Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-05 / 36. szám, szerda

v IDŐSZERŰ KÖZGAZDASÁGI KÉRDÉSEK A műszaki fejlesztés A műszaki fejlesztés ma kétségkívül olyan probléma, amely nemcsak a közgazdászokat, gyakorlati műszaki-gazdasági dolgozókat, hanem közvéleményünket ls foglalkoztatja. Érthető, hiszen az életszínvonal alakulásának az egy főre eső termelés-növekedésben van a forrása, mely viszont döntő mértékben a műszaki fejlesztésből táplálkozik. Mi a műszaki fejlesztés, a technikai haladás? A technikai haladásban alapvető szerepe van a munkaeszközök tökéletesítésének, amelynek legfőbb formája a gépesítés, a komplex gépesítés és az automatizálás. A gépesítés azt Jelenti, hogy a fizikai munka egy részét gépekkel végzik. A komplex gépesítésről akkor beszélünk, amikor a termelés alapvető műveleteit gépesítették, és az emberi munka a gépek kiszolgálására és ellenőrzésére korlátozódik. Az automatizálásnál az ember kiszolgáló és ellenőrző tevékenységét Is a gépekre ruházza át, és így megszűnik közvetlen részvétele a termelésben. A munkaeszközök tökéletesítésének e formái a termelés gyorsabb növekedésének lehetőségét teremtik meg. Ez elsősorban a technikai haladás mai fő Iranyára, az automatizálásra jellemző, amellyel a munkatermelékenység megsokszorozódik, 3—5—10, sőt néhány esetben 100—300-szorosára emelkedik. A műszaki fejlesztés adott helyzetét egyrészt a termelési folyamat gépi ellátottságával, másrészt a gépek gazdasági hatékonyságával mérjük. A gépek gazdasági hatékonysága azt jelenti, hogy egységnyi (például egy korona) gépi befektetés mennyivel nagyobb értéket hoz létre. Nálunk az utóbbi 2—3 évben az ipari termelés növekedési üteme szembetűnően lelassult. Ennek egyik okát az előbbiek szerint a műszaki fejlesztés nem kielégítő voltában kell keresni. | A helyzet nem kielégítő Az elmúlt években jelentős sikereket értünk el a népgazdaság műszaki színvonalának emelésében. Évente átlag 300 újfajta gépet, berendezést vezettünk be a termelésbe. Üzemeinkben egész sor űj technológiai eljárást alkalmaztak, nagy mértékben gépesítették a fontosabb, elsősorban a nehéz testi, és egészségre káros munkákat, egyes szakaszokon előrehaladott a komplex gépesítés, és az automatizálás elemeit is megtaláljuk. Az új technika és a korszerű technológia érvényesítése azonban eddig nem volt döntő mértékben hatással a termelés növekedésére. Egyrészt azért, mert még mindig igen magas a termelésben a fizikai munka részaránya, amely népgazdasági méretben csaknem 50 százalékot tesz ki (az Egyesült Államokban csak 30 százalékot). A szénbányászatban, a fejtőhelyeken, a szén 54 százalékát kézzel rakják. Az építészetben a munkások csaknem háromnegyede kézi erővel dolgozik. A gépiparban a fizikai munka a munkaigényesség 50 százalékát teszi kl. A gépek és berendezések gazdasági hatékonysága is sok esetben nagyon alacsony. Ennek nemcsak az az oka, hogy az új gyári felszerelések műszaki-gazdasági paraméterei sok esetben nem érik el a világszínvonalat, hanem az is, hogy a túlságosan elhúzódó beruházások miatt a színvonalbeli különbség még tovább mélyül, mert a világtechnika ezalatt már ismét fejlődött. Ezért hazánkban az elmúlt időszakban az új vállalatok egy része már létrehozáskor nem érte el a világszínvonalat, más részük pedig hamarosan elavulttá vált. A várt gazdasági hatékonyság el nem érésének további oka, hogy a meglevő korszerű berendezések kezeléséhez hiányoznak a szakemberek, és így a gépek kapacitása nincs kihasználva. Mindezek következtében az új technika nagy költségei sokszor alig térülnek meg. A termelést akadályozza az ls, hogy a meglevő géppark valamennyi iparágban jelentős mértékben elavult, és a termelés gazdaságossága az újonnan létrehozott üzemekben sem emel kedik a kívánt mértékben, mert a gépi felszerelésekre túlságosan nagy épületbefektetések esnek. A műszaki fejlesztés jelenlegi fo gyatékosságainak oka az is, hogy aránylag csekély a technikusok, fő leg a technológusok száma, és gyakran szakképzettségük is hiányos. A technikai fejlődést hátráltatja, hogy az anyagi ellátás, az árképzés és az anyagi érdekeltség gyakorlati kérdéseinek megoldásakor sok a felesleges huzavona. A vezető gazdasági dolgozók sokszor megelégszenek a folyó termelési feladatok biztosításával, a műszaki újítások terén pedig nem járnak el határozottan, félnek az új bevezetésével járó esetleges kockázattól ls. A további fejlődés jellege A technika korszerűsítése, a termelési folyamat) gépi ellátottságának fokozása a beruházások révén valósul meg. A jelenlegi helyzet megkívánja, hogy ún. ésszerűsítő beruházásokat végezzünk, ami annyit Jelent, hogy a meglévő kapacitások teljes kihasználása mellett ezek műszaki színvonalát korszerűsítéssel, vagyis a gépek kicserélésével emeljük. Elsősorban azokon a területeken kell ezt megvalósítani, amelyek döntő mértékben befolyásolják a termelés növekedését, a termelőerők gyors fejlődését. Ezek közé tartozik a szénbányászat, a villamos energia-termelés, a színesfém-kohászat, a fémmegmunkálás, a műszergyártás, a műanyaggyártás, a bútorgyártás stb. A népgazdaság valamennyi ágában a vállalatok, üzemek, műhelyek korszerűsítése az alapja annak, hogy megváltozzék a gépi és az építkezési bsruházások aránya, és Így lényegeden emelkedjék a gépi berendezések hatékonysága. Az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, hogy helyes ez az eljárás. A korszerűsített gépipari üzemekben 10 százalékkal nagyobb a gépek és berendezések részaránya, mint az újonnan épített üzemekben. Ennek megfelelően a korszerűsített üzemekben az egységnyi (1000 korona) állóalapokra ft százalékkal több termelés esik. Az üzemek' korszerűsítése megköveteli az elavult gépek fokozott kiselejtezését. A gépiparban az elmúlt 10— 12 év alatt évente átlagban a gépek 2 százalékát felszámolták, ma ezeknek mintegy 5 százalékát cserélik ki évente, és-így 1975-re a gépek átlagos élettartama a mai 16 évről 10 évre csökkenne. Az új gépeknek, amelyekkel az elavult felszereléseket pótoljuk, el kell érniük a világszínvonalat. Az űj megmunkáló gépeknél a gépiparban például a programvezérlésű gépek, az acélgyártásban a folyamatos acélöntés, a faiparban a forgácsnélküli fafeldolgozás stb. alkalmazása jelenti,a korszerűsítés fő irányát. Az új technika hatékonyságáról végzett elemzések azt bizonyítják, hogy a iqaáK|^jcjlesztést-4olyan..iparAgakban kell'megvalósítani, amelyekben még magas a fizikai munka részaránya a termelésben. Elsősorban a segédrészlegekről, a belső üzemi, közlekedésről, a szénfejtésről, a gépiparról van-szó. A gépesítést és az automatizálást ugyanis legtöbbször a fő termelési szakaszokon vezetik be, és a mellékés segédszakaszoknak kevesebb figyelmet szentelnek. Ennek az a következménye, hogy e szakaszok fékezik a gépesítés és az automatizálás előrehaladását. Emellett a termelési segédrészlegek országos átlagban a dolgozók 50—55 százalékát kötik le, a fizikai munka részaránya itt 87—97 százalék. Hasonló a helyzet az üzemi közlekedésben is, ahol a dolgozók bére az iparban kifizetett bérek 30—60 százalékát teszi ki. E szakaszok műszaki elmaradottsága az új technika hatékonyságának rovására megy. Ezért a korszerűsítés csak akkor lesz eredményes, ha biztosítjuk ennek komplex jellegét, hogy egy-egy fontosabb folyamat korszerűsítését ne akadályozza egy kapcsolódó terület elavult műszaki színvonala. Az erők összpontosítása A műszaki fejlesztés, a korszerű termelés előkészítése nagyon igényes folyamat. Megköveteli a tudományosműszaki dolgozók magas szakképzettségét, kutató és fejlesztő munkahelyek létesítését, az itt dolgozó szakemberek szoros együttműködését. Nálunk a műszaki fejlesztésre ez mindeddig nem volt jellemző, sőt éppen fordított volt a helyzet: a túlságosan széles skálájú termelés szétforgácsolta a műszaki fejlesztésre szolgáló anyagi eszközöket és a szellemi erőket isľ E kedvezőtlen helyzet orvoslására már megtörténtek a kezdeti intézkedések. A termelés nemzetközi szakosítása alapján fokozatosan leszűkítjük a gyártott termékek választékát, a tudományos-kutató fejlesztő és tervező munkát feltételeinkhez mérten szakosított termelésre összpontosítjuk. Ez a többi szocialista országban ís így történik, ami lehetővé teszi közöttük az együttműködést, az erők összpontosítását a műszaki fejlesztésben nemzetközi (elsősorban KGST) méretben. A műszaki fejlesztés jelentőségét nem kell még egyszer hangsúlyozni. Annál inkább azonban azt, hogy ennek, a bennünket olyan közvetlenül érintő problémának megoldása mindannyiunktól függ. Igaz, a műszaki fejlesztésben csak akkor érhetünk el határozott javulást, ha előbb hatékonyabbá tesszük a szocializmus fejlődésének a társadalmi, kollektív és egyéfii érdekek összhangján alapuló mozgató erejét. MÉSZÁROS GYÖRGY Az Uničojri Gépgyár dolgozói a múlt évben 5 200 000 korona értékű árut termeltek terven felül. Az idei feladataikat, amelyek 7,5 százalékkal na gynbbak a tavalyiaknál, a kitűzött határidő előtt akarják teljesíteni. A fontos építkezésekre és bányákba szállított darukhoz tízmillió korona értékű pótalkatrésszel többet gyártanak, mint tavaly. Képünkön: František Pe šat a K-300-as nagy kotrógép szereléséhez alkatrészeket szállít (ČTK — Nesva'dba felvétele.) Qisszhang...| Visszhang..*, Visszhang.,. Új hagyomány van kialakulóban A belpolitikai történés nyomonkövetőjének figyelmét nem kerülhette el a hír, hogy köztársasági elnökünk, pártunk első titkára egy-két hónap leforgása alatt immár másodszor fogadta az írók népes küldöttségét. Az újságírók és az építőművészek képviselői is résztvettek már ilyen bennsőséges beszélgetésen és további találkozásokra is minden bizonnyal sor kerül az újságírókkal, jogászokkal és kulturális frontunk más szakaszainak képviselőivel. Látnunk kell: új, értékes hagyomány van kialakulóban. Persze az érdeklődőt nem elégítheti ki a szűkszavú hivatalos jelentés és ezért fogadja örömmel, hogy a legutóbbi találkozásról már érdekes részleteket is megtudhat az egyes lapokban megjelent ismertetésekből. A RUDÉ PRÁVO február 2-i számában például Ivan Skála, a Csehszlovák írószövetség első titkára a KULTÚRNY ŽIVOT 5. számában pedig Jifí Šotola író számol be erről a több mint hat órás beszélgetésről. A találkozó résztvevői népgazdaságunk jelenlegi helyzetével, az életszínvonal kérdéseivel, a káderpolitika új alapelveivel, a nemzetközi politikával, a turisztikával, a személyi kultusz maradványai felszámolásának módjával, a szocialista demokrácia elmélyítésének problémáival, a párt és nemzeteink egysége megszilárdításává!, a publicisztika és a kulturális folyóiratok küldetésével foglalkoztak. Novotný elvtárs a többi között hangsúlyozta, el kell hagynunk az emberek megítélésének eddigi kerékvágását. A káderpolitika alapvető mércéje a szakképzettség, felkészültség, a szocialista társadalom érdekeinek hozzáértő érvényesítése, a megbízhatóság, az emberek iránti helyes viszony. Síkraszállt a lenini alapelvek következetes betartásáért: megengedhetetlen a helyes nézetek, a jogos bírálat elnyomása, visszaélés a hatalommal. A párt dinamikus új politikájának győzelemre juttatásában jelentős aktív szerepet tulajdonított az íróknak, publicistáknak is. Nem sokat ér az olyan közíró, aki csak az elfogadott határozatokat ismerteti és magyarázza, vagy aki elsősorban a saját személye népszerűsítésére törekszik, mintha a párttól függetlenül is megoldhatná a problémákat, A két kommentátor megegyezik abban is, hogy ez a találkozó nélkülözte a hivatgJ.QS jeleget. Szívélyes baráti légkörben, valóban demokratikus módon kerültek terítékre a legbonyolultabb és a legkényesebb kérdések is, Mindenki bátran, köntörfalazás nélkül mondhatta ki véleményét. J. Šo-_ tola összbenyomását a legtalálóbban talán ez a mondata fejezi ki: „A jó emberi kapcsolatok, a kölcsönös bizalom értékes tőke s úgy vélem, végre újra kezdetét veszi e tőke sikeres felhalmozásának időszaka." Az író elégtételt kap A SLOVENSKÉ POHĽADY idei jubiláris 80. évfolyamának elsö számában nagyon szépen emlékezik meg Forbáth Imre 65. születésnapjáról. Ctibor Štítnický kitűnő fordításában közli hét versét, ugyanez a szerző röviden ismerteti fordulatos életűtját, míg a bevezető köszöntőt L. Novomeský írta. Néhány mondattal jellemzi Forbáth sajátos emberi és költői pályáját, honkeresését és'honratalálását a költemények birodalmában, az akkori Prága kommunista szellemi életében. „A húszas és a harmincas évek művészi törekvéseinek és forradalmi politikai aktivitásának Prágában — úgy hiszem — nem volt lelkesebb híve, résztvevője és felkészültebb népszerűsítője ennél a magyar költőnél ..." Ismertté nem is annyira versei tették, amelyeknek nyelvét Prága nem értette, hanem „áldott nyugtalansága, szüntelenül lobogó lelkesedése". Novomeský tömör, tartalmas írása befejező részében síkra száll amellett, hogy Forbáth-művét újra fel kell „fedezni". Meggyőződése ugyanis, hogy rátalálunk benne az időtálló költői szóra és szerény elégtételt kap a szerző is. Ct. Štítnický Írásából viszont megtudjuk, hogy ez nem marad meddő óhaj: az Írószövetség kiadója a jövő évben szlovák nyelvű válogatást jelentet meg Forbáth költeményeiből. Határontúli vélemény hazai művekről A NAGYVILÁG idei első számában nem kevesebb, mint négy cseh, illetve szlovák szerző művéről közöl bírálatot. Dobossy László sokat sejtető, Hašek utóda cím alatt ír az alig harmincéves Karel Michal elbeszéléskötetéről (Mindennapi kísérletek) és bűnügyi regényéről (Melléfogás). Különösen az elsőt méltatja nagy elismeréssel és azt a következtetést vonja le, hogy K. Michal a hašeki életmű legjobb folytatójának tűnik. írásait eredetieknek, korszerűeknek és rendkívül szellemeseknek minősíti. A regényben — bár általában érdekesnek tartja — már hibákat is felfedez. Kifogásolja a helyzetek átlátszó mesterkéltségét, de a halványabb sikert a műfaj buktatóival-magyarázza. Megállapítja, hogy ez a regény ls bizonyltja: „Lehet és kell bűnügyi regényt írni szocialista társadalomban is." Az általunk jól ismert Käfer István szintén kpt könyvet elemez. Katarína Lazarová Láncravert sárkány című regényéről, amely megírása idején, 1952-ben, nem jelenhetett meg, elismeréssel állapítja meg, hogy „a bizonyos vonatkozásokban szolzsenyicini csengésű mű egyidejűleg tudott művészi képet rajzolni koráról". Nem tartja ugyan különleges alkotásnak, de meleg szavakkal kiemeli idő- és korszerűségét, egyéni, művészi