Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-04 / 94. szám, szombat

Az MSZMP Központi Bizottságának határozata A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT VEZETŐINEK ÚJABB SZAKADÁR LÉPÉSEIRŐL A Népszabadság tegnapi számá­ban közli a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá nak 1964 február 20-22 i kibőví­tett iilésén elfogadott határozatát a Kínai Kommunista Párt vezetői­nek újabb szakadár lépéseiről. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a határozatot: A Magyar Szocialista Munkáspárt tagsága és a magyar nép előtt Isme­retes a klnal vezetők nyílt fellépése a kommunista világmozgalom közös politikája ellen sok kérdésben; így ellene vannak a békés egymás mel­lett élés politikájának, alábecsülik a két társadalmi rendszer gazdasági versenyét, tagadják, hogy a szocia­lista forradalom békés úton, polgár­háború nélkül Is győzhet. A klnal ve­zetőknek az az álláspontja, hogy nem kell kijavítani azokat a súlyos hibá­kat, amelyek a személyi kultusz ide­jén hallatlan károkat okoztak a nem­zetközi munkásmozgalomnak. Mint is­meretes, hibás nézeteik ellen a mar­xi—lenini elvek tisztaságát védelmező pártok — köztük a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt is — messzemenő tü­relemmel, érveléssel vitáztak. A közös irányvonalat követő pártok e vitában nem vették át a kínai propaganda gyűlölködő hangját és szitok-átok módszerét; a hibás nézeteket és azok káros politikai következményeit meg­világították, a koholmányokat pedig visszautasították. A kínai vezetők, miután a testvér­pártok túlnyomó többsége elutasítot­ta hibás nézeteiket, a szakadár tevé­kenység útjára léptek. Trocklstákból és mindenre kapható renegát elemek­ből frakciós csoportokat szerveznek és nem átalják egyiket-másikat ezek közül kommunista pártnak nevezni. Olyan Időben teszik ezt, amikor a szocializmus és a béke erői világ­szerte növekszenek, a volt gyarmati népek nemzeti önállósága erősödik, a tőkés világ belső ellentétel mélyül­nek, az Imperializmus mély krízisben van, bomlási folyamata gyorsul. E fo­lyamatot a szocialista világ egyesí­tett ereje, egységes fellépése még gyorsabbá tenné, a kolonializmus és neokolonlalizmus ellen küzdő népek­nek még nagyobb segítséget nyújtana, a világbéke védelméért folyó harc még erőteljesebbé válna, ha a kínai vezetők szakadár tevékenysége nem bomlasztaná a nemzetközi kommunis­ta mozgalom sorait, nem gátolná egy­séges harcát. Ez év február 4-én a kínai veze­tők a Renmln Ribaóban, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak hivatalos lapjában nyíltan kije­lentik, hogy helyeslik és segítik frak­ciók szervezését mindazon testvárpár­tok központi bizottságai ellen, ame­lyek elutasítják az ő nézetelkat, el­ítélik hegemón törekvésüket és szo­lidárisak a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Ezt az egységbontást „for­radalmi kötelességének nyilvánítják. Túlteszik magukat az 1960-as Moszk­vai Nyilatkozatnak a testvérpártok közti viszonyt szabályozó megállapítá­sain és megengedhetetlen módon be­avatkoznak a testvérpártok belső ügyeibe. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát és sze­mély szerint Hruscsov elvtársat mér­hetetlen gyűlölettel támadják, „szov­jetellenesnek", a „revlzionizmus leg­főbb képviselőjének", korunk legna­gyobb szakadárának" nyilvánítják. Széleskörűen kiépített propagandahá­lózatuk útján nagy nehézségeket okoznak a kommunista pártoknak, mindenekelőtt a kapitalista országok­ban küzdő testvérpártoknak. A kínai vezetők fellépését mindin­kább az határozza meg, hogy nem elvi vitát folytatnak nagy fontosságú Ideológiai kérdésekben, hanem politi­kai