Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-14 / 344. szám, szombat

án&d sasaié ÜZBEGISZTÁNI RIPORT Kelten a harmincnégy százalékba A

Pamír és Tien-San előhe gye inert lábánál, az üzbég SZSZK délkeleti réázén, az Éhség-sztyeppén túl fekszik Begovat A látogatónalt ©lőszőr az a benyomása, hogy — ne csodálkozzanak — Komáromban van. A Dunát persze a Szlr-Darja új medre helyettesíti, a hajógyárat meg — az acélmű. Ogy mint Komáromban, itt ls alacsonyabbak az épületek, s a város nagvsága is körülbelül akkora. Két emeletesnél magosabb házat alig látni. A nyáron óriási erővel perzselő nap követelte meg. hogy így építkezzenek, a házakat csak oly magasra húzzák fel. hogy a fák, amelyekkel az épületet körül ültetik, a tetők fölé nőjjenek és árnyékot vessenek... De Itt troltbuszok közlekednek az utcákon, ami — Komáromban nincs. Megszületik a munkásosztály A begovatl acélmű az üzbég ipar alapja. Taskentben volt ugyan már a háború előtt selyemipar, textltgépgyár és gyapotfeldolgozó közS

ont. de ez alig változtatott zbeglsztán lakosságának összetételén. 1934-ben a la kosságnak csupán nyolc százaléka volt munkás. Pedig háromszor akkora ország ez mint Csehszlovákia. Lakosainak száma ma már meghaladja a nyolc milliót. A munkásság ma a lakosságnak teljes harmincnégy százalékát képezi. Hogyan ls születhetett meg ebben a többnyire sivatagi területekből álló országban a munkásosztály? Begovatban és környékén elég pontos választ találunk erre a kérdésre. Ami Romanovnak nem sikerülhetett Víz, víz és energia Mindenekelőtt ez kellett. A SzlrDarja zavaros folyama itt kanyarog ugyan a közelben, de ez csak egy keskeny sáv, amelyen túl minden csupán terméketlen sivatag és néptelen puszta Romanov fele-delem — aki egyébként Orenburgban székelt — felismerte a helyzetet és gondolkozott ts egy csatorna felépítésén. Építtetett az Éhségszteppé felé egy csatornát — de csak belekezdett. Túlnagy fába vágta a felszéfét, a fejedelmi kassza nem bírta az Ilyen megterhelést. Fel is hagytak a munkával hamarosan. Tévedés ne essék — a szovjethatalom nem folytathatta a megkezdett művet. ott, ahol Romanov abbahagyta, hanem mindent újból kellett kezdenie. A megkezdett csatorna ugyanis bevezette a Szir-Darja vizét egy darabon a sztyeppébe. de mert nem fejezték be, az éltető víz a föld ellenségévé vált: elmocsarosította talajt, felemelte a sós talajvizet és az eddig terméketlen föld még az eddiginél is reménytelenebb képet nyújtott. Ha fába vágod a fejszéd, vágd is ki azt a fát. Ezen ez elven alapul a további fejlődés. Csak akkor láttak a további munkához, amikor erre már megvoltak az anyagi feltételek. A szükség ls közrejátszott: a Szovjetunió Iparvidékein a fasiszták garázdálkodtak, az új Ipartelepeket itt, Közép-Ázsiában kellett létesíteni. A háború B. A. ZAJCEV a Martin-ke mencék automatikus műszereit figyeli. megnehezítette a munkát, hiszen a technika mindenekelőtt a frontra kellett. De mégis nekiláttak. A sztálingrádi csala előestéjén született meg a határozat, hogy a Szir Darján csatornát, gátat és villanyerőmüvet kell építeni. ^ Százezer üzbég és Tádzsik paraszt látott neki a munkának, sokhelyütt csak ásóval, vállukon hordva a kiásott földet. Az üzbég és a tádzsik lakosság még kapával, ásóval, de már ipari létesítményen dolgozott... Itt kezdődött minden. Az erőművet az ősi üzbég legenda sziklából vizet fakasztó hőséről — Ferhátról — nevezték el. A gát 32 méterrel emelte a vízszintet, lehetővé tette a csatornarendszer kiépítését. Az erőmű 126 megawatt áramot ad, ami két és fél év alatt megtérítette az építés költségeit. Es lett víz a sztyeppé, energia az ipar számára. A törzsgárda 1945-ben már működött ez első üzbég acélmű. Az üzbég parasztok — dehkánok — valami egészen új, soha nem látott munkába kezdtek — acélt olvasztottak. Bori Tur debajevics Murzabájev, a Győzslem-kolhoz gyapottermesztője a messzi Uraiba Magnyitogorszkba megy ta nulni. Az orosz B A. Zajcev pedig a soha nem hallott Begovatba tanítani jön Tasroaiov Gurbanali Ferga nából, a Kuljam nevű falu ból, vagy ahogy Itt hívják kislak-búi, jött üzemet épt teni, hogy néhány év múlva hengerésszé váliék. A két üzbég A két üzbég parasztfiú sorsán mérhetjük le talán a legjobban, hogyan született meg az üzbég lakosság 34 százalékát kitevő munkásosztály. Murzabájev — olvasztár. Fiatal — ma 34 éves, — de még jól emlékszik arra, amikor a szamár és a teve volt az egyetlen közlekedési eszköz ezen a vidéken. Persze ma trolibuszon jár munkába, városi kétszobás lakásban lakik és — aoélt olvaszt. De hogyan! Ogy megtanulta a szakmát, hogy szinte hónapról hónapra növelte kemencéjének teljesítményét. Munkatársaival elérte hogy az egy köbméter kemence-űrtartalomra jutó acélolvasztásban az egész Szovjetunióban élenjáró helyre került... Elmondja a vezetésével dolgozó kommunista brigád egyik újításának történetét. Az elvtársak megállapodtak abban, hogy figyelemmel kísérik a szakmai híreket. így keltette fel figyelmüket egy kazahsztáni üzemben bevezetett újítás. Ott járt ugyanis látogatóban egy csehszlovákiai mérnök — nevét már elfelejtette — aki néhány ügyes fogással fokozta a kemence kapacitását. Most már nem az Uraiban, hanem Kazahsztánba mentek tanulni. Megtanulták, bevezették, megy. „Mit mondjak még, elvtárs? Semmi különös nem történik itt... Talán érdekelni fogja, hogy az üzemben árnyékukért fákat ültettünk. De gyümölcsfákat ám, hogy legyen az üzemi konyhára... Persze társadalmi munkában. A munkaidő hat óra, jól esik utána egy kis pepecselés a gyümölcsösben .. Tasmatov Gurbanali — hengerész. Még 1944-ben, mint építőmunkás kezdte, maid két évet az uráli acélgyárakban tanult, hogy viszszatérve a szerelésnél segédkezzen és végül maga ls oda álljon a hengerszék mel* K JP>sá * S rASMATOV GURBA.MDAL1, aki ferganai parasztfiúból lett kiváló hengerésszé és képviselővé. (Vllcselt Géza felvételei) lé. Legnagyobb élménye — mint mondja — az volt, hogy bevezették az üzembe a bokhara! gézt. „Csodálatos valami! Biztosan örülnek neki az Uraiban ís a fiúk ..." Még elárulja, hogy szenvedélyes horgász (micsoda szenvedélyek ott, ahol még víz sem volt!) és sietve elköszön, mert várják — a televízióban. Ezt az adást megnézzük. „Kedves nézőink. Tasmatov Gurbanali elvtárs, az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselője beszámol önöknek az országos szakszervezeti kongresszus eredményeiről ..." És megjelenik Gurbanali ismerős arca, s — üzbégü) persze — beszámol sok érdekes dologról, többek között arról, milyen következetesen váltják valóra a begovati üzemben a dolgozók javaslatait, hogyan őrködik efölött a pártellenőrző bizottság, s milyenek az eredmények. Jobb szellőztetést követeltek a munkások, s a következő brigádgyűlésen a vezető már a követelmény teljesítéséről számolt be. De a dolgozók további javaslata már az volt, hogy — s itt büszkeség érezhető a hangjában — gyorsítsák meg a hengersor menetét. Mert ahol jobb munkakörülményeket teremtenek, ott az emberek maguk javasolják a nagyobb teljesítményt. • • • Ketten a harmincnégy százalékból. Persze Begovatban sem mindenki képviselő, vagy élenjáró olvasztár. De az Ipar itt éppúgy, mint akárhol másutt, a legszélesebb rétegeknek biztosít egyre jobb megélhetést, a város mindenki számára épül korszerű iparközponttá. Nem mindenki szerepel a televízióban. de a munkásházak tetőin antennaerdő hirdeti, hogy úgyszólván minden családban ott a televízió. És ha már a szórakozásnál tartunk: mindenki horgászhat ott. ahol azelőtt víz sem volt. VILCSEK GÉZA ö ki'flliik, hogy Innen a ten&erentúlról én is ' csatlakozhatom a szercncsekívánókhoz és szívélyesen köszöntöm a 15 éves Oj Szó-t. Egy ember életében 15 év csak az Ifjúkor kezdete. Egy lap életében, különösen viharos és gazdag évek ntán, már komoly életkor. Az ŰJ Szó életében ez a 15 év jelenti a fiatalos szollemet, melynek soha sem szabad megszűnnie, hisz egy napilap minden nap újraszületik. Ez a 15 év jelenti a tapasztalatokat, az érett kor bölcsességét. Meggyőződésem, hogy olvasók és tudősítők nélkül a lap nehezen töltené be küldetését, mert színvonala olvasóitól is függ. E napon további sikereket kívánok az C| Szónak és olvasóinak. EMIL SÍP, New York I

