Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-21 / 21. szám, kedd

Valóban az ember a legnagyobb értékünk! A cigányszármazású lakosság problémái a kelet-szlovákiai kerületben A kelet-szlovákiai kerületben sok a Clgényszármazású lakos. Űk viselik ma­gukon leginkább a volt kizsákmányoló tandszerek káros következményeit. A ci­gányszármazású lakosok problémái meg­oldásának nagy figyelmet kell szentelni zetiik megváltoztatása azonban gazdasági, most a CSKP KB és az SZLKP KB ideo lógiai problémákkal kapcsolatos határo­zatainak közzététele után. Életmódjuk és a munkaerkölcsük, kulturális környe­szociális feltételektől függ, amelyeket a kelet-szlovákiai kerület nemzeti bizott­ságainak és társadalmunk szervezeteinek kell megteremteniük. Hogy e kérdések megoldásánál ho­gyan járnak el a kelet-szlovákiai ke­rületben, ftiraj Spinéi elvtárs, a ke­let-szlovákiai kerületi nemzeti bizott. ság dolgozója, akinek hatáskörébe tartozik „a cigánykérdés", a követke­zőket mondotta: — „Meg kell mondanunk, hogy 1982-ig, ha tettünk ls komoly intéz­kedéseket ebben a kérdésben a kelet­szlovákiai kerületben, mégis mindez kevésnek bizonyult a cigányszármazá­sú lakosság fejlődésének meggyorsí­tásához szükséges feltételek megte­remtésére. A cigányszármazású lako­sok problémáinak megoldását addig javarészt az Iskolai és kulturális dol­gozókra bíztuk — s már ez ls arra mutat, hogy e kérdést nem értelmez­tük teljes mélységében, jelentősebb fordulatot akkor értünk el, amikor kidolgoztuk az SZLKP košicei kerületi bizottsága elnökségének 1962. évi Irányelveit, de ezek megvalósításánál elért eredmények nem feleltek meg erőfeszítéseinknek. Megalakultak a cigánykérdéssel foglalkozó Járási bizottságok, amelyek rendszeres, tervszerű munkába kezd­tek. A rozsnyói b'zottság munkája a jó kezdet után ellanyhult. Lényegesen megváltoztatta munkaformáit a kerü­leti bizottság is. Fő tevékenysége most nem ülésezésekben merül ki, hanem konkrét segítséget nyújt köz­vetlenül a községekben. Példásan mű­ködnek a bardejovi, a levočai, a krasznahorkai és más községek és vá­rosok bizottságai is. Egyes járások­ban pedig az év folyamán a járási bizottságok fizetett titkáFai munkába. Az 1963-as évben a kelet-szlovákiai keresnek arra, hogy meggátolják a kerületben lényegesen jobb eredmé­nyekkel dicsekedhetünk, mint az elő­ző évben. A kerület egyes járásaiban elértük, hogy a cigányszármazású la­kosokat tervszerűen kidolgozott ütem­terv alapján helyeztük el különféle munkaágazatokba. Fokozott gondosko­dást szenteltünk főként a 15 éves fia­taloknak. Mig 1962-ben a kerületben 125 ci­gányszármazású fiatal tanoncot tar­tottunk nyilván — beleértve a mező­gazdasági tanulóintézeteket is —, az 1963—1964-es tanévben számuk már 220-ra emelkedett, mégpedig a mező­gazdasági tanintézeteken kívül, ahol 124 cigányszármazású fiatal tanulja a gépesítő, zootechnikus és gépjavító szakmát. A kerületben tehát összesen 344 cigányszármazású tanonc volt 1963-ban. A sviti Chemosvit vezetősé­ge pl. önálló osztályt létesített 15 tanonc részére a vegyészeti szaka­szon, ahol a tanítók és a nevelők rendkívül példásan gondoskodnak e tanoncok képzéséről. Az eddigi ta­pasztalatok alapján azt akarjuk, hogy az 1964—65-ös tanévben ne legyen egy cigányszármazású tanuló sem, aki nem volna tanoncviszonyban vagy cigányszármazású lakosok beköltözé­sét a községbe. Ezzel szemben a telepek felszámo­lásán és a cigányszármazású polgárok egészséges, megfelelő lakásokba való beköltöztetésénél példásan járnak el a bardejovi, astakčíni, brekovi, sninai, levočai és néhány más város és köz­ség helyi nemzeti bizottságainak funk­cionáriusai. Bardejovban például 1963-ban már 15 új lakást juttattak a cigányszármazású lakosoknak és ti­zenkét kunyhót lebontottak a barde­jovi cigánytelepen. Sninában két év leforgása alatt húsz egészséges lakást utaltak a cigányszármazású lakosok­nak. Az idén a kelet-szlovákiai kerü­letben 279 lakást adtak, vagyis 170­nel többet, mint 1962-ben. Az ered­mények ellenére nem lehetünk elége­dettek a cigányszőrmazású lakosok lakásának biztosításával. Hol marad annak az elvnek érvényesítése, hogy az új lakások 5 százalékát cigány­származású lakosoknak kell juttatni? Elsősorban maguk e mozgalom szer­zői — a poprádi elvtársak nem telje­sítik, akik kötelezettséget vállaltak, ne tanulna valamilyen iskolában, il- hogy az új lakások 10 százalékát ci­letve ne kapcsolódna be a munka­folyamatba. A kelet-szlovákiai kerületben lénye­ges haladást értünk el a cigánytele­pek felszámolásában. Eddig hat ilyen telepet számoltunk fel. A cigánytele­pek felszámolásának nagy akadálya nem egyszer az, hogy egyes közsé­léptek gek helyi vezetői elutasító álláspont­ra helyezkednek, objektív kifogásokat EGY BIZOTTSÁGI ÜLES MARGOjÄRA Ki kapja az üzlethelyiséget? Már javában tárgyalt a bizottság, amikor a város vezetőit keresve be­nyitottam a Rozsnyói Városi Nemzeti Bizottság tanácstermébe. Megtudtam, hogy bizony nem a leg­rőzsásabb a helyzet Rozsnyón, ami a közszükségleti cikkek elárusítóhelye­it illeti. Többnyire régi, boltíves, ro­zoga helyiségekben zajlik le az üzleti élet — Sem a szövetkezeti, sem az állami szektor nem fordított elegendő gondot ős eszközt az üzlethelyiségek rendezésére, fejlesztésére, de annál többet követel a várostól... — véle­kednek a bizottság tagjai. Valóban igaz, szükség lenne itt szebb, tágasabb és korszerűbb üzlet­helyiségekre annál is inkább, mivel a dobsinai jégbarlangot, a gomba­szögi és domlcal csepkőbarlangot, a krasznahorkai mauzóleumot és várat, a betléri kastélyt a fokozódó turis­ta- és idegenforgalom keretében egyre többen fogják felkeresni. És aki már erre jár, nem kerülheti el a járás székhelyét, Rozsnyót sem. A város lakossága igényeinek kielé­gítését is szem előtt kell tartani. Ezért ülésezik a városi nemzeti bi­zottság illetékes bizottsága, hogy ha­tásköréből eredő feladatát teljesítve, az adott körülményeknek megfelelő­en, megoldást találjon a legszüksé­gesebb üzletek elhelyezésére. — Sok a kérvény, kevés a megfe­lelő helyiség... A partiáruüzleteket kell előnyben részesíteni... Olcsó cipőre, kész gyerekruhára van szük­ség ... A televízió-üzlet nem marad­hat ott, ahol jelenleg van... — Ilyen és hasonló megjegyzéseket hallha­tunk. A lehetőségek mérlegelése után megszületett a döntés. Elkészült az üzletek elhelyezésének terve. Már csak az van hátra, hogy a városi nem­zeti bizottság kiadja a végzéseket. De itt közbejött valami... A bizottság tagjai már Indulásra készen álltak, amikor benyitott Hro­nec elvtárs, a járási nemzeti bizott­ság kereskedelmi osztályának dolgo­zója. De miért jött ilyen későn? A bi­zottság határozata felől érdeklődött és úgy vettem észre, más véleményen volt. Különösen egy üzlethelyiség miatt szállt vitába. — Oda nem mehet a televíziő-üzlet. A járás elképzelése más ... igyekszik meggyőzni a bizottság tagjait. — Ti csak biztosítsátok elvtársak a helyi­ségeket, majd mi szétosztjuk az üz­leteket — folytatta. Kurclna Ferenc elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke ezt azonban már nem állta meg szó nélkül. — Hát ez meg ml akar lenni...? A k-özép-szlovákiai kerület pionír-házai között a prievidzai a legjobbak közé tartozik. Képünkön: A lányok a pionírházban sajátítják el a sütés-fő­zés tudományát. (J. Vlach felvétele) Gazdátlan tárgyak gányszármazású lakosoknak juttatják, eddig azonban csak öt lakást nyúj­tottak. Tehát sok probléma vár még meg­oldásra a kelet-szlovákiai kerületben, a cigányszármazású lakosok kulturá­lis és anyagi kérdéseinek biztosítása terén. Bohuš Nemček Két évvel ezelőtt még elárverezték őket. A bratislavai főpályaudvar „egy csücske" minden második pénteken zsibvásárrá változott. A kikiáltó hang­ja mindenüvé elhallatszott s még a beérkező vonatok robogása sem gyen­gítette hatását. — Egy fekete gyapjú férfipuló­ver ... J ó állapotban — 8.— korona i Nyolc korona először... másod­szor ... — Nyolcötven — ajánlotta valaki. — Nyolcötven először,... másod­szor ... Senki többet? ... Nyolcötven harmadszor! Tessék a pulóver a ma­gáé. Az új tulajdonos zavartan tört ma­gának utat a tömegben, hogy átvegye a megvett holmit. Milyen árverés volt ez? Az elha­röndök. A másikban kosarak, sőt de­mizsenok és egy gyermekkocsi. — A demizson üres! Különben biz­tosan jelentkeztek volna érte. Még az ünnepek előtt került ide — mondja mosolyogva. Majd félrehúz egy füg­gönyt, s bevezet a „ruhatárba". Egész sor kabát lóg itt gondosan letakar­gatva. A polcokon kalapok, sapkák százai. Másutt esernyők tarka soka­sága, majd egy csomó fényképezőgép. Amint nézem egész értékes darabok is. Van itt például egy Pentacon már­kájú készülék vadonatúj tokban. — Már több mint egy éve hever iti — mondja HoSová elvtársnő. Talán a tulajdonos nem tudja, hol keresse. — Vagy nézze ezt — s egy szép se­lyem hálózsákot rak szét. Mellette bőrimitációból rövid sportkabát. — Ezt még tavaly augusztusban hozták Egész délelőtt tárgyalunk, miért nem jöttek Idejében, hogy közösen megbe­széljük a lehetőségeket? Hatáskörünk­be tartozik a szóban forgó helyiségek elosztása és az üzletek elhelyezése vagy talán nem, Hronec elvtárs... ? — Igen, de... — A kérdezett csak ennyit válaszolhatott, mert a felhá­borodott bizottsági tagok nem enged­ték szóhoz jutni. A városi nemzeti bizottság apparátusa Is „összeszorul", épületében más szerveket ls elhelyez csak ezért, hogy a felszabadult helyi­ségekbe üzletek kerülhessenek. A bi­zottság a lehetőségek és a népérdek figyelembevételével keresi a megol­dást, döntést hoz és ezt a járás későn érkező küldöttsége „megvétózza"!? Milyen jogon teszi ezt, amikor a N szóban forgó kérdésnek rendezése a VNB szerveinek hatáskörébe tarto­zik? Később erre is választ kaptunk. Megtudtuk ugyanis, hogy Konček elv­társ, a járási kereskedelmi bizottság elnöke a döntés ellenére másoknak „igérte" az üzlethelyiségeket. Ezért küldött futárt a bizottság ülésére, de az „későn" érkezett... Talán még csak annyit, hogy a já­rási nemzeti bizottság nem dönthet a helyi választott szervek tudta nél­kül. Még Rozsnyón- seml gyot't tárgyak árverése. Azok a tár- ide. Azért tartom itt még most is — gyak kerültek itt eladásra, melyeket mert egyre remélem, hátha megkerül gondatlan gazdájuk elhagyott az ál- a gazdája! lomáson, vagy a vonatban felejtett. Sokszor egészen új, jó holmik — me­lyekért senki nem jelentkezett — kel­tek, el itt potom áron. Mert mi legyen velük? Örökké nem tarthatták őket a raktárban. Kevés volt a hely egyre ú f és új tárgyak érkeztek. Elégetni viszont mégiscsak kár lett volna. Persze nem jól festett „egy zsibvá­sár'' éppen a legforgalmasabb s leg­szembeötlőbb helyen. A vasútigazgatóságon sokáig törték a fejüket. S végre többszöri sürgetés­re megoldódott a helyzet. A holmik árverezés helyett egyszerűen a „par­ti-áru" boltokba kerültek. Ezzel azonban a gazdátlan tárgyak kérdése még nem oldódott meg. Na­ponta érkeznek Nyugat-Szlovákia vasútállomásairól az újabb és újabb csomagok. S bennük: utazótáskák,' te­le holmikkal, könyvek, fényképező­gépek, gyapjúkendők... — Mi vesz el legtöbbnyire? — kér­dezzük az elveszett „holmik birodal­mának" parancsnoknőjétől — Sidonia Hošová elvtársnőtől? Felelet helyett egy csigalépcsőn felvezet bennünket a raktárba. Polco­kon s d padlón halmokban hevernek Aztán mutat még egy puskát, egy saxofont, gitárt, két kristályvázát. Majd elém tesz egy dobpzt, mely tele van pénztárcákkal. Egy másik doboz­ból órák s aranygyűrűk kerülnek elő. — A legtöbb holmit a diákok hoz­zák ide. S azokból a pénztárcákból, melyeket ők adnak le nem hiányzik a pénz — mondja szeretettel. Látszik, nem tartozik azok közé, akik mind­untalan csak a fiatalság romlottságá­ról panaszkodnak. — Viszont sokan jönnek és keresik holmijukat. Kétség­beesve keresik — néha úgy sajnálom őket. — Hisz egy diáknak nincs be­vétele! Sajnos nem mindenki adja le a megtalált dolgot becsületesen. Hát igen! A feledékenység nem jó tulajdonság. S aki nem vigyáz a dol­gaira, az ráfizet. Néha feleslegesen ráfizet az is, aki nem néz utána az elveszett holmijának. Hátha megta­lálta valaki. Nem néz utána, vagy nem tudja, hol keresse. Tehát: ha vonaton vagy az állomáson a nyugat­szlovákiai kerületben elveszik valami­je, keresse azt a bratislavai főpálya­udvar „elveszett tárgyak nyilvántar­Kulik Gellérf. itt a holmik. Az egyik sarokban bő- tójában". Hátha valaki leadta, —111­MEGKEZDTÉfK A VASMŰ üzemi kórházának építését Az elmúlt napokban kezdték meg a Kelet-szlovákiai Vasmű üzemi kór­házának földmunkálatait. Šacához közel, 34 milliós beruházással épül a 13 emeletes, 386 férőhelyes új kór­ház. Az építkezést a Kohóépítő Vállalat végzi, s tervező csoportja biztosítja a tervek elkészítését. Ennek a fon­tos Intézménynek az építésében a le­hetőségek szerint minden olyan mun­kaformát alkalmaznak, amely gyorsít­ja az építkezés előrehaladását. Ez annál inkább szükséges, mivel a kór­házat már 1966-ban szeretnék rendel­tetésének átadni. -lk­O A zord időkben bizony az ember segítségére szo«: rul az erdők vadja. ÍJ. Vlach felvétele]

Next

/
Oldalképek
Tartalom