Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-30 / 120. szám, csütörtök

I Hogyan tűnt el sok mázsa cukor A lévai járás népi ellenőrző bizottságának munkájáról Aki az év elején az oroszkai Cukorgyárban járt és valahogy átvergö- de Sčsrbák elvtársat hamarosan élő­dött az udvart teljesen elborító répaszulet tengeren, önkéntelenül is megállapíthatta: valami nincs rendjén az elmúlt répakampány körül. És ezt az első benyomást most alátámasztja az a vaskos aktacsomó, ame­lyet végigböngésztem a lévai járási ellenőrző bizottság irodájában Mert a bizottság jegyzőkönyve szerint a gyárba szállított és a valóban feldől gozásra kerülő répa között csaknem 78 ezer mázsa a különbség, ami 779 vagonnak felel meg. Ehhez jön még a fiókmérlegek vesztesége: mintegy 38 ezer mázsa. — Pénzértékben kifejezve tebb mint kétmillió egyszáz­ezer korona kár érte népgazdaságunkat. Az okokat elsősorban magának a kampánynak megszervezésében kell keresnünk. A kampány tervét a répa­osztály vezetője, — Ján Krasňanský két hónappal az előírt határidő után, október elejére készítette el, amikor a kampány már tulajdonképpen meg­indult. Jellemző a rossz előkészületre, hogy a í'úpacsztáiy agronómusai 60 be­szélgetést terveztek a répatermesz­tőkkol Ezekből a beszélgetésekből egyetlen egyet sem valósítottak meg, ám a jelentésekben még ,,túl is teljesítették" a tervet: papíron 65 beszélgetés szerepel, melyeken 170 szcietkezeti vezető, 303 trakto­ros és 521 egyéb dolgozó vett részt! Nem rakták kiilön a silány minősé­gűt, u hosszabb, téli tárolásra al­kalmas és az egyéb, tárolásra nem megfelelő répát. A prizmák sem ér­ték el a szükséges magasságot. A régebbi réparétegekhez újabbakat raklak, nem ellenőrizték a priz­mákban a hőmérsékletet, mondván, hogy az üzemnek nincsenek hőmé­rői. A 2—3 hónapig télen is prizmában fekvő répa természetesen kiszáradt, sokat vesztett értékéből. Annál is in­kább, mert sok helyütt — például Nagysallóu — a prizmák oly szé­lesek voltak (200X45 méter), hogy gondolni sem lehetett a betakarásuk­ra. Hogy némi képet alkothassunk a répaveszteségről, idézzük a šemice­Ehhez, úgy hisszük, nem kell további dobrovicei répakutató intézet adatait: kommentárt fűzni — csak éppen a jelentéseket készítők nevét soroljuk fel: a répaosztály vezetőjén, Ján Krasňanskýn kívül: Muzslai István, Kovács László és Franc Vladislav ag­ronómusok. De a „hasból" összeál­lított jelentések, tervek számottevő károkat is okoztak. Például nem el­lenőrizték lelkiismeretesen a vetési terveket; a losonci járásban a kimu­tatásokban 202 hektár szerepel, az összegező jelentésben csak 145 hek­tár, a zvoleniben egy hektárt sem tün­tettek fel a jelentésekben, az össze­gezésben pedig egyszerre 80 hektár „bukkant" fel. Hasonló jelenséget ta­pasztaltak a népi ellenőrző bizottság dolgozói a növényápolásról: a sara­bolásró), a trágyalével és ammóniák­kal való öntözésről szóló jelentések­nél is. Az agronőmusoknak sokszor fogalmuk sem volt arról, mennyi ré­pa is termett körzetükben. Kovács László például nem tudta, mennyi ré­pát kell felvásárolni a körzetéhez tartozó lévai járásban. Miután a terveket nem beszélték meg a termelőkkel — a cukorgyár­hoz tartozó 205 répatermesztő üzem