Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-14 / 344. szám, szombat

M. Klimčák alkotása a ruvucai járási egószségháczbau. (1957.) -m A44'CV ' j-o-zs

. Régen nem jártam otthon, a falumban s most fejest ugrok a közepébe. Kíváncsiság gyötör. Szeretnék tudni mindent. Feszül bennem a sok kérdés. Nem bánnám, ha minden beszédes asszony itt sorakozna előttem az utcán és mondaná kedvére, ami érdekes csak történt ma, tegnap vagy tegnapelőtt. De bizony kihalt a falu. Itt a felvégen csak egyetlen nénét látok árválkodni a kapuban. Ogy áll ott töpörödötten, fonnyadtan, mintha elfelejtkeztek volna róla. — Mi újság? — kiáltom felé, miközben széjjelvágom az előttem lebegő ökörnyálat. — Lakodalom van — kiáltja vlszsza fáradt torokkal és arra pislog vizenyős szemével, amerre a lakodalmas nép elvonult. — Ki a vőlegény? — Gál Árpi. — A menyasszony? — Valami cseh jány, Osztrava mellől. Szép szőke jány. — Tud magyarul? — Azt én honnan tudjam? Tud, ha magyarhoz ment. Tudni kell neki — tűnődik a feleletén, mert nem biztos a dolgában. Hagyom az öregasszonyt, megyek tovább. Fordulok be a házak közé. És mintha varázspálcát ütöttem volna meg: a lakodalmas menet sarkában termek. Zenekar a kísérő, húzza a talpalávalót. Kicsit pajkosan, kicsit duhajkodón énekelnek a hivatalosak. Nézem az arcokat: Miké István, Kiszlinger Andor és a többiek. Ismerős vonások, ráncok a homlokon, a szájak szegleténél, megszokott kalap- és hajviseletek, ahogy gyermekkoromban templomban, temetésen vagy lakodalomban láttam őket. Derűs és borús pillanatokban, pohár bor mellett, cséplésnél, falumunkán mintha a gondolataikba is beleláttam volnál Tiszteletem az övék. Köszöntöm őket. Fogadják. Talán mondanának Is valamit, talán kezet ls szorítanának velem, de nem tehetik. A lakodalom fegyelemre kötelez. A lakodalom hangulatot kíván: nótát, dalikozást s nekik most az a dolguk, hogy énekeljenek. Fújják is, ami erre szokásos, paSlflIIIRRRII KULTURÁLIS HÍREK • Thomas Mann leveleinek második kötete — leánya Erika Mann gondozásában — most jelent meg Nyugat-Németországban. A könyv érthető feltűnést keltett. Thomas Mann ezeket a leveleit emigrációban írta; Hitler-ellenes állásfogalása és az emigráció vitái a levelek gyakori témája. • Hochhut: A helytartó című színműve a párizsi bemutatón is olyan fogadtatásra talált, mint NyugatBerlinben, Bazelban és sok más helyütt. Reakciós elemek zavarták az előadást, röplapokat és bűzbombákat dobtak a közönség közé. A híres darab elítéli XII. Pius hallgatását a náci zsidóüldözéssel szemben. B Jósé Bergamin neves spanyol írő Uruguay fővárosába Montevldeóba érkezett. Bergamin más spanyol értelmiségiekkel együtt az asztűríal bányászok oldalára állt és elsők között Irta alá a spanyol politikai fog lyokkal szemben tanúsított embertelen bánásmód elleni tiltakozást. rancsolóan kötelező. Ezen az úton nem ment még végig lány sem vidám, sem könnyes arccal a „Megvágtam az ujjam" vagy a „Micsoda falu ez, de sáros" eldalolása nélkül. Ha pedig az „A menyasszony akkor sír" valamilyen oknál fogva elmarad, mintha lakodalom sem lett volna. Lássuk csak, sír-e Itt és most ez a szemrevaló kis cseh menyasszony? Oka lenne rá. Messziről, nagyon messziről, kedvelt, megszokott környezetéből jött Bátkára, falumba igent mondani. A távolság többszáz kilométer s a szerelem legyőzi a távolságokat. A menyasszonyi fátyol alatt boldogságtól mosolyognak a szemekl Nyílnak a kapuk, az ablakok, öszszehajolnak, összesúgnak az asszonyok, a férfiak is szót váltanak az eseményről. Integetnek, megjegyzéseket tesznek, belefolynak a lakodalmas nép hangulátába. — Cseh kisjány a menyasszony — mondják, újságolják s adják szájról szájra egymásnak. — Magyar faluban cseh kislány! A vőlegény bátyjának karján megy végig falunkon a bájos kis menyaszszony tiszta fehérben, az életkezdés eltökéltségével. Megy egy magyar i fiatalember oldalán. S utánuk lépked j komolyan a vőlegény. Elég nagy egy ország s nagyon sok a lány benne. Cseh kislányt választott a magyar fiúi — Tud a lány magyarul? — kérdezem egyik barátomat, aki munkáját félretéve szaladt a lakodalmas menet elé. — Nem tud. Arpl, a vőlegény tud csehül. — Régen nem találkoztam vele. Hol dolgozik? — Osztraván. — A lány is ott dolgozik? — Ű is. Megismerkedtek, megszerették egymást. — Osztrava a munka és a szerelem kohója! — Ogy valahogy. Meg a barátságé... Csendesen, méltóságteljesen halad a lakodalmas menet, hagyomány fogja rövidre a lépéseket. A fiatal párt Jól meg kell nézni. Az első benyomásokból kell tartalékolni a beszélgető estékre. Most történik először, hogy magyar fiú és cseh kislány ... A menyasszony jár az élen. Kimérten, büszkén tartja magát. Tetszik neki, hogy itt minden másképp történik, mint ahogy az náluk szokás. Más a ceremónia, mások a házak, a kertek, a kerítések, a színek, az emberek. Más a föld s az ég! Már csak pár lépés a ház, az örömszülők szorosabban fogózkodnak egymásba. Beszélni nem tudnak, csak mosolyogni, kedveskedni, rokonokhoz illőn. A nagy esemény evéssel, Ivással, zeneszóval és ismerkedéssel folytatódik. Magam elé képzelem a gazdagon terített asztalt. Közepén az új házasok ülnek, kétoldalt a szülők. Bor és zeneszó mellett Osztrava és Bátka közeledik. A vőlegény a tolmács! GYURCSÓ ISTVÁN: PERCMUTATÓK O

Egy régt jóbarát rámköszön, majd két pohárban az öröm. Bor. Jókedvnek ága, te, borág, virágod, ugyan, milyen virág? Soha vidámabb órát. Ilyen az ember, olykor sírna, mégis Jót nevet — Nyesik a fát, ügye, de kihajt az ág, kihajt a kedv is, mit tehet. Sebeink fölött vastagabb a bőr, a csont ls edzettebb, hol eltörött. De valamire int a percmutató, hiányzik az ember, a gondolkodó. Valami csikorog minden perc mögött. — A régi jóbarát elköszön, és elköszön véle az öröm. © Ilyenkor tél Idején De ne gondolj a téltdőre, inkább tavaszra, jövőre. Lehet bármilyen szép a tél, több ruha kell, szalonna, szén: szeretet, ami oly kevés még nyáron ls — Kezünkben kés, hurok: kl bírja, marja — Ne haragudj e hangra, hamisan intonál, jól tudom, de tél van, hiába tagadom, és ilyenkor csikorog, dörmög az ember, morog. Lám, a téltől védeném magam, és téged is szép, tiszta nyaram, de Ilyenkor tél idején oly gyorsan ég a tűz: a szén oly gyorsan fogy — Szívünk szene! Mit mondjak? Ne gondolj vele. ©

Nincs a szónak semmi dolga, olyan mintha nagy úr volna. Mintha nem szolgálna senkit, ha meg szolgál székbe intik. Székbe tntik: ülj le szó, ne szajkózz, mtnt a rigó! Kl tudja mi jobb a szónak, vagy akár a szót mondónak? Ha ügyet véd, támadni kell. Szolgálatát ki dönti el? Száz kérdés, egy felelet: Szolgálj, lelkiismereti ZALA JÓZSEF: Több ismeret len ű egyenlet Ismerősök, i— könnyen elszáll a sző, s amint kimondtam, kérdés támad bennem: Kihez férkőztem oly közelre már, hogy a legbelsőbb énjéig ismerjem? Mindenkiben akadhat valami, amit kendőz és magának őriz meg, s igazi énje vetülete csak, mit szemlélői hü képének hisznek, Igaz, kivétel magam sem vagyok, hajnaltól estig ezer hatás formál. Csak az a többlet, abból adhatok, mi tisztultabb heves Indulatomnál, Az élet egyenlethez fogható; ahány egyén, annyi az ismeretlen. A jó megoldás utalásait ne is keresd rögzített képletekben, Gondoljunk a bejárókra Uj formákat, rmjalmasabb módszereket BÁRMENNYIRE IS egészségtelen Jelenség, tudomásul kell vennünk, hogy ezrek és ezrek dolgoznak a lakóhelyüktől távol. A bejárók szabad idejüknek nagy részét utazással töltik. A naponkénti utazás a falusi lakhely és a városi munkahely között azzal a következménnyel jár, hogy a bejárók kiesnek mind az üzemi klubok, mind a helyi művelődési otthonok nevelő-szórakoztató hatásköréből. Amit a bejárók azáltal kapnak, hogy útközben újságot, esetleg könyvet olvasnak, igen kevés. De ilyesmiről beszélni ls alig lehet. A munkásvonatokon sajnos még ma ls gyakrabban látni kártyázó csoportokat, mint könyvet, újságot olvasó egyéneket. Nem részletezzük, hogy miért. Annyit azonban megjegyzünk: a bejárókról a vasút ls jobban gondoskodhatna. Az állomások kulturális várótermei Igen hasznosak. Kár, hogy számos forgalmas helyen (Galánta. Dunaszerdahely, Kuty stb.) még ma sincs belőlük. S ezen túlmenően: a munkásvonatokon gyakran nem Jő a világítás, túlságosan zsúfoltak a kocsik. Olvasásra a legjobb szándék mellett sem nyílik lehetőség. S miért nincs ezeken a szerelvényeken ls kulturális központ, amely műsorával a bejárók utazását ls kellemessé tenné? Jelenleg legtöbbször „objektív" körülmények miatt válik a munkások utazási Ideje kihasználatlanná. Marad tehát az otthon, vagy az üzem. Igen ám, csakhogy a bejárókkal több üzemben azért nem számolnak, mert utaznak haza, otthon viszont azért nem, mert másutt dolgoznak. Furcsa állapot. A beiárők gyakran sehová sem tartoznak. Pedig a szervezett és tervszerű művelődés az ő számukra ís igen szükséges. MI történik hát ezekkel a dolgozókkal? Lehet náluk kulturális életről beszélni? Az eset első pillanatra Igen elszomorító. Néha úgy fest, mintha a bejárókat nem érintené semmiféle népművelés. A tényleges helyzet azonban azha nem is kifogástalanul, azért„ törődnek a beiárők művelődésével, ezek a dolgozók ls élnek kulturális életet. Az üzemek legtöbbjében különféle kulturális együttesek működnek. A vezetőség azonkívül, hogy lehetőség szerint a bejárókat ls bevonja a munkába, leginkább azzal gondoskodik a vidéki dolgozók művelődéséről, hogy ellátogatnak a fal vakra, elsősorban oda, ahonnan a legtöbben járnak az Illető üzembe. Jó példa erre a dunaszerdahelyl üzemi klub. Az Itt működő együttesek vezetői a falvak és általában a bejárók kulturális Igényének a kielégítését legalább olyan fontosnak tartják, mint a városban lakók igényének a kielégítését Tanújelét adták ezzel annak Is, hogy a napokban színrevitt Peter Karvaš Antigoné és a többlek című színdarabját előbb vidéken mutatták be. A bratislavai, és komáromi üzemekben működő kulturális együttesek ls gyakran ellátogatnak a falvakba, hogy a helyszínen szórakoztassák a bejárókat és családtagjaikat. Az üzemek azzal ls segítenek, hogy kulturális felelőseik Időnként megbeszélik a helyi szervekkel a kulturális munkaprogramot és érdeklődés esetén tudományos dolgozólkat küldik a falvakra előadni, kérdés-felelet eseteket tartani. A bejáró munkásokat foglalkoztató üzemek a dolgozók tájékoztatására, nevelésére a munkaközi szüneteket is kihasználják. AZ UTAZÖ MUNKÄSOK problémáit Ismerik a falvak vezetői és megpróbálják a bejárókat ls bevonni a kulturális munkába. Néhol ez eredményei jár s