Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)
1964-03-07 / 67. szám, szombat
Holnap ünneplik meg az egész világon a nemzetközi nőnapot. Ebből az alkalomból szerkesztőségünk öt ország Júliáihoz fordult, válaszoljanak két kérdésünkre, amelyből olvasóink megtudhatják, mi foglalkoztatja más országok assszonyait, hogyan képzelik el a holnapot. Ime a két kérdés: 1.Mlt vár a jövőtől • 2. Milyen életpályát szeretne gyermekének? JÜLIA SZEREPTANULAS KÖZBENi „BOLDOG VAGYOK..." JULIJA BORISZOVA, az OSZSZSZK népművésze AZ ÖLTÖZŐBEN várom Julija Boriszovát, közben a műsort fis a próbák időrendjét tanulmányozom. Boriszova egy órával ezelőtt mosta le magáról a {estéket, szétbontotta Turandot hercegnő jellegzetes cofjait és méris^futott a baloldali próbaterembe, ahol Vajtyehov szovjet drámaíró Zápor címfi darabját próbálják. A próba lítán félórás szünet, majd újabb próba következik: Shaw darabját, A mllliomosnöt tanulják. A Vahtangov Színház művészei örökké emlegetik: Egyszer egy neves szovjet rendező látogatta meg színházukat. Nagyon tetszett neki az előadás és a szünetben sietett gratulálni régi barátjának, Ruben Szlmonovnak, a színház művészeti vezetőjének. Szlmonov éppen a női főszereplővel beszélgetett. A temperamentumáról ismert neves rendező mindkettőiliket átkarolta: — Mondd Ruben, hogy a csodába sikerili minden nap meglepned a közönséget? Tegnap Boriszovának tapsoltam, ma pedig elragadtatva gyönyörködtem ennek az fij tehetségnek játékában. A vendég szerencsekívánataival halmozta el a sihedernek maszkírozott főszereplőt, aki zpvartan mosolygott. Ekkor Szimbnov levette a színésznő parókáját, szétbontotta a haját és így szólt a vendéghez: — Most már ráismersz? A rendező legnagyobb meglepetésére, Julija Boriszová állt előtte. Nagy tehetség kell ahhoz, hogy valaki a színpadon úgy élje át szerepét, hogy egészen más emberként jelenjen meg a nézők előtt, mint amilyen az életben. Erre gondoltam, amikor a lépcsőkön feltűnt Julija Boriszova. Azt hiszem, ellestem azt a pillanatot, amikor a lefutó színésznő előző szerepéből kilépve szerény, értelmes és bájos asszonnyá alakult át. # Csehszlovákiai barátai kérik válaszát két kérdésre — kezdtem el beszélgetésünket. 1 Szerintem az élet célja mln• denki számára csak egy ler het: tegyUk örvendetesebbé, gazdagabbá az emberek életét. Az én célom ezt Bár általában olyan dús programom van, hogy néha még ebédelni sem tudok, különösen ilyen napokon érzem magam a legboldogabbnak. Most két új'szerepre készülök. Két különböző természetű hősnőt alakítok — kortársamat, Kszenylját Vajtyehov Záporjában és a milliomosnőt Shaw darabjában, melyet még nem mutattak be a Szovjetunióban. Színházunk egy harmadik darab bemutatására is készül — ez lesz Mikola Sztyelman belorusz író drámája: Igazság és igazságtalanság. Nagyon szeretem az új szerepek tanulásával eltöltött izgalmas pillanatokat, különösen azt a percet, amikor a rendező végre kijelenti: „Ez az igazi". Egyidejűleg nagyon érdekes és bonyolult TV-szerepre ls készülök. A Hivatás című darab hősnőjét alakítom, aki három fejlődési korban — a lánykortól až anyaságig (fogadott gyermekek anyja lesz) mutatkozik be a nézőknek. A cselekmények mozgató ereje a hivatásszeretet. 