Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-18 / 49. szám, kedd

Miért váltak szükségessé az új intézkedések A

CSKP Központi Bizottsága és a kormány határozatot hozott a népgazdaság fejlesztését és az életszínvonal biztosítását szolgáló intézkedésekről. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása már folyamatban van. Különös jelentőségük miatt sokan felteszik a kérdést: miért váltak szükségessé ezek az intézkedések? Okuk megértéséhez szükséges az előzmények ismerete. A II. ötéves terv időszakában a népgazdaság gyors fejlődésnek indult. Az ipari termelés feladatait minden évben teljesítették. Így a II. ötéves terv feladatait az ipari termelés terjedelme tekintetében már 1960 májusában, egyes iparágakban még előbb megvalósították. A nemzeti jövedelem a II. ötéves terv éveiben évenként 7 százalékkal növekedett. A mezőgazdasági termelés növekedése ugyan nem adott okot elégedettségre, de akkor fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése, s kialakult a szocialista mezőgazdaság konszolidálódásának és ezzel a mezőgazdasági termelés növekedésének előfeltétele. Ennek alapján a párt és a kormány a II. ötéves terv vége felé főképp arra igyekezett, hogy a dolgozók életszínvonalát a társadalmi fogyasztási alapból emelje, mely fedezi a kulturális és szociális kiadásokat. Ezért a párt 1960. évi konferenciája magáévá tette azt az irányvonalat, mely szerint gyorsan kell emelni a több gyermekes és a kis jövedelmű családok életszínvonalát, s át kell szervezni a járadékbiztosítást. Ezeket a többletkiadásokat a társadalmi fogyasztási alapból kellett fedezni. Emiatt a kulturális és szocális célokra fordított állami kiadások jelentősen növekedtek. Csakhogy az utóbbi három évben a nemzeti jövedelem növekedése megakadt, és az eredeti feltevésekkel ellentétben gazdasági életünkben olyan változásra került sor, mely felett nem lehetett szemet hunyni. A társadalmi fogyasztás terén túlmentünk azokon a lehetőségeinken, amelyeket a termelés és a munkatermelékenység növekedése, s általában a gazdasági tevékenység eredményessége teremtett. 1963-ban «gyan az ipari termelés módosított tervét 100,7 százalékra teljesítették, de az ipari termelés így is 4 százalékkal lemaradt az 1962. évi ipari termelés mögött. A mezőgazdasági termelés 1963-ban szintén nem tudta pótolni az 1962. évi csökkenését. Néni teljesítették a beruházási építkezésekre, a munkatermelékenység növelésére, az önköltségek csökkentésére, a műszaki színvonal emelésére és a termékek minőségének megjavítására vonatkozó feladatokat. Ugyanakkor azonban a selejt okozta károk növekedtek, nem sikerült kiküszöbölni a nem kívánatos készletek növekedését (7 milliárd korona értékben még növekedett) és a megkezdett, de be nem fejezett beruházási építkezések arányszámának növekedését sem. Ily módon nem következett be a népgazdaság hasznosságának növekedése, ami a kisebb nemzeti jövedelemben nyilvánult meg. Csakhogy, amint senki sem költhet többet, mint amennyi a jövedelme, ugyanúgy a szocialista állam sem nyújthat többet annál, amennyi a jövedelme, vagyis amennyi a nemzeti jövedelem. Országunk most olyan helyzetbe került, hogy az eddigi életszínvonal megtartása érdekében okvetlenül szükséges két irányú intézkedések megtétele, mégpedig a kiadások csökkentése és a nemzeti jövedelem növelése. E

lsősorban nagymértékben terheli az állami háztartást és nagyon károsan hat a nemzeti jövedelem alakulására a selejt és az el nem adható áru jelentős termelése. Csak a múlt évben több mint egymilliárd korona értékű selejt keletkezett népgazdaságunkban. De még nagyobb mennyiségben gyártott iparunk eladhatatlan termékeket, melyek most raktáron hevernek. Gondoljuk csak el, hogy nemcsak felesleges munkabért fizettünk ezek gyártásáért, hanem gyakran olyan nyersanyagot használtak fel, melyet drága pénzért a kapitalista országokból kellett beszerezni. Jellemző, hogy 1964-re a vállalatok megint 2,4 milliárd korona értékben olyan termékek gyártását Javasolták, melyeknek piaca nincs biztosítva, mert senki sem akarja. Ugyanakkor azonban a vállalatok olyan 5,3 milliárd korona értékű termékek gyártását nem vették tervbe, amelyekre valóban szükség van, és vevő is van rájuk. A népgazdaságot súlyosan érintő ilyen megterhelések kiküszöbölésére intézkedés történt. Eszerint az Állami Bank nem ad béralapot az olyan termékek gyártására, melyeknek piaca, vevője nincs előre biztosítva. Ugyancsak nem Jár majd munkadíj selejttermékekért. Ily módon népgazdaságunk megszabadul egyik súlyos tehertételétől. N

épgazdaságunknak ugyancsak súlyos megterhelést jelent a lakások karbantartása. 1962ben a nemzeti bizottságok lakásgondozási (karbantartó, korszerűsítő) tevékenysége mintegy 1 Vi milliárd korona veszteséggel zárult. Ez a nagy veszteség egyrészt annak tudható be, hogy a lakbérek gyakran nincsenek arányban a lakások használati értékével. A lakbérek eddigi színvonala különféle régi rendelkezések alapján alakult ki, és így történhetett meg, hogy nem egy esetben a jobb lakásért . kevesebbet fizetnek, mint a rosszabb lakásért. A lakáskérdés egyik megoldatlan része az az ismert tény, hogy egyrészt gyermektelen családok tágas összkomfortos lakásokban laknak, másrészt több gyermekes családok kis lakásokban szorongnak. Mivel a több gyermekes családok lakbérkedvezményben (50%-ig) részesülnek, az új lakbérrendezés alapján sok ilyen családnak lehetővé válik, hogy lakását kicserélje olyan gyermektelen család nagyobb lakásával, mely a nagyobb lakbért nem tudja, vagy nem akarja megfizetni. Tehát ezeknek az intézkedéseknek segítségével egyrészt a lakások igazságosabban elosztódnak, másrészt az államnak a lakásokkal kapcsolatos karbantartási kiadásai csökkennek, ha nem is szűnnek meg. Mindez a lakbérrendezés célja. Ismeretes, hogy tavaly nehézségeink voltak a húsellátásban, melyeket a hűsfelvásárlási terv teljesítésével sikerült az év végére majdnem teljesen leküzdenünk, és azóta piacunk el van látva a szükséges húsmennyiséggel. Azonban a növekvő húsfogyasztás, mely 1962-ben 58,5 kg volt egy főre számítva, mégis feszültséget okoz a hústermelés és a húsfogyasztás között. Ez arra kényszerít, hogy több húst hozzunk be külföldről, ami persze megint csak megterheli népgazdaságunkat. Ezért február 10-től kezdődően árszabályozás történt oly módon, hogy a drágább húsfajták, kolbászáruk és a külföldről behozott halfajták árát felemelték, de az olcsóbb húsok ára változatlan maradt. Ezeknek az intézkedéseknek az a céljuk, hogy a fogyasztókat elsősorban az olcsóbb, elegendő mennyiségben rendelkezésre álló húsfajták vásárlására késztesse, és ily módon a húsbehozatalt lehetőleg csökkentse. S

úlyos tehertételt jelent az államháztartás számára az egyre növekvő járadékok hatalmas összege is. 1937-ben 1 millió járadékos 4,5 milliárd korona járadékot kapott. 1963-ban a járadékosok száma 2 560 000-et, a kifizetett járadékok összege pedig 13,8 milliárd koronát ért el. 1964-ben még nagyobb lesz ez az összeg, mert a járadékosok száma 2 656 000-re rúg, és a következő években még növekszik ez a szám. Az államháztartás ezt a megterhelést a jelenlegi viszonyok között nem bírja el, és ezért szükségessé vált a járadékigények újabb rendezése. Eszerint a kisebb járadékokat egyéni megítélés alapján felemelik, és a járadék kiszámításánál bizonyos előnyöket juttatnak főképp azoknak, akik munkanélküliek voltak, vagy nem voltak biztosítva, de dolgoztak. Másrészt korlátozásokra is kerül sor a járadék-korhatárral és a járadékkal összefüggő egyéb kérdésekkel kapcsolatban. Ezeknek az intézkedéseknek célja a járadékoknak olyan szabályozása, melyek a népgazdaság jelenlegi helyzetében élviselhetőek. Az összes alkalmazottaknak valamivel több mint egy negyede az üzemi étkezdékben előnyösen étkezett, mert a munkaadók részben hozzájárultak az étkezés költségeihez. Ily módon az alkalmazottak kisebb része a munkaadó költségére olyan előnyhöz jutott, amit az alkalmazottak