a városokban dolgozók tapasztalataikat nagyszerűen érvényesítik az otthoni munkában. A színjátszók esetében pl. ők szerzik be a szövegkönyvet. Mivel módjukban áll városi előadásokat Is látni, az együttesek tanácsokkal látják el. Nem vehetők tehát a bejáTók sem egy kalap alá, nem mondhatjuk róluk, hogy „reménytelen eset". Törődnek velük, és sokan közülük ls Igyekeznek a kulturális együttesekkel is kapcsolatot keresni. Ezúttal csupán arról van szó, hogy mindez kevés. A bejárók kultúrájáról történő gondoskodás megközelítőleg sem jelent annyit, mint amit a bentlakók kapnak, ha rendszeresen eljárnak az üzemi klubba, könyvtárba és részt vesznek a kulturális életben. S ha kevés, amit jelenleg kapnak, ha lehetséges másképpen élni, azon kell lenni, hogy az utazók ls minden lehetőt megkapjanak, az ő kulturális életük ls tartalmas legyen Érvelhetnénk azzal, hogy Igen sok szolgálatot tesz az újság, a rádió, a televízió, amely ma már igen sok család élettartozéka. E tájékoztató és művelődési eszközök valóban Igen hasznosak. A népművelésnek ez a formája sokszor mégsem nyújt annyit, mint a kollektív munka, a művelődési otthonban eltöltött 1—2 óra, ahol sajátos problémákat tárgyaló, eszmecserék folynak és ahol az egész közösség kulturális felemelkedésén fáradoznak. Mindebből világosan következik: nemcsak az hiba, ha a bejárók nem művelődnek. Helytelen az is, ha a szórakozást és a művelődést négy fal közé szorítják és elszigetelik magukat falujuk és embertársaik problémáitól. A művelődésnek és szórakozásnak a bejárók esetében is azt a formáját kell megtalálni, amely egyaránt hasznos az egyénre és a közösségre. AZT HISZEM, TÜLZAS NÉLKÜL állítható: mivel az utazók nevelése az egyik legbonyolultabb népművelési feladat, elengedhetetlenül szükséges, hogy a bejárók nevelése mindenütt szervezetten és magas színvonalon történjék. 0], az eddiginél rugalmasabb módszerekre lenne szükség. Az ide-oda utazással járó életmód mellett ugyanis a népművelési módszerek merevsége, a népművelők leleményteleusége is okozza, hogy a bejárók nagy része kicsúszik a művelődés és általában a kulturális forradalom hatásköréből. Sok helyen nagyon szép terveket dolgoznak kl, de azt hiszik e tervek akkor ís megvalósulnak, ha érdekében semmit sem tesznek ... Hányan tétlenül várják a bejárókat Is, remélve: egyszer majd csak bekapcsolódnak a munkába, eljárnak a művelődési otthonba, a könyvtárba, a bemutatókra, az ismeretterjesztő előadásokra ... Hát nem! Tapasztalatból tudjuk, hogy szervezés, új formaformák bevezetése nélkül, amellyel az eseményeket vonzóvá, érdekessé tesszük — a népművelés sem megy. Ha valahol, akkor a bejárók esetében kétszeresen szükséges, hogy a népművelés alkalmazkodjék az adottságokhoz. Példák bizonyítják, hogy mindez lehetséges. Gondoljunk csak az irodalmi központokra, a fentebb említett falujáró együttesekre, vagy azokra a könyvtárosokra, akik a munkahelyen keresik fel a dolgozókat és azoknak is ajánlják a könyveket, akik egyébként talán sohsem gondolnának könyvkölcsönzésre. Az alkalmazkodás révén mindenüvé, mindenkihez eljuthat a kultúra, mindenki bevonható a munkába — még a bejárók Isü AZ UTAZÖ DOLGOZÓKKAL OTT és akkor foglalkozzunk, ahol és amikor lehetővé válik. Ha az üzemekben Jók a feltételek, akkor az üzemben, ha viszont a faluban, akkor ott. A legfontosabb az, hogy számoltunk velük, gondoljunk rájuk, és a rendelkezésre álló eszközökkel az ő fejlődésüket is segítsük. BALÄZS BÉLA M63. decembar 14. * ÜJ SZŐ 9