tt, Bulgáriában az ember kritikusabb szemmel nézi az újságokat, mint otthon, ahol garmadával olvashatja a hazai lapokat. Valahányszor megkapom az Oi Szó friss számát, a szocialista országok tudósítóival és nyugati haladó újságírókkal együtt elolvassuk és egymásnak lefordítjuk a lap egyes cikkeit és híreit. Mindenkinek tetszik az Oj Szó, kii önösen nagyra értékelik a külföldi tudósítók cikkeit és a különböző országok életéből ösz izeállltott riportoldalt, örülök, hogy sokan ol vassák ezt a lapot. Büszke vagyok arra, hogy immár két év óta cikkeimmel és riportjaimmal én is hozzájárul Szó eredményes munkájához, és érdekesebb riportot a következő években! LUBOMlR HAJEK, Szófia Olvasóink nap nap után olvashatják külföldi tudósítóink írásait a világ közeli és távoli országaiból. Nevüket, munkájukat jól ismerik. Lapunk 15. évfordulójára többen üdvözletüket küldték, amelyből néhányat itt közlünk: : "SirBÜDAPEST hatok az Of Még több J

ó néhány éve már, hogy megkapom az Üj Szó minden számát; s jóllehet a lap jelentős késéssel érkezik hozzám és nagy közöttünk a föld rajzi távolság is, — mégis, úgyszólván a lap min den számában találok valami érdekeset, amit nen) Olvastam más újságokban. Ügy vélem, hogy az Üj Szó jól teljesítette a fel :dataít és kívánom, hogy teljesítse sikerrel a jii őben is abban a küzdelemben, amelyet Cseh xlovákla dolgozó népe a béke megőrzéséért, országa felvirágoztatásáért folytat. DAN JEHUDA, Jeruzsálem. RIPORT AZ NDK-BÔI Hazára találtak S

ötét hajú, kreol arcbőrű, bájos kislány lépi át az arterni politechnikai felsőiskola tanári szobájának küszöbét. Brunhilde alig tizenötéves, de szemében nemcsak gyerekes huncutság, hanem a lassan felnőttsorba érő nő értelme is ragyog. Csak a kíváncsiságát nem tudja egészen palástolni — vajon mit szeretne tőle megtudni ez az idegen újságíró?! Talán még nem mérte fel, hogy manapság egy tél emberöltő gyermeksorsába ls belefér sok, nemcsak érdekes, hanem egyben százezrek és milliók éietére jellemző esemény, fordulat és mozzanat. Persze Brunhilde még nem is élt a második világégést követő mozgalmas években. Csak szülei elbeszéléséből tudja, hogv a béke akkoriban felszabadulást jelentett minden embernek számító embernek. Az életet viszont nem lehetett ott folytatni, ahol a háború előtt félbeszakadt. Öj világ született vajúdva, és a pusztító háború után sok-sok családnak ú) alapokra kellett építenie Jövőjét. Európában akkoriban a történelem legnagyobb népvándorlása zajlott le. Az út többnyire az övezetekre felosztott Németországba vezetett. Csak a keleti zóna mintegy négy és félmillió áttelepítettet fogadott be. Sokan vittek batyujukban keserűséget, sőt gyűlöletet. Fájdalmas volt feladni a régi otthont, még nehezebb gyökeret verni az új és eleinte bizony nyomorúságos valóságban. A legnehezebb volt azonban annak felismerése, hogy a német nép ls felelősséggel tartozik a világnak. A

Wiese-családot, Brunhilde szüleit is, ez a sors érte. Az Odera-Neisse határ a sokat szenvedett Lengyelországhoz csatolta KeletPomeráníát. Stettin vidékéről nyugatra, Sthromberg városába sodródtak. Az apa kiskereskedelmi ügynök lett, hajszolta a verejtékszagú pénzt, mert Brunhildét két fiútestvér követte, és az öttagú család eltartása nem volt könynyű feladat. Aztán, a dúsgazdag Uncle Sam „jóvoltából" beköszöntöttek a nyugatnémetországi „gazdasági csoda" ével és nagyjából rendbe Jött volna minden, ha... Ez a „ha" két tényezőtől függött. Az első az, hogy hiányzott a biztonság megnyugtató tudata. A fellendülés éveiben Nyugat Németországban ugyan általában magas volt az életszínvonal, sót tagadhatatlanul ma ls Jól él az, akinek van munkája. A munkanélküliség sem volt számottevő, de Wiese papa mégis mindennap idegesen vette kezébe az újságot. Mind több olyan hír jelent meg, amely tudatta a kisvállalkozók csődbejutását. Nyugtalanította az is, hogy nem érezte magát otthon. És ez nem is csoda. A bonni államnak néni volt érdeke, hogy az áttelepítettek új hazára leljenek benne. Ellenkezőleg. Érdeke az, hogy ezek a tömegek a szüntelen úszitás hatására a revansista erők tartalék-hadseregét képezzék. „Hátha másképp van ez a túloldalon" — morfondírozott nem egyszer gondterhelten az apa. „Aztán ml ls csődbe Jutottunk és határozni kellett" — folytatja Brunhilde. „Augusztusban múlt egy éve, hogy búcsút mondtunk NyugatWestfália Ham városának és átjöttünk Ide." Berlinben ekkor már régen fal húzódott n várost kettészelő határvonalon. Wiese tudta, végérvényesen kell döntenie, mert ha egyszer átjön, akkor már a Brandenburgi kapun és a többi átkelőhelyen nem sétálhat vissza Nyugatra. A fal, az őrtornyok, a törvényekhez és előírásokhoz szigorúan igazodó határőrség már nem engedik meg, hogy politikai célokból emberek százereit átcsalják a kirakat-városba, kémeket küldjenek „via Berlin" az NDK-ba és a többi szocialista országba és aláaknázzák a demokratikus német állam gazdaságát És Wiese mégsem habozott... Nem csalogatták ide nagy ígéretek, nem várták őket díadatkapuval, de ferde szemmel sem néztek rájuk." Apám egy szénlerakatban dolgozik, hivatalnok, de bizony néha, amikor kevés az ember, megfogja a lapát nyelét. Anyu is munkát kapott Irodát takarít, ml hárman pedig tanulunk. Háromszobás lakásunk van, 29 márka lakbért fizetünk havonta, míg Hamban hasonló lakásért elkértek tőlünk négyszer ennyit" — így Brunhilde. Kánaánban élnek? Semmiképpen sem állíthatom. A lényeg viszont az, hogy a Wiese-család elégedett. „Én ís jól érzem Itt magam. Szorgosan tanulok, vegyész szeretnék lenni. Részt veszek a Német Ifjúsági Szövetség munkájában" — és a gyereklány szavaiból úgy érzem, sokkal, de sokkal komolyabban veszi mindezt, mint kortársai. 1 Wiese-család vállalta * az üj életet, mert tudta, ebben az országban nem várja ugyan semmiféle csoda, de otthonra, biztos munkára, hazára lelhet. Valahogy így gondolkozhat az a mintegy ezerszáz fiatal és idősebb ember, főleg szakmunkás, de értelmiségi, földműves, kisiparos és kiskereskedő ís, akik havonta most már ellenkező irányban — nyugatról keletre lépik át a Német Demokratikus Köztársaság határát. S akí Ilyen szándékkal Jön, az éppen ügy nem csalódik, mint Brunhilde és szülei. GÁLT IVÁN \ kommunista sajtóval szövetkezett újságírók, munkások és olvasók szerte a világon közösen törekszenek egy olyan világ megteremtésére, melyben • tőkés rendszer haazonhajhászását az együttműködés és testvériség szelleme váltotta fel. Sok sikert kftánok nagyszerű nevalS é« felv!légnsíté munkáinkban. Legyen egyre nagyobb az 0] Szé befolyása. Remélem, mielőbb megérjük azt az időt, amikor a kommunista lapok világszerte, akárcsak az Oj Szé, a szocialista és a kommunista t*rMidilom épttéeét fogják szolgálni. MONTY MEIH, London. •j^agjr tisztelet számomra, hegy az t j Szó mnnkatársa lehetek és hogy olvasóit tájékoztathatom a szomszédos Ausztriáról. Amikor lapotok megjelenésének IS. évfordulóját ünneplilek, méltán tölthet el benneteket a büszkeség és megelégedés érzése. Csehszlovákia helyes szocialista nemzetiségi politikájáról tanúskodik. Az egykor elmaradott Szlovákia iparosításának nagy eredményében a magyar lakosságnak is jelentős érdemei vannak. A 15. écfordnlé alkalmábél mint az Üj Szé munkatársa és osztrák kommunista, további szebbnél szebb eredményekel kívánok a lap kibővítésében és befolyásának növelésében. FRANZ KUNÉRT, BAes. SS Oj SZÖ 4 * 1903 december 14.