Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-04 / 35. szám, kedd

íz érseki! jvári járás fmmmunísíáinaR msÉája ü salát tskormőnyolap megteremtésééit A fő súlyt a kukoricára helyezik • Helyes agrotechnika, célszerű termelési technológia ® Bevált tájfajta vetőmagot a földbe • A tudományos dolgozók segítsége ® Az anyagi érdekeltség a ter­melés növelését szolgálja A takarmánygond az érsekújvári járásban ls gyakran foglalkoztatta a járási pártbizottságot s a mezőgazda­sági üzemek kommunistáit, már azért ls, mert maradéktalanul teljesíteni akarták azt a társadalmi kötelességü­ket, hogy a járás szövetkezetei és ál­lami gazdaságai az állati termékekből az őket megillető részben járuljanak hozzá a dolgozók ellátásához. Ehhez pedig elegendő és jó takarmány kell. Am már 1961-ben a felvásárlási fel­adatok teljesítésének elemzésénél kiderült, hogy a járásban az állatállo­mány takarmányszükséglete zabegy­ségben számítva csak 69, fehérjeegy­ségben pedig mindössze 49,8 száza­lékra van fedezve. Természetes, hogy ez a nem kívánatos helyzet az állat­tenyésztés árutermelésében kedvezőt­lenül éreztette hatását, ELŐTÉRBEN A TAKARMÁNYOK KIRÁLYA Szakemberek és élenjáró dolgozók foglalkoztak a probléma megoldásá­val. A járás termelési sajátosságait figyelembe véve előtérbe kellett he­lyezni a legnagyobb tömeget és egy­úttal tápértéket adó takarmányokat. Természetes, hogy a kukoricára eselt a választás. Hiszen csak papírra kel­lett vetní a szemes, illetve a tejes­viaszos érésű silókukorica hektárho zamát és tápértékét, azt összehasonlí­tani a többi takarmány mennyiségé­vel és tápértékével és már kezükben volt a probléma megoldásának kul­csa. Ám a papírforma könnyűnek hitt gyakorlati megvalósítása nem is olyan egyszerű. Ki ne tudná, hogy a parasztembert az élet tanította meg a kukorica tisz teletére. Ha kukorica van, minden van — mondogatták azzal az életbölcses séggel, hogy a kukorica számukra az életet Jelenti, mert ha van belőle ele gendő, sem állat, sem ember nem pusztulhat éhen. Igen ám! Csakhogy a kukorica nemcsak munka-, hanem talajerőigényes növény is. Szocialista nagyüzemi mezőgazdaságainkban pe­dig mind a munkaerőkérdés megoldá­sa, mind a helyes talajerögazdálkodás egyaránt eléggé gyenge pontok. Ép­pen ezért a kukorica néhány évi átla­gos hektárhozama nem volt valami nagy mozgósító erő. MOZGÓSÍTOTT APPARÁTUSSAL A járási pártbizottság az alulról jö­vő kezdeményezés realizálására meg­szervezte „a lehető legtöbb tápérté ket egy hektárról" mozgalmat. A siker érdekében bevonták a mozgalom, Il­letve a kukoricatermesztés népszerű­sítésébe a trnavai kísérleti intézet dolgozóit, tavaly pedig a nyitrai Me­zőgazdasági Főiskola szakembereit is. A jó eredmények elérése nemcsak megkívánta, hanem meg is követelte, hogy a nagyüzemi kukoricatermesztés helyes technológiáját és a takarmá­nyok betakarításának legcélszerűbb módszereit a dolgozók legszélesebb rétegei is megismerjék. A gyűlések, a beszélgetések százai persze még csak a kezdetet jelentet­ték. A járási pártbizottság —a falust emberek szükségleteiből kiindulva — az anyagi érdekeltség fokozására is javaslatot tett. Hatékony természet­beni premizálást javasolt. A köztesekről, — bab, répa, tök — is sok szó esett. Ezeknek 50 százalé­ka illette a dolgozókat, persze olyan feltétellel, hogy egy hektáron 36 000— 40 000 egyedet hagynak meg a kuko­ricából. Ajánlotta a pártbizottság azt ls, hogy a szemes kukoricánál 70-ről 60 cm-re szűkítsék a sortávolságot ezzel megfelelő talajerő esetén leg kevesebb 5 mázsával növelhetik a hek tárhozamokat. KEDVEZŐ VISSZHANG A dolgozókkal való beszélgetéseken általában kedvező volt a kezdeménye zés visszhangja. Az érdekesség ked véért talán azt sem árt megjegyezni, hogy amikor a szűkített sor, illetve tőtávolságról [60X40 cm) volt szó, akkor a dolgozók otthon nemcsak papírt és ceruzát, hanem a kukorica csöveket is lemérték, hogy kiszámít­hassák a hektárhozam növelésének lehetőségeit. Nem véletlen, hogy a mozgalom gyorsan elterjedt. Ennek ellenére a sok értékes kezdeményezés és javas lat 1962-ben nem hozott olyan sikert, amilyenre megvoltak az objektív fel­tételek. Mégpedig azért nem, mert a mozgalom kampányszerűen indult s a vezető szervek később nem fordítot­tak rá kellő gondot. Ezért a Járási párttitkár és a mezőgazdasági terme lési igazgatóság vezetőjének irányí­tásával szaktanácsadót létesítettek a Járás szakembereiből, akik egy-egy szövetkezetben már a vetőmag kivá­lasztásától egészen a betakarításig segítették a kukorica termesztés mun­kálatainak megszervezését, szakszerű elvégzését. Törődtek azzal, hogy a ki­választott vetőmag idejében a jól elő­készített talajba kerüljön. Vigyáztak arra, hogy ne ismétlődjék a korábbi helytelen gyakorlat. Ugyanis többször a rossz talajerejű, gyakran őszi mély­szántás nélküli földbe került a mag és sokszor megtörtént, hogy sem a gyomirtó vegyszerekkel, sem a mű­trágyával nem gazdálkodtak szaksze rüen s a növényápolást elhanyagol­ták. A mozgalom sikeréért hozott intéz­kedések közé tartozott az is, hogy minden parcella szélére egy táblát he­lyeztek el, amelyen feltüntették a szö vetkezet, az elnök, az agronómus, a csoportvezető és a járási pártbizott­ság szaktanácaadója nevét. Ily módon a mozgalom a járás dolgozóinak szé­les körű ellenőrzése alá került s ez fokozta a termelők igyekezetét. Az eredmény nem is maradt el. Az aláb­bi táblázat azt mutatja, hogy az 1960 1963-as években milyen hektárhoza­mot hány mezőgazdasági üzem ért el. Mezőgazdasági Hektárhozam üzemek száma mázsában 19B0 1961 1982 1963 20 q-ig 7 18 10 —• 20-tól 25-ig 12 15 22 — 25-től 30-ig 20 23 22 3 30-től 35-ig 17 7 7 23 35-től 40-ig 8 4 5 31 40 q-án felül 6 2 — 8 átlagos ha hozam q-ban 29,7 24,5 28,7 36,75 1963 kedvezőtlen esztendő volt a kukoricatermesztésre. És mégis az eredmény nagyon is figyelemreméltó. Különösen akkor, ha azt is tudjuk, hogy minden igyekezet ellenére mind­össze 64 százalékra tudták biztosítani a bevált tájfajták vetőmagját. Ezekben a napokban nagy feladat áll a járási pártbizottság, a terme­lési igazgatóság és a járás mezőgazda­sági dolgozói előtt. A múlt évi ta­pasztalatokat felhasználva az idén még jobb eredmények elérését kell biztosítaniuk. MICHAL SUCHA, a járási pártbizottság vezető titkára A petržalkai gyermekotthonban jól érzik magukat a kicsinyek. [Erdősi felvétele) A tudományos munkaszervezés Ä munkatermelékenység és a termelés gazdaságosságának fokozása, a termékek minősé­gének megjavítása valamint az egész séges, kellemes munkakörnyezet meg­teremtése, és a munkafolyamatnak a dolgozó ember szükségleteihez való idomítása növekvő követelményeket támaszt a munkaszervezés tökéletesí­tésével szemben. A tudományos ala­pon általánosított gyakorlati tapasz­talatok és a kutatási eredmények szé les körű érvényesítése a munkaszer vezésben egyre indokoltabb, mert csak így valósítható meg a tudomá­nyos munkaszervezés, a munkaterme­lékenység növelésének egyik fontos tényezője. A tudományos munkaszervezés azt jelenti, hogy a technika tökéletesíté­sével és a termelési folyamatok lrá nyitásának megjavításával egytdőben tökéletesítsük a munkaszervezést, a termelési folyamat fontos alkotóele­mét. Maga a munkaszervezés pedig olyan problémák megoldásával van kapcsolatban, mint a munkafegyelem, az emberek kiválasztása, megnyerése és beosztása a termelési folyamatba, szakképzettségük emelése, a gépek, berendezések, munkaeszközök leg­megfelelőbb elhelyezése, a nyers­anyag és a késztermékek helyes ada­golása, illetve elszállítása stb., tehát mindaz, ami közvetlenül érinti az em­bert a termelési folyamatban. Ezeket a problémákat úgy kell megoldani, hogy a munkatermelékenység, a gaz­daságosság és a minőség kérdései mellett, amelyekre a tudományos munkaszervezés nagy befolyással le­het, mindig előtérben álljanak a dol­gozó ember szükségletei, lehetőségei és érdekei Ez nem egyszerű feladat, mert itt különböző műszaki, közgaz­dasági, fiziológiai, lélektani, szocio­lógiai, higiéniai, esztétikai szempon­tokat kell figyelembe venni és a he­lyi feltételeknek megfelelően alkal­mazni. Munkaszervezés helyzete A tudományos munkaszervezés te­rén a kutatásban nálunk már negy­ven évvel ezelőtt figyelemreméltó eredményeket értek el. Sajnálatos, hogy ez a kutatás és a szerzett ta­pasztalatok hasznosítása az utóbbi húsz évben nem folytatódott, mert a tudományos munkaszervezésben indo kolatlanul csak a tőkés kizsákmányo Iás eszközét látták és nem Ismerték te) jelentőségét a szocialista gazda ságban. Ezért ezen a téren ma jelen tősen lemaradunk s a munkaszerve­zés hazánkban távolról sem kielégítő Az utóbbi időben — a XII. párt kongresszus óta — némi javulás állt be. Fokozódik a kutató, fejlesztő és kísérleti tevékenység. Munkaintézet létrehozása van kialakulóban s egyre több a munkaszervezés problémáját tárgyaló szakkönyv, szakcikk. A jö­vőt tekintve sokat ígérő a KGST-or­szágok között megkötött szerződés a munkaszervezés területén a kölcsönös együttműködésről, tapasztalatcseréről. A munkaszervezés tökéletesítését illetően üzemeinkben is megtört a jég. A plzeríi Lenin Művekben „A tu­dományos munkaszervezés féléve" címmel akciót indítottak. Nagyon jó eredményekei értek el a munkaszer vezésben a trenčínl Ruhagyárban, a prágai CKD-ban, a Kysucké Nové Mes­to-i Finommechanikai Üzemekben. A gyakorlati eredmények azt mutat­ják, hogy itt is sok a tartalék. Hi szen a Kysucké Nové Mesto-i Finom­mechanikai Üzemben és a prágai CKD-üzemben bizonyos részletintézke­dések eredményeként, amelyek mini­mális befektetéseket igényeltek, a fá­rasztó munkák lényeges enyhítése és a munka kellemesebbé tétele mellett, a munkatermelékenység 50 százalék­kal emelkedett. Üzemeink többségében sajnos nem beszélhetünk a tudományos munkaszer­vezés céltudatos, tervszerű érvénye­sítéséről. Hiszen a legelemibb dolgok­ban, — mint például az ülés, a he­lyes megvilágítás stb., — valamennyi üzemben súlyos hibákat találunk. Ezért annak ellenére, hogy egyes te­rületeken, mint például a munka nor­mázásában, a káros és mérgező anya­gok eltávolításában, a munkabizton­ság fokozásában stb. jó eredményeket érnek el, a tudományos munka­szervezés egészében véve mégis na­gyon elégtelen. Ezek különböző ob­leluív és szubjektív okokra vezethe­tők vissza. Az alapvető okok közé tartozik, hogy a vezető műszaki-gaz­dasági és a többi dolgozók nem is­merik fel a helyes munkaszervezés óriási jelentőségét, Iskoláinkban — az alapfokú iskoláktól a főiskolákig — úgyszólván semmilyen, vagy csak nagyon kevős figyelmet szentelnek a munkaszervezés problémájának, nem rendelkezünk elegendő szakirodalom­mal, sem műszaki-szervezési segéd­eszközökkel és kevés lehetőség nyí­lik a szakmai megbeszélésekre. A jövő feladatok A munkaszervezés helyzetének e rövid felvázolása bizonyítja, hogy üzemeinkben még keveset tettek a tudományos munkaszervezés beveze­tése érdekében, amit a XII. pártkong­resszus is célul tűzött ki, s amellyel a Központi Bizottság januári ülése is foglalkozott. Pedig e feladatok telje­sítését nem lehet tovább halogatni. Gyors ütemben hozzá kell látni a szakirodalom tanulmányozásához. A szakemberek feladata, hogy elő­adások, iskolázások keretében ismer­tessék meg a dolgozókat a munka­szervezés alapjaival. Üzemeinkben negyven pszichológus dolgozik, akiket a közegészség- és járványügyi állo­mások dolgozóival, az üzemi orvosok­kal és más szakemberekkel egyetem­ben fel kell használni arra, hogy a dolgozók bevonásával felülvizsgálják és elemezzék a munkaszervezés hely­zetét, ennek alapján dolgozzák ki a tudományos munkaszervezés beveze­tésének elveit és tegyenek intézkedé­seket ezek gyors érvényesítésére. Ezt a munkát elsősorban a szocialista munkabrigádoknak kell elvégezniük, mert a valóban szocialista munka csak tudományos alapon történő szer­vezéssel érhető el. DEMKO PETER Újítók a hajógyárban Az újítómozgalom terén évről évre jobb eredményeket érnek el a komá­romi hajóépítők. Az 1963-as év folya­mán a dolgozók 1194 újítási javasla­tot nyújtottak be, melyből 475 újítást elfogadtak és 446-at már be is vezet­tek. Az újítások által feltételezett meg­takarítás a gyárban 3 506132 koro­na volt, viszont a tényleges megtaka­rítás — az újítási javaslatok egy­éves felhasználása után — 3 672 442 koronát tett ki. Az újítók is szép ju­talmazásban részesültek. A vállalat összesen 468 871 koronát fizetett ki nekik. Az újítások bevezetésében köz­reműködő dolgozók 80 840 koronát kaptak. Az elmúlt évi feladatok megoldá­sára 170 újítási javaslatot nyújtottak be a hajóépítők, munkások és tech­nikusok. Ezeket a szép eredményeket az újí­tási osztály szorgos munkája előzte meg, ami előbb a különböző tömeg­akciókban nyilvánult meg. Megren­dezték az újítók hónapját és több ízben az újítási javaslatok példás alkalmazásának és ügyintézésének hónapját. Ismertető előadássorozatot tartottak, hogy a feladatokról ezeken keresztül tájékoztassák a dolgozókat. A múlt évi eredményeket értékelve nem szabad elfelednünk, hogy éppen az újítók voltak azok, akik a Steiner Gábor Hajógyár sikeres tervteljesíté­séhez a legnagyobb mértékben hozzá­járultak. Szénássy János A prágai Botanikus Kertben egész év­ben nyár van. Egész télen virulnak a legszebb trópusi virágok. Rövidesen beérik a banán és az ananász is. (CTK — J. Bárta felv.j Addig jár a korsó a kútra... Nemrég egyik törvényszéki jegyze­tünkben a bírósági tárgyalást egy szín­játék fináléjához hasonlítottuk, mely pontot tesz a bűncselekmény végére. Maga a cselekmény néha csak egy rövid jelenetben játszódik le, gyakran azonban sok-sok felvonást tesz ki. Ilyenkor az ügy aktája, mely a fe­kete taláros bíró előtt fekszik, ter­jedelmével több kötetes művel ve­tekszik. A legtöbb ilyen esetben a szocialista tulajdon elleni vétségről van szó. Magából a bűncse­lekmény természetéből fakad, hogy a tettesek huzamosabb ideig folytatják tevékenységüket, rendszeresen, de aránylag „kisebb" lételekkel károsít­ják meg a szocialista tulajdont (az egyszeri nagy tétel könnyen szemet szúrna), mindezt burkoltan, rendsze­rint igen körmönfontan teszik, úgy­hogy leleplezésükig gyakran elég sok idő telik el. A napokban hozott rIső fokon ítéle­tet Bratislava-vidék járásbírósága Bu­ček Rudolf és Horváth Károly felett a szocialista tulajdonban levő vagyon szétlopkodása miatt. Mellettük még öt bűntársuk ült a vádlottak padján, ezek azonban csak jelentéktelen mel­lékszereplői voltak az ügynek. A bűn­per részletes leírását nem engedhet­jük meg magunknak, erre lapunk ter jedelme mellett egy hét sem lenne elég. Csak a lényegre szorítkozba tunk: Buček Rudolf, a Jednota népi fo­gyasztási szövetkezet műszaki fel­ügyelője 1961 végén megegyezett Hor­váth Károllyal, a járási építővállalat 03-as (malackai) építkezési részlegé­nek vezetőjével, hogy a szövetkezeti beruházási építkezésnél és tatarozás­nál olyan munkákat ls számlázni fog, melyeket valójában nem végeztek el. A Horváth által így kiállított számlák jogosságát Buček aláírta és az Ál­lami Bank a Járási építővállalatnak kifizette. A számlázott, de el nem végzett munkáért járó béreket Hor­váth nem létező (az üzemben nem dolgozó munkások) nevén tüntette fel a bérlistán, azokat saját maga vet­te fel és Bučekkel megosztotta (a pontosság kedvéért érdemes megem­líteni, hogy a nagyobbik részt Buček kapta). Ezenkívül a nem létező mun­káknál felhasználtnak számlázott építőanyagot Horváth Bučeknek jut­tatta, aki azt saját házának építésé­nél használta fel, vagy más szemé­lyeknek adta el. Tevékenységüket 1963 elejéig folytatták és ezalatt a Jednota népi fogyasztási szövetkeze­tet 373 333 koronával károsították meg, ők maguk pedig több mint 30 ezer koronát vágtak zsebre. (A bé­rek a száralázott összegnek csak kb. 10%-át képezték és a két elítélt csak ezt tulajdoníthatta el az építőanyag egy részével együtt. Azt az összeget, mely a járási építővállalaté lett, a Jednota egyeztető eljárás útján mái azóta természetesen visszakapta.) Érdekes felfigyelni egy jellemző, hasonló bűnpereknél gyakori tünet re, mely az „evés közben jön meg az étvágy" közmondást igazolja: a ha mlsan számlázott összegek egyre nagyobbak és gyakoribbak let­tek. Kezdetben alig pár ezret, 1962 nyarán már több mint tízezeres ösz­szegeket értek el havonta a hamis té­telek, ősszel pedig már volt köztük 40—50 ezres számla is. így az ivánkai vendéglő „tatarozása" címén először 53 834.—, másodszor 46 <320.— koro­nát számláztak. A Jednota vištuki áru­házán „végzett munkákért" fokoza­tosan 12 819.—, 23 136.—, 30 521.— és 36.501.— koronás tételeket mutattak ki. Hasonló „építkezési munkákat" végeztek vöröskőn, Záh. Bystricán, Kamenný Mlynon és Catajban is. A két fiatalember (Bucek 36, Hor­váth 26 éves) szemtelen bátorsággal végezte bűntevékenységét. Az olva­só meglepve teheti fel a kérdést: mi­ként lehetséges, hogy az ellenőrök nem jöttek rá a dologra, hiszen elég lett volna leutazni az említett helyek bármelyikére, azonnal kiderült volna a csalás. Ök azonban csak a könyve­lést vizsgálták, ott nem találtak sem­mi hibát, a számlázott munkák el­lenőrzéséért Buček volt felelős, ha ő aláírta a számlákat, bizonyára min­den rendben van, gondolták. A járási építővállalat igazgatóságán sem tűnt fel senkinek semmi. Sőt, Horváth az általa vezetett 03-as részleg jó terv­teljesítéséért még prémiumokat is ka­pott! így történhetett meg, hogy Buček és Horváth hosszabb Ideig folytathat­ták bűnös tevékenységüket, másokat is bevonhattak és komoly anyagi ká­rokat okozhattak. A járásbíróság te­kintettel a bűncselekmény társadalmi veszélyességének magas fokára a BTK 132. § a értelmében szocialista tulaj­donban levő vagyon szétlopkodása miatt Bučeket négy és fél, Horváthot négy évi szabadságvesztésre ítélte. -Kgy-i & 19R4 fpftruiSr 4. -1 A i **

Next

/
Oldalképek
Tartalom