Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)
1964-03-28 / 88. szám, szombat
II1 1 Z 70 éves MATUZSALEM és 92 éves IFJÚ a kelepcében Hátborzongva olvassuk az afrikai utazók és vadászexpedíciók tagjainak beszámolóit az őserdő borzalmairól: o leopárd-, párduc-, vagy éppen tigrisvadászat izgalmairól... És minél több ilyen könyvet olvasunk, annál kevesebbet gondolunk arra, hogy vadászkalandokból a Beszkidekben, az Alacsony- vagy Magas-Táira hegységeiben vagy éppen Árvában sincs hiány. A hiúz — Közép-Európa , tigrise", itt is minden éjjel lesben áll. S egy-egy hiúz is ritka vadászzsákinány számba megy ... Főleg az utolsó esztendőkben, amióta Bohd a n M ii 11 e r bácsi a kysucei Vvchylovka községben jó szokást honosított meg a vadászok körében: nem lövik le a vadat, hanem élve ejtik foglyul... I A fácán, a nyúl és a többi vad után a hiúzra is megindult a puska nélküli vadászat. Itt persze nemcsak az a probléma, mennyit adjunk a vadásznak érte, hogy egyáltalán kötélnek álljanak: Meg kell találni a hiúzbefogadás módját is ... S ezen Bohdan bácsi már akkor gondolkodott, amikor a hivatalok még fel sem figyeltek a problémára. Bohdan bácsi tudta, hogy az állatkertben világszerte probléma a hiúz szaporítása. A bratislavai és a bojnlcei állatkertben is csak két esetben jegyezték fel, hogy a hiúz fogságban utódokat hozott világra... Bohdan bácsi először megfigyelte a hiúzok mozgásának rendszerét: hol tanyáznak, nappali vackukból éjjel merre indulnak portyára. A legvalószínűbb „hiúz útvonalon" azután felállította a csapdát, amelyet szintén saját elképzelése szerint készített el. Ján Chreniak-Petrek segédmunkás naponta, néha kétszer is felment a csapdához és a hóban utat vágott, hogy a hiúz a csapdát könnyebben megközelíthesse. A fáradozás nem volt hiábavaló: Chreniak egy alkalommal azzal tért vissza, hogy a csapda már nem üres. Még az idősebb vadászoknak Is csak most volt először alkalmuk közelről élő liiúzt látni. Az érdeklődők azért mégiscsak tisztes távolból szemlélték a ritka látványt, mert hát ml lenne, ha mégis kiszabadulna...?! Minden bizonnyal nem lenne jó vele éjjel találkozni, hisz a hiúz a nála sokkal erősebb medvét is megtámadja. A fegyverhasználat nélküli hiúz vadászatot éppen ezért csak Bohdán bácsiék vállalhatják — ők értik az erdő nyelvét... 1 l-ob) A LOBOGÖ LÁNGNYELVEK fel-felvillanó fénye az Itthonmaradtak inegtörtségét a kétségbeesésig fokozta, a rongyokba burkolt emberek jajveszékeltek... Az akkor 73 esztendős Kullnowski Mihály bácsi magábaroskadtan, könnyeket facsaró keserűséggel szintén ott állt a lángtenger közelében. Számára a gyár nem a kenyeret Jelentette, tíz éve nyugdíjban volt már... Ö új hazára, meleg otthonra talált Oroszkán. Facérkodással kezdte, mint akkortájt sokan mások. Kitanulta a villanyszerelő szakmát és elindult világot próbálni. A sors Krakkó mellől egészen Ide hozta. — Hallottam, hogy a Schoeller és Deutsch részvénytársaság cukorgyárat akar építeni Oroszkán. Biztosan lesz villanytelepe ls — gondoltam. — Jelentkeztem hát az épülő gyár elsö igazgatójánál: Frelschoknak hívták ... Már 1893 őszén itt voltam, amikor letették az alapkövet. Mindent Jeldíszítettek ...A részvényesek ts eljöttek. A nagy parádéból nekünk is kijutott. Megebédeltettek és elmehettünk haza. Ezután kezdték a falakat emelni és a másik őszön már cukrot gyártottunk. A fiatalságot nem évekkel mérik Kullnowski bácsi, aki ma már a kilencvenkettediket tapossa, olykor-, olykor jókat nevet csodálkozásunk kon ... Hetven évvel ezelőtt gyárat építettek: egy év alatt! Tizenkét hónap során annyira jutottak, hogy a termelés teljes kapacitással megindulhatott. Kulinowskl bácsi a mai viszonyokról ls Jól tájékozott. Szellem mi frissességét megőrizte, a műszaki fejlődéssel is lépést tart. Egyaránt oN vas német, lengyel, cseh, szlovák és magyar lapokat, és még a szeme is tűrhetően szolgál... Majd harminc esztendeje nyugdíjas, de a munka még mindig hiányzik neki. — Mert én azt tartom: az ember vagy dolgozzék, vagy lumpoljon, vagy aludjék. Csakhogy a ház körül nem nagyon akad munka, legfeljebb fát kell behozni, vizet felhúzni ...Az alvás se olyan kedves már, bár este akkor fekszem, amikor akarok, de reggel csak a magasan Járó napocskával kelek. Na és a lumpolásból is legfeljebb már csak az a féldeci ma-, rad, ha ugyan nem vagyok lusta át-, menni a kocsmába. — Na és a pipa... ? •— Nem érdemes azzal bíbelődni...!. 'Azelőtt persze dohányoztam ... — A múltról beszéljen, Mihály bácsi! Régi idők krónikása =-> Tizenkilenc évig raftam kívül nem volt más villanyszerelő a gyár-, ban. Azután bevezették a nyolcórás munkaidőt. A huzalokat, a faszlgete•> löket és egyéb elavult holmit foly. ton cserélni kellett — sokat túlóráz-. tam. Az oroszkai cukorgyár felperzselésének évfordulójára -0 • Ezerkilencszáznegyvenötben március 27-ről 28-ra virradóra lángcsóvák csaptak ki az oroszkai cukorgyár fő épületéből ... A menekülő hitleri haramiák a „villámháború" utolsó zsarátnokait csiholták: petróleummal. Meglocsolták a gyárépület faelemeit, majd tisztes tá-! volból lángszóróval felgyújtották. A fa-: lu elmenekült lakossága a Garam völ-* gyének egy biztonságosabb pontjáról nézte a pusztító tüzet: tudták ml tör-i tént, s elkínzott szívük belesajgott, hisz sokuknak már fél évszázada a gyár adott kenyeret. Persze, a baj sohasem hiányzott, mert a pénzből nem Jött annyi a házhoz, hogy a nyomorúságot elűzze. Azért a munka megvolt mindennap, míg mások csak Idényszerűen dolgozhattak. A kampányok legfeljebb 100—120 naposak voltak, de megtörtént, hogy csak két és fél—három hétig tartottak... Sokszor bizony sehogyan sem ment. Egyszer még sztráj-. KULINÜWSKI MIHÁLY költünk ls, mert hol az Igazgató volt bestia, hol a répatermés nem ért semmit, hol spekuláció áldozatai let-: tünk. Volt probléma elégi Az üzem krónikája is sok fekete foltot jelez a gyár történetében, fő-, leg az évszázad első felében. Ma ta-> Ián csodálattal hallgatjuk, hogy az oroszkai cukorgyár milyen hamar felépült. Éppen így megbámuljuk Cheops nagy piramisát is, de ilyenkor csak elvétve idézzük a rabszolgák hadát, amely az óriási gúla köveit vonszolta és rakásra rakta. Az óroszkai cukorgyár nincstelen, nyomorgó építőiről is legfeljebb a kerek évfordulók al-, kalmával emlékezünk meg... S azok-: ról, akik a nem létező munkabiztonság következtében kezüket, lábukat, a szemük világát, vagy életüket áli dozták a profitért. t l?. Amikor a gyárat az „Über menschek" lángpokollá vál toztatták, a malmot, amely akkor még a gyárhoz tartozott, szintén tönkre akarták tenni, csakhogy a vál tozatosság kedvéjért robbanóanyaggal próbálkoztak. Tervük azonban meghiúsult A nyugalmazott villanysze relő lakása ablakából látta, miben settenkednek a fenevadak. Észrevette, hogy az elektromos gyújtózsinórt merre fektették le. Iszákkal az oldalán elindult bimbózó gallyat gyűjteni a nyulaknak, de a drótokról sem feledkezett meg... így történt, hogy a malom nem repült levegőbe. Salnos. a gyár megóvására Kulinowski bácsi erejéből már nem tellett. Életem felét a gyárnak adtam . — Azőta, hogy harmincötben eljöttem az üzemből, csak háromszor fordultam meg a tájékán. Először negyvenháromban — a gyár ötvenedik évfordulóján. Kényszerből mentem. Odarendeltek. A Horthy-rezsim alatt csak megtűrt ember voltam ... Fájt a találkozás... Mindig a gyár gyermekének tartottam magam és ők azt mondták: az anyád lengyel volt — nem vagy Idevalósi... I Másodszor sírva szaladtam a gyárudvarra, amikor az SS ek felgyújtották az épületeket. Ez a viszont-! látás még jobban fájt. Most azonban mégis rávettek, elmentem a hetvenéves évfordulóra. Láttam, fejlődik a gyár. Örömmel telt meg a szívem: milyen nagyszerű villanymotorjaink vannak.,, A felszabadulás után Az oroszkaiak kiürítették a hombárokat, bödönöket, hogy lisztért, szalonnáért Zlar környékén fát cseréli jenek. Éjt nappallá téve dolgoztak, s az üszkös romokból csakhamar feltámadt az új gyár. S az 1946-os Idényben már termelt. Azőta állandóan termel, szépül, bővül, korszerűsödik, ötvennyolcban a géni berendezés nagyobb részét újjal, korszerűvel cserélték fel. ötvenkilencben üzembe helyezték a konzervgyárat s rövid néhány esztendő múlva valóságos élelmiszeripari kombinát lesz az orosz-: kai cukorgyárból, Kulinowski bácsi meglepetéssel, ugyanakkor éber figyelemmel követi a fejlődésnek ezt a rohanlosan felfelé Ívelő görbéjét, örökké vidám szeme kissé fátyolos lett, amikor a tizenkilenc évvel ezelőtti eseményekre terelődött a szó, de a mai és a jövőbeli cukorgyár láttán pajkos fényét, csillogását nyomban visszanyerte. Patyolat V. SÁNDOR adatai nyomán feldolgozta: SZABÓ GÉZA, KOBAK KORNEL Nem lenne jó éjjel találkozni vele... (J. Vlach felvétele) AVASZ van, húsvét, az ébredő természet ünnepe. Régi ünnep, eredete évezredek homályában rejtezik. Annyi bizonyos, hogy már az ősi egyiptomiak, a perzsák, az ó-szlávok és ó-germánok ts megünnepelték a vtrágbontó tavaszt, a szépséget, Ifjúságot. Érdekes húsvéti szokások maradtak ránk az 6korból. Igaz, hogy ezek a húsvéti szokások átalakultak az idők folyamán és ma már alig sejtjük eredetüket. Ilyen szokás a húsvéti locsolkodóknak ajándékozott piros tojás ts. Az emberek általában azt gondolják, hogy a locsolkodóknak ajándékozott hímes a kereszténységgel függ össze. A kutatások bebizonyították, hogy a tojásajándékozás szokása tulajdonképpen perzsa eredetű. A perzsák és a velük érintkező népek azt hitték, hogy a világ egy nagy tojásból keletkezett, éppen ezért a tojás jelképezte náluk a születést, az új élet kezdetét. Nálunk, a nyltrakörnyéki magyar falvakban, az Ipoly mentén vagy a Palócföldön ts sok szép húsvéti szokás merül lassan feledésbe. Az Ipolymenti Visken az öregebbek még emlékeznek ezekre a szokásokra, a mondókákra, dalocskákra, Rózsavíz, piros tojás Feledésbe menő tavaszi szokások Ipolyvisken amelyet a nép lelke fogant. Az tpolyviski lányok farsang előtt kts csokrokat, bokrétákat kötöttek, többnyire rozmaringból, amelyet aztán a szívük választottjának ajándékoztak. Farsang beköszöntével a legények kalapjukhoz tűzték a bokrétákat s úgy mentek a mulatságba. Ott azokat a lányokat vitték előbb táncba, akiktől a bokrétákat kapták. De az ls megesett, hogy a bokrétaadó lány hiába várta legényét, mert az bizony megfeledkezett róla és másnak csapta a szelet. De a farsang nyomán beköszöntött a böjt, majd a húsvét-hétfő, a Igcsolkodás napja. A viski lánynak anynyi pár tojást dukált adnia, ahányszor táncba vitték. Akit egész éjjel táncoltattak, megrakhatta a szakajtókat, de még a ruháskosarat ts hímes tojással. Ám, ha olyan legény vetődött lányos házhoz, aki farsangkor elfelejtette táncba vinni a leányzót, azonmód megkapta fizetségét. így fogadta a ház leánya: „Nem szennyeztél, nem kell hát megmosni sem." Ekkor aztán a legény kulloghatott hazafelé. Farsang meg húsvét idején sok szép nóta csendült az ipolyviskiek ajkáról. Így szólt az egyik: „Körtefa, körtefa, körösi, kerepesl körtefa. De sok szegény legény megpihen alatta. Itt a földön két szál vessző össze-vissza fonva, szél fújja, fújdogálja, nálunk csattogtatja. Lányok ülnek a toromba gyöngyös koszorúkba, arra mennek a legények sárga sarkantyúba. Ugorjatok lányok, ha virágok vagytok, hagy csörögjön, hagy morogjon gyöngyös koszorútok. Dinom-dánom, azt se bánom, hogy az uram disznópásztor, bár' az ördög elragadná, kosárba tenné, minél jobban acsarkodna, annál jobban vinné." Húsvét előtt, virágvasárnapján még más érdekes szokás is meghonosodott. Ezen a napon hajtották a .,ktszét", vagyis a rossz szellemet. A kiszehajtás ősi pogány szokás maradéka és más falvakban, távolabbi vidéken, sőt más népeknél is fellelhető. A különös szertartás mindenesetre pogánykorí eredetű. A „kisze" nem más, mint egy rúdra kötött szalmabábú, amit Ipolyvisken teleagattak rongydarabokkal, szalagokkal. Az ócska ruhadarabokat: pentőt, pendelyt és más egyebet a menyecskéknek kellett a bábura aggatniuk. A „ktszével" minden menyecskés ház előtt megálltak s a fiatalasszonynak rá kellett aggatnia a maga rongydarabját. Ha netán valahol becsukták a menet előtt a kaput, ott megrázták a , ,klszét", hogy oda menjen a dög. Ha már végigjárták a falut, az Ipoly partjára vonultak a „kiszével" és a folyó hullámai közé lökték a bábut, ezt a Jelképes cselekedetet úgy értelmezték, hogy a „ktszével" együtt a döghalál ís tovaúszott a vízen. A báburól az ügyesebb gyerekek szalmát loptak s bedörzsölték vele a lányok arcát, hogy ne fogja őket a szeplő, ragya Ma már alig hajtanak „kiszéť Ipolyvisken és másutt, a babonát szokásokat elfújta az tij :dők izele, de a húsvéti iocsolkodás ma ls olyan kedves és vidám, mint azelőtt, —des— Kamila Rauchuvá, a bájos figurák tervezője CSÖHÉBABA A „mezők királynéja" új köntösben A kukorica volt már a szegényi ség megtestesítője is. Manapság azonban gyermekeink bizonyára jobban ismerik a szuperszonikus repülőgép típusait, mint a kukoi ricahegedűt. S még ebben a tech-. nikával túlméretezett világban ts nagy a kukorica jelentősége. A bratislavai népművészeti boltban a következő kis jelenet hívja fel fii gyelniiinket: Az anya csecsemőt ringat, a nagymama egy kötet rőzsével éppen megtért az erdőből, kézen fogva vezeti unokáját is, aki szánkát húz maga után. A nagylány klvarrással foglalatoskodik, a gazdaasszony; pedig az ebédre szánt kappant forrázza le a tűzhelyen álló fazékban, — Ezt a Jelenetet csühéből készült babák elevenítik meg: gyöngéd, apró, csühéből készült figurák. A kukoricacső héja értékes népr művészeti nyersanyag volt mindig ís — általában használati tárgyak elő-i állítására alkalmazták, s most a me-. zők királynéját új köntösben Ismerjük meg.,, Kamila Rauchová gondolatébresztő csuhébabál az élet apró-cseprő mozzanatait tárják elénk., Egyébként csuhébabát saját örömé-, re mindenki készíthet, csak egyre kell tekintettel lennie: a csuhébaba íő-s motívuma is a cselekmény... 'L-K-l Vizet visz a nagymama. „Amerika lelkiismerete" ismét rácsok mögött? Claude Eatherly t, az „atompilótát", aki 1945. augusztus G-án Hirosima fölött kioldotta azt a végzetes atombombát, mely százezer ember életébe került, már évek óta rémképek gyötrik. Társai még „nemzeti hősökként" tetszelegtek, amikor a fiatal repülőőrnagyban, családos apában felébredt a lelkiismeret és az önvád. A logika azt mondja, hogy Eatherly csak az amerikai háborús körök, az atommonopóliumok vak eszköze volt, csupán segédkezelt egy esztelen és lelketlen kísérletnél, ám az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Az önvád alól nincs felmentő ítélet. Eatherly nem akart hallgatni. Víziói elől menekülve a világ közvéleményéhez fordult, mozgósítani akarta a jóakaratú embereket, hogy Hirosima soha többé ne ismétlődhessék meg. Amerikában süket fülekre talált. Ekkor betöréseket kísérelt meg, szándékosan ügyetlenül, hogy magára terelje a figyelmet. Nem hallgatták meg, gyógyíthatatlan elmebetegnek nyilvánították és elszigetelték a nagyvilágtól, ímelynek kellemetlen dolgokat mondhat Eatherly többször megszökött az elmegyógyintézetből. Mardosó lelkiismerete űzi, cselekvésre készteti. A napokban egy texasi kisvárosi postát rabolt ki, mindössze 162 dollárt vitt el a pénztárból. A rendőrség letartóztatta, s csak tízezer dollár óvadék ellenében engedné szabadon. Eatherly — Amerika élő tragédiája. (L) ÜJ ŠZ 1^ * * * i ," ! 2 8<
