Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-16 / 16. szám, csütörtök

1 lm Gobčíkovónál változó Az ökonfimus i A Rádió vízál: lásjelentéséből bi; zonyára sok hall\ gató ismeri ezt a községnevet, s néhány év múlva valószínűleg világszerte emlegetni ; fogják. A csehszlo| uák—magyar meg \ egyezés értelméiben néhány nappal j ezelőtt megkezdték i itt a nagy vízi erőmű építését, amely egy hatalmas erőmű- és duzzasztógát-rendszer első építménye. Azt azonban már 'kevesebben tudfük, hogy Bősön — változatos eredményekkel — egy közel háromezer hektáros szövetkezet is létezik. Per sze erről nem be- |p * szél nap-nap után p U rádió, a szövet- |i| kezeti irodában el- ' hangzott célzás f szerint — újságíróul mostanában csak f.. elvétve vetődik erirefelé. Ennek több pka ts van. A legnyomósabb közülük, hogy a szövetkezet a múltban nem ért el említésve méltó sikereket, A zootechnikus ň múltból talán csak azt érdemes megemlíteni, hogy három évvel ezelőtt áttértek a szilárd lutalmazásra. — Ne gondolja, hogy mit tudom én milyen jól ment a gazdálkodás és ezért vezettük be a szilárd jutalma täst. Rá voltunk kényszerítve, ezzel Úkartuk fokozni a tagság biztonságérzetét és természetesen munkakedvét is — mondja Benlan józsef, a szövetkezet ökonómusa. Az előző években ez a szándék se nagyon sikerült. A szilárd jutalmazásnak nagy adósságokkal indultak neki, s a gazdálkodás sem folyt a legjobb mederben. Hogy miért? Pusztán a jól Ismert fogyatékosságok miatt, tapasztalatok, érdekeltség és az ebből származó igyekezet híján fölösleges is lenne a szót szaporítani vele. Fölösleges már csak azért is. mert tavaly javult a helyzet Most éppen pitották az egy főre eső legnagyobb mennyiséget s az ezen felülit pénzben fizetik ki. — Sajnos, még így is kevés a fizetés. Különösen a fiatalok keveslik, s nem maradnak Itthon. Emiatt munkaerőhiányban szenvedünk — panaszkodik az ökonómus. A termelés pangásának ez a másik fő oka. Szerencsére a munkákat — főleg a növénytermelésben — nagyobbára már gépesítették. Az idén a tavalyihoz képest 700 000 koronával többet is fizetnek majd ki jutalom fejében, olvassa kl a készülő hajszálpontos terviavaslatbúi. Még azt is elárulja, hogy már családi pótlékot ls fognak fizetni. Ha valami közbe nem jön, és kedvező lesz az időjárás, az betürőlbetüre beteljesül — bizonygatja a sok papírlappal, amelyben most még csak ő találja fel magát. Ezen az egy traktorra, munkaerőre, munkaegységre eső bevételen és költségeken kívül minden megtalálható. Bezzeg számolgat is az utóbbi időben naphosszat. De nemcsak ő, mindenki. Amint sorra járjuk az irodahelyiségeket, mindenütt papírlap fölött görnyedő emberek fogadnak. A jó terv, fél siker — magyarázza a rendkívüli szorgalom okát az ökonómus. Kiss László mérnök zootechnikus is a terven töri a fejét. — Nincs Itt semmi baj', csak okosan, ésszerűen kell gazdálkodni — mondja lakonikus rövidséggel. A folyosón az ökonómus meg ts jegyzi, hogy több ilyen tanult emberre lenne szükség. Alig egy fél éve jött a szövetkezetbe, márts meglátszik a keze nyoma. Az állattenyésztés hiánytalanul teljesítette az évi felvásárlási tervet. A növénytermelést osztályon Nagy Ottó az egy munkaegységre eső termelési költségeket számítja. Az egész szövetkezeti iroda egy matematikai intézet benyomását keltt. Majd csaknem hozrazcsot-el.-•• y «> számolást alkalmaznak. Benian józsej ökonómus meg is erősíti jeltevéselmet, jövőre valószínűleg bevezetik. A túlsó asztalnál Kovács Béla volt CSISZ-elnök dolgozik valamin. Mezőgazdasági mesteriskolát végzett, az Iflúságra terelődik a szó. Miért mennek el? — Kultúra? — szegezem neki a kérdést. — Van. — Vágja rá gondolkozás nélkül, aztán felsorolja, hogy kultúrház mozi, kávéház, ts van a faluban. Aztán mintha ki ts fogyna a szóból. Önkéntelenül Is jeltételezi az ember, hogy talán éppen az a Négy év után míWMfmŠMMW'mm A brigádvezetó USISZ-P. könnyű megállapítani, mert folyik az évi értékelés és az idei .baj, hogy a fiatalok; pénzügyi-termelési terv kidolgozása ne

