Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-26 / 26. szám, vasárnap

A népgazdaság továbbfejlesztéséért és az életszínvonal biztosításáért (Folytatás a 4. oldalról) zető szerveket gyakran jelentéktelen apróságokkal terhelik, amelyek megoldása az alsóbb fokú vezetés hatáskörébe tartozik. Ez oda vezet, hogy a központi szerveket elárasztják elképzelhetetlenül sok apró problémával, amelyek teljesíthetetlen követelményeket támasztanak a vezető dolgozók munkájával szemben, s megakadályozzák, hogy rugalmasan és teljes felelősséggel oldják meg az országos felelősségükből következő kulcsfontosságú kérdéseket. A vállalatokban és az üzemekben az irányítás színvonalának emelését a mestereknél kellene elkezdenünk Meg kell szabni jogkörüket és felelősségüket s ugyanakkor meg kell szilárdítani tekintélyüket azzal, hogy a mestert — a javaslatnak a pártszervezettel való megtárgyalása után — az igazgató nevezi ki, s nem a szakszervezeti gyűlésen „választják". A jogkörnek és a felelősségnek valamennyi fokon való tisztázásával egyidejűleg felül kell vizsgálnunk néhány jogi előírást és irányelvet, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy a termelésben és az irányításban kibúvót keressenek a felelősség alól. A vezetés mai problémáit tükrözi az 1965. évi távlati terv kidolgozásának állapota is. Alapjául az 1964. évi tervnek kellett volna szolgálnia. Bár sikerült az 1965. évi távlati terv javaslataiban eredetileg felmerült aránytalanságokat enyhíteni, a problémákat mégsem sikerült úgy megoldani, hogy jelenleg megállapíthassák a feladatokat, felbonthassák őket az egyes minisztériumok és vállalatok szerint. Nem biztosították a munkatermelékenység növekedését és így a munkaerők foglalkoztatásának vonalán támasztott követelések százezer emberrel múlják felül lehetőségeinket. Ugyanakkor az egyes minisztériumok kétmilliárd koronával nagyobb béralapot követelnek, mint amennyit előirányoztunk. Nem oldódott meg a népgazdaság anyagi fedezetének alapvető kiegyenlítése sem, elsősorban a külkereskedelem viszonylatában, továbbá a munkatermelékenység növelésével, az önköltségek csökkentésével kapcsolatban. Nézetünk szerint az állami tervbizottság, a kormány többi szerve, a minisztériumok és központi hivatalok kötelesek az 1965. évi terv előkészítése során levonni a tanulságokat eddigi tapasztalatainkból, amelyek arról tanúskodnak, hogy a terv legfontosabb problémáinak megoldása rendszerint a második félév viszonylag rövid időszakában összpontosul, s hogy a tárgyi problémák megoldatlanságából eredő időzavar okozza, hogy a terv nem tartalmaz eléggé haladó jellegű, indokolt és átgondolt megoldásokat. Az 1365. évi terv előkészítése során a munkát úgy kell megszervezni, hogy a kormány legkésőbb az első negyedév végéig kitűzze a terv fő célkitűzéseit és feladatait és konkrétan megállapítsa a tervjavaslat kidolgozásának módszereit és eljárását. Az 1965. évi terv előkészítésében időelőnyünket arra használjuk ki, hogy az üzemekben, vállalatokban és minisztériumokban már 1964 folyamán megteremtsék a terv biztosításának feltételeit a termelésben, a beruházási építkezések, a műszaki fejlesztés, az anyagi-műszaki ellátás, a munkaerők viszontelosztásának területén és más szakaszokon. Az 1964. évi terv teljesítése és túlteljesítése biztosítja a népgazdaság további fejlődését, a dolgozók életszínvonalának további emelkedését. A terv összesített mutatószámaiból, melyekről fentebb beszéltem, nyilvánvaló, hogy az elért életszínvonalat nem biztosítják teljes egészében a kialakított erőforrások, ellenkezőleg, továbbra is fennáll az ellentét egyfelől a személyes és társadalmi fogyasztás elért színvonala, másfelől a biztosítását szolgáló erőforrások növekedése között. Ezért a Központi Bizottság határozati javaslata számos aktív intézkedést tartalmaz, amelyek a termelésben főleg a társadalmi munka termelékenységének növelésére, a meglevő tartalékok mozgósítására, a személyes felelősség megerősítésére, a fegyelem megszilárdítására és az ösztönösség minden megnyilatkozásának leküzdésére irányulnak. Arról van szó, hogy a népgazdaságunkban ne csak legyőzzük a jelenleg tapasztalható nehézségeket rövid lejáratú intézkedésekkel, hanem egyben megteremt sük azoknak az alapvető szerkezeti változásoknak a feltételeit, amelyek biztosítják népgazdaságunk további fejlődését. A javasolt intézkedések megvalósítása — haladéktalanul hozzá kell fogni! — hivatott hozzájárulni az 1964. évi terv biztosításához, egyenetlenségeinek és gyöngéinek leküzdéséhez. Ha azonban reálisan értékeljük a tervben, valamint az elősegítésére szolgáló Intézkedésekben meglevő nehézségeket, meg kell állapítanunk, hogy gazdasági hatásuk csupán enyhítheti, de nem szüntetheti meg az erőforrások és a társadalom szükségletei között fennálló jelenlegi ellentétet. Ezért a belső erőforrásaink mozgósítása mellett múlhatatlanul hozzá kell fognunk a nemzeti jövedelem bizonyos elosztásához oly értelemben, hogy a személyes és társadalmi fogyasztás területén foganatosított részleges Intézkedésekkel megfelelő lehetőségekre tegyünk szert a vezetés eszközeinek teljesebb kihasználása, főleg a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozása érdekében, népgazdaságunk döntő fontosságú szakaszain. Beszámolója további részében Drahomír Kolder elvtárs az egyéni és a társadalmi fogyasztás egyes kérdéseiről beszélt. Röviden jellemezte az elért életszínvonalat s rámutatott az életszínvonal további alakulásának néhány problémájára; Köztársaságunk lakosságának egyéni fogyasztása a jelenlegi időszakban olyan színvonalat ért el, amely csaknem háromnegyedével magasabb mint a háború előtti kapitalista köztársaság lakosságának egyéni fogyasztása. Az egy alkalmazottra eső reálbér 1937— 1962 között 59,6 százalékkal emelkedett, az ipari munkás reálbére még jobban növekedett — 122 százalékkal lett nagyobb. A dolgozók reáljövedelme gyarapodott egyrészt a foglalkoztatottság és az átlagos normális bérek növekedése folytán, amely az ipari munkásoknál az említett Időszak alatt 153,6 százalékkal növekedett, valamint a kiskereskedelmi árak 1953— 1960 közötti rendszeres leszállítása folytán. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a táplálkozás kalóriaértékkel mért színvonalát tekintve már 1956-ban a világ egyik első helyére került. Jelenleg hazánkban több kalóriát fogyasztunk, mint Belgium, a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria és Svédország s körülbelül ugyanannyit mint Svájc és az USA. Egyúttal nagymértékben megnövekedett az állattenyésztési eredtű élelmiszerek fogyasztása is. Például az egy lakosra eső húsfogyasztás az 1936. évi 34 kilogrammról 1962-ben 58,5 kilogrammra, a zslradékfogyasztás (beleértve a növényi zsiradékokat is) 14,1 kg-ról 21,3 kg-ra, a tojásfogyasztás 138 darabról 179 darabra emelkedett. Különösen jelentős sikereket értünk el a szociális biztosításban, amely dolgozóinknak összehasonlíthatatlanul nagyobb előnyöket nyújt, mint a háború előtti kapitalista köztársaság nyújtott. 1945-höz viszonyítva a nyugdíjasok száma csaknem a kétszeresére emelkedett. Más gazdaságilag fejlett országokhoz viszonyítva a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban volt a legalacsonyabb a nyugdíjbamenetel korhatára. (Az USÄ-ban a férfiaknál 65 év és a nőknél 62 év, az NSZK-ban a férfiaknál és a nőknél 65 év, Svédországban férfiaknál és a nőknél 67 év, Nagy-Britanniában a férfiaknál és a nőknél 65 év.) A szociális biztosításra fordított társadalmi kiadások növekedése azonban meghaladta gazdasági lehetőségeinket, és most feltétlenül meg kell oldani a Jelenlegi szociális biztosítási rendszer egyes fogyatékosságait, amint azt a CSKP XII. kongresszusa kitűzte. Az életszínvonal fejlesztésében elért egészben véve pozitív eredmények mellett néhány probléma és fogyatékosság merül fel az életszínvonal jelenlegi összetételében. Komolyan lemaradt elsősorban a lakás színvonala. Ezt egyrészt a lakásépítés nem egészen elegendő méretei, másrészt az igen alacsony lakbérek okozzák, amelyek a lakosokat nem ösztönzik lakáscserére s ezáltal a meglevő lakásalap jobb kihasználására. Előnytelenül növekszenek az állami lakásépítéssel szemben támasztott igények, s ugyanakkor nem alakul ki elegendő ösztönző tényező a szövetkezeti és az egyéni lakásépítés iránti érdeklődésre. Kedvezőtlen Jelenség az, hogy az utóbbi években erősödtek a nivellizációs irányzatok, és lelassult az átlagbérek növekedése. Ezért a Jelenlegi szakasz egyik legsürgősebb feladata, megerősíteni a munkadljazás szocialista alapelveit — ez annyit jelent, hogy következetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a szocializmusban az életszínvonal csak minden egyes egyén munkaeredményei alapján javulhat. Az életszínvonal problémáinak megoldása s a jövő években való fej lesztéséhez szükséges előfeltételek megteremtése során feltétlenül tekln tetbe kell venni a társadalmunk fej lődésében bekövetkezett alapvető vál tozásokat is, amelyek megkívánják, hogy megváltozzék a társadalmi fogyasztási alapok eszközeinek felhasználása. Tekintettel e tényekre, az életszínvonal elért fokára, és a népgazdaság általános helyzetére, Kolder elvtárs a CSKP KB elnökségének nevében azt javasolta, hogy a párt Központi Bizottsága hozzon határozatot egyes intézkedések megvalósításáról az elosztás és az életszínvonal területén. A következőkről van szó: — Az anyagi érdekeltség növelése a mezőgazdaságban és a népgazdaság legfontosabb ágaiban a végzett munka mennyisége, minősége s társadalmi jelentősége szerinti díjazás szocialista elvével összhangban; — A CSKP XII. kongresszusán jóváhagyott konkrét feladatok megvalósítása az életszínvonal terén, főként a lakbérek rendezése, a szociális biztosítás rendezése, az alacsony nyugdíjak emelése és az anyasági szabadság meghosszabbítása; — Intézkedések a keresett közszükségleti árufajták gyártásának növelésére, a kereskedelem és a szolgáltatások munkájának megjavítására, az árpolitikának a kereslet és a kínálat közötti jobb összhang megteremtésére való felhasználására. D. Kolder elvtárs továbbá felsorolta az egyéni és a társadalmi fogyasztás terén javasolt változások leglényegesebb vonásait. Emlékeztetett arra, hogy a befejező munkálatok az egyes rendezéseknél, főként a nyugdíjbiztosításnál és a lakbérrendezésnél, még hiányos időt és jelentős szervező és törvényhozó munkát igényelnek. Ezért a közönséget az egyes intézkedésekről majd fokozatosan meg valósításuk, illetve kihirdetésük sorrendjében tájékoztatják. A Központi Bizottság által kidolgozott intézkedéseket egyrészt az tette szükségessé, hogy az elért magas fogyasztási színvonalat összhangba hozzuk a meglévő forrásokkal, másrészt hogy a népgazdaság fontos ágazataiban fokozzuk az anyagi érdekeltséget. Nagyobb eszközöket fordítunk az anyagi érdekeltség fokozására a mezőgazdaságban és más fontos szakaszokon, emelkednek az alacsony nyugdíjak, egy hónappal hosszabb lesz az anyasági szabadság, minden szövetkezeti család kap gyermekpótlékot stb. Mindezt, amint már mondottam, nem valósíthatjuk meg a forgalomban lévő pénz növelésével, vagy azzal, hogy a tartalékokból és adósságokból éljünk. Ezért bizonyos mértékben másképp kell elosztani a nemzeti jövedelmet. Már régen rámutattunk arra, hogy indokolatlan eltérések vannak a lakbérekben. Miért fizessen az egyik család 100 koronát, a másik 300 koronát, ugyanolyan lakásért, ugyanazon a helyen, csak azért, mert az egyik az állami építkezésből kapott lakást, a másik vállalati lakásban, vagy szövetkezeti lakásban lakik. Nem vagyunk hívei annak az elméletnek, hogy mindenkinek egyforma a gyomra. Ellenkezőleg, el akarjuk mélyíteni a megkülönböztetett díjazást a munka minősége, társadalmi fontossága, és mennyisége szerint. E megkülönböztetésnek jelentős mértékben érvényesülnie kell a nyugdíjbiztosítás terén is. Mindnyájan meggyőződtünk arról, hová vezet a merev árpolitika, hogy a helytelenül megállapított árakkal hiányt idézünk elő bizonyos fajta áru cikkekből. Meggyőződtünk arról, hogy még mindig nem eléggé ösztönöztük a termelő vállalatokat olyan újdonsá gok bevezetésére, amelyek keresettek volnának a piac gazdagítása szem pontjából. Másrészt nem egyszer engedtük, hogy elavuljanak a gyártmá nyaink, ahelyett, hogy habár ideigle nesen, de leszállítottuk volna árukat s így gyorsabb forgalmat értünk volna el. A Központi Bizottság éppúgy mint a múltban, továbbra is gondoskodni fog arról, hogy az áralakítás terén ne uralkodjék önkényesség és hogy a termelés esetleges sikertelenségeit ne rakják a fogyasztók vállára. Ami a társadalmi fogyatást illeti, tudatosítani kell, hogy a javasolt Intézkedések megvalósítása után ls magas marad. Hisz 1964-ben a lakosság ingyenesen kap termékeket, elsősorban orvosságot, tanszereket és más cikkeket csaknem 4 milliárd korona értékben, s ingyen részesül nem termelési szolgáltatásokban, főként az iskolarendszer és az egészségügy terén, mégpedig 15,6 milliárd korona értékben. Ezenkívül lakossainknak 24,2 milliárd koronát fizetnek ki a lakosság olyan pénzjövedelme formájában, amely nem a munka szerinti elosztásból származik — túlnyomó részt nyugdíjak és szociális biztosítási járadékok, tanulmányi ösztöndíjak stb. formájában. így a társadalom a lakosság anyagi életszínvonalának biztosításához 1964-ben összesen 43,8 miliárd koronával járul hozzá, ami egy év alatt az állam minden egyes lakosára számítva átlag 3109 koronát jelent. Intézkedéseket kell tenni, hogy ezeket az eszközöket gazdaságosan használják fel, ne kerüljön sor pazarlásra és célszerűtlen kiadá sukra. Ezeket az intézkedéseket nem az egyik napról a másikra tesszük. A lakbér- és a nyugdíjrendezés kérdéseit behatóan megvitatták a XII. kongreszszus előtt, s a lakosság túlnyomó részének véleménye alapján dolgozták ki a kongresszus Idevonatkozó határozatát. A Központi Bizottság elnök sége ezeket az elveket konkrét intézkedések komplexumában testesítette meg. Azt hosszas, alapos munka után, a népgazdaság és az életszínvonal fejlődésének a XII. kongresszus általi, elemzése, a múlt évi további elemzések és tanulmányozások alapján tettük. D. Kolder elvtárs beszámolója végén hangsúlyozta, hogy valamennyi termelési gazdasági egységben alkotó módon járjanak el a terv összeállításánál. A kerületi és Járási bizottságok, az iparvállalatokban, mezőgazdasági üzemekben, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban lévő alapszervezetek feladata, hogy a gazdasági szerveket és a nemzeti bizottságokat felelősségre vezessék a vállalati tervek kidolgozásánál úgy, hogy teljes mértékben biztosítsák az állami terv feladatainak teljesítését. Támogatásukra a CSKP KB határozatainak értelmében az irányítás valamennyi fokán aktív intézkedéseket dolgoztak ki. Szocialista társadalmunkban feltétlenül szükséges, hogy a központi szervek, a vállalatok vezetőségei, az egységes földművesszövetkezetek vezetőségei és a nemzeti bizottságok szorosan, elvtársiasan együttműködjenek a dolgozók széles tömegeivel a gazdasági feladatok teljesítése során. A dolgozók millióinak kezdeményezése és aktív részvétele nélkül nem érnénk el oly nagy, pozitív eredményeket, gazdaságunk és egész társadalmunk fejlesztésében. De nem képzelhető el, hogy aktív részvételük nélkül teljesíthetnénk terveinket és leküzdhetnénk nehézségeinket. Sok függ a pártszervezetektől, hogy a vállalati tervek összeállításának egész munkája konkrét és szervezett legyen, hogy az alkalmazott formák és módszerek megfelelően kiegészítsék és fokozzák egymást s hogy a terv összeállításának eredményeit az egész széles kollektívával közöljék. E helyes kollektív munkaformák érvényesítésénél gondoskodni kell arról, hogy értelmüket ne hiúsítsa meg a meddő s túlságosan sok ülésezés. Számos vállalatban végzett vizsgálat megmutatta, hogy egyes igazgatók és más vállalati vezető dolgozók munkaidejüknek több mint az 50 százalékát értekezleteken töltik. így nem mehet tovább. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy ' az irányításért felelős emberek valóban irányíthassák a rájuk bízott vállalatot, szövetkezetet stb. Amint már a Központi Bizottság többször követelte, véget kell vetni annak, hogy a társadalmi szervezetek munkaidőben ülésezzenek, ami megzavarja a termelés ütemét, s zűrzavart okoz a vállalat munkaszervezésében. A Központi Bizottság határozata a pártszervek és -szervezetek figyelmét felhívja tevékenységük gyakorlati oldalára a párthatározatok teljesítésének hatáskörükben való érvényesítése és ellenőrzése során. Meg kell szüntetni azt, hogy a határozatokat csak formálisan tárgyalják meg és vegyék tudomásul. Ezzel nem elégedhetünk meg A határozatot a helyi feltételek alapján kell alkalmazni, meg kell határozni a kötelező eljárást és teljesen konkrét feladatokkal kell megbízni minden egyes párttagot. A határozat kiemeli a párt politikai tömegmunkájának nagy jelentőségét és hangsúlyozza a káderek nevelömunkájának egyes fontos kérdéseit. A népgazdaság fejlesztése intenzív oldalainak irányzatával összhangban gondoskodni kell arról, hogy a pártszervezetek helyesen éljenek ellenőrzési jogukkal. El kell érni, hogy a pártos ellenőrzés ne csak a funkcionáriusok, vagy a bizottsági tagok szűk körének ügyét képezze, hanem valamennyi kommunista ügyévé váljék, s a taggyűlések., napirendjén szerepeljen. De nemcsak erről van szó, hanem a kihasználatlan források és tartalékok mozgósítása érdekében végzett politikai tömegmunka, a dolgozóknak az irányításban és igazgatásban való részvétele, a pártszervezetnek a pártonkívüliek körében való tekintélye, attól függ, hogy a pártszervezet gyakorlati tevékenységében hogyan érvényesíti azt az elvet, hogy az ellenőrzés a nép ügye. A Központi Bizottságnak mai ülésén — mondotta Kolder elvtárs be- ; számolója végén — el kell bírálnia az állami szerv fő feladatait, valamint a terv teljesítésének biztosítására szolgáló intézkedéseket a nemzeti jövedelem elosztásában megvalósítandó egyes elkerülhetetlen módosításokkal együtt. Az előterjesztett dokumentumokat, a Központi Bizottság egész tárgyalását fel kell használni arra, hogy a benyújtott javaslatokat mélyrehatóan megértsék, a párttagokat és valamennyi dolgozót meg kell győzni a jóváhagyott intézkedések helyességéről, melyeknek célja az, hogy biztosítsák a munkásosztály és az egész dolgozó nép hoszszú tartamú érdekeit a XII. pártkongresszus által kitűzött irányvonallal összhangban. \ Hadsereggel Együttműködök Szövetsége prágai bizottsága 2. sz. autói; kólájának elsőrendű feladata a minél Jobb gépkocsivezetők kiképzése. Az autóiskola dolgozói e célra különböző gyakorlati és szemléltető okta'ási módszereket alkalmaznak. Képünkön. Josef Fischer oktató a sebességváltást magyarázza egy egyetemes irányítókészülék segítségével. Ez a készülék pontosan feltünteti az egyes műveleteket és a növendékek által elkövetett hibákat is. (CTK — J. Nősek felvétele) 1964. január 26. * ÜJ SZÖ 5