Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-29 / 60. szám, szombat

TASSOS VOURNAS: Rövid pillantás az újgörög irodalomba Irodalmunk lényegében új, Jóllehet megtartott néhány elemet a klasszikus, Illetve bizánci korból. Amikor ezt mondom, elsősorban a nyelvre gondolok. A regény, az elbeszélés, a költészet, a színház, az Irodalom minden ága keserves utat tett meg, éppen olyan nehéz és keserves utat, mint a görög társadalmi fejlődés. Ojabb Irodalmunk kezdetének a görög felvilágosodás korát tekintjük, a XVIII. századot, amikor konkrét formát kezdett ölteni a nemzeti függetlenségünkért folytatott harc. Nem véletlen, hogy első íróink egyszersmind nemzeti hőseink voltak, élükön Rigas Velestlnllis-szel (1757—1798). A görög szabadságért és demokráciáért folytatott harcot szükségképpen magas eszmeiségű művészetnek kellett nyomon követnie. E művészetnek az volt a hivatása, hogy lelkesítse harcában a népet. Így lelkesítette a népet a csodálatos görög népköltészet, az úgynevezett „kleftisz"-dalok, melyek a hegyekben küzdő szabadságharcosok hősi tetteit éneklik meg. Az újgörög szépirodalom tehát a hemzeti felszabadulásért folytatott harc terméke; 1821-es nemzeti forradalmunk előkészítése, Illetve annak tartama alatt született és Izmosodott meg. A nép harcai nagy, európai rangú költőket ihlettek meg, akik már fejlett, polgári-demokratikus eszméket vallottak. Ilyen költők Solomos (1798—1867), akik a nép oldalán álltak és jelentős helyet vívtak ki az európai irodalomban. A polgári elbeszélés formáját francia fordításaival Rigas már korábban (1796) meghonosította Görögországban, az első újgörög novellát pedig Korais (1833) írta meg. A görög népnek a szabad és demokratikus Görögországért folytatott harcát azonban elárulták. A hatalmat a forradalom után (és egész sor kimerítő, polgárháborús jellegű összeütközés után) a feudális elemek kaparintották meg, melyek bajor származású királyt ültettek a görög trónra, s hatalomra segítették az idegeneket. A művészet, híven követve a társadalmi fejlődés retrográd irányát, összecsukja szárnyait — és a független görög állam szellemi életében meddő tudálékoskodás lesz úrrá, melynek igazi célja: elfojtani a gondolatot és a művészet minden demokratikus megnyilatkozását. Ilyeténképpen próbálják meg életre kelteni a klasszikuskori értékeket ts, megpróbálnak elfogadtatni egy csinált nyelvet, az úgynevezett „katharevuszá"-t (— tiszta nyelv), melyet a nép egyáltalán nem értett, csupán a kor egykét művelt tudósa. Az erőszak, a feudális rendszer, az idegen uralom és a „katharevusza" sok évre sírjává vált a szó művészetének. Már bölcsőjükben halálra voltak ítélve az, olyan törekvések, melyek megpróbáltak lépést tartani az 1830, illetve 1848-as nagy, demokratikus európai felbuzdulással, mivel nem támasztották őket alá belső, haladó eszmék. Amikor 1860 után görög területen Ismét megérett a polgári átalakulás néhány feltétele, a haladó művészet újra érezhetően jelentkezik. 1866-ban megjelent Görögországban egy valóban megdöbbentő könyv, Emmanuil Poidls Johanna pápanő című műve, melynek lapjai döntő, racionalista ideológiai megalapozottságú csapást mértek a korabeli — meddő neoklaszszicizmussal és romantikus halálvágygyal átitatott — irodalomra. A görög szellemi élet Igazi és gyökeres változása azonban csak 1885 után következik be, amikor beérnek az ország polgári átalakulásának feltételei. A polgári átalakulásért küzdő mozgalmat nyomon követi egy hatalmos szellemi törekvés: a nép nyelvénak, a „dimotikl"-nek uralomra juttatásáért folytatott harc. A népnyclvmozgalomnak — ahogy ezt a nagy jelentőségű szellemi mozgalmat nevezőriz ont-" zük — három nagy fázisa volt; nyelvi, oktatási (pedagógiai) és társadalmi. E mozgalom valósággal felkavarta a tudálékosság szellemi posványát és a szellemi érdeklődés előterébe helyezte a nép művészetét (folklórmozgalom). A társadalmi alap