Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-04 / 04. szám, szombat

* BARBARÄ bár félhomályában ** Jókedv honol. Az egyik asztaltól összeütköző poharak csengése hallik, a bárpultnál egy oroszlánsörényes fejű ismerős festő mond bókokat a csinos pincérlánynak. A tenyérnyi parketten pedig fiatal párok siklanak tovább, a szerelem bíbor partjai felé. Majd blues váltja fel, az angol valseot, amely régl-régl emléket Juttat eszembe. Valamikor, a háború előtt Rimaszombatban egy barna lány Játszotta zongorán ezt a dallamot: Katica bogár... ugyebár, hogy elmúlt a nyár ... Felfülelek. Hogyan kerül ebbe a prágai bárba 1963-ban ez a divatját múlt, elfelejtett magyar sláger? Elnézem a zenészeket. Ketten vannak. Egy bankigazgató külsejű zongorista, e neve Max Löffelholz, meg egy intelligens, markáns arcú hegedűs, Ottó Sattler. Halántékába ezüstös dért lopott az Idő, szeme azonban fiatalosan csillog... És a keze? A keze, aranyakat ér... A „Katicabogár! után kamaszkorom tangója, Szilágyl-Elsemann: Lesz maga Juszt Is az enyém című táncdala hangzott fel. Azután szünet következett. Szünetben Ottó Sattler már az asztalomnál ült. Természetesen, egy árva szót sem tudott magyarul, de minden régi és új magyar slágert ismert — és nagyon-nagyon sok magyar népdalt. Hegedűjén egyszeriben felzokogott a hortobágyi szegénylegény búbánata: „Megugrattak Hortobágyon a karámből egy csikót... Majd szót szó, nótát nóta követ. A Barbarában azonban csak én voltam vendég, Ottó Sattler nem, és ezért beszélgetésünk gyakran félbeszakadt. Mert a bár hedűsének játszania is kell! Ezen az éjszakán sláger parádét rendeztünk. Felvonult előttem Európa legutóbbi harminc esztendejének minden slágere és sanzónja — no meg egy bohém bármuzslkus gazdag élete. — Abban az ódon dél-cseh kisvárosban láttam meg a napvilágot, kezdte meg profán gyónását Ottó Sattler, ahol Mikuláš Aleí járt iskolában. Esténként az Otava partjának füzesei közt bújtam meg, s vártam, mikor ls pillantom meg a holdsugárral csókolódzó plsekl szépeket, akiket a nagy cseh festó olyannyiszor megfestett. Közben pedig rettegtem, mit mond majd Jó apám, ha megint az éjfél veti haza kóborló fiát. — Apám nagyon szerencsétlen volt miattam, amióta megtudta, hogy sohasem lesz becsületes kereskedő ember belőlem, aki boltjában a vevők minden kívánságát teljesíti, este pedig lelkiismeretesen számba veszi a napi bevételt. Mindennek a betetőzésére; és a plsekl zsidók nagy megrökönyödésére beiratkoztam a helybeli zeneiskolába, s ha csak egy mód volt rá, ócska hegedűmet nyúztam. Minden ismerősünk elveszett embernek tartott és mint bélpoklost messzi elkerült. Písekben nem maradhattam ... — Hegedűmmel a hónom alatt Indultam el, én a vékony dongájú és vékony pénzű legényke szülővárosomból huszonkettőben, hogy megismerjem a nagy világot. A félvilágot gyorsan megismertem Prágában, a Bristolban. A Dlouhá trldán volt akkoriban ez a lokál, ahová igen-igen furcsa társaság Járt: a tisztes családapák mellett utcalányok, kereskedők, vigécek és diákok, szélhámosok és sikkasztők, tolvaiok és strigók... Bizonyos idő múlva azonban rájöttem, hogy a felső tízezrek közül ls sokan Járnak Ide, ha istenigazában akarnak mulatni. — Pénz volt akkoriban bőven. Az új állam, a munkásosztály megrendszabályozása után fellélegzett. Megnyitotta kapuit a külföldi tőke és Ipar képviselői előtt. ÜJ üzemek, új bankok és hivatalok Jöttek létre. A burzsoázia pedig gondatlanul mulatott... És miért is ne? Hiszen leverték a Magyar Tanács Köztársaságot, az eperjesi szlovák szovjetet. Elvéreztek a német Spartakus hősei, s Weygand a Visztulánál megállította Bugyonnij marsai lovas hadseregét. A köztársaság felett a nagy ántant hadserege őrködött, Mittelhauser és a többi francia, meg olasz tábornok egy gondjaira bízott gyarmat fővárosának nézte Prágát... — Nagyon jól emlékszem, a mozikban Chaplin groteszkjeit Játszották, a košiŕei lányok Pola Negrit és Henny Portent utánozták. Olcsó ruháikban a kis masamódok és vizesnyolcas lovagjaik shimmyt, foxtrottot, one-steppet, Jawát, meg charlestont (!) táncoltak. Prága nacionalista kispolgárai pedig Karel Hašler érzelmesen hazafias dalait húzatták ... Aztán a Ramóna valse lett nagy sláger, s én Teplice-šanovba mentem. Sokáig azonban nem bírtam ki a kisváros légkörét, visszajöttem Prágába, ahol Max Lőffelhozzal a Boston bárha szerződtem le. — Az évek röpültek felettünk, változott a világ ls. Németországban feléledt a revansizmus gonosz szelleme és Amerikából is elindult már világkörüli pusztító útjára a tőkés rendszer legnagyobb gazdasági válsága. Majd japán bekebelezte Mandzsúriát és további rabló támadásra Indult Kína ellen. A Népszövetség pedig, amelynek eredeti küldetése nagyon szép volt, olyan mint a béna gyerek: inkább terhére mint segítségére van a megbomlott világnak. Ezekben az években nyílik meg, két fiatal diák-színész Jiri Woskovec meg Ján Werich vezetésével az Oslobodené divadlo, amely később az E. F. Burian D—34 színházával rövid időn belül nemcsak a fiatalok, de az összes antifasiszták színháza lett. Ezekben az Időkben hangzanak fel először Prága utcáin a fiatal Je2ek vérpezsdítő melódiái ls. Akkor lép porondra a harmincas évek egyik legnagyobb szélhámosa — Harry Jelinek, aki KarlStejn híres várát — egyébként a csehszlovák állam tulajdonát, borsos áron eladja egy bamba amerikai kéjutazónak. Európa szerte nagy hahotázás lett ebből a gonosz tréfából. A póruljárt amerikánusnak azonban semmi kedve sem volt a nevetéshez. — Az éjjeli mulatók vendégein alig lehetett észrevenni a nagy válság nyomait, bezzeg Zižkovban, Nuslében és Košííén, valamint a többi munkásnegyedben annál inkább! A bárok piros plüs bástyái mögött azonban mégiscsak visszhangzott a duchcovi, radotínl és a kosúti sortűz. Egy ideig halkabban mulatoztak a legények. Csupán a Celetná utcai Kočkodán bárban mulattak színre gondtalanul — gyertyafénynél — sznobok és diplomaták. Ám erősödött a forradalmi munkásság ténykedése, egyre több értelmiségi állt a demokráciát védő kommunisták oldalára és bizony E. F. Burian egy-egy szlnelőadása után, a néző sereg az utcára tódulva antifasiszta tüntetéseket rendezett. A zsenális Emil színházában még Brecht és Well Mackle Messere ls forradalmi értelmezést nyert! — Ezekben az években Jártam kint Svájcban, Hollandiában, Svédországban, no meg Ausztriában, ahol Dollfuss, Fey és Starhemberg herceg tarackokkal és lángszórókkal próbálta kl a bécsi munkásnegyedek bérházai, a Goethehof és a Marxhof falainak szilárdságát — folytatja mondókáját Ottó Sattler két tangó között — és betekintettem a németek „barna poklába" ls. Igyekeztem is haza nagy gyorsan! Prágában az Elysében, majd Esplanadeban Játszottam. Az utóbbi az agrár párti képviselők tanyája volt. Nem egyszer fordult meg Itt Juraj Slávik belügyminiszter is, aki a plzefíi Skoda művek Igazgatójának társaságában gyakran tízezreket vert el egyetlen éjszaka! Az Esplanadeba járt az éjjeli mulatók ismerj alakja, Goldfaden Is, a vigéc, aki szőnyegben utazott. „Goldfaden jó pofa volt és szerette a muzsikát. Perzsának öltözve lépett a lokálba, két-három — perzsaszőnyegekkel megrakott hordár kíséretében. A szőnyeget leterítette a földre, ő pedig törökösen — lábait keresztberakva maga alatt — Allahhoz kezdett imádkozni. S ha akadt kuncsaft (vevő) elkérte Sattler hegedűjét. Goldfaden ugyanis kiválóan játszott és reggelig jó egy-néhány perzsa szőnyeget „elhegedült" ... Közben a politikai szeizmográfok már Európa-szerte vihart jeleztek. Mussolini lerohanta Abesszíniát, az olasz és német fasizmus segítségévei Franco fellázadt a legális spanyol kormány ellen, kitört a polgárháború. Hitler már függetlenségünkre tört és Prága legelegánsabb lokáljaiban kémek, papok, és diplomaták adtak egymásnak találkát. BeneS titkosrendőrsége rendszerint „semmi gyanúsat" nem észlelt! Minden energiáját a kommunisták üldözésére fecsérelte el. És ezekben a válságos időkben, amikor a tragédia már előre vetette ^ ' - • , 'K* '' .í"*.?

1'* ~ A ^ Tél a Vltaván Prága tornyát árnyékát, akadt Csehszlövákiában egy ember, aki még Harry Jelinek nevezetes karlstejni históriáját ls lepipálta és még egyszer, talán utoljára nevettette meg e szép ország szomorú népét. Ezúttal dr. Eduard BeneS, köztársasági elnök rovásárai — Benő Welgl — különben kedves barátom volt, mondja mosolyogva Ottó Sattler — egy szép napon Bourbon hercegnek adta ki magát és elment Benešhez. Megkérte őt, nem adná-e kölcsön vagy bérbe, egy rövid, átmeneti időre a HradCanyt, ahol bizonyos amerikai körök képviselőivel szeretne fontos államügyet megtárgyalni. A „republikánus" BeneS mélyen meghajolt az ál-Bourbon előtt és a bérbeadás mellett döntött... Bedőlt a XX. század egyik legnagyobb szélhámosánaki Hogy Benő Weiglnek elég volt aztán a baja, az csak természetes, de hetedhét ország népe mulatott az esetenl 'Am lassan már közelgett a vég. Prága haláltáncot Járt a szakadék felett. Az emberek képesek voltak egyetlen-egy éjszakán minden megtakarított pénzük nyakára hágni. Senki sem tudta, mi lesz a pénzzel, s egyáltalában mire ls ébrednek másnap. Csupán Petschek, a bankár, az ország leggazdagabb embere tudta, hogy mitévő legyen, ötszázmillió koronát csempészett ki külföldre, aztán ő ls olajra lépett. Nem várta be német barátainak jöttét. — München csupán első állomása volt a nemzet kálváriájának. Harminckilenc március tizenötödikén a németek megszállták az országot, bevonultak Prágába. Minden elveszett? A Vlajkában, a cseh fasiszták lapjában kikezdtek: „Meddig fogja még a zsidó Sattler rontani az árja levegőt?" — A Jó zenész azonban a náciknak is kellett, a Jó muzsika nekik is tetszett. Ekkor az Erb-ben (az egykori Elysében) Játszottunk, innen pedig a hű Max Löffelholzzal a vinohradyl Nizzába mentünk. — Itt történt, hogy harminckilenc novemberében, amikor a nácik még mindig Lengyelország elestét ünnepelték, hogy egy Wehrmacht százados Maxhoz fordul: Ne féljen, már nem kell sokáig azzal a kampós orrú zsidóval játszania, és rám mutatott. Max felállva a zongorától a legnagyobb hidegvérrel Jelentette ki: „Kedves kapitány uram, én is zsidó vagyok!..." A kapitány elvörösödött, kérte köpenyét és nagy zajjal távozott. ö azonban még így is a rendesebbek közé tartozott. — Csupán a Jó ég a megmondhatója mi mindent kellett eltűrnünk az SS legényektől, a Gestapóktói és nordikus szajháiktól 1941-ig, amíg mint kivételezett zsidó, külön engedélyre jászhattam. A németek, akik addigra már elfoglalták Franciaországot, Jugoszláviát, Romániát, Bulgáriát és Görögországot, megtámadták már a Szovjetuniót ls, aztán már úgy vélték nem kell tovább a zsidókkal cicázni, összefogdostak bennünket és máris ment a transzport — igaz egyelőre csak Terezínbe. Terezin kezdetben egy nagy Potemkln falu volt. Hogy a svéd Vöröskereszt küldöttségét becsapják, a németek zsidó kávéházat nyitottak. Terezlnben svájci csokoládét és portugál szardíniát is lehetett kapni. Nem sokéig. Royko és vérfebel lesben álltak, ugrásra készen várták, mikor mennek el a svédek. Aztán vége volt a csokoládénak, szardiniának, kávéháznak. Eljött a klnzásôk és a gyilkosságok Ideje. A megpróbáltatások azonban mőgcsak most kezdődnek Igazában. Sattler felesége ls áldozatul esik Rbykoék kegyetlenségének és a bármüzsikus forró könnyeket hullajtva, szívbe markoló ősrégi melódiákkal búcsúzik feleségétől. Játszik, játszik, nem tudja mit. Játszik és sir, és sir körötte mindenki... A muzsikusnak, úgy látszik nemcsaka lelke van dalból, mert Sattler átéli a terezlnl borzalmakat és átéli Auschwltz poklát ls. — Itt homosexuális SS-tiszteknek kellett játszanom. Francia estélyi toalettekbe, nőknek öltöztek a nácik, speciális izgató szert főztek egy lavórban és ezt női félcipőből Itták. Éjjel pedig, amikor a dorbézolásba belefáradtak, s ml „hazamehettünk* a barakkba, láttuk a krematórium kéményeiből felcsapó lángot, éreztük az égő emberi hús elviselhetetlen bűzét, átkoztuk önmagunkat, hogy testvéreink gyilkosainak Játszunk. De élni akartunk, átélni ezt az lnfernöt, amely meghaladta minden Danték fantáziáját. A bármuzslkus itt félbeszakítja elbeszélését, egy ismert, szép — a háború alatt divatos tangót játszik, könny szökik a szemébe, keze remeg, a táncoló párok pedig halkan dúdolják. „Ich glaub' Dir meine Allerschönste und warte auf Dlch .. — Ezt a tangót Játszótták Auschwitzban, Mauthausenben és minden koncentrációs táborban az Appelplatzzon, amikor a felsorakozott häftlingok szeme előtt az elfogott szökevény a dal utolsó hangjainál önként dugta be fejét az akasztófa hurokjába... Amikor a Vörös Hadsereg közeledett az auschwitzi tábor parancsnoksága nyugat felé hajtotta a legyöngült, elkínzott és halálosan beteg foglyokat. A halálmenetből Ottó Sattler megszökik, eljut az amerikai hadsereghez és ott Patton tábornoktól kap ajándékba egy szép mesterhegedűt. Hitler halott, a nácizmus azonban, ha még titokban ls, tovább él, Sattler nem bírja kl sokáig Nyugat-Németországban s nem fogadja el az amerikai tisztek meghívását, hogy telepedjen le Amerikában. Egy ideig még Svájcban Játszik, majd negyvenhatban hazatér. Van hegedűje, újra játszik a prágai lokálokban, lakása azonban nincsen. Hiába ls mozgat meg fűt-fát, nem tud lakáshoz Jutni. — Ekkor nagy dühömben írtam egy cikket, mondja most már mosolyogva a hegedűs — és azt a címet adtam neki: „Gróf Monte Christo és én". Megírtam benne, hogy Monte Christo kincset talált, én meg egy lXlVfe méteres cselédszobát. írásomat az egyik prágai lap le Is közölte! Másnap a prágai primátor helyettese hivatott és azonnal kaptam egy szép garzonlakást. Negyvenhétben Ottó Sattler újból megnősült, kislánya a Nemzeti Színház balettiskolájának a növendéke. ö meg megmaradt bármuzsikusnak ... BARSI IMRE 1984. január 4. • £JJ fSZÖ 5