Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-10 / 10. szám, péntek

Olvasóinké, levelezőinké a 'ss'ssssssssssss/ssssssssssssssssrsssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssrssssssssssrsssj OTTHONT KAPOTT A KULTÚRA ' Libádon A múlt év november utolsó napján a 700 lakosú Libád községben ünneplőbe öltözötten várta a falu aprajanagyja az új szövetkezeti klub megnyitását. Komoly társadalmi munka és a szövetkezet számottevő anyagi támogatása folytán született a falu kulturális életében határkövet jelentő esemény. Mert tulajdonképpen nem egy beruházási tervbe iktatott akció befejezéséről van itt sző, hanem arról, hogy a szövetkezet az eddig gyűlésezésre használt helyiséget átalakította kultúrházzá. Most, a pár esztendővel korábban felépített alapfokú Iskola modern épületével szemben korszerű kultúrház hirdeti, hogy a falu minden lakosának tovább kell képeznie magát. Korra való tekintet nélkül. Ez a mai kor követelménye. De ne kalandozzunk el messze e nap örvendetes eseményétől. Szóljunk arról, hogy a szövetkezet új ügykörének gondjával Bittér Mihályt bízták meg. 0 pedig szűkebb „vezérkarával" egyetemben már azon gondolkodik, hogyan használja kl a kultúrházat a lehető legjobban. Televízió, könyvtár, sakk, politikai és ismeretterjesztő előadások, moziműsor, „ki mit tud" rendezvények, színjátszás és a szövetkezeti dolgozók iskolája — és még kl tudja az új szocialista embert formáló akciók milyen formái nem kaptak eddig teret a falu mostoha kulturális lehetőségei közepette. Hogy a szövetkezeti klub működése már kezdettől fogva helyes irányban haladjon, a vezetőség nem restel átruccanni tanácskérés, tapasztalatcsere végett a szomszédos szőgyéni szövetkezetbe, ahol a szövetkezeti klub mér régebben nagyszerű eredményekkel kezdte meg munkáját. Gábris József Guszonán Guszona a rimaszombati járás kisebb községei közé tartozik. Az új élet azonban már itt ls szilárd gyökeret vert. Számos új ház, mintegy 30 televíziós antenna s hét személygépkocsi ís kellőképpen bizonyítja ezt. Nemrég újabb létesítménnyel gyarapodott a község. Sor került a sok fáradsággal felépített művelődési otthon átadására. Hogy ezt mennyire várta a falu fiatalsága, arról Dalamária Sándor, a HNB titkárának szavai tanúskodnak legjobban: — A falu, az elmúlt év novemberéig, nagyon szerény kulturális életet élt... De nem azért — tette hozzá —, mintha a guszonaiak ellenségei lettek volna a szépnek, jónak, hasznosnak. Ilyesmiről szó sincs. Nagyon is kellett már a kultúrház. A művelődési otthon szép, korszerű épület. A belső kivitelezését tekintve a legkényesebb igényeket is kielégíti. Nagytermének hangulatos festése, neonvilágítása és bársony függönnyel ellátott színpada megkapó. Ebben a teremben a jövőben filmelőadásokat is tartanak. A kultúra új otthonában klub- és olvasóteremmel ellátott könyvtár is van. A következő feladat a kultúrház előtti térség beparkosítása lesz. Csaba Zoltán AZ ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK A brigádvezető Lapunk december 17-1 számában a Szóvá tesszük rovatunkban „Fűhözfához" cím alatt közöltük Lukács László tanító panaszlevelét, melyben elmondja, hogy a múlt év novemberében levéllel fordult a Lévai Járási Nemzeti Bizottság tanügyi osztályához, hogy igazolják tanítói szolgálati idejét 1950. szeptember 1-től 1956. augusztus 30-ig. Lukács elvtárs kérelmét a szóban forgó osztály elutasította, mivel az 1961. év előtti iratok Ipolyságon vannak. Ezért azt tanácsolta neki, hogy forduljon kérésével az