harcot indítottak a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpár­tok ellen. A Renmln Ribao február 4-1 cikkében foglalt koholmányok, ferdítések és szitkok tömkelege in­kább eltereli a figyelmet az alapvető elvi nézeteltérésekről. Csak Így érté­kelhetők a cikkben foglalt elképesz­tő megállapítások, mint például: „A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői eltökélték magukat arra, hogy Igyekeznek együttműködni az Egye­sült Államokkal a világ leigázásában", „A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek revizlonlzmusa és szaka­dársága a Szovjetunión belül találha­tó burzsoá elemek gyors fejlődésének és... az amerikai imperialista politi­kának terméke". Az a politika, amely a józan megítélésnek legparányibb nyomalt Is nélkülöző megállapítások­kal próbálja igazolni önmagát, nem más, mint a népeket félrevezetni akaró kalandorpolitika, amely elkerül­hetetlenül kudarcra van Ítélve, — mondja a határozat. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kezdettől fogva elítéli a kínai vezetők szektás, dog matikus nézeteit és szakadár tevé­kenységét. Határozottan visszautasltja és megbélyegzi újabb, minden eddi­ginél károsabb február 4-i megnyi­latkozásukat, amely az egész nemzet­közi kommunista mozgalom, s így a ml pártunk ellen Is Irányul. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága teljes mértékben szolidáris a Szovjetunió Kommunista Pártjával, annak lenini Központi Bi­zottságával és személyesen Hruscsov elvtárssal. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megállpítja: ha a kínai vezetők nyilvános támadásai nem szűnnek meg és szakadár tevé­kenységük folytatódik, akkor a nyil­vánosság előtt Is válaszolni kell ezek­re. A klnal vezetőknek az a takti­kája, hogy hol egyik, hol másik test­vérpártot, Illetve vezetőit támadják, nem téveszt meg minket. A közös ügy és pártunk politikájának védel­mében minden támadással szemben fellépünk. A kínai vezetők a szocialista világ­rendszer egyes országait is megkísér­lik egymással szembeállítani. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága elutasítja és elítéli eze­ket a kísérleteket, közöttük azt is, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó országok ügyeibe beavatkozzanak. A nemzetközi kommunista mozga­lomban a Kínai Kommunista Párt ve­zetői által előidézett viszályt az osz­tályellenség Igyekszik a maga céljai­ra kihasználni. Az Imperialisták dip­lomáciai eszközökkel és minden egyéb módon a szocialista vtlágközösség egységének lazítására törekednek. Az imperialista sa|tó felkapja és terjesz­ti a klnal vezetők szovjetellenes rá­galmait, hogy ezzel a kapitalista or­szágok forradalmi munkásmozgalmá­ban zavart keltsen és bomlást idéz­zen elő. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar nép eddig Is egyöntetűen elutasította a kínai vezetők káros nézeteit, most még határozottabban elítéli felfoko­zott szakadár tevékenységüket, féke­veszett szovjetellenes rágalmaikat. A kínai vezetők álbaloldali nézetei, egységbontó aknamunkája elleni harc menetében sem feledkezünk meg ar­ról, hogy hazánkban akadnak még jobboldali, reakciós elemek is, akik a kínai vezetők fellépését megkísér­lik zavarkeltésre felhasználni pártunk és kormányunk politikája ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt nehéz időszakban, nagy harcok és ál­dozatok árán, ellenforradalmárok, re­vizionisták és megrögzött dogmatiku­sok elleni harcban kovácsolta ki esz­mei, politikai, szervezeti egységét, és kellő tapasztalattal rendelkezik akár jobboldalról, akár „baloldalról" je­lentkező támadás visszaverésére. A Magyar Szocialista Munkáspárt helyes, az élet, a gyakorlat által Iga­zolt politikai Irányvonala a marxiz­mus—leninizmus elvein alapszik, az 1957-es és 1960-as moszkvai Nyilatko­zatot, a nemzetközi kommunista moz­galom közösen kidolgozott fő Irány­vonalát híven követi, pártunk, mun­kásosztályunk, népünk harcának ta­pasztalatait hasznosítja. Pártunk poli­tikai Irányvonalát következetesen folytatjuk, s mint azt eddig tettük, a jövőben Is megvédjük minden, akár jobboldali, akár álbaloldali torzítási kísérlettel szemben. Ma pártunk és dolgozó népünk előtt álló legfőbb fel­adat a VIII. kongresszus határozatai­nak megvalósítása, a szocialista tár­sadalom teljes felépítése. Ezen az úton minden új siker, a gazdasági és kulturális munka új eredménye a leg­jobb válasz a pártunk politikája el­leni minden fellépésre, így a kínai vezetők támadásaira is. A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG meghí­vására Abdallah Szaial marsall, a Je­meni Arab Köztársaság elnöke kíséreté­vel baráti látogatásra Bulgáriába uta­zik. (CTK) LEOPOLDVILLEBEV a legfelsfibb ka­tonai bíróság öt politikus perét tár­gyalja. Kormányellenes Összeesküvéssel vádolják és halálbüntetés fenyegeti őket. A vádlottak nevét nem tették közzé, a tárgyalás titokban folyik. (CTK) A SZOVJETUNIÓ és Nagy-Britannia külügyminisztereinek üzenetére reagál­va Souvanna Phouma, laoszi miniszter­elnök április 12-ére találkozöra hívta össze a laoszi politikai irányzatok kép­viselőit. A találkozót a Kőedény-síksá­gon tartják. (CTK) Á Szovjetunió Kommunista Pártjának küzdelme a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrotfcágáért (Folytatás az 1. oldalról) harc trocklsta módszereit alkalmazzák és egyes országokban frakciós cso­portokat szerveznek híveikből. A Kí­nai Kommunista Párt vezetősége élté rő eszmei Irányvonalát az egész szo­cialista táborra, a kommunista világ mozgalomra és a nemzetközi demokra tikus szervezetekre is rá akarja kény­szeríteni. A kínai vezetők elhatározták, hogy elmérgesítik a szovjet—kínai állam­közi kapcsolatokat, aláássák a szov­jet és a kínai nép barátságát, vissza­utasítják az SZKP Központi Bizottsá gának a szovjet—kínai kapcsolatok rendezésére tett összes javaslatalt, fo­kozzák szovjetellenes propagandáju­kat a Kínai Népköztársaságban é? dur­ván beavatkoznak a Szovjetunió bel­ügyeibe. Az SZKP KB plénuma úgy véli, hogy a szocialista világrendszer és a kom­munista mozgalom alapvető érdekel, valamint a marxizmus-leninizmus tisztasága megkövetelik a KKP vezetői I antileninista álláspontjának eszmei leleplezését ós azt, hogy szakadár te­, vékenységük erélyes ellenállásba üt kőzzék. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma egyöntetűen és teljes mór tékben egyetért az SZKP KB elnöksé gének és Hruscsov elvtársnak, a Köz ponti Bizottság első titkárának poll tlkai és gyakorlati tevékenységével, amely a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítésére, a béke, a de mokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus ügye győzelmének biz tosítására, a marxista—leninista pár­tok összeforrottságának megszilárdl tására irányul. A plénum a Központi Bizottság elnökségének feladatává te­szi, hogy a jövőben ls szilárdan védel­mezze a kommunista vllágmozgalom fő Irányvonalát és törekedjék nap­jaink összes forradalmi erői egységé nek megszilárdítására. Pártunk a kipróbált lenini úton ha­lad s fog haladni a jövőben ls, s er­ről az útról, a XX. és a XXII. kongresszus útjáról senki sem téríti le. Bár a kínai vezetők szakadár tevé­kenységükben nagyon mélyre süllyed­tek, az SZKP KB plénuma, mely szí­vén viseli a kommunista világmozga­lom egységének érdekeit, továbbra is