Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-21 / 52. szám, péntek

Ä „vendégek" okozzák a legtöbb gondot Belepillantás egy falusi közrendészeti bizottság munkájába Már elmúlt a hivatalos óra, délután Ot felé járt az idő, amikor középtermetű, fiatal katona nyitott be a harcai HNB irodájába. Katonásan, feszes vigyázzba vágta magát, úgy üdvözölte Oceják titkárt és a vele beszélgető Kötik bácsit. Leparoláztak, majd hellyel kínálták Olenőák Jóskát. — Megemberesedtél, Jóska fiaml — kezdte a beszélgetést Kötik Pista bácsi. — ... Ni csak, János, mi csillog ennek a fiúnak a mellén? — Ez aztán derék — csettintett a nyelvével Oceják titkár. — Nem akárki kap ám ilyen jelvényt, Pista bácsi... Jóska példás katona!... — Hát ezt hogy csináltad? — kíváncsiskodott Kötik bácsi, közelebbről is szemügyre vévén Jóska jelvényét. — Nem volt könnyű dolog... — szerénykedett Jóska. Tekintete a padlót kémlelte, úgy folytatta. — Tudják jól, ...különösen maga, Pista bácsi, hiszen a közrendészeti bizottság elnöke, .. mennyi baj volt velem ... Amikor bevonultam, de később is kisértett a múlt, bántott, amit tettem ... — Megbűnhődtél érte, Jóska — biztatgatta Kötik bácsi. Az öreg bányász kérges keze megveregette a fiú vállát. — Büszkék lehetünk rád, fiam ... Megfogadtad a tanácsunkat, megváltoztál... Látod, érdemes volt — mutatott Jóska jelvényére. Még egy rövid ideig elbeszélgettek, majd Jóska távozásakor Pista bácsi utána szólt. — Mielőtt visszamégy, nézz még be hozzánk ... • . Ez néhány héttel ezelőtt történt. Jóska helyett én ülök, beszélgetek a közrendészeti bizottság elnökével és a HNB-titkárKal. Jóska és hat társa esetéről folyik a sző. — Több mint két éven át türelmes harcot kellett folytatnunk ezzel, a megtévedt fiatalokból álló csoporttal — újságolja Oceják János titkár. — Az egyik rendbontást a másik után követték el. Eleinte nem segített a jóindulatú figyelmeztetés, majd a nyilvános megdorgálás, büntetés sem. A szülőket beidéztük a bizottság elé... — Igen sok gondot okoztak nekünk ezek a suhancok — vág közbe Kötik Pista bácsi —, de.,. megérte a fáradozást... Embereket neveltünk belőlük... — Határozott hangjából kiérződik az eredmény feletti öröme. Jogos a közrendészeti bizottság elnökének öröme, hiszen az azelőtt sok gondot okozó helyi fiatalsággal nincs különösebb bajuk. A közelmúltban egy kassai fiatalokból álló, Bárcára „ki-kiruccanó" csoport akart tanyát verni a község parkjában. A közvilágítás lámpáit tördelve ver-, senyeztek több ízben, melyikük hány „gólt" ad. A közbiztonsági szervek segítségével sikerült a bizottságnak felszámolni a „vendégeskedő" társaságot ... Szóba kerülnek a felnőttek ls. Közöttük szintén akadnak rendbontók. Számuk egyre kevesebb, de a „békés" együttélés körül még bajok vannak. A tavaly beérkezett 54 feljelentés közül 19 esetben verekedő, veszekedő helyi lakosok ügyében tárgyalt a bizottság. Milyen eredménynyel? Túlnyomórészt sikerült a békí,tés, de élt a bizottság a figyelmeztetés, nyilvános megdorgálás, s ahol ez sem segített, a pénzbüntetés jogával is. i A Magasépítő Vállalat 38 millió korona költséggel építi a košicei szakszervezeti házat. Az építkezési helyen a kemény fagyok ellenére sem szünetel a munka. A dolgozók Serfőző Gyula építésvezető utasításai alapján már