Ipolysági HNB irattárához. Lukács elvtárs, illetve nevében a felesége fel is kereste az irattárat, de eredménytelenül. Az igazolást nem kapta meg. Ellenben azt mondták neki, hogy az iratot „csakSzorgos emberek A Stúrovói Alla tói Gazdaság berki részlegében a ba romfitelep dolgozói már évek óta nem értek el olyan szép eredményt, mint tavaly. Jung Mihály öttagú szocialista munkabrigádja, mely hétezer tyúkot gondoz, december 13-án teljesítette a tojáseladási tervét. Az év végéig ezt 50 ezerrel toldották meg. A példás kollektíva húseladási tervét is teljesítette. A brigád tagjai a tavalyi sikeren felbuzdulva felajánlották, hogy idén még szebb eredményeket érnek el. Már számos olyan intézkedést léptettek életbe, melyek lehetővé teszik adott szavuk valóra váltását. Nagy József Példás brigádok Szép munkasíkereket ért el az elmúlt években a dunaszerdahelyi Járási Epítővállalat. így volt ez tavaly ls. Mindezt a szocialista munkaversenynek, de főleg a brigádmozgalomnak köszönheti az üzem. A vállalat munkahelyein jelenleg 36 brigád dolgozik, s közülük 10 a CSKP XII. kongresszusának brigádja címét is magáénak mondhatja. Az üzem legjobb kollektívái között a Cserép Kálmán vezette villanyszerelő csoportot emlegetik. És nem ls alaptalanul, hisz tagjai 1961. január 1től napjainkig 962 000 korona értékű többletmunkát végeztek el, arról nem is beszélve, hogy több mint 600 000 koronával csökkentették az önköltséget. A feladataikat példásan teljesítő brigá dok közül meg kell még említeni a Zakál Géza, Nagy János, Vfgh Lászlő, tukovics László, Hamar József és Mücska József vezette munkacsoportokat, melyeknek — a Cserép-brigád mellett ugyancsak nagy részük van a vállalat sikereiben. VI. BalažlS is" Léván kaphatja meg. Gyerünk tehát Lévára, majd ismét Ipolyságra ... így ment ez másfél hónapig, de eredménytelenül. Bíráló cikkünkre 1963. december 22-én válaszolt a Lévai Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi osztálya. íme a levél: „Lukács László kérésének azért nem tehettünk azonnal eleget, mert az Ipolysági járás megszűnésével a „holt" iratokat nem adták át a lévai JNB iskolaügyi osztályának, hanem a fennálló rendeletek értelmében az ipolyságí HNB irattárában maradtak. Osztályunk eljárása tehát helyes volt, amikor Lukács Lászlót az ipolysági irattárba utalta. Helytelenül járt el azonban az irattár vezetője, aki megtagadta az igazolás kiadását és hozzánk utasította a felet... Befejezésül megjegyezzük, hogy az értelmetlen lótás-futás után már megkapta Lukács László a kért igazolást. Ezt a járási tanfelügyelő állította ki, aki jól ismeri a volt ipolysági járás viszonyait és azt is, hogy Lukács László 1950. szeptember 1-től 1956. augusztus 30-ig valóban tanított. -kjJól dolgoznak A Bajcsi Állami Gazdaságban 247 fiatal dolgozik, akik a múlt évben 3420 köbméter komposztot készítettek a gazdaság részére. Ebben a munkában legtevékenyebb a bajcsi részlegen dolgozó ifjúság volt. Gazdaságunk ifjúsága egyébként 3065 órát dolgozott le különböző brigádokon. Az aratásban 12 fiatal kombájnosunk vett részt. A versenyben a legjobb eredményt Borsányi Miklós érte el. A növénytermesztésben nagy munkát fejtettek ki az ifjúsági kollektívák az anyalai, bajcsi és farkasdl részlegeken, akik jó teljesítményt értek el a dohány, cukorrépa és kukorica termesztésében. Az állattenyésztésben összesen 31 fiatal dolgozik. Ebből 12 leány a bajcsi tyúkfarmon. Ezek odaadó munkájukkal minden évben kiváló eredményeket érnek el. Tojáseladási tervüket tavaly például 