Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)
1964-02-15 / 46. szám, szombat
Egymásért együtt A szocialista brigádmozgalom nemcsak termelési hanem kulturális tényező is NAPJAINKBAN EGYRE TÖBBSZÖR emlegetjük a szocialista munkabrigádokat. Nemcsak azért, mert a közeljövőben tartják második országos konferenciájukat, hanem azért is, mert ez a néhány éve indult mozgalom mára országos méretűvé nőtt. Különösen az ifjúság körében talált és talál nagy visszhangra. Ez abból is látható, hogy míg a szocialista brigádok első országos konferenciája előtt mindössze 2000 kollektíva versenyzett, ma már Jóval több mint 4000 ifjúsági kollektíva kapcsolódott bele a versenybe. Velük párhuzamosan nőtt az idősebb dolgozókból álló brigádok száma. Ma már ezek is többezren vannak. A szocialista munka úttörői úgyszólván mindegyik üzemben, mindegyik iparágban megtalálhatók. És nemcsak léteznek. Igen eredményesen teljesítik a mozgalom jelszavának mindkét részét: szocialista módon dolgoznak és szocialista módon élnek. A brigádok kötelezettséget vállalnak munkahelyük termelési-gazdasági feladatainak megoldására, a közösség tagjainak szakmai, politikai, erkölcsi és kulturális nevelésére. Munkájukban egyrészt a termelés nagyarányú fejlesztése, másrészt a kulturális forradalom ügyének a szolgálata nyilvánul meg. A mozgalmat át és átszövik életünk napirendi kérdései. A kollektívák igyekezetükben, hogy szocialista módon éljenek és dolgozzanak, különféle problémákkal találkoznak és foglalkoznak. A versenyző közösségek tagjainak erényein és fogyatékosságain kívül felszínre kerül az üzemek vezetőségének és az egész környezetnek fény és árnyoldala. A szocialista munkabrigádok mozgalma tulajdonképpen nagyítólencse: rajtuk keresztül egész életünket látjuk és vizsgáljuk. Érthető, ha sokat foglalkozunk velük és beszélünk róluk. S a szocialista brigákodnak az érdeklődés előterébe kerülése azért is Igen Időszerű, mert gazdasági életünk számos nehézségének megoldását várjuk tőlük. Annál is inkább, mert egyre több brigádban értik meg, hogy népgazdaságunk fejlődése, az életszínvonal emelése, a nagyobb jövedelem és általában a terv teljesítésének biztosítása lehetetlen az eddigi munkatermelékenységgel. Előbbre csak akkor juthatunk, ha a munkatermelékenység növelésével párhuzamosan új technikát és új munkamódszereket vezetünk be. örvendetes, hogy a brigádok tagjai ma már nem elégednek meg szakmai ismereteik és képzettségük eddigi színvonalával. Törekvésük: elsajátítani a nagyobb termelékenységhez szükséges ismereteket, megszerezni a nagyobb képzettséget. Ebben a folyamatban egyre inkább eltűnik a munka Iránti érdektelenség, és az ezzel összefüggő rossz szokás, hogy elég, ha becsületesen ledolgozzuk a műszakot, a többi már nem tartozik ránk. Az érdektelenség helyébe fontolgatás kerül: miképp javíthatnánk a termelési folyamaton, hogyan könynyíthetnénk a munkán. Mindez azt vonja maga után, hogy a munka megszűnik kényszerű kötelesség lenni, az alkotó fontolgatás pedig nemcsak a műszaki dolgozók, hanem mindenki sajátja. Így aztán előbb-utóbb megszilárdul a munka iránti szocialista viszony, amely tulajdonképpen a brigádmozgalom alapvonása. Ez a viszony a társadalmi tulajdon védelmével és a takarékossággal párosulva a becsületességben, az öntudatosságban, a munkakészségben a fegyelemben, valamint az előirányzott tervek maradék nélküli teljesítésében nyilvánul meg. Erre épülnek, s ez jellemzi a szocialista brigádokat. Ezért is várunk tőlük olyan sokat, mind a termelés, mind a kulturális élet vonalán. ÉRDEKES MEGFIGYELNI egy-egy üzem életét. Ahol a dolgozók tömegesen vesznek részt a mozgalomban, azonkívül, hogy a versenyző munkaközösség tervteljesltése is Jobb, nagyob igyekezettel dolgoznak azok is, akik még nem csatlakoztak a versenyhez. A kollektívák tagjai készségesen vesznek részt a gyűléseken, felszólalnak, vitatkoznak. S ami Igen fontos: nemcsak azért, mert így tetszik a vezetőségnek, hanem elsősorban azért, mert szükségét érzik a véleménynyilvánításnak, tanácskozni kívánnak, ki akarják cserélni tapasztalataikat. Az a tudat, hogy olyan versenyző közösség tagjai, amelynek munkájára felfigyel a műhely, eredményüket számon tartja az ország, büszkeséggel tölt el mindenkit, fokozza a felelősségérzést, növeli a termelést. S miután mérlegelik, hogyan teljesíthetnék túl előirányzott tervüket, miképp javíthatnák meg a tech nikai eljárásokat, hogyan sajátíthat nák el az újat. foglalkozni kezdenek az emberek munkájára és életére ha tó erkölcsi rendellenességekkel, poli tikai és világnézeti kérdésekkel. S ha erre vonatkozólag nem is tesznek minden esetben konkrét vállalásokat, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a szocialista brigádmozgalom ebben az irányban Is igen hatásos. Különösen azóta születnek ezen a téren szép eredmények, amióta háttérbe szorult az az irányzat, hogy kollektívák csupán a legjobb dolgozókból alakuljanak. Konkrét példák alapján kiderült, hogyha a csoport magva Jó, nem kell félni a gyengébb teljesítményt elérő és káros szenvedélyekkel rendelkező dolgozóktól sem. Sőt! A brigádnak elsősorban azokra kell irányítania a figyelmét, akik mind a munkában, mind a magánéletben segítségre szorulnak. Ezeknek az embereknek felvétele bizonyos ideig talán az egész kollektíva keresetét befolyásolja. Az igazi brigád azonban nem fél az ilyen „megrázkódtatástól". Az anyagi érdeknél előbbre valónak tartják a segítést, az elesettek felemelését. Abból a nagyon helyes elvből indulnak ki, hogy az egyén élete éppúgy hat a kollektívára és a társadalomra, mint a társadalom és a kollektíva az egyén életére. A KÖNNYELMŰ ÉLETMŰD, az alkohol mértéktelen fogyasztása és más káros szenvedély, a durva viselkedés, az önzés, a kapzsiság, az összeférhetetlenség, a huligánság, a családi kapcsolatok, a barátság, az elvtársiasság, a munka, a szerelem, a gyermeknevelés és az élet megannyi megnyilvánulási formája: mind — mind nemcsak az egyén, hanem a közösség ügye is. Számos esetben ezért nemcsak bele lehet, de bele ls kell avatkoznia a közösségnek, az egyén, a brlgádtag életébe, éppen az egyén érdekében. Az a szocialista munkabrigád például, amely rendezi valamelyik tagjának zilált családi életét, vagy erkölcsi viszonyait, egyformán segít az egyénnek és a társadalomnak. Itt csupán az a kérdés, hogyan segítsünk, hogyan avatkozzunk be mások életébe. A „beavatkozásnak" igen sokféle módja van. A kölcsönös megismerés, és így a segítség lehetőségét szolgálja például az az általános gyakorlat, hogv a brigád tagjai együtt tekintik meg a kiválasztott filmeket, színdarabokat, kiállításokat, majd megvitatják a látottakat. A kapcsolatokat azáltal is elmélyítik, hogy kölcsönösen felkeresik egymást. A családtagokkal is barátkoznak, megismertetik velük a kollektíva örömét, bánatát, munkáját, érdekeit. A munkahelyen kívül fenntartott kapcsolattal a brigád tagjai tulajdonképpen a szocialista erkölcs, a példás egyéni, családi és közösségi életre vonatkozó — önmaguk vállalta — feladataikat teljesítik és ellenőrzik. Akadnak, akik az ilyen családi látogatásokat illetéktelen kíváncsiskodásnak és jogtalan beavatkozásnak minősítik. Ezek azonban megfeledkeznek arról, hogy a brigád összeforrott közösség, amelynek nincsenek titkai s amely nem „beavatkozik", hanem segít, nem kíváncsiskodik, hanem őszintén barátkozik. Előfordul természetesen olyasmi is, hogy egy-egy kérdésről eltérő a brigádtagok véleménye. Ilyenkor a nagyobb élettapasztalatokkal rendelkező elvtársak és főleg a pártszervezet segítsége hozza meg a várt eredményt. A tapasztalat egyébként azt bizonyítja, hogy a legjobb kollektívák ott alakultak ki, ahol egyrészt jő a helyi pártszervezettel a kapcsolat, másrészt a kollektíva vezető tagjai mind politikai, mind erkölcsi tekintetben kifogástalan színvonalon állnak. Ha valahol, akkor a szocialista brigádokban érvényesül különösen az az elv, hogy csak az nevelhet, aki életével, tetteivel ls példát mutat. S ez a mozgalom úgyis mint egész, és — tagjain keresztül külön-külön, — úgy is mint egyed, naponta mutat példát. Ennek tulajdonítható, hogy a szocialista brigádok nemcsak új típusú közösségek, hanem Igen fontos termelési és kulturális tényezők is. De mielőtt ez utóbbiról részletesebben is szólnánk, Itt még valamit: milyen jelenleg a termelésben betöltött szerepük, mit kellene még tenni, hogy a munkához való viszonyok valóban szocialista legyen. JELENLEGI SZEREPÜKET az mutatja leginkább, hogy ők a munka motorjai, a tervteijesítésért folytatott harc legjobb katonái. A munkához való viszonyuk azonban csak akkor lesz valóban szocialista, ha mindegyik brigád minden alkalommal a legmeszszebbmenően takarékoskodva és védve a közösség vagyonát, becsületesen, áldozatkészen és fegyelmezetten dolgozik, ha megjavítják és teljesen kihasználják a technikát, ha alkal mázzák az új munkamódszereket, ha elsajátítják a magas fokú termeié keny munkához szükséges Ismerete ket, ha átérzik a termelékenység és a minőségi munka értelmé! és társa dalmi hatását, ha másokat ls segítenek és arra ösztönöznek, hogy az említett viszonyuk legyen a munkához, a termeléshez. Ami azt illeti, hogy a szocialista munkabrigád kulturális tényező Is, arra vonatkozólag annyit: bár hatását ezen a téren lehetetlen olyan pontosan kimutatni, mint a termelésben, nyugodtan állítható: a szocialista munkabrigádnak — a már említett okoknál fogva — erkölcsnevelő és életstílust meghatározó hatása (tehát kulturális szerepe) a termelésben betöltött szerephez hasonlóan igen fontos, igen nagy. De ez nem is csoda. A brigádok célja és küldetése is kettős: egyrészt a munkában, másrészt a magánéletben kell új formákat teremteniük és meghonosítaniuk. Amint azonban a sok-sok dicséretet érdemlő siker ellenére a termelésben sem tesznek az alapnormáknak mindenben eleget, előfordul, hogy a kulturális életre vonatkozó feladatokat is hiányosan teljesítik. Leginkább a továbbképzésről, a szakmai Ismeretek gyarapításáról feledkeznek meg. Pedig ez lenne a legfontosabb. Fontosabb annál, hogy közösen Járjanak kulturális rendezvényekre. Az utóbbi ugyanis, ha nem vigyáznak az arányokra, gépiessé, formálissá válhat. Az érdeklődési körnek megfelelő továbbképzés azonban ilyen veszéllyel nem fenyeget. Nézzük hát, ml tehető annak érdekében, hogy a szocialista brigádok teljesítsék a kulturális életre vonatkozó feladataikat és valóban kulturális tényezőkké váljanak. SZERVEZETILEG A SZAKSZERVEZET üzemi tanácsainak, kulturális bizottságai segíthetnek a legtöbbet. Leginkább nekik áll módjukban megteremteni a művelődés és továbbtanulás lehetőségeit, mindenekelőtt az előadássorozatok, az üzemi szakiskolák, a könyvtárak és a kulturális együttesek révén. Nagyvonalakban ez így ís van: a kulturális szakbizottságok igen sokat segítenek a versenyző kollektíváknak. Mivel azonban a szakszervezet üzemi tanácsának kulturális bizottságai az egész üzem kulturális életét és valamennyi dolgozó továbbképzését Irányítják, rendszeres és közvetlen segítséget nem adhatnak minden egyes brigádnak. Ezzel kapcsolatos feladatát a brigádvezető is képtelen mindig teljesíteni. Maradt tehát a patronáló, aki különösen akkor, ha egyénenként ls Ismeri a tagokat, nyújthat felbecsülhetetlen jelentőségű segítséget. Az üzemen bei lüli értelmiséglek és az üzemmel kapcsolatban álló pedagógusok, technikusok és más szakemberek jöhetnek elsősorban számításba. A brigád tagjai részt vehetnek az üzemi és esti iskolákon, a különféle tanfolyamokon, távtanulőként az egyetemen. Nagyon helyes, ha a kollektíva tagjai elsősorban szakmai továbbképzésük fontosságát tartják szem előtt, és arra törekednek, hogy alaposan megismerjék foglalkozásuk minden csínjátbínját. Ebben az esetben ls a patrónusra vár nagy feladat, legyen az pedagógus, könyvtáros, mérnök vagy műszaki vezető. Az előbbiek a megfelelő szakirodalommal, az utóbbiak egy-egy gyártási folyamat levezetésével adhatják meg azt, amit a tanulni vágyó dolgozó elvár és amire szüksége van. Gyakori, hogy a brlgádtagok a kulturális életre vonatkozó felajánlásukban az önművelésnek a legkézenfekvőbb módját, az olvasást választják. A patronáló ebben az esetben az olvasni való kiválasztásában segíthet sokat: olyan könyvet kell ajánlania, amely többet nyújtva az olcsó szórakozásnál, mlndenekelőbb neveli, új ismeretekkel gyarapítja az olvasót. A kellemes szórakozáson kívül gazdag ismeretszerzést jelenhetnek a tanulmányi kirándulások, városnézések. A hozzáértő vezető azonban ebben az esetben ls nélkülözhetetlen. Hasonló a helyzet a közös tárlat, mozi, vagy színházlátogatással: Igazán ezek ls csak akkor hasznosak, ha hozzáértők beszélnek a látottak értékéről, tanulságáról. A brigádnak tehát mindenekelőtt patronálókra: jó vezetőkre, jó segítőtársakra van szükAZ ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉG és a szakmai Ismeretek gyarapításának sokféle módja van. A brigádok tagjain múlik, hogyan élnek az adottságokkal, hol, milyen formában gyarapítják Ismereteiket. Bár a döntő szó az övék, munkájukért, fejlődésükért, mégsem csak ők, hanem közvet len környezetük, üzemük, végső so ron az egész társadalom ls felelős Ezért szükséges, hogy ezt a szép és sokra hivatott mozgalmat minden al kalommal és a rendelkezésre álló esz közzel segítsük. A szocialista munka úttörőinek megértése, és támogatása a legjobb biztosítéka annak, hogy a szocialista brigádmozgalom a jövőben az eddiginél Is nagyobb hatású terme lési és kulturális tényezővé váljék. BALAZS BÉLA Nagy Imre (RNK): FÉRFIFEJ (fametszet) BELLA AHMADULINÁ? Gyöngédség Oly megfogható gyöngédség ez, látható jegyekkel tele. Alakot, testet ölt, hogy érezd, tárgyakba költözik bele. Váratlanul egy régi váza képében ott az asztalon. Föléhajolsz megbabonázva, az üveg zöld örvénye von. Fel vannak ajzva a kedélyeki mindenki ámul nyugtalan. — Honnan van ez a váza? — feleséged szigorúan. kérded — S a régiségkereskedőnek mennyit fizettél? — Hagyd, ne szidd a feleséged! Messze tőled kacagok, sírok akkor Itt. S mintha üvegből volna könnyem, olyan súlyosan hullanak cseppjei, csörrennek a csöndben, mint földhöz vágott poharak. Mivel nem látlak, és ha látlak egy félórára csak — viszem, végre ez ártatlan csodákat, gyermeklen és szüzten. DONALD DAVIE;* Hatalmam most, mint hegyi vándort, sürü felleggel elfedez. — Nincs nyugtoml — nyugtalan kiáltod Ugyan miféle felleg ez? De meg ne hőkölj babonásan, hogy rontás van rajtad, ne hidd. Engedd csak, hogy válladra rázzam gyöngeségem kristályait t Ez a titkon müveit varázslat oly természetes, oly szelíd, és az, ami általa támad, rám emlékezni kényszerít, Hatalmamat csak úgy gyakorlom, mint egy kedves kópé, aki mind azon van, hogy védjen, Óvjon, mert ebben örömét leli. Isten veled! Maradj magadnak. Felejtitek csodáimat. De a meséim megmaradnak, emlékszik rájuk ,kisfiad. LATOR LÄSZLÔ fordítása Múlik az idő, kedvesem Múlik az idő, s lám, carlssima, meg nem csúfol az emlékek raja ma sem; halad az idő lankadatlanul, ráérősen kitartón, s íme, kedvesem, az emlék-flotta nem közeledik ma sem partunkhoz ellenségesen. Mi lesz a vége? Múlik az idő, s ma is szakasztott oly vakon töri útját az indulat akár a legelső napon; kötöz és oldoz az idő; de, látod, nem lanyhul az emlékezés, s a vágyunk élő zsarátnok. Mi lesz velünk? Az idő múlik, ám mi biztosított sorompók mellett nézünk farkas-szemet emlékeinkkel. Mondd, mi vég vár ostrom idején oly partra, mit gyanú nem edzett és kétely se véd? Mészöly Dezső fordítása • Angol költő kitűnő esszéista. ÚJ IRODALMI SZÍN PA D A CSEMADOK helyi szervezete és irodalmi köre mellett alakult Irodalmi színpad az elmúlt napokban mutatkozott be, a Szabadság — Szerelem című Petőfi Sándor emlékéi idéző műsorral. A fellépés sikerült. A több nyíre fiatalokból álló Irodalmi szin pad szereplői igyekeztek tudásuk leg iavát nyújtani. Duray Éva és Ráköss! Katalin ügyesen összeállított és ked ves közvetlenséggel előadott beveze tője után Czlke Emese, Ferenc Ferdi nánd Kelemen Ottó, Konnz Éva Melo István, Sonkoly Klára, Szabó Irma, Páleník Ilona, Pálházy Béla és Deák Sándor előadásában élvezhette a hallgatóság Petőfi Sándor örökszép költeményeit. Nagy sikere volt Leszák Józsefnek, aki Walter Ella zongorakíséretével megzenésített Petőfi költeményeket énekelt Igen szépen és mély átérzéssel. Majd Ferenc Ferdinánd tartott előadást: Petőfi Sándor Losoncon címmel. A Jól sikerült bemutató estet Varga Ervin, Medveczky Gyula és Ferencz Ferdinánd rendezték — sl— t3B4 február 15. * ÚJ 3ZÖ 9