gyengesége, valamint a burzsoázia konformizmusa következtében a népnyelv-probléma megoldása — bár elsősorban a polgárság feladata lett volna — a „szociális népnyelvmozgalom" utolsó szakaszában azoknak a haladó erőknek kezébe került, melyeket a munkásosztály Ideológiája hatott át. A XIX. század utolsó évtizedében a folklorizmus eveszíti régebbi színét és jelentőségét, az Irodalmunkba bevonul osztályellentmondásaiva] együtt a burzsoá élet ábrázolása. Lényegében ekkor kezd helyet kapni a görög irodalomban a szociális problematika. Megszületik a polgári regény, melynek legfőbb képviselője Grigorios Xenopoulos (+1951). A XX. század hajnalán fokozatosan már szocialista eszmék hatása is megmutatkozik. Ekkor jelentkezik először a költészetben és a prózában osztályellentét, főként mint a földnélküli dolgozó parasztok szörnyű kizsákmányoltatása, a parasztok és feudális nagybirtokosok ellentéte. (K. Theotokis regényel és elbeszélései.) Egy évtizeddel később, amikor előtérbe kerülnek az ország nagy nemzeti és társadalmi kérdései, még sietősebb léptekkel halad előre a művészetben a társadalmi problémák ábrázolása. Nagy nemzeti költőnk, Kost is Palamas (+1943) epikus ihletésű alkotásaiban megének11 a társadalmi igazságosságért és demokráciáért folytatott harcot. (A cigány 12 éneke, 1907) Palamas köré tömörül lassanként a fiatalabb költőknek és prózaíróknak ama csoportja, mely a sző újfajta, a népi követeléseNagy Albert (RNK): KARI ATI DÉK (olaj, 1945) ket méltóképpen tükröző művészetéért harcol. Ojabb Irodalmunkban fontos állomást jelentenek a kisázsiai katasztrófa (1922) utáni esztendők, amikor az ideológiai válság egyre élesebbé válik. A konformista burzsoázia régi, elcsépelt és lejáratott eszméi véglegesen elvesztik értéküket, 1930 táján, feltűnik a szellem ifjú képviselőinek „forradalmiaskodó" csoportja. Ezek a fiatalok arra törekednek, hogy felfrissítsék és megújítsák osztályuk ideológiai fgyvertárát a kozmopolitizmus révén, mely egyébként teljesen hasznavehetetlen volt abban a történelmi pillanatban, amikor Görögországnak lényegében nemzeti, s alapvetően demokratikus művészetre volt szüksége. Ugyanebben az időben kezdtek szervezkedni a munkásosztály erői Görögországban, erre az időre esik a marxizmus-leninizmus eszméinek első, félénk megnyilatkozása a művészetben. Ezeknek az erőknek fő képviselője az irodalomban a költő, Kostas Varnalts (szül. 1884), aki nagyszerű életművével a baloldali irodalom megalapítójává lett Görögországban. Haladó irodalmunknak e természetes fejlődését félbeszakította 1936-ban az úgynevezett „augusztus 4-1" fasiszta diktatúra, majd a második világháború s az, hogy az országot német és olasz fasiszták szállták meg. A Nemzeti Ellenállás tüze új öntudatot, s új formákat kovácsolt ki a művészetben is. Sajnálatos módon azonban ennek az éltető forrásnak, mely új és erőteljes hullámokkal öntözhette volna Irodalmunk gyökereit, már első kísérletei Idején gátat vetett az országot hatalmukba keritö, idegen imperialisták antidemokraüzmusa. Az 1947—48-as polgárháború viharából Görögország vérrel borítottan s új fasiszta bilincsekkel a testén került ki. A talaj egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy művészet virágozzék rajta. A görög nép demokratikus küzdelmei, melyek már közvetlenül a polgárháború befejezése után jelentkeztek a politikai porondon, Ismét megteremtették a művészet újabb fellendülésének feltételeit Az ötvenes évek vége felé döntö esemény történik: fiatal íróink műveikben foglalkozni kezdenek a munkásosztály problémáival, a demokráciáért és békéért folytatott harcával, s a szónak más, felelős művészei pedig erőteljes eszközökkel ábrázolják az oligarchia bűnös világának széthullását. Jogos büszkeséggel említhetjük meg költőink, Ritsos, Vrettakos, Elit is, livaditis és a többiek nevét, valamint olyan prózaíróinkat, mint D. Gadzts, K. Kotzias, A. Frangtas, D. Sotlru — s még mások nevét is, az Ifjabb nemzedékből. Görögországban büszkék és bizakodók vagyunk új, haladó Irodalmunk jövőjét illetőn. Fordította: KOPP EVA (Megjelent az Elet és Irodalomban]. Hézagpótló mű A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság és a Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadásában a közelmúltban jelent meg a Honismeret első kötete. Miután a háború kitörése óta ilyen jellegű könyv nem látott napvilágot, egyre sürgetőbben jelentkezett az Igény egy Ilyen több kötetes enciklopédikus honismereti anyag kiadása után. A hézagpótló mű első kötete megjelent, méghozzá olyan színvonalon, amilyenre háború utáni könyvkiadásunkban aligha találhatunk példát. Az 1781-ig terjedő időszak feldolgozása a tudományos-népszerűsítő irodalomban egyedülálló. Véleményünk szerint a sorozat elmét, szemet gyönyörködtető első kötete arra enged következtetni, hogy a kulturális forradalmat előrelendítő, maradandó alkotás lát napvilágot. R. S. Egy színház múltjából Mintegy 300 fényképből álló kiállítást rendeztek Prešovon a JonáS Záhorský Színház Igazgatóságának dolgozói. A kiállítás a húszéves Jubileumát ünneplő, — megalakulás! sorrendben a második kelet-szlovákiai színpad múltjára, munkájára, előadásaira, tevékenységére és szereplőire tekint vissza. Az időszerű kiállítás egybeesett a színház 250. bemutatójával. A kiállítás nagy látogatottságnak örvend. A vendégkönyvben már több ezer aláírás bizonyítja, hogy a prešoviak és a környék lakossága egyaránt szereti a színházat, a művészetet, megelégedéssel fogadta a kiállítást Is, habár ez némileg adósa maradt a várakozásnak, (ta) HUMOR a HUMOR HUMOR — Az önök üzeme milyen jeltételekkel teljesíti a határidőt? — ...ha legalább kétszer meghosszabbítják .., (J. V. Kuklík rajza)' MEGLEPETES E

rdők, mezők madárvilága lázasan készült az Arany Trilla nagydíjáért hirdetett énekversenyre. Madárdaltól zengett az egész táj. Még a rekedt varjú ls az első díjra pályázott... A veréb reggeltől estig fújta a nótáját. Olyan kitartóan csiripelt, hogy az öreg gólya nem állhatta meg szó nélkül: — Ne kínlódj, pajtás, ezzel az egyhangú csip-csirippel úgysem viszed sokra. Amikor az éneklőtehetséget osztogatták, nekünk igen kevés jutott... Hallgasd csak meg, milyen gyönyörűen dalolnak az énekesmadarak. — Az Igaz, hogy a te kelepelésed fülsértő, de hogy mersz engem magadhoz hasonlítani — sértődött meg a veréb és odébb szállt. Hallgatózott, hallgatózott. Annyi ítélőképessége azért volt, hogy belátta, bizony igen egyhangú az ő melódiája. De hát fűtötte a becsvágy, mindenáron dicsőségre vágyott Ott nyomban elhatározta, hogy megtanul énekelni. El is ment a pacsirtához. — Taníts meg engem szépen énekelni, meglásd meghálálom — kérte a pacsirtát. — A tanulás szép dolog, megpróbálhatjuk, ha van kitartásod. Előbb egy kis elméleti ismeretet kell elsajátítanod. Felvázolom a különféle éneklési módokat, iskolákat, átvesszük az éneklés elméletét. Unta a sok beszédet a veréb és közbe szólt: — De mikor fogunk énekelni? — Annak is eljön az Ideje. Most ide figyelj. A pacsirta elkezdte az elméleti oktatást, de a veréb oda se figyelt, nagyokat ásított és mikor a tudós pacsirta belemerült a magyarázatba, szép csendben elszökött. Elment egy másik pacsirtához. Azonnal kipróbálta a hangját és anynyit skáláztatott vele, hogy beleszédült. — Valami szép dalt szeretnék tanulni. Már unom ezt az örökös trillatrillát — türelmetlenkedett a veréb. — Hiszen még ezt ls hamisan énekled, hogyan akarsz valami komolyabbat kezdeni. A tanuláshoz kitartás kell, barátocskám. De a verébnek nem volt kitartása. Amikor a pacsirta behunyta a szemét és nagyon szépen megmutatta, hogyan kell tisztán, érzéssel énekelni a trillát, a veréb elillant. Mire az énekmester kinyitotta a szemét, csak a hűlt helye maradt. Harmadszor is szerencsét próbált a veréb egy pacsirtánál. Arra kérte, hogy tanítsa meg a legszebb nótá-í jára. A pacsirta hiába magyarázta, hogy a veréb nem indulhat a nagy versenyen a pacsirtanótával, mert kinevetnék. De a veréb mindenáron azt akarta megtanulni. Végülis össze-? vesztek és a veréb hazament. Nemsokára elérkezett a várva várt verseny napja. A hosszas előkészületnek megvolt az eredménye. Igazán remekeltek az énekesmadarak. Különösen egy pacsirta és egy feketerigó aratott nagy sikert. De micsoda nagy volt a meglepetés, amikor kihirdették, hogy az Arany Trilla nagydiját a veréb nyerte. A zsűri különösképp hangsúlyozta, hogy a veréb éneke „egyszerű, közérthető és példásan hagyománytisztelő volt". Talán azt még érdemes megemlíteni, hogy a Legfelsőbb Szakértői Bizottság a süketfajdot nevezte kl a bíráló bizottság elnökévé, a bizottság tagja csupa veréb volt, meg egy bagoly, amely az egész versenyt átaludta. Min törik a fejüket a madarak? Addig kakukkolt a kakukk, míg végül is komoly hivatalt kapott. Előadásokat tartott a madaraknak a fészeképítés művészetéről, a korszerű és gazdaságos építés módszereiről, az építőanyag-beszerzés- lehetőségeiről. Egyszer a Csermelyzug mögötti erdőben szónokolt az összegyűlt sok száz madárnak, akik kíváncsian hallgatták a bölcs és komoly szavakat. Mikor befejezte, egy bátrabb rigó megkérdezte: — Hogy adhatsz te tanácsot a fészeképítésben, mikor életedben nem csináltál még egy rendes fészket? Kínos csend támadt. A kakukkot nagyon meglepte a kérdés. De aztán határozottan válaszolt: — Az Erdei Főhivatalok azt mondták, hogy messzehangzó jó hangom van, jól tudok beszélni és mint legmegfelelőbbet engem választottak a Fészekrakó Főbizottság főelőadójává. Ti építeni tudtok, én meg beszélni. Aztán még magabiztosan hozzátette: — Én becsületesen eljárok előadásokat tartani, nem szedem hiába a fizetést. — Mi haszna? Amit itt fecsegtél, mindazt régen tudjuk, — szólt közbe egy tengelice, majd egy sármány megtoldotta: — Találtál-e már valakit, aki a te zagyvaságaid szerint építette fészkét? — Az nem az én dolgom. Az Ellenőrző Főbizottságnak a varjú a vezetője. Ha valamit nem talál rendben, Jelenti a Tervező Főhivatalnak, a denevér kiszáll a helyszínre, beszámol a Bővített Erdei Tanácsnak, amely kétharmados határozattal megváltoztatja az irányelveket A madarak összenéztek'. Mégse olyan egyszerű a dolog. Ebben a komoly labirintusban ők ugyan nem tudnak tájékozódni. Lám, nem is olyan buta ez a kakukk, egész beletanult abba a hivatalba! A fészeképítéshez ugyan nem ért, de talán valami más poszton megfelelne. Csak az a kérdés, mihez ért? Ezen törték a fejüket a madarak és még mai napig is ezen töprengenek. SZŰCS BELÄ Házasságközvetítő Alig néhány napja adta hírül a sajtó, hogy Prágában házasságközvetítS irodát nyitottak. Hogy mennyire szükség volt már egy Ilyen, no, hogy is nevezzem meg, intézményre, az alábbi példa is bizonyítja. Fizetés előtt egy nappal, más választás, Jobban mondva pénz híján, az önzetlen diákszolidaritás segítségével, volt diáktársaimmal az egyetemi diákmenzában ebédeltem. Evés közben a mellettem ülő csinos lány és a vele szemben 018 jóvágású fiatalember beszélgetésére lettem önkéntelenül is figyelmes. — Szóltál már valamit anyukádnak? — így a fiú. — Nem. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Először valami okosat keli kitalálnunk — mentegetőzik a lány. A fiú összeráncolja a homlokát, látszik, hogy ő ls tanácstalan. — Hopp, megvanl — csap aztán a homlokára. — Beszéld meg anyukáddal, hogy szombaton jöjjetek el a Devínbe, 6ii ls rábeszélem aput. Majd valahogy csak összehoz^ zuk a szülőket. 1X9 Az egyik lapb'an olvasom, hogy Dél-Vietnamban még mindig dívik ti férjvásárlás, söt „a férjnek való férfiak árfolyama állandóan növekszik. Legutóbb — a dél-vietnami Dalatban — egy házasulandó férfiért már két vízibivalyt adtak. Lám, mégis csak van a világon olyan hely, ahol megbecsülik a férjeket. (Pl) ÜJ "50 * 1984 február 29.