Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-29 / 119. szám, szerda

Kollektív fejtörés Ahol a műszaki fejlesztés az igazgató vesszőparipája • Tanács­adó központ a gyárban • Újítások „nagyüzemi" módszerrel • Komplex brigádok a tematikus feladatok megoldására • Anyagi érdekeltség vagy „csak" jutalom? Nem árulunk el újdonságot, ha azt mondjuk: a műszaki fejlesztés objektív szükségszerűség. Miért? Mert egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteink kielégítése csak a ter­melés állandó növelése és tökélete­sítése útján biztosítható. Már-már majdnem közhellyé vált ez a megálllapltás, de értelmét, je­lentőségét sok helyütt mindmáig nem tudatosítják. Előfordul, hogy egyes üzemeinkben csak a külső segítséget, a műszaki beruházásokat tekintik „Igazi" műszaki fejlesztésnek, és le­becsülik a belső erőket: az újítómoz­galmat, a tematikus feladatok jelen­tőségét és nem ritkán a más üzemek­ből származó újítási javaslatokat is. Ennek ellenkezőjét tapasztaltuk a galántai bútorgyárban. Az eredményes műszaki fejlesztés első feltételét Jo­zef Spevák üzemvezető így fogalmaz­ta meg: — Ha egy gyár vezetőségének nincs kellő hozzáállása a műszaki fejlesz­téshez, akkor sikerekről aligha lehet szó. Bevallom, — és ezt ne vegye dicsekvésnek — nekem úgyszólván vesszőparipám a műszaki fejlesztés. Ebből sok mindent megérthet... Spevák elvtárs nemcsak saját ál­láspontját érzékeltelte a fenti monda­tokban, hanem a bútorgyár egész ve­zetőségéét. Ezért lehetséges, hogy a műszaki fejlesztést elősegítő dolgozó­kat itt megbecsülik, elismerik mun­kájukat, sőt a megbecsülés anyagiak­ban is megnyilvánul. Az első negyedévben 5872 ko­rona jutalmat kaptak az üzem újítói. Tavaly 41 642 koronát. Szép összeg, de ugyanilyen szép az újítási javas­latokkal elért önköltségcsökkentés is. A múlt évben 127 újítási javasla­tot dolgoztak ki a gyárban, ebből 94-et elfogadtak, s ugyanennyit reali­záltak. A tervezett 457 000 koronás megtakarítás helyett 510 000 koronát értek el. Ez idén az első negyedév­ben a feltételezett 136 Ü00 korona helyett már 353 000-et mutattak kl. Ez egy alig 800 dolgozót foglalkozta­tó üzemben igen szép eredmény. A gyár vezetősége mégsem elége­dett, a korábbi években ugyanis még jobbak voltak az eredmények. A múlt évi „stagnálást" annnak tulajdonítják, hogy a gyárban már kimerítették az „apróbb" újítások lehetőségét. Most már elérkezettnek tartják az időt ar­ra, hogy mind nagyobb fába vágják a fejszéjüket. Egy-egy újító azonban már kevés az igényesebb feladatok, problémák megoldására. A megoldás: komplexbrigádok létesítése. Az elképzelés jónak ígérkezett, viszont a brigád már nem dol­gozhat ösztönösen, csak a saját „sza­kállára", mert akkor nincs ami ösz­szetartsa, közös célhoz vezesse. Ezért a vezetőség feladattervet dolgozott ki. Kilenc tematikus feladat megoldását kilenc brigád vállalta. A szervezés­nél ügyeltek arra, hogy egy-egy bri­gádba különféle mesterségű dolgozók kerüljenek: asztalosok, villanyszere­lők, géplakatosok, ezenkívül minde­nekelőtt mesterek és kiváló dolgozók. A csoport vezetését minden esetben technikus vagy mérnök vállalta, aki gyakorlati ismeretei mellett alapos elméleti tudással is rendelkezik. A feladatok szétírásakor nem fe­ledkeztek meg az anyagi érdekelt­ségről sem. Mindegyik szövegezésben megtaláljuk a feladat megoldásáért járó pénzjutalmat. A csoportok lét­száma különböző, öttől húszig terjed. Ez volt tehát az első lépés az újí­tómozgalom újabb, fejlettebb formá­jának, munkamódszerének meghono­sításáért. A vezetőség azonban előre látta, hogy az eredményhez ennyi nem elég. Tapasztalatból tudta, ha elmu­lasztja a brigádok munkájának ellen­őrzését, támogatását, csődöt monda­nak. Ezért hetenként értékelik tevé­kenységüket, tanácsokkal látják el őket, és ha már megoldották a fel­adatot, újabb megbízatást kapnak. A brigádok ellenőrzését maga az üzem vezetője irányítja. Kétségtelen, hogy ezt a gondosko­dást a brigádok is értékelik. Munká­ra serkenti őket. A legnagyobb örömet termé­szetesen az eredmény szerzi. A kilenc tematikus feladat közül már hármat megoldottak, s az értékelések szerint jól. A legjelentősebb a bútordarabok felületének portalanítása géppel. Ma ezt a műveletet egy seprüféle „szer­számmal" végzik, kézileg. A tisztítás nem tökéletes, mert a „seprű" eltá­volítja ugyan a port, de egyúttal föl ls kavarja. (Tehát az pillanatok alatt visszaszáll.) A porszemcsék így a lak­kozás után is láthatók. A tervezett megoldás lényege az, hogy a porta­lanítást hengerfejes elszívó végezné nemcsak tökéletesebben, hanem gyor­sabban ls. A brigád a berendezés tervrajzát is elkészítette. A komplexcsoport tehát nemcsak az ötletet adja, hanem a feladat teljes megoldását is végre tudja hajtani. A bútorgyár vezetőségének ésszerű szervező munkáját dicséri, hogy a brigádok mellett nem hanya­golják el az „egyéni" újítókat sem. Bizonyíték erre például, hogy a mű­szaki fejlesztési osztály és az üzem igazgatója felváltva naponta műszaki tanácsadói szolgálatot tart — dél­után kettőtől háromig. A dolgozók szívesen keresik fel ezt a gyáron be­lüli tanácsadó központot, s kihasznál­ják az alkalmat, hogy ötleteik meg­valósításához a legilletékesebbektől kérjenek útmutatást.­A vezetőség az újítómozgalom fel­lendítése érdekében azt tervezi, hogy bővíti a mesterek jogkörét az újítási javaslatok elfogadását és realizálását illetően. Eszerint egyes kisebb jelen­tőségű újítások elfogadásáról és be vezetéséről a mesterek döntenek majd, s ötszáz koronáig terjedő ju­talmat is javasolhatnak. A cél: mi­nél gyorsabban elbírálni és realizál­ni a javaslatokat. A mesterek ls ér­dekeltek lesznek, mert a Jutalom 3 százalékát ők kapják majd. Igen figyelemre méltó a vezetőség­nek az az intézkedése is, mely sze­rint az újítási javaslat gyakorlati ki­próbálását két külön brigád (egy asztalos és egy karbantartó) végzi. Ezek a brigádok hozzáértő, tapasztalt emberekből állnak, s nemcsak az a feladatuk, hogy kipróbálják a javas­latot, hanem hogy a dolgozókat is se­gítsék az új módszer elsajátításában.-: A brigádok ezért a munkáért termé-1 szetesen- minden alkalommal külön­jutalmat kapnak. Követésre méltó példa. A z üzemben következetesen érvényesítik az anyagi érdekeltség elvét. Nemcsak az újítók kapnak jutalmat ésszerű ötleteikért, hanem prémium formájá­ban — erre lehetőség van — azok a dolgozók is, akik elsajátítják és alkalmazzák az újítást. Az újítómozgalom a műszaki fej­lesztés egyik nem is éppen a legál­talánosabb formája. Számtalanszor meggyőződhettünk azonban arról, hogy alkalmazása megéri a fáradsá­got. SZABÓ GÉZA Teljesítik feladataikot A nyugat-szlovákiai kerület kisipari termelőszövetkezetei sikerrel zárták az év első ne­gyedét. A külkereskedelemmel összefüggő kötelezettségeiket jóval 100 százalék fölött telje­sítsék. Március 31-én a kerü­let kisipari termelőszövetkeze­tei egész évi exportfeladatuk 28,3 százalékának tettek eleget. Ezzel megteremtették az egész évi exportfeladatok határidő előtt való teljesítésének fel­tételeit. A BRATISLAVA! DATEX dolgozói már 1963-ban is kitű­nő eredményeket értek el. Nagy mennyiségű napernyőt és esernyőt szállítottak a Szovjet­unióba és a tőkésországokba. A szövetkezet az egész évi termelési terv csaknem 40 százalékát már teljesítette. Külföldre több mint 300 000 ko­rona értékben szállított árut terven felül. AZ ÉRSEKÚJVÁRI KOŽATEX is sikeresen teljesítette felada­tait. A Szovjetunióba szállított árúval a megrendelők mindig elégedettek voltak. A szövet­kezet negyedévi exportfelada­tát csaknem 5 -százalékkal túl­teljesítette. > A piešfanyi és a lévai kis­ipari szövetkezet gyártja a mostanában oly keresett szek­torbútort. A hazai kereslet ki­elégítésén kívül a két üzem Nagy-Britanniába is nagy mennyiségű bútort szállít. Anyaghiány miatt a szövetke­zetek nehezen teljesítették a negyedévi exporttervet. Hogy ez a jövőben ne ismétlődjék meg, a munkahelyen mindenütt jobban megszervezték a mun­kát és az anyaggazdálkodás te­rén ls több fontos Intézkedést léptettek életbe. A KÜTYI KOVOTVAR termelőszövetkezet textilipari gépalkatrészek gyártásával fog­lalkozik. A megrendeléseknek a gyár — a gyenge munka­szervezés miatt — sajnos, fe­lerészben sem tudott eleget tenni. Exportfeladataink Jelentős részét kisipari termelőszövet­kezeteink teljesítik. Az év hát­ralevő hónapjaiban e munka­szakaszokon még az eddiginél Is több figyelmet kell szen­telnünk a terv folyamatos tel­jesítésének. MICHAL FRÝD ÉKESEN BESZÉLŐ SZÁMOK egészségügyünk fejlődéséről Nem árt, ha most, a választások előtt elgondolkodunk a régi és mai egészségügyi rendszerünk közötti óriási különbségen. Ha tudatára ébre­dünk annak, hogy a szocializmus szá­mára érthetetlen mindaz, ami a kapitalista államokban történik. Érthe­tetlen a belga orvosok minden huma­nizmust nélkü'öző erkölcstelen sztrájk­ja, vagy a fél végtaggal, esetleg a vég­tagokat teljesen nélkülöző ártatlan gyermekek, az úgynevezett Conter­gan-bábik születése. A szocializmus elítéli, megveti azt a rendszert, mely tűri, sőt támogatja a kíméletlen spe­kulációt, azt, hogy egyesek könnyű­szerrel meggazdagodjanak mások bő­rére, hogy a tehetősök elnyomják, tönkretegyék a szegényebbeket. Nem árt, ha visszalapozunk a múltba, mely­nek adatai annyira eltérnek rohamo­san fejlődő egészségügyünk alábbi eredményeitől. Egészségügyi intézményeinkben az idei terv szerint a fekhelyek száma országos viszonylatban 1017-tel emel­kedik. Bár a beruházási építkezések tervét az egészségügyben az elmúlt évben csupán 90 százalékra teljesítettük, az 1962 évi helyzethez viszonyítva mégis 5 százalékos javulás észlelhető. Az Idei tervek célkitűzése értelmében a figyelem mindenekelőtt a még befeje­zetlen építkezések tető alá hozására fordítandó. Ennek ellenére az 1963-as évben 15 nagyobb egészségügyi intézmény üzembe helyezésére került sor. Így például Szlovákiában Sninán 180 ágyas, a Ziarban 220 ágyas, Stodon 180 és Zselizen 220 ágyas kórházat adtak át rendeltetésének. KoSlcén 100 ágyas csecsemőklinika, Nyitrán 200 ágyas szülészeti pavilon és Pozsonypüspökin sebészeti pavilon létesült. A múlt év végén 5892 ambuláns egészségügyi Intézményt és 1963 üze­mi központot tartottunk nyilván. Ugyanakkor 252 kórházunkban 175 680 ágy várta a betegeket. 12,5 ágyra mintegy 1000 beteg esett. Az 1963-as év folyamán bölcsődéink 5311 férőhellyel bővültek. Ez a befo­gadóképesség különösen a kelet-szlo­vákiai kerületben szembeötlő. Az ot­tani bölcsődék a múlt óv óta 579-el több csecsemőről gondoskodnak, mint az előző években. A terv szerint az Idén a bölcsődék országszerte 6195 hellyel bővülnek, úgyhogy összesen 55 272 csecsemő számára nyújtanak otthont. Gyógyfürdőink a múlt év végéig 24 875 fekhellyel rendelkeztek. A für­dőhelyeket összesen 294 032 páciens kereste fel. Gyógykezelésük 7 479 889 napot, vagyis 81000 nappal többet vett Igénybe mint az 1962-es évben. A fekvőhelyek 10 százalékát a gyer­mekek és 1,4 százalékát a serdülő Ifjúság részére tartották fenn. Fürdőhelyeink idén két újabb sza­natóriummal bővülnek: az egyik a 250 ágyas szanatórium Trenőianské Tepllcén, a másik az ugyancsak 250 fekhelyes, Dudincén létesül. A jövő évben Štrbské Plesón, és Plešfanyban is megkezdik az új gyógyintézetek építését. A trebofíl szanatórium alap­kövének letételére 1966-ban kerül sor. Fürdőhelyeink színvonalának eme­léséhez sokban hozzájárul a szocia­lista versenyekben vetélkedő sze­mélyzet kezdeményezése. A szocialis­ta munkabrigádok 130 kollektívájába a gyógyfürdők dolgozóinak mintegy 25 százaléka kapcsolódott be. Ebből 48 kollektíva már elnyerte a szocia­lista munkabrigád címét. A múlt év végén köztársaságunk területén 1372 gyógyszertár volt üzemben. Ezenkívül 239 optikusbolt, 28 egészségügyi árút forgalomba ho­zó és 7 gyógynövényeket árusító üz­let állt a polgárok rendelkezésére. Orvosaink száma 26 935. Egy orvos­ra 520 lakos esik. Orvosaink 31,5 szá­zaléka nő. Az elmúlt tanévekben az orvosi fakultások hallgatóink több mint 60 százaléka a „gyengébb nem­hez" tartozott. Minden valószínűség szerint az orvosok összlétszámának két harmadát már a közeljövőben a nők fogják képezni. Az Egészségügyi Világszervezet adatai értelmében a világon ma két és fél millió ápolónő dolgozik. Ebből egész Európában — a Szovjetunió kivételével — 780 000, Észak- és Dél­Amerikában háromnegyed millió és magában a Szovjetunióban 600 000, ápolónő gondoskodik a betegekről. A nővérek ezen aránytalan megosz­lása még sokkal kirívóbb, ha abból a szempontból vizsgáljuk a helyzetet, hogy hány lakós esik egy ápolónőre. Ha elég nagy eltérések ls vannak az egyes államok között, a helyzet még mindig Európában a legkedvezőbb, Csehszlovákiában egy ápolónővel 250, a Szovjetunióban pedig 350 beteg szá­míthat. A nők egészsége érdekében a poll­klinikák, egészségügyi központok és tanácsadók női osztályainak a száma 2337-re növekedett. Ezenkívül a nő­orvosok 336 üzemi rendelőben gon­doskodnak az asszonyok gyógyításá­ról. Ambuláns kezelésben a nőket a múlt évben összesen 3636 helyen ré­szesítették. A kórházak női osztályain és a szü^ lószeteken a fekhelyek száma ma húsz szórta több mint 1937-ben volt. Az ak­kori 1225 ágy helyett ma már 14 25i; ágy áll a nők rendelkezésére, akikről 766 nőorvos, valamint 3317 szülésznő ós ápolónő gondoskodik, (KM) • " • -ry <•• A leslvérpártok elméleti folyóirataiból Esz m e i offenzíva és a tömegek közötti politikai munka A púcliovi Makyta üzemben gyártott gyermek- és női készruhákat jól is­merik külföldön is, főként a Szovjetunióban. Képünkön a műrostból ké­szült nyári köpenyek termelési vonala látható. Andrej£ák — CTK felvétele], !JJ .1 ., t­Ül SZÖ 4 * 1904. április 29. Ezzel a címmel írt cikket Orbán E László elvtárs a Társadalmi Szemle egyik legutóbbi számába. A cikk az MSZMP VIII. kongresszusa határozatának abból a megállapításá­ból és útmutatásából Indul kl, hogy az osztályharc fő területe a szocia­lista tudat kialakítása lett. A szerző megállapítja, „hogy a kapitalista múlt eszmei öröksége fékezi a szocialista építést," és hogy a marxizmus eszmei offenzívája a szocializmus építésének elengedhetetlen szükséglete és köve­telménye. Bár Igaz, hogy a kongresz­szus óta sok minden történt az esz­mei offenzíva végrehajtása érdeké­ben, sokak előtt még mindig nem tiszta, hogy mi is az az eszmei offen­zíva, és mi a feladata. „Az eszmei offenzíva — Írja a szerző — az ed­diginél színvonalasabb, harcosabb, hatékonyabb ideológiai munkát je­lent, erőteljesebb harcot a burzsoá és kispolgári nézetek ellen, a szocia­lista tudat formálásának meggyorsítá­sáért. Itt természetesen nemcsak va­lamiféle szubjektív óhajról van szó, hanem az eszmei offenzíva meghirde­tését a társadalmi fejlődés követel­ményei Indokolják. A szocializmus alapjainak lerakása után, a szocialis­ta "társadalom teljes felépítése a ter­melőerők olyan fejlesztését, a szocia­lista társadalmi viszonyok olyan meg­szilárdítását, a szocialista nemzeti egység olyan kibontakozását követeli, amelynek elengedhetetlen feltétele a dolgozók szocialista tudatának kiala­kítása. Ugyanakkor a szocializmus alapjainak lerakása, az, hogy a szo­cialista termelési viszonyok társadal­munkban osztatlanul uralkodóvá vál­tak, létre is hozta az objektív felté­teleit annak, hogy a társadalom éle­tének minden területén és az embe­rek tudatában uralkodóvá váljék a marxizmus—leninizmus." Ezek azok az objektív körülmé­nyek, amelyek szükségessé teszik az eszmei-politikai nevelőmunka fokozá­sát. Ám látni kell azt ls, hogy az esz­mei offenzíva helytelen irányba tere­lődnék, ha elvonatkoztatnánk az élet valóságától, az emberek mindennapi életétől és problémáitól. Ez nyilván­való, hiszen „az emberek tudata el­sősorban ott formálódik, ahol élnek, dolgoznak: a munkában; abban a kol­lektívában, amelyben életüket eltöl­tik. Az emberek tudatát, világnézetét mindenekelőtt a szocialista építőmun­kában, a társadalmi tevékenységben való részvétel és vele összefüggő tu­datos kommunista nevelés formálja." A kommunisták, e társadalmi szervezetek aktivistái és tagjai, akik ott élnek és dolgoznak az em­berek között, mindennapos és közvet­len kapcsolatban vannak velük, saj­nos, sokszor maguk sem tudják, ml a feladatuk az eszmei offenzívában, és a maguk területén hogyan valósít­sák meg. Holott a helyzet az, hogy az emberek tudata és erkölcse a munkában, a mindennapi beszélgeté­sek alkalmával formálódik és alakul, s ebben döntő szerepük van a komm­munlsták magatartásának, munkájá­nak és szavának, — a kommunisták példamutatásának. Mindebből pedig az következik, hogy az eszmei offen­zíva kiterjed az élet minden terüle­tére és hogy ebben a maga munka­helyén, a maga területén részt kell vennie minden kommunistának és ak­tivistának. „Azt jelenti, hogy egész ideológiai munkánkat közelebb kell vinnüni az élethez, a szocialista égi-. téshez, az építőmunka napi problé­máihoz és feladataihoz. Eszméink alapján választ kell adnunk az embe­reknek mind a nagypolitika, mind a mindennapi élet felvetette kérdésekre és az élet napi tényeit, eseményeit jobban fel kell használnunk eszméink megmagyarázására, politikánk igaz­ságainak igazolására" Fontos ezt hangsúlyozni azért, mi­vel sok pártszervezetben még nem látják eléggé tisztán 1, hogy a gazda­sági építés és az eszmei munka, a szocialista tudat formálása szorosan kapcsolódik egymáshoz, kölcsönösen segíti egymást. Ugyanis a gazdasági építésben elért sikerek adják a leg­jobb feltételeket a szocializmus esz­méinek megértésére és befogadására, viszont az ideológiai munka eredmé­nyei közvetlenül visszahatnak a szo­cialista termelési viszonyok megszi­lárdulására, a gazdasági munkára. Világossá válik ez akkor, ha fel­tesszük a kérdést: melyek azok a főbb kérdések, amelyeket a tömegek körében végzett eszmei munka elő­terébe kell állítani? „Az eszmei of­fenzíva döntő része: a párt politiká­jának hirdetése, megmagyarázása — állapítja meg a cikk írója, majd így folytatja: — A nagy tömegek szocia­lista tudatának kialakítása elsősorban mindennapi tapasztalataikon, és a párt politikájának, az e politikában testet öltő alapvető marxista tanítá­soknak a megértésével lehetséges . Az ideológiai munkának a legfőbb feladata az, hogy megértesse ez em­berekkel a szocialista társadalom fel­építésének nagy célkitűzéseit, mozgó­sítsa a dolgozókat a feladatok meg­oldására és — ezekkel' összefüggés­ben — a kapitalista nézetek marad­ványul elleni harccal jtegíts© .swejfl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom