Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)
1964-04-04 / 94. szám, szombat
AFORIZMÁK • Miképp fejlesszük emiékezűtehetségünket, hogy megtanuljunk felejteni? • Jaj azoknak a diktátoroknak, akik elhitték, hogy nem diktátoroki • A szabadságot nem lehet tettetni! • A cézárokat leggyakrabban saját barátaik tették el láb alól. • A svájciak bizonygatják, hogy a leghatásosabb vizierőmű a női könny. • Az automatizáciú megszűntette a fárasztó emberi munkát. A férfiak találták fel, hogy ezt a munkát nők is végezhessék. • A tűzhányótól senki sem követeli meg,, hogy a hamut hamutartóba szórja. A szórakozott ember A szovjet rakétakutatás úttörői A tu domány és a techni ka moj'dnem e lfele jtett hős ei O Orosz rakéták a török háborúban ® a XX. században A NEW YORK TIMES nemrégen „földi paradicsomként" ecsetelte SzaúdArábia életét. Nem vonjuk kétségbe, hogy a monopolista kőolajtársaságoknak, elsősorban az ARAMlCO-nak, valóban paradicsomot jelent az Arabfélsziget. Hisz csak Szaúd-Arábiából évente 75 millió tonna kőolajat szállít kl, s a busás nyereség oroszlánrésze a nyugati tankok feneketlen páncélszekrényeiben tűnik el. A haszon kisebbik része — ez is milliókat jelent — a királyi családnak jár, a hatmilliós tömeget viszont kisemmizik. Az egyik osztrák lap megállapítása szerint egy szaúd-arábiai családfő havi keresete alig száz schilling, ezzel szemben Szaúd király bécsi látogatása Idején naponta 300 ezer schillinget költött. A burzsoá világban józanabb hangokat is hallhatunk. Az angol Today például így jellemzi a szaud-arábial viszonyokat: „Kutyaélet". A férfiak zöme még 35 évet sem él. Még élesebben rávilágított az ottani viszonyokra Malenotti olasz filmművészeti vállalkozó, aki dokumentumfilmen örökítette meg a szaúd-arábiai „csendéletet". Ezt ábrázolja fenti képünk is, mely félreérthetetlenül bizonyítja: még a XX. század második felében is létezik rabszolgakereskedelem. A kép megbilincselt gyermekeket ábrá zol. Őket „adoptálja" új tulajdonosuk, hogy aztán életük végéig robotoljanak. Az ABC című olasz lep leleplező tényeket közölt arról, hogy az Arabfélsziget és Nyugat-Afrika között pontosan megjelölt titkos rabszolgakereskedelml utak- vannak, melyeket csak a vásárlók és az eladók; ismernek. Az üzletfelek „menetrendhez" Igazodnak. Az élő árut rendszerint mohamedán zarándokok gyanánt szállítják Arábiában, így minden feltűnést elkerülnek. (A Nyegyelja nyomán) A KATYUSA elődjei Az első világháború éveiben egy örökké kutató orosz hadmérnök a régi fegyverek dicsőségéről álmodozott a breszt-litovszki erődben. Vlagyimir Andrejevics Artyemjov sokat lapozgatott a háborús krónikákban. Onnan tudta meg, hogy az orosz hadvezérek már a török hadjárat idején hazai szerkezetű rakétákat használtak az ellenség leverésére. 1828-ban például Várnát Zaszjagyko tábornok rakétáival ostromolták, az 1854-es szevasztopoli hadjáratban pedig Konsztantyinov tábornok rakétáit alkalmazták. Miért feledték el ezeket a félelmetes fegyvereket? Ez foglalkoztatta Artyemjovot, aki kutatásaival kiderítette az igazságot: A kezdetleges rakéták ütőereje nem volt nagyobb a közönséges lövegek hatásánál, ezenkívül találataik nem voltak pontosak. Artyemjov felismerte, hogy a rakéta csodafegyver lehet, ha megoldják a titkát, azaz megtalálják a legjobb üzemanyagot. Ezért a forradalom győzelme után Nyikolaj Ivanovics Tyihomirov vegyészmérnökkel társulva a A legendás Katyusa első mintapéldánya. és a 132 mm-es, 5—6 ezer méter hatótávolságú reaktív lövedékek technológiáját. Ezeket az eredeti rakétalövedékeket vadászgépek céljaira tervezték. Nem voltak hibátlanok, különösen a stabilitásukkal volt baj. A további kutatás a kilövőszerkezet tökéletesítésére irányult, mert csak így biztosíthatták a pontos találatot. Ebben nagy segítséget kaptak a laboratórium dolgozói Ciolkovszkijtól, az orosz rakétakutatás atyjától, akivel Ivan Tyerentyevics Klejmenov, Petropavlovszklj utóda V Borisz Szergejevics Petropavlovszkij Georgij Erihovics Langemak Ivan 'lyrentyevics Klejmenov rakétatöltet kutatásának szentelte életét. Nem hiába kísérleteztek: a piroxilinban végre felfedezték a legideálisabb rakétatöltetet. Üj fej'ezet a szovjet fegyvergyártásban Az újfajta töltetű rakétákat 1928. március 3-án próbálták ki. A kísérlet várakozáson felül sikerült. A sikeren felbuzdulva, a párt- és katonai vezetők, elsősorban Ordzsonikldze és Tuhacsevszkij marsall támogatását élvezve Gázdinamikai Laboratóriumot létesítettek a szovjet rakétakutatás úttörői. Ez az intézmény 1931-ben Borisz Szergejevics Petropavlovszkij vezetésével kidolgozta a 82 1934-től rendszeresen levelezett. Figyelmükbe ajánlotta könyvét: „A kozmikus térség kutatása reaktív műszerekkel". A nagy próba 1937-ben a párt és a kormány vezetőinek jelenlétében nagy kísérleteket végeztek a tökéletesített rakétákkal. A rakéták számtani pontossággal működtek. Az év folyamán azonban újabb nehézségek merültek fel. Előfordult, hogy néha csütörtököt mondott a rakéta, vagy pár méter után lezuhant. Mi ennek az oka? A talányt J. Pobedonoszcev mérnök fejtette meg. Hosszú megfigyelések és számítások után megtalálta a váratlan és kellemetlen jelenség okát: „őszi idénybetegség", melynek az a lényege, hogy a megváltozott éghajlati és hőmérsékleti viszonyok negatívan hatnak a reaktív lövedékekre. A megoldás: néhány mm-rel szűkítették a rakéták fúvókájának keresztmetszetét. Az első bevetés 1939. augusztus 20-án a nevezetes Halhln Gol-i csatában mutatkoztak be először a szovjet légi rakéták. Az ütközetben 400 szovjet vadászgép vett részt. A harckocsik és a gyalogság támadásával egyidejűleg öt 1-16 mintájú különleges vadászgép szállt fel, szárnyuk alatt nyolc-nyolc rakétával. Nyikolaj Ivanovics Zvonarjov próbapilóta vezette a rajt. Egy kilométer távolságra az ellenséges vadászgépektől megnyomta a kilövőszerkezet gombját. Néhány japán gép azonnal lángba borult. A katyusák tűzkeresztsége A Halhln Gol-i győzelmes bevetés után tovább tökéletesítették és szárazföldi bevetésre is alkalmassá tették a rakétafegyvert. 1938 nyarán már teherautóalvázra szerelt 132 mm-es rakétalövedékekkel végeztek hadgyakorlatokat. 'ŕovább folyt az új fegyvernem tökéletesítése, bár a kutatók káderei nagy veszteségeket szenvedtek, mert Klejmanov és Langemak mérnököket alaptalan vádakkal letartóztatták. Mindeketten tragikusan végezték életüket a személyi kultusz egyik vesztőhelyen. Végre megszületett a háború előtti szovjet rakétafegyver legtökéletesebb változata: a többsínes sorozatvető Katyusa. 1941. június 21-én, néhány órával a háború kitörése előtt próbálták ki. Néhány héttel később 1941. július 14-én Orsa térségében a náci hódítókkal vívott harcban a Katyusa átesett a tűzkeresztségen. Az első szovjet rakétaosztag parancsnokának, Ivan Andrejevics Fljorov kapitánynak és bátor fegyvertársainak példátlan hősiességéről régebbi számunkban írtunk. (Az Ogonyok nyomán: L. L.) Agyafúrt pénzhamisítás A mesterdetektív nem ismer lehetetlent • Húsz év kényszermunka egyetlen rosszul sikeredett Napóleon-hajtincsért Hosszú hónapok álmától fosztotta meg Emilé B enhamou egy délután folyamán B o j a r s k i mérnököt... Az esemény persze nem álomrablással kezdődött, hanem a hajtinccsel, amely Napóleon fejebúbját övezi az új francia frank százas bankóján. Egy francia banktisztviselő a frankkötegek egyikében különös százfrankost talált: hamis pénz! — ötlött az agyába. Jelentette az ügyet a bank igazgatójának, aki nyomban kapcsolatba lépett Benhamou főfelügyelővel. 180 évvel ezeiőü született Bojarskl mérnök Emil Benhamou, aki a pénzhamisítók leleplezésében már nem egy érdemet szerzett, több pénzügyi szakember bevonásával megerősítette a tisztviselő gyanúját. A százas valóban hamis volt, s nemcsak Napóleon hajtincse eltérő a valódi százasok rajzától, de a bankjegy bal felső sarkában levő csillag is különbözik az eredetitől, egy helyen a diszítőrajz is hibás, majd a százas szám feliratában is tévedett a pénzhamisító egy tizedmillimétert. Megindul a hajsza Postafiókok ós takarékpénztáralt rácsos ablakai mögött különmegbizatású emberek lesték az első áldozatot, aki majd hamis százassal fizet... A várakozástell napok lassan hosszú hetekre, hónapokra nyúltak, s a rendőrség még semmi eredményt sem volt képes felmutatni. Mlg végül is Alexi* Chouvaloffot elcsípték. Megjelenik a felügyelő Ax esetről a sajtó olyannyira szabadra engedte fantáziáját, hogy már detektlvregénybe Illő. Megtudjuk, hogy a mesterdetektív Chouvaloffot keresztkérdéseivel mindjárt lekapta a lábáról — akárcsak egy detektlvregényben.«, I A letartóztatott ővja a főfelügyelőt: JSojarski fegyverrel íog védekezni, Benhamou állig felfegyverkezve egy kis hadsereg kíséretében érkezik a mérnök lakásához, de csak egyedül kopog be és felette meglepődik a vendégszerető fogadtatástól. Miközben diskurálnak, a főfelügyelő emberei megszállják a lakást. Benhamou elérkezettnek látja az időt és váratlanul Bojarskinek szegezi a kérdést: Hol a laboratóriuma? A mérnök megjátssza, hogy semmit sem ért az egészből. A detektívek nagyítóval vizsgálják a lakás minden zegét-zugát: kopogtatják a falakat, leszedik a tapétát, mindent kiforgatnak... Cigarettapapírból arany Kérdés, a mesterdetektívnek nem azért csináltak-e ily limonádészerü reklámot, mert félő volt, hogy a közvélemény nem a bravúros leleplezést tartja majd szenzációnak, hanem Bojarsklt, a zseniális pénzhamisítót. Mert az Igazság az, hogy még maga Benhamou ls „mesterműnek" nevezte a hamisított százast. A francia pénzhamisítás történetében, de a mesterdetektív gyakorlatában sem fordult még elő, hogy egy hamisító mindössze csak négy alig észlelhető hibát ejtett volna... Bojarskl mérnök laboratóriuma ls egyedülálló valami: a díszkandalló rostjai alá rejteti csapóajtón kereszÉŠrnmmmtm Emilé Begnhamou főfelügyelő tül lehetett csak" megközelíteni, s nemcsak a pénz nyomását végezte itt a hamisító, de a bankjegyek papírJát is itt állította elő — őrölt cigarettapapírból... Háromszázmillió új frankot „gyártott" már a „mester", mire leleplezték. Ez az összeg szerényen számítva is tíz vagon arany értékének felel meg.., Ezt a horribilis számot a sajtó mindjárt ellensúlyozni is igyekezett... Beismerte ugyan, hogy a mesterdetektív húsz esete közül Bojarskié a legszenzációsabb, de mégiscsak elenyésző, hisz Benhamou a sajtó állítása szerint már tízmilliárd frankot mentett meg különféle hamisítók leleplezésével. Hát igen, a mesterdetektív nem ismer lehetetlent ,,, rn i-w' Körösi Csorna Sándor Sok könyv, számos tanulmány foglalkozott Körösi Csorna Sándor életével és befejezetlen életmüvével. Pontos adatokkal azonban csak Csorna magyaroszágt tartózkodásának idejéből rendelkezünk. Amióta elindult Tibetbe, a „Nagy Ólra" — ahogyan életrajzírója, Korda István nevezte vállalkozását — csak hiányos, többnyire idegen forrásokból eredő értesülésekre szorítkozunk. A koraérett, ragyogó tehetségű székely fiú már „Sándri" korában .SANDRI" hihetetlen nélkülözésekhez, az önsanyargatással határos lemondásokhoz szoktatta magát, hogy már akkor tervbe