Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-01 / 32. szám, szombat

t / Juli Sk a n n a K e s Karolinák Éjfél volt, amtkoT a hálókocsinkat I n ' • • • ~ t n h- ennyi munkával a gépek sem bírnának Warnemündében a komphajóra rak- \LJ dTilCLl j t gy Z 11 K rí — idő Is kell hozzá. Naponta 12—14 ták. A menetrend szerint négy óra múlva kellene partot érnünk Getser dánlat kikötőben. A menetrend így mondja, csakhogy a tengert nem lehet megregulázni, a több mint négy mé­teres hullámok bizony alaposan megtáncoltatták a hajót és kétszeresére nyújtották a négyórás utat. Ráadásul az a jóféle kisüsti, amelytől úgy kó­vályogna az ember feje, mint a táncrakerekedett sós tengervíztől. |ű| iután partra rakták a vagonokat, egyenest Dánia fővárosába, Kop­penhágába folytattuk utunkat. Ott mái nemigen volt rá időnk, hogy a ten­geren végigszenvedett viharos éjsza­kára emlékezzünk. Napközben gyára­kat és gazdaságokat látogattunk meg, éjszaka néhány órát aludtunk — a szó szoros értelmében futtában, háló­kocsikban. De egy pillanatig se saj­náltuk a hajszát, a fáradságot. DÁNIA ARANYALAPJA Karel Capek, a nagy cseh író több mint harminc esztendeje azt írta észa­pen sok kétkezi munkára van szük­ség a burgonyatermesztésnél, cukor­répánál, szénaszárításnál. Sok szó esik arról, hogy mezőgazdaságunk munkaerő hiánnyal küzd. Már beszéltünk az imént Egeimond Olsenról. összesen hatvan hektár szántóföldje van. Ebből 15 hektár le­gelő, az év nyolc hónapjában kereken 100 szarvasmarha legel rajta, ebből 44 tehén. Tíz hektáron cukorrépát, húsz hektáron gabonát, a fennmaradó földeken takarmányt (lucernát, siló­kukoricát, borsót) termeszt. Ezenfelül évente ezer sertést hizlal. Valóban ne­héz elképzelni, hogy készülne el ez­A dán földművesek munkáját könnyíti meg a képen látható vetőgép. Ezzel vetnek tulajdonképpen a legfinomabb fűmagtól a lóbabig mindent. A sokféle ve­tési módot az áttétel egyszerű szabályozásával teszik lehetővé. ki utazásáról szóló útileveleiben, hogy Dánia kis ország, amelyet vastagon megkentek vajjal. Azóta a dán vajas kenyér karéja semmivel sem nőtt meg, ám a vaj még vastagabb ^étt rajta. Erről tanúskodik az a tény, hogy Dá­nia ma életszínvonalát tekintve Euró­pában a második helyen áll. Az ember el sem hinné, hogy a dán jólét útját tehenek taposták ki. A tehén magá­ban véve nagyon kevéssé költői fo­galom, talán azért is adtak nekik versbe illő neveket, elnevezvén a de­rék riskákat Juliannának és Karoliná­nak. A Julianna a dán pirostarka, Karo­lina pedig a fekete-fehér foltos tehén. Az első nagyon Jól tejelő, évente négy ezer liternél több tejet ad, a másikat tejre és húsra egyaránt tenyésztik, tejhozama évi 3500 — 4000 liter. Szá­munkra elképesztő számok, annál is inkább, mert országos átlagról van, szó. Ami a legmeglepőbb: a Juliannák és a Karolinák csak a téli hónapok­ban ismerik az istállót. Kora tavasz­tól késő éjjel-nappal kint tanyáznak a legelőn. Bármerre jártunk, a pirostarka és feketetarki „szépségeket" majdnem mindig villanypásztoros kerítések mö­göt láttuk. Nem egyszer csodálkoz­tunk is rajtuk, mint például Olsen úr farmján. Estefelé érkeztünk meg e farmra. Egész nap szitált az eső — időjárását tekintve pityergős ország Dánia, az év kétszáz napján esik az eső —, a hő­mérő öt fokot mutatott a fagypont fölött. A tehenek békésen heverész­. tek a legelőn és elégedetten kérődz­tek. Megkérdeztük, ki masszírozza, kl gőzöli a tőgyüket? Mosolyogva vála­szoltak: a jó