Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-05 / 36. szám, szerda

Két fecske sem csinál nyarat „A minap csomagot kaptam Magyarországról. Megörültem a kedves figyelemnek s nem sokat gondolkozva kifizettem az előírt vámot: huszonhét korona negyven fillért. Csak akkor képedtem el, amikor kibontottam a kis csomagocskát és abból két „Fecske" került elő. Ha legalább élő fecske lett volna, — de hát negyven cigarettáért ennyi vámot fizetni!... Gyorsan tovább számoltam. Magyarországon tíz forintot, azaz kb. hét koronát fizettek a „Fecskéért" és én még négyszer ennyit. így tehát a negyven cigaretta összesen harmincnégy korona negyven fillérbe került. Tudom: az előírás, az előírás. Csak úgy vélem, mégsem helyes, hogyha valaki külföldről érkezik hozzánk, akkor kétszáz cigarettát is hozhat vámmentesen, de ha valaki örömet akar szerezni valakinek és csomagban küld néhány cigarettát —, hogy lehet ily borsos vámot kérni érte?" — írja levelében egyik olvasónk. Mivel azt hittük, csak tévedésről lehet szó, érdeklődtünk a dolog iránt Szlovákia Vámhivatalának vezetőjénél, Jozef OndruS elvtársnál. A válasz meglepett bennünket. Megmutatta ugyanis a kormányrendeletet, tnely szerint egy cigarettáért ötven fillér vámot, azaz tíz darabért öt koronát kell fizetnil — De hisz ezért nálunk a legdrágább cigarettát is megvehetjük — csúszott ki a számon. — Ondruš elvtárs megvonta a vállát: — Ez még nem a legrosszabb eset. Nézze: „egy kilo rizsért tíz korona, egy liter pálinkáért 150 korona a vám". Eszembe jutott egy régebbi eset. Az egyik ismerősöm Romániából kapott egy üveg konyakot. Midőn kifizette a vámot, eladta az italt — éppen pénzszűkében volt —, még mindig nem térült meg a teljes összeg, melyet a vámnál fizetett. Akkor nevettünk a dolgon s azt hittük, csak kitalálta az egészet, mert sajnálta tőlünk a konyakot. Most azonban meggyőződhettem róla, sajnos nem viccelt. Ma, midőn Magyarországgal és Ausztriával kötött egyezmény után kibővül az idegenforgalom, és két „Fecskét" a zsebben vagy táskában meg sem vámolják, felmerül a kérdés: vajon nem kellene-e ezt a rendeletet úgy módosítani, hogy ne keserűséget, hanem örömet okozzon. -IliAhol legnagyobb a szükség ~A Karlovy Vary-i fürdővendégek — különösen a külföldiek — gyakran érdeklődnek a helyi porcelángyártás története iránt. A bfezovát üzemben, ahol a pirkehammer-védjegyü porcelánt gyártják, korszerű, tágas kiállítási terem nyílik meg a közeljövőben. Képünkön Lida Zemliőková és Stanislava Hlaváčková szebbnél-szebb vázákat s egyéb porcelántárgyakat készítenek elő az úf kiállítást terem számára. (J. Dezort — CTK felv.) Mit is jelent a takarékosság? Takarékosság a meggondoltság egyik fokmérőié. Minél meggondoltabb valaki, annál jobban becsüli meg a pénz értékét, nem pocsékolja keresetét felesleges dolgokra, hanem okosan beosztva él, azt vásárolja, amit a helyes belátás diktál és havonta bizonyos összeget rak a takarékba. Az ilyen ember a még jobb életért dolgozik és még magasabb életszínvonalat is ér el. Nem maradunk messze a tényektől, ha azt állítjuk, hogy ez a dolgozó mennyiségileg több és minőségileg jobb munkát végez, mert a rendszeres takarékoskodás nem csupán egyenletes életritmusra hat, hanem fegyelmezett, gondos munkára is ösztökél. Akinek magasabb élet3i élük, gondoljatok ráok... Plakát — röplap — falragasz — sok neve van. Es sok válfaja is. Lehet színes, absztrakt rajzokkal, lehet könnyed és lehet komoly, hirdethet szórakozási lehetőségeket, rendeletet... Az én korosztályom tagjai talán még azokra a plakátokra is emlékeznek, amelyeket a barna pokol korában terjesztettek az Illegalitásba szorult szabadság harcosai. Akik terjesztették és olvasták — az életüket kockáztatták. Azóta nem is találkoztam olyan plakáttal, amely valamilyen összefüggésben állt volna a halállal. Es most a kezembe került egy plakát, egy üzenet • a halottaktól — az élőknek. „Tizennégyen voltunk" — hirdeti a plakát — „és gyermekek ts voltak köztünk!" Tizennégyen voltak, élő, alkotó, dolgozó emberek és gyermekek is voltak köztük, jövendő építők, orvosok, államférfiak. Ki tudja, talán az egyik kis embervirágból tudós lett volna, aki megtalálhatta volna az infarkt gyógyítási módját, vagy a tüdőrák ellenszerét ... kl tudja? Tizennégyen voltak! Voltak rokonaik és barátaik, volt könynyük és mosolyuk. Az autóbuszban, amely koporsójuk lett, még vicceket meséltek, újságot olvastak és kedvenc labdarúgócsapatuk esélyeiről vitatkoztak Azután megháltak. { „Ti élők, gondoljatok ránk! Tizennégyen voltunk" — mondja a plakát. f Tizennégy embert megölt az alkohol. Tizennégy ember elpusztult, mert a tizenötödik, akire rábízták életüket, kába volt az szesz 'gyilkos gőzeitől! Minden pótolható — csak az emberi élet pótolhatatlan! Tizennégy ember nem tért vissza feleségéhez, anyjához, szerelméhez, tizennégy ember helye maradt üresen irodákban és gépek mellett, iskola-padban és orvosi rendelőben f— örökre! Egy autóbusz elindult, az országútra ragyogott a nap, az erdők zöldje és a szántóföldek rombuszai eléjük futottak — és nemsokára tizennégy merev emberi test feküdt a morva hegyek között kanyargó országút hideg kövén. Tizennégyen voltak és meghaltak, mert a tizenötödik — ivott! """doljatok rájuk, Elők! Hogy a plakátok örömöt hirdessenek és ne — halált! Pál ti Gyula "llllimiHIHMHfHIIIIHIIIIilUmilllllllllllIt céljai vannak, az mindig többre és jobbra törekszik. Ez a rendszeresség azután szokássá válik, s enélkűl nem is tudja elképzelni Élete folyását. Ha sorra vesszük a világ, gazdasági szempontbál legfejlettebb államait, azt látjuk, hogy ott a takarékbetétállomány a legmagasabb. Hazánk ebben a tekintetben is élenálló helyet foglal el. Legyen szabad ennek alátámasztására felsorolnunk néhány adatot. Köztársaságunkban 12 és félmillió betétkönyvet tartanak nyilván. Dolgozóink több mint fele része még az üzemi takarékosságba is bekapcsolódott. Ha meggondoljuk, hogy a betétkönyvek tulajdonosai, az iskolai és üzemi takarékosságban résztvevő lakosok együttvéve milyen tömeget képviselnek, akkor rájövünk arra, hogy országunk lakosságának túlnyomó többsége bankbetétes. Az a tény, hogy Szlovákiában a múlt év utolsó kilenc hónapja alatt a betétesek száma 150 ezerrel, a betétek pedig 650 millió koronával gyarapodtak, mindennél ékesebben beszél. Országunk vezetői azt szorgalmazzák, hogy az eddiginél szélesebb rétegek kapcsolódjanak be a takarékossági akcióba, a dolgozók mind jobban értsék meg ennek mély jelentőségét. Főleg a fiatalokra gondolunk, akik alkotó életük küszöbén állanak, családot akarnak alapítani, s ehhez sok mindenre szükség van. Azt kell elérnünk, hogy a takarékosság a fiatalokra erkölcsi hatást gyakoroljon. Szoktassa rá őket a kötelességtudatra. A kiegészítő kölcsön igénybevétele például csak olyan esetekbeu lehetséges, ha a kérvényező bizonyos magasságú bankbetéttel rendelkezik. A szövetkezeti lakásigénylésnél a bankbetét elkerülhetetlenül fontos, a törzsbetét egy részét a szövetkezeti tagnak a sajátjából kell fedeznie. Ilyenkor a megtakarított pénz igen jól jön. A fiatal embereknek meszszemenő vágyaik vannak, külföldi rekreáción, utazásokon szeretnének részt venni, más vidékeket, embereket megismerni; ehbez pedig pénz szükséges, melyet évek hosszú során át gyűjtéssel takaríthatnak meg. Sokan autóra gyűjtenek. Az érdekesség szempontjából megemlíthetjük, hogy Szlovákiában 13 850 betétkönyvtulajdonos autót szeretne vásárolni; ez az országos létszám 14,8 százalékát teszi ki. Takarékossági mozgalom szempontjából természetesen legjobban u városok állanak. A falvakon ez az intenzitás nem tapasztalható. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a nyugat-szlovákiai kerület járásai közül egyik seni teljesítette a takarékbetét-gyűjtés évi akcióstervét. A lévai járás érte el eddig a legnagyobb eredményt, 76 százalékot, a dunaszerdahelyi a legalacsonyabbat 57 százalékot. A vállalati takarékosság terén a komáromi járás 38 százalékot ért el. Ezek sajnos még nem kielégítő adatok, s éppen ezért a takarékpénztárak dolgozóinak minden tudásukat és kitartásukat arra kell összpontosítaniuk, hogy az itt lakó dolgozókkal megismertessék a takarékpénztárak szerepét. Az EFSZ-ekben ma még elég nagy probléma a takarékbetétek szerzése. A gyakorlat azt mutatja, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol már a szilárd jutal' mazásra tértek át, ott a tagok megértőbbek a betétkönyves takarékoskodással szemben, mint másutt. A dunaszerdahelyi járásban például az EFSZ-ek tagjainak 13 százaléka kapcsolódott be az üzemi takarékossági akcióba, a lévai járásban ez a szám viszont csak 4,8 százalék. Arra kell csupán ügyelni, hogy a takarékosság ne fajuljon fösvényességgá, ne vezessen oda, hogy valaki minden fillért a fogához verjen, mielőtt kiadná. „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér" — legyen a jelszó. Törekvésünk arra irányul, hogy kitartó munkával jólétet, magasabb életszínvonalat teremtsünk és boldogan élvezzük elért eredményeink gyümölcsét. Hornyánszky Tibor. Az utóbbi időben a koltai nőbizottság munkájáról egyre több jót lehet halllani. Mindig ott segítenek, ahol arra a legnagyobb szükség van. Amikor a téli iskolát befejezték, az asszonyok nagy része vállalta, hogy 300 munkaegységet dolgozik le a szövetkezetben. E vállalás jelentősége mindjárt nagyobb, ha nyomban azt ls hozzátesszük, hogy a helyi szövetkezetben 57 asszony dolgozik. Vállalásukat a legtöbben túlteljesítették. Katka Juhászovának például csak 7 munkaegysége hiányzik a 400-hoz. — A kertész- és a dohánytermelő csoportunk is túlszárnyalta a bevétel tervét — mondja Anna Pofáková, a nőbizottság elnöke. Ezenkívül asszonyaink a vállalt 2000 tojás helyett 5000-et gyűjtöttek össze a falu lakosaitól. Egy nagy teherautóra való ócskavasat is összeszedtünk és tavasszal a parkot ls rendbe tettük. A szövetkezetben 57 asszony dolgozik. Munkaeredményeik azt bizonyítják, hogy „férfi"-módra megállják helyüket. Pofáková elnöknő, aki anyasertéseket gondoz, anyakocánként több mint 13 malacot választott el. Ez annyit jelent, hogy teljesítette a tervet és 10 malacot választott el terven felül a gondjaira bízott kocáktól. Amint az elnöknő mondja, munkatársa, Anna Katliajová is hasonló eredményt ért el. Hogy e fontos ágazatban ls elfoglalják helyüket az asszonyok, azzal a javaslattal fordultak a szövetkezet vezetőségéhez, hogy az állattenyésztésben vezessék be a kétmfiszakos gondozást. Ennek megvalósítása után a kisgyermekes anyák is jobban bekapcsolódhatnának a munkába. E javaslattal a helyi nemzeti bizottság is foglalkozott már. — Nem lesz ez könnyű feladat, annak ellenére, hogy a vezetők a javaslat mellett foglalnak állást — mondja az elnöknő. A férfigondozókkal meggyűlik a bajunk. Ugyanis az állattenyésztésben jól lehet keresni. Ezt magamról tudom, mivel havi keresetem meghaladja az 1350 koronát... Elneveti magát, majd így folytatja: — Most aztán igazán meg keli mutatnunk, hogy asszonyok vagyunk. Férjeinket kell meggyőznünk, s valahogy csak találunk rá módot... A felvetett két műszak megvalósulásában a helyi nemzeti bizottságnak is segítenie kell. Minden javaslatot, érvet mérlegelünk. Gondolunk itt arra, hogy ne csak a titkár, hanem az egész nemzeti bizottság harcoljon 8 javaslat megvalósításáért. Nehogy úgy tűnjön, hogy a titkár „hivatalból" beszéljen, míg a HNB többi tagja a koma, a sógor érdekeit helyezi előtérbe. A kilenctagú nőbizottság két tagja a polgári ügyeket intéző szakbizottságban tevékenykedik. Nem is múlik el egy névadás vagy esküvő, hogy az asszonyok rendbe