túlnyomó többsége nem kapott meg. A munkaadónak ez a hozzájárulása az üzemi étkezéshez megszűnik. így csökkennek az üzemek költségei, ami kedvezően hat a nemzeti jövedelem alakulására, és e tekintetben ls egyenlővé teszi az alkalmazottak helyzetét, nem kerül előnybe az egyik csoport a másikkal szemben. Ezeknek az Intézkedéseknek a célja a népgazdaság megterhelésének enyhítése, amit mostani helyzete okvetlenül megkövetel. Ez azonban nem elegendő, mert a kiadások csökkentése egymagában nem tudja megoldani a felmerült nehézségeket. Azonfelül okvetlenül szükséges a termelés és a termelékenység kellő növekedése, valamint a termékek minőségének Javulása. Ez pedig a következő intézkedések célja. A

szocializmus győzelme általa ban, főként az életszínvonal magassága, a termelés fokától függ. Ez magában foglalja nemcsak a termékek mennyiségét, hanem a termelékenységet és a termékek minőségét is. Nem elegendő termelni, hanem igen fontos, sőt, döntő jelen-j tőségű, a termékek minősége és termelési költségek nagysága. Ez utób-í bi pedig főképpen a termelékenységtől függ. Ebben a tekintetben azonban nálunk még sok a teendő. Ha népgazdaságunk termelékenységét 100nak vesszük, úgy az USA termelékenysége 250, vagyis két és félszer olyan nagy, mint a mienk. Persze a nagyobb termelékenységgel, ugyanazon idő alatt, ugyanannyi munkaráfordítással többet és olcsóbban lehet termelni. Például nálunk régi gépi berendezéssel 24 óra alatt 65 tonna rotációs papírt gyártunk, a Nyugaton már használatos modern gépi berendezéssel ugyanannyi idő alatt 260 tonna rotációs papírt készítenek. Főképp az alacsony termelékenységnek tudható be, hogy nemzeti jövedelmünk 1964-ben a terv szerint csupán 1,4 százalékkal emelkedik. Ez pedig kevés. Hiszen 1962-ben a Szovjetunió nemzeti jövedelme 6 százalékkal emelkedett, az USÁ-é pedig 5,5 százalékkal. Az új Intézkedésekről szóló határozat szerint a termelékenység növekedését és a minőség javítását főképp az anyagi érdekeltség segítségével akarják elérni. Az üzemekben külön alapok létesülnek, melyekből a Jobb munkát fogják jutalmazni és megszüntetik a munka jutalmazása terén eddig megnyilvánuló^ egyenlősdit, ami fékezte a jobb munkára Irányuló igyekezetet. N

ím kevésbé kedvezőtlenül hat a nemzeti jövedelem alakulására az elavult üzemek fenntartása. Ezek drága és már nem korszerű termékeket gyártanak, aminek nem hasznát, hanem kárát vallja népgazdaságunk. Akármilyen kényelmetlen és kellemetlen is az Ilyen, régi üzemek megszüntetése és a dolgozóknak újabb munkahelyekre való áthelyezése, mégsem kerülhető el. Egyetlen gazdaság sem viselheti el az ilyen üzemek fenntartását. így például a magyarországi gépipar egyes üzemek bezárásával és más üzemek korszerűsítésével eléri, hogy 1965-ben a gépipar 36 százalékban már csak új, korszerű termékeket termel. Nálunk is ez idén 15 000 alkalmazottat foglalkoztató 162 üzem bezárására kerül sor. A Központi Bizottság határozata szerint azonban csak akkor szüntethető meg valamely üzem működése, ha biztosítva van, hogy a megszüntetett üzemben gyártott termékeket gyártani fogják más üzemben, ha szükség van rájuk. Ennnek az utasításnak megszegése okozta, hogy e télen nem volt kapható meleg zokni és harisnya. Ugyanis ezeket a cikkeket elavult üzemekben gyártották, melyeket megszüntettek, de nem gondoskodtak arról, hogy az említett árucikkeket más üzemek gyártsák. Az építőiparban, főképp a beruházási építkezések terén mutatkozó nagy lemaradás jelentősen fékezi gazdaságunk előrehaladását. A megkezdett, de be nem fejezett ipari építkezések száma nem csökkent, amt viszont igen megkárosítja népgazda Ságunkat. A termelőüzemek építkezése nagyon elhúzódik, pedig ezekre sürgős szüksége van népgazdaságunk nak. Szemléltető példa erre a vágsellyei DUSLO vegyipari üzem, mely nek feladata mezőgazdaságunk ellá tása műtrágyával. A már meghoszszabbított terv szerint 1963. júniusáig meg kellett volna kezdenie a termelést, de máig sem kezdte