kész törekedni az SZKP és a KKP viszonyának rendezésére. Ha a KKP vezetőiben van még egy kis nemzet­közi felelősségérzet, végeredményben meg kell érteniük, hogy akcióikkal el­vonják a kommunista és munkáspár­tok erőit és figyelmét a szocialista építés égető feladatainak megoldásá­tól, hogy megnehezítik az Imperializ­mus elleni harcot és ártanak az an­tílmperlalista frontnak. Az SZKP KB plénumának megingat­hatatlan meggyőződése, hogy a kom­munista világmozgalom leküzdi a je­lenlegi nehézségeket, Marx, Engels és Lenin zászlaja alatt még szorosabbra zárja sorait, és új sikereket ér el a munkásosztály nagy ügyóért, a béké­ért, a népek biztonságáért és a kom­munizmus győzelméért vívott küzde­lemben. A moszkvai Pravda pénteki számában közölte M. A. Szuszlov elvtársnak ez SZKP KB februári ülésén elhangzott beszámolóját. A lap a beszámolóval kapcsolatban vezércikket közöl az SZKP harcáról a nemzetközi kommunista moz­galom egységéért. A cikk elemzi a Kí­nai Kommunista Párt vezelői és az SZKP közötti nézeteltérések fejlődését ez 1963. július 14-én közzétett nyílt levelek óta. Megállapítja, hogy az SZKP és Hruscsov elvtárs személyesen is mindent megtett azért, hogy megszün­tessék a nyílt vitát. A kínai vezetők ezt a jóakaratot a többi kommunista párt gyengeségének feleként értelmezték és nem vették figyelembe a testvérpár­tok konstruktív javaslatait, sőt tovább fokozták a marxisták—leninisták elleni dühödt kampányt. A Renmln Ribao napilap 1963 novem­berétől több mint 200 szov|etellenes cik­ket és anyagot közölt. Különösen fara­gatlan volt a lap február 4-1 cikke, amely a nemzetközi kommunista moz­galom megbontásának szükségességét igyekezett bizonygatni. A Kfnai KP ve­zetői minden módon arra törekszenek, hogy a kínai munkások, parasztok és értelmiségiek tudatából kiirtsanak min­den vonzalmat sznv|et testvéreik iránt. Ilyen körülmények közepette — írja a Pravda — pártunk kötelességének tartja, hogy fellépjen a marxista—leni­nista elvek tisztasága, a nemzetközi kommunista mozgalom fó irányvonala védelmében. A további hallgatás nem segítené az ügyet, hanem ellenkezőleg, lehetővé tenné a kínai vezetőknek a nemzetközi kommunista mozgalom sorai­nak félrevezetését, s ez gyengítené az imperializmus elleni harc legfőbb forra­dalmi erejét. A moszkvai „Pravdr" vezércikke A Központi Bizottság februári plenáris ülésén megtárgyalta Szuszlov elvtárs­nak, az elnökség tagjának, az SZKP KB titkárának beszámolóját és elhalározta, leleplezi a kínai vezetők leninista-elle­nes nézeteit és egységbontó tevékeny­ségüket. A kommunista mozgalmon belüli kapcsolatok elvei alap|án az SZKP KB a készülő lépésekről tanácskozott a test­vérpártokkal, s azoknál megértésre és támogatásra talált. A tanácskozások Idején ez egyik test­vérpárt képviselői azt a kívánságukat fejezték ki, hogy az SZKP KB halassza el a plenáris ülés anyagának közlését, mert elhatározták, hogy még egy kísér­letet tesznek a nyílt vita megszünte­tésére. Pekingben azonban a testvér­párt kezdeményezését elutasították. A kí­nai vezetők az SZKP KB 1963. novem­ber 29-1 levelére csak három hónapos késéssel válaszoltak. A KKP KB idei feb­ruár 29-1 levelében az SZKP KB minden, a nyílt vita beszüntetésére irányuló konkstruktív javaslatát elvetették. Az SZKP KB március 7-i válaszában azt javasolta, hogv az SZKP küldöttsége és a KKP Központi Bizottsága 1964 má­jusában rendezzen találkozót; továbbá 1984 júniusában vagy júliusában talál­kozzanak aznn tcstvérpártok képvise­lői, amelyek részt veitek az 1960 évi moszkvai tanácskozást előkészitő-lúzutt-. ságben. E levél után a klnal vezetők az eddi­ginél is élesebben folytatták a nyílt vi­tát. Március második felétől a kínai sajtó jelentősen fokozta az SZKP, a Szovjetunió és az összes nézeteiket nem osztó testvérpárt elleni ellenséges kam­pányt. E kampány a Renmln Ribao már­cius 31-i szerkesztőségi cikkével érte el tetőpontját. Ez a cikk utolsó soráig dur­ván sértegeti pártunkat és az egész szovjet népet, s nyíltan revideálja a marxizmus-leninizmus elveit. A Pravda vezércikke a továbbiakban rámutat, hogy a kínai vezetők más nem­zetközi fórumokon is fokozzák egység­bontó tevékenységüket, például az ázsiai és afrikai szolidaritási tanács aiglrl ülésén. Peking nyilvánvaló ösztönzésére fokozzák tevékenységüket a különféle csoportok Is. A kínai vezetők visszaélnek a kom­munisták természetes igyekezetével ez egység megőrzésére és arra töreksze­nek, hogy megkössék a kommunista pártok kezét, s lehetetlenné tegyék szá­mukra a KKP bomlasztó tevékenységé­nek leleplezését. Ezért az SZKP KB elhatározta, hogy nyilvánosságra hozza a februári központi bizottsági ülés anya­gát. így követeli ezt a marxista—leni­nista forradalmi elmélet és a nemzet­közi kommunista mozgalom irányvonala tisztaságáért folytatott harc. A nemzet­közi kommunista mozgalom egységéért határozottan és következetesen kell har­colni, úgy, ahogyan azt a nagy Lenin tette, határozottan fel kell lépni min­dennemű opportuniste — a revizionisták, a dogmatikusok, a trockisták, a „bal­oldali forradalmi frázisok hősei" — el­len. A moszkvai Pravda vezércikkét azzal -f«ie«i be, hogy az SZKP..lenini központi bizottsága N. Sz. Hruscsovval az élén továbbra is mindent elkövet a nemzet­közi kommunista mozgalom egységéért, valamint a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializ­musért harcoló erők összeforrottságáért. ddoauBo aai3EaiBai3űi'@0a2i® A latin-amerikai dráma újabb felvonása A sajtóirodák jelentéseiben he­tek óta dominálnak a brazíliai hírek. Általában mozgalmas hó­napként jellemezték a brazillal már­ciust. Egymást követték a tüntetések: a nagytömegek, a dolgozó rétegek Goulart elnök bejelentett reformintéz­kedéseit támogatták, a nagybirtoko­sok és a pénzarisztokrácia klikkje pe­dig az állítólagos „kommunista ve­szély" ellen szervezett ellentüntetése­ket. Az utóbbiak kormányellenes fel­lépése nyílt puccsá, katonai zendülés­sé fajult, mely következményeivel döntőeu befolyásolta a kezdetben Gou­lartnak kedvező erőviszonyokat. Dél-amerikai óriás az észak-amerikai polip karjai között Az óránként változó és pillanatnyi­lag zűrzavaros helyzetben tehát a re­akció kerekedett felül: a nagybirto­kosok és az üzletemberek oligarchiá­ja. Évtizedek óta ők voltak a 8 és félmillió négyzetkilométer területű, 63 millió lakosú dél-amerikai óriásál­lam bajcslnáľôl. Valahányszor egy Jó­zanabb politikus reformintézkedéseket akart megvalósítani, eleve útját állták a haladásnak és minden tisztességes Kormányfőt megbuktattak. Nemcsak a brazíliai nagytőke érdekel álltak szemben a nemzeti érdekekkell A nagybirtokos és nagytőkés körök aligha mertek volna éveken át dacolni Quadros és Goulart reformintézkedé­seivel, ha nem érezték volna Wa­shington támogatását. Az észak-amerl. kai monopóliumok polipkarjai szoros ölelésükből nem akarják kiengedni az agyonsanyargatott brazil nemzeti gaz­daságot. Tragikus tény, hogy a leg­gazdagabb dél-amerikai országok egyi­ke az idegen monopóliumok nyomásá­val rákényszerített monokuiturális gazdálkodás miatt nem képes ember­hez méltó megélhetést biztosítani a lakosságnak. Goulart reformjai A Józanul gondolkodó politikusok hamar felismerték az ország gazdasá­gát kiszipolyozó amerikai monopóliu­mok garázdálkodásának áldatlan kö­vetkezményeit. Persze nehezebb volt megtalálni a bajok orvoslásának mód­ját. A lemondatott Quadros utódjaként az ország élére került Goulart elnök kezdettől fogva az államosítás híve volt. Ezzel akarta kiszorítani az ame­rikai monopóliumokat és megnyirbál­ni a hazai oligarchák eddig korlátlan uralmát. Első jelentős intézkedése az Electrobrasil nemzeti energetikai vál­lalat létrehozása volt 1962-ben. Gou­lart a reakció többszöri puccskísérle­te és állandó úszítása ellenére tovább akarta folytatni a mérsékelt polgári reformok útját, míg az utóbbi hóna­pokban végképp elmérgesedett a hely­zet. A reakció és az amerikai kö­rök bősz ellenállását legutóbbi javas­latai váltották ki. Ezek közül a főb­bek: • részleges földosztás; • az olajvállalatok államosítása; • az Idegen vállalatok nyereségklvl­telének meghatározása; • alkotmánymódosítás. A földosztás a kellőképpen meg nem müveit földek tulajdonosait súj­totta volna, Bár Goulart nem ellenez­te a parasztoknak kiosztott földek ál­lami megváltását, mégis későbbi Idő­pontra halasztotta a kérdés megoldá­sát. Az idegen vállalatokat érintő In­tézkedése az amerikai kőolajmonopó­liumok elevenébe vágott: létrejött egy állami kőolajmonopólium, a Petrobras — a jövőben csak rajta keresztül le­hetett volna mindenfajta üzletet lebo­nyolítani —, továbbá a mintegy 4 mil­liárd dollár tőkebefektetéssel rendel­kező amerikai vállalatok nyereségük­kel nem rendelkezhettek volna sza­badon. A sokszor ötezer százalékos hasznot nem vihették volna ki tel­jesen, ugyanakkor az eredeti alaptő­két sem bővíthették volna vele). Gou­lart szükségesnek tartotta az alkot­mány megváltoztatását, mert számos elavult alkotmányos előírás szinte béklyóban tartja az állami és gazda­sági életet és akadályozza a reformo­kat. A tömeg lelkesen támogatta Gou­lart reformjavaslatait, melyek csak a törvényhozó és végrehajtó szervek jó­váhagyása után léptek volna életbe. Goulart a dolgozók nyomásával akar­ta ezt elérni a reakciós összetételű parlamentben. Ogy látszik, hiba csú­szott a számításba... Az a végzetes banánhéj A hét eseményei nagyjából ismer­tek. A mindinkább konkrét formát öl­tő reformoktól tartó reakció washing­toni támogatással nyílt katonai pucs­csot szervezett Goulart megbuktatásá­ra. Az elnök hívei fokozatosan lemor­zsolódtak, miután az egyes államok­ban előretörtek a reakciós körök. Egyedül a 3. hadsereg tartott ki az elnök mellett, de a reakciós tisztek itt is megbontották az egységet. Az elnök az utolsó órákban állítólag el­hagyta Brazíliát. Miként lehetséges, hogy Goulart ígéretteljesen kibontakozó és a nagy­tömegek támogatását élvező reform­mozgalma végül ls megbukott? A ma­gyarázat egyszerű, bár bonyolult kér­désre válaszolunk: bármennyire be­csületesen gondolta Goulart a refor­mok végrehajtását, lényegében mér­sékelten haladó burzsoá politikus volt, aki a liberális burzsoáziára jellemző óvatossággal halogatta a radikális in­tézkedéseket. Elnökt tisztségének csak utolsó óráiban gondolt arra, amit már jóval előbb meg kellett volna tennie, hogy elhárítsa a reakció jegy­veres támadását: a nép, a dolgozó tö­megek felfegyverzésére, mert a hi­vatalos karhatalom támogatásában nem bízhatott. Goulart elkövette a végzetes hibát és számolnia kellett, a következményekkel. A reakció egyelőre diadalt ül. Tö­megével tartóztatja le a haladó szel­lemű politikusokat, szakszervezeti ve­zetőket stb. Az amerikai monopóliu­mok közreműködésével, az antikom­munlzmus zászlaja alatt Brazíliában is megismétlődött az, ami más latin­amerikai országokban megszokott je­lenség. LŰRINCZ LÁSZLÓ 19B4. április 4 + 0] 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom