Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-28 / 88. szám, szombat

Jobb állva meghalni, mint térden állva élni Huszonöt éve ért véget a spanyol polgárháború. Ebből az alkalomból részletet közlünk a „Fegyver kezünkben ..." című F á b r y István életéről szóló történetből. Fábry elvtárs 1937 januárjától nemzetközi önkéntesként harcolt a spanyol hazafiak oldalán. 1 0^7 február tizenegyedike volt, J--70 l zengett a szakaszvezetők parancsa: — Vperjodl Kupíedul En avantl Adelante! Avantil Elörel Nem tudtuk, hogy az ellenség épp a ml frontszakaszunkon dobta be legnagyobb erőit. Elindultunk Moratából a San Martin de la Vega felé hegynek kapaszkodó úton. Jobboldalt olajfaliget. Megyünk előre. Nagyobb, kisebb dombok. Két folyó völgyét választják el egymástól, a Tajuňát a Jaramától.., Grebenarov zászlóaljparancsnok kiadja a jelszót: — Gyorsabban előre! Görcsösen szorítjuk kezünkben a fegyvert. Élet vagy halál? A hőségben kiszárad a torkunk, kiszikkad az ajkunk, és nincs egy korty vizünk sem. Golyózápor zúdul ránk. Hasra vágódunk. Felugrunk, előre nyomulunk ... Ha egy korty víz lenne, könynyebb lenne! Golyók süvítenek a fejünk fölött. Senkit sem látunk magunk előtt. — Miért nem lövünk? — kérdezem Izgatottan Mátétól. — Kire? Futnak előlünk, nem ls látni őket... Az öreg olajfaliget jő fedezék. Csak a fegyverropogás irányából sejtjük, merre lehet az ellenség. A liget ritkulni kezd. Nem futhatunk ki belőle, lekaszabolnának bennünket. Megpillantjuk a távoli kis falvak körvonalalt. Figyeljük a terepet. Jó helyet keresünk a gépfegyvereknek. — Nézd, hogy kúszik felénkl — szólal meg hirtelen a mellettem fekvő Rajcsányi Árpád. Érsekújvári fiú, Célba veszi. Eltalálta. Most egy másik kúszó embert veszünk észre. — Várj! — mondja Árpád. — Hadd jöjjön közelebb... Én veszem célba. Meghúzom a ravaszt. — ö sem lő többet... — mondom. Előttünk, a völgy túlsó oldalán teherautót látunk. Gépfegyvereseink tüzelnek. Hullanak a fasiszták. Egy másik teherautó. Ez sem kerüli el sorsát... Este Jobb helyet keresünk az erdőszélen... Mellettem van a zömök, kerek arcú zsigárdl béreslegény. Morvay Gabi, a magas, csontos Weicsek Poldl, idősebb bratislavai kőműves, az első világháborúban is harcolt, ós egy Pepo nevű cseh fiú.., Amikor lenyugodott a nap, gyorsan lehűlt a levegő. Fázni kezdünk. Mondjuk is, Jő lenne most az elhagyott pokróc és köpeny .., — Húzódjatok egymáshoz, s úgy próbáljatok aludni... Aludjatok, fiatalok vagytok ... — mondja Poldi, az öreg frontharcos. A mi szakaszunkból négyen őrködnek. Vágási Feri, a magyarországi Lipcsei Jancsi, még húszéves sem volt, és még ketten. Ogy, két-három óra felé, Mátó felébreszt. — Pista, hívd vissza az őröket! De gyorsanl Elindultam ... Miért gyorsan? A parancsosztáskor nincs kérdezősködés. Azért jó lett volna megtudni, hogy miért? Jancsihoz értem. Gyere gyorsan vissza! Mi az, menekülünk? A parancs, parancs! K. Hiadík államdíjas szobrászművész, a prágai képzőművészeti főiskola tanára PIHENŐ TÁNCOSNŐ címf szobrán dolgozik. (J. Nősek — CTK — felvétele) Jobboldalt emberek körvonalai rajzolódnak ki előttünk. Támadnak a fasiszták! Csak jöjjenek! — Ogonyl — vezényel Grebenarov, Visszhangzik a völgy a robbanásoktól. — StrlelaJ! Tüzelj! — kiáltják a szakaszparancsnokok. Ördögien kattog a gépfegyver, süvítenek a golyók. Lángnyelvek csapdosnak a lilás homályba. — Menekülnek! — kiáltja valaki, — Cél: nyolcszáz métert — Cél: ezer méter! Visszavertük az ellenséget. Csend van. Bántja fülünket a nagy csend .. t H

ajnalban Grebenarov négy magyart küld járőrbe. Velünk jön Lipcsei Jancsi is. Fától fáig szökdelünk, kúszunk. Figyelünk. Már jó messzire kerültünk. Túl voltunk a völgyön. Az ellenség sehol. Gyanús mozgást nem észlelünk. Ogy látszik, jól megfutamítottuk őket... Grebenarov támadást vezényel. — Magyarok elerel — kiáltja szláv magyarsággal. Az erdőben megtorpanunk. Tankokat látunk a szűk hegyi úton. Kár, hogy nem kaptunk gránátokat. Ezek a mi tankjaink! Nagy az öröm. A tankok után előre! Izzadunk. Nehéz a gépfegyver. Fáradtak is vagyunk. A harc hevében nem gondolunk a fáradtságra. Szomjasak ls vagyunk. Most nem kívánjuk a vizet. Támadunkl A szántóföld puha barázdái között bukdácsolunk. Még nem lőnek ránk. Ki lőjön, amikor senkit sem láttunk a másik oldalon. Előre szólít az újabb parancs: — Fel a szemközti magaslatral Egyszerre belénk csap a mennydörgős mennykő. Hasalj! Golyózápor zúdul ránk, gránátok robbannak körülöttünk. A földhöz ragadunk... Egy órával ezelőtt Itt Jártunk, a szemközti hegyoldal erdejében is voltunk! Nem láttunk semmi gyanúsat. Kelepcébe csaltak! — Visszavonulnll — hangzik a parancs. Ebben a tűzben? Hogyan? Aki felemelkedik, feljajdul. — Jaj, a térdem! — kiáltja Braun Gyuri. — Jaj, a lábami — ordítja a sovány, ötven kilós zsidó fiú, a magyarországi Wagschal Józsi. Még nem is volt katona. — Jaj, a lábam.., — Vissza! Visszal Lehetetlen. Süvítenek a tüzes golyók. Fejünket az átnedvesedett puha földbe dugjuk. Játék a halállal. Segíteni kellene a sebesülteknek. Hogyan? Csak a vad tűz után ... Oldalt két, háromszáz méternyire erdőcske sötétlik. Ha elérjük az erdőt, megmenekülünk! Hogyan érjük el? Keresztül-kasul lőnek bennünket. Még jó, hogy a barázdákban lapulhatunk. Rozsnyóra gondolok. Édesanyám, viszontlátlak-e még? Kis húgaim, itt hal meg a bátyátok... Rövid percek alatt filmkópekként pereg le előttem egész életem. Huszonöt év van mögöttem. A huszonhatodikba léptem ... He], te nyomorult élet, milyen rövid is vagyi Magam előtt látom szüleimet, testvéreimet, barátaimat. A bányászok viskóit, a rozsnyói hegyeket, a gömöri erdőket. Erdő... Erdő... Itt a közelben is erdő. Az erdő az életet Jelenti... Annyi lövedék hull ránk, hogy porzik körülöttünk a föld.,, Erdő... Murányi erdő, Feri bácsi.., „Hej, ha én is fiatal lennék..." Mit csinálnál, Feri bácsi? Itt csak megdögölhet az ember! Keresztül-kasul lőnek bennünket... Énekeld a dalt, Pistái Éneklem, Feri bácsil Fegyver kezünkben kegyelmet nem ád ... Az ő kezükben sem!... Fogod te még lőni a banditákat... Fogom, Feri bácsi! A banditák is lőnekl Nálunk, odahaza a csendőrök lőnek a munkásokba. Emlékszel, mit mondott Vajda Józsi a bíróságon? Nem kell nekünk a csendőröktől félni, mert a csendőr legfeljebb egyet agyonlőhet közülünk, de mi ezren vagyunk... Ne félj, Pistái — bíztatom magam, ezren Jönnek majd a helyedbe... Ha otthon megtudják a fiúk, megbosszulják a halálodat... A halott ember Itt semmit sem ér! Élnünk kell! Emlékezz a spanyol elvtársak szaváral — Resistir y fortificar es vencerl Tartsatok ki, legyetek erősek és győzni fogtok! Hogy, elvtársak? Robbannak a gránátok, repülnek a szilánkok. Mit mondott Pasionaria? Jobb állva meghalni, mint térden állva élni! Haljunk meg állva! Nem maradhatunk itt földhözragadtan. Körülnéztem. A közelben mély barázda! Parcellaválasztó barázda. Felfut az erdő szélig. A közelben Nagy Pista és Lipcsei Jancsi. Gyertek fiúk! — kiáltom. Előre kúszok. Jönnek, hozzák a gépfegyvert is. Már az erdőben vagyunk. Hárman. Már Itt az, érsekújvári Gandel Karcsii Kisebb sebesülése van. Megjelenik előttünk • Máté Lajcsi. — Az állványt hol hagytátok?, <—; kérdezi. — Ott maradt... Érte kúszott a tűzben. Visszahozta! ; Bátor katona, tapasztalt harcos. Mi; csak most estünk át a tűzkeresztsé-' gen. Jönnek a többiek is, Poldl bácsi,; Pepo... A fasiszták már az erdőt lövik. — Balra, balral Míg be nem lőnek.,,. Este lett. Két nap a fronton. A

ludni sem tud az ember. Csend ; van, és mégis hallod a golyók! süvítését... Csend. A távoli gallyrecs- ] csenést is halljuk. Sötét van. A sötét- < ben megnő az ember füle... „A ku-' tyauristenltl" — halljuk egyszerre a; Jól Ismert káromkodást. — Magyarok vannak a közelbenl ! — szólok halkan Mátéhoz. — Az a közel nagyon messze ls le-; het, — válaszolja. — Megyek, megnézem, kicsodák. J Hátha azok a fiúk, akik ott marad1 tak, — intek a völgy feló. Nem hiszek ! a szónak, mert menekülésünk után ; azonnal ott termettek a fasiszták. Megyek, Lajcsi, megnézem őket,,, Máté hiába marasztalt. Egy kis szakadék szélére érek.; Lentről hangokat hallok és a sülő; hús szagát érzem. Ez nem spanyol ! szó, olasz sem, német sem. Mórok [ lehetnek! A letakart kis tüzecske fö- ; lé hajolnak. Melegszenek, sütik a húst. Az anyátok mindenit! Visszame-; gyek és mondom Máténak: 'itt vannak ; a móroki Elfogtuk őket. Még védekezésre; sem volt idejük. Hátravittük a foglyo1 kat. Mögöttünk a ilncolnisták tartóz-1 kodtak. Vacsorát osztottak. Az egyik; néger, amikor meglátta a mórokat,; felugrott. Dühtől rángatódzott az ar-! ca. Nekiesett a foglyoknak és csak: ordítozta: Gyilkosok! Gyilkosok! Ezer- j egy rémhír keringett a mórok kegyet-! lenségéről. Én még nem láttam, hogy; mit csinálnak. A néger biztosan lát-' hatta... Reggel beástuk magunkat az olaj- J ligetben.. Vagy nyolcvanan voltunk.; Máté Lajcsi parancsnokolt. Nem úgy! ástuk be magunkat, ahogy a fronton ; szokás. Az erős orosz szuronnyal és ; a rohamsisakokkal vájtuk a lyukakat.! Éreztük, nem jól csináljuk. Nenr tehettünk mást. Nincs arra időnk, hogy ; Lajcsi szakelőadást tartsan nekünk a fedezékkészítés módjáról. Földhöz | tapadtan lapultunk. Támadást vár-; tunk. Valaki felemelte a fejét, a völ- • gyet kémlelte. Durr! Még jajszóra \ sem futotta erejéből. Mi történt?; Mások is felemelték a fejüket. Durr! ' Durr! A gyenge francia sisak átengedte a golyót. — Az úristenit, nem látunk senkit J és lőnek... — morogta Máté. Óvatosan figyeltünk. Semmi gyanús ! nesz, semmi mozgás. Lajcsi tekintete ; a vén olajfák koronáira esett... — Ott lehetnek! — suttogta. —! Máshonnan nem lőhetnek... Beállította a könnyű francia golyószórót. Előző éjszaka találtuk. Lajcsi 1 magához vette, közülünk csak ő ér-; tett hozzá. Még a léglóban tanulta • meg a kezelését. Célba vette a fák 1 koronáit, tüzelni kezdett. Ratatata ... J Heten pottyantak le a fákról. Mórok 1 voltak, mesterlövészek... Az éjszaka! megközelítettek bennünket és elrejtőztek a sűrű lombú olajfák ágai között ... TVapkőzben sikerült lejutnunk a ; ' völgybe. Megtaláltuk előző napi

1 sebesültjeinket. Majd kiszakadt a szívünk, mikor megláttuk őket a barázdák között. Itt feküdt Rajcsányi Árpád, Wagschal Józsi, Braun Gyuri, Hőntg Miklós és Tóth Gyurka. Alig lehetett rájuk ismerni. Eltorzult arcuk kékeszöld. Még elmondani ls rossz. A mórok megcsonkították őket, a lábköztí részüket levágták és a szájukba gyömöszölték. így fulladtak meg... Rossz éjszakám volt. A rémképek nem hagytak aludni. Hideg volt. Hűs a föld, nedves a fűtakaró. Sejtelmesen zizegtek az olajfák levelel. Megcsonkított barátaimat láttam magam előtt. A mórokat a késsel... Aludj! — bíztattam magam. A szomszédom, egy svájci fiú, már aludt. Az este egymás mellett ültünk. Egy szót sem tudtunk váltani. Nem értettük egymás szavát. Sokszor ezer szónál is többet mond az őszinte tekintet. Jól megértettük egymást... Reggel arra ébredtem, a svájci halott! Rázom. Hiába, meg se moccan. Kabátja véres. Feltépem. Golyót kapott a szívébe. Egy eltévedt golyót, és kialudt fiatal élete... Jól kezdődik ez a nap is, a negyedik nap a fronton, PETRŰCI BÁLINT te Jj&t ufcÄn [£éz a kézben, kart karba öltve sétálnak a párok este hat után — és igazuk van. A dolog ugyanis így áll: A fiú elmegy a lányért a hivatal elé, vagy a lány megy őérte. A párocska sétál még egy keveset: a hosszú hivatali üldögélés után jólesik az esti levegő. Miről beszél az ember útközben? Hát elmondja, mit csinált egész nap. Hogy mit csinált? Mérgelődött. S habár a szólásmondás szerint az ember „lenyeli 'a mérgét", ez nem Igaz. Az ember nem nyel le semmit. Az egész visszatér újra — mégpedig este hat után. A szerelmespár lombos fák alatt andalog és a fiú elmondja a lánynak, mi volt a hivatalban. Vegyük először ezt a beszámolót. Talán megfigyelte már más ts, mijéle szerkezetük van az ilyenfajta összeütközésekről szóló csatajelentéseknek. Nyugodtan és méltóságteljesen mindig az viselkedett, aki a történetet előadja éppen; egyedül a gonosz ellenfél üvöltött, akár egy eszét vesztett indiánus. A történet nagyjából így hangzik: „Azt mondtam neki: Wtnkler úr — mondtam én —, ez így nem lesz jó ezzel az iktatássalI" j A világ legnyugodtabb hangján, szelíden, higgadtan és bölcsenl) Mtre ő: „Már engedjen megI Ogy iktatok, ahogy nekem tetsztk". JEzt gyorsan, szaggatottan kell előadni, egy gutaütésre hajlamos ember modorában.). Ismét a Legfelsőbb Hadvezetésé a szó: „Mire én egészen nyugodtan azt mondom: Wlnkler úr — mondom én —, így mégsem lehet Iktatni, hiszen összekeveredik a kimenő posta a bejövő postávali" Hát nem elkezd ordítani?! En ne adjak neki utasítást és bárki bármit mond, úgysem aszerint csinálja, érted?" A valóságban persze akkora lármát csaptak mindketten, mint a vásári kikiáltók. Néha azonban a főnökkel kap össze az ember, s annak mégsem felelhet vtssza. Hát „lenyeli" — és most kipakol vele. Erted? Lottchen érti és felháborodik. „Nahát! Hát tudod!" Ez jólesik, balzsam ez a szenvedő szívre — végre kimondhat az ember mindent.' Legszívesebben azt mondtam volna nekt: Ha nem tetszik, csinálja maga! De csak nem állok oda egy ilyen műveletlen fráterrelI En mondom neked, hogy egyáltalán nem ért hozzál Sejtelme sincs róla! Így csak összekutyulja a kimenő postát a bejövővel — ez egyszer bombabiztos! Nekem ugyan nyolc. El is határoztam, hogy hagyom — majd meglátja, mire megy magában..." A harcra kész hőst félénken hódoló pillantások övezik. Igaza van. De Lottchennek is akad meséinivalója. „Hogy az az Elit mit tntrikál, azt el sem tudod képzelni. Friedland kisasszonyon tegnapelőtt új blúz volt. Hát nem azt mondja a telefonba, kthallgattuk a beszélgetést: „Hiszen tudjuk, tudjuk, honnan veszi némelyik kolléganő a pénzt új blúzraI" Mit szólsz? Emellett Elitnek nincs ts már vőlegényei Rég eltűnt a láthatáron!" Recsegés-ropogás, harc az egész vonalon, csatazaj. „En nem szóltam semmit... csak úgy magamban gondoltam: No hiszen tudjuk, tudjuk, honnan veszed te a selyemharisnyátdatl Tudod, minden második este érte jönnek, az autó egy sarokkal odébb áll meg... de mi mindjárt rájöttünk! A szégyentelen!" A fiú megszorítja Lottchen karját és így szól: „No de Ilyet!" Es Lottchennek — igaza van. Így andalognak. így sétál a sok-sok szerelmespár, mesélnek egymásnak, elpanaszolják kis panaszaikat és — igazuk van. Így áll helyre az élet egyensúlya. Tisztázatlan dolog ts volna hazamenni az elmúlt kilenc óra minden felgyülemlett mérgével. Azt előbb kl kell adni. Az igazságtalan letolásokat ts, az ostoba telefonbeszélgetéseket ls, az elmulasztott válaszokat, az elharapott gorombaságokat — kt kell vinni a szabadba. A hivatal történelmének lépcsőházi ötletei itt ülik orgiájukat. Az alkony kék fátylat ráereszkednek bokorra és fákra, az utakon összesimuló szerelmespárok járnak és ölik a főnököket, megsemmisítik konkurrensüket, hamis szívén találják a gonosz kolléganőt. A hallgatóság hálásan figyel és határtalanul jóhiszemű. Szakadatlanul tapsol. Szebb helyeknél „Hogy voltľ'-ot kiált. Szövetséges, barát, testvér és közönség egyszerre, jó neki játszant. A szerelmespárok este hat után átszervezik a hivatalokat, előléptetik a beosztottakat, leváltják a főnököket és mindenekelőtt megállapítják a helyes fizetési arányokat. Mert kt más is szabályozhatná a béreket? Ki más is oszthatná el igazságosan a prémiumot? Ki más ls szabhatná meg az üdülések rendjét — mint a szerelmespárok, este hat után. li/Iásnap reggel kezdődik minden elölről. Az ember kiegyensúlyozott lr

l lélekkel megy munkába. Tegnapi mérgét kiadta magából, vége, a kalapja és a kabátja immár a szekrényben lóg, elrendezi asztalán a tárgyakat és kezdődhet a zűr. Nem is kell rá sokáig várnt: Wtnkler úr összekeveri a postát, Friedland kisasszony felhúzza az orrát, szűk neki az üdülési keret, a prémiumot pedig mindig más kapja. Düh, csípős megjegyzések a telefonba nyomott csend az irodában. Az ég sárgán vtllog. Mennydörgés. Az üdítő eső estére Jön meg csupán. Kéz a kézben, kart karba öltve vele, vele... Olykor béke honol a földön, elégedettek a párok, a vádlotté az utolsó szó — és mindenkinek, mindenkinek tgaza van. Fordította: EMBER MÁRIA * Német antifasiszta író (1890—1935) KULTURÁLIS HÍREK • Ingrid Gergmann huszonnégy éves leánya, Pia Lindstrom aláírta élete első filmszerződését egy nyugatnémet filmvállalatnál. • Ottó Premingert, akinek Kardinális című filmje ellen az Egyesült Államok katolikus egyháza erélyesen tiltakozott, római látogatása idején a Vatikán a legmagasabb katolikus világi kitüntetésének egyikével, a ,Szent Sír Rend lovagkeresztjével" tüntette kl. O A jövőben Mar Del Plata helyett Argentína fővárosában, Buenos Airesben rendezik meg az argentin nemzetközi filmfesztivált. 1964 áprilisában e fesztiválon többek között a Szovjetunió, USA, Anglia, Lengyelország, Magyarország, Japán, Svédország és hazánk is részt vesz, • Befejezte nagysikerű olaszországi vendégszereplését a szovjet hadsereg Alekszandrov ének- és táncegyüttese, • Andrej Sesztakov tambovi mérnök a világ egyik legnagyobb magánhanglemeztárát és magnetofonszalag gyűjteményét mondhatja magáénak. Glinka, Csajkovszkij, Bach, Beethoven és Mozart csaknem minden műve megtalálható gyűjteményében, ©J SZfí 8 * 1964. március 28.