2 Ezért örülök, hogy csehszlovákiai barátaim azt kérdik tőlem, milyen hivatást választanék fiamnak. , Surik 12 éves, szeret úszni, kedvelt olvasmánya A három testőr. Még ő sem tudja, hogy mi akar lenni. Én csak azt tudom: bármilyen pályát választ majd a fiam, én csak örülni fogok. Eszembe jut, hogy amikor felvételiztem a színiakadémián, az otthoniak nagyon ellenezték színészi pályámat. Azzal érveltek, hogy matematikai tehetség vagyok, s a színészi pálya sok nehézséggel jár. Csak egy ember, az anyám vélekedett így: Szeretném, ha soha sem hánynád a szememre, hogy utadban álltam. Jaj a pályatévesztett embernek, aki nem a maga útján jár. Mindent megteszek, hogy Sura sohase essen ilyen hibába. Megragadom az alkalmat és köszönetet mondok a csehszlovákiai nézőknek, akik vendégszereplésünk alkalmával meglekintették előadásainkat. Nagyon kedves emlékek fűződnek csehszlovákiai látogatásomhoz. Shakespeare Júliája a szerelemnek immár jelképe. — De nem az „örök" Júliát, nem az „időtlen" Júliát, nem ezt a hagyományos „júlla szimbólumot" viszi a Vígszínház színpadára Ruttkai Eva, hanem az álmaiból reális életre ébredő, a szerelem édességét megízlelő húsvér fiatal lányt, aki gyönyört, beteljesülést és halált elválaszthatatlanul olvaszt egybe önmagában — de csak egyszer, csak akkor, amikor a néző látja ... Ruttkai, a Magyar Népköztársaság Kossuth-díjas művésze, olyan felejthetetlen (úlla-alakítással ajándékozta meg a budapesti közönséget, hogy par excellence ő a magyar Júlia: — Ha ma nálunk valaki Rómeót mond, párjaként Júliának csak az ő nevét mondhatja kl. — Nagyon szeretem ezt a szerepet — mondja csendesen a Vígszínház öltözőjében, két felvonás között, feketéjét kavargatva. A színpadi játék reve, felforrósodott izgalma után szinte pihenés, kikapcsolódás számára ez a szünetnyi beszélgetés. — Nem sietős Interjú ez. BUDAPEST „JÚLIA" • a szerepről g——HIIMIMII1 IIMIMI • önmagáról ® Julikáról hanem balk önvallomás. — Nagyon szeretem (úliát: ő az a kislány, akit álmainkban mindannyian eljátszottunk. Minden kislány Júliának indul, az élet nagy szerepéről, a szerelemről álmodik, csak persze halál nélkül. Helyzete és jelleme szerint azután más-más szerep jut az álmodozó kislánynak. A veronai Júlia 14 éves, de Shakespeare valójában nem 14 éves kislányt írt meg. Éppen kétszer olyan idős, 28 éves volt és mindent tudott a szerelemről is: Júliája is mindent tud róla. júlla még érintetlen a világtól, mégis a szerelemnek valóságos kis bölcse, anélkül, hogy szerelmes lett volna, amikor Rómeót meglátja. Ezért mondhatja neki: „Én mindenemet lábadhoz terítem és követlek az egész világon át." Nem magyarázat ez. — Egy pillanatra ismét júlla szólt, a gyöngéd és az erős, a gyermekes és a merész, az átszellemült és az érzéki, a költői és a reális, egyszóval a szerelmes; mert Ruttkai Éva hisz a szerelemben. — Engem nem a szerelmesek pusztulása érdekel, hanem a szerelem elpusztltbatatlansága. A szenvedéllyel ismerkedő ember, akit a művésznek ineg kell értenie. Ez a művészi hitvallásom. Mit várok a jövőtől? Hogy jobban megérthessem és így igazabbul ábrázolhassam az embereket. Júliát nem tartom pályám „csúcsszerepének". Mindig többre vágyom. Most Karenyina Anna szerepére készülök. A jövő évadban játszom el. — Szeretném még jobban feltárni az embert. Életcélom ez: megérteni és feltárni, ami emberi — gyengeségeivel, küzdelmeivel, szépségeivel együtt. Amikor közvetlen terveiről kérdezem, a' Vígszínház csehszlovákiai vendégjátékáról is beszél: „Még az Idén, valószínűleg a nyáron Bratisiavába utazik az egész társulat. Tudom, hogy igényes a közönsége. Szeretném, ha sikerünk lenne. Én Júliát játszom majd ott