Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)
1964-02-01 / 32. szám, szombat
R őzsavölgy és Kavicsos között az ú] negyedben. Nem található meg sem a telefonkönyvben, sem szállodáinkat nyilvántartó jegyzékben. Neve nincs az ötemeletes épületnek. Nem tudnak róla Prágában, Brnóban... Korszerű berendezésével egyedülálló munkáshotel ez. Szeretném feltámasztani az utópistákat, akik szerény elképzelésekbe zsugorították vágyaikat, jöjjenek velem, emelt fővel, lábbujjhegyen lépjenek be utánam ebbe a párját ritkító szállodába. Minden úgy fest bévül, mint az ország bármelyik hoteljében, a folyosókon takarítónők, a szobákban tiszta ágyhuzatok. A különbség mégis óriási. Fizetni nem 41611. Aki innen reggel távozik, nem nyúl a pénztárcája után, nem irat ki számlát, nem töpreng a borravaló összegén.' Am a különbség nem csupán ezért óriási. De ne szaladjunk előre, tartsunk megfelelő sorrendet. Bekopogok a portásfülkébe. Kapcsolható telefon az asztalon, helyi rádió programhirdetésre, látogatók bejelentésére, hír^k és egyéb műsorok közvetítésére a sarokban. Hárman teljesítenek a fülkében szolgálatot. Tizenkét óra munka, huszonnégy szabad Így megy. A portások közű egy vidéki, kettő helybeli. Jelenleg a vidéki Lencsés Dezső van szol; gálatban. Magas, szikár ember, egyenes tartással, talán még menetelő században is megállná a helyét, ötvennyolc éves, Felsőkirályiból való. Tizennyolc órakor lépett munkába s reggel hatkor távozik. Megy egyenesen haza. S ha nem menne? — Venném a szobám kulcsát, a 253/256-ost és pihennék. Aludnék egy jót... A portán egész éjjel ég a villany. A folyosókon és a szobákban este tízkor elalszik. Elcsendesedik minden, a portásfülkében viszont elevenedik a gondolat. Azelőtt építkezésen dolgozott. Nehéz volt. Megoperálták a gyomrára, majd ide került. Ez se könnyű mesterség. Tudni kell/eligazodni a százötvenhárom szoba hatvannyolc kulcsában és az emberekben. Annyira ismeri már a munkásokat, hogy csak rájuk pillant, amikor megjelennek az ajtóban és emeli ls le a kulcsokat. Nem enged fel idegent, leveleket, táviratokat vesz át, bejegyzi a vendégeket és az újonnan érkező munkásokat. Jártak itt a minisztériumból is, külföldről ls. — Mikor én voltam szolgálatban, lengyelek jöttek. Kérdezték', a mu-nkások mennyit fizetnek? Mutogattam, magyaráztam, mondtam is szlovákul: hotel zadarmo (hotel ingyen). A kol' légámnak nehezebb dolga volt. Hozzá olaszok jöttek. Nem tudott szót érteni velük. Annyit tud csak taljánul, hogy tutti... De azt már nem tudja, hogy mit jelent. Tutti... mit ls jelenthetne? Semmit nem jelent. Hanem a tutyi-mutyinak értelme van olaszul ls! — Mire voltak kíváncsiak, mifélék voltak? — Hát a lakbérre. Hitetlen Tamások voltak! Szakszervezetiek. Nem akartak hinni a szemüknek és főleg a fülüknek, amikor közölte velük a tolmács: itt ingyen lakik négyszáz munkás! A Priemstav igazgatósága tartja fenn az épületet. Az e^yes építkezések vezetői írják kl a beutalót. Azzal jön a munkás s tőlem megy a gondnokságra, ahol igazolványt kap, fehérneműt, papucsot és pizsamát. Nilvántartásba veszik, miután aláírta a házirendet. — Jó estét, Dezső bácsi! — köszön be egy kislány. — Ni csak, a könyvtárosunk, Ľudmila. Ludmilácska! Kedves kis teremtés. Ide jár minden szerdán este, csak úgy kedvtelésből a könyvtárunkba. K övetjük n lányt a munkásszálló Vörös Sarkába. Űj, modern bútorok a tágas szobában, asztalok, fotelek, székek a pesti és bratislavai antennás televízió és a gramofonos rádiószekrény körül. A szekrényben könyvek, az asztalon újságok, folyóiratok. Ľudmila, az igazgatóság alkalmazottja, az üzemi újság segédszerkesztője. Hatvankettőben érettségizett. Szülei a városban laknak. Apjg szintén a Priemstav dolgozója, 500 könyve van, ebből hatvan magyar nyelvű. Érzi, kevés! A négyszáz lakó fele magyar nemzetiségül Mi lelkesíti munkájában, mi vonzza ide? — A sok állandó olvasó. Százötven lakót tartok nyilván. Sokat közülük már egészen jól Ismerek. Tudom Szabó nevű olvasómról, hogy az építőipari iskolát látogatja. Valuch Györgyről is tudom, hogy a szocialista munkabrigád vezetője. Százhúszan járnak esti iskolába és ipari iskolába az épületből. — Ma hánykor végzett? — ötkor. Délután nyomdában voltam. Holnap megjelenik a lap. Onnan szaladtam haza vacsorázni, majd otthonról egyenesen ide ... —Milyen egy komoly városi kislány programja? — Amennyiben komolynak vesz akkor az enyém: hétfőn koncert, kedden varrótanfolyam, szerdán könyvtárosi teendők itt a hotelben, csütörtökön sport, pénteken népi egyetem, világirodalmi szak, szombat szabad, vasárnap sízés... — Jöjjön, aki még vacsorázni akar, mert zárunk! — kiállt ki a szomszéd helyiségből valaki. A z ebédlőben hosszú asztalok két sorban, egyik végében dobogó, mellette zongora, körülötte fiatalok nyolcan-tízen beszélgetnek, söröznek. Egyikük a Hideg szél édesanyániot pötyögteti, a többiek olybillentyűkefí Hideg szél fúj édesanyám ... A Neve Nincs Hotel ötemeletes. NO csak, lássuk, mi van az emeleteken? III. e. 336 sz. A közös előszobából három felé nyílik ajtó: 3 ágyas, Ideiglenesen 4 ágyas és 1 ágyas szobába. Amennyi ágy, annyi ágynemű tartó, két ruhásszekrény, egy asztal három székkel, vezetékes rádió, könyvespolc, függöny, a padló linóleummal betakarva... A jobbkéz felőli szobában beszélgetnek, szórakoznak az építőmunkások. Fiatalok, idősebbek együtt, egy fedél alatt, egyetértésben, békességben. Mindenkit nem mutathatok be... Václav Jánost ragadom ki a csoportból. A harmincnyolc éves munkás családja az érsekújvári járás Besenyő nevű községében lakik. Három gyermek apja. Földje sem neki, sem az apjának nem volt. Papi birtokon cselédeskedtek ... Hat éve dolgozik falujától távol. Egy évig Ostraván, öt éve Bratislavában. Jelenleg a Február utcán bontanak és betont szaggatnak fel. Szombatonként jár haza. Újvárig vonaton, onnan autóbusszal tovább. Este hat előtt ér rendszerint haza. Szívében rejtett izgalommal. Vajon nem történt-e baj, míg távol volt? Családjában tizenegy éves a legidősebb, három éves a legkisebb gyerek. Néha várják a megállónál, néha nem. Ha hazaér, szinte hétről hétre ismétlődik; Munka után édes a pihenés. volt egy ideig, aztán eljött ide építkezésre. Édesapja a kéméndi Állami Gazdaság dolgozója. Csoportvezető. Tanulni akar, hajtási igazolványt akar szerezni nagyobb gépekre. Nősülés előtt áll. Menyasszonyjelöltje várja. — Mit vár a jövőtől? — Lehet, hogy hazamegyek, lehet, hogy a feleségem jön fel a városba Nem is fáj . . . koi' bele-bele dúdolnak. Senki nem vacsorázik már. A konyhában egyedül, útrakészen Jurik Margit. Férjével együtt Feketenyékről való. Férje kőműves, ő konyhai alkalmazott. Hatan főznek kiadós ebédet, finom vacsorát. Naponta 430—450 ebédet adnak ki. — Mi volt ma az ebéd? — Marhahúsleves, paradicsommártással, főtt hússal és gombóccal. Almáspitét is készítettünk teával... — Tetszik magának itt? — Nagyon. Így képzelem el a dolgozó emberről a gondoskodást... — S mi nem tetszik? — Kevesen vacsoráznak. Miért? Mi az oka? — Tegye fel kérdését až orvosoknak! * M it mondjunk a munkáshotel orvosi rendelőiről? Hogyan írjam le a látottakat? Távirati stílusban így foglalhatnám össze benyomásaimat: a fogászati rendelő érdekessége a fájdalommentes fúrógép, melyet a Priemstav saját költségén vásárolt. Az építkezések dolgozói nyugodtan ülnek a székben, nem jajgatnak, nem sziszegnek. A gondnok nem győzi dicsérni előnyeit, ő azonban mégis fél beülni a székbe. A földszinti folyosó másik oldalán a másik rendelő két orvos számára tökéletes felszereléssel. Tavaly az egészségügyi dolgozók szlovákiai értekezletén legkorszerűbbnek értékelték a Neve Nincs Hotel rendelőjét. Betegszobákkal is rendelkeznek. Fertőzők részére két ágyassal, a többiek részére nyolc ágyassal. Dr. Milan Lešický és dr. Alexander Baradlai a következőképpen tájékoztatnak: — Hattól tizennégy óráig rendelünk. Naponta -80—90 beteget vizsgálunk meg. Sok a fekélyes beteg. A Priemstav dolgozói többnyire a Csallóközből verbuválódnak. Hazajárnak, hazait csomagoltatnak, egyoldalúan táplálkoznak. Amit magukkal hoznak, abból vacsoráznak. Nem tudnak étkezni. Kenyér, szalonna, szalámi és sör. A legjobb gyomrot is tönkreteszi. Előadásokon magyarázzuk a lakóknak, hogyan étkezzenek, aludjanak, miért öltsenek pizsamát. — Hány éve dolgoznak üzemben? — Én tizennégy éve — mondja Baradlai doktor. — Én négy éve — feleli dr. Lešický. — Modernebb egészségügyi központban soha nem dolgoztunk! — Problémájuk? — Laboratórium kellene! Jelentősen csökkenthetnék a munkából való kimaradást. Mert mi a tényleges helyzet? Ha vérvizsgára küldünk valakit, első nap jelentkezni megy, második nap vérvizsgára, harmadik nap a le 1 letért.,. Ä földszinten asztaliteniszt játszanak, a háló fölött ide-oda pat tog a labda, a büfés asszony na pí bevételét számolgatja, amely ritkán több négyszáz koronánál, a Vörös Sarokban televíziót néznek, az ebédlőben egyre csak pötyögtetik a NEVE NINCS HOTEL — Apu, mi van a táskában? És kezdődik a táska megviszgálása. A cukorka, csokoládé, vagy mit tudom én mi előráncigálása. Három éves fia azzal fogadja: — Apu éhes, anyu, adjál neki vacsorát! Ez tetszik neki. Melegséggel önti el a szivét. Ez a néhány, sejpítő, gügyögő szó Jelenti számára a boldog, a harmonikus családi élet kezdetét... Egyházi birtokon született. Hidegvölgyön. Tizenhármán voltak testvérek. Minden testvére él. Kettő Udvardon, kettő Kisudvardon. Kéménden, Muzslán és Párkányban is élnek testvérei. A többiekről nem tudja, hol vannak. Tizenhármán voltak, nem emlékszik mindegyik testvér tartózkodási helyére. A papi birtokon még egy családdal éltek egy konyhán. S az ő nagy családjuk alig fért el egy szobában. Zsúfolódtak, alig fértek. A gyerekek székeken aludtak. — Én ls aludtam széken. Nem gondoltam volna, hogy én, aki soha nem jelentettem semmit, kínos-keservesen a két kezem munkájából éltem, tizennégy éves koromban már egész kommenciót kaptam, munka után valamikor első osztályú szállodai szobában lakhatom... Alom volt mindez. Szeretnek álmodni az emberek. Hogyan tölti estéit? Beszélgetéssel, kártyázással, televíziönézéssel. Legény korában olvasni, rajzolni is nagyon szeretett. Most pihen. Fekszik a kereveten, hallgatja a rádiót és a családjára gondol. Családi pótlékkal kétezerig keres. Apja családja nagy volt. Volt úgy, hogy fél hónapig nem láttak kenyeret. Karácsony estéjén kétszer ült vacsorához a család ... — Felszabadulás után állami tulaj donba ment a papi birtok, 7500 korona kölcsönt kaptunk új szobabútorra az államtól. Minek folytassam... Oszlik Pál szobatársa, egy parti ban dolgozik vele. Huszonhárom éves. Még nőtlen. A barti EFSZ-ben sofőr-B anyák Móric a negyedik emeleti 405-ös szobában lakik. Látogatóban van Václav Jánoséknál. Tizenegy éve dolgozik a Priemstavnál. Nős, öt gyermekért visel gondot. Negyvennégy éves. Tizenhét év alatt ez a második munkahelye. Vágsellyei születésű, Vágfarkasdra nősült. Miért jegyeztük le a nevét? Kicsit példázója, sejtetője a munkáserkölcs alakulásának. Fehérneműváltás idején történt, hogy a takarítónő, Pavlíková Franciska elfeledkezett a huzatokról. Banyák két tiszta huzatot, kapott. 2800 koi>ona érték. — Hazavihettem volna bőröndben vagy nagyobb táskában, üthették volna bottal a nyomomat, nem voltam képes rá. A huzatot levittem a gondnokságra. Azóta a gondnok elvtárssal nagyon jó barátságban vagyunk. Melegebb, emberségesebb a viszony köztünk... Szeretett volna tanulni, de elkésett, elszaladt fölötte az idő ... Karácsonykor ötszáz koronát kapott jutalomképpen, Mikulásra pedig ajándékcsomagot. V aluch György? Ja, igen, Ľudmila említette a nevét. Az egyik szocialista munkabrigád vezetője. Hét kőműves s két segédmunkás alkotja a brigádot. — Nem kevés a segédmunkás? — Kölcsönösen kisegítjük egymást — mondja Valuch György az egyik emeleti szobában. — Ök is kisegítenek minket falrakásban, vakolásban, pucolásban. 1963 februárjától szerepelnek szocialista munkabrigádként. Felajánlásukat egyetlen pontban foglalták. Átlagos tervteljesítésük 112 százalék lesz. Aztán gyerünk! Aztán hajrá! Közösen nem mennek sehová. Munkahelyen kívül nem élnek kollektív életet. Pedig a kilencből nyolcan a hotelben laknak. — Szerintem a brigád lényege nem is ez. A mi partinkban akkor veszi kezdetét a brigádélet, amikor a szerszám játszani kezd a kezünkben. Akkor vagyunk egyek. Akkor ismerjük egymást szinte tökéletesen. S az eredmény? Havi 118—120 százalék teljesítmény. Csupa fiatalokból verbuválódtak, ű a legidősebb harmincnégy évével.^ Nagysallóról került az építkezésre. Nőtlen. A lakóbizottság tagja. Háromnégy havonként utazik haza. Apja a szövetkezetben dolgozik. Négy testvére van. A brigád átlagkeresete havi 1600. Télen kevesebb, nyáron több. A segédmunkásoké is ennyi. Nincs különbség. Egy közülük, Hačunda Ján az építőipari iskola esti tagozatán tanul. Huszonhét éves és a vágya? Építészmérnök szeretne lenni... A múlt héten éjjelesek voltak. Most nappalosok. Reggel hétre mennek, délután ötkor térnek vissza. A Dimitrov üzembe járnak. Az olvasás a szenvedélye. Magyarul is, szlovákul ls olvas. Legutóbb Tol^toj Háború és békéjét, azelőtt Gárdonyi Egri csillagokját olvasta. Sportban az asztalitenisz érdekli. A heti kétszeri ingyenes filmvetítés állandó nézője. A film legkedveltebb szórakozása. A brigád nemzetiség szerint hét magyarból és két szlovákból áll. ötvenhéttől dolgoznak együtt, nagyon jól megértik egymást. ' — Sok helyen laktam, Ilyen kényelemben azonban még nem volt részem. Naponta melegvíz, zuhanyozónk is van. Kinek-kinek az előszobájában, Központi fűtés? Isteni jó dolog! Két üveg sör unatkozik az asztalon, Meg-meg húzza az üveget és cigarettázik. S közben levelet ír. Aztán olvas egy keveset, majd felölti a pizsamát és lefekszik... Egyébként a pizsamáról beszélnie kellene. A munkások nem szoktak hozzá, nehezen viselik. A Gondnok elvtárssal gyakran belesünk a szobákba és mosolyogva hallgatom: — János bácsi, Pista bácsi, már megint? Maguk az ágyban, pizsamájuk a szék karján! örülnek az elegáns szállodai szobáknak és gyűlölik a pizsamát. A saját pizsamájukat... Nem szólnak semmit, csak amikor behúzzuk az ajtót, akkor mérgelődnek: — Az istenit ennek a pizsamának! Hát már aludni sem lehet tőle? A z első emeleten található a gondnokság. Fridrich Piaček gondnok a Priemstav tanonciskolájából került ide. Egy szót sem tudott magyarul. A munkások megta' nították. Ha olykor-olykor megbicsaklik a nyelve, az építők kisegítik. Jóleső érzéssel tölti el, hogy beszélni tud az emberek nyelvén. Mindjárt más az közvetlenül, élő szóval: — Hogy van? Mi a baj? Miben lehetek a segítségére? Hát megint nem öltött pizsamát? Ejnye, ejnye. A jóból is megárt a sok. Nem kelléne hozni annyi hazait... Kérdjük a gondnoktól, mi minden történik a Neve Nincs Hotelben munka után? — Asztaltenisz versenyeket rendezünk. Minden pénteken este öttől hétig tekézünk. Hétfőn és pénteken röplabda. Tavasztól őszig üzemi labdarúgó-viadalok. — S a kultúra terén? — A Dimitrov Üzem gyakori esztrád műsorait említhetem. Jönnek, fellépnek, kellemes perceket szereznek a munkáshotel lakóinak. Előadásokat is tartunk az építészetről, egészségügyről, viselkedésről stb. Negyedévenként élénk eszmecsere folyik az igazgatóval, Hausknecht mérnökkel a tervteljesítésről... Majd minden folyosón megfordultunk, nagyon sok szobába benyitottunk, s mindenütt példás tisztaság. Mivel magyarázza ezt? — A folyosók tisztasági versenyben állnak egymással. Minden hónap végén bizottság értékeli a rendet. Az eredményt propagáljuk filmvetítést megelőző rövid előadásokban, faliújságon, üzemi újságban. Egy évben egyszer vagy kétszer 100—150 színházi jegyet kapunk s elosztjuk a tisztasági verseny győztesei között. — Mi a legközelebbi teendő? — Magyar nyelvű szakelőadók meghívása. Törődni szeretnénk a magyar dolgozók szakmai és politikai nevelésével! T ávozom az épületből, a Neve Nincs Hotelből és az éjszakéban néhányszor belecsípek a Karom, ba. Igaz lenne mindaz, amit láttam? Elkönyveljem, hogy létezik nálunk olyan szálloda, ahol nem fizetnek? Valóság, hogy a Priemstav 3500 dolgozójából négyszáz ilyenben lakik. A szakácsnő szavait hallom: — így képzelem el a dolgozó emberről a gondoskodást! Az épületben a villany lassan kialszik. Csupán egy szobában van még fény, középen a földszintiben. Munkás vagy kőműves mélyült el egy könyvben. Ki tudná megállapítani, kinek a könyvében. Talán az Illyés Gyula verseskötetében, Az építőkhöz című költemény alábbi négy sorában: „állványok, frissen fölrakott falak, ez az aiap a lépcső, melyen í>mber-sorba lép végre a nép." ÜJ SZÓ 6 * 1984. február i.
