Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-05 / 36. szám, szerda

Két fecske sem csinál nyarat „A minap csomagot kaptam Ma­gyarországról. Megörültem a kedves figyelemnek s nem sokat gondolkozva kifizettem az előírt vámot: huszonhét korona negyven fillért. Csak akkor képedtem el, amikor kibontottam a kis csomagocskát és abból két „Fecs­ke" került elő. Ha legalább élő fecs­ke lett volna, — de hát negyven ci­garettáért ennyi vámot fizetni!... Gyorsan tovább számoltam. Magyar­országon tíz forintot, azaz kb. hét koronát fizettek a „Fecskéért" és én még négyszer ennyit. így tehát a negyven cigaretta összesen harminc­négy korona negyven fillérbe került. Tudom: az előírás, az előírás. Csak úgy vélem, mégsem helyes, hogyha valaki külföldről érkezik hozzánk, ak­kor kétszáz cigarettát is hozhat vám­mentesen, de ha valaki örömet akar szerezni valakinek és csomagban küld néhány cigarettát —, hogy lehet ily borsos vámot kérni érte?" — írja le­velében egyik olvasónk. Mivel azt hittük, csak tévedésről lehet szó, ér­deklődtünk a dolog iránt Szlovákia Vámhivatalának vezetőjénél, Jozef OndruS elvtársnál. A válasz meglepett bennünket. Meg­mutatta ugyanis a kormányrendeletet, tnely szerint egy cigarettáért ötven fillér vámot, azaz tíz darabért öt ko­ronát kell fizetnil — De hisz ezért nálunk a legdrá­gább cigarettát is megvehetjük — csúszott ki a számon. — Ondruš elv­társ megvonta a vállát: — Ez még nem a legrosszabb eset. Nézze: „egy kilo rizsért tíz korona, egy liter pá­linkáért 150 korona a vám". Eszembe jutott egy régebbi eset. Az egyik ismerősöm Romániából kapott egy üveg konyakot. Midőn kifizette a vámot, eladta az italt — éppen pénz­szűkében volt —, még mindig nem térült meg a teljes összeg, melyet a vámnál fizetett. Akkor nevettünk a dolgon s azt hittük, csak kitalálta az egészet, mert sajnálta tőlünk a ko­nyakot. Most azonban meggyőződhet­tem róla, sajnos nem viccelt. Ma, midőn Magyarországgal és Ausztriával kötött egyezmény után kibővül az idegenforgalom, és két „Fecskét" a zsebben vagy táskában meg sem vámolják, felmerül a kér­dés: vajon nem kellene-e ezt a ren­deletet úgy módosítani, hogy ne ke­serűséget, hanem örömet okozzon. -Ili­Ahol legnagyobb a szükség ~A Karlovy Vary-i fürdővendégek — különösen a külföldiek — gyakran érdeklődnek a helyi porcelángyártás története iránt. A bfezovát üzemben, ahol a pirkehammer-védjegyü porce­lánt gyártják, korszerű, tágas kiállí­tási terem nyílik meg a közeljövő­ben. Képünkön Lida Zemliőková és Stanislava Hlaváčková szebbnél-szebb vázákat s egyéb porcelántárgyakat készítenek elő az úf kiállítást terem számára. (J. Dezort — CTK felv.) Mit is jelent a takarékosság? Takarékosság a meggondoltság egyik fokmérőié. Minél meggondoltabb valaki, annál jobban becsüli meg a pénz értékét, nem pocsékolja keresetét felesleges dol­gokra, hanem okosan beosztva él, azt vásárolja, amit a helyes belátás diktál és havonta bizonyos összeget rak a ta­karékba. Az ilyen ember a még jobb éle­tért dolgozik és még magasabb életszín­vonalat is ér el. Nem maradunk messze a tényektől, ha azt állítjuk, hogy ez a dolgozó mennyi­ségileg több és minőségileg jobb mun­kát végez, mert a rendszeres takarékos­kodás nem csupán egyenletes életritmusra hat, hanem fegyelmezett, gondos mun­kára is ösztökél. Akinek magasabb élet­3i élük, gondoljatok ráok... Plakát — röplap — falragasz — sok neve van. Es sok válfaja is. Lehet színes, absztrakt rajzok­kal, lehet könnyed és lehet ko­moly, hirdethet szórakozási lehe­tőségeket, rendeletet... Az én korosztályom tagjai talán még azokra a plakátokra is emlé­keznek, amelyeket a barna pokol korában terjesztettek az Illegalitás­ba szorult szabadság harcosai. Akik terjesztették és olvasták — az életüket kockáztatták. Azóta nem is találkoztam olyan plakáttal, amely valamilyen össze­függésben állt volna a halállal. Es most a kezembe került egy plakát, egy üzenet • a halottaktól — az élőknek. „Tizennégyen voltunk" — hirde­ti a plakát — „és gyermekek ts voltak köztünk!" Tizennégyen voltak, élő, alkotó, dolgozó emberek és gyermekek is voltak köztük, jövendő építők, orvosok, államférfiak. Ki tudja, talán az egyik kis embervirágból tudós lett volna, aki megtalálhat­ta volna az infarkt gyógyítási módját, vagy a tüdőrák ellensze­rét ... kl tudja? Tizennégyen voltak! Voltak ro­konaik és barátaik, volt köny­nyük és mosolyuk. Az autóbuszban, amely koporsó­juk lett, még vicceket meséltek, újságot olvastak és kedvenc lab­darúgócsapatuk esélyeiről vitat­koztak Azután megháltak. { „Ti élők, gondoljatok ránk! Ti­zennégyen voltunk" — mondja a plakát. f Tizennégy embert megölt az alkohol. Tizennégy ember elpusz­tult, mert a tizenötödik, akire rá­bízták életüket, kába volt az szesz 'gyilkos gőzeitől! Minden pótolható — csak az emberi élet pótolhatatlan! Tizen­négy ember nem tért vissza fele­ségéhez, anyjához, szerelméhez, tizennégy ember helye maradt üre­sen irodákban és gépek mellett, is­kola-padban és orvosi rendelőben f— örökre! Egy autóbusz elindult, az ország­útra ragyogott a nap, az erdők zöldje és a szántóföldek rombu­szai eléjük futottak — és nemso­kára tizennégy merev emberi test feküdt a morva hegyek között ka­nyargó országút hideg kövén. Tizennégyen voltak és meghal­tak, mert a tizenötödik — ivott! """doljatok rájuk, Elők! Hogy a plakátok örömöt hir­dessenek és ne — halált! Pál ti Gyula "llllimiHIHMHfHIIIIHIIIIilUmilllllllllllIt céljai vannak, az mindig többre és jobb­ra törekszik. Ez a rendszeresség azután szokássá válik, s enélkűl nem is tudja elképzelni Élete folyását. Ha sorra vesszük a világ, gazdasági szempontbál legfej­lettebb államait, azt látjuk, hogy ott a takarékbetétállomány a legmagasabb. Ha­zánk ebben a tekintetben is élenálló he­lyet foglal el. Legyen szabad ennek alátámasztására felsorolnunk néhány adatot. Köztársasá­gunkban 12 és félmillió betétkönyvet tartanak nyilván. Dolgozóink több mint fele része még az üzemi takarékosságba is bekapcsolódott. Ha meggondoljuk, hogy a betétkönyvek tulajdonosai, az is­kolai és üzemi takarékosságban résztve­vő lakosok együttvéve milyen tömeget képviselnek, akkor rájövünk arra, hogy országunk lakosságának túlnyomó több­sége bankbetétes. Az a tény, hogy Szlo­vákiában a múlt év utolsó kilenc hónapja alatt a betétesek száma 150 ezerrel, a betétek pedig 650 millió koronával gya­rapodtak, mindennél ékesebben beszél. Országunk vezetői azt szorgalmazzák, hogy az eddiginél szélesebb rétegek kap­csolódjanak be a takarékossági akcióba, a dolgozók mind jobban értsék meg en­nek mély jelentőségét. Főleg a fiatalokra gondolunk, akik alkotó életük küszö­bén állanak, családot akarnak alapítani, s ehhez sok mindenre szükség van. Azt kell elérnünk, hogy a takarékosság a fiatalokra erkölcsi hatást gyakoroljon. Szoktassa rá őket a kötelességtudatra. A kiegészítő kölcsön igénybevétele pél­dául csak olyan esetekbeu lehetséges, ha a kérvényező bizonyos magasságú bankbetéttel rendelkezik. A szövetkezeti lakásigénylésnél a bankbetét elkerülhe­tetlenül fontos, a törzsbetét egy részét a szövetkezeti tagnak a sajátjából kell fedeznie. Ilyenkor a megtakarított pénz igen jól jön. A fiatal embereknek mesz­szemenő vágyaik vannak, külföldi re­kreáción, utazásokon szeretnének részt venni, más vidékeket, embereket megis­merni; ehbez pedig pénz szükséges, me­lyet évek hosszú során át gyűjtéssel ta­karíthatnak meg. Sokan autóra gyűjte­nek. Az érdekesség szempontjából meg­említhetjük, hogy Szlovákiában 13 850 betétkönyvtulajdonos autót szeretne vá­sárolni; ez az országos létszám 14,8 szá­zalékát teszi ki. Takarékossági mozgalom szempontjá­ból természetesen legjobban u városok állanak. A falvakon ez az intenzitás nem tapasztalható. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a nyugat-szlovákiai kerü­let járásai közül egyik seni teljesítette a takarékbetét-gyűjtés évi akcióstervét. A lévai járás érte el eddig a legnagyobb eredményt, 76 százalékot, a dunaszerda­helyi a legalacsonyabbat 57 százalékot. A vállalati takarékosság terén a komá­romi járás 38 százalékot ért el. Ezek saj­nos még nem kielégítő adatok, s éppen ezért a takarékpénztárak dolgozóinak minden tudásukat és kitartásukat arra kell összpontosítaniuk, hogy az itt lakó dolgozókkal megismertessék a takarék­pénztárak szerepét. Az EFSZ-ekben ma még elég nagy pro­bléma a takarékbetétek szerzése. A gya­korlat azt mutatja, hogy azokban a szö­vetkezetekben, ahol már a szilárd jutal' mazásra tértek át, ott a tagok megér­tőbbek a betétkönyves takarékoskodással szemben, mint másutt. A dunaszer­dahelyi járásban például az EFSZ-ek tag­jainak 13 százaléka kapcsolódott be az üzemi takarékossági akcióba, a lévai já­rásban ez a szám viszont csak 4,8 szá­zalék. Arra kell csupán ügyelni, hogy a ta­karékosság ne fajuljon fösvényességgá, ne vezessen oda, hogy valaki minden fillért a fogához verjen, mielőtt kiadná. „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér" — legyen a jelszó. Törekvésünk ar­ra irányul, hogy kitartó munkával jólé­tet, magasabb életszínvonalat teremt­sünk és boldogan élvezzük elért ered­ményeink gyümölcsét. Hornyánszky Tibor. Az utóbbi időben a koltai nőbizott­ság munkájáról egyre több jót lehet halllani. Mindig ott segítenek, ahol arra a legnagyobb szükség van. Amikor a téli iskolát befejezték, az asszonyok nagy része vállalta, hogy 300 munkaegységet dolgozik le a szö­vetkezetben. E vállalás jelentősége mindjárt nagyobb, ha nyomban azt ls hozzátesszük, hogy a helyi szövetke­zetben 57 asszony dolgozik. Vállalá­sukat a legtöbben túlteljesítették. Katka Juhászovának például csak 7 munkaegysége hiányzik a 400-hoz. — A kertész- és a dohánytermelő csoportunk is túlszárnyalta a bevétel tervét — mondja Anna Pofáková, a nőbizottság elnöke. Ezenkívül asszo­nyaink a vállalt 2000 tojás helyett 5000-et gyűjtöttek össze a falu lako­saitól. Egy nagy teherautóra való ócs­kavasat is összeszedtünk és tavasszal a parkot ls rendbe tettük. A szövetkezetben 57 asszony dolgo­zik. Munkaeredményeik azt bizonyít­ják, hogy „férfi"-módra megállják he­lyüket. Pofáková elnöknő, aki anya­sertéseket gondoz, anyakocánként több mint 13 malacot választott el. Ez annyit jelent, hogy teljesítette a ter­vet és 10 malacot választott el terven felül a gondjaira bízott kocáktól. Amint az elnöknő mondja, munkatár­sa, Anna Katliajová is hasonló ered­ményt ért el. Hogy e fontos ágazatban ls elfog­lalják helyüket az asszonyok, azzal a javaslattal fordultak a szövetkezet vezetőségéhez, hogy az állattenyész­tésben vezessék be a kétmfiszakos gondozást. Ennek megvalósítása után a kisgyermekes anyák is jobban be­kapcsolódhatnának a munkába. E ja­vaslattal a helyi nemzeti bizottság is foglalkozott már. — Nem lesz ez könnyű feladat, annak ellenére, hogy a vezetők a ja­vaslat mellett foglalnak állást — mondja az elnöknő. A férfigondozók­kal meggyűlik a bajunk. Ugyanis az állattenyésztésben jól lehet keresni. Ezt magamról tudom, mivel havi ke­resetem meghaladja az 1350 koro­nát... Elneveti magát, majd így foly­tatja: — Most aztán igazán meg keli mu­tatnunk, hogy asszonyok vagyunk. Férjeinket kell meggyőznünk, s vala­hogy csak találunk rá módot... A felvetett két műszak megvalósulá­sában a helyi nemzeti bizottságnak is segítenie kell. Minden javaslatot, ér­vet mérlegelünk. Gondolunk itt arra, hogy ne csak a titkár, hanem az egész nemzeti bizottság harcoljon 8 javaslat megvalósításáért. Nehogy úgy tűnjön, hogy a titkár „hivatalból" be­széljen, míg a HNB többi tagja a ko­ma, a sógor érdekeit helyezi előtérbe. A kilenctagú nőbizottság két tagja a polgári ügyeket intéző szakbizott­ságban tevékenykedik. Nem is múlik el egy névadás vagy esküvő, hogy az asszonyok rendbe ne tennék a ter­met s az újszülötteket, házaspárokat meg ne lepnék valamilyen kedves ajándékkal, "virággal. Jó volna azon­ban, ha a jövőben az eddiginél na­gyobb gondot fordítanának a nyugdí­jasokra, az arany-, illetve ezüstlako­dalmakat ünneplőkre. A nőbizottság tagjai asszonyok, édesanyák. Ebből adódik, hogy a fia­talok nevelésével törődniük becsület­beli kötelességük. Hogy az ifjúsági szervezettel együttesen dolgoznak, er­ről beszélt az elnöknő, de konkrét példát már nem tudott említeni. Egy­re csak azt hajtogatta: „Csak idehaza lenne a titkár... ő többet tudna mon­dani, mint én... Nála minden fel van jegyezve..." Sok jó példát soroltunk fel, amelyek a koltai, asszonyok munkáját dicsérik. Az elnöknő kijelentése azonban kissé beárnyékolja hírnevüket. Hogy a nő­bizottság milyen munkát végez, milye­nek eredményeik, ezt elsősorban is a nőbizottság elnöknőjének kell tudnia, persze a HNB titkárának is. N. f. ANNA POĽÄKOVÁ Téli megemlékezés a nyári brigádokról A nyári ifjúsági brigádoknak már több éves múltjuk van. Nem egy nép­gazdaságiig fontos építkezésen áll­ták meg helyüket a kékinges fiata­lok. Elég megemlíteni az ifjúsági vasutat, a púchovi ifjúsági duzzasztó­gátat, vagy a kralupyi kaucsukgyárat, s máris megállapíthatjuk, fiataljaink valóban jó munkát végeznek. Ezt bizonyítják a sokszor ridegnek tűnő számok