legelő, télen meg a jó­féle silótakarmány, amely a napi adag hetven százalékát teszi. Ám ne kép­zeljék, hogy Dánia bővelkedik lege­lőkben. Ellenkezőleg — nagyon kevés a legelő, mind belterjesen megművelt szántóföldön van. A tehenek — bocsánat, Juliannák és Karolinák jelentik Dánia aranyalap­ját. Az emberek tudják ezt — bizony­^s'ág rá az a sok emlékmű, amelyet országszerte emelnek jótevőiknek, akiknek érdeméből vastagszik egyre a vaj a dán vajas kenyéren. GÉFESÍTÉS, GÉPESÍTÉS Mint tudvalevő, Dániában a tőkés termelési viszonyok éreztetik hatásu­kat Nem kicsi a konkurrencia-harc. Aki meg akarja állni helyét a ver­senyben, kénytelen nemcsak sokat, hanem olcsón is termelni. Ma olcsób­ban, mint tegnap, és Jiolnap olcsób­ban, mint ma. Ezt pedig a gépek te­szik lehetővé. Nálunk nem egy szövetkezetben ko­* moly problémákat okoz, hogy a ku korica termesztésénél csökkentsük a kétkezi munka arányát, hasonlőkép­zel a sok munkával négy ember, ha nem használnák ki kellőképpen, oko­san a gépeket. Talán mondanom sem kell, hogy nagyszerű gépeik vannak. Például egy univerzális vetőgép a cukorrépa pon­tos vetésére; a répa termesztésénél egyébként teljesen kiküszöbölték a kétkezi munkát. A termést kétmenete­sen takarítják be. Előbb a répa zöld­jét takarítják be, aztán a répafejeket szántják ki kétsoros kombájnnal. Egyszóval mindenre megvan a megfe­lelő gép. Akt nem használta ki őket, máris búcsúzhat a gazdaságától — nem állhatja meg a helyét a nagy mezőgazdasági tőkés vállalatokkal szemben, melyek főleg az utóbbi évek­ben fenik a fogukat minden hektár földre. HALLATLAN MUNKATEMPÓ A természet semmit sem ad ingyen. Az embernek mindent el kell hódíta­nia tőle, te ehhez nem elég pusztán a munka, arra is szükség van, hogy a munkát bizonyos ütemben, előre ki­dolgozott terv szerint végezze el. Dá­niában a munka tempója a mi sze­münkkel nézve enyhén szólva szo­katlan. Ogy hiszem, mezőgazdáinknak A föld mélyébe, vagy toronyla? Erről vitáznak a szakem­berek. Az egész világon toronyban silóznak. Dániában is, A felvételen egy jellegzetes dán silótorony, amely egyetlen istálló mellől sem hiányzik, igaz, a siló kirakását nem gé­pesítették. de a dánok azt állítják, hogy könnyebb ledo­bálni a silót, mint a gödörből kiszedni. órát dolgoznak. Az iparban kissé más a helyzet. A napnak csak 24 órája van, megtol dani nem lehet, tehát fokozni kell a munka Iramát. Vagy egy tucat gyá rat látogattunk meg. Mindenütt auto matizálással, futószalag-gyárfással ta lálkoztunk. Csodálatos futószalagok Az ember nem győzi követni a moz­gásukat, csupán a nézésbe is belefá­rad. Mit szóljon a munkás, aki a fu­tószalag mellett dolgozik? Természetesen jó bért kap a mun­kájáért. Hogy nyolc óra hosszat tel­jes erővel dolgozhassék, egyes gyá­rakban két óránként, főleg pedig az élelmiszeripari művekben óránként tíz perc szünetet tartanak. Pihenés nélkül az ember nem bírná kí a po­koli iramot. Nem vagyok ipari szakember, ám jól megnéztem, milyen környezetben dolgoznak a munkások. Mindenütt kí­nos tisztaság, a munkások nem hideg betonon, hanem ácsolt padlón állnak. Különösen nagy hatással volt ránk az üzemi étkező, amely berendezését, tisztaságát, környezetét tekintve túl­tesz nem egy elsőosztályú vendéglőn­kön. Tudják, uraim — mondta az egyik legnagyobb dán cég, a Danfos titkára —, ha azt akarjuk, hogy a munkás jól és sokat dolgozzék, arról is gondoskodnunk kell, hogy legalább ugyanolyan kiadósan pihenhessen ts. Erre igazán nagy gondot fordítunk. A munkás minden reggel, ha meg­érkezik a gyárba, a portán lead egy cédulát, amelyre felírja, milyen élel­miszereket rendel. A munkából elme­net átveszi a portékát, ellenőrzi, alá­írja a számlát, és az árat kifizetett béréből vonják le. Nem kell sorakoz­nia, nyugodtan pihenhet... A tőkés vállalkozónak az Ilyesmi kétszeresen kifizetődik. ESPERSAN ÚR Csehszlovákiából Jöttek, Pozsonyból, Isten hozta magukat. Tudom, van ott egy halfeldolgozó gyáruk, a mi hirst­halsei üzemünk oda szállítja termé­keinek nyolcvan százalékát. Büszke vagyok rá, hogy a gyárunkból éppen magukhoz kerülnek a halak. Higgyék el, jó minőségű árut szállítunk, hisz közösek az éredekeink. Kedves ember, Csehszlovákia nagy barátja. De egy kissé megdöbbentett, hogy gyáros létére közös érdekeinkről beszél. Megtekintettük a gyárat és a ki­kötőt, beszélgettünk a tulajdonossal és a munkások képviselőivel, s köz­ben megtudtunk valamit a bevezető­ben említett közös érdekekről. — Igen, fő feladatunk termelni és eladni. Minél többet termelünk, minél többet vásárolnak tőlünk maguk, an­nál jobban fog élni a kollektívánk. (Ezt mindig hangsúlyozta, állandóan a kollektíváról beszélt.) Ahhoz azon­ban, hogy termelhessünk és eladhas­sunk, nemcsak kezek és gépek kel­lenek, hanem legfőképpen béke. HÁBORÚNAK NEM SZABAD LENNIE Soudeborgba menet az autóbusz hírtelen megállt. „Semmi baj, uraim — mondta a sofőr —, csak egy lei­képet akarok önök­nek megmutatni a békeharc jelké­pét. Tudják, ami­kor még fiatalabb voltam, gyakran szállítottam árut magukhoz, s tu­dom, hogy önök nemcsak szavakkal harcolnak a béké­ért." Egy szélmalom­nál álltunk meg. Államilag védett vűemlék. elég ha elmondunk egyet-mást Olsen úr farmjáról, amely jellegzetes dá­niai mezőgazdasági üzemnek tekint­hető. Négy ember művel meg 60 hek­tár szántóföldepés gondozza az álla­tokat. Jól dolgoznak, erről az a tény tanúskodik, hogy hektáronként 45 má­zsa búza, 600 mázsa kukorica, gyönge évben 400 mázsa cukorrépa terem — Figyeljék meg — mondta a sofőr —, a malom szél­rózsája a nyugat­német határ felé fordul. Már hárepn­szor érkezett az országunkba abból az irányból a pusztító háború, a halál. Háromszor diadalmaskodtunk fölötte, két ízben magukkal együtt. Most együtt arra kell törekednünk, hogy a tömegsírok fölött többé ne jöj­jön át a halál, ne foglalják el termő­földjeinket úfabb tömegsírok. Inkább épüljenek rajta új gyárak. Együtt kell meg, a juliannák tefhozama nem harcolnunk a fasizmus ellen, bará csökken évi 4000 liter alá, zsírtartal- taink. ma átlag 4,3 százalék. Természetesen ARNOST BAK Élettársat keresnek I Látogatás a prágai házasságközvetítőben Tavaly a Csehszlovák Rádió és a Vlasta folyóirat „Senki slnc* egye­dül" címmel ankétot rendezett a ma­gános élő nők és férfiak problémái rôl Az ankét iránt a vártnál nagyobb érdeklődés nyilvánult meg A rádió­hallgatók közül — elsősorban éppen a magános férfiak és nők — több százan levélben fordultak a rádió szerkesztőségéhez. Leveleikben őszin­tén feltárták magánéletük állandó kí­sérőjét, a társtalanságot. Hu­mános elvektől áthatva, az üzlet és az erkölcstelen szenzáció-hajhászás teljes kizárásával akar segíteni a ma­gánosan élő, családi élet után vágyó­dó társtalan embereken. Prágában, a Lőpor-tornyot és a Vencel teret összekötő Príkopy egyik forgalmas pontján, a „Černá ruže" átjáró egyik emeleti helyiségben há­zasságközvetítő iroda kezdte el mű­ködését. Az tntézmény célja: segíteni azokat a magánosan élő férfiakat és nőket, akik különböző okok miatt még nem találták meg élettársukat, vagy nem éreznek magukban elég kezdeményezést ismeretség felvételé­re a másik nem soraiból. Felkerestem a házasságközvetítő iroda titkárságának vezetőjét, dr. Václav Rychlaflkot, hogy megtudjak egyet-mást az iroda gya­korlati tevékenységéről. • Hányan jelentkeztek az iro­da megnyitása óta? — A házasságközvetítő irodánk iránti érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy megalakítása utáni első két napon 45 személy fo­lyamodott hozzánk házasságközvetí­tés ügyében, noha Intézményünk megalakulását csak röviden közöltük a sajtóban. Az érdeklődők a legkü­lönbözőbb foglalkozásokat és kor­osztályokat képviselik. Csak néhány példát mondok: volt közöttük villany­szerelő, fényképész, diszpécser, 25 éves rendőr, művésznő, zeneszerző, asztalos, tanítónő, mezőgazdasági dolgozó, nyugdíjasok, stb., stb. Érde­kes, hogy a Jelentkezők nembeli meg­oszlása szinte döntetlen. A nők szá­ma majdnem azonos a férfiak szá­mával. A legfiatalabb érdeklődő egy 22 éves nő volt, a legidősebb pedig egy 74 éves férfi. • Hogyan történik a megismer­kedés a két ismeretlen fél között? — A jelentkezők kérésüket sze­mélyazonossági Igazolványuk felmuta­tásával terjesztik elő. Kitöltenek' egy kérdőivet, amelyen legfontosabb sze­mélyi adataikat tüntetik fel (élet­kor, foglalkozás, családi és egészsé­gi állapot, személyleírás, anyagi helyzet, lakás és pársoros életrajz). A kérdőíven természetesen féltünte­tik azt ls, milyennek képzelik el azt a személyt, akivel meg szeretnének ismerkedni. (Életkora, foglalkozása, iskolai végzettsége, személyi tulaj­donságai stb.) Minden érdeklődő egyúttal egy fényképet is ad a há­zasságközvetítő irodának. A benyújtott kérelmeket szakembe­rekből álló kollektíva (pszichofógus, orvos, jogász) elemzi, majd a köve­telmények mérlegelése, egyeztetése után javaslatot tesznek. A házasság­közvetítő értesíti az Illetékes feleket és egyúttal előkészíti a találkozást, amelyre az első alkalommal a há­zasságközvetítő értesíti az Illetékes felekei ét egyúttal előkészíti a taiál­kozást, amelyre az^első alkalommal a házasságközvetltő irodában kerül sor. A közeljövőben számolunk azzal, hogy a találkozásokat az irodán kí­vül, kávéházban, színházi előadáson vagy hangversenyen szervezzük meg. Ez teljesen a felek igényétől függ. • Mi történik, ha a két fél kö­zül valamelyiknek nem felel meg a másik? — Ha az iroda által Javasolt sze­mély nem felel meg valamelyik fél ízlésének, igényének, akkor ezt köz­li velünk, mi pedig további javaslatot terjesztünk elő. Az egyes jelentkezők kérelmét fél évig tartjuk nyilván. Ez alatt a fél év alatt több ajánlatot is kaphatnak a kérelmezők Egy ilyen félévi nyilvántartás díja 70 korona. • Tud-e az iroda valamilyen biztosítékot adni egy-egy ügy sze­rencsés kimenetelére? — Irodánk csak a feleknek egy­mással való megismerkedéséről, talál­kozásáról gondoskodik. Nem kezes­kedhet pozitív eredményről. Az, hogy a kérelmezőre a bemutatott fél mi­lyen hatást gyakorol, teljesen az ille­tékes személytől függ. Mi, természe­tesen, mindent megteszünk a javaslat mérlegelésekor annak érdekében, hogy a két fél a lehetőség szerint minden tekintetben megfeleljen egy­más követelményének. • Hogyan biztosítják a kérel­mek diszkrét intézését? A feleknek személyesen, Igazolvá­nyuk felmutatásával kell benyújta­niuk kérelmüket. Ajánlatainkról a megadott címre, cégjelzés nélküli, saját kezébe címzett levélben értesít­jük feleinket. Neveket senkinek sem adunk ki. Ezenkívül minden kérel­mező aláír egy nyilatkozatot, amely­ben kötelezi magái arra, hogy a be­mutatott személyek adatait, kilétét titokban tartja. • Milyen problémák megoldá­sát segítheti elő a házasságköz­vetítés? — Intézményünk, a különböző ága­zatokban dolgozó magános emberek élettárs-keresési gondját magára vállalja, segítséget nyújt új családok alapításához, amivel hazánk népsza­porulata Is emelkedhet. Befolyással lehetünk a felnőtt nőtlenek és haja­donok viszonylag magas számának csökkenésére, sőt bizonyos fokig még a lakáskérdés javulásához is hozzá­járulhatunk. Azt sep hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy a megözvegyül­tek gyermekei sok esetben újra ke­reső, gondoskodó apákat és anyákat kapnak — fejezi be tájékoztatóját dr. Rychtaŕík. SOMOGYI MÁTYÁS Qandatataü a pvta& fényben A Z ORSZÁGÚTTÓL balra a fenyőfák havas ágai a föld felé hajolnak, jobbra álom­ba merült földek mé­lyében várja az ébresz­tőt az elvetett remény. Nagyon hideg a téli este, a csillagok fénye is hideg, de ezt az au­tóbusz vezetője nem lát fa. Ul a • kormányke­rék mögött és az utat figyeli. Előtte különbö­ző óraszerkezetek mu­tatót mozognak. Az egyik pirós fényt su­gároz. A kocsiban sötét van, az utasok szinte betakaródznak a sötét, meleg csenddel. A vezető az utat figye­li. Ismeri, öt év óta jár ezen a vonalon, de azért figyelni kell. Ilyenkor, a kétnapos szolgálat Idején, nem alszik ott­hon. Este nyolckor ér­kezik a falusi végállo­másra és reggel öt óra tíz perckor indul ismét a város felé. A píros fény nem zavarja, meg­szokta. Szereti a munkáját. Kabátján ott hordja az 500 000-es jelvényt. Öt­százezer kilométer bal­eset nélkül. De most nehéz a szí­ve. Az otthonára gon­dol, ahol lázasan fek­szik a felesége. Tudja, hogy nem veszélyes, de azért mégis... Citro­mos teát főzne neki és jól betakargatná. In­kább nem aludna ... Nem jó, ha beteg az asszony. Az ember úgy megszokta, hogy „van". Becsomagolja a táskát, amikor szolgálatba megy, felágoskodtk és átkarolja a nyakát... ez mind olyan nagy, belső nyugalmat jelent. Az ember érzi, hogy minden rendben van. A megálló előtt be­kapcsolja a világítást. Felszáll egy rendőr. Le­tépi a jegyet és négy helyen átlyukasztja. Mert ő adja a jegyeket is. A rendőr fizet és megkérdi: — Mi újság? A vezető komoran vá­laszol: — Beteg az asszony. A rendőr ís elkomo­lyodik, ő is tudja, mi­lyen baj az, ha az asz­szony beteg. Különösen a hosszúszolgálatos em­bernek, aki nem mehet haza naponta nyolc óra munka után. A kocsiban ismét sö­tét van, csak a piros fény szinezí a vezető arcát. Főzött egy fazék te­át, az éjjeli szekrényre tette. Dc ha kihűl, nem használ semmit. Lázas az asszony. 38,2 fok a láza. A szomszédok benéznek hozzá ... de.. Csak nem tüdőgyulla­dás? Ah, a- nem lehet, az orvos csak tudja. Nem, semmi az egész, egyszerű meghűlés. Először arra gondolt, hogy nem megy szol­gálatba. De az egyik vezető beteg, a másik szabadságon van. Ka­varodás lett volna. Ezen a vonalon nem lehet zavar. Hatszáz hetije­gyes utazik naponta a városba dolgozni és munka után haza. Két­százötven gyerek jár ezen az úton iskolába .. JVJcjd holnapután ... ly l Ilyenkor már ott­hon lesz. Addigra biz­tosan csökken a láz. „Beteg az asszony" — sóhajtja hangtalanul, miközben a kocsi zúgó motorral fut a havas országúton. •p-gy­NMmmcB tJí szq i

Next

/
Oldalképek
Tartalom