124 százalékra teljesítették. Horváth Imre, Bajcs Nem szégyen a tanulás A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság a múltban már számos esetben foglalkozott a nemzeti bizottságok dolgozóinak szakképzettségével. Ez érthető, ugyanis az irányítás nagy szaktudást követel meg. Ez vezette a kerületi nemzeti bizottságot arra, hogy a szakképzettség növelésére távlati tervet dolgozott ki, melynek teljesítését félévenként ellenőrzi. A kerületi nemzeti bizottság dolgozói közül jelenleg hatvanketten tanulnak különböző iskolákon. A járási nemzeti bizottságok dolgozói közül százhetven, míg a helyi nemzeti bizottságok részéről százhatvanegy elvtárs tanul. Ezenkívül számos HNB-titkár gyarapítja tudását a kerületi pártiskolában, melynek kéthónapos előadássorozatán tavaly kétszázhatvanöt titkár vett részt, s ahol jelenleg nyolcvanötén tanulnak. B. Nemöek, Košice A füleki traktorállomás sídi részlegén az előre kidolgozott terv szerint folyik a gépek javítása Dohonyi Pál főjavító vezetésével. Kuzma János, Kovács Gyula, valamint Karkusz Ferenc és Tőre Géza traktorosok az utolsó simításokat végzik a második kerekes traktoron — bár ezeknek csak február végére kellett volna elkészülniük. (Agócs Vilmos felvétele) A HÚR IS ELSZAKAD •k A losonci járásban a Csemadok 56. helyi szervezete a múlt év decemberében — Hidegvég községben alakult meg. A szervezetnek 36 tagja van. További helyi szervezetek megalakításával a Csemadok járási vezetősége Ipolynagyfalun, Ipolynyitrán és Kelenyénen számol. Sólyom László, Losonc László Tibor, szemeti lakos kopogtatott be minap szerkesztőségünkbe. Amikor megkédeztem, mi járatban van, így válaszolt: — Már a negyedik napot töltöm el utazgatással, hogy amiért megdolgoztunk, Illetve meggyalogoltunk, végre megkaphassuk. Egy kicsit furcsa volt a válasz. De szóból ért az ember. Már a harmadik vagy a negyedik mondatnál kiderült, hogy a fiatalember nem csupán saját érdekében utazgat, tölti a napokat. Hét társa és saját sérelmére keres orvosságot. Valamennyien az erdőgazdasági üzem dolgozói: favágók. A nyár derekán kezdődött a furcsa eset. Felsőbb utasításra abbahagyták a favágást. Mivel az erdészlakokat villamosították, a villanyszerelők mellé osztották be őket. Először négy napot, majd három hetet dolgoztak új munkabeosztásukban. Nem ls lett volna semmi baj, ha ... És itt kezdődik a bökkenő. Dolgoztak, de egyszerűen nem kaptak fizetést. Előbbi munkahelyükön — amikor bérüket követelték — azt a választ kapták: nem az ő hatáskörükben dolgoztak. Fizessen az Erdőépítkezési Vállalat (Stavebné lesné závody), hisz nekik dolgoztak. Természetesen, ez így lett volna rendjén. Sajnos, több mint két hónapig kellett várniuk a becsületesen megdolgozott bérükre. Ezzel azonban az ügy még nem volt elintézve, mivel ők már megszokták, hogy nemcsak a munkáért, de a napi 14—16 kilométer gyaloglásért is, az ide vonatkozó törvények értelmében kapnak bizonyos ellenértéket. Előbbi munkahelyükön egy-egy legyalogolt kilométerért 60 fillért kaptak. A vállalat vezetősége új munkahelyükön elismerte, hogy jogos a követelésük. Biztatást ugyan kaptak jócskán, de pénzt, azt nem. Már vagy háromszor megígérték: „Menjen csak haza, pár nap múlva a pénz is megérkezik". Az ígéret azonban továbbra is csak ígéret maradt. László Tibor most már szabadságot vett kl, nehogy szemére vethessék a mulasztást. Sajnos, az utánjárás negyedik napja sem eredményezett egyebet a puszta ígéretnél. Ezért is jött panaszt tenni szerkesztőségünkbe, mert ahogyan mondta* az eset már az idegeire megy, no meg az utazgatás költséggel is jár. Hogy ne szaporítsuk fölöslegesen a szót, mondjuk ki kereken: méltatlan dolog, amit az említett üzem vezetői csinálnak László Tiborékkal. Jól tudják, hogy követelésük jogos. Es ha egyszer így van, miért járatják már közel fél esztendeje velük a bolondját? Nem gondolják, hogyha túlfeszítik a húrt, — az el is szakadhat? Reméljük, az Erdőépítkezési Vállalat vezetői vesznek annyi fáradságot, hogy a kérdésre megadják a feleletet. Szarka István Jobb szolgáltatásokat kap a falu A falusi dolgozók munkáját eddig nagymértékben hátráltatta a szolgáltatások alacsony színvonala. Hogy a jövőben a falusi iszonyok ls bekapcsolódhassanak az EFSZ-ek termelőmunkájába, az úgynevezett központi íalvak már a közeljövőben a városokhoz hasonló szolgáltatáshálózatot kapnak. Hanušovcén, Výčapy Opatovcén, Rozhanovcén és a nyugatszlovákiai kerület többi nagyobb falujában már meg is kezdték a szolgáltatások házának építését, Illetve a régebben meglevő megfelelő épületek átalakítását. 1964-ben Szlovákiában összesen 200 ilyen központot létesítenek. Michal Frýd Akit mostoha sorsa alapos visszértágulással vert meg, az bizonyára tudja, mily nagy jótevőjét kell dicsérnie a gumiharisnya feltalálójának személyében. Roppant egyszerű, és mégis nagyszerű használati tárgy a gumiharisnya. A néha már félig-meddig nyomorék embernek is lehetővé teszi, hogy célszerűen használhassa alsó végtagjait. Ez pedig vitán felül nagyon fontos. Az ember két lába ugyanis nemcsak természetadta „közlekedési" eszköze, hanem sok esetben mellőzhetetlen „munkaeszköze" is. Gondoljunk csak a sokféle álló és járkáló foglalkozású polgártársainkra... Már most mit tesz az, akinek' gumiharisnyára van szüksége. Elmegy a Szlovákia 270 000 lakosú metropolisában egészségügyi cikkeket árusító egyetlen boltba. Ott potom áron — csupán 20 koronáért — megveheti a megfelelő nagyságú (Igaz ugyan, hogy csak egyféle kivitelezésű) gumiharisnyát. Ez a legegyszerűbb. Igen ám, de ezt rendszerint csak a gyors elhatározású, az egyéni megoldásokra hajlamos emberek teszik. És itt a bökkenő! Miért? Azért, mert az emberek többsége fegyelmezetten „respektálja" a hivatalos rendelkezéseket, előírásokat, még akkor is, ha nem látja értelmüket. Márpedig sok az olyan előírás, amely Inkább kínos, megmagyarázhatatlan, s éppen ezért fölösleges zaklatás. És ebben az egészségügy sem kivétel... Elhasználódott a gumih'arisnya, tehát új kell. Gyerünk az illetékes körzeti orvoshoz. Sok a beteg, kevés az orvos. Várnunk kell. Kevés a szék, sok a beteg. Állnunk kell. Jó ez a beteg lábnak? Nem jól Lassan cammog az idő, félóra, majd még egy. Olvasni? A váróteremben nincsenek újságok, folyóiratok. Gyér a világítás is. Végre sorra kerülünk. Az orvos kiállítja a cédulát: utasítás az ortopéd szakorvoshoz. Hol rendel? A betegsegélyzőben. Gyerünk. A szakorvos ajtaján figyelmeztetés: csak berendelőlappal fogad. Gyerünk az ezt kiállító osztály ablakához. Sorakozás. Időveszteség. Végre kérhetjük a berendelőlapot. Megtudjuk, hogy csak 10 nap múlva kerülhetünk sorra. Sok a beteg, kevés a szakorvos. Kivárjuk a megjelölt napot ... Az elnyűtt gumiharisnya állandóan figyelmeztet, mert a láb nem veMent szi tudomásul a hivatali betűrágók „fakó gebéjének" lassú cammogását.. és fájl Végre itt a várva várt nap. A szakorvos ajtaja előtt Ismét várnunk kell. Hiába áll a cédulán, hogy mondjuk: 10 óra 20 perc. Aki a cédulát kiállítja, ragaszkodik a szakorvos számára megállapított időnormához, ö ragaszkodik, de a szakorvos, bárhogyan ls iparkodjon, ezt sehogyan sem teheti. Mert ugyebár előfordulhat, hogy valakit a megszabott perceknél tovább kell vizsgálnia. Esetleg telefonálnak neki, vagy feltartóztatják valamilyen ügyintézéssel stb. Egyszóval megint várnunk kell. Sok a beteg, kevés a szék, vagy rövid a pad. Állnunk kell. Jó ez a beteg lábnak? Nem jő! Végül bejutunk, és megmutathatjuk a nem szakorvosi szemmel is látható visszereket. Megkapjuk az engedélyt a gumiharisnyára. Most még gyerünk egy további irodába. Ott rányomják az engedélyező cédulára az engedélyező bélyegzőt is. Végre elmehetünk abba a bizonyos egyetlen boltba. A többit már tudjuk, csak ők nem tudják, akiknek ezt tudniuk kellene. Azt, hogy elegendő lenne a körzeti orvos és a bolt. Vagy nem hisznek az első orvosnak? Miért? Hiszen ha orvos, azonnal megállapíthatja, kell-e a gumiharisnya. Nem is beszélve arról, hogy amikor orvossá avatták, fogadalmat tett. Esküvel azonos, kötelező fogadalmat ... Rövid összetett sző — gumiharisnya. Amíg a visszeres lábszárra húzhatjuk, lótunk-futunk, lődörgünk, álldogálunk, kilincselünk, engedélyeztetünk, láttamoztatunk ... Jó ez a beteg lábnak, az idegeknek, a munkaidő hasznos, célszerű kihasználását szorgalmazó üzemvezetőknek, mestereknek, irodafőnököknek? jó ez a roskatag aggoknak, vagy a család miatt türelmetlenkedő gazdasszonyoknak? Jó ez a szabad idejüket (ez ritka eset, mert az egészségügyiek általában a másutt is szokásos munkaidőben dolgoznak) pihenéssel, szórakozással, művelődéssel és sok-sok g^ätäe mással tölteni akaró embereknek? Méltó ez társadalmunkhoz, a szocialista egészségügyhöz? Nem jó és nem méltó! Akkor kinek, vagy minek jó mindez? Mi egyszerű és sajnos még visszértágulással is bajlódó „alanyok" nem értjük, nem tudjuk, nem lájtuk, kinek, vagy minek jó ez a fölösleges hercehurca... Mit tanácsoljunk tehát? Talán azt, hogy akinek kell, rövid úton vegye meg azt a potom áron kapható gumiharisnyát? Nem, ezt nem tanácsolhatjuk senkinek, aki fizeti — és gyakran évtizedeken át fizeti — a társadalombiztosítási illetékeket. Jár neki a gumiharisnya — csakhogy sokkal kevésbé körülményesen, minden idegőrlő türelempróba nélkül kell hozzájutnia. A türelempróba azonban, sajnos, nem ér véget az eddig elmondottakkal sem. Folytatása van, akár egy kalandregénynek. Egyszerűen azért, mert nincs gumiharisnya! Már hónapok óta. A szaküzletben érdeklődő legfeljebb egy időpontot „kaphat", amikor ismét eljöhet... érdeklődni! Például Strapač Vavrinec, bratislavai lakos már múlt év júniusa óta havonta legalább egyszer jár oda, de mindig csak újabb időpontért. A szaküzlet személyzete sem irigylésre méltó. Naponta többször jut kínos, feszélyezett helyzetbe, Ugyanis nem adhat elfogadható magyarázatot, miért „hiánycikk" a gumiharisnya és egyebek között a gurnitermofor is. Mert az utóbbi ugyancsak több hónapja nem kapható az egész városban, pedig — még kimondani is siralmas — a bratislavai Matadorüzemben gyártjákl Így hát mint valami csalóka délibábot hajhásszák az emberek ezeket az egészségügyi „hiánycikkeket" ... a szaküzletbeliek pedig a „füstbe ment" prémiumokat... Bolhából elefánt? Dehogy! Csak tapintatos figyelmeztetés, hogy a túl sok bolhacsípéstől fene eszi még a birkatürelmű embert is! De talán mégis akad gyorsan ölő „rovarirtőszer" nem tiikäi a fölösleges előírásokat gyártó, hanem az azokat hatálytalanító Illetékesek íróasztalfiókjában? Megtalálják? Reméljük! -el'l, dl SZÖ 4 * 1S6

4- január 10.