m mondják meg Az ökonómusnál egy szép kis dosszfé gyűlt össze az agronómustól, zootechnikustól, gépésítőtől és a többi felelős dolgozótól beérkezett javasla tokkal, tervekkel, tervezetekkel Az ő feladata, hogy mérlegelje' a lehetősé geket, s a sok elgondolást ennek megfelelően összehangolja. — Ez az első lépés, s csak ezután jön a „nyírás". Alkudni lehet, csak haszna legyen belőle a szövetkezetnek. A szövetkezeti gazdálkodás legjobb barométere — különösen szilárd jutalmazás esetén — a tagok tövedelme. Tavaly a következőképpen alakult: A növénytermelésben 622 korona, az állattenyésztésben 850 korona a havi átlagjövedelem. a traktorosoknál 1030 korona. Ebbe azonban nincs beszámítva a termé szetbent jutalom, amely az átlagkeresetnek kb. a 20 százalékát teszi ki, no meg a háztáji. A természetbeni járandóság rendszerét nagyon helyesen módosították. Gabonafélékből például megállami bántja őket, fáj, s a néma gyere nek anyja sem érti fis szavát. A gépesített brigád irodájába a fiatal Sokt j. mutatja be az ökonómus. Szepslben végezte a mezőgazdasági iskolát. Kérdésemre, hogy mióta dolgozik a szövetkezetben, meglepő vá-< lasszal szolgál. — Három napla. — Azelőtt? — Hát itt dolgoztam én azelőtt is, csak aztán itt hagytam a szövetkezetet és a vízi erőműnél kezdtem dolgozni. A járásról nem akarták kiadni az elbocsátót és visszarendeltek. — Marad? — Maradok. Rendelik a fizetésemet. PALÁGYI LAJOS Sóki visszajött A

volt bratislavai kerületben a mezőgazdasági dolgozók kollektívái közül elsőként ők nyerték el a szqcialista munkabrigád büszke címet: a Nagyfödémesi Állami Gazdaság traktorosainak rs javítóinak csoportja. Azóta négy esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt a traktorosok és a javítók sokszor megvitatták a brigád problémáit s arról is sokat beszéltek, hogyan teljesítik mindazt, amit akkor vállaltak. Most is összejöttek, hogy egy pillantást vessenek a megtett útra. Azt, amit végeztek, nem foglalták értékelő beszámolóba, s a múltra vonatkozólag inkább csak a tapasztalataikat cserélték ki. Arról pedig, hogy mit kell tenniük, mindenki elmondta az elképzelését, véleményét... A négy év alatt a kollektíva tagjainak száma 24-ről 36-ra emelkedett. Svajcer brigádvezetővel a régi és új tagok helyet foglaltak az asztalnál. Hát hogyan is tettek eleget az ígéreteiknek? Huszonhárom traktoros és javító levelező tagozaton tanult tovább és elvégezte a kétéves műszaki mesterképzőt. Ami pedig A CSALÁDI, A TÁRSADALMI ÉLETET ILLETI, semmilyen kihágásra nem került sor. És így sorjázták, vitatták tovább a kollektíva jó eredményeit. Mások is dicsérettel szöltak róluk. Például Kuruc mérnök, az agronómus azt mesélte, hogy a mezei munkákat, különösen pedig az őszi munkákat olyan simán végezték, mintha nem is akadtak volna problémák. Így a búza vetését október 12-íg már be is fejezték, október 15-ig a cukorrépa és október 12-lg a kukorica betakarítását is elvégezték, a répaszedést már október 29-én maguk mögött tudták, a mélyszántással pedig november 22-ig megbirkóztak. Egyszóval a brigád mérlege jobb aligha lehetne. Sőt, a mezőgazdasági gépek kihasználásában Szlovákiában az elsők között állnak. Az igazsághoz híven azonban azt is meg kell mondanunk, hogy a gyűlésen bírálat ls elhangzott. Komoly problémák ugyan nem merültek fel, Inkább csak olyan apróbb hiányosságok kerültek szőnyegre, amelyeknek ilyen brigádban nem szabadna előfordulniuk. Méhány elvtárs rámutatott, hogy míg előbb többször jöttek össze, hogy KÖZÖSEN VITASSAK MEG PROBLÉMÁIKAT, addig az utóbbi időben Ilyen közös tanácskozásra ritkán kerül sor. Nem mintha rajongnának,a gyűlésekért. Azt nem. Senkinek sem fáj a szíve a haszontalan szócséplésért. De az olyan gyűlésekre bizony szükség lenne, ame lyeken kicserélhetnék tapasztalataikat, amelyeken mindenki úgy szíve szerint mondhatna véleményt a brigád problémáiról. Hogy a brigád enélkül is jól dolgozott? Igen, de erejükből még szebb eredményekre is telnék. Például többen panaszkodtak, hogy .milyen ritkán vesznek részt a helyi kultúrrendezvényeken, hogy alig használják ki a színházlátogatás, kiállítások megtekintésére rendezett társas kirándulások lehetőségeit — pedig üzemi autóbuszok állnak rendelkezésükre. Panaszkodtak arra is, hogy A JAVÍTÓK MUNKAHELYE NEM FELEL MEG A KÖVETELMÉNYEKNEK, idejüket múlták, régik, nincs mosdójuk, sem öltözőjük. Elhatározták ugyan, hogy mindenki két órát dolgozik le a mosdó és az öltöző tatarozásán, de valahogy „nem jött ki a lépés". Olyan megjegyzést ls hallottunk, hogy tulajdonképpen nem is nagyon érdeklődtek a mosdók iránt, még kevésbé a brigádórák iránt. A legnyomósabb szavak azonban a esetet, jegyeztek fel. Tehát a traktorosok ügyességén és szorgalmán kívül a javítók önfeláldozó munkájának is köszönhető a tervek idejében, vagy még határidő előtti teljesítése. És ez a brigád legnagyobb sikere. Csakhogy a gyűlésen olyan megjegyzések ls elhangzottak: Minden azért még sincs egészen rendben. Néha nem érdemes megmondani az igazat! Elámultam. Hiszen ilyen kollektívában nyíltabban kellene szólani. Nem mondtak meg mindent, de végül annyit mégis bevallottak, hogy néhány szerelő „borravalót" kért ettől-attól a traktorostól, ha az utóbbi azt akarta, hogy gyorsan javítsa meg a gépét. Ezek után a traktorosok és a javítók többségének a felháborodása valóban jogos volt. Végeredményben nemcsak a traktorosok érdeke, hogy a gépek teljes gőzzel dolgozzanak! Ez tehát az a fekély, amelyet ha nem vesznek idejében észre, megmérgezheti az egész kollektíva életét. Ebből is kitűnik, ha gyakrabban vitatják meg problémáikat, előbb orvosolhatják, illetve meg is előzhetik a bajt. Elhatározták, hogy a jövőben gyakrabban tartanak gyűlést. Ha ezen az összejövetelükön nem is oldottak meg minden vitás kérdést, egyet azonban, a legfontosabbat tudatosították magukban: A szocialista módon dolgozni' — szocialista módon élni jelszót KIBÜVÖ NÉLKÜL, MARADÉKTALANUL A MAGUKÉVÁ KELL TENNIÜK. Mert a jelszó másik része — szocialista módon élni — kihat az első réA javítóműhelyben szorgos munka folyik, hogy a gépek tavasszal csatasorba állhassanak. A kép előterében Tóth István és Papp János gépjavítók. (M. Vojtek felv.) traktorosok részéről hangzottak el a javítók címére. Sok javító nem sajnálta a fáradságot és éjt nappallá téve javították azokat a gépeket, amelyek a sürgős munkákban elromlottak. Megtörtént, hogy A NAPKÖZBEN ELROMLOTT GÉPET ÉJSZAKA RENDBEHOZTAK, s így másnap már megint üzemképes volt. Nagyfödémesen nem egy ilyen A

minap egy levél került a került a kezembe. Négy-öt oldalnyi kézzel írott sorok, javarésze panasz. A levél írója az EFSZ-ben, tyúkfarmon dolgozik. Szerintem meglehetősen sokat, mert eléggé nehéz körülmények között kell ellátniuk a szárnyasokat. Alig tudnak naponta másfél munkaegységet szerezni. S hogy mennyi a munkaegység értéke? „Kevesebb, mint tavaly — írja panaszlevelében az illető asszony. — Tavaly közel 23 koronát kaptunk munkaegységenként, az Idén alig 21 korona lesz. Jövőre még ennyit sem kapunk, mert szilárdítják a normákat." Elgondolkodtam a sorok felett. Mi keseríthette el a szóban forgó aszszonyt ennyire? Naponta másfél munkaegységre 30 koronát kap. Havi keresete közel ezer korona, mert amint írja, prémiumot is. szoktak kapni. No meg néhanapján két munkaegység is megkerül. I

lyenkor mérlegkészítés, zárszámadás előtt bizony sok szó esik a közös gazdálkodásról. Nem kevesebbet beszélnek arról is, hogy egyegy tagnak mennyi az évi jövedelme. Persze legtöbbször csupán egyet néznek: a munkaegységkönyvecskébe beírt összeget, azt, mennyit kapott egész évben a ledolgozott egységekre, mennyit kap a zárszámadáskor részesedésképpen. 'Akadnak olyanok is, akik beszámítják keresetükbe a természetbeniek értékét is, ám a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége megfeledkezik a háztájiból nyert jövedelemről. Mintha a háztáji valami különálló dolog lenne, s nem tartoznék pzorosan a közös gazdaságból befolyt Jövedelmhez. Helytelen ez a nézet. Hiszen a háztáji addig, amíg nem szegi meg a házirendbe^ lefektetett alapelvet (terjedelem, a tag rendszeresen jár a közösbe, azt is tartja fő jövedelmi forrásának s nem a háztájit) a tag családjának jobb életét szolgálja. Október derekán betoppantam egy szövetkezeti tag udvarába. Majd leesett az állam a csodálkozástól a nagy rakás kukorica láttán. Valamikor ötven holdas gazdának volt ennyi kukorica termése Most ugyan egy házban lakó, de két háztartásban élő szövetkezeti családnak ennyi kukoricája termett a két félhektár háztájin. E

bben a házban nem gond a sertéshizlalás sem a baromfitartás — mondom úgy beszélgetés közben. A házigazda — a hetvenhez közeledő kertész büszkén adta tudtomra, hogy nem ám! Sőt meg is mutatta az ólat. Két nagy, a kövérségtől mozogni ls alig tudó disznó tekintett ránk. Hány kilósak lehettek? Már akkor a becslések szerint túl lehettek a kétszáz kilón! S mire a böllér ezekben a hetekben végez velük... a három mázsán túl lesz mindkettő. A levél olvasása közben eszembe jutott ez is. Nem ismerem a pana szost, lehet, hogy nem . hizlalt disz nót, de általában kevés az olyan szö vetkezeti tag, aki ne tartana sertést Így hát most a jövedelemkimutatásolidején erre is gondolni kell. Mái azért is, mert azoknak a városi iro dákban ülőknek nincs módjukban ilyen úton jövedelmre szert tenni. Nekik egész esztendőben a piacról kell élniük. A zöldségtől kezdve egészen a „zslrozőig" mindenért pénzt adnak. A szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában viszont megterem a zöldség is, a tojás is, a hús javarésze is. Nem is sajnálja ezt tőlük senki. Megdolgoznak érte. Náluk nincs szabott munkaidő. Aratáskor, őszi betakarításkor tíz-tizennégy órát is dolgoznak, ha a helyzet úgy kívánja. S

most, hogy mégis beszélUnk erről, tesszük azért, mert sokan a háztáji termését teímészetesnek véve nem Is sorolják be a jövedelmükbe. Pedig, ha kis számítást csinálunk, teljesen elénk tárul a való helyzet. Ebben az esetben a hárommázsás sertésből indulunk ki. Tudom minden házban nem hízik a sertés háromszáz kilóra, de azt is tudom, hogy mostanában a többség ilyen nagy disznót vág. Több a húsa, több kolbászt lehet készíteni belőle, jut elég szalonna a füstre és még zsírja ' is lesz elég. Mondjuk az említett sú lyű sertésből 80 kg zsírt olvasztanak ki. Ez huszonöt korona átlaggal számítva kétezer korona. A zsíron kívül 150 kg húst tudnak különféleképpen (kolbász, hurka, disznósajt, füstölt szalonna formájában) hasznosítani Lehet, hogy többet is. No ez is 30 koronájával számítva — ennyibe kerül, ha az üzletben kellene megvenni — 4500 koronát tesz ki. Ennyi a jövedelem a hízóból. Hát még a tojás, a baromfi. A sok hízó liba, meg a kacsa. Jócskán tartanak még tehenet is. Ez mind olyan dolog, ami nem kerül pénzbe. Otthon, a ház körül megtalálható. Aztán a zöldség, a burgonya, esetleg a gyümölcs! Ismételten hangsúlyozom, csak örülni lehet ennek — örülünk is —, hogv ilyen jól él ma a falu népe. Mindené megvan, rádió, mosógép, hűtőszekrény, sőt a televízió sem fehér holló már a falusi szobákban. S mindezt értékelni is kell olyanformán, mint ahogyan anyám a karácsonyi terített asztalnál mondta, amikor a tálcára került a tavalyi utolsó hízott kacsa. „Befejezzük a kacsaevést, már ideje is, hiszen ráúnt a család! Szeptember óta nem ls vettünk a hentesnél húst. rrermészetesen akad elég sok 1- munka a jószág körül. Az a szövetkezeti tag, aki becsületesen eljár a közösbe, jóval korábban kel. mint a városi dolgozó. Előbb elvégzi a ház körüli munkát, megeteti a jó szágot, de idejében munkába áll a szövetkezetben is A háztáji kapálását is korán hajnalban, vagy vasárnaponként végezték A kukoricatörés Ss fosztás is elvett néhány pihenőnapot, mert a közösben ősszel sok a tennivaló, így hát a háztáji marad vasárnapra. De megéri a fáradozást mert ha tele az éléskamra, kevesebb a gond. És így van jól. csupán anv nyit fűzünk hozzá az egészhez, ne felejtsék el a szövetkezeti tagok hogy ez is hozzátartozik a jövedelemhez, bár nem teszik borítékba, mint a munkaegységekre járó pénzt a fizetés napján. MÉRY FERENC szére, s szorosan összefügg vele. 'Az egyén és a kollektíva munkájának értékét ki lehet fejezni órákban, teljesítményben, métermázsákban, hektárban. De az embernek emberhez való viszonyát, a kollektíva tagjainak egymáshoz, a családhoz és a társadalomhoz való viszonyára nincsen egységmérték. Ennek egyetlen értékjelzője az, hogy az egyén, a kollektíva érdeke mennyiben fedi az egész társadalom érdekeit. Š. MÉSAROS / Valuta és élelmiszerek virágokért (CTK) — E napokban több bécsi kertészet szakemberei tettek látogatást a Bratislavai Városi Kertészeti és Üdültetési Üzemben. A vendégek a legnagyobb dicsérettel nyilatkoztak a bratislavai kertészekről, s az általuk nevelt virágokról, amelyekkel a Bratislavában tavaly rendezett I. országos kiállításon 12 arany, 11 ezüst és 5 bronzérmet nyertek. Ez alkalomból több szerződést kötöttek virágok szállítására. Az osztrák kertészek eddig több mint 1280 dollárért vásároltak virágot' Bratislavában. Bátor célkitűzés A Michalovcei Ifjúsági Talajjavító Szövetkezet fiataljai már tavaly is figyelemreméltó munkasikereket értek el. Igyekezetük az idén sem hagyott alább. Már az ú] év első napjaiban az oreskéi mészlelőhelyen megkezdték az előkészületeket a mész kitermelésére. A tervek szerint annyi meszet fognak termelni, amely elegendő lesz 8400 hektár savanyú talaj meszezésére Ezenkívül 100 000 köbméter komposztot készítenek és a leendő vihorláti víztároló helyén 50 000 tonna tőzeget termelnek ki talajjavítási célokra. ©J SZÚ 4 * 1364- ja- 16.