Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-28 / 88. szám, szombat

A „csendes" városka tanítója ffi Vas Ottót keresem Ipolyságon. A fiatal, magyar—orosz szakos közép­iskolai tanárt eddig csak úgy Isme­rem, mint a komáromi magyar sza­való verseny résztvevőjét, és az Ipoly­sági Irodalmi színpad szervezőjét. A fiatal tanár mögött még nincs év­tizedes pedagógiai működés. Az élet kapui csak most nyílnak meg a hu­szonnégy éves ember előtt, hogy azon belépve elfoglalja helyét azon a küz­dőtéren, ahol a gondolat, a gondol­kodás születik. Pályaválasztás! Ez érdekelt engem elsősorban. Az indulástól az érkezésig milyen erők irányítják egy fiatal em­ber útját, kl és kik gondoskodnak ar­ról, hogy megérkezzen a katedráig? És ez a megérkezés ugyan végleges-e? Elkötelezte magát az ember egy élet­re? A gyermek- és Ifjúkor álmai, el­képzelései valóra váltak? Tanítani! A fiatal gyerek Köbölkútról Érsek­újvárba kerül. A gyermekkor irodal­mi élményeit meghatározza az édes­anya műveltsége. Irodalmi élmény, olvasás és a pedagógia. Rokonok ezek. Ez tereli később a szavaló, elő­adóművészet felé is Vas Ottót. Az is­kolában pedig Barák József tanár. A lehetőségek felé az adottságok is terelik a fiatal diákot, bár az álmok, elképzelések a filmrendezői, operatőri pálya felé indítanák, mégis, az érett­ségi után a pedagógiai főiskolára ke­rül. A hazai környezet, a színvonalas középiskola hatása nem marad el, nem csökken, sőt hatványozódik, mi­után komoly, tudós fők gondja volt az út egyengetése. Jól ismert, de már elhunyt tanáraink: Orbán Gábor, Sas Andor, Majer Imre. övék is az érdem, hogy Vas Ottó egy életre elkötelezte magát a tanítói hivatással. Az élet küszöbén mindnyájunk­nak egyszerűnek tűnik meghódítani a viliág egy részét, ahol úgy érezzük majd, fontos az én személyem ls. Vas Ottó ls így indult. Egyetlen kívánsá­ga volt, hogy vidéki középiskolában tanítson. Itt tanít, Ipolyságon, ami vidéknek eléggé vidék, bár valamikor megyei, majd járási székhellyel bírt. Ma „csendes" a városka, nem ls ven­ni észre, hogy több mint ezer magyar diák tanul itt, és több, mint ötven tanár oktat. A szobából, ahol ülünk, lelátni az Ipolysági főtérre. Bent a szobában bútorrendezés. Vas Ottó és Vas Ottó­né a vasárnapot az új bútorok elhe­lyezésével tölti. Egyéves kislányuk csak annyiban segít, hogy mindunta­lan orra bukik a parketten. Egyszerű emberi, családi gondok ölelkeznek a társadalmi gondokkal. Emberi gond volt Vass Ottó számára a közösség­ben való beilleszkedés a tanulmányi évek befejezése után. Itt, ebben a közösségben találkozik egy emberrel, aki nemcsak koléganő, de jóbarát, ez irodalmat szerető, igénylő és értő ember is. Így lett az irodalom há­zasságközvetítő. Így lett a Jóbarátból feleség, hűséges társ: katedrán és ott­hon. A magyar—orosz, és a magyar­történelem szakos Így lett férj és fe­leség. Ezek az emberi gondok, és még annyi, hogy épül a lakás, a szö­vetkezeti, hogy dicséretes a bölcső­de, egészséges a kislány ... A társadalmi gond összefügg az előzővel. Mi értelme volna ugyan minden küzdelemnek, ha az egyén élete nem alkotná szerves részét az egésznek, ha minden küzdelmünknek nem az lenne a célja, hogy az egyéni élet harmónikus legyen. Vas Ottónak, bármily ifjú még, szin­tén gondja a közügy, a közművelődés ügye. Az Iskolán belül a kötelesség, a hivatás, azon kívül pedig a tartalék­erő, sokszor erőfeszítés, hogy valami többletet hozzon létre, mint a jó ko­hász, aki több tonna és jobb minősé­gű acélt akar termelni, mert csak így időtálló minden szerkezet. Ez a több­let abban jut kifejezésre a fiatal ta­nítónál, hogy alig helyezkedett el munkahelyén, máris azt nézte, mit te­het az iskolán kívül ls. így született meg az Irodalmi színpad terve, majd a bemutató, és most a második mű­sor. Gondolatok, tervek, javaslatok merülnek fel a beszélgetés alatt. Gon­dalatok arról, hogy a diákévek alatt miért nem lehetne megvalósítani egy lényeges dolgot: az ifjú középiskolai tanárjelölt miért nem végezhetné ott a gyakorló tanítást, ahová majd elhe­lyezkedik, ha végez? Legalább egy évvel a tanulmányok befejezése előtt tudhatná, hová helyezik! Ez arra len­ne jó, hogy a környezet és az ott dolgozó kollektíva Ismeretében köny­nyebb volna a kezdet. További gon­dolat, hogy jó lenne megvalósítani ez önképzőkörl Jellegű irodalmi színpa­dokat a harmadfokú Iskolákban, rá­kapcsolva a tantervekre. Ezzel el le­hetne érni némi javulást az irodalmi köztudat jelenlegi, sokat vitatott kér­désében. Mindezt az elmélyült gon­dolkodás szolgálatában és nem a szó­rakozás igényével művelni. Beszélgetés közben szóba Jön a „kisváros" szellemi élete, az úgyne­vezett társadalmi élet ls. Ennek saj­nos semmi jele nem tapasztalható. A város értelmisége és általában mindazok, akik társaságra vágynak, csakis a szoba jellegű találkozások igényéig jutottak el. Klubélet hírből sincs. Az Iskola falain belül pedig azt szeretné, ha minden diákjának nem­csak tanítója, de jóbarátja, pajtása ls lehessen, megértve sokszor a diák­csínyeket is. Ezt annál Inkább ls te­heti még, mivel alig néhány éve ma­ga ls diák volt, és szinte önmagát látja diákjaiban. Ezzel párhuzamos az a szándéka, hogy a diák soha, egy pillanatra sem érezze a kétkedést, amikor valamit hall tanítójától. Ez az az Igény, hogy minden szónak aranyfedezete legyen az Igazság. Ezt parancsol |a a hivatástudat. Ez a biz­tosíték, hogy nyíltszívű, tisztánlátó, bátor magatartású emberek érnek a tanár gondozásában. Mcgas a mérce, amit a köteles­ségen túl, a hivatástudattól fűtve ez a fiatal ember maga elé emel. „A mindenséggel mérd magadl" — mondja a költő. Valóban, a pedagógus ezzel mérje önmagát, Ilyen igénnyel álljon a katedrára, az Igényességet sugározza az Ifjú értelem felé. Csak így, ezzel az igényességgel érhetjük el, hogy szocialista társadalmunk egyre képzettebb generációk sejtjével frissíti fel vérkeringését. Ezt az ügyet, a gondolatébresztés, a tudás, a tudomány ügyét szolgálja híven Vas Ottó is a maga posztján, gondolkodva és komoly felelősséggel. GYURCSÖ ISTVÁN Amerikaiak az Édenben T EVEDES ne essék, ezúttal nem az ó szövetség Eden kert­jéről lesz szó. Oda bi­zony még Richard Hal­liburton, a tragikusan elhunyt, legkalandvá­gyóbb amerikai ripor­ter sem juthatott volna be. Prága egyik külváro­sának, VrSovicének hí­res százszor is megéne­kelt parkját hívják Edennek, ahol az elmúlt napokban az amerikai televízió harminc tagú alkotócsoportja televí­ziósfilmet készített a csehszlovák artisták gá­laműsoráról. Az ötlet artistáink, nemrégiben Brnóban megrendezett szemlé­jén született meg, ahol a S p e c t a f il m és az lntertel emberei fel­figyeltek a műsor egyes számainak extraklasszi­sára. Azonnal konkrét javaslatokkal és elfo­gadható feltételekkel jöttek. Es így aztán már a múlt szombaton, már cius 21-én megkezdőd­tek a felvételek. A Central cirkusz erre a célra felállított hatalmas sátrát az el­múlt hat nap alatt zsú­folásig megtöltötte a prá­gai közönség. Az érdek­lődés érthető volt. A leg kiválóbb csehszlovák artisták legjobb mutat­ványait láthatták. Az eredeti, másfélórás műsoron tíz artista szám és idomított jeges- meg barnamedvék, no meg oroszlánok fellépése szerepelt. Prágában a program azonban még további hat vagy hét műsorszámmal bővült. Az artista- és cirkusz­kedvelő közönség való ban meg lehetett elé­gedve. Nemcsak, hogy pompás mutatványok­ban gyönyörködhetett, hanem maga is szerep­lője lett a filmnek, mi­vel az amerikai filme­sek a látogatókról ts számos felvételt készí­tettek. Elégedett volt Don Ameche is, az ismert hollywoodi színész, a film konferansz éja, aki­re a háború előtti mozi­látogatók még igen fól emlékeznek. A ragyogó akrobata produkciókat még ra­gyogóbbak követték. Nagy sikert aratott Rudi B r emlow, akit ma Európa egyik leg­jobb zsonglőrjének tar­tanak. elkápráztattak a légtornászok, a „kerék­párosok", az idomítók.. Es nem hiányzott az iz­galom, a szenzáció sem! Vlagyimir Oppelt je­gesmedvéi éppen a ri­gyetés időszakában van­nak és roppant ingerlé­kenyek. Az első előadó son a jegesmedvék leg nagyobbja hírtelenül vad dühhel támadt tár­saira, harapta őket... Hiába volt minden csi­títgatás, az idomító kénytelen volt bizton­sági okokból kiküldeni asszisztensnőjét a ket­recből, s eltávolítani a porondról a hevesvérű jegesmedvét ts. T ALAN még csak annyit, hogy Don Ameche Európában mindmáig csupán Buda­pesten és Prágában ját­szott fel ilyen progra­mot, mely kizárólag az USA számára készült és semmiféle más televí­ziós társaság át nem veheti. _ — sl — Okét köszöntjük... A tanítókat, nevelőket köszöntjük ma. Azokat, akik nap mint nap hangyaszorgalommal, végtelen türelemmel, tudással és fegyelmezettséggel felvér­tezve végzik a legrangosabb munkát, a jövő em­berének formálását. Feléjük száll ma az ország szeretete, a hála és az elismerés szava. Társadalmunk megbecsüléssel, tisztelettel övezi a pedagógusokat, akik a tudás, a materialista világnézet, a kommunista öntudat magvait plán­tálják ifjúságunkba. E megbecsülés kifejezésekép­pen az előző évekhez hasonlóan ma is „Példás ta­nító", illetve „Érdemes tanító" címmel tüntetik ki országszerte a legjobb tanítókat, nevelőket, iskola­ügyi dolgozókat. A kitüntetett pedagógusok közül néhányat mi is bemutatunk olvasóinknak. Emberség és hivatásszeretet Tele optimizmus­sal, akarással, ter­vekkel, becsvágy­gyal és szerénység­gel kezdte pályafu­tását. Az eltelt négy évtized alatt tele­szívta magát emlé­kekkel: szép emlé­kekkel, mert az az ember, aki megtalál­ta az élet értelmét, aki másoknak ls tu­dott élni, nemcsak önmagának, aki a rossz és a gonosz fölé tudott emelkedni, rendszerint a szépet, a Jót őrzi meg emlékezetében, s ebbűl merít erőt, hitet, kitartást ahhoz a küzdelemhez, amit az ember vív önmaga és a mások boldogulásáért. Talán ennek kösznöheti az immár hetven éves TATÁR GYÖRGY, a nyitrai Pedagógiai Intézet fizika tanszékének adjunktusa, hogy még ma is tele van életigenléssel. Fiatalos kedvvel, precíz tudással, nagy tapaszta­lattal tárja fel hallgatói előtt a fizikai törvényszerűségeket, oktatja, neveli őket, becsületre, emberségre, a tanítói pálya szeretetére. Nemcsak Itt a pedagógiai intézetben, hanem mindenütt, ahol mű­ködött: Léván, Prievidzán, a bratislavai gimnáziumban, Illetve a pedagógiai fel­sőbb iskolán baráti, Igazi emberséges, megértő, de tudást követelő viszony fűzte neveltjelhez. Talán nem ls kellene külön hangsú­lyozni: nemcsak i katedra mellett, ha­nem más területen ls tevékeny életet élt. Az áldozatkész pedagógiai munkával eltelt negyven év sok kellemetlenséget, de még több örömet, megbecsülést ho­zott, amit olykor-olykor egy-egy régi ta­nítvány levele, a fiatalabb kollégák —• akiknek mindig szívesen adta át tapasz­talatalt — köszönő kézszorítása, a hall­gatók hálás tekintete jelez. Az utóbbi napok könnyes, meghatott örömben telnek. Prágából hozott leve­let a posta. A köztársasági elnök irodája értesítette, hogy köztársaságunk elnöke, — a tanítók napja alkalmából — az „Érdemes tanító" címmel tünteti ki. A sok-sok éves becsületes munki, Igyekezet honoráriuma ez, szocialista társadalmunk emberbecsülésének bizo­nyítéka. — k. x Az iskola és az élet kapcsolatáért A bratislavai ma­gyar középiskola tanárai között gyor­san elterjedt a hír: Laci bácsit Prágába hívták, Laci bácsit kitüntetik! HÚSZAK LÁSZLÓ, az iskola szeretett Laci bácsija mögött 30 esztendős, élmé­nyekben gazdag pe­— digôgus múlt éli. 1951 óta tinit Bratislavában, néhány éve a politechnikai nevelés oktatója. Nem fukarkodik sem Idővel sem fáradsággal, ha tanítványairól, az Iskola ügyéről van szó. Neveltjel az életbe kikerülve értik csak meg Igazán, azt az energiát és ál­dozatkészséget, amivel a munka szere­tetére, pontosságára, kitartásra nevelte őket. Számára az iskola és az élet kapcsolatának építése, ápolása az egyik legfontosabb feladat. Az iskolában rendkívül népszerű, kollé­gái szívélyes, barátságos magatartásá­ért, segítőkészségéért, tanítványai jő kedélyéért, igazságszeretetéért szeretik. Az egész Iskola büszke rá, hogy Huszák Lászlót ma „Érdemes tanító" címmel tüntették ki. -in­Drágakőnél drágább a kiejtett szó Huszonöt eszten­deje annak, hogy a kremnlcai süketné­mák Iskolájában elő­ször állt fel a do­bogóra. A gyerekek várakozással tekin­tettek a fiatal, kar­csú tanítónőre, aki minden módon pa­lástolni igyekezett izgalmát. Mert izga­tott volt TÁBORSKÁ EMÍLIA, hiszen a ké­pesltés megszerzése után ez volt első állása, első tanítási órája. Ogy érezte magát, mintha vizs­gáznia kellett volna, de ez sokkal komo­lyabb vizsga volt, mint az Intézetlek. Úgy érezte tanítványai szigorúbbak a legszigorúbb vizsgabiztosnál is. A szőkefürtös fiatal tanítőnő megnyer­te a kis diákok szivét. Nem csoda, hiszen minden tudását, erejét a süketnéma gye­rekeknek szentelte. Kremnlcáről, Jelša­vára, onnan Bratislavába, majd Prešovra került. Mindenütt megállta a helyét, ta­pasztalatokban gazdagodott, és az évek múlását azoii gyermekek számával is mérhette, akiket 8 tanított meg beszél­ni, írni-olvasni. 1950-óta a bratislavai süketnémák In­tézetében tanít. Ma már a süketnémák oktatásának úttörői közé számítják, nemcsak azért, mert lelkesen alkalmaz minden üj oktató, nevelő módszert, fel­kutat és beszerez minden új szemléltető segédeszközt, hanem azért ls, mert gaz­dag tapasztalat- és ismerettárát szíve­sen osztja meg bárkivel. Neve ott olvas­ható több tankönyv alkotó-kollektívájá­nak tagjil sorában. Mindamellett jut Ideje a társadalmi munkára ls. Aktívan dolgozik a szakszer­vezetben, tagja az üzemi bizottságnak, a városi bizottság funkcionáriusa, a ke­rületi bizottságban pedig mint instruk­tor működik. — Szeretem a gyerekeket, különösen a kisebbeket. Az 1—5 osztályt tanítom. S itt a legszembeötlőbbek az eredmé­nyek. Ha sikerül nyugodt környezetet teremteni a gyerekek számára, akkor eb­ben a korban lehet a legjobban formálni őket. A tanítványaim szinte hozzám nőt­tek, minden új fogalom, amire megtaní­tom őket minden új szó, amit kiejtenek, a drágakőnél drágább nekem ..." - s. k. — Az új nemzedék nevelése érdekében Haja fehér, szemé­ből az életismeret diktálta türelem és megértés sugárzik. HORÁCEK BELA, a pozsonypüspöki alapiskola szlovák nyelvtanéra négy­venötéves pedagó­giai múltra tekint vissza. Losonc kör­nyékén kezdte ta­nítói pályafutását és alig harmincéves korában, ö lett az ország legfiatalabb tanfelügyelője. Ti­zenkét esztendőn át Prievidzán példásan látta el e feladatkörét, akkor azonban baloldali magatartása miatt felfüggesz­tették, és csak a felszabadulás után tér­hetett vissza az Iskolaügyl Megbízotti Hivatalba. 1950 óta az ő hatáskörébe tartozott a magyar Iskolák szervezése. Ma így emlékezik vissza erre az Időre: — Nehéz munka volt. Magyar iskolá­kat kellett szerveznünk, de nem voltak magyar tanítók. Lépésről lépésre tud­tunk csak haladni és menet közben ké­peztük, neveltük a tanítókat. Szerettem ezt a munkát. Véremben van, hogy se­gítsek azoknak, akiknek szükségük van rá. 1962-ben vonult nyugdíjba a Mezőgaz­dasági Megbízotti Hivatalból, ahol akkor már öt éve a mezőgazdasági iskolák szervezésével foglalkozott. Am nem az ő kenyere a pihenés. S egy szép napon, amikor a püspöki alapfokú Iskola igaz­gatójával találkozott és hallotta, milyen nehézségekkel küzdenek a szlovák nyelv oktatása terén, minden huzavona nél­kül vállalta e fontos tantárgy tanítását, — Amíg csak az egészségem engedi, továbbra ls az új nemzedék nevelésének szentelem minden erőmet. — Ez Horá­Cek Béla érdemes tanító hitvallása. (ska.J i- A jó munka jutalma Közel két évtizedet ölel fel pedagógiai tevékenysége, s a mostani „Példás taní­tó" kitüntetés ennek az önzetlen áldo­zatkész munkának szöl. Aligha túlzunk, ha azt állítjuk, azok közé tartozik, akik örökké tervezgetnek, újabb és újabb megoldásokat, a munkavégzés még na­gyobb eredményességét keresik, azon fáradoznak. Szinte elképzelni ls nehéz a munká­nak azt a hányadát, melyet magára vál­lal. Nemcsak peda­gógus, hanem a sző szoros értelmében közéleti tényező is. Tanít, Iskolát Igaz­gat,- énekkart szer­vez, színjátszókkal próbál, különböző bizottságok tag|a, s kl tudná mindazt felsorolni, ami az ő munkaprogramjába belefér. Egy tény, ahol segítségre, szer­vező munkára van szükség, ott TELEK Y MIKLÓSRA mindenkor lehet számítani. Az egykori népművelési, valamint Iskolai tanfelügyelőt éppúgy, mint a mostani iskola-lgazgatőt egyaránt jellemzi az új, haladó módszerek állandó keresése, azok gyakorlati érvényesítése. Elég ha egy példát említünk: a nagymegyeri Iskola az elsők között vezette be i szaktanter­mes oktatást. Az azóta elért eredmény ma már önmagáért beszél. Amikor az eddig elért szép sikerek tltkárúl faggatom az Igazgatót, röviden csak annyit mond: — A közös munka eredménye. Ezek után aligha jellemezhetjük más­ként a mostani, tanltónapi kitüntetést, mint a közösségért végzett kiváló mun­ka Jutalmaként. —dz­Szereti hivatását — Oktató-nevelő munkám kiindulópont­ja és egyben legfőbb célkitűzése a mély és tartfis Ismeretek megalapozása. Azt szeretném elérni, hogy a tanulók Jól ér­vényesüljenek az életben és bárhol meg­állják a helyüket. Népünk szeretetére, a munkásosztály megbecsülésére és em­bertársaik Iránti mély megértésre igyekszem nevelni őket. Ennél szebb feladata nem ls lehet az embernek, hiszen ezek a gyerekek csak most készülnek az életre, még formálni, idomítani lehet őket és haladó gondo­latokat kell ébreszteni bennük. így nyilatkozik hivatásáról, pedagó­giai céljairól és életfelfogásáról Szűcs Gyula, a klrályhelmecl magyar tannyel­vű kilencéves Iskola történelem és föld­rajzszakos Igazgató helyettese. Aki Ismeri Szűcs Gyulát, tudja, hogy szavalt komolyan gondolja, ezek nem Sfrázisok. Járásszer­te Ismerik az isko­lán kívül is. Szere­tik és becsülik. Sza­bad Idejében — ha ugyan lehet Ilyen­ről beszélni, — az egyes tantárgyak módszertanával, a szaktantermes okta­tás tökéletesítésével, a szaktermek be­redenzése és fejlesz­tése problémáival foglalkozik. Ez szorosan hozzátartozik napi munkarendjéhez... A kötelesség­tudás és a hivatásszeretet már szenve­délyévé vált, sohasem érez Időhiányt, sohasem elégszik meg a mér elért ered­ményekkel. Szűcs Gyula munkáját ez Jellemzi el­sősorban. (taj i Üj embereket nevel GÁSPÁR JÖZSEF Idestova tizenkette­dik éve tanít Košicén a magyar tannyel­vű középfokú Ipariskolában. A gondjaira bízott diákokat úgy neveli a műhelyben, hogy megszerettesse velük a munkát, hogy szorgalmasan és becsületesen ké­szüljenek fel hivatásukra. A szerszám­készítés mesterségét, különböző forté­lyait magyarázza és szemlélteti, gondo­san ellenőrzi a diákok első önálló mun­káját. Űrák hosszat elidőz velük a laka­tosmühelyben, a forgácsológépek, esz­tergapadok vagy a marógépek mellett. Gyakran a tanítás befejeztével is ott látni, egyik-másik, gyengébb diákjával Ha csak lehet dicsér, i ha kell újra magya | ráz, mindig megfon­tolva, barátságosan, türelmesen. Gáspár József mű helytanító tudja. 5 hogy az iskola az; érvényesülés első i kapuja. Átérzi an-£§i nak fontosságát. W hogy diákjai Itt ala pozzák meg gyakor lati tudásukat, itt sajátítják el techni­kai felkészültségük 1 alapját, mindazt, amire az életbea oly nagy szükségük lesz. Tudja, hogy a tanító jő munkája csak azon mérhető le, miként állják meg he­lyüket neveltjei a későbbi évek során. (taj t Erénye: a munkaszeretet ' PETÉNYI ISTVÁN, a Vrbovkal Alapfo­kú Kilencéves Is kola tanítója. Föld műves családból származik. Matema­tlka-flzikaszakos. Most múlt 11 éve, hogy megkezdte ta­nítót hivatását. A szüleitől örökölt szorgalom, becsüle­tesség és munkasze­retet a legfőbb eré­nyei. Kérdéseinkre így válaszolt: — Nagyon szeretem tantárgyamat. Fő­leg a matematikát. Különösen a mate­matika módszertana érdekel. Szaklapok és szakkönyvek tanulmányozásával ál­landóan új módszerek után kutatok. Mun­kám eredménye tanulóimnál mutatkozik meg, akik nemcsak az Iskolában, hanem a különféle versenyeken ls szép sikere­ket érnek el. Arra a kérdésünkre, hogy véleménye szerint miért kapta a kitüntetést, ezeket mondotta: — Csak azt teszem, amit kollégáim és amit egy szocialista tanítónak tenni kell. Nagyon szeretem hivatásomat és a ti­nulókat. Nevelő-oktató munkám célja: minél jobban, minél sokoldalúbban elő­készíteni a tanulókat a szocialista em­berhez méltö életre. Munkámat mindig örömmel végzem. Petényi István jől dolgozik az Iskolá­ban és az Iskolán kívül ls. Számos tár­sadalmi megbízatása van. Erejéhez mér­ten igyekszik minden munkát elvégez­ni. Sokat se$lt kulturális téren is. A ki­tüntetéssel mint Jó tanítót és mint jó társadalmi munkást jutalmaznak. (b) 1964. március 28. * ÜJ SZŐ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom