Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-21 / 21. szám, kedd

HIDAS ANTAL: KÉT TÖRTÉNET 7\ 7 éhány évvel ezelőtt a Szovjet bók Szövetsége kirándulásra vitt /\l bennünket a Moszkva melletti Gorklba, ahol valamikor Lenin orvosi J_ T utasításra tartózkodott. A földszinten három szobában Lenin nővérei laktak. Fent az emeleten pedig Lenin és Krupszkája foglalt el ugyancsak három szobát. Lenin a legkisebb szobát választotta ki magának. Megilletődve jártunk a házban. Mindenütt üveges szekrények. Egyik-másik szekrényben csak könyvek-könyvek, amelyeket Lenin olvasott. Aztán: üveges szekrény, benne kopott öltöny, ócska kabát, sapka és cipő. Lenin hordta őket. A gazdájuk, igaz, nem volt nagy termetű ember, de itt, ebben az üvegszekrényben szinte hihetetlenül kicsiknek látszottak ezek az elárvult holmik. Ojabb üveges szekrények, bennük Lenin-kéziratok. S egy kis irattól — amely fölött nyomtatott betűkkel ez állt: „A Népbiztosok Tanácsának elnöke" — sehogyan sem tudtam elszakadni. Elolvastam egyszer, kétszer Továbbmentem. Ojra visszatértem. Az irat mellett levő magyarázó szöveg a következőképpen hangzott: „A polgárháború Idején a lakosság — mivel nem volt tüzelőfaellát ás — rablógazdálkodással rengeteg erdőt pusztított el. 1921-ben, amikor a polgárháború már befejeződött, a Népbiztosok Tanácsa szigorú rendeletet adott ki, amely szerint csak az erdészeti hivatalok jóváhagyásával szabad erdőt irtani. 1922 telén nagy hideg volt. Ebben a kis házban, ahol a beteg Lenin lakott, szintén kevés volt a tüzelő. A hőmérő higanyszála alig futott fel a 12-14-es számig. Lenin nővére és Krupszkája szenvedtek a hidegtől. Egy szép napon a hőmérő higanya jókedvűén, fürgén elérte a tizenkilencedik Celsius-fokot. A kályhákban mindenütt nyírfa sistergett, árasztotta a meleget. Lenint először megörvendeztette a kellemes meleg, de azután elkomorodott: honnét van ennyi fa? Vizsgálatot rendelt el, s kiderült, hogy az erdész — megsajnálva Leninéket — engedély nélkül nyolc nyírfát döntetett ki a közeli erdőben. A magyarázó szöveg utáni gépírásos eredeti okmány így szólt: HATÁROZAT Ilyen és ilyen nevű erdész elvtárs megszegte az általam kiadott erdővédelmi rendeletet. Engedély nélkül kidöntetett nyolc nyírfát. Ezért háromhavi fogházbüntetéssel sújtom. V. I. Uljánov, a Népbiztosok Tanácsának elnöke." Es alatta, most már kézírásos apró betűkkel: * „Mivel a fent nevezett erdész elvtárs töredelmesen beismerte bűnét, és komoly ígéretet tett arra nézve, hogy soha többé nem fogja megismételni, a büntetés végrehajtását egy esztendei próbaidőre felfüggesztettem." Lenin Űjra elolvastam a két írást. Majd kibámultam a kertbe. Az ablak előtt fenyőfák zöldje sötétlett. Távolabb nyírfák csillogtatták ezüstzöld leveleiket. Nyár volt. Ügy tűnt innen, mintha a gyönyörű fák testén levelek helyett csillogó pikkelyek lennének, vagy mintha kis hullámocskák futnának lefelé a lombok alkotta patakon, a szüntelenül ömlő napsütésben. A következő történetet harmincnégy évvel ezelőtt mesélte el egy öreg orosz forradalmár. Lenin harmadszor is agyvérömlést kapott. Az elszenvedett merényletnek, a sok munkának meglett a romboló hatása. Lenin rengeteget dolgozott. Csak összegyűjtött müvei és egyéb könyvei, eddig megjelent jegyzetet több mint nyolcvan vaskos kötetre becsülhetők. A féloldalára megbénult Lenin most már a beszélőképességét is elvesztette. A bénulás idővel felengedett, de a beszélőképesség alapjában véve soha többé nem tért vissza. Néhány hónappal halála előtt, egy őszi napon — szigorú orvosi tilalom ellenére — Lenin magára öltötte a kabátját, aztán egy papírlapra nagy kínnal felírta: „A Kremlbe!" Megmutatta a papirost a sofőrnek, miközben szigorúan rápillantott. A sofőr mit tehetett? Elvitte Lenint gépkocsin Moszkvába. Megérkeztek. Lenin kiszállt az autóból. Az őrség megismerte. Tisztelgett. Beengedte. ö pedig lassan, szinte vonszolva magát, felment a dolgozószobájába. Leült. Majd odament az ablakhoz. Kinézett. Űjra leült az íróasztalhoz. Kezébe hajtotta a fejét. Sokáig. Aztán felkelt és visszautazott Gorkiba. Az íróasztalától búcsúzott el? Vagy Moszkvától? A szocialista birodalom népeitől? Vagy az egész világtól és népeitől? Ki tudja ezt? Es ki tudja, mire gondolt ez a már beszélni nem tudó, hihetetlen akaratú, az emberiség jó sorsáért annyira aggódó férfi? Még ötvennégy éves sem volt, amikor meghalt. A történelem talán csak századok múlva tudja majd igazán felmérni, mit vesztett az emberiség Lenin korai halálával. Á z a birodalom, amelynek létrehozásán ő fáradozott, ma már a Holdyj dal „levelez". Bolygókat készül meglátogatni, hogy Mars hadistent Xm. detronizálva, a Venus, a szeretet csillaga vegye át uralmát nemcsak ezen a csodálatos embereket adó Földünkön, de — úgy lehet — az egész világmindenségben. Lenin öröke ma is él! TÍZÉVES A BRATISLAVAI V. I. LENIN MÚZEUM LENIN AZ EMBER A zenekedvelő jelenik meg a-vásznon Jurij Mihajlo?ics Visnyevszkij szovjet rendező &ppasionata * című epizódjellegű filmjében. Visnyevszkij Lenin egy estéjét örökíti meg, amelyen zenét hallgat, slbeszélget Gorkijjal az irodalom, a művészet jelentőségéről és problémáiról. Érdekessége a filmnek, hogy „holt szereplői", a különféle bútorok és tárgyak eredetiek. Ezeket Gorkij özvegye, Jekatyerina Pavlovna Peskova bocsátotta a filme sek rendelkezésére. A történet színhelye Gorkij lakása. Jekatyerina Pavlovna alakját a filmen nem más, mint Gorkij unoká ja Darja Makszimova Peskova kelti életre. Lenin kedvelt zeneművét Beethoven Appassionata szonátájái Játszó Dobrovejn szerepében Rudolf NÉGYSZÖGLETES VÖRÖS selyemzászlókkal díszített harsonákból ércesen törnek elő a fanfár hangjai. Nem röppennek el, ott rezegnek tovább a teremben, nekiütköznek a kristálycsillár függő díszeinek, visszaverődnek Lenin gyermek- és ifjúkori képeiről és örökre befészkelődnek az ünnepélyes hangulattól csordulásig telt gyermekszívekbe. Ezt igazán nem lehet elfelejteni, itt minden szónak fokozott súlya van, és szent, sérthetetlen a fogadalom. A sötétkék-fehérbe öltözött gyermekek a pillanat komolyságát teljes egészében átélve . egyszerre mondják: — Fogadom... Minden pioníravatás megható, de különösen megható itt a bratislavai Lenin Múzeumban. Az itt elhangzott fogadalmat mintha egyenesen Lenin kezébe tették volna le... Évente többször is ilyen ünnepély színhelye a Lenin gyermekkorát szemléltető terem, pionír- vagy CSISZ-avatásokon. Legtöbbnyire a bratislavai iskolák használják ki ezt a lehetőséget, de nem egy esetben fordult elő már az is, hogy autóbussszal vidéki gyermekek érkeztek tanítóik és szüleik kíséretében. Volt vöröskatonák megtekintik a V. I. Lenin Múzeumot ,-i bratislavai Sibírska utcai kilencéves alapiskola pionírjai felvonulnak az avatáshoz Természetesen nem ez a múzeum fő hivatása. De dolgozóinak sokrétű tevékenységük mellett még arna ís van idejük, hogy ezeken az avatásokon néhány közvetlen szóval Lenin életéről megemlékezzenek. És ezzel tulajdonképpen a múzeum hivatásának teljesítését szolgálják: Lenin életének, eszméinek és az attól elválaszthatatlan munkásmozgalomnak ismertetését, népszerűsítését. E nemes küldetéssel nyitotta meg kapuit tíz évvel ezelőtt, 1954. január 20-án a bratislavai V. I. Lenin Múzeum. Az elmúlt tíz év alatt csaknem nyolcszázezer látogató tekintette meg a világ minden sarkából. A legtöbb látogató természetesen Bratislavából keresi fel a munkásmozgalom történetét szemléltető gyűjteményt, a látogatóknak mindössze egyötöde csak vidéki és külföldi. — Legtöbb a csopqrtos látogatás — mondja Emil Vojtyla elvtárs, a múzeum igazgatója. Ennek az az előnye, hogy a múzeum lektora vezeti őket végig, s meg ís magyarázza a látottak közötti összefüggéseket. Örömmel tapasztaljuk, hogy a látogatók száma évről évre felfelé ívelő irányt mutat. Ügy véljük ebben az is szerepet játszik, hogy a kiállított anyag változik, bővül. Hiszen V. I. Lenin életét és munkásságát ma is állandóan tanulmányozzák, újabb és újabb dokumentumokra bukkannak, melyeket legalább másolat formájában a múzeum is megszerez. 1959—1960-ban pedife a múzeum egész anyagát átszervezték, új szempontok alapján csoportosították. A tartalmi változtatások mellett a formai megoldásokat is igyekeztek minél ízlésesebbé tenni. — Az a benyomásunk, — szól közbe Sámuel Bakoš elvtárs, a múzeum lektorcsoportjának vezetője, — hogy a XX. kongresszus, a személyi kultusz leleplezése óta fokozódott az érdeklődés a múzeum iránt. Az emberek valahogy többet akarnak tudni a szovjet'párf "történetéről, mélyebben meg akarják ismerni a nemzetközi munkásmozgalom hagyományait. A MÚZEUMNAK ÖT ÁLLANDÖ lektora van, néha azonban ez is kevésnek bizonyul. Volt már eset, hogy egy nap alatt ezerhétszáz látogató Járt a múzeumban. Ilyen alkalmakkor külső lektorok segítségét veszik igénybe. Ma már Ivan Prechtl elvtárs, a múzeum volt igazgatója ís külső munkatársnak számít. Annak idején a múzeum berendezése körüli munkából alaposan kivette a részét. Most 82-éves, két éve nyugdíjban van, de nem ismeri a tétlenséget. A párt régi harcosa és a munkásmozgalomban szerzett évtizedes tapasztalatait szívesen osztja meg a fiatalabbakkal. Személyes élményekkel átszőtt magyarázatait szomjasan hallgatják a múzeum látogatói. Az idős elvtárs fiatalos lelkesedése és Lenin iránti rajongása magával ragad mindenkit. LENIN ESZMEI ÖRÖKSÉGE a múzeum falain túl is él, és országok népeinek ad erőt, ösztönzést a szbcializmus, a kommunizmus építéséhez, vagy a szabadság kiharcoláséhoz. Megcáfolhatatlanul bizonyítja mindezt a szocialista tábor fejlődése és a világszerte kibontakozásban levő forradalmi mozgalmak lendülete. Ez maga az élet, és ettől az élettől a múzeum sem szakadhat el. A tiszteletet ébresztő múlt és az arra épült jelen kapcsolatát a múzeum dolgozói aktuális kiállítások rendezésével domborítják kl. Csak az utóbbiakat említve az SZKP XX. kongresszusa, a CSKP XII. kongresszusa, vagy most legutóbb a Szabad Kuba című kiállítások nagyon értékesek voltak. A kiállítások és a múzeumi exponátumok elrendezésének tervét Bakoš elvtárs dolgozza kl. Aligha több harminc évesnél, de korát meghazudtoló felelősséggel irányítja a lektorok munkáját, továbbképzését. Igényes velük szemben, de a legigényesebb saját magával. Tudományos munkát végez, most történelemből készül aspirantúrára. Lenin szlovákiai tartózkodásáról írott tanulmánya brosúra formájában jelent meg. Talán egy évvel ezelőtt hangzott el először nyilvánosan az a gondolat, hogy a V. I. Lenin Múzeum az SZKP történetét tanulmányozók és a propagandisták konzultációs központja legyen. — Most készülünk fel e küldetésünkre — mondja az igazgató elvtárs, amikor terveik iránt érdeklődünk. — Hogy lektoraink felvértezve irányíthassák a konzultációkat, valamennyien beiratkoztak a főiskotó

