Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-14 / 344. szám, szombat

Csorba tó (Barsi Imre felvétele) Még jírkászinasnak számítottam, amikor rovatvezetőmtől hatá­rozott utasítást kap­tam: Holnap barátocskám, meglátogatod ezt és ezt a" állami gazdaságot. Veted megy Feri ís, ő majd bevezet a riport­szerzés mesterségébe. S ha nem csal a sze­mem, ti nagyon is jől kiegészítitek egymást, akár a kezes 16 a ru­dast. /Ne akadjon fenn senki a hasonlaton, hisz a parasztrovat ve­zetőiének a szájából hangzott el). Majd így folytatta: — Egy kicsit „glan­coljátok" is ki magato­kat, mert a falu ma már ezt megköveteli. No meg a tekintély... Minden az utasítás szerint történt. Hajnal­ban az állomáson ta­lálkoztunk. Az én ba­rátom úgy festett, mintha legalább ts sa­ját esküvőjére készül­ne. Fittyet hányva a november végének, a szemerkélő ólmos eső­nek, 6 bizony fényesre pucolt félcipőben pipis­kedett a perronon. Ma­gam is meglepődtenij amikor gondolatban ha­sonlatot próbáltam al­kotni kettőnk között. Ml tagadás, megszeg tem a rovatvezetői uta­sítást. A hajnalban vég­rehajtott légköri és ta­lajmegfigyelések alap­fán — bár hosszabb lel­ki tusa után — félcipő helyett mégis csak fel­rántottam a jó öreg ba gartabör-csizmám. / Az­óta is áldom az eszem a jó qondolatért). Ám, ne szaporítsuk fölöslegesen a szót. Fe­HA LÚ NINCS... ri barátom útközben az ő alaposságával mérle­gelte a helyzetet és a tudtomra adta: nem sok jövőt jósol nekem az újságírásban. Szófo­gadatlan, parancsszegő vagyok. Fegyelem nél­kül pedig nincs újság­írás, nincs riport, nincs semmi a világon. Mivel a szakmában ő volt a rangidős, nem akartam újabb fegye­lemsértést elkövetni, inkább szótlanul nyel­tem a bőséges lelki fröccsöt. Még akkor sem mertem szólni, amikor az egyik árva kis állomáson meg­könnyítettük a gőzöst, és az apostolok lovára pattanva, egy vízzel te­li árok partján (közön­séges nyelven ezt az árkot Dunának hívják j baktattunk a kiszemelt major felé. Szívbéli vi­gasztalásomra szolgált azonban, hogy az én kedves barátom „glan­colť félcipője már az 'első lépéseknél elme­rült a latyakban. Kel­lett neked félcipő, meg vasalt nadrág — csipo­gott bennem a kár­öröm. De azért csak hallqattam. jó három kilométer leslapatyolása után elénk tárult a tanya. A kis ösvény azonban végleg elfogyott a lá­bunk alól. Előttünk a tanyai világ feneketlen sarával. Most mi lesz — furdalt a kíváncsi­ság. Barátom azonban pillanatok alatt felmér­te a helyzetet. Dicsére­tére legyen mondva, gyorsan feltalálta ma­gát. Így szólt: — Tovább csakis a hátadon. S feleletre nem vár­va lovászmesteri ügyes­séggel pattant a há­tamra. Nem tudom már, mi mindent karattyolt a fülembe, elég az hoz­zá, hogy neki vágtam a sárrengetegnek. Ö meg ugyancsák nyeregben érezte magát, mert egy­re csak adta az utasí­tásokat: most jobbra fordulf, most balra, szaporázd a lépést, ne zötyögj annyira. Már csak az volt hátra, hogy igazi lovas mód­jára sarkával diktálja az iramot, fHálát ad­hat az istenének, hogy ez nem jutott eszébe, mert így is közel áll­tam a megbokrosodás­hoz). Így, szorosan egy­másba fonódva kötöt­tünk ki a gazdaság iro­dája előtt, ahol egy se­reg gyerek vidult a pa­rádés utazásunkon. Amikor szárazra hup­pantottam „lovasomat", az egyik kajánképü süvölvény ezekkel a szavakkal fordult ba­rátomhoz: — Ugye, bácsi, ha ló nincs... Azt hittem megpuk­kadok, amikor ő nagy kegyesen rábólintott. — Hát ez mar így van! Ha erre gondolok, még ma is sajnálom, hogy nem bokrosodtam meg olt, a latyak kel­lős közepén. NYERGES ISTVÁN . SAJTŰhlbák Hányszor tréfálta meg már a sajtóhiba ördöge a nyomdászokat, szerkesztőket és olvasókat egy­aránt. Volt eset, amikor a korrek­túrában, sőt a kész oldalon, már a rotációs gép előtt csípték el a hibákat. Ragadjunk csak ki néhány pél­dát, melyekből aztán igazán szép bokrétát köthetünk. Ez esetben csak olyanokat sorolunk fel, me­lyek megjelentek volna, ha törté­netesen a korrektor vagy a szol­gálatos szerkesztő nem jön rá: A szedő biztosan az öntudat alatt körmenetben érezte magát, amikor ezt szedte: A május 1-i feltámadás (felvonulás helyett), vagy amikor új sportágazatot talált ki, kalács­dobást kalapácsdobás helyett, vagy súlyos gombamérkőzést (gomba­mérgezés) helyett és libabajnoksá­got ligabajnokság helyett. Annyit írunk a mezőgazdaságról, nem csoda ha lépten-nyomon mezőgaz­dasági kifejezésekbe ütközünk. Nem csoda, ha a szedők teljesen ennek befolyása alatt állottak, ami­kor az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) sertésállományát szed­ték EFSZ helyett, vagy a „kam­pány folyamán a választókkal megtrágyálták a problémákat", il­letve „a prágai világbajnokság el­ső kecskéi-t". Ilyen tévedések még a „legjobb üszőink és vízilabda-já­tékosaink, felhívás az erdők (erők) mozgósítására. A szenzá­ció hajhászok részére igazi cseme­ge volt, hogy a „píseki erdőben új reakciós központot létesítenek" rekreációs helyett. A tudományos dolgozók viszont ne vegyék sér­tésnek, amikor „a Szlovák Tudo­mányos Akadémia részegei" jelent meg régészei helyett. Egyik volt szerkesztőségi kollégánkat egy­szer már a guta környékezte. Cik­kében a „Teli Vilmosokról" írt, a s?edő nem gondolkodott sokáig, máris pötyögtette a „teli villamo­sokat". Némelykor cifra dolgok kerülnek a rotációs papírra, ha nem veszik észre. Egyik szedő barátunk, aki szereti a szép nemet, talán egy csalódás után a „feudalizmus leá­nyainak széttörésére (láncainak helyett) gondolt. Évekkel ezelőtt portugál felkelők elfoglalták a „Santa Maria" gőzöst. Hát nem Sánta Mari lett belőle? Már régebben történt. Valame­lyik államfő vendégeit „szarvas marha vadászatra" hívta meg. Az angol miniszterelnök pedig „vas­hintóba'" utazott Washington He­lyett. Nagy szenzációt keltett egy­szer az a hír is, hogy a „japánok bevonultak Trencséiibe" Tlencsin helyett. A szerkesztőség és a nyomda egy­aránt bosszankodik a sajtóhibákon, akár csak az olvasók. Azon fára­doznak, hogy a munkaszervezés megjavításával kiküszöböljék a sajtóhiba ördöge sokszor veszélyes tréfáját. GREK IMRE DUBA GYULA: A FELJELENTŐ EMBER Így ismerkedtünk meg... A hiva­tali főnököm egy géppel Irt levelet nyújtott felém. — Olvasd! — Ez állt rajtaí Tisztelt hivatali Értesítem, hogy szerkesztő­jük D. visszaél társadalmi hely­zetével és szégyent hoz a vi­lág összes újságíróinak, de leginkább a szocialista újság­íróknak a fejére. Fent