hangvételét, őszinteségét, a regény hátterét képező felkelés és egyszerű hősei világának hiteles ábrázolását. Éppen ezért üde színfoltként könyveli el „a megújhodó szlovák irodalom alkotásai között is". A nálunk komoly sikert elérő Dominik Tatarka mű (Szalmaszékek) margójára tett megjegyzésekből már, kiérezzük a fenntartást. Elismeri ugyan, hogy a szerző valóban poetikusan írja meg a szerelmet és szimbolista hangvétele érdekessé teszi regényét, de hiányolja a két fiatal szerelme és a környezetüket képező kegyetlen világ művészi ellentéte kidomborítását. Nézete szerint az irodalmunkban ritka Párizs-élmény váltotta ki nálunk az élénk visszhangot, Alapvető ismérv a művészi rang Hogyan tekintsünk azokra a versekre, amelyek főleg az ötvenes évek elején Sztálinról énekeltek? Sok gyakorlati értelme a kérdés megválaszolásának nincs, legfeljebb gyűjteményes kiadásoknál merül fel sürgetőbben. Ilyenkor aztán a kiadók rendszerint kihagyják az egész költeményt, vagy annak „inkriminált" részét. S mivel az ilyen retusálás enyhén szólva is furcsa művelet, s még a legkisebb megválaszolatlan kérdést sem oldja meg a hallgatás — mégiscsak helyes, hogy a PLAMEN legutóbbi számában Vladimír Medek nem kerüli ki a „forró kását". A cikkíró jónéhány vers boncolgatása alapján — szó esik itt Nezval," Neumann, Holan, Biebl, Hrubín, Lajciak és Kohout költészetéről — szövegezi meg álláspontját. Nézete szerint nem vethetjük ki sem az irodalomtudatból, sem az irodalomtörténetből azokat a műveket, amelyekben — kellő mértéktartás, ízlés mellett — magas művészi szinten és az adott' kor szemléletének megfelelően Sztálin a munkásosztály, a párt, a Szovjetunió és á szocializmus szimbóluma. Ide sorolja a szerző például Nezval Békedalát, vagy Hrubín Prágai májusát. Más versek ugyan joggal kivesztek az irodalmi tudatból, de helyük van az irodalomtörténetben, vagyis az adott költő összes műveiben és Ily esetben a retusálás megengedhetetlen. Ez vonatkozik például Nezval Sztálin című versciklusára. Végül vannak bőven olyan Sztálin-versek, amelyek nélkülözik az irodalmi rangot, behódoltak a kor divatjának vagy szerzőik jó szubjektív szándéka ellenére csak rímbe szedték a dicsőítést. Ezek teljesen természetesen kiszorultak irodalomtudatunkból és semmi seui indokolná bármiféle felevenítésüket. Fellebben a fátyol Traven titkáról? A dél-amerikai környezetben lejátszódó érdekfeszítő és haladó szemléletű regényeiről ismert B. Traven származásáról a mai napig nem sikerült fellebbentent a titok fátylát. A szorgos kutatók évtizedek óta legalább tíz személlyel azonosították és — mivel regényeinek eredeti nyelve német — többnyire német nemzetiségűnek adták ki. Most újabb feltevés született Ivan RužiCkának a KULTÚRNI TVORBA 4. számában megjelent írása szerint Traven feltételezhetően cseh s egyezik az 1885-ben született Arthur Breiský Íróval, aki 1910-ben költözött az Egyesült Államokba és ott állítólag — holttestét nem tudták Identifikálni — még ugyanabban az évben meghalt. A feltevést a következő „tények" támasztják alá: B. Traven — visszafelé olvasva — Nevart B. „New" angolul újat Jelent, „art" az Arthur és a ,.B." a Breiský név rövidítése lehet, vagyis: új Arthur Breiský! Ettől éltekintve Breiský jól tudott németül, egykét amerikai foglalkozása megfelel annak. amit saját bevallása szerint Traven is űzött. A legfontosabb, hogy az egyik állítólagos Traven, mégpedig August Btbeljé tavalyi fényképén nagyon hasonlít az A. Ereiskýrôl 1908-ban készült rajzzal. Mégis úgy hisszük: a szenzációs felfedezés még várat egy kicsit magára G. I. 1994. februér 5. * ÜT SZÓ 5