j" ra, mind tanulnak. Ezenkívül 1965-re azffervéKzük, hogy a Löttin'"műveit tanulmányozók részére tanulószobát,., nyitunk. E célra már beszereztük'"' Vlagyimir Iljics összes műveit csehül, szlovákul, oroszul, lengyelül és németül. A gyűjteményt fokozatosan kiegészítjük Lenin más nyelveken megjelent köteteivel. Így az érdeklődőké nek helyben lehetőségük nyílik az összehasonlításra ls. — A történelmi események évfordulóira a jövőben is rendezünk aktuális-politikai kiállításokat, annál is inkább, mert a közönség igényli ezeket. Legközelebbi ilyen évforduló a Szlovák Nemzeti Felkelés 20-éves jubileuma. A felkelés jelentőségéhez méltó kiállításban kívánjuk bemutatni a szlovák nép és a nemzetközi összefogás e dicső napjait. M • « TlZ ÉV, HOGY ELSZALADT, de nem múlt el nyomtalanul. Eredmények, — gyárak lakótelepek, új városok és megváltozott emberek tanúskodnak róla. S ezt, az emberek fejlődését a múzeum is elősegítette. A tíz év elszaladt. A következő évtized küszöbén, a párt ideológiai munkájával szemben támasztott fokozott igényesség időszakában a múzeum feladatai és jelentősége lényegesen nagyobb, mint a kezdet kezdetén volt. A múzeum dolgozói azonban érettek és felkészültek e feladatokra. További munkájukhoz sok sikert kívánunk! SKALINA KATALIN Kerer világhírű szovjet zongoraművészt láthatjuk a filmben. Visnyevszkij filmje a nagy forradalmár érzelmi gazdagságát, emberi nagyságát, szellemi mélységét érzékelteti egy bensőséges, meleg este keretében. EZ A FORMA JELENLEG a tudományos ismeretek terjesztésének legelterjedtebb és legközkedveltebb formája. 1948-ban alakultak először kizárólag kulturális és művészeti vonalon, később felölelték a pedagógiát, jogot, stb. Ezeknek a népi egyetemeknek célja a lakosság általános műveltségének és kulturális színvonalának emelése. E célnak megfelelően állították össze az előadások témáit is, amelyeket azonban a helyi érdeklődésnek megfelelően módosítanak. Az előadások ingyenesek, hogy minél több ember számára legyenek hozzáférhetőek. E népi egyetemekre jellemző a hallgatók aktivitása. Például részt vesznek egy-egy előadássorozat tervezésében, ezzel szemben ingyen látogathatják a múzeumokat, kiállításokat stb. Figyelemre méltó, hogy a tanítás folyamán sokkal több szemléltetőeszközt használnak, mint nálunk. Például — akár nagy városban, akár félreeső kis faluban — az előadás témájának megfelelően kis kiállítást rendeznek és lehetővé teszik, hogy a hallgatók hozzájuthassanak az előadássorozat témáit érintő könyvekhez. A szemléltetőeszközök közé tartoznak mind a tudományos, mind a játékfilmek, vagy az előadóművészek fellépése. Arhangelszkben és másutt a pedagógiai intézet gondozásában rendezik meg a művészettörténeti népi egyetemet az orvostanhallgatók számára. Moszkvában a Népművészetek Központi Háza által rendezett művészettörténeti népi egyetemnek jelenleg 19 000 hallgatója van, akik tetszés szerint látogathatják a színművészeti, zeneművészeti, képzőművészeti, Irodalmi és táncművészeti tagozatot. A levelező tagozaton tanulók számá-, ra kidolgozott hároméves programot úgy szervezték meg, hogy minden hallgatóhoz egy konzultánst jelöltek ki, akinek a hallgató havonta egyszer írásbeli dolgozatot küld az átvett anyagról. Tanulmányaik befejezése után a népi egyetem oklevele feljogosítja a hallgatókat, hogy bárhol a Szovjetunióban műkedvelő együttesek vagy érdekkörök vezetői lehetnek. Moszkvában a Tudományok és Technika Háza műszaki népi egyetemet alapított, amelyet leginkább a mérnöki káderek utánképzéséhez lehetne hasonlítanunk. Az előadók többnyire jelentős tudósok és mérnökök. Az elméleti tanításon kívül gyakorlat útján is bevezetik a hallgatókat a korszerű technika világába. A gyakorlatokat üzemekben, laboratóriumokban, kutatóintézetekben stb. folytatják. A NÉPI EGYETEMEK iránt országszerte oly nagy az érdeklődés, hogy évente négyszerte több a jelentkező, mint amennyit felvehetnek. Viera Hulinská 1984. január 21. * ÜJ SZÖ 5