nevezett nem méltó sem a tollra, sem a papírra, sem a ceruzára, de még a radírgumíra sem. Az az ember csupa gyanú és bizony­talanság. Vigyázzanak rá! Üdv. mindénnek! Pörge Menyhért Ló utca 6. Meglepődtem. Semmilyen Pörge Menyhértet nem ismerek. Nevettem, de az ilyen nevetés egy kicsit min­dig kényszeredett. Szitkozódtam. De a nyugtalanságom erre sem múlt el. Megnézem, hogy ki az a csodabogár, mondtam a hivatali főnökömnek, Utánajárok... A Ló utca 6. papagályzöld öreg épület a Vár alatt, bőven hull róla a vakolat és cserép tetején moha tanyáz. Hátul az udvarban egy ko­pott barna ajtóra volt ráírva: „Pörge Menyhért. Magánhivatalnok." Kopog tattam. Alacsony, kerekképű, kedé­lyes ábrázatú emberke nyitott ajtót Pörge Menyhért? — kérdeztem. — Igen. Kihez van szerencsém? — Nem Ismer? Három napja fel jelentett, hogy szégyent hozok a világ összes újságíróira. — Az lehet. Hogy hívják? — A hangja egyszerre hivatalosra vált. — Különben jöjjön be, mindjárt után­na nézünk a dolognak! Keményfedelű iskolai füzetet vett elő a szekrény tetejéről és lapozni kezdett benne. Azt mondja, három napja? ... morogta szórakozottan, három napja... D. szerkesztő ... igen, itt van! Valóban így van, én önt a múlt hét végén feljelentettem. Igyekeztem nyugodt maradni. — Megmondaná, hogy miért? Ojra a füzetben kezdett matatni. — Várjunk csak, annak is itt kell lenni... — Sokáig böngészte a tintá­val Irt sorokat, de úgy látszik nem találta, amit keresett — Sajnálom — nézett rám bocsánatkérően —, nem tudom megmondani. Az ember­nek annyi a dolga, nem csoda, hogy elfelejti, kit miért jelent fel. Igazán sajnálom... Leültem. Ez nem mindennapi eset. — Gondolkozzon — kértem —, hát­ha az eszébe jut! Töprengve ráncolta a homlokát. Ojra belélapozott a füzetbe, aztán csüggedten becsukta és a fejét ráz­ta. — Nagyon feledékeny vagyok. Iga­zán nem kívánhatja tőlem... ne ha­ragudjon .. .1 Nem haragudtam. Beszélgetni kezd­tünk és nagyon vígkedélyű emberké­nek bizonyult. Elmesélte, hogy néha három-négy embert is feljelent egy­szerre, egész nap nem érzi jól ma­gát, ha aznap még nem jelentett fel senkit. Szinte fizikai gyötrelmet érez. És miért ne engedhetné meg magának azt a kis megkönnyebbülést? Elmúlt már az a világ, amikor az ember nem jelenthette fel azt, akit akart. Még csak az kellene, hát nem igaz? — Igaz — helyeseltem —, bizony így van... és ma kit jelentett fel? — A sarki fűszerest, és a suszter­romat, meg valami Bodót... Bodó Otokárt, a telefonkönyvben találtam a nevét, meg a címét. Érdekes dalla­mos név, az ilyeneket különösen ér­demes feljelenteni Bodó Otokár... —- Ábrándosan nézett és mosolygott. — Figyelemreméltó szenvedély — jegyeztem meg. — De van értelme, van valami eredménye a feljelenté­seinek? Borús lett az arca és láthatólag elszomorodott. — Az utóbbi időben kevés, jófor­mán semmi... Nagyon ismernek már mindenfelé. — Egy pillanatra felde­rült és gőgös lett. — Uram, azelőtt a Főhivatalban külön munkaerő fog­lalkozott a feljelentéseimmel. Volt egy szekrény, amelyre fel volt írva: „Pörge Menyhért feljelentései. Bizal­mas." Ogy ám. — S azóta ...? — Eh, jobb róla nem beszélni. A múltkor valami Bakonyi Ernő egy­szerűen megpofozott, amiért feljelen­tettem. Pedig már nem is emlékez­tem a nevére. Ide jutottunk. Hát élet ez? Nagyon elkeseredettnek látszott, bánatosan lógatta a fejét és a szája szélén keserű ráncok futottak alá. — írógépet is hiába vettem — pa­naszkodott —, azt hittem, úgy ko­molyabban vesznek. Egy fenét, köp rám mindenki. — Nehéz lehet életcél nélkül élni — véltem sajnálkozva. — Nekem mondja?! Néha sírni sze­retnék. Minek élek? — Nem tudom — mondtam —, ezt igazán nem tudhatom... Egy „kis" félreértés R végett — egy fényképet ts mellékel­tem. A „fotografia egy mangalica-óriást ábrázolt. Nem mondom, gyönyörű jószág volt. A cikk is, a fénykép ts rövidesen nyomdafestékei látott. Igen, de • .. Nem is tudom, mondjam-e tovább. No. de tsten neki, ha már egyszer letettem a garast . .. Amikor kezembe nettem az újságot, majdnem a szék mellé ültem. /I cikk alól a nevem „csodálatos mó­don" a kép alá került. Ogy hatott, mint­ha a képen látható mangalica meg v alámi ki ne maradjon, vagy kétsze~r Rozsnyó. Felhívjuk a figyelmét, hegy «! városban valaki visszaélt a nevével. Egy iportocskám mellé - állításom Petty' verset küldött a szerkesztősé­még határozottabb dokumentálása gúnkbe a maga neve alatt. y Ezt a tapintatot X. Y. Is értékelte, mert azóta a saját verseit sem küldte be többé a szerkesztőségbe. SZABÓ B Ét, A Minden relatív Aktílpolitikal rovatban hárman vál­ti takozunk a napi szolgálatban, így mindegyikünknek alaposan át kell nézni, ml jelent meg előző nap a lapban, hogy én... Most aztán mi lesz? Ej, ez a nyomda! Rovatvezetőm látva elkeseredettsége­met, megveregette a vállam: ne kerüljön be ugyanaz a hír. De a ló­nak négy lába van mégis megbotlik... Két éve valami nem túl jelentős nem­zetközi értekezletről betettem egy rövid — Az ilyesmi is megesik ... meg hír t_ Másnap megdöbbenve láttam, hogy ám. . . No, de ne lógasd az orrod. Erre uqyanaz a hír máskép stilizálva, más is akad orvosság. Helyreigazítjuk bará- cj mm er egyszer megfelent a lap tocskám. Nézd, már meg is írtam, ol- a lj á n Harmadnap, amint kinyitottam az vasa! újságot, nyombon megakadt a szemem Nem mondom, jól megfogalmazta, harmadszor ls a híren: csak a címe volt Így hangzott: „Lapunk ebben és ebben más, és a fordító alkotó módon úgy rfl­a számában, ezen és ezen az oldalon, vidít ette, fogalmazta meg a jelentést, ebben és ebben a cikkben sajnálatos hogy a tartalma ugyanaz lett, mint az sajtóhiba csúszott. A képen látható ser- előző két hírnek. Mi, akik elkövettük ezt a hibát, nem tettünk egymásnak szemrehányást, hanem diszkréten síé­gyeltük magunkat. Azonban, hogy a világon minden re­latív. azúttal ts beigazolódott, jó szokás szerint a szerkesztőségi értekezleten minden héten kiértékelte valaki a meg­jelent számokat. Kritizált és dicsért. tés ugyanis nem azonos a cikk szerző­jével." SZARKA rSTVÁN Feledékenység ? / polyság és Léva közölt köhint egyel a Skoda motorja, és gépko­csink hirtelen lelassul. Mtso, a sofőr A külpolitikát az emlékezetes héten azért hiába nyomja a gázpedált, a gép megáll, rótta meg a soronlévő bíráló, mivel né­Ml lehet a baj, mi történt ilyen hírt e- ha önkénycsen kihagy olyan híreket, ame­len? S mint ahogyan az ilyenkor lenni lyek más lapokban megjelennek. Például szokott, a sofőr először is megnézi a azt a hírt említette, amely háromszor gyújtógyertyákat, majd a porlasztót is is benne volt a lapban. kifújja. Nem dugult el, tehát az üzem­anyag eljuthat a hengerbe. A gyújtó­Mi persze mind a hárman egy ember­ként ugrottunk fel és hangosan tiltakoi­gyertyák is úgy szórják a szikrát, mint iun }. t Mindez olyan egyszerre és ösztö­a kisebb fajta villámok. nősen történt, hogy többen is megje­Startolunk. A motor ugrik, ám néhány gyezték: „Nézzétek a három dühös em másodperc múlva bedöglik. Ezt megcst nálja még kétszer, de azután hiábavaló ber, olyanok, mint a paprika'" Ahogy egymásra néztünk, tényleg vö­volt minden próbálkozás. Mit tehettünk? TSse k ] u oit unk: mind a hárman elpirul­Hol ő, hol én kurbliztunk. Nagy volt n tunk. hőség, s csaknem egy órai viaskodás után megkérdem: „Te Miso, van benzin róla,' maiadjon a hármunk 'titka, a tartályban? „Látod ezt meg sem néz­tem" — mondja. Pedig kár, hogy előbb erre nem gon­doltunk. Egy csöppnyi üzemanyagunk sem volt... főt nevettünk az eseten, s az arra Jövő autós kölcsönbenzinével tettük meg az utat Léváig. MÉHY FERENC Azóta sem ejtettünk egy szócskái sem SZŰCS BELA Egy alcím titokzatos átváltozása Jjlőre kell bocsátanom, hogy a nyár Változó szemlélet U: jságirói ténykedésem két apró epizódja. derekán, rekkenő hőségben történt. A hőmérő higanyszála úgy 35 fok kö­rül volt árnyékban. A „normális" dolgo­zók, akik már délutánig letudták a nyolc órájukat, vígan lubickollak valahol a strandon, vagy árnyas fák alatt hüsültek, Ezerkilencszázötvenegyben, vagy öt- ml még bent izzadtunk a szerkesztőség­venkettőben történt. Égy tömegszer- ben, megcsappant létszámmal, hisz a vezet járási konferenciájának szüneté- nyaraló kollégákat is helyettesítettük, ben a titkárt kerestem, anyagszerzés Eddig a mentő körülmény, céljából. Egy Ifjú éppen kilépett a tit- Aznap a mäsodik oldal v ai ahogy se­kárt iroda ajtaján, de ahogy megpillan- hogysem akart „összeállni". Az egyik tott, gyorsan visszaugrott. Az ajtón ke­resztül hallottam ijedt hangját: — Fiúk, tegyétek el gyorsan az üve­get, jön az újságíró! hírnek csak a vége jött meg a sajtóiro­dától, a másiknak a közepére kellett várni — szóval nemcsak a hőség Izzasz­tóit meg bennünket. Végre együtt volt A másik eset két éve történt, éppen „únden, hamar küldjük jel a nyomdába, ilyenkor, december tajan. Egyik koüé- /,,­S2 m i} r háromszor sürgették. Hopp, még Z BFí ™, át rtf?. f tÍ ld l. SZ Ö1'^1 ZV í-°' címeket kell leírni, már diktálom is, " -»-«>-»—' t-- főcím:.., alcím:... Tessék, lehet vinni. Másnap reggel azután szokás szerint először az „én oldatomon" fut végig a szernem, a guta kerülget. Az egyik két­hasábos főcím alatt ez áll: Albim: s utá­na a szöveg. Kétszer—háromszor is meg­nézzem, hogy a csudába került ide, s ki ez az Albim. Végre kiderült, az alcím helyett véletlenül albim-et írt a gépíró­nő, én nem vettem észre, s a nyomdá­ban azt hitték, hogy a cím szövegéhez tartozik, s kiszedték eléje. Még ma is dójában beszélgettünk az elnökkel. Kis vártatva benyitott az irodába a fiatal zootechnikus. Az elnök odaszólt neki: — Jó, hogy jössz, hozzál csak egy üveg szilvát abból a jobbikból, Itt van­nak az újságírók! GAL LÁSZI.0 / Szerkesztői üzenet Akkoriban, 1950—1951 táján olva­sóinktól sok levelet kaptunk a emlékszem a hideg zuhanyra, amit akkor szerkesztőségbe. Lelevezöosztályunk a nagy hőségben figyelmetlenségemért ugyan nem volt, de minden levél meg- kaptam ... válaszolására igen nagy gondot fordítot­tunk már azért is, mert minden válasz­Persze mindez lapunk „őskorában" tör­tént, azóta az Új Szó-ban már nem for­rl i! 1 n 7 f. í7ii A,-, 1, n * . i . f levelet maga a főszerkesztő olvasott el. dul elő ilyen hiba. Vagy tévedek' Hasonló unit n hel/t-pt n Krerleowlfti ilvo. 3 PROTICS JOLÁN Hasonló volt a helyzet a szerkesztői üze­netekkel is, amelyek havonta kétszer jelentek meg az Űj Szóban. A szerkesz­tői üzenetek rovatát rám bízták, és em­lékszem, hogy néha egy-egy levél meg­válaszolása komoly fejtörést okozott. Különösen a versírók voltak nagyon fur­fangosak. Volt olyan eset is, hogy egy­egy versfaragó ismert nevíi kOltő versét iarYiák.'Tt'indegy.'Lapunk krónikájába így küldte be a saját neve alatt. Bosszan- i s bekerült u tott a tréfa, legszínesebben jól odamond- A szerkesztőség épületéből a szomszé­tam volna az újdonsült szerzőnek, de dos nyomdába két elvtárs hordta a kéz­szerkesztő voltam, s az olvasó érzékeny• iratot. Egy alkalommal egyikük hosszabb ségére tekintettel kellett lennem. Hogy idő után se tért vissza. Valaki a kere­a tapintat mily méreteket öltött a ro- sésére indult és a nyomda folyosóján, VOtnnn. hnnd mnnrimm oJ n IrH^afl-ofíi ,, • _,v,„„ ...j*. ... „ ^ , ' Sző szerint vette... Az alábbi eset állítólag lapunk megje­•<•* lenésfnek első éveiben történt. Egye­sek váltig kardoskodnak hitelessége mel­lett, mások a rossz nyelvek művének vatban, liadd mondjam el a következő esetet: Rozsnyóról levél érkezett. — A levél­író nevére ma is emlékszem. — Több vers volt benne, köztük Petőfi Egy gon­dolat bánt engemet című költ'etném/e, alatta a versfaragó neve. Törtem a fe­a jelvonó előtt találta őt hóna alatt a kéziratokkal. — Hát te mire vársz itt? A jelvonó ajtaján lévő táblára muta­tott, melyen a következő szöveg áll ma is: „Csak három személy részére!' A további kettőre — válaszolta a Jem mit válaszoljak ennek a finomtelkű legnagyobb lelki nyugalommal - Már xJ nü'u Á eJ} n,y i r c e azonosította ma- egy félórája ácsorgok, de csak nem jön gát Petőfivel? Sok fejtörés után végre senki... 1 döntöttem, a válasz így hangzott: X. Y. ZSII.KA lASZLÖ Sokszor hallani, hogy lapjaink uniformizáltak, mind ugyanazt íriák Hát ez bizony erós túlzás. A minap átnéztem az újságokát Akadt egy,'ame­lyik nem írt a cukorrépa kampányról. . 9 m Azt mondják, hogy egyik ismert irodalmi kritikusunk gépkocsit vásárol Mindenki kíváncsi arra, hogyan vezet. Mert a bírálataiban mindenkinek neki szokott menni. mm* Az egyik szerkesztőről azt mondják, hogy unalmas ember, kollégái sem szeretik: semmi rosszat sem tud másról. M • . Némely szerkesztő az írásból akar élni, de nem az életből írni. Az egyik kollégára azt mondják, hogy olyan ember, aki még önmagával sem jon /ez. ( Ül SZÖ 10 * 1963. december 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom