Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-10 / 10. szám, péntek

Érdekes és nagy sikerrel biztató kor Gorlov, a sofőr a tanító fiát, Jurfrancia filmvígjáték Jön mozijainkba: kát anyja kérésére a városba viszi. Az ördög és a tízparancsolat, Julién A film különben igénytelen történet, D uvi vier, a neves rendező alkotá- nem számítható a nagy alkotások kosa. A hat novellából álló filmmel rész- . zé, de lirizmusával elbájoló, letesen legközelebb foglalkozunk. Jól sikerült, lélektani felépítésű lzNagy közönségsíkere volt Alexán- galmas történet Nikola Tanhoder Mackendrick angol rende- f e r Jugoszláv rendező alkotása, a ző detektívfilmjének — Az öt rabló és az idős hölgy —, mely az ünnepek i_i o alatt és után is kellemes szórakozást nyújtott a nézőknek, bár hiányzik be- Ez egy autóbusz rendszáma. A nagy lőle a komoly tartalom, s az olyan távolságon közlekedő társasgépkocsit zsánerű filmek közé tartozik, mint szerencsétlenség éri. A nézők figyeannak idején az Aranytornyok voltak. MI KETTEN FÉRFIAK lemmel kísérhetik az autóbusz utasait az indulástól a balesetig, megismerhetik egyéni arcukat, problémáikat. Így aztán érthetőbb reagálásuk a szeLebilincselő szovjet film bemutatója rencsétlenség bekövetkezésekor, majd kezdődik a bratislavai Slovan moziban, utána. J u r i j L i s z e n k o, a poétikus mű- Tanhofer filmje a rutinosan alkoveiről neves szovjet rendező egyszerű tot

t> a

z átlagon túlemelkedő jugoszés igénytelen filmmese keretében azt láv filmek közé tartozik. Tud feszültmutatja meg, hogyan tud egy ártatlan és őszinte gyermeki lélek, egy romlatlan emberpalánta jó útra téríteni egy nyers, züllésre hajlamos férfit. A lírai meseszövés a Messzi utcára (Szerjózsa) emlékeztet. A különbség talán csak az, hogy abban a gyermek fedezi fel a felnőttek világát, kezd táséget teremteni, leköti a nézők figyelmét, s mindig belevisz olyan epizódokat, hogy a néző ne érezzen egyhangúságot. ARC AZ ABLAKBAN Peter Solan szlovák rendező új filmjével vitathatatlanul sikert arajékozódni az életben, Liszenko filmjé- tott. Igaz, hogy a film mondanivalóját ben viszont a gyermek a felnőttel fe- igazán csak az igényesebb nézők érdezteti fel a világot, az ő gyermeki tik meg, mert a társadalom életjelenéletszemlélete tár fel egy más vilá- ségeivel kapcsolatban annyi komoly got, mely megragadja a zord lelkületű gondolatot érint, hogy ez komolyabb férfit. A cselekmények egy teherautó elmélyülést igényel. Solan három novezetőfülkéjében játszódnak le, ami- vellát foglalt össze közös cím alatt: Az ügyész, A védő és A bíró. Mind a három történetre jellemző, hogy a film alkotói kipellengérezik azokat az egészségtelen jelenségeket, amelyek néhol és néha lidércnyomásként nehezednek a közösségi életre: a közönyt, a beskatulyázottságot, a képmutatást, a dogmatikus kategorizálást, a merev életszemléletet. Solan nem mondat ítéleteket hőseivel, a következtetést a nézőknek kell kiérezniük és kimondániuk. A második novella — társadalmi kihatását tekintve a legerősebb, a harmadikat a lélektani analízis teszi érdekessé. Az első mintha gyengébben sikerült volna, talán azért Is, mert a konfliktusnak kissé olyan íze van, mintha nemzedékek viszálykodásáról lenne szó, pedig a konfliktus lényege ennél sokkal több. összegezve: Peter Solan a rendező és Tibor Vichta, a forgatókönyvíró a szlovák filmgyártás mai színvonalától megkívánt filmet alkotott. L. L. És mégis megtörtént a 9

9e§oda A Három férfi egy házban című TV-filmsorozat ismert alakjai. — Asztmája van? Az is valami?! — mondogatják lekicsinylően a be nem avatottak. Illetve azok a szerencsések, akik saját maguk még nem tapasztalták ennek az alattomos betegségnek „áldásait". Eleinte csakugyan nem okoz különösebb zavart az asthma bronchiale. Fokozatosan azonban tudatára ébred a beteg, hogy lélegzete rövidül, hamar elfárad, kifullad a legcsekélyebb testi megerőltetés, vagy túlságos jóllakás után. Nem velejárója, de rendszerint egyre fokozódó köhögéssel párosul a betegség, ami lényegesen megerőlteti a tüdőt, a szívet és egyéb szerveket. A köhögés idővel valóságos „ugatássá" fajul, a páciens rekedtté köhögi magát, beleizzad, a végletekig kimerül, fuldoklik, sőt eszméletét veszti és néha összeesik. Mindezek a tünetek általában évekig, hosszú keserves évekig tartanak. Azután elkövetkezik az a nap ls, amikor a beteg képtelen már ágyban aludni. Amint vízszintes helyzetben fekszik, fullasztó köhögési roham kínozza és kénytelen felülni, hogy némileg könnyítsen szenvedésén. Agyát akár el ls adhatja, mert azontúl az asztalra borulva, a legjobb esetben magas támlájú karosszékben ülve kényszerül éjszakáit tölteni. A nálunk használatos gyógyszerek közül Yastyl-t', Felsol-t, Ipecarin-t, Antastman-t stb. szednek, illetve megkétszereznek az asztmás betegek, amíg azok is elvesztik hatékonyságukat. Ideig-óráig antibiotkumok inhalálása (belélegzése) ls jó szolgálatot tehet. Klinikai kezelés során Calciumot, Celaskont, Strophantint és Syntophyllint szoktak befecskendezni. Levegőváltozást, fürdőkezelést is előírnak, de kimondottan, radikális gyógyszer az asthma bronchiale gyökeres kikezelésére eddig nem létezett. Minden asztmabeteg fölött ott lebeg Damoklesz kardja a kórházi oxigénpalack alakjában, amellyel előbb-utóbb meg kell ismerkednie, ha már belekékül a fuldoklásba. És rendszerint ez szokott az utolsó állomás lenni a végállomás előtt, amíg amíg Koméi Nakayama japán sebész világraszóló találmányával ámulatba ejtette a világot. Nakayama egy jelentéktelennek tűnő operatív beavatkozással megszabadította asztmás betegeit az alattomos kórtól. Overholt amerikai sebész is felfigyelt japán szaktársa sikerére, utasításai alapján százötven betegén elvégezte ugyanazt a műtétet, majd közzétette tapasztalatait az orvostudomány haladásának érdekében. Mint máskor is, a České Budéjovice-I kórház főorvosa, dr. Bäumelt bel- és külföldi orvosi szakirodalomban lapozgatott, amikor felfigyelt egy különös közleményre: Glomektőmia — asthma bronchiale esetében Felugrott, és máris rohant vele dr. Antonín Kostelecký docens sebészhez. Az elmélettől azonban fáradságos út vezetett a gyakorlati megvalósításig. Hiszen eddig ismeretlen „terepen", új módszerrel kellett munkához látni, a műtét gyakorlati kivitelezését nem volt kitől megtanulni, ellesni. A sebészt azonban már nem lehetett letérítenl útjáról. Belemélyedt a számára ismeretlen műtét tanulmányozásába, megtanácskozta a teendőket sebészkollégáival éppúgy, mint a bel- és tüdőgyógyászokkal, valamint a helyreállító chirurgia orvosaival. Dr. Kostelecký docens kitartásának és vasakaratának köszönhető, hogy aránylag rövid idő alatt a kerületi kórház orvosi kara hozzálátott a gondosan előkészített első operációhoz. Először az ún. „reménytelen eseteket" vették elő. Az eredmények lenyűgözőek voltak. Dr. Kostelecký és munkatársai 70 százalékban jelesre vizsgáztak, vagyis a műtétek hasonló százalékarányban sikerültek, mint Nakayama és Overholt operációi, sőt kedvezőbb számban, mint a bécsi és bajorországi orvosok által kimutatott eredmények, akik jóformán ugyanakkor kezdtek e téren munkálkodni. Hogy miben rejlik tulajdonképpen a glomektőmia lényege? — Az orvostudománynak eddig nem sikerült megállapítania — jelentette ki dr. Antonín Kostelecký docens — mi okozza az asztmát. Tudjuk, hogy az a — mondjuk — testecske, amelyet a műtét során eltávolítunk a nyaknak rendszerint jobb oldalából, bizonyos szabályozója a vérben levő oxigénnek és szénsavnak... A glomektómia azonban nem univerzális gyógymód, hanem tulajdonképpen tüneti gyógykezelés, amellyel csak azokat a tüneteket gyógyítjuk, amelyek a betegséget előidézték... Ezek szerint — bármilyen forradalmi jelentőségű az új gyógymód — nem alkalmazható valamennyi asztmás beteg gyógyítására, mivel minden páciensnél más-más okokban kell keresni a betegség keletkezését. Ezért tüzetes vizsgálatnak vetik alá a beteget, mondhatnánk valamennyi szakorvos együttműködésével, mielőtt a műtét silkerének valószínűségét megállapítják. — Maga a sebészeti beavatkozás nem tart tovább 20—25 percnél — fűzte hozzá dr. Kostelecký. — A legfontosabb azonban a páciens lelkiismeretes megvizsgálása, a műtét tndlkáltsága (javasolása) és az utókezelés. Eddig négy esetben fordult elö, hogy a páciens nyakának bal oldalát kellett felnyitni a szokott jobb oldal helyett. A České Budéjovice-i kórházban olyan pácienst is kigyógyítottak az új műtéttel, akit csak napi hatszor! befecskendezéssel lehetett már életben tartani. A lelkiismeretes kivizsgálás viszont húsz napig is eltart, mielőtt a műtőbe kerül a beteg. Akik olt átestek ez operáción, azt állítják, hogy még annyira sem fájdalmas, mint a foghúzás. A műtét akkor sem káros az emberi szervezetre, ha nem hozza meg a kívánt eredményt Azok a betegek pedig, akiknél sikerrel járt a beavatkozás, évekig tartó gyötrődésük után nagyon jól érzik magukat. November 8-án a csehszlovák orvosok szövetségének sebészeti csoportja vitaestet rendezett a glomektómiáról. A České Budéjovlce-i kerületi kórház sebészeti osztályán egymásnak adták a kilincset az orvosok. Kitűnt, hogy egyidejűleg a tíineci és kollnl sebészek Is megkezdték az új műtét gyakorlati alkalmazását, jóllehet dr. Kostelecký kollektívája már gazdag tapasztalatokkal rendelkezik e téren. Ha elgondoljuk, hány ezer dolgozónkat kínoz és von el évenként ez az alattomos kór az építő munkától, könnyen felbecsülhetjük az asztmagyógyítás új módszerének jelentőségét, hogy a betegek gyötrődéséről ne ls szóljunk. Kívánatos volna, hogy mielőbb és minél több kerületi és járási egészségügyi intézetben meghonosítsák az új eljárást nemcsak szenvedő embertársaink érdekében, hanem ennek a valóságos „népcsapásnak" fokozatos, de gyökeres felszámolására. A Jihočeská Pravda nyomán ford.: K. E. • Az amerikai English Speaking Union, az angol—amerikai barátság kidomborítása céljából megbízási adott Wintson Churchill szobrának elkészítésére, úgyhogy a szobor egyik lábával a washingtoni angol követség kertjében (angol területen) a másik lábával az utcán, az USA földjén álljon. ROSSZ A TITKÁR? „Szocialista rendszerünkből küszöböljük ki végre a hatalmi viszszaéléseket. Ezt kérem a magam és hozzám hasonló fiatalok érdekében. Az iskolában azt tanultam, hogy a fiataloké a jövő. És ha ez így Igaz, engedjenek bennünket munkánk után becsületesen élni". Ezekkel a szavakkal fejezte be a 19 esztendős Kulacs Edit (medvei lakos) panaszlevelét. Hagyják a fiatalokat munkájuk után becsületesen élni! Vajon ki nem hagyja? Ki gördít például akadályokat az ő útjába. Levele szerint senki más, csak Beke Lajos, a helyi nemzeti bizottság tiktána. Ö az oka annak, hogy nem tudott kedve szerint elhelyezkedni, mivel rossz kádervéleményt küldött róla a jednota járási vezetőjének Dunaszerdahelyre. Véleménye szerint ezért nem vették fel munkába, még annak ellenére sem, hogy sikeresen elvégezte a szükséges tanfolyamot. Az első meglepetés a Jednota igazgatóságán ért bennünket. Mondok Erzsébet, a káderosztály vezetője ugyancsak elcsodálkozott, amikor meghallotta a panaszt. — Azt hiszem, a kislány vagy nem értett meg, vagy nem akart megérteni — mondta. Én világosan megmondtam neki, hogy nem a kádervélemény miatt nem vesszük fel, hanem azért, mert pillanatnyilag nincs üresedés. Abban igaza van, hogy a falu vezetői nem a legjobban vélekednek róla, illetve a szüleiről. Ez azonban nem ok arra, hogy ne alkalmazzuk. Nem tudjuk, hogy a helyi nemzeti bizottság véleménye mennyire felel meg a valóságnak, de tény, hogy nem lehet csupán a szülei után megítélni egy tizenkilenc esztendős lányt. Mi továbbra is számítunk Kulacs Editre. Mondok Erzsébet ugyancsak fején találta a szöget, amikor azt állította, hogy a panasztevőnk vagy nem értette meg a szót, vagy nem is akarta, mivel panaszával kilincselgetni kezdett. Volt a járási pártbizottságon, a járási nemzeti bizottságon, egyidőben panaszlevelet írt a Pravda és a mi szerkesztőségünknek, sőt az SZLKP Központi Bizottságát is felkereste. Sajnos azonban, valamennyi esetben elhallgatta az igazságot, azt, hogy tulajdonképpen miért nem alkalmazta a Jednota. Az esetet úgy állította be, mintha a történtekért csupán Beke Lajost terhelné a felelősség. A titkárt személyes ellenségének tüntette fel. Az egész ügyet úgy állította be, mintha Beke Lajos ezt az alkalmat használta volna fel arra, hogy egy bizonyos régi számlát törlesszen. Egyszer sem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy mindez azért történt, mivel három esztendővel ezelőtt nem engedett a titkár erőszakoskodásának. És most ennek issza meg a levét. Többek között elmondta azt is, hogy a titkár mindenkivel elbánik, aki szót emel viselkedése, önkényeskedése, megengedhetetlen módszerei ellen. Legjobban mégis az keserítette el — ahogyan írta is —, hogy a titkár reakciósnak nevezte a kádervéleményben. Ebben az utóbbi tételben Kulacs Editet újból helyesbltenünk kell. A kérdéses kádervéleményt módunkban állt átolvasni, de hasonló kitételről szó sincs benne. Még azt sem állíthatnánk, hogy az elvtársak mindenben tévedtek. Őszintén megírták, hogy a szövetkezetesítésnél az ő szüleivel volt a legtöbb bajuk. Még ma sem tagjai a közösnek. A vélemény megszerkesztője azonban elkövette azt a hibát, hogy valótlanságokat is papírra vetett. Az az érzésünk, hogy ezt azért tette, — vagy tették —, hogy még nyomatékosabban bizonyíthassák, mennyire „rendszerellenesek" a lány szülei. Ne térjünk ki azonban most a részletekre. Elégedjünk meg annyival; egy dologban, a legfontosabban, Kulacs Edit nem tévedett. A kádervélemény semmi esetre sem jószándékkal íródott, és éppen ez okozta, hogy e cikk megírására sor került. Mielőtt azonban tovább mennénk, még egy kérdésre kell válaszolnunk. Mégpedig arra, hogy Kulacs Edit miért csak a titkárt okolja a rosszakaratú kádervéleményért. Ha röviden akarunk válaszolni a kérdésre, a feleletet valahogy így fogalmazhatnánk meg: Medvén már nagyon ís megszokták, hogy Beke Lajos intézzen mindent. Túlon túl sokat vállal magára. Annyira sokat, hogy másokat jóformán szóhoz sem enged jutni. És ez hiba. Ennek a következménye az, hogy közönséges koholmányok is belekerültek a véleménybe. Beke Lajos kezdetben azzal védekezett, hogy ő jóformán nem ls Ismeri Kulacs Editet. Miért akart volna neki ártani? Furcsa dolog, hogy ismeretlenül is vállalta a kádervélemény megírását. Hangsúlyozta, hogy ez a vélemény a helyi nemzeti bizottság tanácsának a véleménye. Sajnos ez sem fedi a valóságot. Bajcsi Mihály, a helyi nemzeti bizottság elnöke kijelentette, hogy azt ahogy a vélemény meg volt írva, — már akkor sem helyeselte, amikor aláírta. Csupán azért nem tartotta vissza, mert az ügy Intézése a körmükre égett. Márton Gyulánénak, a tanács egyetlen női tagjának a véleménye szintén egyezik az elnökével. Horváth Gusztáv tanácstag ugyancsak azt állította, hogy utólag szerzett tudomást a kádervélemény tartalmáról, akkor, amikor már megtörtént a baj. Az igazság tehát az, hogy a kádervélemény a helyi nemzeti bizottság tanácsa nevében ment, de Beke Lajos írta, s elmulasztotta bemutatni és megvitatás céljából a tanácstagok elé terjeszteni. Felesleges volna tovább feszegetni ezt a dolgot, mivel a helyi nemzeti bizottság tanácsa belátta, hogy hibái követett el, és a szóbanforgó káder vélemény helyett máslkat küldött. Van azonban az ügynek egy másik oldala ls, amely Beke Lajos módszerére nagyon is jellemző, jó formán haza sem értünk a faluból, amikor kézhez kaptuk a levelét. Már az első látásra észrevettük, hogy részletekben írta. Kiderül belőle az ís; ugyancsak szemmel tarthatta kikkel beszélgettünk a faluban. Ennek megfelelően Irta a levelet. A legérdekesebb az egészben az, hogy szerinte ezek az emberek egytől egyik személyes ellenségei, sőt mi több reakciósok, felforgatók. Titkos rosszakarója a pártszervezet volt elnöke, ellensége a tanító. Röviden mindazok az emberek, akikkel elbeszélgettünk. Beke Lajosnak fogalma sem volt arról, valójában mit is mondtak, hogyan vélekedtek a medvei helyzetről és személyéről, de ő már előre feltételezte, hogy csakis rosszat mondhattak róla. És ha mi megírjuk ezeknek az embereknek a véleményét, elmegy a kerületi pártbizottságra és leadja a pártkönyvét. Beke Lajosnak ezzel a kitétellel alighanem az volt a szándéka, hogy esetleg a mi „kedvünket" ls elvegye a bíráló szó kimondásától. Sajnos ezzel csak azt húzta alá, amit lépten-nyomon hallottunk a faluban, hogy a „titkár elvtárs" nem barátja az olyan bírálatnak, amely őt érinti!". A mai napig is érthetetlen számunkra: miért kellett jóelőre „beharagoznia" azt, hogy azok az emberek, akiknek meghallgattuk a véleményét, egytől-egyik rosszakarói, reakciósok, rendbontók. Vajon mire volt az jó? Alighanem a várható bírálat megelőzését akarta szolgálni. No de, most ezt ne firtassuk. Pillanatnyilag ez lényegtelen. A lényeges az, hogy Beke Lajos, Igen rossz emberismerő lehet. Azt, aki esetleg nem mindenben ért vele egyet, máris ellenségének tekinti, reakciósnak bélyegezi. Kár volt ez esetben is az elhamarkodott kijelentésért. Az állítólagos ellenségei nagyon Is tiszteségessen nyilatkoztak róla. Szinte valamennyien hangsúlyozták: szövetkezetük azóta vitte valamire, amióta Beke Lajos hozzájuk került. Éri a mezőgazdasághoz, tudja, mit miért tesz. Mondtak azonban egyebet is. Miért is ne mondtak volna. Nem hallgatták el azt sem, hogy Beke Lajosnak érdemei mellett megvannak a rossz tulajdonságai, hogy jobban kedveli a parancsolgatást, mint a meggyőző szót. Valahogy úgy képzelj el, hogy ő egyszemélyben testesíti meg a pártot és a nemzeti bizottságot Medvén. Most nem akarunk hivatkozni a helyi rádióban tett kijelentéseire, amelyek ugyancsak sértették a medveiek önérzetét, csupán egy példát szeretnénk felhozni, amely szintén azt bizonyítja, hogy Beke Lajos időnként a párt és saját maga között nem tesz különbséget. Megtörtént például, hogy az állami útkarbantartó vállalat járási vezetősége levelet kapott, amelyben a medvei pártszervezet panaszt emel Kovács András helybeli útkaparó ellen és kéri a nevezett személy elbocsátását, vagy áthelyezését másik útszakaszra. Kovács András felettesel azonnal kijöttek a helyszínre. Kérésükre összeült a pártbizottság, amelyen felolvasták a levelet, és bővebb magyarázatot kértek az elvtársaktól. Igen furcsán hatott azonban, hogy a felolvasott levélről — amely egyébként a pártszervezet nevében íródott —, még a szervezet elnöke sem tudott. Ferenci János elnök a titkár unszolására sem volt hajlandó a pártszervezet nevében vállalni a levelet. Kiderült természetesen az is, hogy a panaszlevél értelmi szerzője Beke Lajos volt. Kovács András bizonyos idő óta szálka volt a titkár szemében. Hogy miért? Azt most ne firtassuk. A medvei elvtársak ezt igen jól tudják. Annak, hogy most ezekről a problémákról nyíltan beszélünk, második nyomós oka az volt, hogy Beke Laios egyenesen elutasította azt a javaslatunkat, próbáljuk meg az ellentétes nézeteket nyilvános pártgyűléseken közös nevezőre hozni. Engedjük meg a falu lakosainak, hogy személyekre való tekintet nélkül bátran megmondhassák, ami a szívükön fek(Folytatás a 8. oldalon) 1964. január 10. * (JJ SZO 5