Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-06 / 37. szám, csütörtök

A kelet-csehországi kerületben a mezőgazdasági termelés növelését o tartalékok feltárósára alapozzák Bodor füstöt pipálő gyárkémények, kisebb-nagyobb üzemek mellett robog autóbuszunk a kelet-csehországi kerület hepehupás tájain. Diákkori tanulmányaink megtestesülését látjuk az ipari üzemekkel bővelkedő vidéken, mely végeredményben megszabja az egész kerület Jellegét. Ám a gyárak tőszomszédságában, a La bementi síkságon, a hegyaljai körzetekben és a Sázava folyó festői szép Völgyében a mezőgazdasági termelés gazdag hagyományaival is találkozhatunk. Hagyomány? Igen, a cseh paraszti gazdaságok magas termelési színvonala folytatódik a tíz évvel ezelőtt nagyüzemmé fejlődött közös gazdaságokban. A gyárak nem jelentenek konkurrenciát Persze, ne higyjük, hogy a falu szocialista átépítését követő időszakban minden súrlódás nélkül ment végbe az átalakulás — hangsúlyozta František Pecha elvtárs, a hradeci kerületi pártbizottság vezető titkára. •*• Kezdetben az ipar sokkal előnyöSebb munkafeltételeket, nagyobb fokú anyagi érdekeltséget biztosított a szövetkezetekből távozó parasztfiatalok számára. A falusi pártszervezetek és tekintélyes szakemberek segítségével ázonban rövid idő alatt sikerült kialakítanunk a nagyüzemi módszerekkel termelő, jól jövedelmező szövetkezeteket. A fiatalok megnyerésének lehetőségéről még sok minden szóba kerül. Az is, hogy valóban csupán a kereseti lehetőség növelésével lehet-e az ifjúság érdeklődését a falu, a mezőgazdaság felé fordítani. Eleinte még eltértek a vélemények, bár Pefcha elvtárs, szerint is: — Nem lehet csupán a pénzre hivatkozni. - . . , Aztán arról is sok szó esik, hogy a lakás és kulturális viszonyok, meg a sportolási lehetőségek is a fő tényezők közé tartoznak. Sőt, az egyik jelenlevő Smidt professzornak, a berlini Mezőgazdaságtudományi Egyetem tanárának véleménykutatását ls felhasználja érvnek. Űk ugyanis 5000 fiataltól kérdezték meg, hogy melyek azok a leglényegesebb tényezők, amelyek a faluban a mezőgazdaságban tartanák őket. Nos, a beérkezett válaszok alapján a legtöbben a korszerű lakást tették az első helyre, másodiknak a kulturális lehetőségek kapták a legtöbb szavazatot, majd a sport, s a mezőgazdasági üzem technikai felszerelése következett, s csak ötödik helyre került a kereseti lehetőség. Pecha elvtárs szeme a beszélgetés közben felcsillan. — Mi ugyan nem csináltunk közvéleménykutatást, de gyakorlatilag tulajdonképpen ugyanezeket a problémákat kellett megoldanunk. És úgy látszik, hogy sikerrel, mert egyre több fiatal számára tettük vonzóvá a falut s a mezőgazdasági munkát. Az utóbbi években és most is tömegesen térnek vissza a szövetkezetekbe. El kell még mondanom, hogy az állami támogatás szintén nagymértékben járult hozzá a közös gazdaságok megszilárdulásához. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a leghasznosabbnak Ígérkező beruházások, kedvező termé

1 szeti feltételek, a legkorszerűbb felszerelések csak akkor gyümölcsözőek, ha kellő hozzáértéssel gazdálkodnak a szövetkezetekben. Ezen a téren már egyenesbe jutottunk, az élet azonban mind a termelés, mind az anyagi érdekeltség s a munka kulturáltságának fokozása terén még nagyobb szaktudást, lendületet követel. Azonos feltételekkel Pecha elvtárs tömör, a kélet-csehországi kerület egész mezőgazdaságát jellemző szavait tagadhatatlan tények bizonyítják. A szövetkezeti gazdaságok, noha ezen a tájon sem kedvezett az időjárás, tavaly 50 millió korona értékű terményt adtak el terven felül a közellátásnak. Még többet mond, ha az egységnyi területre eső termelési adatokat elemezzük: a közös gazdaságok egy-egy hektáron 315 kilogramm húst, 450 liter tejet, 300 tojást termeltek, gabonából átlagosan 27 mázsát takarítottak be és állatállományuk egész évi takarmányszükségletet biztosították. Járásokszerte még a zárszámadások elkészítésével • foglalkoznak a szövetkezetek.. Annyit azonban már. most ls meg lehet állapítani, hogy a múlt évet egyetlen, közös gazdaság , sem zárja veszteséggel. Hozzávetőlegesen 25 koronás munkaegység kifizetésére lehet számítani. Természetesen a kerület szövetkezeteinek zömében két év óta a szocialista jutalmazás magasabb formája, a szilárd díjazás érvényesült, s ez azonos érvényesülési feltételeket biztosít a falusi ifjúság számára akárcsak az ipari üzemekben* E tények nyilván felvetik azt a kérdést is, vajon, mi segítette létrehozni az eredményeket? Céltudatos gazdálkodás A szövetkezetek a múltban és most is kSHönös gondot fordítanak az évi termelési és pénzügyi tervek előkészítésére. A tagság — termelési ágazatok szerint — saját elgondolásait lefekteti a közösség érdekeit kifejező tervekben s ezért harcol is az előirányzott feladatok megvalósításáért. Az elért eredmények • tehát nem a véletlen műve, hanem a céltudatos és előrelátó, megalapozott cselekmények összessége. Erre épül aztán a szocialista munkaverseny is, mely magasabb szinten tavaly a szövetkezeti parasztok 950 kollektíváját állította csatasorba a címért és a tervfeladatok túlteljesítéséért. A versenyző csoportok közül az év végén 150 kollektíva érdemelte ki a szocialista munkabrigád megtisztelő címet. A mozgalom a termelés legkülönbözőbb ágaiban igen szép eredmények elérését tette lehetővé. Vegyük csak a Havliőkflv Brod-i Járás mezőgazdasági dolgozóinak példáját. Néhány héttel ezelőtt az ország közvéleménye a sajtó útján értesült arról, hogy a szövetkezetesek, az állami gazdaságok dolgozói a burgonyatermelés terén elért eredményeikért a legmagasabb állami kitüntetést, a Munkaérdemrendet kapták. A burgonyahozam járási átlaga 215 mázsára emelkedett, mely 11 899 hektáron a várakozásokat is jóval felülmúlta. 1 1 Már most kell gondolnunk az aratásra, mert ennek sikere a gépek maximális készenlététől függ. A Nagymegyeri Nagyhizlalda dolgozói máris az aratásra készülnek. Ezekben a napokban műhelyüket már a negyedik 2M330 tipusú kombájn hagyta el, amelyet saját terveik alapján építettek át a két- és félfázisos aratásra. (VI. Balažič felvétele] Anyagi ösztönzés - helyes agrotechnika Václav Pešek elvtárstól, a Járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetőjétől tudtuk meg tulajdonképpen, hogy a burgonya terméshozamát a mezőgazdasági üzemek 200 mázsában irányozták elő. Az előző 1962-es esztendőben, jobb időjárási feltételek mellett ugyanis csak 178 mázsát értek ej hektáronként, tehát az 1963-as évre tervezett 200 mázsás átlagot lehetőségeik alapján jelölték meg. A 215 mázsás hozam természetesen átlagban számítva országos méretben is egyedülálló eredmény. Ilyen sikerről a Poprád-környéki és a szepességi szövetkezetek sem adhatnak számot, noha ők voltak a burgonyatermés fokozására indult országos mozgalom kezdeményezői. Nem ritka eset, amikor a mestert a tanítványai felülmúlják. Valahogy ez a példa Illik a Havliökűv Brod-i Járás parasztságára ls, akik kevesebbet beszéltek és sokkal többet tettek a burgonya vetésterületének előkészítésére. Az egész területen ősszel elvégezték a mélyszántást, tavasszal sekélyen ismét lazították, porhanyosították és tömítették a talajt, hogy a gumók a legjobb magágyba kerüljenek. Pešek elvtárs a szakember szenvedélyességével magyarázza meg, hogy náluk a burgonyatermesztésben elért országos siker nem a véletlen műve, hanem a tudományos dolgozók és a mezőgazdasági üzemek szoros együttműködésének és áldozatkész munkájának köszönhető. Azt már évtizedekkel ezelőtt is észrevették a Havlicköv Brod környéki mezőgazdák, hogy náluk a könnyű vagy félkötött talajban jól megte-rem a burgonya. Persze általában csak azok értek el figyelemreméltó eredményeket, akik a helyes agrotechnika, a legbeváltabb termelési technológia alkalmazása mellett az ültetőanyag fajtájának és minőségének megválasztására is nagy gondot fordítottak. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában ezeket a jól ismert alapelveket távolról sem tartották be. Éveken keresztül Jóval a korábbi átlag alá csökkent a burgonya hektárhozama. A szakemberek éveken keresztül vizsgálták a terméscsökkenés okát. Munkájuk lendkerekévé mégis csak a poprádi mozgalom vált. Az első átütő sikert az 1962-es év hozta. A 178 mázsás átlagos hektárhozam már bizonyíték volt, hogy a mezőgazdasági üzemek és a tudományos dolgozók együttműködése eredményes volt., Igen, a fajta megválasztása, Illetve új, több termést ígérő fajták nemesítése és nagyüzemi módszerekkel a helyes termelési technológia megválasztása volt a cél, s ezt megtalálták, elérték. Tavaly már a talajelőkészítést is olyan gonddal végezték, mint azelőtt soha. A közvetlen növényápolás már csak folytatása volt az agrotechnika Jjelyes alkalmazásának. Sikerek és tervek A járási székhelytől nem messze eső druhanovi szövetkezetben az említett eljárások mellett — noha a trágyázást egy helyen sem mulasztották el — egy-egy mázsa nitrogén-tartalmú műtrágyával megtoldották a hektáronkénti tápanyagot. — És tudják, mi volt ennek az eredménye? — magyarázta Karel Koubek agronómus. — 45 hektáros táblán átlagosan 304 mázsa burgonyát termeltünk. Az agronómus ezután egy jegyzéket húzott elő, amelyen a Járási terméseredmények voltak feltüntetve. Háromszáz mázsán felüli hozamot 3, kétszázon felülit 107, továbbá 150— 200 mázsás hektárhozamot 23 gazdaság ért el és csak két szövetkezet akadt, ahol csupán 150 mázsát takarítottak be hektáronként. A következő, illetve az 1964-es évre a járás szövetkezetei 220 mázsás terméshozam elérését Irányozták elő. Teljesíthető-e ez a nehéznek Ígérkező vállalkozás? Legfontosabb a bizalom A járási pártbizottságon, a mezőgazdasági termelési igazgatóságon és a szövetkezeti gazdaságokban szerzett tapasztalataink alapján egyértelműen válaszolhatunk a felvetett kérdésre. Nincs akadálya annak, hogy a kitűzött célt elérjék, sőt túlszárnyalják, hiszen az őszi idényben gondoskodtak a talajerő fokozásáról, egy talpalatnyi földet sem hagytak felszántatlanul. Ez lenne az egyik tényező. A másik pedig a bizalom, amit az anyagi érdekeltség szilárdított meg a szövetkezetesekben, a burgonyatermesztésre alakult komplexbrigádok tagjaiban. A^ munkaverseny, melynek igen szép hagyományai vannak a járásban, csak megsokszorozza, az állami kitüntetés pedig fűti a lelkes burgonyatermelők igyekezetét. Szinte kimeríthetetlenek azok az erőfeszítések, fáradozások, amit a kerület pártszervezetei tesznek a mezőgazdasági termelés fokozásáért, utóbbi időben az önköltségek csökkentéséért. A cseh parasztok már nemcsak arról beszélnek, hogy mennyit, hanem arról is, mibe kerül, amit termelnek, kihasználják-e tökéletesen a gépek teljesítőképességét? Hradec Královétől nem messze, a vinári szövetkezetben is éppen a termelés hatékonyságát vitatták. Karel Vacek ökonómus megelégedéssel nyugtázta, hogy a sertéshús kilo grammját 6,75 koronáért állítják elő A marhahús kitermelése már 16,80 koronát vesz igénybe. Nem tetszett nekik azonban, hogy a tej 1,89 korona önköltség mellett sem kifizetődő noha most a téli idényben 6—7 liter között ingadozik az átlagos fejéshozam. Az ezer hektáros szövetkezet tekintve, hogy 1,84 koronáért értékesíti a tejet, ráfizetéssel dolgozik a tehenészetben. A takarmánnyal nyáron is gazdaságosan Jaroslav Horák, a szövetkezet termetes elnöke nem hagyja annyiba a dolgot, habár neki sincs Ínyére, hogy nem jövedelmező a tejtermelés. — Be kell vallanunk elvtársak hangsúlyozta — nálunk nem az a baj, hogy kevés, vagy rossz minőségű lenne a takarmány. Fehérjékből van a tej, de kérdezem, okosan gazdálkodunk-e a fehérjedús takarmányok kai? Nyáron túletetjük az. állatokat s ezt a mennyiséget aztán télen kell „megspórolnunk", mert másképpen nem tarthatnánk ki az új termésig. A legelők kihasználása ugyancsak gyenge pontja gazdálkodásunknak A nyári idényben éppen a legeltetéssel elejét vehetnénk a széna pazarlásának, télen is egyszinten tarthatnánk a tejhozamot. Szerintem ez a legmegfelelőbb útja az önköltségek csökkentésének, tehát a hibát első sorban magunkban kell keresnünk. Az árpolitika másodrangú kérdése a tejtermelés jövedelmezőségének. Nem megy egyik napról a másikra A jiőína Járás a kerület ama területeihez tartozik, ahol sem a múlt, sem az idei esztendőben nem merültek fel komolyabb bajok az állani iránti kötelezettségek teljesítésében. A szövetkezetek a téli hónapokban pontosan teljesítik tejeladási tervüket is. Igen ám, eddig rendjén lenne a dolog. Az idei tervfeladatok azonban több mint félmillió liter többiette] eladásával számolnak. Erre viszont nincs teljesen felkészülve a járás. Nyáron naponta 130 ezer liter tejet kapott a közellátás a szövetkezetektől. Most a téli időszakban ez a mennyiség nem emelkedett, sőt 15 ezer literrel csökkent. A járási pártbizottság, a termelési Igazgatóság és a szakemberek közösen foglalkoznak a kérdés megoldásával. Eddig azt állapították meg, hogy a tejhozamot télen is a nyári szinten lehet tartani. Dehát a mezőgazdasági üzemek zömében eltértek a helyes takarmányozástól s a tavaly ígéretteljesen megindult élesztősítést és ízesítést sem végzik rendszeresen. A szakemberek csoportja a legkiválóbb tejtermelő gazdaságok képviselőivel meglátogatták a gyöngébb szövetkezeteket. Jó példákra leltek a staňkovi, bohánkai és a chomuticei EFSZ-ben, ahol a takarmányadagok élesztősítését, ízesítését nélkülözhetetlen eszköznek tekintik. Gondoskodásuk természetesen a tejtermelésben mérhető le a legszembetűnőbben. Tavaly például 550 liter tejet termeltek hektáronként s ez idén 750 kitermelésére vállalkoztak. — Ha a többi szövetkezetek is hasonlóképpen járnának el — mondotta Josef Sidák elvtárs, a járási párttitkár — akkor az idei tervfeladatokat játszi könnyedséggel teljesíthetnénk. Persze az új nehezen tör utat magának. Látszik azonban, hogy a pártszervezetek, szakemberek s a közös gazdaságok vezetői is igen mélyrehatóan foglalkoznak a kérdéssel. A közös ügyről való gondoskodás a kerület valamennyi járásában tapasztalható, ezt a mozgalmat, kezdeményezést a pártszervezetek, kommunisták mindnyájan támogatják és nagyra értékelik. SZOMBATH AMBRUS HARASZTI GYULA A „kiflikrumplit" sajátságos alakja miatt nem lehet az osztályozó "gépen szortírozni. A Ceská Belá-i Burgonyanemesítő Állomáson kézzel osztályozzák ezt a fajta burgonyát. (Ján Bárta felvétele — CTKJ Disznótor égkörében Csiklandozó hurkaszag, a sült hús és a kolbász illata árasztja el Rácz József sertésetetö portáját. A szobából, konyhából meghitt csevegés és kacaj hangfoszlányai az udvarra is kihallatszanak. Disznótórt tart a rokonokkal, jóbarátokkal benépesült család. A pitvarban Julis néni, a házigazda takaros felesége, a komaasszonya és kékszemű csinos keresztlánya fogad. A szobában zajosabban vannak. Az étellel, italokkal zsúfolt asztal körül jókedvű vendégek foglalnak helyet. Hiába tiltakozom, hogy csak a szövetkezet agronómusát keresem, tüstént helyet szorítanak nekem is az eléggé szűkös szobában. — Csak nem képzeli, hogy ilyen alkalommal a látogatót elengedem — bátorít a házigazda és orvosságnak is beillő, zamatos szilvapálinkával kínál. Torokköszörülés után az agronómus csípős megjegyzése repül a vendéglátó felé. — Nem kedves barátom, most aztári igazán ne sajnáld a szavakat. Bátran elmondhatod, mi nem tetszik neked ä szövetkezetben. Rácz József megilletődött s pillanatnyilag azt sem tudja, hogy mit válaszoljon. — Tudom, mire céloztál, — kezdi lassú hanglejtéssel. — Még az előbb említettek; te Jóska, a szövetkezetnek is tudnál ilyen sertéseket nevelni? Persze hogy tudnék. De a hizlalás nem fizetődne ki. A száz kilón felüli hízónak igen sok kell. Ehhez pedig sem ideje, sem takarmánya nincsen a szövetkezetnek. A sertésetető szándékosan nem válaszolt pontosan a feltett kérdésre. Am kilépett, a konyhába és egy gyűrött jegyzet füzettel állt meg az asztal előtt. Szinte megállás nélkül olvasta belőle a bizonyító adatokat. Korpa és árpadarakeverék. Ezt nem szállították rendszeresen. Az egész évi átlagos súlygyarapodás mégis hatvan dekát mutatott. — Mondanák valamit János, — fordult az agronómus felé. — Bezzeg a tehenészeket nem zaklatják. Nincs baj? Erre azt mondja a vezetőség; fertőzött az állomány s ezért nem lehet elmarasztalni az állatgondozókat. Ki gondoskodik azonban arról, hogy egészséges tehénállománya legyen a szövetkezetnek? — ?? A rövid szünetet a házigazda érces hangja töri meg, akt ismét innivalóval, ennivalóval kínál. Összecsenáülnek a poharak, ki-ki sört, pálinkát, bort hörpint Ráczék egészségére. Azt gondoltam, ezután furfangos históriákat, történeteket, a családi élet eseményeit veszik majd szóba a vendégek, km az öreg Vancso Mihály bácsi, a vincellér ismét a régi húrokat pengette: — Nem tehetek róla, de ha már az elvtárs is itt van — veti rám szemelt — az öregeket érintő problémáktól sem zárkózhatunk el. Fiatalok, megint csak fiatalok és csak fiatalok, hallja mindenütt az ember. Hát mi öregek már végképp senkinek sem kellünk? Miska bácsit többen is félbeszakítják. Mindnyájan arról beszélnek, hogy a kovarcei szövetkezetben /topolCanyijárás) egyformán gondoskodnak a fiatalokról és az öregekről. Kedvezményeket, segélyt nyújt nekik a szövetkezet. A szülök az iparban dolgozókhoz hasonlóan kapják a családi pótlékot. Sokáig tartott, mig Vancso Mihályt vendégtársai meggyőzték. Nem mindegyik szövetkezet fejlődik egyenlően. Az egyik helyen minden erőt az árutermelés bővítésére, a \ közös gazdálkodás megszilárdítására összpontosítanak, addig több községben egyéni törekvések kerülnek előtérbe. Ez fékezi a szövetkezet előrehaladását és rendszerint azok húzzák a rövidebbet, akik a legbecsületesebbek és a legtöbbet dolgoznak. A kovarcei szövetkezetben tavaly minden munkaegységre 16

1 koronát fizettek ki, két kiló gabonát és bort ts mértek a tagoknak. Prémiumként pedig 250 000 koronát folyósítottak a termelést terv túlteljesítéséért. — Es még busásabb lehetett volna a jutalom, mondja kocintva az agronómus — de rossz volt a gabonatermés A gazdaasszonyoknak nincs ínyére a politizálás, legalább is a disznóölés idején nem. „Mindennek megvan a maga helye, a maga ideje". Igaza van Julis néninek. Csakhogy . .. igen, a kollektív szellemű parasztember lakodalomban, keresztelőkön régen és most is egyaránt szívesen szórakozik a közvetlen életét érintő kérdésekről. Es ez a kovarcei szövetkezet legdrágább, aranynál is többet érő fedezete. — us ÜJ SZÖ 4 * 1964. február 7. f