meg, Az építőipar helyzetének megjavítására különféle intézkedések történ nek. Elsősorban szigorúan szem előtt fogják tartani az anyagi érdekeltség elvét. Ennek alapján kibővítik az akkordbért, prémiumokat adnak majd az építkezések gyors és Jó befejezéséért, s általában átszervezik az építőipari munkabéreket, tekintettel az építőipar fontosságára. Végül különféle intézkedések történnek a mezőgazdasági termelésnek, nevezetesen leggyöngébb pontjának, a tejtermelésnek növelésére. Mint ismeretes, 250 millió koronányl alap létesül, melyből külön prémiumokban részesednek a szövetkezetek a szokásos mennyiséget meghaladó tejeiadásért. A mezőgazdaság több műtrágyát és gépet (15 000 traktort) kap ebben az esztendőben, s mindez hathatós segítséget nyújt a mezőgazdaságnak az 1964. évi terv teljesítésében. A vajnoryi szövetkezeti tagok a téli hónapokban előkászítik a szőlőoltáshoz szükséges vesszőket. Képünkön Albina Bruderová, Maria Zernanová és Viktória Zemanová munka közben. Remp felvétele PERBETE UJ TAVASZA Kilenc évvel ezelőtt, szép tavaszi verőfényes napon, villanyszórókkal, felvevő gépekkel felszerelt gépkocsik álltak meg a perbetei szövetkezet irodája előtt. A szokatlan látványosságnak gyorsan híre ment a faluban, felkeltette az emberek érdeklődését. — Filmesek? — kérdezgették egymástól. Mit keresnek nálunk? Vagy talán a rossz gazdálkodás példáit akarják megörökíteni? Az operatőrök munkához fogtak. Kimerészkedtek a határba s a felszántatlan parcellákat, a kukoricaszárral akik jövőjüket, megélhetésüket a közös gazdálkodásra építették, ezúttal is komoly szándékkal fofetak munkához. A fegyelem fokozatosan megszilárdult, és amikor a ledolgozott munkaegységekre előirányzott előleget rendszeresen kifizették, az ingadozókban ls feloldódott a közöny, A tavaszi munkák sikeres elvégzése után a növényápoláshoz és a termés betakarításához egy emberként sorakoztak fel a szövetkezetiek. Az állattenyésztés fejlődésével fokozatosan egyre nagyobb lett a közös jövedeltarkított táblákat filmezték. A kame- me. A fiatal mérnök kezdeményezésérák a szövetkezet telepét sem kerülték el, ahol a csontig lesoványodott állatokat és a nagy rendetlenséget fényképezték. Egy évtizeddel ezelőtt tényleg roszszul állt a közös szénája s pozitívumot még nagyítóval sem lehetett volna felfedezni a szövetkezetben. Kevés volt a munkaerő, a közel kétezer hektáros gazdaságban csupán néhány Idősebb ember lézengett. A fiatalok búcsút mondtak a falunak, mert az iparban többet kereshettek. Sok akadály fékezte a szövetkezet és az egész falu fejlődését. A funkcionáriusok a tagságot, a tagok pedig a vezetőséget okolták a rossz gazdálkodásért. Az ismétlődő civakodást egyesek a nemzetiségi ellentétek kiélezésével fűszerezték. Azzal azonban keveset törődtek, hogyan lehetne kilábalni a bajokból. Igen szomorú fejezete ez az időszak a szövetkezet történetének. A

vázolt intézkedések célja a népgazdaságunk fejlődésében bekövetkezett megtorpanás leküzdése és annak a folyamatnak elindítása, mely lehetővé teszi gazdasági életünk előbbre jutását. Nyilvánvaló, hogy egy-két év alatt nem lehet teljesen megoldani népgazdaságunk továbbfejlesztésének minden kérdését, mert ez nem egy-két év, hanem hosszabb folyamat feladata. DR. BALOGH-D&NES ARPAD A falu kommunistáit és haladó embereit komolyan foglalkoztatta a gondolat, mit tegyenek, hogy kirántsák a kátyúból a szövetkezet szekerét. Az emberek kapcsolatában beállt szakadás miatt azonban a legjobb elképzelések is zátonyra futottak. A pártszervezet ennek ellenére nem adta fel a harcot és szívósan küzdött az erő tömörítéséért. Állami támogatással sikerült fokoznia az anyagi érdekeltséget s a termelés valamennyi ágazatában ígéretteljesen megkezdődött a munka. Persze a közös erőfeszítés így sem hozta meg a várt eredményt. Nem érdektelen, ha néhány sorban azt is elmondom, miért? A kisparcellás gazdálkodáshoz szokott vezetők a szakmai felkészültség hiányában sok elemi hibát vétettek, ami