ne tennék a termet s az újszülötteket, házaspárokat meg ne lepnék valamilyen kedves ajándékkal, "virággal. Jó volna azonban, ha a jövőben az eddiginél nagyobb gondot fordítanának a nyugdíjasokra, az arany-, illetve ezüstlakodalmakat ünneplőkre. A nőbizottság tagjai asszonyok, édesanyák. Ebből adódik, hogy a fiatalok nevelésével törődniük becsületbeli kötelességük. Hogy az ifjúsági szervezettel együttesen dolgoznak, erről beszélt az elnöknő, de konkrét példát már nem tudott említeni. Egyre csak azt hajtogatta: „Csak idehaza lenne a titkár... ő többet tudna mondani, mint én... Nála minden fel van jegyezve..." Sok jó példát soroltunk fel, amelyek a koltai, asszonyok munkáját dicsérik. Az elnöknő kijelentése azonban kissé beárnyékolja hírnevüket. Hogy a nőbizottság milyen munkát végez, milyenek eredményeik, ezt elsősorban is a nőbizottság elnöknőjének kell tudnia, persze a HNB titkárának is. N. f. ANNA POĽÄKOVÁ Téli megemlékezés a nyári brigádokról A nyári ifjúsági brigádoknak már több éves múltjuk van. Nem egy népgazdaságiig fontos építkezésen állták meg helyüket a kékinges fiatalok. Elég megemlíteni az ifjúsági vasutat, a púchovi ifjúsági duzzasztógátat, vagy a kralupyi kaucsukgyárat, s máris megállapíthatjuk, fiataljaink valóban jó munkát végeznek. Ezt bizonyítják a sokszor ridegnek tűnő számok is. Míg a II. ötéves terv EGY ASSZONY TANÚVALLOMÁSA A hatalmas igazságügyi palota első emeleti folyosóján az egyik tárgyalóterem ajtajával szemben két ember ül a padon: egy fiatal fiú és egy középkorú asszony. Kezük sok mindent elárul: a fiú cigarettát tart izgalomtól remegő ujjai közt, az asszony keze nyugtatóan kulcsolódik a fiú vállára. Anya a fiával, legalábbis a látszat erre vall. Bizonyára jókora cslbészséget követett el, most alaposan meg van szeppenve, fél a következményektől. A látszatnak azonban csak a fiút illetően van igaza. A 19 éves F. Lajos valóban megsértette a törvényt, nem is egyszer. Vétkei olyan súlyosak voltak, hogy a járási bíróság decemberben nyolchavi szabadságvesztésre Ítélte, sőt az államügyészség még keveselte ís a büntetést és szigorítást követelve megfellebezte az ítéletet. A padon ülő fiú és asszony, a folyosón sétáló ügyész és védőügyvéd arra várnak, hogy beszólítsák őket a tárgyalóterembe, ahol majd meghallják a kerületi bíró ság döntését. Lajos szenvedélyes moto ros volt, ha őrizetlen mo torkerékpárt talált, beindí totta és elrobogott rajta Egyszer-kétszer csak ki sebb kirándulást tett vele, majd sértetlenül leállította valahol. A többi esetben azonban le is szerelt róla néhány alkatrészt és két ilyen megcsonkított gépet a Bratislava külvárosában folyó, bűzéről „büdös pataknak" nevezett csatornába lökött. \ Több esetben szegte meg tehát a btk. 247. és 249. paragrafusát: lopott és jogtalanul használt idegen tárgyat. Miért került egy ilyen fiatal, nagykorúságát alig elért ember a vádlottak padjára, milyen tényezők játszottak ebben szerepet? A válasz sohasem könnyű, nem lehet egyértelműen megfogalmazni, hiszen az ember jellemének fejlődése, kialakulása bonyolult folyamat, ki tudná megmondani, miért, hogyan vállt egy ember olyanná, amilyen. Csak találgatni lehet több, vagy ^kevesebb sikerrel. Lajos 12 éves korában elvesztette apját, akit nagyon szeretett, akivel megértette magát. Anyjához nem fűzte ilyen bensősé ges kapcsolat és az peda gógusnő ellenére nem ls tudta ezt a kapcsolatot megteremteni. A jelek sze rint elhanyagolta fiát, nem igen törődött azzal, mivel foglalkozik, a fiú az utcán csatangolt, rosszul tanult, megbukott az iskolában sőt kisebb vétségeket is elkövetett és ezért nevelőintézetbe került. A pszichiátriai szakértők szerint komoly jellembeli fogyatékosságai vannak. „Diszociális pszichopátia" — ez a kifejezés szerepel a szakvéleményben. Olyan emberre használják ezt, aki erősen visszamaradt személység- és jellembeli fejlődésében. Rendszerint a nevelés, a családi környezet, a szülői irányítás hiánya okozza ezt. Júliusban Lajos vizsgálati fogságba került, büntetésből öt hónapot tehát , már letöltött, egy hónapja ! a Dimitrov vegyiművekben dolgozik. Amikor decemberben perének letárgyalása után hazament, anyja nem fogadta be. Állítólag, nehogy elrontsa pár évvel fiatalabb öccsét. A fiú elhunyt apjának húgánál talált új otthonra. Ez nem félt befogadni őt, pedig van egy 18 éves lánya. Ez volt az az asszony, aki a bírósági folyosón mellette ült és akit a látszat szerint anyjának le hetett vélni, és akinek ta núvallomása perdöntő volt Bármily nehéz és keserű leírni, mégis előkívánkozik a megállapítás: talán sze rencse Lajos számára, hogy más „anyai kezekbe" került, a Véletlen, életünknek ez az olykor gonosz, olykor jószívű befolyásolója olyan új anyát adott mellé, aki nagy szeretettel és megértéssel, de egyben céltudatos szigorral és következetességgel akarja egyenes útra téríteni az eddig buktató ösvényeken tévelygő fiú lépteit. Az öt feketetaláros bíró a zárt ajtó mögött befejezte tanácskozását, beszőllít|ák az érdekelteket, kihirdetik a jogerős döntést, a kerületi bíróság elveti a járási ügyész fellebbezését és megerősíti az első fokon hozott ítéletet. A kedvező döntésben talán közrejátszott az asszony tanúvallomása is, mely azt a reményt tette hihetővé, hogy az első szomorú börtöntapasztalat és a megváltozott környezet rendes embert faragnak Lajosból. Ha elfogadják a feltételes szabadlábra helyezésért benyújtott kérelmét, már nem kell börtöncellát látnia. Az Igazságügyi palotából közösen távozik a fiú és az asszony, akit a látszat alapján a fiú anyjának lehetne vélni. Egy irányban mennek, közös az útjuk. Bár ne vezetne soha viszsza. í-Kgy-j éveiben 22 648 főiskolás vett részt a szünidői brigádmunkákon, addig 1962ben 8600, tavaly pedig már 11966. A múlt szünidőt összegezve: 430 munkahelyen, illetve építkezésen lengett a CSISZ-zászlő. Több mint 53 ezer főiskolás, tanuló és tanonc töltötte szünideje egy részét hasznos építőmunkával. Különösen dicséretreméltó eredményt értek el fiataljaink a Kelet-Szlovákiai Vasmű építésénél. Mintegy 2000-en vettek részt az építkezéseken és 2 150 000 korona értékű munkát végeztek. Átlagos órabérük meghaladta az 5 koronát. A normák teljesítésével sem volt baj. A bratislavai Komenský Egyetem orvosi karának hallgatói 140 százalékra teljesítették a tervet. A mezőgazdaságban részt vevő brigádosok is kitettek magukért úgy az idény-, mint a talajjavítási munkálatokban. A Szlovák Műszaki Egyetem 17 hallgatója júliusban a valaskai szövetkezetben a trágyaleves gazdaság építésénél dolgozott. Tervfeladataikat a fiúk 146 százalékra teljesítették, vagyis 50 063 korona értékű munkát végeztek. Az említett főiskola kémiai karának 14 hallgatója a prievidzai járás Malá Čausa-i szövetkezetében — ugyancsak hasonló munkánál — 92 000 korona értékű munkát végezett. Hogy a brigádosok jő munkát végeztek, arról legjobban az a sok-sok dicsérő levél tanúskodik a legjobban, amelyeket az üzem képviselői a főiskolai CSISZ-szervezeteknek, vagy a CSISZ Központi Bizottságának küldenek. Ennek ellenére mégsem lehetünk elégedettek. Nem egy járásban, építkezésen lebecsülik a brigádosok munkáját. A Kelet-szlovákiai Vasmű építkezésén például, amikor a brigádosok száz százalékon felül teljesítették a napi tervfeladatokat, a normákat megszilárdították, azzal érvelve, hogy a brigádosok nem teljesíthetik magasan túl a napi tervfeladatokat, míg az állandó munkásoknál továbbra is a régi teljesítménynormák maradtak érvényben. Több helyen az elszállásolásra, a kosztolásra sem fordítottak kellő gondot. Pedig hát a brigádosoktól is csak akkor várhatunk jobb munkaeredményt, ha megteremtjük számukra is a megfelelő feltételeket. -Né — ÜJ SZO 4 * 1964. február a. <