Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-15 / 15. szám, szerda

lanulnak a Vasmű szakemberei Üjdonságok a vízgazdaságban A Szovjetunió VIzgazdasági Kutató In­tézetének mérnökei új földgyalut ter­veztek, mely óránkénfc. 3000 köbméter földet mozgat meg. A gép súlya 92 ton­na, A íöldgyalfi két méter mély, 3,4 méter széles árkot áshat. Három dolgozó ke­zeli. a fényképészetben Paddingtor. angol vasútállomáson fény­képsokszorösító automata működik. Az automata lehetővé teszi, hogy az uta­sok rövid időn belül készítsék el fon­tos irataik fényképmásolatát. Az auto­mata 30 másodperc alatt készíti el egy 21,5X28 cm nagyságú írat másolatát. a miniatürizálásban Nagy-Britanniában rendkívül kismére­tű félvezetős rádiókészüléket gyártottak. A készülék fülbevaló alakú és a fülön hordható. Hasonló méretű készüléket gyártott egy moszkvai üzem is, mely a szemüveg keretében helyezhető el. Svájcban gyufafej-nagyságú női karórát készítettek. a takarmányozásban A Fehér-tengerben egy eredett szovjet aratógépet próbáltak kl. A gépet hajó vontatja s egy óra alatt 11,5 tonna ten­gert növényt arat le. Ezek a növények értékes takarmányul szolgálnak, ezen­kívül felhasználják mint trágyát és nyersanyagot az építőanyagok és gyógy­szerek gyártásában. Az SONP Kladno üzemben számos szlovákiai munkást képeznek ki a Ke­let-szlovákiai Vasmű számára. Képünkön: ]án Hozzát és Ondrej Chovane­cet a kežmaroki SONP dolgozóit Miroslav Zdvoráček mester megismerteti az aggregátok karbantartásával. (Dezort felv. — CTK) Az idénymunkák és a mezőgazdasági dolgozók téli foglalkoztatása Nem hazai jellegzetesség, és még fcsak nem is befolyásolható valami, hogy a mezőgazdaságban az év kü­lönböző szakában változik a munka­erőszükséglet. A mezőgazdasági ter­melésben mindig voltak idénymunkák a legfejlettebb mezőgazdasági ál­lamokban is — s ezzel a jövőben is számolnunk kell. Mi a helyzet e téren más országokban Az Amerikai Egyesült Államokban a fontosabb idénymunkák alatt a munkanélküliek és az idénymunká­sok szinte ellepik a farmokat, hogy legalább ideig-óráig keresethez jus­sanak. A skandináv államokban a mezőgazdasági munkások folyamatos foglalkoztatáséi úgy biztosítják, hogy télen az erdőkben alkalmazzák őket. A legtöbé farmer -ugyanis a szántó­területen kívül bizonyos erdőt is bir­tokol. A Benelux-államokban és Dá­niában a rövid tél lehetővé teszi a többé kevésbé állandó foglalkozta­tottságot, a csúcsmunkákat pedig — már amennyiben beszélhetünk ez esettjen ilyenről — idénymunkások szerződtetésével oldják meg. Mi a helyzet a Szovjetunióban? Vlagyimir Manukovszkíj, az egyik Voronyezs környéki szovhoz kom­plexbrigádjának vezetője, a követke­zőket mondotta a brigád tagjainak téli foglalkoztatásával kapcsolatban. A traktorosok télen a gépeket javít­ják. Ám lényegében nem ezzel oldják meg a kérdést. A komplexbrigád tag­jai, tehát az állandó traktorosok a Csúcsmunkák idején alkalmazott trak­torosoknak csak egyharmadát teszik ki. A csúcsmunkák idején — májustól október végéig — a gépesítési (mező­gazdasági) fakultások hallgatói, pró­basofőrök és a mezőgazdasági gépe­ket gyártó, vagy javító üzemek dol­gozóinak segítenek. Az idénymunká­kat itt tehát más helyről jött dolgo­zók alkalmazásával oldják meg. Az igazat megvallva azonban a Szovjet­unióban sem mindenütt ilyen rózsás a helyzet, s a mezőgazdasági dolgo­zók téli foglalkoztatása itt is problé­ma. ... és' nálunk? A mezőgazdaságban, "pontosabban a növénytermesztésben a munkák időszerűsége nálunk — éppúgy, mint másutt — komoly problémát jelent, sőt a termelés magas fokú gépesítése egy kissé tovább élezi az ellentétet. Manapság már ugyanis nincs szüksé­günk csupán kétkezi idénymunkások­ra, hanem elsősorban szakképzett gé­pészekre, traktorosokra. Honnét ve­gyünk azonban kisegítő idénymunká­sokat. Így ls mondhatjuk: Hol bizto­sítsuk télen a növénytermesztésben dolgozóknak kereseti lehetőséget? A válasz semmi esetre sem lehet egyöntetű, figyelembe kell venni a helyi viszonyokat is. Kereken kimond­hatjuk azonban, hogy a kérdést a mezőgazdasági és nem mezőgazdasá­gi üzemek szoros együttműködése nélkül nenr"oldhatjuk meg. Szándéko­san nem beszélünk a mezőgazdasági és ipari üzemek együttműködéséről, mert — a továbbiakban majd rámu­tatunk — nem minden esetben erről lesz szó. Némely esetben — kohó-, vegyipar, finommechanika stb. — ez úgyszólván lehetetlen is, mivel ezek az üzemek nem nagyon nélkülözhetik "bedolgozott munkásaikat és még csak a mezőgazdasági dolgozókat sem al­kalmazhatják télen, mivel a négy-öt hónap jóformán arra sem elég, hogy betanítsák őket egyik, vagy másik gép kezelésére. Nem is az ipar és a mezőgazdaság együttműködéséről van itt szó, hanem arról, hogy a mezőgaz­daság győzze munkaerővel a csúcs­munkákat, s hogy a mezőgazdasági dolgozóknak télen is biztosítsunk ke­reseti lehetőséget. Együttműködés az ipari üzemekkel A nagy — nem mezőgazdasági üze­mek — egy kis jóakarattal módját ejt­hetik, hogy lehetővé tegyék alkalma­zottjaik 5—10 százalékának, hogy a híezőgazdasági üzemben egy-két hé­tig segédkezzenek. Az észak-csehor­szági barnaszénbányák dolgozói pél­dául már tavaly ősszel biztosították a Most környéki mezőgazdasági üze­mekben a háromműszakos őszi szán­tást. Ezenkívül nagy jelentősége van az együttműködésnek más szempont­ból is. A mezőgazdasági dolgozók téli foglalkoztatottságot nyernek az em­lített üzemekben. Lényegében 5—6 hónapról van szó, amit a tervbe is be kellene venni. Ennek hatása két­ségkívül megmutatkoznék az üzem termelésében, s a pénzügyi tervet is ennek figyelembevételével kellene elkészíteni. Az elmúlt években a mezőgazdasági üzemek túlbuzgóságukban gyakran a másik végletbe estek. Nem szívesen engedték el dolgozóikat az ipari üze­mekbe téli brigádra, attól félve, hogy nem térnek vissza. Valljuk be őszin­tén, sokszor nem ls alaptalanul. Ami­kor az üzem betanította a mezőgaz­dasági dolgozót, állandó foglalkozást kínált neki. Ezt azonban meg lehet előzni. A két üzem megegyezéssel szabályozhatná, hogy az ipari üzem hány mezőgazdasági dolgozót alkal­mazhat, és mennyi időtartamra. Magá­tól értetődik, hogy hasonló megegye­zéssel, vagy szerződéssel kell aztán szabályozni azt is, hogy a csúcsmun­kák idején az üzem hány dolgozója fog segíteni a mezőgazdasági üzem­ben. A kiegészítő termelés szerepe A kiegészítő termelés mezőgazda­sági üzemeinkben ez ideig fehér hol­lónak számít. A dél-csehországi kerü­let Nová Bytŕice-i Állami Gazdasá­gában azonban e téren is úttörő mun­kába kezdtek. Üzembe helveztek egy élesztős takarmányt készítő és egy burgonyaszárító üzemet, amely né­hány dolgozónak télen is munkale­hetőséget biztosít. A kiegészítő termelés még nem csodagyógyszer a mezőgazdaság ége­tő problémájára, azonban nagy se­gítséget, sőt azokon a helyeken, ahol nagyobb ipari üzem nincs a kö­zelben, komoly segítséget jelent a mezőgazdasági dolgozók téli foglal­koztatásának megoldásában. A . mezőgazdasági üzemekben a napokban kerül sor az évi pénzügyi­termelési terv előkészítésére. A leg­alkalmasabb idő arra, hogy a mező­gazdasági üzemek már most meg­tárgyalják az ipari üzemekkel a kölcsönös segítség formáját és terje­delmét, s ezt esetleg a tervbe ls bele­vonják, nem pedig a tizenkettedik órában, amikor az aratás, szántás, vagy egyéb munkák sürgetnek. A köl­csönös segítséget — történjék az bár­mely részről — be lehet venni az évi tervbe, sőt be is kell venni, hogy át­tekintést nyerjünk arról, mit csinál­nak majd a tehergépkocsik, traktorok a téli időszakban, és mennyi anyagi eszközt fordítanak az idénymunkák idejére alkalmazott brigádosok jutal­mazására. Ha az előbb a mezőgazdasági üze­mekben bevezethető melléktermelés­ről beszéltünk, Agy 'e kell szögez­nünk, hogy a probémát ezzel nem old­hatjuk meg teljesen egyszer s min­denkorra. A mezőgazdasági dolgozók téli foglalkoztatottságát és a mező­gazdasági esúcamunkák paunkaerő­szükségletét elsősorban a nem mező­gazdasági ütemekkel való szoros együttműködéssel oldhatjuk meg. (-zn) A TV műsoráról Időszerű problémák a képernyőn OTTO ZELENKA SZÍNHÁZI drama turg és forgatókönyvíró a legutóbbi időkig aránylag szerény jelenség volt a cseh művészi életben. Neve időn ként a televízió képernyőjén is meg jelent, de lényegesebbet nemigen hal lőttünk tőle. Az idei színházi évad­ban azonban Prágában műsorra tűz­ték Zelenka első színművét — a Cancl polgár-t —, amely egyszerre felhívta a kritika és a közönség fi­gyelmét egyaránt. Nem csoda, mert Zelenka komédia formájában irigy-. A MÁSIK ADÁSSAL, amelyet a bra­tislavai televízió sugárzott, már nem lehetünk Ilyen elégedettek. Roman Kalisktj egyik riportjának dramatizá­ciójáról van szó. A riport a szerző Vádlott, álljon fel! című könyvében jelent meg. A könyv Ladislav Mňač­ko: Elkésett riportok című könyvé­vel együtt rendkívüli sikert aratott. Kiderült azonban egy alapvető prob­léma: hogy nem minden prózai mű­fajt lehet negatív következmények nélkül drámai alakba önteni. A tele­lésre méltó éleslátással és nyíltság- vízió dramaturgiája lényegében me­gal rendkívül komoly erkölcsi prob­lémákat tár fel. E két szimpatikus chanikus átültetést választott, amely egy tárgyalást rekonstruál. A gyilkos tulajdonság jellemzi Zelenka leg- apósát ölte meg, egy semmirekellő utóbbi munkáját, a Bélyeg című tv­játékot is, amely egy prágai vállalat szocialista munkabrigádjáról szól. El­lentétben azonban sok más hasonló környezetben lejátszódó darabbal, Ze­lenka Itt a környezetet nem felüle­tes kulisszának tekinti. A drámaíró lelkiismeretesen és nyíltan néz szem­be a brigádra jellemző külsőségek és a kollektíva belső élete közötti el­lentmondással. A brigád ugyanis véd­nökséget vállal egy fiú felett, aki sú­lyos kihágást követett el. Csakhogy ez a védnökség — bár őszintén gon-. dolták — kikezdi a brigád életében begyökeresedett formalizmust, hatásá­ra lassan lepereg az önzetlenség csil­logó váza és fokozatosan papvilágra kerülnek az apróbb kihágások (jog­talan napidíjak elszámolása, olyan színházjegyek felszámítása, ahol a brigádtagok egyáltalában nem voltak stb.) s egyszercsak az, aki felett a brigádtagok védnökséget vállaltak, fellázad az ilyen praktikák ellen. Szerelmével együtt elhatározza, hogy nem hallgatnak. Igen ám, de a dön­tő pillanatban a nő ls visszavonul és a kérdés nyitva marad. Vajon győzte­sen kerül-e ki ez a megbélyegzett fiatal, avagy — ahogy mondani szo részeges embert, aki az egész család életét állandóan fenyegette. A szeren­csétlen ember védelmére, aki erős felindulásában követte el a bűntényt, a falubeliek több mint ezer aláírással kérvényezték, hogy enyhébb ítéletet kapjon. Kaliský e ciportjának az volt az ereje, hogy a tényeket riportban foglalta össze s azt kitűnő — embe­rileg és művészileg hatásos — kom­mentárral látta el. Ez az erő azon­ban a drámai feldolgozásból valahogy kipárolgott. Csupán a valóság száraz feljegyzése maradt meg minden emő­cionális hatás nélkül. Annak ellenére, hogy Dušan Zlmen rendezése Igyeke­zett a történet drámai hangulatát ki­emelni, és annak ellenére, hogy né­hány művészi teljesítmény igazán színvonalas volt, (pl. Gregor, Roman­čtk, vagy Jenöo alakítása), az összbe­nyomás mégis statikus és helyenként szinte unalmas volt. Helyén valónak tartjuk tehát azt a kívánságot, a te­levízió dramaturgiája jobban és érzé­kenyebben bírálja felül, milyen anya­got ajánl feldolgozásra, hogy^hasonló kás — alaposan megégeti az ujját? felesleges csalódások ne következze­Zelenka kétségkívül napjaink egyik ň ek be. legkomolyabb erkölcsi problémáját veti fel és úgy látszik, sikerűit neki a tömören megírt és mindig a dol­gok lényegére mutató jellemeken ke­resztül művészileg is hatásosan fel­dolgozni mondanivalóját. Václav Hu­deček józan, egyszerű és finoman mértéktartó rendezése is hozzájárult ehhez, nem beszélve néhány valóban értékes művészi teljesítményről, ame­lyek között a címszerepet játszó ja­roslao Vízner, továbbá Blanka Bohőa­nová, fozef Bek, Ľubomír Eipsktj és Cestmír Randa alakítása ..áU az..első helyen. ^ UGYANEZEN AZ ESTÉN megnéztük az A-stúdió decemberi műsorának fel­újítását. A felújítás nem volt hiába­való, mert — különösen a fiatal né­zők — bizonyára élvezték a műsort. A képernyőn újból láthatták kedvelt énekeseiket Eva Pilarovával és Wal­demar Matuškával az élen. Karel Stéd­rý intelligensen konferálta a számo­kat. Szívesen hallgattuk Karel Kraut­gartner tánczenekarát, amely hazánk­ban a legjobbak közé tartozik. Megál­1'ápTthátjUlÓ, hogy válóban művészi šzínvúrtaľti tánczenei tv-műsor tanúi lehettünk. STANISLAV VRÉKA Embert, embernek, emberről BESZÉLGETÉS JAKÓBY GYULA FESTŐMŰVÉSSZEL Habár az elmúlt tizenöt év gyöke­resen megváltoztatta Košice régi ar­culatát, új köntöst vont zeg-zugos utcáira, sikátoros külvárosait pazar, korszerű lakónegyedekké varázsolta és átalakította lakosainak életét, gon­dolkodását, valamint látókörét, a Her­nád-parti műteremben, amely ezúttal látogatásunk célja, nem érződik, nem látszik az idő múlása. Légköre válto­zatlanul meghitt, barátságos, gazdája pedig ma is éppen olyan őszinte, szí­vélyes, fiatalokat megszégyenítő alko­tóerőt tanúsító, mint negyven évvel ezelőtt, amikor első vásznaira Krón mester, vagy Budapesten Réti István tanár adta első piacetjét. Jakóby Gyula a „Kiváló munkáért" kitüntetést viselő festőművész műter­mében járunk. Valóban, nem sok változott itt utol­só látogatásunk óta. Talán csak a műterem falán és az állványokon el­helyezett néhány tucatnyi színpompás új festmény tanúskodik az érett mű­vész nem csökkenő munkakedvéről és szülővárosa iránti rajongásáról, amely eddigi művére felettébb rányomja bé­lyegét. — Igen, igen, tudom, nem állok jó ­riportalany hírében, nem kenyerem, nem adottságom a sok beszéd, magya­rázat, mondják is, hogy zárkózott, szűkszavú vagyok. Kell-e mindehhez magyarázat, felvilágosítás? Nos, nem nehéz eltalálnom, magukat is bizo­nyára témaköröm, terveim, elképzelé­seim érdeklik, mennyiben változ­tam ..., melyik új irányzat csodáló­ja, követője lettem... vagy leszek. Nézzenek körül, itt meglátnak jófor­mán mindent, ami életem során von­zott, ami ihletett, amit megszerettem és ecsetemmel megörökítettem. Szün­telenül az ember mindennapi munká­ját, küzdelmét figyeltem, ez serken­tett máig, ez fog jövőben is. Ér­deklődési köröm nem változott, ha meg netán képeim másról tanúskod­nának, higgyék el, a környezet válto­zott, a világ, az élet. Az évek gyorsan peregnek, minduntalan újat hoznak magukkal, forradalmasítják a művé­szetet, irodalmat, kulturát, új tehet­ségek bontogatják szárnyukat, új ba­rátságok keletkeznek, új kortársak nőnek fel. Fiatalok jönnek, az időseb­bek távoznak... Mit is mondhatnék tehát magamról? Ja, igen, témaköröm? Továbbra is csak az embert, munkáját, örömét, bánatát, a mindennapi élet minden­napi apró szürke problémáit kere­sem. Leginkább riporterhez hasonlí­tanám magam, akinek sohasem hiá­nyozhat mondanivalója. Hiszen a ri­porter nem érezheti szükségét a ha­táskeltő olcsó romantikával átszőtt témakörnek, modellnek, amikor éle­tünk mai lüktető irama oly kimerít­hetetlenül gazdag alkotó lehetősége­ket rejteget és kínál, oly különböző, és sokrétű mozzanatokat tár a ke­reső szem elé, amelyekkel a leg­aprólékosabban kieszelt elképzelés és leggondosabban kitervezett szándék sem vetekedhet. El sem tudok képzelni közvetle­nebb és hálásabb modellt mint az utca, mint a piac, a kofa, a halász, a hentes, a cirkusz, a bohóc, a fod­rász, a dolgozó ember, a pihenő em­ber, e siető ember, a sétáló ember, a szórakozó ember, a töprengő em­ber, a sakkozó, a pincér, a keres­kedő, a várís, a forgalom — szóval a mindenki számára egyformán hozzá­férhető jelen. Kell ennél több? Egy pillantás a falakra Igazolja, hogy Jakóby Gyulának valóban nem kell több. Jakóby Gyula a közelmúltban Bra­tislavában és a Csehszlovák—magyar kulturális egyezmény keretében Buda­pesten állított kl. Legutóbb néhány festményével a szlovákiai képzőművé­szek nagyszabású prágai tárlatén képviseltette magát. Rövidesen pedig szülővárosában ta­lálkozunk gyűjteményes kiállításával. TÄNZER IVAN 1964. január IS. * ÜJ SZÓ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom