött játékkal rajzolta meg Jolánka alakját, hatásosan érzékeltette színészi egyénisége drámai erejét, szenvedélyét, mely Javára vált a darabnak. A férfi szereplők közül Kovács József szövetkezeti elnöke örvendetes, emlékezetes alakítás, mely a jóirányú színészi fejlődés mellett vall. Hiteles figura volt Rugár Béla Pistája is, bár szenvedélyes düh-kitörései kissé „egyénitettek". Részben a rendezés hibájának róható fel, hogy Siposs Jenő öreg Gálja, túlzott karikírozása miatt, inkább amolyan mű-paraszt benyomását keltette. ÖSSZEGEZVE AZ ELMONDOTTAKAT: Lovicsek Béla drámájának bemutatója indokoltnak mondható, s a darab minden hibája ellenére igazolta az írói erényei között számontartott jó megfigyelőképességét, s kifejezésmódja tömörségét. Bár a legbensőbb konfliktusok s összefüggések' árnyalt, elmélyült ábrázolásával adós maradt, az író igazságkereső szenvedélyének tanúi lehettünk. S amikor feltételezzük, hogy a darabnak kétségtelen közönségsikere lesz, ugyanakkor hangsúlyoznunk kell azt is, mint minden darabnál, ennek a maradandóságát is elsősorban művészi értéke méri. Ennek pedig egyetlen kritériuma, hogy a mondanivaló igazságát a dráma művészi ereje is tanúsítsa. Merjük remélni, hogy amivel most adós maradt a szerző, további munkájában kárpótol érte. FŐNÖD ZOLTÁN KULTURÁLIS HÍREK • AZ ÁPRILIS 29-ÉN kezdődő cannesi filmfesztivál megnyitó ünnepségén Anthony Mann: A római birodalom bukása című filmjét mutatják be, melyben többek között Sophia Loren, James Mason, Mel Ferrer és Stefan Boyd játszik. 11 RICHARD BURTON a Dühöngő ifjúság filmváltozatának főszereplője, aki egyébként legutóbb a Cleopatra című filmben Elizabeth Taylor partnere volt, — a következő szezonban a Brodwayn Hamlet-ot játssza. • A J. A. KOMENSKÝ Pedagógiai' Múzeum a Valdštejn palotában állandó kiállítást nyitott Iskolánk a múltban és jelenben címmel. • SZÉP SIKERREL JÄRT a prágai városi könyvtár kezdeményezése, hogy a könyvhónap alkalmából a könyveket késedelmesen visszahozó olvasóknak elengedte a késedelmi járadékot. Több mint 700 könyv került így vissza a könyvtár polcaira. B AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN a szemérem elleni sértés indokával betiltották a Gombháború című francia filmet. tené egybe, az is kitenne egy kötetre valót, amit a magyar dolgozók nagy haszonnal lapozgathatnának és tanulmányozhatnának. Érdeklődés biztos volna iránta. Előttünk az asztalon a megjelent művek; ám mi az, amin dolgozik, mik a legközelebbi tervei? Kézirat köteget tesz elém, készülő könyvének kéziratai. A címe: A tőke logikája. Sok még a munka vele, pedig szeptemberben nyomdába kell adni. És a további tervek, elgondolások? Hajaj, sok van belőle, csak győzzem idővel és erővel — és szélesen mosolyog • Szántó László elvtárs ma 70 éves. Személyében a kiváló marxista tudóst, filozófust és közgazdászt, a néppel és a népért élő pedagógust, sokat-tapasztalt elvtársunkat, lapunk egyik legkiválóbb munkatársát tiszteljük és becsüljük. Őszintén és szívből kívánjuk, hogy alkotó munkásságát még sok-sok évig folytatva, tevékenyen hozzájáruljon hazánkban a szocializmus teljes megvalósulásához, annak a forradalmi mozgalomnak a betetőzéséhez, amelynek születéséért fegyverrel a kézben harcolt Oroszországban. 8 BÁTKY LÁSZLÓ 1964. április 30. * (j[ SZÓ 5