közül csupán 113 készítette el a betakarítási időtervét! Mindezek következtében 31 284 mázsa répával kevesebbet vásároltak fel a tervezetnél. És miután a répaosztály dolgozóinak nem volt pontos képe sem a betakarításról, sem a szállí­tásról — légből kapott jelentések alapján állították össze a szállítóvál­lalatok számára Is a tervet —, nem is csodálkozhatunk rajta, hogy a CSAD-nek több mint 315 000 korona és a ČSD-nek 49 000 korona fekbért kellett fizetniük. Az üzem vezetőségi ülésén pedig elhatározták, hogy ezt egyszerűen „tehertételként" könyve­lik el és semmit sem írnak a sze­mély szerint felelősök számlájára! A rossz szervezés, a helytelen elő­készület hatványozott mértékben mutatkozott meg magában a kampány­ban és lefolyásában. Az egyenetlen fel­vásárlás miatt nem osztályozták elő­írás szerint a beérkezett répát. A nagyobb kupacokban szabadon tá rolt répának 0,2—0,4 — a kisebb, 150 mázsás kupacokban 0—1—0,2 szá­zalékos a vesztesége! És végül, amiről már az elején ír­tunk: a réi)as7elctek csaknem elárasztot­ták az oroszkai Cukorgyárat, aka­dályozták a munkát — és ami a legnagyobb baj, nem kerültek* el idejében oda, ahol a takarmányéi­látást szolgáltak volna: a mezőgaz­dasági üzemekbe. Igaz, ebben maguk az üzemek is lu­dasak — nem gondoskodtak a friss répaszelet elszálításáról és ennek ép­pen most, a takarmányszűkös idő­szakban látják kárát. Nos, ezt bogoztam ki a lévai járási népi ellenőrző bizottság aktacsomó­jáből. De mit mond az, aki elsősorban felelős a répakampány fogyatékossá­gaiért, a répaosztály, a mérlegkezelők felületességéért, vagy például olyan alapvető mulasztásokért, hogy a 26 fiókmérleg közül csupán 13-on végez­ték el a mosópróbát? Mit szól mind­ebhez az oroszkai Cukorgyár igazga­tója? Muiikaidó után érkeztem a gyárba, keritettéK, hiszen ott lakik a gyár te rületén Éppen a kertben foglalatos­kodott. Ján Sőerbák fiatal ember, ta­valy februárban került a gyár élére. Teljesei, egyetért az ellenőrző bi­zntiság jelentésével: a gyár agronó­niusszoigálata valóban nem állt a helyzet magaslatán: fiatal, tapasz­talatlan emberekből tevődött össze, akik nem tudtak megbirkózni a feladatokkal. Nem tartották be az ütemtervet és hibás volt a szerződéskötések módja is. Kétségtelenül megvoltak az objek­tív okok is: „Augusztusig jóformán nem volt eső, utána hirtelen meg­eredtek az ég csatornái, a répa fel­duzzadt és egészen új vegetációs idő­szak kezdődött" — mondja Sčerbák elvtárs. „További nehézséget okozott a répatermesztők fegyelmezetlensége: mindenki gyorson túl akart lenni a rŕpiikampányon, csaknem egyidő­beu szállította a répát a gyárba, ami természetesen óriási turlódást okuzotl. A mérlegeken — ahol kevés volt a szakképzett kezelő — nem tudták megfelelő módon átvenni a répát, egyes mérlegek teljesen kl ls estek, mert a megbetegedett mérlegkezelöt nem tudtuk helyettesíteni. Nos, voltak objektív nehézségek: a sok víz. a hosszú raktározási idő két­ségtelenül közrejátszott a több mint kétmillió koronát kitevő veszteség­ben. De mindez nem csökkenti az üzem igazgatójának és a répaosztály vezetőjéüek személyes felelősségét. Mi is a teendő a következő kampány elökészítésúg? Mindenekelőtt biztosítani kell a mugfelelö, szakképzett kádereket (jelenleg is négy vezető funkció nincs betöltve az üzemben!), meg kell teremteni a répatermesztők és az iizem agronómusszolgálata kö­zötti szoros együttműködést, de nemcsak papíron, hanem a való­ságban is. Az időtervek pontos be­tartása megakadályozza a torlódást, a répaszelet felhalmozódását és el­értéktelenedését. Reméljük, hogy a népi ellenőrző bizottság alapos elem­zése nyomán az oroszkai gyár vezetői levonják a szükséges következtetése­ket és a jövőben kiküszöbölik a hi­bákat, melyek oly súlyos kárt okoz­tak népgazdaságunknak. dg. Akik otthonra találtak a határvidéken A CSISZ-szervezetek egyik jelentős feladata, hogy megszervezzék az ifjú mezőgazdasági dolgozók munka vál­lalását a határvidéken. A prievidzai járásban, különösen Diviaky nad Nit­ricou községben a CSISZ helyi szer­vezete példásan teljesíti ezt a felada­tát ls. A községből elsőnek a múlt év no­vemberében Václav Novotný Indult el családjával együtt, hogy a messzi Du­byi Állami Gazdaságban kössön ki. Amikor Magdaléna Duchoňová —, anyós, aki tudni akarta, hogyan él leánya az „Isten háta mögött" — hazatért csehországi látogatásáról, csak szépet és jót mondhatott. A fiatalok közül sokan gondolko­dóba estek, mert már többször hal­lották, hogy ott jól lehet keresni. Jozef Kollárik is felpakolta a család­ját, Jaroslav Prokop és fiatal fele­sége sem habozott sokáig, csakhamar ők is felkerekedtek. Azóta már mindnyájan űj otthonra találtak a határövezetben. Nemcsak a jó kereset miatt vertek ott gyökeret, hamen azért is, mert megszerették munkájukat. Fiatalos lendülettel még sok sikert akarnak elérni. (J K.J Az udvardi szövetkezetesek üvegházában rövidesen beérik a paradicsom. A képen: Nagy Ilona a szép termésben gyönyörködik. (K. Cich — CTK — felvétele) Kommentárunk ­Űj elvek a mezőgazdasági beruházási építkezések terén A napokban új intézkedéseket hoz­tak nyilvánosságra a mezőgazdasági beruházási építkezéseket Illetően. Az új intézkedések főleg az építkezések minőségének megjavítására, továbbá a hosszadalmas előkészületi, jóváha­gyási és építési idő lerövidítésére, az épiilettipusck megválasztásában a me­zőgazdasági üzemek jogkörének kibő­vítésére, az építő-, a berendezéseket, illetve épületanyagot szállító üzemek felelősségének fokozására irányulnak. Az új intézkedések értelmében — a termelési szakaszok szerint — meg­valósul a legjobb épülettípusok kivá­lasztása, amelyeket a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére bocsátanak, hogy kiválasszák a legmegfelelőbb tí­pust. A tervezőintézetekben megszű­nik a nyereség figyelembevétele. Az összes kisebb munkák — adap­tációk, hídmérlegek, silógödrök, fé­szerek és szociális építmények stb. — esetében az előzetes dokumentáció a következőkre korlátozódik: megren­delés, egyszerű költségvetés és terv­rajz. EzL a dokumentációt a mező­gazdasági üzemek építészeti dolgozói is elkészíthetik, ha megfelelő képesí­téssel rendelkeznek. Az építési enge­dély kiadása egy egyszerű végzés, illetve a helyszíni vizsgálat jegyző­könyvének kiadására leredukálódik. Az eddigi elv alapján az egész or­szág területére szabványosított alap­típusok már nem felelnek meg a kö­vetelményeknek. A jövőben szabvá­nyosított országos típusként csak egyes épületrészek, elemek műszaki berendezések, előregyártott elemek stb. jöhetnek számításba. A tervrajzok elkészítésével az Állami Szabványo­sító és Mezőgazdasági Építkezéseket Fejlesztő Intézet kerületi kirendeltsé­geit fogják megbízni. Az eddigi eljá­rástól eltérően a mezőgazdasági üze­mek szabadon kiválaszthatják a helyi körülményeknek legteljesebb mérték­ben megfelelő épülettípust. A tervrajzkészítők anyagi érdekelt­ségét — a múlt hibáiból okulva — nem kőtik az anyagmegtakaritáshoz. Minden attól függ, hogy az új épület­típus tiogyan válik be a termelésben. Az új rendelkezések értelmében az Alig hasad a hajnal, jóformán még négyet sem mutat az óra, de Kozák István feleségével már az ebedi gaz­daság seitéslstáilójában munkálkodik. Fülsiketítőén visítanak az éhes ko­cák. — Na asszony — rendelkezik Ízi­ben a seitésetető — tisztítsd ki a vá­lyúkat, én majd széthordom az ele­séget ... Nem szóltak többet egymáshoz Hi­szen mindketten pontosan tudják kö­telességeiket, és annak rendje módja szerint hozzálátnak a napi munká­hoz. Ahogy megtelnek a vályúk, alább hagy a zaj, s a százhúsz anyasertés sziircsölése tölti be az istállót. Mielőtt a további munkafolyamat következnék, a sertésgondozó házas­pár szemlét tart a kutricákban, meg­győződik nem történt az éjjel elhul­lás. Fürgék, egészségesek a gömbö­lyű szopós malacok, ök örülnek ennek a legjobban. A díjazásnál ugyan­is nemcsak azt veszik alapul, meny­nyire rúg a kocaállomány, hanem azt is, hány egészséges malacot választa­nak el. Mire a legfontosabb teendők­kel végeznek, a reggeli napsugarak belopakodnak az ablakon. Eloltják a villanyt és folytatják a munkát a ta­karmányelőkészftőben. Az asszony tü­zet rak a katlanházban, a férj addig felmossa a helyiség betonpadlóját. — Na Pista, történt e valami bal az éllel? — köszönt rájuk váratlanul Vö­rös László, a gazdaság termetes veze­tője. — Semmi baj — válaszolja a ser­tésgondozó egykedvűen. Egyébként magad is meggyőződhetsz róla, mert Ä jó! elvégzett munka tudatában Előnyös a kettős műszak • Elégedett a gazdaság vezetője, elége­dettek a dolgozók is 9 Nincs panasz a keresetre • Pihenésre, szórakozásra is jut idő a gazda szeme csak hizlalja a jószá­got ... A sertésetető szívesen vezeti végig a kutricák között a látogatót. Szem­lélődés közben elégedetten pihentetik tekintetüket a moslékot szürcsölő, Jóllakottan pihenő állatokon Az istál­ló végén aztán rövid pihenőt tarta­nak, barátságos beszélgetésbe kezde­nek. — Emiékszel-e Pista — kezdi Vörös László — mennyit kellett vitatkoz­nunk míg a kocák gondozásában is bevezettük a kétmüszakot? Bezzeg mennyire ragaszkodtál a régi mun­kaszervezéshez ... Kozák István nem nyilatkozik, mintha csak nyelvére ragadt volna a szó. De aztán leküzdi magában az indulatot és röviden ennyit válaszol: — Tudod, hogy van az ... minden ember taegenkedik az úttól Most már belátom, jól sikerült a munkaszer­vezés ... Természetes, hogy jól sikerült az elsősorban is a házaspár érdetne. Kezdetben — és ezt nem ls tagadják — nehéz volt megszokni az új mun­karendet. A kis gazdaságban még mindenki pihen, amikor ők már a munkába indulnak. Igaz, most csak nyolc órát dolgoznak, és tizenkét óra­kor =r. hasonlóan, mint az üzemek­ben — befejezik a munkát, ismét visz­szatérnek otthonukba. — Gazdaságilag kimutatható-e, mi­lyen előnyükkel járt a kétműszakos munkaszervezés? Vörös László nem sokat beszél. Eb­ben az esetben azonban nem mellőz­heti az új munkaforma kialakításának előzményeit. — Csak a tavalyi első negyedév eredményeiből indulok ki... Annak idején -négyen dolgoztak a sertésis­tállóban. Százötven kocát gondoztak. Januárban például húsz koca fialt meg, de csak tizenhárom malacot si­került elválasztaniok. Ez idén, noha harminccal csökkent az állomány, nyolc anyasertéstől már hatvan ma­lacot választottak el. De nézziik az idei első negyedév eredményeit: ta­valy a malacszaporulat — az első há­rom hónapot számítva — száznyolc­van volt. Jelenleg ez a szám száz­nyolcvankettővel emelkedett. Elégedett a gazdaság vezetője, meg­találták számításukat a gondozók is, akik most sokkal könnyebben, ké­nyelmesebben birkóznak meg a napi nehéz feladatokkal. — De mit csinálnak nyolc óra alatt, htszen az etetés, a kutricák tisztítása, a takarmányelőkészítés nem veszt igénybe egész munkaidejüket£ A sertésgondozó először cigarettát sodor és csak azután válaszol: — Az anyasertések körül nem le­het megkezdeni és befelezni a mun­kát. Itt minden perc számít. Vigyázni kell a kismalacokra, nehogy agyon nyomja őket az anyjuk. Az ügyetle­nebbeket pedig a szopásra is meg kell tanítanunk. Az istállóban persze azért más munka is akad. Az asszony — akárcsak .otthon — Itt is példás ren­det ta.'t. Nézzenek körül, egy pókhá­lót sem találnak a falakon. Az abla­kokat sem homályosítja be a por. Kozák István felesége ugyancsak nem tilkolja véleményét. Megemlíti például, hogy amióta váltásra dolgoz­nak, több ideje jut odahaza ls a ház­tartási munkákra, több időt szentel­"het a gyermekek nevelésére. — És a kereset...? — Erre sem lehet panaszunk. Ál­talában sokkal jobb mint azelőtt. Ter­mészetesen a fialás még csak most kezdődik. Es ha sikerül megtartanunk az eddigi eredményeket, busás pré­miumra számíthatunk. Dói felé jár az idő. A kocák déli elesége is elkészült. A sertésgondozó házaspár helyre rakja az edényeket, falspprl az előkészítő betonpadlóját és az előremelegített vízben kezet mos. Pont tizenkét óra. Megérkezett a váltás. Szvitek Anna és Jantosík Má­ria Jókedvűen lépik át a helyiség kü­szöbén. A házaspár röviden elmondja az első műszak fontosabb észrevéte­leit, és a jól végzett munka tudatá­ban távozik. SZOMBATH AMBRUS építő- és berendezéseket szállító üze­mek 18 hónapig jótállnak az épít­mény minőségéért és a berendezés hi­bamentes működéséért. Ismeretes, hogy a gépek és a mű­trágya tárolására mezőgazdasági üze­meinknek eddig nem volt elegendő helyisége. Az idén 1200 vasvázas fé­szert épllünk ennek kiküszöbölésére. Az illetékes szervek 10 000 tonna ko­hói pari hulladékanyagot irányoztak eló erre az akcióra. A nagyobb mezőgazdasági építke­zéseknél rendszeres műszaki ellenőr­zést vezetnek be. A kisebb akcióknál a mezőgazdasági üzemek gyakorolják az ellenőrzést. P. L. Kongresszus után Négy napi tángyalás után véget ért az EFSZ-ek VI. országos kongresszusa, ahol mélyrehatóan elemezték mezőgazdasá­gunk gyorsabb fejlesztésének kérdéseit. Miről is tanácskoztak a küldöttek tulaj­donképpen? Köztudomású, hogy a mező­gazdaság! üzemeink a sok igyekezet el­lenére sem képesek kielégíteni az ország lakosságának egyre fokozódó Igényelt. Egyébként Jogos -a követelmény, hogy a tavalyi évvel szemben ez idén 6.5 szá­zalékkal fokozzuk a mezőgazdasági brut­tó termelés tervét és 5.2 százalékkal több húst, tejet, vajat adjanak el a köz­ellátásnak. A gyakorlat emberei, bármennyire is bírálják mezőgazdaságunk anyagi-műsza­ki ellátását, egyöntetűen elismerik, hogy a szövetkezetek, állami gazdaságok fej­lődésük jelenlegi szakaszában a rendel­kezésükre álló termelési eszközök se­gítségével teljes mértékben érvényre tudják jultatni a párt XII kongresszusá­nak határozatait. A kongresszuson elhangzott vitafelszó­lalások szintén azt bizonyították, hogy a gépeken, vegyszereken és a műtrágyá­kon kívül az emberek céltudatos min­dennapi tevékenysége is szükséges a célok eléréséhez. Vladimír Balažic leve­lezőnk ezt a kitételt konkrét példával támasztotta alá. A dunaszerdahelyl járás szövetkezetel nem egész öt nap alatt 3213 hektáron elvetették a cukorrépát és most a kukoricaültetést szorgalmazzák. Az egyetemesen gépesített brigádok min­denütt kitettek magukért, a munkaszer­vezésnek ez a magasabb formája kitű­nően bevált. Természetesen az állattenyésztésben is megvannak a hasznosság fokozásának lehetőséget, noha itt a fejlődést a nö­vénytermelés komoly mértékben befolyá­solja. A Jövedelmező állattenyésztése szintén a szervezés kérdése. Kárász Zol­tán a minap éppen a nagypakai szövet­kezetről irt beszámolójában bizonyította e megállapítás igazát. A szövetkezetben 11 koronáért termelik a marhahúst, 7.10-ért a sertéshús kilogrammját, de már két koronába kerül a tej, és 70 fillér a tojás önköltsége darabonként. Az or­szágos átlaghoz képest alacsonyak a ter­melési költségek, az elért eredménnyel mégsem elégedettek a szövetkezetben. Az Idei kltavaszosodás sokáig váratott magára. Szövetkezeteseink azonban a legtöbb helyen a legrövidebb idő alatt Igyekeztek elvégezni a soronlevő mun­kákat. Kell is a szorgalom, hiszen me­zőgazdaságunk nem tudna 2,7 millió li­ter tejet eladni a közellátásnak, ha el­hanyagolná a takarmánytermelést, sutba dobná az agrotechnikai Irányelveket. A hús előállítása viszont a gabonáról való fokozottabb gondoskodást igényli. Sok tartalék van a mezőgazdaságban, az árutermelést csak egy kis Igye­kezet kell, s a kívánt szintre emel­hetjük. A belső tartalékok mozgósításá­ban komoly eredményeket értek el pél­dául a klstárkányl szövetkezetben ls. Ján Kunco levelezőnk tájékoztatása sze­rint csupán a háztáji gazdaságokból közel 20 ezer tojást értékesítettek az első negyedévben. Bár merre járjunk az országban, min­denütt gondosan megmunkált földeken, rohamosan fejlődő vetéseken akad meg az utazó szeme. Az Indulás sikeres volt és sokkal Ígéretesebbek az eredmények, mint az elmúlt években. Ám, hogy az el­vetett magból dúskalászú gabona fejlőd­jék, jobban gömbölyödjenek a hízók, több tejet adjanak a tehenek, mezőgazdasá­gunk dolgozóinak további szorgalmára, minden tudására szükség van. (th) f}? ° * * «--«»» 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom