Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-14 / 344. szám, szombat

Gyakran szinte szólamként hat, ha azt halljuk, az elmúlt másfél évtized alatt gyökeresen megváltozott falvaink arculata. S bár a szavak fényükből veszíthetnek, a lényegen mindez keveset változtat. Tény, a régi falu nincs többé A falu szocializálásával eltűntek a kisparcellás gazdaságok, hogy helyet adjanak az újnak, a korszerűbbnek, a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak Az elmúlt másfél évtized alatt szemünk előtt formálódott a falu új gazdasági rendje, vele változott annak társadalmi viszonya, parasztságunk életszemlélete, jelleme, magatartása E változások nyomán a ma faluja az egyre korszerűbb, egyre jobban gépesített termelés színterét, s ugyanakkor a közösségi ember formálódásának műhelyét jelenti. A történelmi haladás száműzte a falu megcsontosodott törvényeit is, azt az évszázados szemléletet, ahol a „paraszt° szó nemcsak foglalkozást jelölt, hanem egyszersmind lenézést és kiszolgáltatottságot. A földéhség és földimádat helyett új értékmérő tört utat magának, mely az ember értékét nem a holdak számával méri, hanem az elvégzett munkával. Az új életformának ez az új értékrendje, s a korszerűbb gazdálkodás Igénye állítja a ma faluja elé a több szakértelem és a nagyobb tu dás, a műveltség követelményét. S ha ennek kapcsán néhány szót szólunk a falu és az értelmiség viszonyáról, meggyőződésünk, hogy ez távolról sem amolyan találomtéma Fontos ez azért ls, mert évek során sokan — legtöbbször alaptalanul — bizalmatlanul néztek a „nadrágos" emberre. Márpedig a szkeptikusok fenntartásai ellenére ls az értelmiség jelentős része meggyőződéssel vett részt a szocializmus építésében. A munkásosztály és az Idők szavát megértő parasztság mellett a városi és falusi értelmiség nagy része bekapcsolódott az újért folyó küzdelembe. A falu tanítói szinte mindenütt ott voltak, ahol a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megalapozásában segítséget kellett nyújtani. Az értelmiségiek egy szűk rétege már a felszabadulás előtti időkben azonosult a szocialista eszmékkel. S bár hazai magyar vonatkozásában a felszabadulást követő évek hányatottságai miatt erősen megcsappant a számuk, 1948 februárja után a tanulni vágyó munkás- és parasztfiatalok száza! álltak a társadalmi célok szolgáltatába. Másokat ugyanakkor a béka ügye és a szocialista építés lendülete hozott közelebb eszméinkhez. Az elmondottakból következik, koránt sem véletlen, hogy napjainkban, amikor az osztályharc fő frontját a gazdaság, a kultúra és ideológia területe Jelenti, éppen a munkásosztály és a dolgozó parasztság soraiból verbuválódott, tudást, szakértelmet, műveltséget szerzett tagjai számítódnak értelmiségünk derékhadának. Szerencsére, ma már javarészt túl vagyunk azon az állapoton, amikor — falusi viszonylatban — csaknem kizárólag a tanító jelentette az értelmiségnek azt a részét, melyre a kulturális és népművelő munkában támaszkodni lehet. A főiskolai végzettséggel rendelkező szövetkezeti elnökök és mezőgazdászok egyre gyarapodó tábora mellett szinte naponta emelkedik a középkáderek száma. Ily módon nő azok serege, akik hathatós segítséget nyújthatnak a falu felemelkedésével egyértelmű eszmei-műveltségi offenzívában. Szó szerint offenzíváról van szó, hisz a tét: a fejlett mezőgazdaság Márpedig az ehhez vezető út egyedül a több tudáson, a nagyobb szakértelmen keresztül képzelhető el. S a több tudásnak ezt az Igényét különösen most hangsúlyozzuk, amikor a hoszszúra nyúló téli estékkel kezdetét veszi a „parasztvakáció". Abban, hogy ez az időszak necsak a megérdemelt pihenés és szórakozás Ideje legyen, hanem a felkészülésé és a tudásszerzésé is, éppen a falusi értelmiségnek jut jelentős szerep Munkájukat, segítségüket a kulturális forradalom sikeres megvívásában lehetetlen nélkülözni. Márpedig kultúrforradalom nélkül aligha beszélhetünk szocialista parasztosztályról. A kulturális forradalom mostani szakaszában a legfontosabb a szocialista embert Jellemző harmónlkus tulajdonságok kialakítása. A nagyobb tudás mellett az eszmei-erkölcsi gazdagodás követelménye Is igényként magasodik elénk. A korábbi évek változó sikerű szövetkezeti munkaiskoláin kívül ma már a népművelés új formái — a dolgozók közép — és szakiskolái, népi egyetemek, akadémiák, ismeretterjesztő filmek és előadások, kérdés-felelet estek stb — sietnek a művelődni vágyó parasztság tudásszomjának kielégítésére. S ebből a szempontból csupán az érdeklődéskeltés, konkrét segítség helyett — kevés. Éppen az elmúlt évek tapasztalata — a népművelési munka gyakori formalizmusa és elbürokratizálódása nyomán fellépő passzivitás — az Intő figyelmeztetés arra, hogy a kultúra és a művelődés terén elkövetett kontármunka és rögtönzés előbb-utóbb megbosszulja magát. A nem éppen előnyös tapasztalatok amelett bizonyítanak, kirakatmunkát lehet végezni, de közönséget odavezényelni — ma már — annál kevésbé. A falu kitört eddigi elmaradottságából, elzárkózottságából, s éppen ezért — a rádió, mozi és televízió korában — nagyon jól meg kell válogatni azokat a formákat, amelyek a falusi népművelés sikerét biztosíthatják. A mennyiségi mutatók mellett az eddiginél lényegesebb figyelmet Igényel a minőség kérdése. Az igényes feladatok valóra váltása pedig a legjobb erők „bevetését" követeli meg. Az általános tapasztalat azt mutatja, jóllehet a falusi értelmiség száma az elmúlt években lényegesen megnövekedett, néhány kivételtől eltkintve általában kevésnek mondható az olyan eset, ahol néhány pedagóguson kívül mások is érdekeltséget látnának ebben a murikában. S ez az oka aztán annak ls, hogy az eszmei nevelés — színvonalát és hatását tekintve — lemarad a követelmények mögött. Bonyolítja a kérdést az ls, hogy a vezetők egy része — sok helyütt — gyakran íekicsinyll a nevelőmunkát, s nem tekinti azt a termelőmunka szerves részeként. A falusi értelmiségről szólva néhány szóban említést kell tennünk a falura került fiatal szakképzett erőkről. A gyakorlat azt bizonyítja, számottevő azok száma, akik Jóformán menekülnek a falutól. Nem lehet most célunk, hogy ennek okait, azok sokféleségét kutassuk. Egyet azonban hadd szögezzünk le: nem egyszer az idősebbek ridegsége, meg nem értése, esetleg tisztség-féltése is oka annak, hogy ezek a fiatalok nem találják meg a helyüket. Sokszor pedig anyagi kérdések (fizetés, ellátás, lakás) is közrejátszanak. Márpedig egv kis jóakarattal a szocialista falunak ezeket a problémákat meg kell és meg is lehet oldania. Éppen a falu legsajátabb érdekében. Hisz a tudással, szakértelemmel felvértezett dolgozókra sohasem volt olyan szüksége a falunak, mint éppen ma. Különösképpen azokra, akik a faluban nemcsak megélhetési lehetőséget látnak, s munkájukban nemcsak kötelességteljesítést, hanem küldetést és nagyfokú hivatástudatot ls. A parasztember korábbi földimádata a szövetkezés másfél évtizede alatt a föld Iránt! szeretetre és gondosságra változott. Mindenütt az országban az új faluról vallanak a megváltozott faluvégek, a napsütésben sorakozó nagyablakos házak. Ahhoz azonban, hogy az újat valóban újnak mondhassuk, arra ts szükség van, hogv rendünk az emberi lelkekben is feléDülJön S a falusi értelmiségnek a döntő csatát épp itt kell megvívnia. Az értelem, a több tudás, s nem utolsó sorban a fejlődés érdekében. Erre kötelezi őket szocialista rendünk másfél évtizedes történelme, s e nnmes küldetésre jegyezte őket el a jövő. FONOD ZOLTÁN Tanul a varos Szepsiben nagy súlyt fektetnek a dolgozók továbbképzésére. A magyar középiskolában 1956 óta esti tagozat is működik. Az első csoport 1959-ben érettségizett, jó eredménnyel. A második csoport pedig az idei tanév végén vesz búcsút az Iskolától. A szepsl középiskola épületében működik a košicei ipariskola magyar nyelvű esti tagozata Is. Csak dicséröleg beszélhetünk a szepsi pedagógusokról, akik odaadó, lelkiismeretes munkát végeznek. Csizmár István tanár elvtárs sok szabad estéjét áldozta tel arra, hogy a tanulókat matematikából előkészítse az érettségire. Ez év szeptemberében az alapfokú iskola mellett ls megalakult az esti tagozat. Itt azok a fiatalok tanulnak, akik valamilyen oknál fogva nem végezték el az alapiskola kilencedik osztályát. Az iskola Igazgatósága úgy döntött, hogy ne a diákok járjanak be Szepslbe, hanem az alapfokú iskola tanárai utaznak kl Csecsbe és ott folyik a tanítás. Fecske Imre, Balázs Géza és Zupko tanító elvtársak önként jelentkeztek, hogy vállalják az utazás fáradalmait. Elmondhatjuk, hogy a pedagógusoknak nagy érdeme van abban, hogy Szepsl lakosságának egyre nagyobb része rendelkezik középiskolai végzettséggel. Lobel Zoltán, Szepsl Szabó Gyula: Átvonulok (1963) (Az Ecce vita sorozatbol) Ján Kulich, államdíjas: öregember, 1958 (A bratislavai kiállítás anyagából.) cA Qžo-míi áttke. - RÉSZLETEK-' Nap lenyugszik. Ballagok én is: le a csúcsról, s mire a völgybe leérek, odafenn — akár a rőzse lángja ellobbant ez a nyár is; vége — isten veletek, fanyar gyümölcsök, nehéz hegy leve, nem oltotta nagy szomfúságom se bor, se szerelem, a meddő harcban kiontott vér se. 0 mondjátok, van-e Forrás odalenn?! V, olt — van valahol egy elfeleftett, boldog táj: selyemrét az áldott ég alatt, s a réten át ezüst patak csordogál. A parton — százszor szépek, aranyló kislibák közt tűnődő, árva gyermek játszott: „Ö, mondd meg szél, a patak hol ered?!" „Keresd a Forrást!" — bíztatta a szél a gyereket. Öreg fűzfa mordult, a patak nevetett: „El nem éred sohasem!" S azóta is — azt a Forrást keresem. -T é nyes porták, szegényes udvarok közt vitt az út, és lépteim zajára megmordult a hízott, lusta eb, fölsírt a porban játszó, éhes kisgyerek — ó máig ts látom — reszketeg, fáradt kéz koldulva nyit egy vidám, rácsos kiskapui, s belül az udvaron — szitkot szór a fösvény szűkmarkú irgalom. Ereztem, láthatatlan harc dúl mindenütt, a fák, szelíd füvek is mély gyökerükkel egymást fojtogatják. Mentem. Gyárak füstjével intett az ég, hajladoztak a szélben a meggyötört, karcsú jegenyék, s a kiszáradt kút felett megcsikordult a hosszú gém — 6, kié volt e fáradt, furcsa sóhaj, könnytelen zokogás? Emberek, tán mindörökre elapadt, elveszett — az a Forrás. M, ég hittem, hogy enyém a szél, az ég színe, a napsugár, a nyári hőségben vibráló levegő, hogy enyém öt érzékem csodája, a végtelenbe kanyargó út, s a világ egy nap lángba —, füstbe borult. Minden út hirtelen elfogyott. Patak se csobbant, madár se szólt. Már nem volt szemem, szám, fülem, már világ se volt kívülem, kezem, lábam se volt. S akkor történt a csoda: szívemben — az elnémult Forrás újra földalolt. H Ibődült Brennus: Vae vtctis! — s a könnyű serpenyőre lökte kardját. En nem harcoltam, le se győztek: a kard igazsága nekem nem igazság.. .1 Nem voltam hős, erős, bátor sem voltam, de nem lehet engem eltiporni, legyőzni nem lehet — se elevenen, se holtan; vagyok mint a kapaszkodó füvek s a zsenge nád; benned lakozik erőm és minden bátorság, tebenned népem: örök Forrás.. I A FALU ÉS AZ ÉRTELMISÉG ™«a december 14. • (Jl SZÓ %