Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-11 / 11. szám, szombat

^ • S A prágai Károly híd télen (Barsi I. felvételei A küldeményt NE TESSÉK ÁTVENNI! Ä tárnoki iskola igazgatónőjének jól kezdődött az új esztendő. Már a harmadik napon csomagot jelzett a posta. A bökkenő talán ott kezdődött, hogy utánvéttel jött. Néhány korona híján 750 koronát kellett volna érte fizetnie. A tanító néni azonban ezt három okból nem tette meg: Először azért, mert nem volt odahaza, amikor a postás hozta a „fuvarlevelet", másodszor azért, mert zsákbamacskát nem akart venni, a harmadik ok pedig az volt, hogy másnap kapott egy express ajánlott levelet, amelyben hangsúlyozottan figyelmeztették, hogy íie tartson igényt a csomagra. ' A három ok közül minket csupán az utolsó érdekeli A levél ás mindaz, ami a sebtében papírra vetett sorok mögött rejlik. De hogy mi se áruljunk zsákbamacskát, máris szükségesnek tartjuk elárulni: a kérdéses csomagot a rokkantak termelőszövetkezetének bratislavai fényképészeti részlege adta postára. (Pontos címük: Služba lud. družstva invalidov, fotoreportáž, Bratislava, Szabóova č. 11). Az express-levelet szintén az említett szövetkezet dolgozója küldte. A figyelmeztetés távirati stílusban készült. A címzett azonban még ennek ellenére is világosan megértette, mire céloz a levél írója. A jóakaratú tanács így szólt: „Igen tisztelt igazgatónő. Kérem, a cég utánvéttel postára adta a fényképeket. Ne tessék a csomagot átvenni. (A képek nem készek). Ha lehet értesítem a postát, hogy ne is kézbesítsék. Az egész csak azért történt, hogy a terv teljesítve legyen, és egyesek prémiumot kaphassanak. Még egyszer kérem a csomagot nem átvenni. Elnézést kérek a zavarásért." Mi sem természetesebb annál, hogy a címzett ezek után fütyült a csomagra, miért is dobná ki a pértzét. A küldemény pedig szépen visszatért a feladóhoz. Ne higgye valaki azt, hogy a szövetkezetben ez valakinek is bosszúságot okozott volna. Szó sincs ilyesmiről, mert akik postára adták, jó előre meghatározták a csomag sorsát. Annak minden körülmények között vissza kellett térnie, mivel ők is így akarták. A csomagot utánvéttel adták fel, és jól tudták, hogy a címzett nem váltja ki. És most próbáljuk kibogozni, hogy mire volt ez jó. Talán reklámnak? Aligha! Halász János, a szövetkezet fényképésze — aki az idézett levelet írta, segített megfejteni a titkot. Az „országjáró" útjáról visszatért fényképeket ugyanis ő csinálta. Rendes szokás szerint megegyezett a tanítónővel, hogy a képeket majd megküldi, persze nem utánvéttel, mivel sem az iskolára, sem a szülőkre nem akarja ráerőszakolni a „fotográfiákat". A képek azonban még el sem készültek, amikor a szövetkezet — Halász János legnagyobb csodálkozására — postára adta, mégpedig utánvéttel. Dr. Skalný, a szövetkezet egyik vezetője azzal bíztatta, hogy nincs ok a félelemre, akár újságpapírt is küldhetnének a csomagba, mert akkor sem történne semmi, mivel nem bontják fel. Ki lenne olyan bolond, hogy látatlanba kidobna komolyabb összeget. A csomag szépen vissza ls tért. A képeknek azonban mindenáron még az óesztendőben útra kellett kelniük. Hogy miért? Azért, mert ez összefüggött a tervteljesítéssel. Meg aztán, egy kis prémium is jól jön egyes embereknek. Ha pedig postára adják az „árut", függetlenül attól, hogy mi lesz a további sorsa, ez minden körülmények között pluszt jelent a tervteljesítésben. Feltehetné most valaki a kérdést: Csupán ez a 750 korona húzta volna ki őket a sárból? Nem kérem! Hasonló csomag ment 4500 korona értékben a nagylégi igazgatótanítónak is. Utána pedig Halász János figyelmeztető levele. Természetesen mind a két csbmag szépen visszatért kiindulási helyére. És most még egy kérdést tisztázzunk. Miért bosszantotta „a tervteljesítésnek" ez a formája Halász Jánost? Miért írta meg a figyelmeztető levelet? Erre a kérdésre az ő szavaival válaszolunk: — Kérem, az én becsületem forgott kockán. Ha netán mégis átvették volna a csomagot, és meglátják a félkész munkát, ?oha nem mertem volna ezeknek a becsületes embereknek a szemébe nézni. Amikor a szövetkezetben látták, mennyire bosszant ez a dolog, azt tanácsolták, telefonáljak az illető postahivatalokba, ha lehet, még a szállítóleveleket se kézbesítsék. Megpróbáltam. Sajnos különböző technikai okok miatt nem sikerült a szándékom. Nem volt más megoldás, mint levelet írni. Most már látom, hogy rosszul tettem. Sajnálom, hogy az önök kezébe került. Azt hiszem a szövetkezetben ennek megiszom a levét... Vigasztalásul szolgál azonban Halász Jánosnak, hogy a félig kész fényképek mégsem kerültek a tárnokiak, vagy a nagylégiek kezébe, örül annak, hogy a csomagok visszakerültek. Már dolgozik is a képeken, hogy csakugyan olyan munka kerüljön a keze alól, amiért nem kell szégyekeznie. Még csak annyit. Ezek után nem csodálkoznánk azon sem, ha az említett szövetkezet, Illetve egyes dolgozói számot tartanának újítási javaslatukért valamilyen jutalomra. Mert nem kis dolog feltalálni egy olyan módszert, amely semmi körülmény között nem engedi meg, hogy csorba essék a tervteljesítésen és ami ezzel szorosan összefügg, a prémiumjuttatáson. Reméljük, a történtekhez még másoknak is lesz néhány szavuk. És a tervteljesítés hasonló „módszereiért" egy kis „prémiumot" sem sajnálnak majd azoktól, akik „leleményességük, kel" ebben a legnagyobb érdemeket szerezték. SZARKA ISTVÁN C

söprttgl Elemérrel a Lapulevél című képes hetilap szerkesztőségében ismerkedtem meg. Itt Törpéi Szilveszter főszerkesztő helyetteseként lépett fel, s nem tagadom, pártfogóm lett. Minden cikkét velem íratta meg és nagy néha, ha éppen mindenki mással haragban volt, meghívott a Tulipánba. Itt — miután felhajtott vagy féltucat „nagykonyakot" — voltak józan pillanatot is. — Tudod, öreg szivar, mondotta bizalmasan, én utálom a „Lapulevelet", meg az egész kultúrát. De a feleségem kultúrembert akar faragni belőlem. A nagybácsijának felesége pedig jóba van a lapkiadó szervezet elnökének a szeretőjével... ÉS így aztán szerkesztgetek ... Te írsz, és én kapom a nagy honoráriumokat, te, te te, te kispolgári csökevény ... és olyan őszinte barátsággal vágott hátba, hogy majd leröpültem a székről. Idővel azonban sok minden megváltozott. Elemér is egy szép napon földhöz vágta Pionír töltőtollát, otthagyta a „Lapulevél" szerkesztőségét és bekapcsolódott a termelésbe. Leutazott egy mezővároskába, ahol a helybeli közüzem víz- és gázszerelő részlegének lett a vezetője. (Csak akkor tudtam meg, hogy Elemér kitanult vízszerelő volt!) Aztán gondjaim közt el is feledkeztem Elemérről. Még bizony akkor sem jutott az eszembe, amikor riportra indultam Mákosmucsára. A vonatról leszállva, az első ember, akivel a városban találkoztam, Csöprögi Elemér volt. Szemet ugyan már rendesen keresztbe állottak, de azért rögtön rámismert. — Szia, öreg szivar, mondotta kedveskedve, és máris vonszolt a lakásukra. Hosszú évek folyamin az ember már-már elszokott a csodálkozástól, de ezúttal úgy bámultam egykori szerkesztő kollegámra, mint az a bizonyos borjú az újkapura. gunk egy kicsit a hámból! Mivel nem vagyok barátja a nyilvános jeleneteknek, elfogadtam Elemér meghívását. SajnosI Mert le ugyan nem köteleztek, de azért szégyenbe hoztak. A dolog a következőképpen történt. Csöprögi Elemér belekóstol a kultúrába — Oj családi ház, autó, televízor, mosógép és hűtőszekrény, nylon függöny, meg tabriz szőnyeg ... Csupán a falakról hiányoznak a képek, no meg nincsen WC... i Elemér, úgy látszik olvasott gondolataimban. — Az olyan mázolványok, mint amilyeneket nálad láttam, nekem nem kellene. Es büdösség sincs a lakásban I A vacsora tűrhető volt, de Elemér annál tűrhetetlenebb. Megkönnyebbülve sóhajtottam jel, amikor légypiszkos falú szállodai szobámba végre beléphettem. Két napig tartózkodtam a mezővároskában és két napon át bujkáltam Elemér elöl. Am szombaton, éppen az állomásra indultam nagy lopakodva, Elemér mégis elcsípett. — Megspórolod a vasúti jegy árát, hazaviszünk az Octávián, adta tudtomra harsányan. — Tudod, az asszony mondta —, ha már itt van ez a „téntanyaló" Ismerősöd, felruccanunk Bratislavába. Öt lekötelezzük, mi pedig kirúEgy kiváló festő retrospektív kiállítása nyílt meg azon a szombaton délután a Galériában, s mivel nem akartam a megnyitásról lekésni, megkértem vendéglátóimat, elvinnének-e a Dunapartra. Nagy készséggel tettek eleget kérésemnek. Ami azonban meglepett és egyben nyugtalanított, eljöttek velem a kiállítás megnyitására. A megnyitó beszédet és a zeneszámokat Elemér nagy torokköszörülések közepette ugyan még kibírta, de a rajzok és festmények előtt, egy jutási őrmester hangján szólalt meg. — Micsoda maszlagos nadragulyát festett ez a fickó itt össze-vissza . .. El akartam illanni! Nem lehetett. Megragadta a kabátom ujját, rámripakodott: „Tudod, neked az ilyen háromszemű, átlátszó hasú emberek tetszenek, de én tiltakoznom, igen szóban és írásban tiltakozom ... És tiltakozott is. Olyan elképzelhetetlenül borzalmas dolgokat írt be a látogatók könyvébe, hogy még a papír is elpirult. Meggyötörve tértem haza. Elemér és b. neje, hogy délutánt undorukat elűzzék, elmentek a Duna-revűbe, hogy „egy kis kultúrát szippantsanak!" S ahogyan ezt későbben hallottam, fel is szippantottak! Elemér benyakalt vagy tíz konyakot és közben jalrengetően hahotázott és tapsolt. Majd kikezdett az egyik táncosnő fiatalra kozmetikáit mamójával, és mint aki jól végezte dolgát, beleült Octáviá/ába. Hogy, hogy nem, Csöprögi barátom az autóversenyzők biztonságával vágta a kanyarokat, előzött.. . Már vagy nyolcvan kilométert megtettek, amikor az egyik falu előtt a vad iramban száguldó gépkocsi elől egy motorkerékpáros az árokban keresett és talált menedéket. Igaz, kar- és lábtöréssel. Elemér azonban tovább rohant, de nem sokáig. A fehérsávos kék kocsi utolérte. A hajtási igazolványt kérték, majd elővették a minden sofőrök rémét — a gömböcskét. Udvariasan felszólították az Octávia tulajdonosát, legyen szíves fújjon bele! — Fújjanak maguk a ... legénykedett Elemér, és úgy Istenigazában le is pocskondérozta az utak biztonságának őreit. Végül is azonban neki húzták el a nótáját. Az alkoholért, a veszedelmes hajtásért, a motorkerékpárosért és a biztonsági szervek sértegetéséért ... A tárgyaláson a kultúrát, a tlntanyaiókat szidta, akik a vesztét okozták. Elemér azóta gyalog jár. A konyakot továbbra is szereti, rám azonban kegyetlenül harigszik. — si — Ctz agy „f,eítét(iép,ezéô&" Az emberi agy, amely megteremtette a korszerű természettudományt, a magfizikát és kibernetikát, a kémiát és az asztronómiát, a földrajzot és az élettant — most maga is a tudományos kutatás tárgya lett. Minden felfedezés az ember agyának megismerésében az egészségért és az élet meghosszabbításáért folyó küzdelem győzelmének újabb és újabb záloga. Az agy kutatásával foglalkozó tudósok egyik legkimagaslóbb egyénisége SZEMJON ALEKSZANDROVICS SZARKISZOV professzor, a Szovjet Orvostudományi Akadémia tagja, aki már negyven esztendeje áll az akadémia agykutató intézetének élén. • Az agy térképe A koponya csontpáncélja alatt élő emberi agy lényegében még mindig „terra incognita", amelynek számtalan titka vár felfedezésre s amelynek megbízható „térképe" az orvostudomány nagy álmai közé tartozik. Már a középkori anatómiai atlaszokban is megtalálhatók a nagyagy féltekéi rovátkákkal, gyüremlésekkel végtelenül bonyolultan barázdált kérgének ábrái. Ennek a kéregnek felülete az embernél körülbelül 0,16—0,21 négyzetméternyi. A sokrétű lelki történések színhelye éppen a nagyagy kérge, ezért olyan fontos e kéregnek feltérképezése, azaz szakkifejezéssel élve a funkciók lokalizálása. A régmúlttól fogva mind a mai napig az orvosok két nagy kérdésre keresik a választ: hol és miképpen. Hol folynak le a nagyagy egyes funkciói és milyen módon? Ami a „hol" kérdést illeti, a tudósok két nagy táborra oszlanak. Az egyik csoport azt állítja, hogy mindenütt, mert az agy egységes egészet alkot, amelynek minden része teljesen egyenértékű. A másik csoport türelmes kutatással megkísérli körülhatárolni a különféle lelki folyamatok pontos helyét. Ma már tudjuk, hogy például a hallóközpont az agy halántéki részén, a Iátóközpont a tarkó, a tapintási központ a fejtető tájékán van. A szem és a tarkótáj agyterülete együttvéve alkotják — a legfontosabb pavlovi tételek szerint a látási analizátort. Az ember a tengerparton áll. Látja a vizet, érzi a moszatok szagát, hallja a hullámverést. Ezekből a benyomásokból egyetlen kép születik: a tenger. A kép az egész agy működése révén jött létre, azaz összes analizátorának kölcsönös kapcsolata alakította ki. Az agy térképén ma már fel vannak tüntetve a látás, a hallás, a tapintás stb. központjai. Igen ám, de hol van mondjuk a zeneszerzés, vagy a nehéz matematikai példák megoldásának központja? Tulajdonképpen sehol. Például Beethoven, Rembrandt, Einstein, Puskin gondolkodásmódja, alkotó ihlete az egész agy „csúcsteljesítményét" jelentette, s nem egy szűken körülhatárolt központ korlátozott mennyiségű idegsejtjeinek működését. Ez persze nem jelenti azt, ne igyekezzünk felderíteni, hogy az agy mely részei „felelősek" a különleges tehetségek „megnyilvánulásáért". Erre a kérdésre a feleletet valószínűleg azok a kutatások fogják megadni, amelyeknek tárgya az emberi agy fejlődéstörténetének vizsgálása. Intézetünkben munkatársaink egyik csoportja már néhány éve foglalkozik az agy általános és individuális, még a születés előtti fejlődéstörténetével. Munkájuk gyújtópontjában az ún. új kéreg kutatása áll, amely a történeti fejlődés folyamán utolsóként alakult s az emberi agy féltekéin fejlődött ki a legerősebben. Például az „új kéreg" homloki része az embernél az agykéregnek csaknem egynegyedét jelenti, míg a csimpánz agykérgének mindössze 14,5 százalékát teszi ki. Az agykéreg e területeit megtámadó betegségek többféle zavart okozhatnak, többek között a beszélőképesség elvesztését, megzavarodást stb. A nagyagy féltekéinek „új kérge" valószínűleg jelentős szerepet játszik az ember intellektuális tevékenységében. • Az agy geológiája A hat sejtrétegből álló agykéreg vastagsága mindössze néhány milliméter. A kutatók feladata, hogy feltérképezzék e rétegek mikroszkopikus felépítését. Nagyon szerény számítások szerint az emberi agy kérgében több mint 15 milliárd sejt halmozódik. E sejtek mindegyike kapcsolatban van még más, több ezernyi sejttel nyúlványaik, az ún. dendritek révén. Az elektromikroszkóp lencséje pedig megmutatja azt is, hogy a dendritekből hosszabbrövidebb szálak ágaznak el minden irányban, amelyeknek útján ugyanNegyedszózados kutató munka nagyszerű eredményei • Tizenöt milliárd sejt • A magasabbrendűségről szóló fajelmélet hamis • Kibernetikai laboratórium csak kapcsolatok jöhetnek létre a sejtek, illetve nyúlványaik között. Ebből következik tehát, hogy egyetlen egy sejtnek több mint 3—4 ezer féle összeköttetése lehet más sejtekkel. A tudósok, miután az agykéreg geológiai keresztmetszete után feljegyezték az agy architektoniku^ .térképét, az agykérget területekre, mezőkre és mellékmezőkre osztották, amelyeket megszámoztak. Míg külföldön az agy architektonikus atlaszait egy, legfeljebb két agy tanulmányozása alapján állították össze, úgy intézetünk dolgozói 50 különböző ember agyát vizsgálták meg. E negyedszázados munkának eredményei felmérhetetlen becsű adatokkal gazdagították az orvostudományt. Az intézet dolgozói háromféle agytérképet állítottak össze, mert a kutatások folyamán bebizonyosodott, hogy úgy, amint nincs két egymáshoz tökéletesen hasonló ember, úgy az agy felépítése is egyénenként teljesen eltérő. Ennek a felismerésnek óriási társadalmi jelentősége pedig újabb döntő csapást mért a magasabbrendű, alacsonyábbrendű stb. nemzetekről, népekről szóló fajelméletekre, mert az évekig tartó vizsgálatok során kiderült, hogy mindaz, amit eddig faji jellegnek tartottunk, a bolygónkon élő bármely faj tagjainál meglelhető. A sza m u mező Ezekkel a szavakkal kezdődnek az Intézet különféle laboratóriumaiban folyó kísérletek jegyzőkönyvei. A neurofiziológiai, a morfológiai, a hisztochemikai, a psychofarmakológiai, s az idegrendszer beteges elváltozásainak laboratóriumai mellet ma már ott találjuk a kibernetikai laboratóriumot is. A tudósok ezekben a szentélyekben részleteire bontják az emberi agyat, a természet e csodálatos művét, amely — normális körülmények között — 100 százalékos pontossággal működik! S amelyben a materialista tudósok nem találták meg a halhatatlan lélek, az emberben lakozó isteni szellem tartályát! tlpsif s« • ísí'í WíísMstí; WMimiM nÉM A kísérleti kutya agyába vékony fémelektródákat vezettek. Az agy négy területéről papírtekercsre rögzítik az élettani tevékenység folytán keletkezett „áramot". A kutya meglátja az eledelt: a grafikon nagy kilengéseket mutat, amely evés közben lassan kiegyenlítődik. A kutya alszik: a grafikon vékony görbét ábrázol, kisebb kilengésekkel. Ül SZÖ 6 * 1964. január 11.