ls." Ruttkai, aki a színpadon az első szerelem megrendítő élményét oly művészettel fűti át, aki olyan sugárzóan fiatal, sosem játszik „anyaszerepet". De a művésznő anya is. Kislánya, Julika, tízéves múlt. Milyen életpályát szán neki? Szeretné-e, ha színésznő lenne, vagy nem látná szívesen a színpadon? — Nem vezetem a színpad felé, de nem is tiltom el tőle. Hadd alakuljon ki az érdeklődé, si köre, hadd válasszon majd maga. Most az első pályaválasztási korszakban van: nagyan szereti az állatokat, és állatorvos akar tenni. Elárulta további terveit is: később ő lenne az Állatkert Igazgatója... Sokat olvas, kis okos, de nem koravén, minden érdekli. Megkérdezem, tudja-e „Júlia" nevelni [ulikáját? Szomorú só hajtás a válasz. — Örök fájdalmam, hogy nincs időm rá. julikát a nagymama neveli. Keveset vagyok a kislányommal, de igyekszem arra tanítani, hogy tudjon örülni az életnek. Talán ez a boldogság: hogy a gyerekek örülje, nek a kis örömöknek ls, és hogy legyenek nagy céljaik. JÚLIA ANDREWS JÚLIA ANDREWS Az alábbiakban közöljük a beérkezett válaszokat. Az egyszerű szavakból kicsendül a békés jövőbe vetett őszinte bizalom, a gyerekek emberséges, boldog holnapja utáni vágy, amely minden anya legtermészetesebb kívánsága, életének egyik célja. A BÉKE VILÁGÁT ÉPÍTEM A nők — különösen az anyák — világszerte a békét óhajtják. Fő életcélom ezért, hogy a béke megőrzéséért minden tőlem telhetőt megtegyek. Béke nélkül nem valósulhat meg semmi abból, ainit a jövőtől várok. Támogatom a nemzetek barátságát, részt veszek csaknem minden békeakcióban és igyekszem meggyőzni más nőket is arról, mi mindent telietünk, hogy megvalósítsuk, amire minden nő vágyik: a béke világát. Mivel szocialista vagyok, bizalommal tekintek a jövőbe. Tudom, hogy gyermekeink élete jobb lesz a miénknél. Eljön az az idő, amikor hazánkban minden gyermek tehetségének megfelelően tanulhat, amikor mindenki egészséges, tiszta lakásban lakik majd, s az állam a pénzt már nem fegyverekre pocsékolja, hanem arra költi, hogy mindenki számára jobb életkörülményeket teremtsen. Előre örülök annak az időnek, amikor nem lesznek sehol éhező gyermekek. Szép a világ és szép a hazám is Mennyivel szebb lesz azonban, ha megszabadulunk a népek közeledését korlátozó mesterséges akadályoktól! Egyetlen lányom van s hő vágyam, hogy hasonló pályát válasszon mint férfi társai. De szép lenne, ha űrhajós lehetne, akárcsak Valentyina Tyereskova, aki nemrég látogatott hazánkbal Vagy ha olyan orvosságot találna fel, mely az emberiséget valamelyik betegségtől szabadítaná meg! Nem bánnám, ha tanító, orvos, vagy akár tengerészkapitány lenne belőle. De bármi lesz is, találja örömét hivatásában és munkáját legjobb tudása szerint végezze. Leghőbb vágyam azonban, hogy leányom részt vállaljon a szocializmus építéséből, mert ez az egyedüli biztosíték, hogy békés világban élhet majd, mely mindenkinek egyforma lehetőségeket biztosít. GYERMEKEINKNEK KÖNNYEBB ÉLETET A francia Júlia párizsi háztartásbeli. Bagneuz külvárosban él. 36 éves és bárom gyermek anyja: Leánya Chantal 14, fiai: Bemard és Jean-Michel 11, 8 évesek. Férje épltőmunkis, bulldozeres. Ragyogóan tiszta, ízlésesen berendezett báromszobás összkomfortos lakásban lakik, de tizenöt évig küszködött családjával egy még a legelemibb kényelmet is nélkülöző cselédszobában. Ezt egészsége annyira megsínylette, hogy bár szeretne, már nem járhat munkába. Anyaglakban ugyan most nem szenvednek hiányt, de férje sokat dolgozik, hogy öttagú családját tisztességesen eltarthassa. Reggel fél hétkor Indul munkába és este fél nyolckor tér haza. Gyermekeivel többnyire csak vasárnaponként foglalkozhat. Júlia gyermekeinek él s ezért életcélja és reményei a jövőre nézve is gyermekeivel fUggnek össze. „A békét óhajtom mindenekelőtt, mert e nélkUl nincsen jövő. Gyermekeimnek jó szakmát kívánok, hogy könnyebb legyen Indulásuk az életben, mint a miénk volt. Most azért aggódom, hogy tehetséges lányomat, aki elektronikai pályára szeretne menni, talán nem veszik fel az egyetlen párizsi elektronlkai leány-középiskolába, mert túl sok a jelentkező. Fiaim még kicsinyek ahhoz, hogy tudják, milyen pálya fogja őket érdekelni. De Bemard, a középső már kijelentette, nem lesz kőműves, mint az apja — tál nehéznek látja ezt a munkát. Szeretném, ha férjem a jövőben jövedelmének csökkenése nélkül a jelenlegi napi tíz és fél óra helyett kevesebbet dolgozna Ami pedig engem illet, nem kívánok mást, csak egy kis egészséget". JULIETTE GUETTÉ BRATISLAVA FIAM NAGYOBBAT ALKOSSON, MINT SZÜLEI J úlia Lysá, a bratislavai Nemzetközi Nőnap tizem cérnagyárában, a fonőműhelyben dolgozik. Hetedmagával a G. Sz. Tyitov szovjet űrhajósról elnevezett szocialista munkabrigád tagja. Férje szintén munkás — a Dimitrov Művek karbantartója. A Bratislava környéki Gajaryban laknak, onnan járnak be mindeketten naponta munkába. A cérnagyár egyik csendesebb helyiségében beszélgetünk, ahol nem zavar a szárnyorsó-gépek zakatolása. A kérdés — mit vár a jövőtől — kissé váratlanul ért, s ezért előbb azt veszi sorra, ami a múltban jelentett örömöt, boldogságot számára. Nem csoda, hiszen abban a korban van, amikor a leánykori álmok beteljesülnek... — Amire vagytam, lényegében beteljesült... jó férjem, szép kisfiam van, rendes a lakásunk. A jövőtől csak azt várhatom, hogy semmi ne zavarja meg szépen alakuló életünket. Mi úgyszólván révbe jutottunk, nem is hiszem, hogy valami megzavarhatná életünket. Ha csak egy báború nem. Ezért a jövőtől mindenekelőtt békét várok. — Mit várok még a jövőtől? Nos, jól emlékszem arra, amikor brigádunk megkapta a címet, amikor kitüntetést kapott a gyárunk, mert túlteljesítettük a tervet, vagy brigádvezetőnket Munkaérdemrenddel tüntették ki. Ilyen eseményekre a tiz év alatt, amióta Itt dolgozom, bűven volt példa. Ilyenkor látom, hogy nem hiába igyekszünk, van eredménye munkánknak. Ez jó érzéssel tölt el. Sokszor szeretném még a jövőben érezni a jól végzett munka örömét. — Nehéz ma még arra válaszolni, milyen bivatást, jövőt szeretnék fiamnak. Hiszen még csak hatéves. Épp most, március 8-án van a születésnapja, nőnapi gyerek ... Ö persze szerelő, gépész szeretne lenni, mint az apja, kopácsol, szétszerel... de minden gyerek ilyen... Gn azt szeretném, ha többre vinné, mint a szülei. Mint mondtam, én sem panaszkodbatom — volt részem munkasikerben, elismerésben is. Mégis azt szeretném, ha a fiam nagyobbat, szebbet alkotna, mint mi, nagyobb sikereket érne el, s örülne munkája gyümölcsének. Persze ez attól fiigg, hogyan tanul majd. Azt is tudom, becsületes, törekvő embert kell nevelnünk belőle, hogy ez így legyen... Jaj, de ez álmodozás, hiszen jarkót csak most írattuk be az első elemibe ... A nyilatkozatokat beszerezte G. LASZKINA (APN — Moszkva), MONTY METH (London), PIERRE CAMES (Párizs), RUDNYÁNSZKY ISTVÄN (Budapest), VILCSEK GÉZA (Bratislava). 4tšmm 19B4. március 7. * ÜJ SZÖ Z