elkészítették és kibetonozták a B-pavilon alapjait. Az alagsor helységeinek falait és pilléreit zsaluzzák. (L. Lipták f elv. J Négy esetben szükségessé vált aj rendsértők munkaadóinak értesítése, F. József hosszú időn át saját nővérével állt hadilábon, kölcsönösen sértegették egymást. Három Ízben került a közrendészeti bizottság elé. Az ügy mérlegelésénél a terhelő okok serpenyője F. József oldalára billent. A harmadik eset után a bizottság értesítette a fejleményekről a veszekedő munkahelyének üzemi tanácsát. Azóta csend honol a két testvér között ... Számtalan esetet említhetnénk, melyek a barcai HNB mellett tevékenykedő közrendészeti bizottság érdemleges munkáját bizonyítják. Ezek után érthető, a bizottságnak van tekintélye a lakosság körében. Nem ritka eset, amikor a serdülő gyermekét rendre utasítani képtelen anya keresi fel a bizottság elnökét, vagy a fizetések idején rendszeresen ittas állapotban hazatérő férj élettársa kér segítséget a bizottságtól... — A lakosság Jelentős részének segítségével elég eredményes harcot vívtunk a gyakran verekedéssel záruló, hazárd kártyázás ellen — jegyzi meg a bizottság elnöke. — Az alkohol elleni küzdelemben még nem sikerült teljesen felülkerekednünk... — Mi ennek az oka? — Több okra rámutathatok — válaszol Kötik elnök. — Ha talán furcsán hangzik is, valahogy a kerületi székhely fejlődésével párhuzamosan a mi gondjaink is nőnek. Községünk tudvalevően a város peremén fekszik. A rendszeres villamosjárattal elég gyakran érkeznek hozzánk a városból és a közeli üzemekből „rőzsáskedvű vendégek", akik a helyi italmérésben folytatják a mulatozást. Ezenkívül — legnagyobb bosszúságunkra — van a faluban egy falatozónak, illetve cukrászdának „becézett" létesítmény, ahol rumot is árusítanak. Közvetlenül, a községünket átszelő főútvonal egyik legszűkebb részén fekszik ez a „cukrászda", illemhely nélkül. De rumot és főleg esténként részeg sofőröket találhat ott bőven ... — Miért nem javasolják ennek az átkos létesítménynek a megszüntetését? — Megtettük már nem egyszer... — érvel kissé haragosabb hangon Kötik Pista bácsi. — Tudja, mit válaszolt a Jednota?... Teljesíteni kell a tervet!... Hát nem felháborító ez?... Vendégszerető emberek vagyunk, de addig nem nyugszunk, míg a községünk hírnevét csorbító, részegeskedő „vendégeket" a „rumos cukrászdával" együtt ki nem füstöljek. A tapasztaltak alapján csak azt állíthatjuk, hogy Jő úton halad a hivatását teljesíteni igyekvő barcai közrendészeti bizottság. KULIK GELLERT Egy taggyűlés margójára Háromszor mérj... Talán nem veszi senki rossz néven, ha írásunkat ezzel a régi közmondással kezdjük: Háromszor mérj, míg egyszer vágszl Ez a figyelmeztető igazság ma sem veszített aktualitásából. Általában érvényes »z élet valamennyi területére, sőt a pártéletben is hibának számítana, ha figyelmen kívül hagynák. Az alapos megfontolás, a dolgok sokoldalú, mélyreható megvitatása sok kellemetlenségnek, melléfogásnak, meggondolatlan Ítéletnek veszi elejét. Hogy fejtegetésünket Igazoljuk, egy példát szeretnénk megemlíteni. Hetekkel ezelőtt részt vettünk az ajnácskői téglagyár párttaggyűlésén, amelyen igen tanulságos esetet tárgyaltak. Egyéb problémák megvitatása után a pártbizottság javasolta a taggyűlésnek egy elvtárs pártból való kizárását. Ezt a javaslatukat két dologgal indokolták. Az egyik ok az volt, hogy az illető elvtárs legalapvetőbb pártkötelezettségének sem tesz eleget. Már negyedik hónapja nem fizeti a tagsági illetéket, nem jár gyűlésekre, a szóban forgó tanácskozásra sem jött el, bár figyelmeztették, hogy az ő esete is napirendre kerül. Amikor hívták, vállat vont és ezt mondta: „Minek mennék, én már úgyis csak félig tartozom közétek!" Abból, ahogyan ezeket a szavakat mondta, félreérthetetlenül kivehette az ember, hogy számára sem mindegy, miként döntenek majd az elvtársak. Viszont nem volt mindegy azoknak sem, akiknek dönteniük kellett a gyűlésen. Jó munkásról volt szó, a gyár egyik legrégibb dolgozójáról. A pártalapszabályzat azonban törvény a pártéletben. Az illető elvtárs önként lépett a pártba, önként vállalta a párttagsággal Járó összes kötelezettségeket. Amennyiben ezeket mégis megszegné, a pártszervezetnek kötelessége az alapszabályzat értelmében eljárni. Az említett elvtárs már negyedik hónapja nem fizeti a tagsági illetéket, tehát nem teljesíti azt, amit a párttagsággal önként vállalt. Az alapszabályzat értelmében — amenynyiben továbbra sem hajlandó rendezni a dolgait — a pártbizottság javasolhatja az illető elvtárs törlését a pártból. Álljunk meg egy pillanatra. A szóban forgó esetben a pártbizottság nem törlést, hanem kizárást javasolt. Márpedig a kettő között óriási a különbség. Ha valakit törölnek a párttagok soraiból, az illető elvtárs kérheti párttagságának felújítását. A pártból való kizárás azonban már súlyos büntetés, a legsúlyosabb a pártéletben. Mi volt hát az oka, hogy a pártbizottság nem a törlést, hanem a kizárást javasolta? Erre az adott okot, hogy az illető elvtárs — aki tagja volt a pártbizottságnak — furcsa módszert honosított meg a pártilletékek fizetésében. A párton belüli egységet Igen helytelenül értelmezte. Azt a nézetet vallotta — és mint pénztárnok eszerint is cselekedett —, hogyha egyenlők, akkor egyenlő arányban fizessék a pártilletékeket is. Ez a gyakorlatban a következőképpen festett: függetlenül a keresettől, valamennyi kommunistának tíz koronában állapították meg a havi pártilletéket. Tíz koronát fizetett az is, aki 900—1000 koronát keresett, de az is, akinek a keresete elérte az 1600—1700 koronát. Az utóbbiak közé tartozott a pénztáros is. És ez Így ment huzamosabb ideig. A másik ok tehát ez volt, amiért a pártbizottság az illető elvtárs kizárását javasolta a taggyűlésnek. Tény, hogy a pénztáros megsértette az alapszabályzatnak azt a pontját, amely világosan megmondja, hogy minden egyes kommunista a tiszta jövedelmének arányában fizesse a tagsági illetéket. Ám akaratlanul is felmerül a kérdés, helyes voina-e most ezért egyetlen egy embert okolni? Az alapszabályzat Idevonatkozó cikkelyének megsértéséért nemcsak a pénztárost lehet okolni, hanem az alapszervezet valamennyi tagját! Vajon a tagság hallgatólagos beleegyezése nélkül a' pénztáros megvalósíthatta volna-e hibás elképzeléseit? Miért nem tették már akkor szóvá, amikor látták, hogy elvtársuk helytelen Irányban halad? Kötelességük lett volna őt figyelmeztetni: Nem Így, elvtárs, nekem az alapszabályzat értelmében a keresetem után ennyit és ennyit kell fizetnem. Ezt azonban elmulasztották és amikor a dolog napvilágra került, mosták a kezüket és minden felelősséget erre az egy emberre hárítottak. Nem, elvtársaki A történtekért kivétel nélkül valamennyien felelösekl Ha ezt az elvtársak már kezdetben elismerik, egészen másképpen alakulhatott volna a helyzet. Ök azonban a könnyebb, de rosszabb megoldást választották: a felelősséget teljesen a pénztáros nyakába varrták. És mi lett a következménye: az, hogy az illető elv* társ elkeseredett, úgy is mondhatnánk: elveszítette talpa alól a szilárd talajt. Szerintünk az említett esetben helytelen volna a legszigorúbb pártbüntetést alkalmazni, mivel a történtekért nem csupán a pénztárost terheli a felelősség. Más lapra tartozik azonban az, hogy töröljék-e a párt soraiból abban az esetben, ha ezután sem rendezi a dolgok anyagi részét. Arra természetesen senki sem kényszerítheti, hogy akarata ellenére maradjon a pártban. Ha ő mégis a megkezdett úton akar haladni, a pártbizottságnak kötelessége lesz érvényesíteni az alapszabályzatnak idevonatkozó utasítását: nem kizárni, de törölni kell a pártból, mert a pártban senki számára sem lehet külön törvény.. Helyes tehát — és az esetleges túlkapások elkerülése végett egyenesen szükséges —, hogy mielőtt kimondanánk a döntő szót, különösen ha emberekről alkotunk véleményt, alaposan néznünk a dolgok mélyére. SZARKA ISTVÁN Anyagi érdekeltség és öntudat K

öztudott dolog, hogy kevés szántófölddel rendelkező ország lévén, állandó gabonabehozatalra szorulunk. így a múlt évben is több százezer tonna kenyérgabonát vásároltunk külföldön, elsősorban a Szovjetuniótól, de a nyugati államoktól is. Viszont kevésbé köztudott — bár a termelőknél eléggé ismert —, hogy a termés betakarításakor, az aratásnál komoly, az indokoltnál lényegesen nagyobb szemveszteség keletkezik. Például a múlt évben, a megközelítő becsléseek szerint az aratáskor keletkezett szemveszteség körülbelül megfelel annak a mennyiségnek, amit a tőkés államokból drága pénzen kellett megvásárolnunk. Naiv dolog lenne azt képzelni és olyan követelményekkel fellépni, hogy a termést minden veszteség nélkül takarítsák be. Aki csak valamit is ért a földhöz, tudja, hogy az Ilyesmi — sajnos — lehetetlen. Am ugyanakkor azt is tudja, hogy a szemveszteséget a minimálisra, a valóban elkerülhetetlenre leszorítani lehetséges. Hol, miben van hát a hiba? Miért van az, hogy ha az ember aratás idején, tarlószántás után a vidéket Járja, sokszor és sokhelyütt mint buján zöldelő pázsit, oly sűrűn kikelt cslrás gabonaföldeket lát, ami mindennél jobban bizonyítja, hogy az egész évi fáradságos munkával kitermelt kenyérnek való Jelentős része nem a zsákba, a raktárba, hanem vissza a földbe került. Ez a túlzott és indokolatlan szemveszteség annál ls inkább érthetetlen, mivel nálunk az aratás gyakorlatilag teljesen gépesített, ami nemcsak azt jelenti, hogy a betakarítás a régihez viszonyítva rendkívül rövid idő alatt elvégezhető — aminek pedig éppen a szemveszteség csökkenéséhez , kellene vezetni —, hanem minőségben ls jó munkát lehetne végezni. De ha a dolog így áll, akkor a hibát nyilvánvalóan a munkában kell keresni. Persze, vélhetné és mondhatná valaki, rosszul dolgoznak a traktorosok és a kombájnosok. No, az ilyen megállapítás és általános következtetés eléggé elhamarkodott volna. M

ert lássuk csak, hogyan, miképp történik az aratás, milyen feltételek elé állítják a kombájnost, vagy a traktorost. Ml után fizetik, s miben érdekelt? A normája, a keresetét meghatározó tényező a terület. Mekkora területet arat le, mennyi Idő alatt, aszerint fizetik. A betakarított gabona mennyisége, tehát a munka tulajdonképpeni minősége, bár szerepel a feltételek között, másod-, sőt harmadrangú tényező, mivel a kritérium: a hány hektár. No már most: ml következik, mi következhet ebből? Csakis az, hogy a kombájnos, saját Jól felfogott érdekében, arra törekszik, minél nagyobb területet, minél több hektárt learasson. Vagyis: érdekelt a terület nagyságában, tehát a munka mennyiségében, de nem érdekelt a métermázsákban, tehát a munka minőségében. Az első pillantásra nyilvánvaló, hogy ellentét áll fenn az egyén érdekei, vagyis az anyagi érdekeltség és a társadalom érdekei, vagyis a munka eredménye között. És ha ez kézenfekvő, akkor nyilvánvaló az ls, hogy a Központi Bizottság januári határozata miért hangsúlyozza oly nyomatékkal az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését s mondja ki: „A CSKP Központi Bizottságának plénuma szükségesnek tartja, hogy a párt XII. kongresszusának határozatai szerint aktív bérpolitikával támogassuk népgazdaságunk folyamatos fejlődését, biztosítsuk a hatékonyabb anyagi érdekeltséget a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerint." Ám ha az anyagi érdekeltségről beszélünk, akkor nemcsak arról van szó, hogy a termelés szükségleteit meghatározón érvényesítsük az anyagi érdekeltséget, hanem ebből eredően arról ls, hogy a bérezés számos eddigi formáját — mondhatni — alapjában megváltoztassuk. Feltétlenül szükség van erre azért, mivel az anyagi érdekeltség eddigi rendszere számos esetben a társadalom érdekeivel ellentétes Irányban hatott, mint ahogy azt, a fenti, a kombájnos-példa is bizonyítja. Ilyen formán pedig az anyagi érdekeltség szembekerült a szocialista öntudattal, nem segítette annak fejlődését és elmélyülését, ellenkezőleg, rossz irányba terelte. Ha az első pillantásra bármily furcsának is tűnik ez a megállapítás, mégis, ez az igazság, ez a valóság, mert: a kombájnost, az anyagi érdekeltség rendszere a minél több hektár learatására ösztönözte, ugyanakkor a társadalom érdekeit szem előtt tartó öntudata azt diktálta volna, hogy ne csupán a meny-, nyiséget hajszolja, hanem minél kisebb szemveszteségre törekedjék. Igen ám, de a kérdés Így állt: vagy keresni akar, de akkor nem tesz eleget az öntudat diktálta követelményeknek, vagy pedig eleget tesz, akkor viszont lényegesen kevesebbet keres. Vagy-vagy? Vagy az anyagi érdekeltség, vagy a szocialista öntudat? Ha így áll a helyzet, akkor ez azt Jelenti, hogy ellentmondás keletkezett, melynek okait, fel kell deríteni s az ellentmondást kl kell küszöbölni. S

okan ellentmondást vélnek felfedezni az anyagi érdekeltség és a szocialista öntudat között. Ügy vélik, hogy az anyagi érdekeltség szinte összeegyeztethetetlen az öntudattal, hogy az öntudatos embernél nem lehet szempont az anyagi érdekeltség. Jellemző az ilyen nézetekre, hogy egyesek a szocialista munkabrigádoknál — különösen a mozgalom kezdetén — a szocialista öntudatot úgy képzelték, hogy a többletmunkát ingyen végezzék el. Nem arról van sző, hogy most már olyan magatartást alakítsunk ki, hogy minden lépés, minden mozdulat, ötlet és javaslat után az ember a markát tartsa: léptem egyet, mozdultam egyet, volt egy hasznosítható észrevételem, ezt most már fizessétek meg. Arról van szó, hogy a munkáért, és még Inkább a többletmunkáért, bér jár. Éppen a több, a jobb munka, az átlagosnál kiemelkedőbb teljesítmény — mely többet, Jobbat nyújt a társadalomnak — követeli meg, hogy ennek elismerése, társadalmi hasznossága az anyagi érdekeltségben is kifejezésre jusson. A társadalom nekem, az egyénnek — az erkölcsi elismerés mellett — az anyagi érdekeltségen keresztül juttatja kifejezésre, hogy társadalmilag hasznosat tettem. A béren, a fizetésen, tehát az anyagi érdekeltségen keresztül érzem azt, milyen értékű munkát végeztem a társadalomnak. A béren mérhetem le: Jól vagy roszszul dolgoztam. Éppen ezért a bér nevelő, öntudatomat Ilyen vagy olyan Irányban befolyásoló eszköz ls, mert erkölcsi hatása ls van: íme, a társadalom számára szükséges és hasznos munkát végeztem, ennek bizonyítéka, hogy munkámat ennek megfelelően fizetik. Az anyagi elismerésnek kellene annak a barométernek lennie, amely a legérzékenyebben Jelzi a társadalom elismerését, munkám társadalmi hasznosságát. Mi az, ami az embert a társadalom érdekei iránti tevékenységében legjobban befolyásolja? Mi a legjobb agitációs eszköz? Az, amely ilyen, vagy olyan formában kihat az egyén életére, az egyén érdekeire. A kombájnost, ha arról akarták volna meggyőzni, hogy nézd barátom, a társadalom érdekei azt kívánják, hogy minél kisebb szemveszteséggel dolgozz, s így Igyekezz minél nagyobb teljesítményt elérni, akkor az szükségszerűen azt felelte volna: ezzel én teljesen egyetértek, csak hát akkor engem ne csupán a terület, hanem munkám minősége szerint is fizessenek. A kombájnos ilyen magatartása ellentmondott , volna a társadalom érdekelnek, a szocialista öntudatnak? Semmi esetre sem, éppen ellenkezőlegl És nem a kombájnos öntudatán múlott, hogy munkáját nem úgy végezte, ahogy a társadalom érdekei megkívánták volna, mivel ugyanaz a társadalom, amelynek az a érdeke, hogy a termést minél kisebb szemveszteséggel takarítsák le, a kombájnos munkáját a hektárok száma szerint értékelte és fizette. Az anyagi érdekeltségnek ilyen rendszere azt a félreértett öntudatot alakíthatta kl a kombájnosban, hogy csupán akkor tesz eleget a társadalom iránti kötelességeinek, ha minél nagyobb területet arat le. A

Központi Bizottság Januári határozatában kitűzött feladatok között első helyen áll a selejt, az anyagpazarlás, az eladhatatlan áruk termelése elleni harc. Szinte aggasztó tünet a súlyos milliókra, sőt milliárdokra rúgó selejt, ős az eladhatatlan áru s nehezen állapítható meg és becsülhető fel az anyagpazarlás, nem egyszer és nem egy helyen a drága Importanyag pazarlása. A termelésben mutatkozó káros jelenségek kiküszöbölésében döntő szerep jut a helyesen és célszerűen alkalmazott anyagi érdekeltség érvényesítésének. Am ha az anyagi érdekeltség rendszerének megváltoztatásáról és annak helyes, célszerű alkalmazásáról beszélünk, akkor ez elsősorban azt jelenti, hogy a dolgozókat a kitűzött feladatok teljesítésében tegyük érdekeltekké. Abban legyenek érdekeltek, ami a társadalomnak hasznos és fonűj SZÖ 4 * 1364. február 21.