kedvezőtlenül befolyásolta a szövetkezet fejlődését. A sorozatos sikertelensége!? elkeserítették az embereket, és noha menetközben több személyi változást eszközöltek a vezetőségben, mégsem jutottak előre. A szövetkezet menetéért felelős vezetők hibája az volt, hogy elhanyagolták a talajerőgazdálkodást, a vetésterveket. A gabona és a takarmánytermesztésnél sem tartották be a helyes arányt. A betakarításnál keletkezett veszteségek pedig az amúgyis csekély hektárhozamok következtében csak növelték a ráfizetést. » • » Fordulat csak 1963-ban következett be Nagy Ferenc agronómus, Magdolen Ottó, mérnök, zootechnikus és Pavltk Tibor könyvelő érkezésével. Az új szakemberekre komoly munka hárult. Kora tavasszal 750 hektár földet kellett felszántatniuk. Sokkal nehezebb volt azonban visszanyerni az emberek bizalmát. — Elvtársak — hangsúlyozta több ízben az agronómus... Nehéz kezdeni a romokon. Ha mindnyájan összefogunk közös erővel könnyebben leküzdhetjük az akadályokat. Arra kérem a szövetkezet tagjait, hogy mindenki becsületesen dolgozzék... Nem mindenki hallgatott Nagy Fe renc serkentő szavára. Hiszen az előbbi években sokszor érte őket csalódás. A régi vezetőség ritkán tartotta be ígéretét. A szövetkezethez hű tagok, re az istállókban szakosították a ter» melést. Akadtak ugyan hangok, melyek hibás lépésnek, károsnak nyilvánították az új intézkedéseket, de az elért eredmények tagadhatatlanul a zootechnikus igazát bizonyították. A termelés fejlődése végre helyes irányba terelte a szövetkezet útját, A szószátyárok és a bajkeverők ezúttal sem hallgattak el. Ócsárolták a kihelyezett szakembereket ahol csak módjukban volt, ártottak tekintélyüknek. A tagság zöme nem hitt a mézesmázos szavaknak, és egyre Inkább tudatosította, hogy az intrikusok nem éppen a szakemberek, hanem egyáltalán a szövetkezet építése ellen szítanak. Az áskálódók minden cselszövése meghiúsult és az év végi számvetés megmutatta, hogy a sok fáradozás nem volt hiábavaló. A növénytermesztési csoportok 302 ezer koronával szárnyalták túl pénzügyi tervüket, az állattenyésztés pedig az előző esztendőhöz viszonyítva 4 millió 816 koronáról 5 millió 858 koronára növelte a közös bevételeit. — Ez az első esztendő szövetkezetünk fennállása óta — újságolta Jakab Gábor, az ellenőrző bizottság elnöke —, hogy a 9 koronás előlegen kívül még négy korona ötvenet folyósíthattunk a tagok ledolgozott munkaegységeire. Az első pillantásra ez sem a legjobb eredmény. Ha azonban a közös gazdálkodás helyzetéből vizsgáljuk a termelés adatait, valóban fejlődésről beszélhetünk. Egy év alatt 21 millió 710 koronáról 24 millió 979 koronára gyarapodott a szövetkezet vagyona, s ez szemmel láthatóan érezhető a tagok megváltozott életén. Kár, hogy a kilenc évvel ezelőtt készült Perbetei tavasz bíráló film szerzői most nem látogatnak el a faluba. Hiányosság ma is akad a szövetkezetben, ám ha a filmesek összehasonlítanák az akkori állapotokat a közel egy évtized töprengésben és súlyos anyagi gondok közt elért sikereivel, művük a perbetei szövetkezet új tavaszáról hűségesen tükrözné a fejlődést. Nyíró József is erről beszél. A megfontolt parasztember józanságával értékeli a gazdálkodás javuJását: „Csak elismeréssel szólhatunk Nagy Ferenc, Magdolen mérnök és Pavlík könyvelő munkájáról, mert a termelési kedvet, a szövetkezeti tagok kezdeményezését kibontakoztatták. Sokat kell azonban tennünk még, hogy Jól gazdálkodó szövetkezetek sorába léphessünk. Hasonló a véleménye Varga András sertésgondozónak is, aki a termőföld jobb megművelésében, a vizenyős területek lecsapolásában és az öntözéses gazdálkodás megalapozásában látja a további gyarapodás lehetőségét. A szövetkezetiek törekvése tudatosan vagy kevésbé tudatosan ehhez igazodik, mert egyúttal családjuk jövőjének formálásáról van szó. A közösségi tudat Ilyen arányú fejlődését, türelmes, meggyőző munkával a falu kommunistái segítették elő a szövetkezetben, SZOMBATH AMBRUS (JJ SZÖ 4 * 1984. február 18.