Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-04 / 04. szám, szombat

v Békés úton ke!! megoldani a halaszthatatlan nemzetközi kérdéseket (Folytatás az 1. oldalról) 'Abból a célból, hogy hozzájáruljunk e nagy feladat megoldásához, a szovjet kormány Javaslatot tett az általános és teljes leszerelésre. Ma már mindenki elismeri, hogy a javaslat megvalósítása megbonthatatlan szilárd békét biztosítana. A kutya azonban ott van elásva, hogyha konkrét tárgyalásokra kerül sor az általános és teljes leszerelésről, ha sor kerül fiz illetékes nemzetközi szerződés kidolgozására — és ezt a tárgyalást már nem első éve folytatjuk, — akkor megmutatkozik, hogy távolról sem minden ország hajlandó ebben az irányban haladni. Ennek természetesen megvan az bka, de nincs ma szándékomban elemezni őket, vagy még kevésbé vitát kezdeni erről a kérdésről. Csak azt a puszta tényt akarom megállapítani, hogy az általános és teljes leszerelésről folytatott tárgyalás eddig gyakorlatilag nem hozott semmilyen eredményeket. Az általános és teljes leszerelés eszméjének megvalósításáért vívott harc folytatódik és a jövőben még folytatódni fog, míg nem érünk el egyezményt, amíg ezek az eszmék nem valósulnak meg. A Szovjetunió, úgy mint a múltban, a jövőben is erejéhez mérten mindent megtesz, hogy hozzájáruljon az ügy sikeréhez. Mint ismeretes, a szovjet kormány új lépéseket tett ebben az irányban az ENSZ-közgyűlés 18. ülésszakán. Amikor a szovjet kormány mérlegelte a helyzetet, azt a következtetést vonta le, hogy hasznos lesz, ha továbbra is igyekezni fog az általános és teljes leszerelés feladatának megoldására és egyúttal az államok közti súrlódási pontok kiküszöbölésére és a feszültség gócpontjainak megszüntetésére törekszik. Azt hiszem, egyetértenek velem, hogy a világ különböző részében az államok közti konfliktusokat leggyakrabban a területi viszályok, a határproblémák, a területi igények okozzák. E körülmények miatt foglalkozunk ezzel a problémával. Ezt a példát az életből merítettem és azt hiszem, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A határok, pontosabban a területi igények és viszályok kérdése természetesen nem új. Idegen területek kisajátítása volt az ókorban, a középkorban és az újkorban folytatott hódító háborúk kísérő jelensége. És a gyarmati háborúk? Ezeknek fő célja szintén az Idegen területek meghódítása, más nemzetek igába hajtása volt. Ezt ma már senki sem tagadhatja, bár a gyarmatosítók annak idején szennyes céljaikat a civilizációs küldetés jelszavával álcázták. Az államok területi igényel századunkban ls számos fegyveres konfliktust okoztak. Mindkét világháborúban, melyeket az imperializmus robbantott ki, nagy szerepet játszott az idegen területek meghódítása. !A hitlerista Németország és szövetségeinek Igénye a nagyobb „élettérre" előkészítette az utat a második Világháborúhoz. Ha igaz, hogy a területi igények Számos esetben háborút, katonai öszszetűzéseket okoztak, akkor igaz az is, hogy a háború, mint a területi viszályok megoldásának eszköze nagy áldozatokat követel a nemzetektől. Elegendő volt, hogy az egyik állam fegyveres erőszakkal meghódítsa a ttiásik állam vitás területét, hogy a másik ország újabb háborút készítsen lelő az elveszett terület viszahódftáSáért. Ez a körforgás aztán Ismétlődött. Nemzedékünk ls sok ilyen területi Viszályt örökölt és ma még több ilyen viszály és kölcsönös igény merül fel. Többek között ezt azzal magyarázzák, hogy sok fiatal független ország, mely csak nemrág harcolta ki nemzeti függetlenségét, sok bonyolult határviszályt örökölt a gyarmati rendszertől. Ha megnézzük a világ politikai térképét, számos, sok száz olyan területet is találhatunk, melyekért az fegyes országok között viszály van. Az államok közötti területi igények és viszályok természetesen nem egyforma jellegűek. Vannak köztük olyanok, melyek összefüggnek az illető ország felszabadulásával a gyarmati felnyomás, vagy idegen megszállás alól. Tudvalevően nem minden fiatal iország vette át felszabadulása után egész területének igazgatását. Elsősorban rá kell mutatni Tajvanra. Ez 6 sziget már régóta Kínához tartozott. Tajvan törvényellenes amerikai Jcatonal megszállását fel kell számolni. A sziget a Kínai Népköztársaság oszthatatlan része és már régen csatlakozott volna hozzá, ha egy más gllam nem avatkozik közbe. Ha még több példára van szükség, ínindenki számára hozzáférhető a (többi bizonyíték is. Vegyünk például iegy nemrégi eseményt, Nyugat-Irián Indonéziához csatolását, A felszabadult országok követelése, hogy adják vissza nekik azokat a területeket, melyek továbbra is gyarmati uralom alatt maradtak, vagy más gyarmati ország által vannak megszállva, vitathatatlanul Jogos. Mindez teljes mértékben vonatkozik azon országok területeire, melyek még nem vívták ki teljes függetlenségüket és továbbra is gyarmatok. Nem ismerhetjük el a gyarmatosítók magyarázatát, hogy ezek a gyarmati területek országaikhoz tartoznak. Vitathatatlan a gyarmati nemzetek joga a felszabadulásra, a szabadságra, a függetlenségre, amint ezt az ENSZ-határozat kinyilvánítja. Hangsúlyozni akarom, hogy mindazok, akiknek érdeke a gyarmati rendszer végleges felszámolása, kötelesek segítséget nyújtani ezeknek az országoknak, hogy minél előbb levethessék a gyarmati igát. Minél előbb történik ez meg, annál nagyobb hasznot jelent a világbéke megszilárdítása szempontjából. A gyarmati elnyomás alatt élő nemzetek békés eszközökkel akarják kivívni szabadságukat és függetlenségüket. Ezek az eszközök azonban nem mindig elegendők, mivel azok, akiknek érdeke a gyarmati rendszer megőrzése, gyakran fegyverrel felelnek e rend^ szer felszámolásit követelő jogos követelményekre. Az ilyen esetekben nincs más hátra, mint hogy az elnyomott nemzetek fegyvert fogjanak. Ugyanígy fel kell számolni az idegen területen létesített katonai támaszpontokat. Azok a magyarázatok, hogy azokat a területeket, melyeken ezek a támaszpontok őllnak, valamikor bizonyos szerződés vagy egyezmény értelmében az illető ország rendelkezésére bocsátották — nem téveszthetnek meg. Nem titok, hogyan kötötték annak idején a szerződéseket. Az erősebbek a gyengébbekre erőszakolták akaratukat. Még egy probléma létezik, mely bizonyos mértékig összefügg a területi kérdéssel. Ez Németország, Korea és Vietnam egyesítésének problémája. Ezeket az országokat a háború után két részre osztották. Az egyesítés kérdését természetesen ezen államok nemzeteinek kell megoldaniok külső beavatkozás nélkül. E kérdés megoldásánál le kell mondani az erű alkalmazásáról és lehetőséget kell nyújtani ezen országok nemzeteinek, hogy békés űton oldják meg ezt a kérdést. Tárgyalásunk megvitatásra kerülő problémája nem ez a kérdés, hanem az, mi legyen a területi viszályokkal és igényekkel, melyek a megnyitott határokkal kapcsolatban merül nek fel. Először vizsgáljuk meg e viszályok és igények alapját. Az igények között külön csoportot alkotnak egyes országok revansista köreinek igényei. Ezek a körök boszszút akarnak állni az elvesztett háborúért, felül akarják vizsgálni a háború utáni Igazságos területi elosztást. Az Ilyen igényeket el kell vetni, mert ellentétben vannak a béke érdekével. Másfajta területi igények is felmerülnek és talán gyakrabban. Ezeket az igényeket a történelemmel, néprajzzal, vallással, vérségi kapcsolatokkal támasztják alá. De hogyan állapítható meg, kinek van igaza, kinek a nézete felel meg az igazságnak. Sok esetben nagyon nehéz eldönteni, mivel a mai határok számos tényező hatása alatt alakultak ki. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nemcsak a tudósok, a történészek, a néprajzi szakemberek folytatnak vitát a határokról, de az államok ls, melyek fegyveres erőkkel rendelkeznek. Az élet azt bizonyítja, hogy a területi viszályoknál felmerül a katonai konfliktus lehetősége, ami nagy veszélyt jelent a világbéke számára. Biztosan egyetértenek velem, hogy az emberiség számára rendkívüli veszélyt jelentene, ha fegyveres konfliktus keletkezne a világ azon területén. ahol a múltban kirobbant a két világháború és ahol jelenleg a két legnagyobb, egymással szemben álló katonai tömörülés összpontosul. Vitathatatlanul Európa ez a terület. Nem fér kétség ahhoz, hogy az államok közti összetűzés esetén termonukleáris világháború törne ki, senki sem kerülhetné el a veszélyt. Senki sem békülhet meg az ilyen távlatokkal, talán csak az őrültek, vagy a gyűlölettől elvakult politikusok. Ki kell jelentenem, hogy a Szovjetunióban nincsenek ilyen személyek és ha volnának, bizonyára az őrültek házéba zárnánk őket. Meg vagyunk győződve arról, hogy az erő alkalmazása a területi viszályok megoldásában nem felel meg egyetlen orszőg érdekének sem. Hruscsov elvtárs a továbbiakban megemlítette, milyen veszélyt rejtegetne az erő alkalmazása a határkonfliktusok megoldásában az ázsiai országok esetében. Megemlítette, , hogy Afrikában is nagyon bonyolult a határok kérdése. A területi problémák bonyolultsága ellenére az afrikai országok kormányfőinek értekezletén megerősítették és az Afrikai Egységszervezet alapokmánya is lerögzíti, hogy a területi viszályokat nem lehet az erő alkalmazásával megoldani. Ezeket a kérdéseket kizárólag békés úton kell megoldani. A közelmúlt észak-afrikai eseményei megmutatták, milyen káros, ha az egyik ország a másik ellen fegyvert fog, hogy kielégíthesse területi igényelt. Véleményem szerint az államok között nem léteznek olyan problémák, területi viszályok és megoldatlan hatőrkérdések, melyeket ne lehetne fegyveres beavatkozás nélkül megoldani. Mit is javasol a Szovjetunió? Azt, hogy az államok között felmerülő problémákat egyszerűen felejtsük el? Nem. Megértjük, hogy számos országnak jogos az igénye. Tüzetesen meg kell vizsgálni a határkonfliktusok okait Csak azt ellenezzük, hogy a területi viszályokat katonai beavatkozással oldjők meg. Erről, éppen erről kell beszélnünk. Ami a területi viszályok békés megoldását illeti, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt meg lehet valósítani. Az a tény, hogy a világon különböző társadalmi rendszerű orszá gok léteznek, nem akadályozhatja meg a viszályok békés megoldását, természetesen, ha mindkét fél ezt őszintén akarja. Továbbra hangsúlyoznunk kell, hogy a katonai beavatkozás nem oldja meg a határkonfliktusokat, sőt ellenkezőleg, leggyakrabban elmélyíti őket. Egyedül a békés út küszöböli ki a konfliktusokat és bizonyos mértékig a viszály okát ls. A világban az utóbbi időben történt változások azt bizonyítják, hogy a jelen időben olyan helyzet alakult ki, amikor gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a nemzetközi életből ki lehet zárni az erőszak alkalmazását az államok között felmerülő területi viszályokból. A területi kérdések békés megoldásához hozzájárul az is, hogy a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában már bevált a vitás kérdések megoldásának békés tárgyalásos módja. A szovjet kormány ezen mérlegelésből kiindulva, figyelembe véve a béke megszilárdításának érdekét, ezt a Javaslatot terjeszti az összes ország kormánya elé: írjanak alá nemzetközi szerződést, vagy egyezményt, mely szerint az államok lemondanak az erőszak alkalmazásáról a területi viszályok és határkonfliktusok megoldásában. Az ilyen szerződés véleményem szerint a következő pontokat tartalmazná: Az aláíró államok ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy nem alkalmaznak erőszakot a jelenlegi államhatárok megváltoztatására. Elismerik, hogy az államok területe ideiglenesen sem válhat támadás, katonai megszőllás, vagy más erőszakos intézkedés területévé, melyet más ország bármilyen politikai, gazdasági, stratégiai, határ- vagy más kérdésből kifolyólag valósít meg. Egyöntetűen kijelentik, hogy a társadalmi, vagy államrendszer különbségei, esetleg a diplomáciai kapcsolatok el nem ismerése vagy fel nem vétele, sőt más okok sem okozhatják azt, hogy az egyik állam megsértse a másik állam területi egységét. Kötelezik magukat, hogy a területi viszályokat kizárólag bé-" kés eszközökkel, — tárgyalással, békéltető eljárással és más békés úton oldják meg, melyeket az illetékes országok jelölnek meg az ENSZ alapokmányával összhangban. Természetesen az ilyen nemzetközi egyezmény az összes területi viszálylyal foglalkozna. Az általunk javasolt egyezmény megerősítené és konkretizálná az ENSZ alapokmányát. A szovjet kormány meggyőződése, hogy ez a nemzetközi egyezmény, melynek alapján az államok lemondanának az erőszak alkalmazásáról a területi viszályok megoldásában, kedvezően hatna a nemzetközi helyzetre. A szerződés aláírása a nemzetközi feszültség enyhülését Jelentené. Kijelenthetjük, hogy a szerződés aláírása után további alapvető nemzetközi problémák megoldását Is elérhetnénk. Ez elsősorban a leszerelés problémájára vonatkozik. Befejezésül reményemet fejezem ki, hogy részletesen áttanulmányozzák a szovjet kormány javaslatait, melyek remélem kedvező visszhangra találnak önöknél. Ezeket a javaslatokat a béke érdekel, az az igyekezet hatja át, hogy hozzájáruljunk a háború veszélyének kiküszöböléséhez. Tisztelettel NYIKITA HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A franciaországi trieuxi bányászok sztrájkja 79 nap ütőn győzelemmel végződött. A képen: A bőnyászok és a velük szolidáris lakosság tüntető felvonulása. Jelszavaik: „A bányők megmentése az egész vidéket megmenti! Hallani sem akarunk elbocsátásokról!" (CTK felvétele} 1. 2. 3. 4. Ankét liazánkrol a Kirgiz SZSZK-baii Moszkva (CTK) — A szovjet—csehszlovák barátsági hónap megnyitása előtt a Szovjetszkaja Kirgizia című folyóirat ankétot rendezett Csehszlovákiáról. 14 kérdést tettek fel az olvasóknak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai, gazdasági és kulturális életéről. Az ankétba több száz olvasó kapcsolódott be. Feleleteik azt bizonyítják, hogy részletesen Ismerik országunk életét és minden érdekli őket, ami nálunk történik. Az ankét érdeklődést keltett Csehszlovákia iránt. Ennek eredményeként Kirgiziában megalakították a SzovjetCsehszlovák Baráti Társaságot. Hasonló ankétot rendezett Moszkvában a Komszomolszkaja Pravda. A napilap kérdéseire már több ezer szovjet polgár küldte be feleletét. A nyugatnémet szociáldemokraták figyelmeztetése Bonn (ČTK) — Németország Szociáldemokrata Pártja felhívta az Erhard-kormány figyelmét arra a veszélyre, melyet De Gaulle francia-elnök európai politikája rejt magában, amint ezt újévi üzenetében is megfogalmazta. Ez a politika az országot kellemetlen helyzetbe sodorhatná. A szociáldemokraták hangsúlyozzák, hogy De Gaulle újévi üzenete azt bizonyítja, a tábornok a jövőben is a Közös Piacra támaszkodik Nagy-Britannia és a skandináv országok részvétele nélkül, miközben ellenzi, hogy a Közös Piac hat tagállama olyan szoros kapcsolatba kerüljön, mint a NATO-tagállamok. A szociáldemokrata ellenzék azt követeli Erhardtól, magyarázza meg — hogyan képzeli el gyakorlatban a nyugatnémet—francia szerződés által feltételezett konzultációk gyakorlatát Nem engedelmeskedik a Reiay 3. Washington (CTK) — A Relay I. amerikai távösszeköttetési mesterséges hold nem engedelmeskedik, nem teljesíti a Földről kapott utasításokat. Az 1962. december 13-án kilőtt mesterséges hold a terv szerint egy évig működött volna, de a Földről kapott Jelzésekre nem hajlandó megszüntetni működését. A mesterséges holdat azért akarják elhallgattatni, hogy ne zavarja más mesterséges holdak rádióadását. A szakemberek úgy vélik, hogy a mesterséges holdon nagyon alacsony a hőmérséklet és így nem semlegesíthetik energetikai rendszerét. A Relay I. több mint 2000 adást közvetített, többek között Kennedy elnök temetését is. Párbaj a legmagasabb szinten Buenos Aires (CTK) — Leopold Suarez argentin hadügyminiszter beadta lemondását. Ezt megelőzően lemondott Komodor Martin, Cair légügyi államtitkár is. Martin Cair azért mondott le, mert a hadügyminiszter nem hagyta jóvá 17 tiszt előléptetésének javaslatát. Martin Cair „becsületsértés!" indokkal adta be lemondását. A feldühödött légügyi államtitkár ezután párbajra hívta ki felettesét. Argentínában a párbajok törvényellenesek, de általában nem lépnek fel ellenük. Ha a kihívás a kormány tagját érinti, ez rendszerint lemond, gyakran csak ideiglenesen, hogy részt vehessen a párbajban. Martin Cair párbajssgédje kijelentette, hogy a kihívást semmi esetre sem vonják viszsza. Angol asélmunkások bérkövetelése London (CTK

J — A Steel Company of Wales, Európa, egyik legnagyobb acéltársasága Port Talbot-i üzeménele 25 000 alkalmazottja közül 17 500 mát 11 napja nem dolgozik az üzem tu* lajdonosal és a szakszervezetek közti viszály következtében. A szakszervezet a bérek emelését és a fizetett szabadság meghosszabbítását követeli. Az acélgyár tulajdonosai azonban leállították a munkát és nem hajlandók felújítani a termelést, amíg a munkások nem vonják vissza követeléseiket. A tárgyalásokon részt vesz Jozef Godber munkaügyi miniszter is. A francia kormány nem adja ki Argoudot Párizs (CTK) — A francia kormány csütörtöki ülésén megtárgyalta a Közös Piac brüsszeli tárgyalásainak eredményeit. A tárgyalásokról Couve de Murville külügyminiszter számolt be. A francia kormány a továbbiakban a nyugatnémet kormány követeléséről tárgyalt, adják ki Antoln Argoud ez"ŕeďes't, az OAS egyik vezérét, akit a párizsi bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt. A külügyminiszter tájékoztatta a francia kormányt a nyugatnémet kormánynak adott feleletről. Franciaország visszautasította Nyugat-Németország követelését. Párizsban úgy vélik, hogy ez a döntés a francia és nyugatnémet kormány közötti kapcsolatok rosszabbodását jelenti. Az NSZK sajtója a Bonn és Párizs közti nézeteltérésekről Bonn (ČTK) — Ismeretes, hogy a francia kormány nem tett eleget az NSZK követelésének, s nem adta ki Argoud ezredest, az OAS volt vezérét. Ezzel kapcsolatban a Frankfurter Allgemeine napilap a következőket írja: A francia visszautasítás magán hordozza De Gaulle tábornok kezenyomát, kinek elégedetlensége az NSZKval szemben már újévi üzenetében is megnyilvánult. A Die Welt napilap rámutat arra, hogy a Párizs és Bonn közötti nézeteltérését nem ls az Argoud-eset, hanem az okozta, hogy De Gaulle kihasználta ezt az alkalmat arra, hogy kifejezze elégedetlenségét legutóbbi politikai akciói felett. Erhard kancellár amerikai útjával kapcsolatban — írja a napilap — elég megemlíteni, Párizsban nagy felháborodást keltett Salinger amerikai sajtótitkár megjegyzése, hogy a brüsszeli tárgyalások eredményeit közös amerikai—német bizottság vizsgálja majd felül. A francia kormánykörök már néhány hónapja bosszankodnak amiatt, hogy Bonn nem tartja be a nyugatnémet—francia szerződés egyik alapelvét, azaz a különféle politikai akciók előtti közös megbeszéléseket. VOLT NÁCI TISZT a Bundeswehr új főfelügyelője Bonn (ČTK) — Csütörtökön hivatalba lépett a Bundeswehr új főfelügyelője, Heinz Trettner tábornok, a náci Wehrmacht ejtőernyős egységeinek volt főparancsnoka, az egyik legmagasabb hitleri kitüntetés tulajdonosa. Eddig Förtsch volt náci tábornok, elítélt háborús bűnös volt a Bundeswehr főfelügyelője, akit elsősorban Strauss volt hadügyminiszterhez fűződő barátsága miatt váltottak le. 1364. január 4. * ÜJ SZÖ 3