vett útjának fáradalmait könynyebben elviselhesse. Túrónál, szilvánál ritkán evett egyebet, puszta földön hált, höséghez-hideghez edzette testét. A latin, ógörög, héber és szanszkrit nyelv tökéletes elsajátítása után hozzálátott az egzotikus- és világnyelvek tanulásához. Minden tanulmányát rögeszmévé vált életcéljának szolgálatába szegődtette: a magyarok ázsiai őshazájának felkutatására. Csoma Sándor 1784. április 4-én született az erdélyi bércek tövében. Körösi nem volt holmi nemesi előneve, — apja egyszerű gazdaember volt —, hanem ritka tehetségétől elragadtatott oktatói „ruházták" rá Kőrös nevű szülőfaluja után, hogy a császári conscriptorok ne találják meg a kényszerújoncok névjegyzékében, és ne hurcolják el „kommandóba", vagyis örökös katonának. 1819ben, 35 éves korában Nagyenyedről vágott neki gyalogszerrel, siralmas kis „vagyonkájával". Havasföldön és Bulgárián át gyalog tette meg az utat, ott azonban irányt kellett változtatnia a Sztambulban dúló pestisjárvány miatt. Gör rögországnak vette tehát útját, és áthajózott Alexandriába, onnan Aleppóba, Szíriába. Ettől kezdve további útján csaknem kizárólag mint „Iszkander bég" szerepel. Iszkander a Sándor név török fordítása, a bég címmel pedig mint tudóst tisztelték meg idegenben. Bagdadban majdnem letartóztatják, mint kémgyanús idegent, s csak az utolsó pillanatban menekül Bokharába. Megismerkedik az „Éhségsztyeppe" borzalmaival, de önfegyelmével a bennszülötteknél is jobban bírja az éhezést és a szomjúságot. Kalandos, de fáradságos utazása során nagyszerű állásokat, mesés hozományú mennyasszonyokat, magas tisztségeket kínálnak fel Csornának a gyarmati koncért marakodó nagyhatalmak diplomatái. A posztóruhás vándorban ls felismerték a kivételes tehetségű tudóst és nyelvészt. Körösi visszautasította az ajánlatokat. Indiába érve Iszkander teljesen lelerongyolódott, kifogyott mindenből. William Moorcroft állította megint talpra, az angol király ménesének felügyelője, aki szépen honorálta egy bonyolult perzsa okirat szakszerű fordítását. Egy lámakolostorban Zanglában, az ötezer méter magasan fekvő Szingi La hágó fölött egy csapásra meghódítja a lámák szívét. Egy dermesztően hideg tél alatt, fűtetlen kuckóban megtanulja a tibeti nyelvet, angol—tibeti szótárt szerkeszt, ki. dolgozza a buddhizmus világtörténeti szemléletéről alkotott művét. Tanulmánya már 1825-ben napvilágot lát a kalkuttai Orientál Magazinban. Körösi Csoma Sándor előtt ezzel megnyílt a tudományos világ kapuja. Amíg az egész művelt világ „Korossy" tudományos munkáját méltatta, a haza, az őshaza, megfeledkezett szülöttjéről, mint annyi más jeles fiáról. Az akkori korszellemhez híven egy idegen nemzetnek, az angoloknak kellett „felfedezniük" a lángelmét egy lenézett, megtépázott nép mindenkitől elhagyatott fiában. Csak 1833-ban választja tagjául a Magyar Tudós Társaság, csak akkor rendeztek gyűjtést számára hazájában, amLi kor már nem szorult segítségre. A Címére érkezett összegeket Csoma tehát visszaszármaztatta különféle tudományos és Jótékony célokra. A nagy tudós remetéhez hasonló életmódot folytat, rendezi a kalkuttai Ázsiai Társaság könyvtárát, amíg 1841 őszön váratlanul megjelenik munkahelyén Szangje Puntszog láma, régebbi tanítómestere és barátja. Vele együtt indult Tibetbe, d« a rettenthetetlen kutató közben mocsárlázba esett, és 1842. íprllls 11-én belehalt betegségébe. Ha eredeti célJát nem ls érte el, felbecsülhetetlen ismeretekkel gazdagította e tudományt. Ott temették el a dardzslllingi angol temető egyik díszsírhelyén, ahol angol és magyar feliratú pompás sírkő hirdeti az utókornak Kőröst Csoma Sándor halhatatlan érdemeit G-h ÜJ SZŐ 4 * 1984. április 4.