Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-14 / 344. szám, szombat

Legyen továbbra is világító fáklya A betű kell Levelezőink, olvasóink köszöntik a tizenöt éves Új Szót Slmko Béla a dernői postához tartozó Barka, Lucska és Kovácsi kézbesítője — kedves postás bácsi|a. Az Oj Szú tizenöt éves fennállásáról Slmko Béla sem feledkezett meg, s ami Igaz, az igaz, ő a különleges gratulánsok közé tartozik: őrzi az ÜJ Szó összes lapszámait, az elsőtől a legutóbbiig. Meghív barkai lakásába és ott az újságok birodalmában elbeszélgetünk: — Apám szénégető volt. En is szénégető lettem. Ez a szakma, kérem, még a gazdasági válság idején ts ment. Igaz, nem úgy mint addig. Akkor már nem dolgozhattunk itthon, csak a Kárpátokban, ds azért valami mégis csak kikerült. A betűt akkor sem hagytam cserben, soha, mert nekem az apám írástudatlan volt; pedig mennyire szeretett volna olvasni. A kalendáriumot minden esztendőben megvásárolta. Meg is van az nekem mindegyik azóta is. Sosem felejtem el: Amikor már betűzni tudtam b naptárt, apám egész este elhallgatta nyökdécselésem, s csak sóhajtozott és biztatgatott. „Most élem világom" — mondogatta mindig. Kérem, én hosszú éveken kersztül járattam a Kassai Munkást és lapterjesztője voltam. Abból ls elraktam minden számot, de a felszabadulás után egy könyvtárnak adtam. Az ÜJ Szót is összegyűjtöttem eleiétől fogva és nagyon megbecsülöm. Itt vannak a kezdeti évfolyamok, be is kötöttem Okét, ínég a többit is bekülöm. Nincs nagyobb szenvedélyem, mint elővenni a régebbieket... Ilyenkor a gyerekeknek olvasok fel belőlük, mert kérem, benne van a tegnap története. Az 0) Szó pedig már öt gyerekemnél IdOsebb. . . , — De ne gondolják, hogy csak én kedvelem ennyire az újságot! Még nemrég vagyok postás, csak amióta a bányában megrokkantam, mert én a bányában ls csak egyhúzomban tizenhét évet dolgoztam le ... De elmondhatom maguknak, e pár év alatt is meggyőződtem róla, hogy az emberek szeretik az újságot. Kérem, ma már csak Barkára Jár annyi ÜJ Szó, mint pár éves postáskodásom kezdetén a három községbe. — És nekem már a polcaimon nincsen hely, már a bflröndjelm ls mind megteltek, majd csak Bkad a gyermekeim között is egy, aki tovább viszi az én kis gyűjteményem. . ... A szűk kis oldalsó szobában Iróhelyül szolgálö asztal ls van tintatartőval és asztali lámpával, s csaknem az egész falat könyvekkel, újságokkal megrakott ácsolt polcok borítják. De még egy másik helyiség falát ls újságkötegek lepik. .. Csak Oj Szó több, mint ötezer van a birtokában, öt évtized kalendáriuma is ott sorakozik, a lapterjesztésért kapott jutalomkönyvek és a könyvbarátok köre küldeményeinek egész sorával. A betű több helyet foglal el lakásában, mint jómaga. De a betű jó, a betfi kell, a betű nemesit — ezt vollia Simko Béla . ,„.„«, ' Feljegeyzte: KOBAK KORNÉL Nemcsak a szerkesztőség ünnepe. Az Oj Szó megjelenésének évfordulója nemcsak a szerkesztőség ünnepe. Ünnep ez az olvasónak és a levelezők népes táborának is, akik tudósításokkal, szerény írásaikkal őszintén arra törekednek, hogy a lap valóban a nép újságja legyen. A levelezői hivatást 1949 elején még mint a komáromi villanytelep munkása vállaltam. Eleinte bizonytalanul, később a szerkesztőség biztatására mindig bátrabban írtam. írásaim közlését megtlsztelésnek veszem. Ha tizenöt év távlatából tekintünk vissza, örömmel állapíthatjuk meg, hogy sokat fejlődött az Oj Szó és sokat fejlődtünk mi levelezők és olvasók is. Ebből az ünnepélyes alkalomból úgy a magam, mint Komárom és vidéke olvasói nevében szeretettel üdvözlöm a jubiláló 0] Szót és szerkesztőit. ígérjük, hogy munkájukban a jövőben is számíthatnak ránk: levelezőkre. BECK PÁL A lap érdeme is Egyszerű falusi ember vagyok — már nyugdíjas —, aki annak idején csak üggyel-bajjal tanulhatta meg a betűvetést. Sok fáradságomba került, de tudtam, hogy az írni-olvasni tudás fegyver lesz kezemben elnyomóim, a kulákok a zsírosparasztok ellen Mindezt az Oj Szó mai jubileuma Juttatja eszembe, mert pártom lapját ls fegyvernek érzem a kezemben. Ezért is tartottam mindjárt elejétől szükségesnek, hogy nemcsak olvasója, de levelezője is legyek az Űj Szó-nak. Tizennégy esztendeje vagyok levelező, s most elmondhatom, hogy munkámat mindig nagyra értékelte falunk — Perbete — szorgoskezű népe Mindez annak tudható be, hogy szeretett lapunk kapcsolatot tudott teremteni a tömeÄ/fost, amikor 15 esztendő távlatából felmérjük, értékeljük a megtett utat, 1V1 örömmel állapíthatjuk meg: olvasóink megszerették, barátjuknak, mindennapi tanácsadójuknak tekintik az Oj Szót. Ez nemcsak a lap iránti kereslet állandó növekedésében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy ma már százakra megy azoknak a száma — munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek egyaránt, akik tevékenyen részt vesznek a lap szerkesztésében. Lapunk körül szilárd levelezői gárda alakult ki, olyan emberekből, akik a mindennapi munka után szakítanak maguknak annyi időt, hogy eldicsekedjenek a munkában elért sikerekkel, eredményekkel Bátran rámutatnak azonban a pezsgő élet egyes buktatóira is, felhívják a szerkesztőség figyelmét a visszásságokra, hogy közös erővel mielőbb eltávolíthassuk az előrehaladásunkat fékező akadályokat. A lapunk iránti bizalom tükörképe az is, hogy a tizenöt esztendő során több mint negyedmillió levelet kaptunk olvasóinktól, levelezőinktől. A szeretet, az együvétartozás kedves megnyilvánulása, hogy a másfél évtizedes évfordulót olvasóink, levelezőink saját ünnepüknek tartfák, s ez alkalomból sem mulasztották el postára adni a jókívánságaikat, megjegyzéseiket, észrevételeiket tartalmazó leveleket. Mi tagadás, jól esett a figyelmesség. Szívből örülünk valamennyinek. Azoknak is, amelyeket az alábbiakban közlünk, azoknak is, amelyeknek itt már nem jutott hely. gekkel. Bizonyltja ezt az ls, hogy Perbete lakossága nagy szeretettel olvassa, s barátjának tekinti az Oj Szó-t. A lap érdeme is részben, hogy erős, szilárd szövetkezetünk van. A múltban a nyomorról, a kisparasztok eladósodásáról, a végrehajtókról és sok más egyébről írtam cikkeim. Noha erősen megnyirbálta őket a cenzúra, elégnek bizonyultak ahhoz, hogy „száraz fürdőbe", azaz fogdába dugjanak. A Vörös Munkás a csehszlovákiai szakszervezeti mozgalom harcos lapja volt s a munkások, a parasztok igazáért szállt harcba. Az Oj Sző munkáját senki és semmi se gátolhatja, mert a párt, a munkások, a parasztok lapja. Az Oj Szó-t a munkásmozgalom legszebb hagyatékának, a forradalmi harc hordozójának tartom. Az Oj Szó büszke lehet megtett útjára! Joggal, mert sosem csalódtunk benne SÜTTI JÖZSEF A kultúra lámpása Tizenüt éve, hogy eiOsifir kopogtatott a poatis kezében az Oj Szó első számival. Soraiból meleget árasztva ajándékozta meg dolgozóinkat a magyar szó édesen csengő zenéjével. Meghatódva olvastuk a lapot, ámety elhozta a boldog |üvö Ígéretét, az anyanyelv édes dallamát a sok megpróbáltatáson átment emberek számára. Bár eleinte csak hetenként egyszer olvashattuk a lapot, mégis sokat jelentett számunkra! Az újság összeköt bennünket az egész világgal. A betfi a kultúra lámpása. Az írott szónak ereje van. Ez az erO segítette falvaink dolgozóit szellemileg és anyagilag a felemelkedés útján. Az 0| Szó melengető fénnyel világította be házainkat. Segített megoldani a problémákat, amelyekből eleinte jóval több volt mint ma. Valamennyiünket tanított, nevelt, segített megvívni a harcot a maradiság ellen. Otltársunk volt az élet viharában. Velünk együtt vívta meg harcát a haladó eszmékért. Nehéz, de sikerekben gazdag tizenöt évet hagytunk magunk mögött az OJ Szó megjelenése óta. Velünk együtt sokat fejlődött a napilappá vált Oj Szó is. Elindulása óta sokat tett azért, hogy olvasóit felvértezze a tudás hatalmával. Segített, bírált, tanácsot adott mindig, valahányszor problémáinkkal hozzáfordultunk. Olvasói küréböi széles levelezOgárdát nevelt, amely az írott szó erejével sokrétű munkát fejtett ki. Szocialista iparunk mellett fontos volt létrehozni a nagyüzemi mezőgazdaságot Is. Ennek megvalósítása érdekében sokat tett a lap. Az OJ Szó szerkesztői felelősségteljes munkát végeztek minden téren az elmúlt tizenöt év alatt. Mások munkáját méltatták, bírálták, segítették mindig éppen úgy, ahogy kellett. Az ünnep alkalmából megkönnyítjük kissé munkájukat, mi írunk róluk az olvasók, a levelezOk szemével. Tesszük ezt azért is, mert a lap segített bennünket az elmúlt tizenöt év alatt müveitebbé tenni. Nem feledkezett meg arról sem, hogy nemcsak ételre van dolgozóinknak szüksége, hanem szellemi táplálékra is. Segítette a falvak népét álmai megvalósításában. Tudjuk, a szerkesztőség mindent megtesz annak érdekében, hogy siínvonalas újságot adhasson dol gozóink kezébe. Ennek érdekében bátran kell hát vállalniok továbbra is a harcot, a fáradságot az igaz szó ügyében. Becsüljék az embert, igaz szóval harcoljanak a maradiság ellen! Segítse az Oj Szó továbbra is a fejlődést, álljon népünk, a haladás szolgálatában! KURUCZ NÁNDORNÉ, Izsa Hatásos fegyver Az Oj Szó a párt és a munkásosztály februári győzelmének, a helyes lenini nemzetiségi politika érvényesítésének eredményeként született meg. Tizenötéves fennállása óta aktívan és következetesen harcolt a párt politikájának megvalósításáért, a leghumánusabb eszme: a marxizmus—leninizmus győzelméért. Lapozgatva az Új Szó évfolyamait, a párt és hazánk történelmének legdicsóbb korszaka: a szocializmus győzelmének korszaka tárul elénk. Nem volt ez zökkenőmentes úti Véleményem szerint a nehézségek, az akadályok leküzdéséből, az építőmunka szakaszán elért hatalmas eredményekből az Űj Szó is méltón kivette részét. Nagyra értékelem az Oj Szó tevékenységét a nagy társadalmi átalakulás, a szövetkezetesítés időszakában. Jelentős mértékben elősegítette a szövetkezeti gondolat győzelmét és nem kis mértékben Járult hozzá ahhoz, hogy Csallóközben az elsők között alakultak meg a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek. Összehasonlítva a régebbi és a mai számokat, szembeötlő az a nagy fejlődés, amelyen az Oj Szó keresztülment. Az utóbbi években a lap tartalmi és formai színvonala lényegesen javult. Nagyra értékelem azt ls, hogy az utóbbi Időben mind gyakrabban jelennek meg olyan propagandisztikus cikkek, amelyek az egyszerű emberek számára is érthetően, de mindamellett mélyrehatóan és igényesen magyarázzák az egyes elméleti és politikai problémákat. Bátran állíthatom, hogy az Oj Szó ma a Csehszlovákiában élö magyar dolgoaók életének fontos tartozéka. A dunaszerdahelyi Járás dolgozóinak érdeklődéséről tanúskodik az a tény, hogy csaknem 8000 előfizetője van az Oj Szónak. Hogy meggyőzőbben dokumentáljam a fokozott érdeklődést, amit bizonyára a lap színvonalának növekedése idézett elő, meg kell mondani, hogy csak az elmúlt évben 1000 új előfizetővel gyarapodott az Űj Szó olvasóinak tábora. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha megmondom: a lapot járásunkban még többen szeretnék megvásárolni, az érdeklődők száma tovább növekedett. NÉMETH BÉLA, Dunaszerdahely Hűséges segítőtárs Van ügy az ember néha, hogy alig bir a vállára nehezedő feladatokkal. S bizony, ha nem segítené a közösség, a munkatársak, nehezen tudna eligazodni az élet bonyolultságában, sokrétűségében. Jómagam, mint a sajógömöri HNB elnöke is sokszor vagyok úgy, hogy segítségre kell támaszkodnom. Egyik ilyen útmutató és hűséges segítőtárs kedvelt lapom, az Oj Szói Negyvenöt óta vagyok párttag. A szövetkezeti mozgalom kezdeti éveiben is, meg most is sokszor támaszkodhatom a párt lapjára. írásait, a szövetkezetről írt riportjait, a külpolitikai kommentárokat szívesen olvasom. Persze általában úgy olvasok, hogy megkezdem a vezércikkel és aztán végignézem a legfontosabbakat. Bár nem vagyok sportrajongó, azért olykor a sportról szóló érdekesebb írásokat is átnézem. E kis „dicséret" után, ne vegyék rossz néven, se ünneprontásnak, hogy mint az Oj Szó régi olvasója megmondjam azt is őszintén, mit lehetne tenni, hogy még jobb legyen az újság. Elsősorban is az a baj, hogy sok rendeletről csak száraz jelentést hoz az Oj Szó, de magyarázatot alig fűz hozzá. Pedig nagyon Jó volna, ha a belpolitikai helyzetről, illetve egyes rendeletekről az eddiginél többet írnának. Ez nemcsak nekünk funkcionáriusoknak jelentene sokat, hanem az egész olvasótábor örülne neki. Elmondok egy példát, milyen súlya van az újságnak, az Oj Szónak a mi falunkban. A disznóvágásokkal kapcsolatos rendelet megjelenése után sokan felkerestek, lgaz-e, hogy az első vágásból nem kell zsírt beadni? Elővettem a hivatalos közlönyt és megmutattam, hogy itt van „fehéren feketével". Egyesek nem tudták elolvasni a szlovák szöveget, mások meg nem hittek benne. De amikor az 0] Szó a rendelet után még magyarázatot is hozott ehhez, minden rendbe jött. Mondták is, ha az Oj Szó írja, akkor biztos, úgy van. Túlzásnak látszik, de így Igaz, ahogy állítom. S azt is mondhatom, hogy az elnöki tisztségem gyakorlásában, meg a pártfeladatom teljesítésében Igen sokat tanulok az Oj Szóból. BALÄZSIK MÁRTON, HNB-elnök Tartalmilag is gazdagabb A lap akkori szerkesztői a legelső alkalommal j megkérdezték: „Nem segítenél". Egyet-mást írtam, valamit fordítottam | csehból, oroszból, a kö zölt írások új próbálkozá sokra serkentettek. Feledhetetlen emlékeim közé tartozik, milyen igyekezettel gyűjtöttük a CSISZ szervezeteiben azt az 1 anyagot, amelyből az Oj Szó heti mellékletét, az Ifjúsági Szemlét állítottuk össze. Eleinte ritka volt az olvasótól, levelezőtől érkező levél. Annál nagyobb örömet Jelentett számunkra minden sor, amit a posta válaszul hozott cikkeinkre, felhívásainkra, vagy kérdéseinkre ... Élmény volt számomra minden beszámoló, minden verses próbálkozás vagy más Irodalmi zsenge, amit fiatal munkások, diákok, vagy tanítók küldtek. Ifjúsági brigádokon, építkezéseken és egyéb munkahelyeken ismerked« tünk meg a magyar ajkú fiatalokkal és problémáikkal, a kultúrélet és ez ifjúsági moz» galom kérdéseit fejtegettük, és boldogok vol* tunk, amikor beküldték első levelüket. 1948 és 1952 között — orvosi tanulmányai' mat végezve — az 0] Szó belső és külső munkatársainak számomra oly kedves légkörében készültem fel levelezői hivatásomra is. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy az SZLKP napilapja — párton kívüli létemre — csaknem másfél évtizede közli írásaimat. Levelezői törekvésem: orvosi érvekkel meggyőzni az olvasók ezreit, hogy a Jólét elérésének s az egészség megóvásának eszközei a kezünkben vannak. Az Oj Szó az eltelt 15 esztendő során nemcsak példányszámban és terjedelemben, hanem tartalmilag is gyarapodott. Tudom, aki sajátjának tartja, úgy van vele, mint Jómagam: ha olvas is egyéb magyar, szlovák vagy cseh lapokat, az Űj Szó-t látnia kell minden nap, mert egyre több a lapban az olyan írás, amelyben valóban a dolgozó ember sorsa él, amelyet az emberek nemcsak elolvasnak, hanem beszélnek is róla. A jövőt Illetőleg azt kívánom lapunknak, hogy még Inkább mélyüljön el kapcsolata levelezőivel és olvasóival, s színvonalának emelése érdekében nyerje meg állandó külső munkatársaknak a haladó értelmiség legjobbjait: orvosokat, vegyészeket, agronőmusokat, pedagógusokat és másokat ls — életűnk égést területről. Dr. SZANTÖ GYÖRGY Az első gól mint tanEnnyi év után beismerhetem, csupán közepes diák voltam. Hiába, jobban vonzott a futball, az asztalitenisz, a jégkorongozás, hamarabb és könynyebben lelkesültem Blcanért, Sároslért, Nurmlért, Owensért, mint Püthagoraszért, Tacitusért, vagy a gravitáció elméletéért. Lényegesen több Időt töltöttem különféle sporteseményeken könyveim felett. Különösen a latin nyelv Ismeretében nem tartoztam a Jók közé. így történhetett meg, hogy egyszer Cicero fordítása közben az „El credimus, qui vera dicit" Idézetnél tanácstalan maradtam. Tanárom, akit mindnyájan — még mi gyengébbek is szerettünk és becsültünk, törte meg a csendet: — „Aki igazat mond, annak hiszünk" — Több mint két évtized rohant el azóta. Köztük olyan évek, amikor arra próbáltak tanitani, hogy olyanoknak higgyünk, akik nem mondanak igazat... olyan évek, amikor az emberek nem örülhettek az irodalomnak, a művészetnek, újságnak, könyvnek, vagy a sportnak, amikor a fiatalság nem célozhatott futballkapura, nem lőhetett gólokat... évek, amikor ólomgolyóval lött egymásra ax ember és nem sportpályákon vetélkedett, amikor hideg számításból tört embertársa életére... Olyan évek, amikor igen nehéz volt valakinek ls hinni... Ezek az évek is elmúltak. Az élet visszatért mindennapi kerékvágásába, tovasuhantak a diákévek, jött a munka, az elsó gondok s örömök és a fiatalok közben már újból lőhettek gólokat. Szép gólokat, gyönyörű gólokat, csodálatos gólokat... Egyszer nagyon megtetszett nekem egy gól. Annyira megtetszett, hogy leültem írógépem mellé és megírtam, hogyan született, mikor született, ki lőtte, kinek a beadásából és a mérkőzés hányadik percében. Néhány sornyi írásomat beküldtem az Oj Szóba. Azután egyre gyakrabban írtam gólokról ás leveleimet is egyre gyakrabban küldtem ax Oj Szóba. Várni kezdtem a lapot. Megszoktam. Megkedveltem. Ma jubilál az Oj Szó! Ogy érzem, jogosan. Hiszen már elérte azt, ami az újságírás és újságírók legfőbb küldetése, célkitűzése és ugyanakkor jutalma: Hisznek neki az olvasók. Igazat mondl TÄNZER IVÁN 1963. december 14. * (jj SZO 5