is. Míg a II. ötéves terv EGY ASSZONY TANÚVALLOMÁSA A hatalmas igazságügyi palota első emeleti folyo­sóján az egyik tárgyalóte­rem ajtajával szemben két ember ül a padon: egy fia­tal fiú és egy középkorú asszony. Kezük sok min­dent elárul: a fiú cigaret­tát tart izgalomtól remegő ujjai közt, az asszony ke­ze nyugtatóan kulcsolódik a fiú vállára. Anya a fiá­val, legalábbis a látszat erre vall. Bizonyára jóko­ra cslbészséget követett el, most alaposan meg van szeppenve, fél a következ­ményektől. A látszatnak azonban csak a fiút ille­tően van igaza. A 19 éves F. Lajos való­ban megsértette a törvényt, nem is egyszer. Vétkei olyan súlyosak voltak, hogy a járási bíróság de­cemberben nyolchavi sza­badságvesztésre Ítélte, sőt az államügyészség még keveselte ís a büntetést és szigorítást követelve meg­fellebezte az ítéletet. A pa­don ülő fiú és asszony, a folyosón sétáló ügyész és védőügyvéd arra várnak, hogy beszólítsák őket a tárgyalóterembe, ahol majd meghallják a kerületi bíró ság döntését. Lajos szenvedélyes moto ros volt, ha őrizetlen mo torkerékpárt talált, beindí totta és elrobogott rajta Egyszer-kétszer csak ki sebb kirándulást tett vele, majd sértetlenül leállítot­ta valahol. A többi esetben azonban le is szerelt róla néhány alkatrészt és két ilyen megcsonkított gépet a Bratislava külvárosában folyó, bűzéről „büdös pa­taknak" nevezett csatorná­ba lökött. \ Több esetben szegte meg tehát a btk. 247. és 249. paragrafusát: lopott és jogtalanul hasz­nált idegen tárgyat. Miért került egy ilyen fiatal, nagykorúságát alig elért ember a vádlottak padjára, milyen tényezők játszottak ebben szerepet? A válasz sohasem könnyű, nem lehet egyértelműen megfogalmazni, hiszen az ember jellemének fejlődé­se, kialakulása bonyolult folyamat, ki tudná meg­mondani, miért, hogyan vállt egy ember olyanná, amilyen. Csak találgatni lehet több, vagy ^kevesebb sikerrel. Lajos 12 éves korában elvesztette apját, akit na­gyon szeretett, akivel meg­értette magát. Anyjához nem fűzte ilyen bensősé ges kapcsolat és az peda gógusnő ellenére nem ls tudta ezt a kapcsolatot megteremteni. A jelek sze rint elhanyagolta fiát, nem igen törődött azzal, mivel foglalkozik, a fiú az utcán csatangolt, rosszul tanult, megbukott az iskolában sőt kisebb vétségeket is el­követett és ezért nevelőin­tézetbe került. A pszichiát­riai szakértők szerint ko­moly jellembeli fogyaté­kosságai vannak. „Diszo­ciális pszichopátia" — ez a kifejezés szerepel a szak­véleményben. Olyan em­berre használják ezt, aki erősen visszamaradt sze­mélység- és jellembeli fej­lődésében. Rendszerint a nevelés, a családi környe­zet, a szülői irányítás hiá­nya okozza ezt. Júliusban Lajos vizsgála­ti fogságba került, bünte­tésből öt hónapot tehát , már letöltött, egy hónapja ! a Dimitrov vegyiművekben dolgozik. Amikor decem­berben perének letárgyalá­sa után hazament, anyja nem fogadta be. Állítólag, nehogy elrontsa pár évvel fiatalabb öccsét. A fiú elhunyt apjának húgánál talált új otthonra. Ez nem félt befogadni őt, pedig van egy 18 éves lá­nya. Ez volt az az asszony, aki a bírósági folyosón mellette ült és akit a lát­szat szerint anyjának le hetett vélni, és akinek ta núvallomása perdöntő volt Bármily nehéz és keserű leírni, mégis előkívánkozik a megállapítás: talán sze rencse Lajos számára, hogy más „anyai kezekbe" ke­rült, a Véletlen, életünk­nek ez az olykor gonosz, olykor jószívű befolyásoló­ja olyan új anyát adott mellé, aki nagy szeretet­tel és megértéssel, de egy­ben céltudatos szigorral és következetességgel akarja egyenes útra téríteni az eddig buktató ösvényeken tévelygő fiú lépteit. Az öt feketetaláros bíró a zárt ajtó mögött befejez­te tanácskozását, beszőllít­|ák az érdekelteket, kihir­detik a jogerős döntést, a kerületi bíróság elveti a járási ügyész fellebbezését és megerősíti az első fo­kon hozott ítéletet. A ked­vező döntésben talán köz­rejátszott az asszony tanú­vallomása is, mely azt a reményt tette hihetővé, hogy az első szomorú bör­töntapasztalat és a megvál­tozott környezet rendes em­bert faragnak Lajosból. Ha elfogadják a feltételes sza­badlábra helyezésért be­nyújtott kérelmét, már nem kell börtöncellát látnia. Az Igazságügyi palotából közösen távozik a fiú és az asszony, akit a látszat alapján a fiú anyjának le­hetne vélni. Egy irányban mennek, közös az útjuk. Bár ne vezetne soha visz­sza. í-Kgy-j éveiben 22 648 főiskolás vett részt a szünidői brigádmunkákon, addig 1962­ben 8600, tavaly pedig már 11966. A múlt szünidőt összegezve: 430 munkahelyen, illetve építkezésen len­gett a CSISZ-zászlő. Több mint 53 ezer főiskolás, tanuló és tanonc töltötte szünideje egy részét hasznos építő­munkával. Különösen dicséretreméltó eredményt értek el fiataljaink a Ke­let-Szlovákiai Vasmű építésénél. Mint­egy 2000-en vettek részt az építkezé­seken és 2 150 000 korona értékű mun­kát végeztek. Átlagos órabérük meg­haladta az 5 koronát. A normák tel­jesítésével sem volt baj. A bratislavai Komenský Egyetem orvosi karának hallgatói 140 százalékra teljesítették a tervet. A mezőgazdaságban részt vevő bri­gádosok is kitettek magukért úgy az idény-, mint a talajjavítási munkála­tokban. A Szlovák Műszaki Egyetem 17 hallgatója júliusban a valaskai szövetkezetben a trágyaleves gazda­ság építésénél dolgozott. Tervfelada­taikat a fiúk 146 százalékra teljesí­tették, vagyis 50 063 korona értékű munkát végeztek. Az említett főiskola kémiai karának 14 hallgatója a prie­vidzai járás Malá Čausa-i szövetkeze­tében — ugyancsak hasonló munká­nál — 92 000 korona értékű munkát végezett. Hogy a brigádosok jő munkát vé­geztek, arról legjobban az a sok-sok dicsérő levél tanúskodik a legjobban, amelyeket az üzem képviselői a fő­iskolai CSISZ-szervezeteknek, vagy a CSISZ Központi Bizottságának külde­nek. Ennek ellenére mégsem lehetünk elégedettek. Nem egy járásban, épít­kezésen lebecsülik a brigádosok mun­káját. A Kelet-szlovákiai Vasmű épít­kezésén például, amikor a brigádosok száz százalékon felül teljesítették a napi tervfeladatokat, a normákat meg­szilárdították, azzal érvelve, hogy a brigádosok nem teljesíthetik magasan túl a napi tervfeladatokat, míg az ál­landó munkásoknál továbbra is a ré­gi teljesítménynormák maradtak ér­vényben. Több helyen az elszálláso­lásra, a kosztolásra sem fordítottak kellő gondot. Pedig hát a brigádosok­tól is csak akkor várhatunk jobb munkaeredményt, ha megteremtjük számukra is a megfelelő feltételeket. -Né — ÜJ SZO 4 * 1964. február a. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom